Népsport, 1963. október (19. évfolyam, 195-216. szám)
1963-10-07 / 199. szám
^Moralca A „Kilián-család" titkai A Czakó utcai sporttelepen hallottuk: — Randevúzik a Kilián-család. Először nem is hederítettünk rá, mert hát egy család, csak egy család. Amikor azonban már vagy harmincan összegyűltek, nem tudtuk megállni kérdés nélkül: „Milyen család is ez?* S ekkor mosolyogva felelték: — A Buda és Csepel férfi és női szabó ktsz dolgozói. Azért nevezik Kilián-családnak, mert együtt járnak a Kilián-versenyekre. A ktsz-ben alig 170-en dolgoznak, de közülük 110 sportköri tag,és képzeljék, már 34-en Kilián-jelvényt is szereztek. Ezek után természetes, hogy megpróbálkoztunk megismerkedni a „család’’ tagjaival. Mert hát ugyancsak érdekes kérdés, hogyan csinálják. Tapasztalatainkról szóljanak az alábbiak: Margitka vasjelvénye Margitka, el ne felejtsd, két hét múlva, szombaton rád is számítunk a futóversenyen. — Nincs nekem kedvem az ilyesmihez, Tibi bácsi. Különben sem akarom, hogy kinevessenek. Aki utolsó, azt mindig kigúnyolják. — Miért muszáj neked utolsónak lenned? Végezhetsz a harmadik, a második, esetleg még az első helyen is . . És ehhez mi szükséges? 4 semmi egyéb, csak edzés ... Még vagy háromszor beszélt errőla tömegsport-felelős a lánynak, és az indulóik között ott volt Bodoniai Margit is. Élvezte a levegő örvénylését, teste suhanását, hosszú barna haját vígan lobogtatta a szél. Nem lett sem első, sem második,középen végzett. A tapsból azonban neki iskijutott. -. így barátkozott meg a sporttal ez a fiatal, rokonszenves kislány. S nemrég, az egyesületi közgyűlésen átvehette a Kilián Testnevelési Mozgalom vasjelű árnyét. Ekkor arról beszélt, mennyi örömmel, élménnyel lenne szegényebb, ha nem hallgat az okos szóra. Pagony doktor rossz fát tesz a tűzre Mire észbekaptak, már késő volt. A hátizsákos, turistabakancsos csoport megtorpant. — Hol vagyunk? Merre tartunk? — kérdezgették egymástól, némi ijedtséggel. A túravezető, dr. Pagony Tibor — a sportegyesület szíve-lelke — tehetetlenül tárta szét karját. A Gézaházáról Csesznek felé vezető úton a jelzéseknek nyoma veszett, azaz — eltévedtek. — Szép fois túravezető — hallotta Itt is, ott is a „dicséreteket”. Csak egy darabig töprengett. A csoport kettévált és elindult, hogy megkeresse a Csesznek felé vezető ösvényt. Micsoda tájakon jártaik! Kiszáradt patakok, szamóca!getek, jegenyesorok fenséges látványát " élvezték. Ezekre a helyekre ember ritkán teszi be a lábát. Szürkületkor, háromórás barangolás után, elérték a célt. A nap hőse a társvezető lett, annak ellenére, hogy rossz fát tett a tűzre. Tévedése ugyanis ritka élményre adott alkalmat a kirártrdulás részvevőinek. Még hetek múlva is erről beszéltek, ésúj élmények reményében még többen jelentkeztek a túrázásra. Mit ér az öregek tekintélye? Ilyenkor ünnep van a szövetkezetben. Napokkal előtte lázas készülődés, aztán ha lezajlott a nagy csata, az évenként sorra kerülő hagyományos öregeik-fiatalok labdarúgó-mérkőzés, még jó ideig beszélnek róla. Az öltöző egyik sarkában a hangulat mégsem olyan, amit ünnepinek lehetne nevezni, taros halántéké, idősebb szakik gondterhelten fűzik cipőjüket, kezük meg megremeg. A mérkőzés lázában égnek. A tét, ezt nem mondja senki, viszont, mindegyikük hídja, az öregek preszítizse. Ez teszi forróvá a légkört. Keveset beszélnek, s ha mondanak valamit, akkor is kapusukét, Páll Alajost biztatják, aki tíz éve egyetlen egyszer sem mulasztotta el a végig*?!! tornát. Aztán, ahogy elkezdték rugdosni a labdát, vidám, zsivajtól lett hangos a Canikó utcai