Népsport, 1962. július (18. évfolyam, 127-149. szám)

1962-07-24 / 144. szám

ILYEN VIADALOKKAL LEHET népszerűsíteni az atlétikát! Nagyon szerencsés választás volt a női atlétikai hármasviadalt Diósgyőrött lebonyolítani. A régi atlétikai gócpontban a tapasztalt társadalmi munkások, a volt versenyzők összefogtak a siker érdekében. Rendelkezésre állt a kitűnő pálya (amelynek előkészítésében Kobold Aladáré, a volt diszkoszvetőé a fő érdem), megfelelő technikai berendezés, a versenyt csaknem hiba nélkül lebonyolító versenybírógárda és — még ezen a strandra csábító igazi nyári vasárnapon is — szépszámú közönség. Ilyen sikeres versenyekkel lehet az atlétikát valóban népszerűsíteni! Diósgyőr 13 év után (1949-ben volt itt már magyar—román férfi találkozó) ismét bebizonyította, hogy a vasárnapinál még nagyobb méretű nemzetközi atlétikai viadal színhelyéül is alkalmas Javult a női válogatott A sikert a kitűnő eredményeken kívül, természetesen teljessé tette a magyar női válogatott kettős győzelme. Ilyen arányban már nagyon régen győztünk a románok ellen, és ilyen különbséggel még egyszer sem nyertünk az olaszok ellen. Az sem fordult még elő eddig a hármasviadalokon, hogy a tíz közül hat számban magyar atlétanő győzött. Valóban ilyen erős lenne női csapatunk? Az európai középcsoportban — igen. Itt joggal pályázik az idén az első helyre. De már az európai élmezőnyhöz tartozó országok válogatottjai ellen egyelőre a vasárnapi eredményekkel nm adhatnánk csapatunknak komolyabb esélyt. Anynyi azonban biztos, hogy a válogatott tavaly óta határozottan javult. A vasárnap szerepelt csapatból csődöt senki sem mondott. Mindenki elérte — ha nem is mindig a várt eredménynyel — legalább a várt helyezést és többen szereztek kellemes meglepetést, így mindjárt a gáton még újonc Rózsavölgyiné a kitűnő Bertoni legyőzésével, azután mindkét 800-asunk és végül — de nem utolsósorban — Mihályfi Éva, a diósgyőriek magasugrója. Az ő kitűnő szereplésének jelentős része volt abban, hogy a nézőtéren valóban forró lett a hangulat, és a nézők számára különösen emlékezetes maradt a viadal. Nem igen akadt még példa arra, hogy egy újonc mindjárt országos csúcsbeállítással kezdje meg válogatott szereplését, és nem sok hiányzott a csúcsjavításhoz sem. 4:3 az EB szemszögéből A két szám a kettős ponttal ezúttal nem valami pontarányt jelent, hanem azt,, hogy az Európa-bajnokság szempontjából fontos számokban hogyan alakult javunkra a mérleg. Soroljuk fel először a ,,jó" számokat. Markó már ismét javuló rajttal, igen biztató futással nyerte meg a 100 m-t. Harmincöt perc múlva a 200-at azonban már nem bírta és ez figyelmeztet arra, hogy ezen a távon egyelőre nincs értelme versenyeznie. Erősen kifutotta magát, ezt érezte a váltóban is és idegileg is túl sok volt számára alig két órán belül a háromszori indulás. A 4x100-as váltón— némileg új összeállításban —, bíztatóan mutatkozott be. Heldt új helyén, a második kanyarban alaposan rávert Govonira. Jobb váltásokkal már most legalább négy tizedet kereshettek volna, és elsősorban a váltásokon van javítanivaló. A 800-asokra legutóbbi bágyadt futásuk után szinte rájuk sem lehetett ismerni. Kazi végig bátran versenyezve, először érte el a MASZ belgrádi szintjét és kisebb balesete után Sasvári is erősen feljövőben van. Kontsek kiemelkedett a diszkoszvető-mezőnyből és múltheti, nagyon kemény edzéseinek tulajdonítható, hogy „csak” kétszer dobott 53 m-en felül. De nézzük most a mérleg másik oldalát. Távolban Rózsavölgyiének egyelőre, sajnos még csak belépve sikerült a hat méter, igaz, hogy két 590-en felüli ugrása fontos, tétre menő versenyen