Népsport, 1962. július (18. évfolyam, 127-149. szám)

1962-07-24 / 144. szám

ILYEN VIADALOKKAL LEHET népszerűsíteni az atlétikát! Nagyon szerencsés választás volt a női atlé­tikai hármasviadalt Diósgyőrött lebonyolítani. A régi atlétikai gócpontban a tapasztalt társadal­mi munkások, a volt versenyzők összefogtak a siker érdekében. Rendelkezésre állt a kitűnő pálya (amelynek előkészítésében Kobold Ala­dáré, a volt diszkoszvetőé a fő érdem), megfelelő technikai berendezés, a versenyt csaknem hiba nélkül lebonyolító versenybírógárda és — még ezen a strandra csábító igazi nyári vasárnapon is — szépszámú közönség. Ilyen sikeres verse­nyekkel lehet az atlétikát valóban népszerűsíte­ni! Diósgyőr 13 év után (1949-ben volt itt már magyar—román férfi találkozó) ismét bebizo­nyította, hogy a vasárnapinál még nagyobb mé­retű nemzetközi atlétikai viadal színhelyéül is alkalmas Javult a női válogatott A sikert a kitűnő eredményeken kívül, ter­mészetesen teljessé tette a magyar női váloga­tott kettős győzelme. Ilyen arányban már na­gyon régen győztünk a románok ellen, és ilyen különbséggel még egyszer sem nyertünk az olaszok ellen. Az sem fordult még elő eddig a hármasviadalokon, hogy a tíz közül hat szám­ban magyar atlétanő győzött. Valóban ilyen erős lenne női csapatunk? Az európai középcsoportban — igen. Itt joggal pá­lyázik az idén az első helyre. De már az európai élmezőnyhöz tartozó országok válogatottjai el­­­­len egyelőre a vasárnapi eredményekkel n­m adhatnánk csapatunknak komolyabb esélyt. Any­­nyi azonban biztos, hogy a válogatott tavaly óta határozottan javult. A vasárnap szerepelt csapatból csődöt senki sem mondott. Mindenki elérte — ha nem is mindig a várt eredmény­nyel — legalább a várt helyezést és többen sze­reztek kellemes meglepetést, így mindjárt a gá­ton még újonc Rózsavölgyiné a kitűnő Bertoni legyőzésével, azután mindkét 800-asunk és vé­gül — de nem utolsósorban — Mihályfi Éva, a diósgyőriek magasugrója. Az ő kitűnő szerep­lésének jelentős része volt abban, hogy a néző­téren valóban forró lett a hangulat, és a né­zők számára különösen­ emlékezetes maradt a viadal. Nem igen akadt még példa arra, hogy egy újonc mindjárt országos csúcsbeállítással kezdje meg válogatott szereplését, és­­ nem sok hiányzott a csúcsjavításhoz sem. 4:3 az EB szemszögéből A két szám a kettős ponttal ezúttal nem va­lami pontarányt jelent, hanem azt,, hogy az Európa-bajnokság szempontjából fontos szá­mokban hogyan alakult javunkra a mérleg. Soroljuk fel először a ,,jó" számokat. Markó már ismét javuló rajttal, igen biztató futással nyerte meg a 100 m-t. Harmincöt perc múlva a 200-at azonban már nem bírta és ez figyelmez­tet arra, hogy ezen a távon egyelőre nincs ér­telme versenyeznie. Erősen kifutotta magát, ezt érezte a váltóban is és idegileg is túl sok volt számára alig két órán belül a háromszori in­dulás. A 4x100-as váltó­n— némileg új összeál­lításban —, bíztatóan mutatkozott be. Heldt új helyén, a második kanyarban alaposan rávert Govonira. Jobb váltásokkal már most legalább négy tizedet kereshettek volna, és elsősorban a v­ál­t­ásokon van javí­tan­iva­l­ó. A 800-asokra legutóbbi bágyadt