sporttelep. Az öregeik lámpalázának már nyoma sem volt. Együtt nevettek a fiatalokkal a kacagtató jeleneteken, bár ennek legtöbbnyire kik voltak a szereplői. Ferro Jancsi bácsi vezérletével, aki még hatalmas testsúlyával is támogatta az öregek ,,nehéztüzérségét”, gördültek a szebbnél szebb támadások, s beszorultak a fiatalok. És milyen érdekes! Ahogy közeledett a találkozó vége, az Öregek egyre jobban játszottak. Igaz, győzniük mégsem sikerült, de a győzelemnél is nagyobb dicséret Tüske Aladár megjegyzése: „Nagyon őrzik e tekintélyeiket.. Brinszka bácsi virtusa Az asszony nem akart hinni a a fülének, amikor egy este Brinszka Feri bácsi azzal állított haza, hogy bizony jelentkezik a Kilián-nozgalomba. — Méghozzá vasárnap túrázunk. Es te is velem jössz. Heves vita következett. S az eredmény: vasárnap mindketten, kint voltak a többiekkel a Berasönyben ... Az asszonykából idővel szenvedélyes túrázó lett. Jövőre túravezetői vizsgát szeretne tenni. Brinszka bácsi pedig 54 éves fejjel, lelkesen kezdte gyűjtögetni a pontokat. Még a Csasaiban rendezett úszóversenyre se elment, és rajthoz állt 100 méteren, pedig már legalább pásfél évtizede nem úszott 40 métert sem egyfolytában . .. Amikor azonban beütött a célba, heccelték a lassúsága miatt, tűze nekivágott a második száz méternek. Megmutatom nekik, mit tud ■„az öreg” — gondolta. És leúszta a második százat is — jobb idő alatt! Hatvanon túl... Vékonydongiájú, alacsonytermetű emberke. Haja hófehér, akkurátusam simára fésült. Sűrű, f eszes szemöldöke alatt a világot kíváncsian fürkésző apró ezernek. Arcán az idő barázdái, de ha a sportról esik szó, rögtön eltűnnek. Rendkívül lelkesen és érdekesen tud mesélni a természetjáró-szakosztály túráiról, a sakkozás rejtelmes világáról, az afffitalitenier-csatlikról. Amióta tv-je van, egyetlen epokiadást sem mulasztott el Csak az autóversenyt nem szereti, mert az olyan veszélyes és fél, hogy valakinek baja történik. — Meddig fogja még buzdítani a fiatalokat a sportolásra? — kérdezzük. Homlokát felvonja, előbukkannak a ráncok. — Nem tudom. A rabja vagyok ... De azt hiszem, ennek köszönhetem az erőmet is... A „Hatvanból" már rég kiindult a vonat — tréfálkozik —, a hetvenedik állomás közeledik ... Zárószóul csak annyit: ebben a sikkes termékei által jól ismert szövetkezetben a dolgozók 60 százaléka már túl van a negyedik X-en, de sportszeretetükkel sok fiatalt lepipálnak. A munkaidő után rendszerint együtt indulnak a sportpályára. Ilyenkor mondják róluk .,Randevúzik a Kilián-család”. Külön lehetne írni mindegyikről, dehát — túl sokan vannak! Kovár Iván Munkatársunk riportsorozata a Német Demokratikus Köztársaságból A beringsdorfi sportfelelős (II.) A nap ködöt, reggelizett, amikor a Keleti-tenger felé robogva magam mögött hagytam Berlint. Nagy kortyokban nyelte el a gomolyogva felszálló párát. Először a fenyő- és nyírfaerdőkről húzta le a tejfehér takarót, s végigcibálta az alvó réteken. Egy ideig még otthagyta a tavacskák, patászok felett, végül felszippantotta az egészet. Csak a kis fenyőfacsemetéken hagyott bőséges harmatot, de kilenc óra felé ezeket is szárazra törölte meleg sugaraival. Biztatóan kezdődött tehát a nap, tiszta égbolttal és fokozódó hőséggel. Ára ahogy ugrott a kilométeróra számlálója, úgy gyülekeztek a felhők. Mire Usedom szigetére értem már zuhogott az eső. Milyen lehangoló is egy napsütésre, melegre „berendezett” tengerparti strand, hűvös, esős időben! A strandkosarak máskor oly vidám, színes vászontetői ázottan csüngenek. Üres a vízpart, csak a sirályok, vijjogása és a fövenyre