határozott formaállandósulásra mutat. Viszont a súlylökő Bognár és a gerelyhajító Antal csalódást keltett. Az európai, sőt joggal mondhatjuk, világklasszis eredménnyel győztes Salageant Diaconescut nem győzhették le, számukra talán szokatlanabb is volt a hirtelen beköszöntött meleg, illetve a füves nekifutó, de azért lényegesen többet vártunk tőlük. Két hét múlva a bajnokságon igyekezniük kell javítani. (s.z.) A Petőfibányai uszoda a felavatás előtt. (Kunos Gyula felvl Ipari tanuló sportvezetők lesznek Ezen a nyáron is sok sportoló ismerkedik meg a Munkaügyi Minisztérium balatonszemesi üdülőjével. Ebben az esztendőben is megrendezi a KISZ KB sportosztálya a tanfolyamokat. Hat héten át 630 ipari tanuló sajátítja el a sportvezetés és a játékvezetés tudományát. Egy-egy csoport tizenkét napot tölt Balatonszemesen. Idén háromféle tanfolyamra kerül sor. Az elsőben a fiatalok megtanulják a sportkörök vezetését. Akik elvégzik a tanfolyamot, azok a sportkörök ifjúsági elnökei, titkárai, szakosztályvezetői, intézői lesznek. Idén először kerül sor gyakorló játékvezetői tanfolyamra. Ezt labdarúgásban, kézilabdában, kosár- és röplabdában rendezik. Atlétikában pedig versenybírákat is képeznek. Az első két napon általános előadásokat hallanak a résztvevők a Kilián és az Ifjúság a szocializmusért-mozgalomról, majd az elkövetkező tíz napban két játékvezetői vizsgát tesznek. És Itt töltenek el két-két hetet az ipari tanuló válogatott keretek sportolói is. Felkészülnek a nemzetközi mérkőzésekre. Idén az utánpótlás keretek is Balatonszemesen tartják edzéseiket. Az üdülőben egyébként elkészült a kis sportkombinát, amelyben kézi-, kosár- és röplabdapálya is van. A közvélemény választ vár!... Másfél éve készül a magyar női kosárlabda-válogatott a szeptemberben Franciaországban sorra kerülő Európa-bajnokságra. A játékosok és az edzők másfél év óta azon fáradoznak, hogy ezen a világversenyen a magyar női kosárlabda-sport végre ismét elfoglalja régi helyét a legjobbak között. Eggyé forrasztotta a gárdát ez a jelszó: „Előbbre lépni!” . . . Talán soha sem alapoztak még ilyen erősen, soha sem edzettek ennyit, s főleg ilyen lelkesedéssel. S másfél hónappal az EB előtt a csapat egyik oszlopa félbehagyja a készülést, s turistaként szabadságra, Franciaországba utazik! Ugyan miérta felkiáltójel? kérdezhetnék sokan. Hogyan kívánhatjuk bárkitől, hogy Párizsról lemondjon bármiért? . .. Első hallásra valóban nagynak tűnik az áldozat, s nem is kívánható mindenkitől. Korén Csabáné azonban hosszú évek óta a magyar válogatott tagja, a csapat egyik kulcsembere, akinek jó vagy rossz formájától nagyon sok függ. A válogatottság — ezt mindenki jól tudja — bizonyos kiváltságokkal jár, de követel bizonyos áldozatvállalást is. A kettőt együtt kell, elfogadni. Korenné nem egy az utazni vágyó milliók közül. A válogatott csapattal megjárta már Franciaországot, Európa igen sok, más városát, sőt, eljutott már Amerikába is. És másfél hónap múlva ismét Franciaországba menne. Nem lemondania kellett volna tehát Párizsról, csak elhalasztania az utazást. Csalódást okoz, hogy az egyébként nagyon jó szellemű, küzdeni tudó sportember ezúttal nem tud hű maradni sem a csapathoz, sem önmagához. Ez azonban az éremnek csak az egyik oldala. A jóval súlyosabb vétket a csapat törekvései ellen a szövetség elnöksége követte el. A csapat edzője hozzájuk fordult segítségért: a felkészülés döntő szakaszába érkeztek, ne engedjék el külföldre a hozzájuk forduló Korennét. Az elnökség azonban 6:2 arányban az edző ellen szavazott ... Laikusoktól elfogadható az ilyen „együttérzés”, szakemberektől, akik tudják, mit