Népsport, 1962. május (18. évfolyam, 85-105. szám)

1962-05-17 / 95. szám

VcvUfcxv _L | au I a Vasas berkeiben a firenzei 0:0. Rózsa | |UiOmCtCmQZOtt | Győző, a tartalékcsapat edzője is hang- tansúlyozta, hogy a tartalékos csapattól komoly fegyvertény a döntetlen. ^ I r _ f* I őrzi majd a Ferencváros hálóját | jZdQOr, dTlOtdl KapUS | a Hradec Kralové —Ferencváros ......... . .......visszavágó EK-mérkőzésen. Az egykori ifjúsági válogatott a hírek szerint jó formában van. Szó van arról is, hogy Orosz nem utazik el a csapattal. A csatár ugyanis a TF negyedik éves hallgatója, s most vizsgázik. Ha Orosz nem játszhat, Németh lesz a helyettese. I D *10 • 1, i I is szerepelnek: az olasz Atalante Brazil és van JolteKOSOK csapatában. Az MTK szakvezető\ ' ■ .....................— ■ ■ remélik, hogy a jó képességű olasz együttest legyőzik a Népstadionban, örülnek annak, hogy Követek kitűnően védett, s Danszki és Solymosi is kitett magáért Bergamóban. I v l ,• Ezt találgatják mostanában sokan | l l leSZ az Uj edző: Szegeden, Kispesten és Újpesten ............. .......... ................. Az már ugyanis biztos, hogy az említett sportkörök legjobbjaik edzéseinek irányítását a jövőben új edzőre bízzák. De hogy kire, afelől csak a közeli napokban döntenek. I _ _ • , -n | mostanában fokozott becs▲ Rapp, a tatabányaiak kapusa | vággyal végzi edzéseit. Grossics Gyula — mint elutazás előtt s mondta — a VB után visszavonul, s Rapp nemcsak a bányászcsapatban szeretne utóda lenni Grosicsnak, hanem — a válogatottban is. I ii 1 x l' ■ I az MTK válogatott csatárát az U. Dózsa ::::: I JanOSt, kölcsönkérte a Rappan Kupa-mérkőzés --------------------------- sekre. A kék-fehérek a kéréshez hozzájárultak. Molnár a szerdai edzőmérkőzésen már játszott is az Új Dózsában. Egy valóban gyors beszélgetés A motor zaja elhalkult, a gépkocsi lágy zökkenéssel megállt. Találkozásunk végéhez értünk és elbúcsúztunk Arszenyij Szokolovtól, a szerdán délben megérkezett szovjet öttusa-csapat szakvezetőjétől. Beszélgetésünk igen rövid volt, hiszen a szálloda halljában indulás közben üdvözölhettük a kitűnő öttusa-szakembert, aki mindjárt kedvesen invitált: tartsunk vele a gépkocsiban a szovjet követségig. Közben természetesen szívesen válaszolt kérdéseinkre, amelyek a szombaton kezdődő nemzetközi öttusa-találkozónkkal voltak kapcsolatosak, így tudtuk meg, hogy az előre jelzett csapattal szemben változás történt, mert Makajev indul az első csapatban. Így a két szovjet együttes előrelátható ösztzeállítása a következő lesz: A-csapat: Novikov, Gyerjugin, Pahonov, Makajev — B-együttes: Picsvskin, Zdobnyikov, Gunin és Lednyev. A Royal Szálló környékén járhattunk, amikor megtudtuk, hogy milyen elképzelés szerint állították össze csapataikat. Az első csapatban a „nagyokat? szerepeltetik, akikkel Mexikó szempontjából számolnak. A másodikban pedig olyan fiatalokat állítanak rajthoz, akik egy esetleges ifjúsági VB-találkozón jöhetnek számításba. Érdeklődtünk a versenyzők formája iránt is, így tudtuk meg, hogy a legutóbbi Ivovi versenyük elapján Novikov van a legjobb formában, de a négyszeres világbajnok győzelme ellenére — különösen a fizikai számokban — még nem tudta azt nyújtani, amit megszoktak tőle. De nemcsak az idényeleji forma, hanem egy múlt évben is zavaró lábsérülés kíséri minden idők legnagyobb öttusázóját. ■— Sajnáljuk — mondta később Szokohov szakvezető —, hogy Belező stockholmi meghívása miatt