futásuk után szinte rájuk sem lehetett ismerni. Kazi végig bátran versenyezve, először érte el a MASZ belgrádi szintjét és kisebb balesete után Sasvári is erősen feljövőben van. Kontsek kiemelkedett a diszkoszvető-mezőnyből és múltheti, nagyon kemény edzéseinek tulajdonítható, hogy „csak” kétszer dobott 53 m-en felül. De nézzük most a mérleg másik oldalát. Tá­volban Rózsavölgyiének egyelőre, sajnos még csak belépve sikerült a hat méter, igaz, hogy két 590-en felüli ugrása fontos, tétre menő ver­senyen határozott formaállandósulásra mutat. Viszont a súly­lökő Bognár és a gerelyhajító Antal csalódást keltett. Az európai, sőt joggal mond­hatjuk, világklasszis eredménnyel győztes Sa­­lageant Diaconescut nem győzhették le, szá­mukra talán szokatlanabb is volt a hirtelen bekö­szöntött meleg, illetve a füves nekifutó, de azért lényegesen többet vártunk tőlük. Két hét múlva a bajnokságon igyekezniük kell javítani. (s.­z.) A Petőfibányai uszoda a felavatás előtt. (Kunos Gyula felvl Ipari tanuló sportvezetők lesznek Ezen a nyáron is sok spor­toló ismerkedik meg a Munka­ügyi Minisztérium balatonsze­­mesi üdülőjével. Ebben az esz­tendőben is megrendezi a KISZ KB sportosztálya a tanfolyamo­kat. Hat héten át 630 ipari ta­nuló sajátítja el a sportvezetés és a játékvezetés tudományát. Egy-egy csoport tizenkét na­pot tölt Balatonszemesen. Idén háromféle tanfolyamra kerül sor. Az elsőben a fiatalok meg­tanulják a sportkörök vezetését. Akik elvégzik a tanfolyamot, azok a sportkörök ifjúsági el­nökei, titkárai, szakosztályveze­tői, intézői lesznek. Idén először kerül sor gya­korló játékvezetői tanfolyamra. Ezt labdarúgásban, kézilabdá­ban, kosár- és röplabdában ren­dezik. Atlétikában pedig ver­senybírákat is képeznek. Az első két napon általános előadá­sokat hallanak a résztvevők a Kilián­ és az Ifjúság a szocializ­­musért-mozgalomról, majd az elkövetkező tíz napban két já­tékvezetői vizsgát tesznek. És Itt töltenek el két-két hetet az ipari tanuló válogatott kere­tek sportolói is. Felkészülnek a nemzetközi mérkőzésekre. Idén az utánpótlás keretek is Bala­tonszemesen tartják edzéseiket. Az üdülőben egyébként elké­szült a kis sportkombinát, amelyben kézi-, kosár- és röp­labdapálya is van. ­ A közvélemény választ vár!... Másfél éve készül a ma­gyar női kosárlabda-váloga­tott a szeptemberben Fran­ciaországban sorra kerülő Európa-bajnokságra. A játé­kosok és az edzők másfél év óta azon fáradoznak, hogy ezen a világversenyen a ma­gyar női kosárlabda-sport végre ismét elfoglalja régi helyét a legjobbak között. Eggyé forrasztotta a gárdát ez a jelszó: „Előbbre lépni!” . . . Talán soha sem alapoztak még ilyen erősen, soha sem edzettek ennyit, s főleg ilyen lelkesedéssel. S másfél hónappal az EB előtt a csapat egyik oszlopa félbehagyja a készülést, s turistaként szabadságra, Franciaországba utazik! Ugyan miért­­a­ felkiáltójel? kérdezhetnék sokan. Ho­gyan kívánhatjuk bárkitől, hogy Párizsról lemondjon bármiért? . .. Első hallásra valóban nagynak tűnik az ál­dozat, s nem is kívánható mindenkitől. Korén Csabáné azonban hosszú évek óta a magyar válogatott tagja, a csapat egyik kulcsembere, akinek jó vagy rossz