jelent ilyenkor a kéthetes kiesés — legalább is érthetetlen. Nekik tisztában kell lenniük azzal, hogy amikor egy játékossal együttéreztek, szembehelyezkedtek a csapat, az edző, s ezen túlmenően a magyar sport érdekeivel. Érthetetlen ez annál is inkább, mert két hónap múlva az EB után éppen ők kérik majd számon az edzőtől, hogyan sáfárkodott a rábízott játékosokkal, megtett-e mindent a sikeres szereplésért. De az eredménytől függetlenül milyen előzmények után hogyan akarják beszámoltatni azt az edzőt, akinek a kezét . . . éppen ők kötik meg? Most, az elnökség hat igent szavazó tagjának teszi fel a kérdést a közvélemény: hogyan sáfárkodnak a játékosokkal, megtesznek-e mindent a jó szereplésért?! ... És erre a kérdésre a kosárlabda-sport szurkolótábora választ is vár! Testvérek jöttek Termiből .♦ „ a -a 4-* f +• > olyan csen* 12 Olasz 110desen, illedelmesen üli körül az Erzsébet Szálló reggelizőasztalát, hogy aki csak fűmről ismeri az olasz temperamentumot, talán csalódnék is. Meg az is csalódnék, aki hipermodern öltözetű nyugati aranyifjakat keresne, tarka ingben, cowboy nadrágban, kuszátt hajviselettel. Ezek a férni gyerekek, egyszerűen öltöznek, hallgatagon ülnek a helyükön, arcukon némi megiletődöttség látszik, ők most „szerény vendégek”, de a szerénységet nem mímelik, ahhoz túlságosan fiatalok, őszintén örülnek, hogy a híres Vasas vendégeként egy hetet tölthetnek Magyarországon. Ez a barátság nem mai eredetű. Egy véletlen próbálkozás indította, el. Az umbriai Terni városának egyik csapata, amely a poétikus „Fiamme azzurre** — kék lángok — nevet viselte, levelet írt a magyar rádió olasz szekciójának, amely szerint egy neves magyar csapattal szeretnének kapcsolatba kerülni. Térni, Rómától 100 kilométerre fekvő város, nagy vasgyára van. Kézenfekvő volt, hogy a budapesti Vasas lesz az, amely baráti jobbot nyújt nekik. A Kék Láncokból kivált egy kis csapat és felvette a Terni-Vasas nevet, no meg a felszerelést, amelyet a pesti klub ajándékként küldött. Most pedig megérkezett Pestre a kis umbriai csapat a Vasas vendégeként. Csupa ifjúsági játékos, Signor Pollini, a csapat elnöke egy igazi „futballpapa” komolyságával ül az asztalfőn és büszkén mutatja be gyermekeit.— Lanfranco Pirilll, a kapus .. . — magas, fekete, bogár szemű fiú emelkedik fel az asztal mellől — . .. negyedéves elektrotechnikus...• Sergio Proietti jobbhátvéd, ipari tanuló . . . Sandro Spagliccia középhátvéd, líceumi diák . . . Luciano Nalchis ... — lányosan szelíd arcú, szép barna fiú nyújt kezet: — Jó napot kívánok ... A Kandó Technikumba járok ... Luciano Pesten él, néhány éve itt tanul, s most csatlakozott csapatához, tolmács és játékos gyanánt.. ... . , a mosoly-is jönnek sorban góll udvarias olasz gyerekek. Deandro Feliciotti, hegesztő a vasműben, azután egy alacsony, sovány fiú, szemre szélső, a valóságban is az, a csapat tréfamestere és elsőszámú twist-táncosa, Clavio Zanetti, majd a nyúlánk, barna Giorgio Marotta, a tartalékkapus. Milyenek az első benyomásai Budapestről? — Bella! Bellissima! — Szép, nagyon szép, sokkal szebb, mint képzeltem... — szól és szívére teszi a kezét. Ez már hamisítatlanul olaszos volt. .. i. az autóbusz a JtC2^Cll után Ipoly utcába vitte őket. A bőröndökből előkerültek a mezek, rajtuk a Vasasszínek és a Vasas-jelvény. Sárosi bácsi mindenkinek talált megfelelő cipőt az edzésre. A kis Zanetti büszkén mutogatta a balszélső Biaggioninak: — Nézd, Farkas cipőjét kaptam!... Noszkay sporttárs, a Vasas egyik vezetője, megveregette az arcukat, megkérdezte, jól pihentek-e, elegendő volt-e a reggeli, azután előbbi barátságos gesztusaival