nem indul ezen a versenyen, mert nagyon érdekes és tanulságos lett volna a múlt évi VB első két csapatának párharca. Mindenesetre sok jót hallottunk a magyar fiatalokról is — tette hozzá udvariasan , és így azt hisszük, hogy a lengyel öttusázókkal együtt az idényeleji formák ellenére színvonalas küzdelmeknek lehetünk majd tanúi. Közben a Bajza utcához értünk, elérkezett a búcsúzás pillanata. Amikor kezet ráztunk Szokolov szakvezetővel, a ,,viszontlátásra” mellett még ezt mondta búcsúzóul: — Természetesen a verseny végén mindketten többet tudunk majd. Tehát nincs más hátra, mint figyelemmel kísérni a szombaton kezdődő nemzetközi öttusa-versenyt. Akkor ugyanis az el nem hangzott kérdésekre is feleletet kaphatunk. Nemrégiben érkezett haza Párizsból a Nemzetközi Kajak Kenu Szövetség technikai bizottságának magyar tagja, Granek István, aki részt vett , és a bizottság ülé-A tárgyalások során néhány igen érdekes szakkérdés is napirendre került. Több témakörben folytattak a résztvevők hosszan tartó szakmai vitát. Ennek ellenére a tanácskozás igen barátságos légkörben zajlott le. Ch. de Coqureaumont, az ICF elnöke tájékoztatta a résztvevőket a végrehajtó bizottság döntéséről, s megindokolta részletesen, a VB elmaradásának okait. Ezek után bejelentette, hogy az 1963. évi EB rendezést korábban kérő szovjet szövetség helyett — amely az Európai Játékok megrendezése esetén rendezte volna a versenyeket — valamelyik másik tagszövetség rendezi majd az Európa-bajnoki küzdelmeket. Az igények erre vonatkozóan a közeljövőben érkeznek az ICF- hez, s arról az augusztusi kongresszuson Essenben döntenek. Megállapodtak továbbá, hogy az 1964-es olimpiai játékok kajak-kenu versenyei, illetve a versenypályák előkészítésére, a munka ellenőrzésére, valamint a versenyeket megelőző időszakban a Technikai Bizottság vezetőjét, H. Berglundot küldik ki Tokióba — 1963-ban. A legelkeseredettebb és — leglényegesebb — vita a nagy világversenyek (VB, EB) programja körül adódott. Az olasz Orsi javaslata alapján ugyanis felmerült, hogy az eddigi országonkénti két-két hajó helyett ezeken az eseményeken minden ország csak 1 — 1 hajót indíthasson. Érvek és ellenérvek hangzottak el, végül la csak — szavazással tudtak dönteni. Ennek eredményeként megmarad az eddigi program , amelyet a magyar küldöttek is támogattak, így a továbbiakban is két-két hajó vehet részt versenyszámonként ezeken a versenyeken. Bővült viszont a program — illetve, minden való,gyenöiség szerint bővülni fog — mivel a Technikai Bizottság egyhangúan előterjeszti a kongresszusnak, hogy a nők kajaknégeres versenyeit is vegyék a bajnoki számok közé. Véglegesnek tekinthető, hogy az Ifjúsági Kritérium versenyeit a jövőben az EB-, illetve VB-versenyekkel párhuzamosan rendezik. Ezen a 17—19 éves versenyzők vehetnek részt — amennyiben abban az évben VB-n, vagy EB n nem indulnak. Az Ifjúsági Kritérium versenyszámai. Lányok: K — 1. K—2. K—4 (500 m). Fiúk: K—1, K—2, K—4, C—1, C—2 (500 m). Hosszú vita alakult ki, hogy a jövőben milyen csapatkenut tekintsenek hivatalos versenyszámnak. A csehszlovák Vacek a C—5 és a C—9-et ajánlotta. Véglegesen nem döntöttek — megállapodtak viszont abban, hogy az idei elseni nemzetközi verseny alkalmával mindkét hajót kipróbálják, s csak azután döntenek! Megállapodtak ezenkívül a nemzetközi versenybírák vizsgáztatása ügyében, véglegesítették az Európa-bajnokságra kiírt tiszteletdíjak elnyerésének feltételeit, s néhány technikai problémát is tárgyaltak. vwwv\wv\x\vvv\vvwvwww\.