formá­jától nagyon sok függ. A vá­logatottság — ezt mindenki jól tudja — bizonyos kivált­ságokkal­ jár, de követel bi­zonyos áldozatvállalást is. A kettőt együtt kell, elfogadni. Korenné nem egy az utazni vágyó milliók közül. A válo­gatott csapattal megjárta már Franciaországot, Európa igen sok, más városát, sőt, eljutott már Amerikába is. És másfél hónap múlva is­mét Franciaországba menne. Nem lemondania kellett volna tehát Párizsról, csak elha­lasztania az utazást. Csalódást okoz, hogy az egyébként nagyon jó szelle­mű, küzdeni tudó sportember ezúttal nem tud hű maradni sem a csapathoz, sem önma­gához. Ez azonban az érem­nek csak az egyik oldala. A jóval súlyosabb vétket a csa­pat törekvései ellen a szövet­ség elnöksége követte el. A csapat edzője hozzájuk for­dult segítségért: a felkészü­lés döntő szakaszába érkez­tek, ne engedjék el külföld­re a hozzájuk forduló Ko­­rennét. Az elnökség azonban 6:2 arányban az edző ellen szavazott­ ... Laikusoktól elfogadható az ilyen „együttérzés”, szak­emberektől, akik tudják, mit jelent ilyenkor a kéthetes kiesés — legalább is érthetet­len. Nekik tisztában kell len­niük azzal, hogy amikor egy játékossal együttéreztek, szembehelyezkedtek a csa­pat, az edző, s ezen túlme­nően a magyar sport érdekei­vel. Érthetetlen ez annál is in­kább, mert két hónap múlva az EB után éppen ők kérik majd számon az edzőtől, ho­gyan sáfárkodott a rábízott játékosokkal, megtett-e min­dent a sikeres szereplésért. De az eredménytől függet­lenül m­ilyen előzmények után hogyan akarják beszá­moltatni azt az edzőt, akinek a kezét . . . éppen ők kötik meg? Most, az elnökség hat igent szavazó tagjának teszi fel a kérdést a közvélemény: hogyan sáfárkodnak a játé­kosokkal, megtesznek-e min­dent a jó szereplésért?! ... És erre a kérdésre a ko­sárlabda-sport szurkolótábo­ra választ is vár! Testvérek jöttek Termiből .♦ „ a -a 4-* f +• > olyan csen*­­ 12 Olasz 110­desen, ille­delmesen üli körül az Erzsébet Szálló reggelizőasztalát, hogy aki csak fűmről ismeri az olasz temperamentumot, talán csalód­nék is. Meg az is csalódnék, aki hipermodern öltözetű nyugati aranyifjakat keresne, tarka ing­ben, cowboy nadrágban, kuszátt hajviselettel. Ezek a férni gyerekek, egysze­rűen öltöznek, hallgatagon ülnek a helyükön, arcukon némi meg­­iletődöttség látszik, ők most „szerény vendégek”, de a sze­rénységet nem mímelik, ahhoz túlságosan fiatalok, őszintén örülnek, hogy a híres Vasas ven­dégeként egy hetet tölthetnek Magyarországon. Ez a barátság nem mai ere­detű. Egy véletlen próbálkozás indította, el. Az umbriai Terni városának egyik csapata, amely a poétikus „Fiamme azzurre** — kék lángok — nevet viselte, leve­let írt a magyar rádió olasz szek­ciójának, amely szerint egy ne­ves magyar csapattal szeretnének kapcsolatba kerülni. Térni, Rómá­tól 100 kilométerre fekvő város, nagy vasgyára van. Kézenfekvő volt, hogy a budapesti Vasas lesz az, amely baráti jobbot nyújt nekik. A Kék Láncokból kivált egy kis csapat és felvette a Terni-Vasas nevet, no meg a fel­szerelést, amelyet a pesti klub ajándékként küldött. Most pedig megérkezett Pestre a kis umbriai csapat a Vasas vendégeként. Csupa ifjú­sági játékos, Signor Pollini, a csapat elnöke egy igazi „futball­­papa” komolyságával ül az asz­talfőn és büszkén mutatja be gyermekeit.