ellentétben, kíméletlenül megdolgoztatta a két kapust. Magyarul kiáltotta nekik: — öcsi, fogd meg a labdát, ne üsd ki ... / Gyorsan vissza a kapuba . . . ! És lám, a magyarul nem tudó térni fiúk mindent megértettek, engedelmeskedtek. Signore Carini, az edző, eközben pattogós olasz vezényszavakra jól megfuttatta a többieket. Hétközben Dunaújvároson, majd Győrött játszik a Vasas-Term és szombaton délután, a Fáy utcában kerül sor a ,,családi háborúra”, a Vasas ifjúsági csapata ellen. Arra a kérdésre, hogy mit remélnek, csak ennyit felelnek: — Vincére ... Ami magyarul annyit jelent: győzni! (nova) A slutí tvfjiforin tub 3MTt£-t Az MTK labdarúgó-csapata vasárnap barátságos mérkőzést játszott Milwaukee-ben a Real Oviedo ellen. Küzdelmes mérkőzésen a kék-fehérek 3:2 (1:1) arányú vereséget szenvedtek. A második félidőben az MJTK győzelemre állt, 2:1 -re vezetett, de a spanyolok öt perc alatt elért két góllal a maguk javára fordították a mérkőzést. Érdekes, hogy a ,,hivatalos” nemzetközi torna során az MTK 3:2 arányban legyőzte a Real Oviedo-t. (MTI) Milyen legyen? Ki sem teheti az ember e lábát, hogy úton-útfélen ne hallja a panaszok sokaságát. . .. rosszul sikerültek a versenyek ... irreális volt a bajnokság . . . nem lehetett a formát időzíteni... kevés volt az időnk a felkészülésre... messze vagyunk a kitűzött céloktól... . Talán minden egyes sirám — külön, külön is — jogos! Az elhangzó panaszokra ok adódik bőven. Pillanatok alatt felvetődik azonban a gondolat: meg kell változtatni a körülményeket, elő kell segíteni, hogy folyamatosabb, tervszerűbb, alaposan szervezett és lehetőleg mindenre kiterjedő legyen az elkövetkező versenyeknek, a felkészülésnek a tervezése. Ma a sportnak világviszonylatban is megmutatkozó hatalmas fejlődési üteme, s az országon belüli nagyarányú előrehaladása már maga után vonja a precíz, hosszabb időre előre tervezett munka feladatait. Kézenfekvő az is, hogy egy-egy feladatcsoport meghatározásánál mérföldkőnek a világ legnagyobb szabású sporteseményeit, az olimpiákat kell tekinteni. Első lépésként tehát 1964-ig kell gondolkodni ... S e lelkiismeretesen készülő munkafolyamat, során — amikor a sportnaptárt elkészítik a sportszervezetek — a sportágak szakmai programjából kiindulva a sajátos verseny és bajnoki rendszer meghatározásán keresztül a gazdasági és anyagi források felkutatása és meghatározása után rögzíteni kell a fejlődést szolgáló minősítési elveket is, a meg kell teremteni a versenykiírások összhangját. A sportvezetők feladata ma, hogy változatos és sokrétű, szakszerű és vonzó, egységes rendszert alkotó edzési, versenyzési, sportfoglalkoztatási alkalmakat teremtsenek, amelyeken lehetőség nyílhat mindenki számára igényeinek, érdeklődésének és tudásának megfelelő sport űzésére. Előírják mindezt a tömegek egyre növekvő szabadidejének kulturált, egészséges és célszerű kihasználása iránt megnyilvánuló igényei, a dolgozók, az ifjúság egészségének, edzettségének, erkölcsi nevelésének és nem utolsósorban a legjobbak sportolása fejlesztésének feladatai is. Az újonnan létrehozandó bajnoki rendszer biztosítja a különféle sportágakban a folyamatosságot, a feltételeket a rendszerességhez az edzéseken, mérkőzéseken és versenyeken egyaránt, s nem csupán a felsőbb szinten, hanem egyre inkább az alapfokon, az alsóbb osztályokban, a területeken szervezendő sporteseményeknél is Mindezeken keresztül és ezen kívül elő kell segíteni a sportban résztvevők számának növelését olyan sportfoglalkozási formák tervezésével és meghonosításával is, amelyek jellege eddig nem minden esetben fedte a versenyek vagy bajnokságok