\wvvwww\v\ ------ Nem csökken a műsor KIKÜLDÖTT MUNKATÁRSUNK JELENTI: ÚTKÖZBEN — @tule felé (Torino, május 16.) Hanti György, az MLSZ főtitkára és Baróti Lajos szövetségi kapitány szerdán délelőtt Milánóba utazott, ahol a Chilébe tartó csehszlovák válogatott esti előkészületi mérkőzést játszik az Internazionale ellen. Bárót Lajos azért tartotta fontosnak a mérkőzés megtekinA kedd esti mérkőzés szereplői szerdán pihenőt kaptak. Azok viszont, akik nem játszottak, Volentik Béla vezetésével délután edzést tartottak az FC Torino pályáján. A szerda esti műsor: labdarúgóink megtekintik az itt nagy tését, mert ha sikerül a legjobb nyolc közé jutnunk, előfordulhat, hogy Csehszlovákiát kapjuk ellenfélül a középdöntőiben, természetesen , ha a csehszlovákok is sikerrel veszik az akadályokat. A szövetségi kapitány részletesen beszámol majd labdarúgóinknak a mérkőzés tapasztalatairól, érdeklődéssel várt Argentína— Olaszország válogatott kosárlabda-mérkőzést. Itt említjük meg, hogy Sándor sérülése szépen javul, lehetséges, hogy csütörtökön, az elutazás előtti utolsó edzésen már labdába is rúghat. Pihenő és edzés Nem egyedül ♦♦♦ Torinói beszélgetés Grosics Gyulával RpfpiP7£cfip7 közeledett a Juperesetesnez ventus elleni mérkőzés első félideje, amikor sürgősen telefonhoz hívtak. Budapest jelentkezett. Azonnal mennem kellett, és megkértem az egyik olasz újságírót: ha a hátralévő percek alatt valami érdemleges, történik, jegyezze fel és jöjjön utánam a telefonfülkébe. Még le sem értem a földszintre, amikor óriási tapsvihar csattant fel a nézőtéren. — Halló, mi a félidő eredménye? — hangzott fel Budapestről az első kérdés. — Amikor kiléptem a sajtópáholyból, Albert góljával még 1:0-ra vezettünk. A még mindig dübörgő tapsviharból ítélve mire felvettem a kagylót, már ki is egyenlítettek az olaszok — válaszoltam. — Tehát az első félidő 1:1 —• így Budapest. Ebben a pillanatban nyitott be olasz kollégám. — Hogyan esett a kiegyenlítő gól? — fordultam hozzá. — Sehogy... — És az a nagy tapsvihar? — Az Grosicsnak szólt, aki egy olyan közeli bombalövést védett, amilyet még ma is csak ő képes kivédeni! — mondotta nagy-nagy elismeréssel a hangjában az olasz újságíró és rögtön hozzátette: — Meglátja, hogy nemcsak Chilében, hanem még 1966-ban is Grosics lesz a VB legjobb kapusa ... — Halló Budapesti Helyesbítek: a félidő eredménye mégis 1:0 maradt a javunkra... - Mondja, Gyula, ---- —.....ennek az olasz kollégának? — adtam fel Grosicsnak szerdán a kérdést, amikor éppen bőröndjét rendezgette a nagy út előtt. Csöndesen válaszolt: — Jóslatának legfeljebb a fele válhat be. A következő VB-n ugyanis nem lehetek már ott, mert Chile után befejezem labdarúgó-pályafutásomat. De hogy erre a VB-re olyan lelkesedéssel, olyan akaraterővel, olyan elhatározottsággal készültem fel, mint talán soha más feladatra, az biztos. Csigolya sérülésem kiújulását teljesen kihevertem, úgy érzem, jó formában vagyok, és ilyenkor — ezt minden szerénytelenség nélkül mondhatom — nem könnyű a hálómba juttatni a labdát__ Valóban, ezen a torinói mérkőzésen a 83-szoros magyar válogatott olyan védést mutatott, ami reményt nyújt, hogy Chilében sem rajta múlik majd az esetleges sikertelenség. Meg is mondtam: nekem különösen az tetszett, hogy ezen az estén megcáfolta a róla elterjedt híreket, hiszen olyan bátran, önfeláldozóan vetette magát a lendülő