­­­­— Lanfranco Pirilll, a kapus .. . — magas, fekete, bog­ár szemű fiú­­ emelkedik fel az asztal mellől —­­ . .. negyedéves elektrotechnikus...­­• Sergio Proietti jobbhátvéd, ipari­­ tanuló . . . Sandro Spagliccia kö­­­­zéphátvéd, líceumi diák . . . Lu­­­­ciano Nalchis ... — lányosan sze­líd arcú, szép barna fiú nyújt kezet: — Jó napot kívánok ... A Kan­dó Technikumba járok ... Luciano Pesten él, néhány éve itt tanul, s most csatlakozott csa­patához, tolmács és játékos gyanánt.­­. ... . , a mosoly-is jönnek sorban góll udva­rias olasz gyerekek. Deandro Feliciotti, hegesztő a vasműben, azután egy alacsony, sovány fiú, szemre szélső, a valóságban is az, a csapat tréfamestere és első­számú twist-táncosa, Clavio Za­netti, majd a nyúlánk, barna Giorgio Marotta, a tartalékkapus. Milyenek az első benyomásai Bu­dapestről? — Bella! Bellissima! — Szép, nagyon szép, sokkal szebb, mint képzeltem... — szól és szívére teszi a kezét. Ez már hamisítat­lanul olaszos volt. .. i. az autóbusz a JtC2^Cll után Ipoly utcába vitte őket. A bőröndökből elő­kerültek a mezek, rajtuk a Vasas­színek és a Vasas-jelvény. Sárosi bácsi mindenkinek talált meg­felelő cipőt az edzésre. A kis Zanetti büszkén mutogatta a bal­­szélső Biaggioninak: — Nézd, Farkas cipőjét kaptam!... Nosz­­kay sporttárs, a Vasas egyik ve­zetője, megveregette az arcukat, megkérdezte, jól pihentek-e, ele­gendő volt-e a reggeli, azután előbbi barátságos gesztusaival ellentétben, kíméletlenül megdol­goztatta a két kapust. Magyarul kiáltotta nekik: — öcsi, fogd meg a labdát, ne üsd ki ... / Gyorsan vissza a kapuba . . . ! És lám, a magyarul nem tudó térni fiúk mindent megértettek, engedelmeskedtek. Signor­e Carini, az edző, eközben pattogós olasz vezényszavakra jól megfuttatta a többieket. Hétközben Dunaújvároson, majd Győrött játszik a Vasas-Term­ és szombaton délután, a Fáy utcá­ban kerül sor a ,,családi hábo­rúra”, a Vasas ifjúsági csapata ellen. Arra a kérdésre, hogy mit remélnek, csak ennyit felelnek: — Vincére ... Ami magyarul annyit jelent: győzni! (nova) A sl­utí tvfjiforin tub 3MTt£-t Az MTK labdarúgó-csapata va­sárnap barátságos mérkőzést játszott Milwaukee-ben a Real Oviedo ellen. Küzdelmes mérkő­zésen a kék-fehérek 3:2 (1:1) arányú vereséget szenvedtek. A második félidőben az MJTK győ­zelemre állt, 2:1 -re vezetett, de a spanyolok öt perc alatt elért két góllal a maguk javára fordí­tották a mérkőzést. Érdekes, hogy a ,,hivatalos” nemzetközi torna során az MTK 3:2 arány­ban legyőzte a Real Oviedo-t. (MTI) Milyen legyen? K­i sem teheti az ember e lábát, hogy úton-útfélen ne hallja a panaszok sokaságát. . .. rosszul sikerültek a versenyek ... irreális volt a bajnokság . . . nem lehetett a formát időzíteni... kevés volt az időnk a felkészülésre... messze vagyunk a kitűzött céloktól... . Talán minden egyes sirám — külön, külön is — jogos! Az el­hangzó panaszokra ok adódik bőven. Pillanatok alatt felvető­dik azonban a gondolat: meg kell változtatni a körülményeket, elő kell segíteni, hogy folyamatosabb, tervszerűbb, alaposan