görgő hullámok monoton hangja hallatszik. Mégis tele voltam vidámsággal, mert egy olyan emberrel hozott össze a sors, akiből csak úgy áradt, sugárzott a derű, a lelkesedés. Mellette lehetetlen volt hidegről, esőről tudomást venni. Nagyot úsztunk a lélegzetelállítóan hideg vízben, aztán Haase sporttárs megmutatta „birodalmát”. A heringsdorfi sportfejelős valóban irigylésre méltó kincsekkel rendelkezik. Ott van a végtelenbe vesző tenger, a hosszú, aranyló homokkal borított strand, és a homokban egy valóságos tornacsarnok — teteje persze a mennybolt. Homokba ágyazva állnak a gerendák, nyújtók, ugrószekrények, korlátok, bordásfalak. Megannyi csábító alkalmatosság, amin a fiatalabb korosztály megmutathatja, mit tud, az idősebbek pedig, hogy mit tudtak. Egymástól kapnak itt kedvet az emberek egy kis szertornára. Jó időben, amikor tele van a strand, ezek a szerek nem is búslakodnak soha üresen. A „tornacsarnok" mellett jobbra és balra pályák sorakoznak a hullámoktól nyaldosott parton. Kosárlabda-, röplabda-, tollaslabda- és teniszpályáit. Persze ezek is csak a homokba építve. Délutánonként itt folynak a barátságos mérkőzések, itt rendezik meg az üdülők közötti bajnokság küzdelmeit. Heggel pedig Haase sporttárs feláll mikrofonjával kis dobogójára, megszólal a zene, elkezdődik a félórás reggeli torna, a játék. Ezen a nyáron átlag 240 üdülő gyülekezett naponta az emelvény körül, a homokban, nagy igyekezettel és örömmel végezve a gyakorlatokat. A legifjabb résztvevő három, a legidősebbül éves volt... A homok mint tornaszer. Meghökkentő fogalom. Heringsdorfban találkoztam először ezzel és Paul Kotterba sporttárssal, a lip- i csei testnevelési főiskola testneveléselméleti tanszékének munkatársával. ő mondta nekem, hogy a homok nagyszerű torna- szer. Bevallottam neki, hogy szerény fantáziámból és képességeimből csak arra futná, hogy egy csinos homoktortát készítsek egy alkalmatos játékvödör segítségével, esetleg homokvárat építsek alagúttal és várárokkal. Ezzel szemben egyetlen gyakorlat sem jut eszembe, amihez a homokot lehetne felhasználni tornaszerként... Nem kellett sokáig törnöm a fejemet, Kotterba sporttárs percek alatt annyi példát sorolt fel, hogy megadtam magamat: elismertem, a homok valóban a legolcsóbb és leghasznosabb sportszer lehet ott, ahol olyan fölös mennyiségben áll rendelkezésre, mint például a tengerparton ... Azoknak, akik ugyanolyan tanácstalanul állnak szemben a homok-tornaszer fogalmával, mint én, amikor először hallottam, hadd mondjak el néhány gyakorlatot. A homokot állva, ülve, fekve lehet kézzel és lábbal különböző irányba tolni és húzni. Ily módon sokféle izomerősítő munkát végzünk, és ráadásul lassan jóképű homokdombot építünk. Erre aztán rá lehet ülni, és most már ebből a magaslat, helyzetből lehet a különböző gyakorlatokat végezni. Alkalmas ez a kis homokpad arra, hogy rajta has- és hátizomerősítő, illetve nyújtó gyakorlatokat csináljunk, hogy átugorjuk féllábbal, pároslábbal stb., stb. lehetne még sorolni végkimerülésig. Ugye, milyen hasznos szerszám lehet a homok, csak fel kell fedezni... Paul Kotterba nem az egyedüli ember az NDK-ban, aki azon töri a fejét, hogyan lehet az üdülőkben élénk, vonzó sportéletet teremteni. 