fogalmát. Sportegyesületi, iskolai sportköri szinten ezért különféle túrákat, tábor® zásokat, kirándulásokat és más — a szabadidő megfelelő kihasználását biztosító — eseményeket ajánlatos téri vezni. Ezekben a napokban igazán megmutatkozik, hogy hegyvidékeink, a Balaton és a Velencei-tó, a Dunakanyar területén levő üdülőkben mennyire elkelnének a különféle szórakoztató versenyek, a sportolási lehetőségek, amelyek alkalmat nyújtanának a testedzésre a rendszeresen nem sportoló dolgozóknak is — az üdülési idő tartama alatt. Az eddiginél is alaposabban kell majd megszervezni a különféle nyári ifjúsági táborokban a rendszeres sportfoglalkozásokat — a sajátos helyzeteknek megfelelően. Tág tere nyílik ezekben a napokban minden sportvezetőnek, a testnevelésben dolgozó minden aktívának arra, hogy javaslataival, tevékeny közreműködésével kidolgozza azokat a sportolási, testedzési és versenyzési formákat, amelyek elősegítik a dolgozóik egészségvédelmét, minél több Tatai sportolásának biztosítását. A tömegalapok kiszélesítésével párhuzamosan pedig az egyes sportágakban igyekezzenek a legjobbak felkészülésében és versenyeztetésében is a leghaladóbb elveket figyelembe véve olyan programokat és sportnaptárakat kidolgozni, amelyek az előbbivel teljes egységben előrelendíthetik a magyar testnevelést és sportot. tsz. gy.) Harmadszor a görögök ellen Az athéni olimpiai stadionban, az első új-ikori olimpia színhelyén, szerdán és csütörtökön harmadszor találkozik egymással a görög és a a magyar atléta-válogatott. A magyar csapat hétfőn elutazott Athénbe. A görögök előrelátthatólag csak közvetlenül a viadal előtt jelölik ki véglegesen válogatottjaikat. A görögök az ír idén eddig már kétszer is mérkőztek. Nagy arányú vereséget szenvedtek a lengyelektől, sői majd utána meglepetésre, a románoktól is. $ ***(' ___ Ezt az utóbbi vereséget azonban • némileg ma* ‡ "’TI ........ gyarázza, hogy a lengyel viadal után fegyelmi ^ő okokból eltiltották néhány kitűnő versenyzőjüket, így többek között a távolugró-csúcstartó Maglaraszt. Ehhez járult még az is, hogy Skourtisz, a tavaly már 51.9-et futatott 400-as gátfutó vállát törte, megsérült a 74 m-es gerelyhajító , Pierakosz és a második legjobb rúdugró, Efsztadiadisz ők ellen benünk sem jöhetnek számításba. A görögöknek mindig voltak nemzetközi viszonylatban is számottevő versenyzőik. Jelenlegi csapatuk erősségei közé tartozik a két 400-as, Lillisz (idei legjobbja 48.1) és Georgopulosz (48.3), 4x400-as váltójuk az idén 3:13.7-et futott. A mieink erős ellenfelei lesznek a gátfutók, 110-en Marszellosz (14.6), 400-on Milanopulosz (53) és Frussziosz (53.3), nálunk is ismert. 9 percen belüli akadályfutójuk Papavasziliu. Az ügyességi versenyzők közül elsősorban a távolugró Pareszkevasz (745), a rúdugró Papanikolau (430), a hármasugró Sfikasz (15.28), továbbá a két ismert dobó, Tsakanikasz (súlylyal 17.73, diszkosszal 52.17) és Kunadisz (51.71) említhető. Az eddigi két viadal magyar győzelemmel végződött és a mostani, harmadik kimenetele sem lehet vitás. A tartalékos görög csapat aligha állíthatja különösebb erőpróba elé a magyar válogatottakat, viszont szokatlan versenyzési körülményeket jelent majd a mieinknek az athéni hőség, s az esti időpont. Az antik mintára felépített stadionban is igyekezniük kell a magyar atlétáknak az ellenféltől függetlenül minél jobb eredményekre. Szerdán indul Helsinkibe Amikor vasárnap este Örkényben véget ért a Tatabánya utolsó hazai előkészületi mérkőzése, s a játékosok elindultak az öltöző felé. Lakat Károly edző megjegyezte: — Szeretnénk jól helytállni a helsinki VIT-en. Ez a mérkőzés — bár könnyű