lábak útjába, mint valaha. — Igen, mert ezt a mérkőzést főpróbának tekintettem. Hiszem, hogy az ,,előadás” legalább olyan lesz, mint a főpróba volt, mert szépen, emlékezetesen szeretnék búcsúzni. Higgye el, mindent feltettem erre a VB-re és remélem, hogy a chilei Grosics marad majd meg a sportemberek emlékezetében ... Szépen, lelkesen beszélt, sz * .ve szólalt meg és nem is kételkedem abban, hogy őrá lehet majd számítani. ■— Rancagua tehát az igazi Grosicsot láthatja? — Mi az, hogy RancaguaTI — emelte fel a hangját. És rögtön folytatta: — Santiago ist — Vagyis azt akarja mondani, hogy ott leszünk a legjobb nyolc között? ’•— Remélem! — Bari és Torino után te? ... Miért? — kérdeztem. — Azért, mert azzal a lelkesedéssel és akaraterővel, amelylyel én indulok Chilének — hiszem, hogy nem egyedül leszek, hanem — huszonegyed magammal. És, ha így lesz, akkor ez a csapat napok alatt megtalálhatja önmagát, és legalább olyan játékkal rukkolhat ki, mint 1959-ben, nagy sikereinek időszakában Mert azokat az eredményeket többé-kevésbé ez a csapat érte el. Azzal a játékkal pedig Rancaguából egyenes út vezethet Santiagoba... Rövid szünet után ér,jgyezte: — És ha mindezek mellett még egy kis szerencsénk mó lenne. . . Majd mintha önmagának felelne, így folytatta: — Igen, az is kell hozzá. De azt is tudom, hogy a szerencsét nem várni, hanem kiharcolni kell. Mint a csapat legidősebb tagja, mindent elkövetelt, hogy ebben a harcban mindenki részes legyen. Gyula felállt, újra tett-vatt a szobájában, aztán lassú mozdulattal lezárta a chilei bőröndjét. Torino, május 16. T. K. A világ leglelkesebb szurkolói Ezt a nevet kapták a torinói nézők a magyar játékosoktól. A névadásra az adott okot, hogy a Juventus játékosait név szerint — függetlenül a teljesítményüktől — még háromnegyed órával a vesztes mérkőzés után is kitörő lelkesedéssel üdvözölte, éljenezte és tapsolta a sok száz főnyi lelkes szurkolóhad: közülük egy sem volt hajlandó tapodtat sem távozni az öltöző kijárata elől, amíg csapatuk autóbusza el nem indult. A Vasas Firenzében A Vasas 0:0-á® firenzei Eb- eredményét, mint komoly sikert értékelik. Giorgetti, a „Gazzetta della Sport”-ban azt írja, hogy két ellentétes félidőt láttak Firenzében. Az első félidőben szép, gyors akciók gördültek, a másodikban azonban kissé ellaposodott a játék. Az eredményt teljesen igazságosnak tartja. Külön kiemeli a Vasas szervezett hátsó játékát, amely határozott és gyors is volt. Különösen Bundzsák és Berendi végzett értékes munkát. A támadósorból Machos és a két Pál játéka nyerte meg a tudósító tetszését, de hozzáteszi, hogy a Vasas-csatárok nagy hibája: be akarják vinni a kapuba a labdát, ahelyett, hogy távolról is igyekeznének kapura lőni. A ,,Tutto Sport”-ban Gioggo ugyancsak a két együttes jó védőjátékát emeli ki elsősorban. T. E. Budapest sakkozóinak bizonyítványa Férfi sakkválogatottunk 16.5:15.5 arányú győzelme a világ legerősebb városválogatottja ellen, minőségi sakkozásunk fejlődésének igazolása. Első ízben győztes mestergárdánk eredménytáblázatából kiemelkedik a fáradhatatlan Barcza nagymester teljesítménye, aki pihenés nélkül a hosszú moszkvai verseny után is példát mutatva küzdésből és lelkesedésből, 3:1-re győzte le az első táblán Tolus nagymestert. Biteknek Bondarevszkij nemzetközi nagymester elleni 2.5:1.5-ös eredménye mellett kellemes meglepetés az újonc Flesch 2.5:1.5-ös győzelme A. Gellerrel szemben. A fő szereplés