1981-ben az NDK sporttudományos kutatóinak kezdeményezésére konferenciát hívtak össze, amelyen részt vettek a hazai kutatóintézetek képviselői mellett a lengyel, a csehszlovák és a magyar testnevelési főiskola küldöttei is. Ezen a konferencián szocialista kutatóközösség alakult a „Természetjárás és sport az üdülőközpontokban” című tudományos munka kidolgozására. Az alapító okirat szövegéből kitűnik, hogy az NDK-ban tisztában vannak azzal, mit hoz számukra a 7 éves tervük teljesítése, milyen új helyzet áll akkor elő, mennyiben változik az emberek élete a munkaidő fokozatos rövidülésével, az évi szabadságidő növekedésével, és hogy milyen feladatot ró ez a sportszervekre. Idejében hozzá kellett látni a munkához, mert a kormányzat azt a feladatot állította az érdekelt szervek elé, hogy 1965-ig , (vagyis a 7 éves terv végéig) a lakosság 35%-át kell bevonni a sportmozgalomba úgy, hogy számukra a sport szabad idejük felépítésének alkotó része legyen. Nagyszerű a cél, elérése ehhez mérten roppant erőfeszítéseket igényel azoktól, akik munkát vállaltak ezen a téren. Csak egy egészen kis mozaikkockát láttam ebből a nagy munkából Heringsdorfban. Paul Kotterba és egy tíztagú tudományos diákkör folytatott két hétig kutatásokat, felméréseket. (Ezzel párhuzamosan egy hegyi üdülőben is dolgozott egy hasonló csoport.) Az volt a feladatuk, hogy egy tengerparti üdülő lüktető, eleven életén tapogassák ki: hogyan lehet a szabadságukat élvező embereket közel vinni a sporthoz, hogyan lehet vonzóvá tenni számukra a természetjárást, a játékot, a rendszeres testmozgást. Kiindulópontjuk rendkívül logikus. Az emberek az üdülőkben töltött szabadság ideje alatt az év munkás hétköznapjaihoz viszonyítva rendszeresebben élnek, étkeznek, alszanak, és ami nagyon fontos: korlátlan szabad idővel rendelkeznek. Ilyenkor könnyebben rá lehet őket venni valamilyen sporttevékenységre, hiszen a szórakoztató időtöltést igénylik is. Az üdülők tehát azok a helyek, és az üdülés az a legmegfelelőbb időpont, ahol és amikor legkönnyebb rést ütni a közömbösség és kényelmesség falán, amely az emberek többségét az év nagy részében elválasztja a sportolástól__ Pap Kornélig Évről évre jelentősen fejlődik a tömegsport az NDK.ban A Wolverhampton Wanderers csapata Az angol klubcsapatok újabban sikerrel szerepelnek Budapesten. A Birmingham például Újpesten is legyőzte az Újpesti Dózsát, a Chelsea pedig legutóbb könnyedén verte az MTK-t. Vajon szerdán milyen eredményt ér el a Népstadionban a Wolverhampton Wanderers? A kitűnő csapat játékerejére jellemző, hogy egy héttel ezelőtt 4:1-re legyőzte a Chelseat, bajnoki mérkőzésen. A Wolverhampton háromszor nyert bajnokságot: 1953/54-ben 1957/58-ban és 1958/59-ben. Négyszer nyerte el az angol kupát: 1892/93-ban, 1907/1908-ban, 1948/49-ben, 1959/60-ban. Ezenkívül kétszer került még döntőbe: 1952/53-ban, és 1953/54-ben. A klub ifjúsági csapata is elnyerte egyszer az angol ifjúsági kupát: 1957/58-ban Az utóbbi években a Wolverhampton jól megállta helyét a bajnokságban. 1960/61- ben harmadik, tavaly pedig az ötödik helyen végzett. A népszerű angol csapat az idén ünnepli alakulásának negyvenedik évfordulóját. Íme, a jelenlegi együttes. Balról jobbra (állnak): Broadbent. Kirkham, Woodfield, Davies, Murray, Farmer. Harris. Ölnek: Gardiner edző. Wharton, Thomson, Flowers, Crowe, Hin- f Ja, az angol válogatott állandó tan, Showell, Cullis, aki éveken erőssége volt. Alul: Goodwin, át az együttes híres labdarúgó- Stobart. BUDAFOK IS VÁLASZT A XXII. kerület - peremkerület. Házai többnyire földszinteseik, utcái keskenyek, macskakövesek, s a kerület külső határai már belenyúlnak Pest megye lankáiba. „Nehéz terület”. Különösen annak nehéz, aki végig akarja járni az itt található üzemek, gyárak sportköreit, létesítményeit, hogy megismerkedjék Budafok sportéletével. Rajcsán István, a kerületi TST elnöke mégis vidám és bizakodó. — Úgy