szervezett és lehetőleg mindenre kiterjedő legyen az elkövetkező verse­nyeknek, a felkészülésnek a ter­vezése. Ma a sportnak világviszony­latban is megmutatkozó hatal­mas fejlődési üteme, s az orszá­gon belüli nagyarányú előre­haladása már maga után vonja a precíz, hosszabb időre előre tervezett munka feladatait. Kézenfekvő az is, hogy egy-egy feladatcsoport meghatározásá­nál mérföldkőnek a világ legnagyobb szabású sport­­eseményeit, az olimpiákat kell tekinteni. Első lépés­ként tehát 1964-ig kell gondol­kodni ... S e lelkiismeretesen készülő munkafolyamat, során — amikor a sportnaptárt elkészí­tik a sportszervezetek — a s­p­o­rtágak szakmai programjából kiindul­va a sajátos verseny és bajnoki rendszer meghatározásán ke­resztül a gazdasági és anyagi források felkutatása és meg­határozása után rögzíteni kell a fejlődést szolgáló minősítési elveket is, a meg kell teremteni a verseny­­kiírások összhangját. A sportvezetők feladata ma, hogy változatos és sokrétű, szakszerű és vonzó, egységes rendszert al­kotó edzési, versenyzési, sport­­foglalkoztatási alkalmakat te­remtsenek, amelyeken lehetőség nyílhat mindenki számára igényeinek, érdeklődésének és tudásának megfelelő sport űzésére. Előírják mindezt a tömegek egyre növekvő szabadidejének kulturált, egészséges és cél­szerű kihasználása iránt meg­nyilvánuló igényei, a dolgozók, az ifjúság egészségének, edzett­­ségének, erkölcsi nevelésének és nem utolsósorban a legjob­bak sportolása fejlesztésének feladatai is. Az újonnan létrehozandó baj­noki rendszer biztosítja a külön­féle sportágakban a f­o­l­y­a­matosságot, a feltételeket a rendszerességhez az edzése­ken, mérkőzéseken és versenye­ken egyaránt, s nem csupán a felsőbb szinten, hanem egyre inkább­­ az alapfokon, a­z alsóbb osztályokban, a területeken szervezendő sporteseményeknél is M­indezeken keresztül és ezen kívül elő kell segíteni a sportban résztvevők számának növelését olyan sportfoglalkozási formák tervezésével és meghonosításá­val is, amelyek jellege eddig nem minden esetben fedte a versenyek vagy bajnokságok fogalmát. Sportegyesületi, isko­lai sportköri szinten ezért kü­lönféle túrákat, tábor® zásokat, kirándulásokat és más — a szabadidő megfelelő kihasználását biztosító — ese­ményeket ajánlatos téri v­e­z­n­i. Ezekben a napokban igazán megmutatkozik, hogy hegy­vidékeink, a Balaton és a Velen­cei-tó, a Dunakanyar területén levő üdülőkben mennyire elkel­nének a különféle szóra­koztató versenyek, a sportolási lehetőségek, amelyek alkalmat nyújtanának a test­edzésre a rendszeresen nem sportoló dolgozóknak is — az üdülési idő tartama alatt. Az eddiginél is alaposabban kell majd megszervezni a különféle nyári ifjúsági táborok­ba­n a rendszeres sportfoglal­kozásokat — a sajátos helyze­teknek megfelelően. Tág tere nyílik ezekben a napokban minden sportvezető­nek, a testnevelésben dolgozó minden aktívának arra, hogy javaslataival, tevékeny közre­működésével kidolgozza azokat a sportolási, testedzési és verseny­zési formákat, amelyek elősegí­tik a dolgozóik egészségvédelmét, minél több Tatai sportolásának biztosítását. A tömegalapok kiszélesítésé­vel párhuzamosan pedig