folytatása Minszkijén a belorusz válogatott ellen nem sikerült sakkozóinknak. Az éghajlatváltozás és a fárasztó utazás károsan hatott versenyzőinkre, így férfi csapatunk 9:7-re vesztett a találkozóra alaposan felkészült minszkiek ellen. Ifjúsági sakkozóink — az 1960-ban kitűnően szereplő Tomanovics 100 százalékos eredményével szemben — most nem sokat mutattak az ,.oroszlánkörmökből”. Női sakkozóink azonban megállták a helyüket. A többszörös szovjet bajnok Volpert ellen Honfiné csak 2.5:1.5 arányú veresége és a Bileknél Bicard találkozók 2:2 arányú döntetlenje női sakkozásunknak a nemzetközi színvonalhoz való felzárkózását bizonyítja. Az ötödik Budapest—Leningrád városok közötti sakkcsapatverseny sakkozóink továbbfejlődését mutatta Ozsváth András Kitűnő: Elégséges: Budapest—Leningrád 22.5:25.5 Budapest—Belorusszia 8.5:13.5 THTO IV XII Barcza—Tolus 1 0 1 1 1 Barcza —Szuetyin 0.5 0.5 Bilek—Bondarevszkij 0 0.5 1 1 Bilek—Vereszov 0 0 Flórián—Vlagyimirov 0.5 0 1 0 Flórián—Rojuzmani 0 1 Lengyel -Funman 0.5 0.5 0 0.5 Lengyel—Szajgin 0.5 0.5 Forintos—Osznosz 0.5 0.5 0 0.5 Forintos—Szokolszkij 0.5 0.5 Gasztonyi—Aronkijevics 10 0 1 Gasztonyi—Szalagovics 1 0 Pogáts dr.— Cserepkov 1 0.5 0.5 0 Pogáts dr.—Litvinov 0 0.5 Flesch—A. Geller 0.5 1 0.5 0.5 Flesch—Sztrugacs 0.5 1 Tompa—Sasin 10 10 Tompa—Kapengut 0 0 Nagy—Fajbiezovics 0 0 0.5 0 Nagy—Zborovszkij 0.5 0 Honfiné—Volpert 1 0 0.5 0 Bilekiné—Arosakova 0 1 Bilekné—Elsard 1 0 0.5 0.5 --------------------------------------------------------------------- 3.5 5 8 3 6.5 5 A verseny előtti hangulat Igazán nem lehet mondani, hogy tétlenül töltötték a verseny előtti napot a nemzetközi vívóverseny szovjet és lengyel résztvevői. Még csak nem is városnézéssel, sétálgatással — hanem — élve az „alkalommal”* edzeni mentek. A lengyel válogatottak az OSC Semmelweis utcai vívótermét „szállták meg** szerdán délelőtt, a szovjet kardvívók és női tőrözők pedig a BVSC avatás előtt álló termét vetették minőségi próba alá. Pawlowski és „álmos“ társai A lengyel vívók pillanatok alatt birtokukba vették a termet, valamennyien igen otthonosan mozogtak benne, hiszen évek óta, minden adandó alkalommal, itt edzenek. A párbajtőrvívó Stryzewski alig lépett be, máris fegyverjavításhoz kezdett a szerelő asztalnál. — Jó fegyver nélkül egy lépést sem lehet tenni — jelentette ki, aztán otthonos közvetlenséggel fűrészelni kezdte egy párbajtőr-penge végért, majd menetet vágott rá igen ügyesen. A többiek ezalatt bemelegítettek, aztán lábmunkáztak vagy negyedóráig Cajkowski edző vezényszavára, majd kezdődött az iskolázás, játékos vívás. A küszöbör leálló versenyről nem sok szó esett. Csak Parulski jegyezte meg igen álmosan: — Nem is tudom, hogyan fogok vívni. Vasárnap még Bad Dürhheimben versenyeztem, azóta meg csak utaztam, szinte alvás nélkül. — S bizonyságul ásított egyet. Persze nem is olyan „vészes” azért ez az álmosság. Mert kicsit távolabb, szintén álmosam Pawlowski, Piatkowski, Zablocki, Ochyra és Wandziech — a kardcsapat — egészen szép, formás vívást produkált, igaz, hogy csak időnként, mert olykor percekre megálltak — egy kicsit kinevetni magukat. Játékosan, egymás mozgását utánozták ugyanis, kifigurázták egymás „nagyszerű’* akcióit. És az természetes, hogy mindebben Pawlowski, az örökvidám tréfamester járt elől jó példával. Legalábbis ő utánzott a legnagyobb sikerrel, s tegyük hozzá: tehetséggel. A szovjet vívók nem titkolják A BVSC vívóterme ugyancsak jókedvű csatatérnek látszott. A kardvívókkal Tisler foglalkozott, a nőknek Szajcsuk mester adott iskolát. Egy percig sem volt megállás. Rövid iskolát kapott mindenki — aztán asszózás, játékos verseny következett, amelybe a kardvívókhoz beszállt. Szajcsuk is — noha ő nem is olyan régen párbajtőrvívó volt. Míg a verseny folyt, a kardcsapat kapitánya, Tisler szívesen nyilatkozott: — Nem titok .