ellenfelekkel játszottak, a pálya talaja sem volt a legjobb — némi képet adott a pillanatnyi formáról. Elsősorban az az örvendetes, hogy Tichy hamar megtalálta helyét a csatársorban. Igyekezett helyzetbe hozni társait, sokat vállalt magára. Ez pedig jó jel. Bár ilyen edzőmérkőzésből nem, lehet messzemenő következtetéseket levonni, azt is látnunk kellett, hogy több játékosunk nincs a legjobb formában. Igaz, nem tudtunk teljes csapattal pályára lépni, mert Polgár és Szepesi még nem volt harcképes. Finnországban természetesen mindketten szerepelnek már. Megkérdeztük az edzőt, mit hallott a Tatabánya ellenfeleiről? — Sajnos, a finn ligaválogatottról, amely első ellenfelünk lesz, nem sokat, éppúgy a finn labdarúgás eredményei sem nagyon ismertek előttünk, úgy tudjuk, hogy a Moszkvai Szpartakkal és a francia Nimee csapatával is játszunk. Mindhárom ellenfél komoly erőpróbát jelent majd. A Tatabánya együttese egyébként pénteken este az olimpiai stadionban játszik. A várható összeállítás: Rapp — Hetényi, Polgár, Szepesi — Laczkó, Szekeres — Sátori, Lahos, Tichy, Bíró, Pásztor. Beszélgettünk a játékosokkal is. — Nagy élmény lesz Helsinki — mondta Sátori. — A tatabányai játékosok közül eddig csak Grosics járt Finnországban — vette át a szót Pásztor. — Szeretnénk jól megállni a helyünket. — Valamennyien nagy megtiszteltetésnek vesszük, hogy a mi csapatunk mehet Finnországba — mondta Schédl. — Hivatalosan még nem vettem részt fesztiválon, de 1949-ben ott voltam Budapesten, mint néző. Most, mint résztvevő, bizonyára még több élménnyel gazdagodom majd. A Tatabánya csapata szerdán délelőtt 10 óra 10 perckor indul Helsinkibe a Ferihegyi repülőtérről és pénteken már pályára is lép. Íjászaink Lengyelországban Nemzetközi íjászversenyt rendeznek e hó 25 és 29-e között a lengyelországi Szczecinben. A kétfordulós, teljes távú versenyen magyar részről Harmath Erzsébet, Nagy János, Vida József és Erdős György vesz részt. Kényszernapozás Budaörsön... Egy kissé megnyúlt a világbajnoki mezőny tagjainak arca hétfőn reggel a meteorológiai jelentés láttán. A prognózis ugyanis ezt tartalmazta: r— Élénk, változó irányú szél! Ezúttal a jóslat be is teljesedett. Szünet nélkül fújt a szél egész délelőtt —•, kényszerpihenőt parancsolva a műrepülő-világbajnokságnak. Dél felé kissé enyhült a szél. Máris műszerekkel a kezükben rohantak a versenybíróság tagjai, hogy megmérjék az erősséget. — Nyolc és félméteres! — kiáltották a mérés végén, s ez azt jelentette, hogy szó sem lehet a vasárnap félbeszakadt szabadonválasztott gyakorlatok folytatásáról — elsősorban nem azért, mert veszélyezteti a versenyzőket, hanem mert erős szélben nem születhetnek valós eredmények. De a versenyzők nem adták be egykönnyen a derekukat, vártak, reménykedtek, hátha megváltozik az időjárás. És a várakozás alatt mi mást tehettek Budaörsön, mint napozták, fényképeztek, sakkoztak, beszélgettek, tréfálkoztak. A szovjet Lojcsikov és az NSZK-béli Pavolka legalább másfélórás baráti beszélgetést folytatott a szovjet gépek árnyékában. Az amerikai Persons még a széltől is féltette a gépét, s bevitte a hangárba. A magyar Fejes Péter, Tóth József, Katona Sándor és a többiek pedig arról tárgyaltak, hogy mi történik, ha ezúttal egyáltalán nem lesz repülés. A verseny főrendezője eképp világosította fel őket: — Úgy készítettük a programot, hogy két tartaléknapunk is legyen. Az egyik tartaléknapot ezúttal felfújta a szél. Hétfőn tehát ugyanott tartott a világbajnokság, ahol vasárnap abbamaradt. Ha az időjárás hozzájárul, akkor kedden a szabadonválasztott gyakorlatokkal folytatódik a küzdelem a döntőbejutásért.