az egyes sportágakban igyekezze­nek a legjobbak fel­készülésében és verse­nyeztetésében is a l­e­g­h­a­l­a­d­óbb elveket figyelembe véve olyan programokat és sportnaptárakat kidolgozni, amelyek az előbbivel teljes egységben előrelendíthetik a magyar testnevelést és spor­tot. tsz. gy.) Harmadszor a görögök ellen­ ­ Az athéni olimpiai stadionban, az első új-i­kori olimpia színhelyén, szerdán és csütörtökön­­ harmadszor találkozik egymással a görög és a­­ a magyar atléta-válogatott. A magyar csapat­­ hétfőn elutazott Athénbe. A görögök előrelát­t­hatólag csak közvetlenül a viadal előtt jelölik­­ ki véglegesen válogatottjaikat. A görögök az­­ ír idén ed­dig már kétszer is mérkőztek. Nagy­­ arányú vereséget szenvedtek a lengyelektől, s­ői majd utána meglepetésre, a románoktól is. $ ***(' ___ Ezt az utóbbi vereséget azonban • némileg ma* ‡ "’TI ........ gyarázza, hogy a lengyel viadal után fegyelmi ^­ő okokból eltiltották néhány kitűnő ver­senyzőjüket, így többek között a távolugró-csúcstartó Maglaraszt.­­ Ehhez járult még az is, hogy Skourtisz, a tavaly már 51.9-et fut­a­tott 400-as gátfutó vállát törte, megsérült a 74 m-es gerelyhajító , Pierakosz és a második legjobb rúdugró, Efsztadiadisz­ ők ellen be­nünk sem jöhetnek számításba. A görögöknek mindig voltak nemzetközi viszonylatban is szá­mottevő versenyzőik. Jelenlegi csapatuk erősségei közé tartozik a két 400-as, Lillisz (idei legjobbja 48.1) és Georgopulosz (48.3), 4x400-as váltójuk az id­én 3:13.7-et futott. A mieink erős ellenfelei lesznek a gátfutók, 110-en Marszel­­losz (14.6), 400-on Milano­pulosz (53) és Frussziosz (53.3), nálunk is ismert. 9 percen belüli akadályfutó­juk Papavasziliu. Az ügyességi versenyzők közül elsősorban a távolugró Paresz­­kevasz (745), a rúdugró Papa­­nikolau (430), a hármasugró Sfikasz (15.28), továbbá a két ismert dobó, Tsakanikasz (súly­­lyal 17.73, diszkosszal 52.17) és Kunadisz (51.71) említhető. Az eddigi két viadal magyar győzelemmel végződött és a mostani, harmadik kimenetele sem lehet vitás. A tartalékos görög csapat aligha állíthatja különösebb erőpróba elé a magyar vá­logatottakat, viszont szokat­­­lan versenyzési körülmé­nyeket jelent majd a mieink­nek az athéni hőség, s az esti időpont. Az antik mintára felépített sta­dionban is igyekezniük kell a magyar atlétáknak az ellenfél­től függetlenül minél jobb ered­ményekre. Szerdán indul Helsinkibe Amikor vasárnap este Örkény­ben véget ért a Tatabánya utolsó hazai előkészületi mérkőzése, s a játékosok elindultak az öltöző felé. Lakat Károly edző me­g­­jegyezte: — Szeretnénk jól helytállni a helsinki VIT-en. Ez a mérkőzés — bár könnyű ellenfelekkel játszottak,­­ a pálya talaja sem volt a legjobb — némi képet adott a pillanatnyi formáról. Elsősorban az az örvendetes, hogy Tichy hamar megtalálta helyét a csatársorban. Igyekezett helyzetbe hozni társait, sokat vállalt magára. Ez pedig jó jel. Bár ilyen edzőmérkőzésből nem, lehet messz­emenő következteté­seket levonni, azt is látnunk kel­lett, hogy több játékosunk nincs a legjobb formában. Igaz, nem tudtunk teljes csapattal pályára lépni, mert Polgár és Szepesi még nem volt harcképes. Finn­országban