— mi a világbajnokságra való felkészülés legfontosabb állomásának tekintjük a három ország vívóinak versenyét és ennek megfelelően, jelenlegi legerősebb csapatainkkal jöttünk el. Ez azonban nem jelenti azt, hogy egyszersmind ezek a világbajnokságon résztvevő csapataink is. Vívóinkra otthon vár még néhány verseny,s valószínű, hogy olyan vívók, mint Kuznyecov, Cserepovszkij, Ljulin és még néhányan, ezek után nem fognak kimaradni a Buenos Aires-i együttesből. Egyelőre Zabelina Prudszkovával, Gorohova pedig Rasztvorovával vív nagyszerű, szép csőidőt, Mavtihanov pedig éppen kikapott 3:1-re Szajcsuktól. Ezért „feddés’* jár. — Ilyen könnyen veszíteni, ez nem ... — kezdte Tisler, de Mavlihanov jelentősen hunyorítva közbevágott:— Csak azért veszítettem, hogy végre Rakita is vívhasson, mert másképp soha nem kerül rá a sor — mondta, aztán ügyesen kitért a feléje dobott fejvéd elől. Mert mit tehet a csapatkapitány, kivált, ha kedvence a legfiatalabb versenyző, akit úgy hívnak, hogy Rakita?!. .. Tréfa, jókedv, nevetés Ez előzte meg az edzőtermekben a szovjet—lengyel—magyar vívóversenyt. A páston, verseny közben talán kevesebb lesz a mosoly, több az izgalom — esetleg néhány könny is akad. Mert hát a verseny — az mégiscsak más. (D—d) Zabefina , / : ei Kjorohova ! / - I az eazei j ■L " enik j iziinelélen | A Magyarország-NK tekemérkőzés előtt tucatjával akadnak tekepályák, sőt a legutóbbi időben a megnövekedett igények kielégítésére előregyártott elemekből készíthető típuspályák tervét dolgozták ki. Az NDK-val 1955 óta lejátszott 12 férfi és 11 női válogatott mérkőzés rendkívül hasznos volt mindkét nemzet tekézői számára és e vetélkedések a fejlődés egy-egy állomását jelentették. Az NDK tekézői az Európa- és világbajnokságokon igen figyelemre méltó sikereket értek el. Női csapatuk egy alkalommal világbajnokságot nyert, férfi csapatuk pedig két alkalommal Európa-bajnoki címet szerzett Férfi egyéni számban kétszer nyertek világbajnokságot Eberhard Luther révén. Az 1960-as zágrábi EB-n az NDK női csapata 2., a férfi csapat pedig 3. lett. Ezen a vetélkedésen a magyar csapat mindkét számban egy hellyel lejjebb végzett. A magyar csapat legutóbb 1961-ben Jénában találkozott az NDK válogatottjával. Itt férfi csapatunk vereséget szenvedett, női csapatunk pedig hatalmas küzdelemben két fa különbséggel nyerte meg a találkozót. A május 20-án sorra kerülő 13. férfi, illetve 12. női találkozó most első alkalommal vidéki városban, Győrött kerül sorra. A magyar csapat tagjai nagy szorgalommal és igyekezettel készülnek a mérkőzésre, amely fokmérő lesz a pozsonyi világbajnokságra vonatkozóan. A nemrégiben felavatott, korszerű győri 4-es tekecsarnok igen kellemes környezetben várja az összecsapás résztvevőit. Az NDK a tekézés egyik európai fellegvára. Hatalmas tekecsarnokaikban hatalmas tömegek űzik ezt a sportágat — a legutóbb közölt statisztikák szerint a lakosságnak mintegy 5%-a. Szinte minden városban 1 .................. 13 forint 30 fillérért sokat nyerhet a Totón! ,Csütörtök, 1962.