érzem — mondja —, hogy az elmúlt néhány hónap alatt értünk el eredményeket. Megerősítettük a sporttanácsot, újjászerveztük szövetségeinket, bizottságainkat. A kerület vezető szervei a most épülő tömegszervezeti székházban három szobából álló kulturált helyiséget biztosítanak számunkra, ami a gyakorlatban azt jelenti: végre megfelelő „otthont” tudunk nyújtani társadalmi aktivistáink munkájához. — Mit tesznek a közgyűlések zavartalan lebonyolítása érdekében? — Bár sportköreink területileg igen széttagoltak — legtöbbjük 20—25 perces gyaloglás után érhető el —, nap mint nap járjuk a kerületet. Felülvizsgáljuk az eddigi hiányosságokat, igyekszünk összefogni, új szemlélettel és új módszerrel gazdagítani a sportvezetést. A párt- és a KISZ-szervezetek is valamennyi munkahelyen messzemenően segítenek bennünket. A közös erőfeszítés eredménye, hogy ma már bátran állíthatjuk: a vezetőségválasztó közgyűlések jelentőségét, a kerületi sportélet rendezésének fontosságát valamennyi sportkörünk tagsága átérzi. Nos, ezt mi is tapasztaltuk. A választások megkezdése előtti értekezleten, amelyet a TST tartott a kerület sportegyesületi vezetőinek, 11 üzemi sportkörből 38-an jelentek meg! Több hozzászólás és javaslat is elhangzott. A jobb eredményekre való egyöntetű törekvés volt észlelhető. Évek óta nem volt példa a kerületi TST értekezletén ilyen létszámra és segítőkészségre. — Mivel lehet ezt magyarázni? — Igyekszünk felnőni a feladatokhoz — véli Poszubai István, a sporttanács agit.-prop. bizottságának elnöke —, s ez az igyekezet nemcsak a TST-ben található meg, hanem a sportkörökben is. Tudjuk, hogy az új sportszövetség minden eddiginél jobban és alaposabban segíti majd sportéletünket. A vezetés egységesítése, a feladatok egyeztetése régi vágyunk, de nem feledkezünk meg arról sem, hogy a választások mellett tág teret adjunk a kerületben a Kolánmozgalomnak és a zajló bajnokságok zökkenőmentes lebonyolításának. — Tennivaló tehát bőven akad — szól közbe Megyeri Sándor, a TST labdarúgó-szövetségének elnöke. — Az MTI megalakulása utáni terveink között szerepel több sportcsoport sportkörré alakítása, a Gyár utcai labdarúgó-pálya felépítése, a Gyufagyár területén korszerű esti világítással ellátott kézilabda-pálya létesítése, s nem utolsósorban a kerület tömegsportjának a kiszélesítése. — Mik a legközelebbi tervek? — Nálunk szeptember 25-én kezdődtek meg a közgyűlések — teszi elénk a kerület választási tervét Rajcsán István. — Eddig három sportkör tartotta meg tisztújítását. Első tapasztalataink pozitívek, és előreláthatólag október 10-ig valamennyi közgyűlésünket befejezzük. Ezt követően újabb felelősségteljes munka vér ránk: az MTST kerületi konferenciájának előkészítése és lebonyolítása. A konferencián a jelenlegi közgyűléseknél jóval magasabb szinten a sportkörök küldöttei megvitatják majd az új a lapszabály-tervezetet, a kezdet előtt álló legfontosabb feladatokat, munkamódszereket. Itt választjuk majd meg a budapesti konferencia küldötteit is . .. — Az előttünk álló feladatok lelkiismeretes munkát követelnek — mondja később. - Tisztában vagyunk azzal, hogy az új sportszövetség létrejötte nemcsak azon múlik, hogy kimondjuk a megalakulását. Az új célok, feladatok és módszerek megvalósítását már most meg kell alapozni, mert ha tevékenységünkből hiányozna a kellő tartalom, az éppoly értéktelen lenne, mint egy regény, amelyből hiányzik a mondanivaló!__ Budafokon — csakúgy, mint az egész országban — valami szép, valami új van születőben. Bizakodva várjuk a folytatást.D. S. Hétfő, 1963. október 7.3