természetesen mind­ketten szerepelnek már. Megkérdeztük az edzőt, mit hallott a Tatabánya ellenfeleiről? — Sajnos, a finn ligaváloga­tottról, amely első ellenfelünk lesz, nem sokat, éppúgy a finn labdarúgás eredményei sem nagyon ismertek előttünk, úgy tudjuk, hogy a Moszkvai Szpar­­takkal és a francia Nimee csapa­tával is játszunk. Mindhárom ellenfél komoly erőpróbát jelent majd. A Tatabánya együttese egyéb­ként pénteken este az olimpiai stadionban játszik. A várható összeállítás: Rapp — Hetényi, Polgár, Szepesi — Laczkó, Szeke­res — Sátori, Lahos, Tichy, Bíró, Pásztor. Beszélgettünk a játékosokkal is. — Nagy élmény lesz Helsinki — mondta Sátori. — A tatabányai játékosok közül eddig csak Grosics járt Finnországban — vette át a szót Pásztor. — Szeretnénk jól meg­­állni a helyünket. — Valamennyien nagy meg­tiszteltetésnek vesszük, hogy a mi csapatunk mehet Finnország­ba — mondta Schédl. — Hivata­losan még nem vettem részt fesz­tiválon, de 1949-ben ott voltam Budapesten, mint néző. Most, mint résztvevő, bizonyára még több élménnyel gazdagodom majd. A Tatabánya csapata szerdán délelőtt 10 óra 10 perckor indul Helsinkibe a Ferihegyi repülő­térről és pénteken már pályára is lép. Íjászaink Lengyelországban Nemzetközi íjászversenyt ren­deznek e hó 25 és 29-e kö­zött a lengyelországi Szczecin­ben. A kétfordulós, teljes távú versenyen magyar részről Har­­math Erzsébet, Nagy János, Vida József és Erdős György vesz részt. Kényszernapozás Budaörsön... Egy kissé megnyúlt a világ­bajnoki mezőny tagjainak arca hétfőn reggel a meteorológiai je­lentés láttán. A prognózis ugyan­is ezt tartalmazta: r— Élénk, változó irányú szél! Ezúttal a jóslat be is teljesedett. Szünet nélkül fújt a szél egész délelőtt —•, kényszerpihenőt pa­rancsolva a műrepülő-világbaj­­nokságnak. Dél felé kissé eny­hült a szél. Máris műszerekkel a kezükben rohantak a verseny­­bíróság tagjai, hogy megmérjék az erőssége­t. — Nyolc és félméteres! — kiál­tották a mérés végén, s ez azt jelentette, hogy szó sem lehet a vasárnap félbeszakadt szabadon­választott gyakorlatok folytatá­sáról — elsősorban nem azért, mert veszélyezteti a versenyző­ket, hanem mert erős szélben nem születhetnek valós eredmé­nyek. De a versenyzők nem adták be egykönnyen a derekukat, vártak, reménykedtek, hátha megváltozik az időjárás. És a várakozás alatt mi mást tehettek Budaörsön, mint napozták, fényképeztek, sakkoz­tak, beszélgettek, tréfálkoztak. A szovjet Lojcsikov és az NSZK-béli Pavolka legalább másfélórás baráti beszélgetést folytatott a szovjet gépek ár­nyékában. Az amerikai Persons­­ még a széltől is féltette a gépét,­­ s bevitte a hangárba. A magyar Fejes Péter, Tóth József, Katona Sándor és a többiek pedig arról tárgyaltak, hogy mi történik, ha ezúttal egyáltalán nem lesz re­pülés. A verseny főrendezője eképp világosította fel őket: — Úgy készítettük a programot, hogy két tartaléknapunk is le­gyen. Az egyik tartaléknapot ez­úttal f­elfújta a szél. Hétfőn tehát ugyanott tartott a világbajnokság, ahol vasárnap ab­bamaradt. Ha az időjárás hozzá­járul, akkor kedden a szabadon­­választott gyakorlatokkal folyta­tódik a küzdelem a döntőbeju­tásért.

Next