Népsport, 1963. november (19. évfolyam, 217-237. szám)
1963-11-01 / 217. szám
Sok a bajnokjelölt Helyzetjelentés hajrá közben az NB II- ból Megkezdődött a hajrá a labdarúgó NB III-ban is. Bár a MLSZ által irányított két csoportban még öt forduló mérkőzései várnak lejátszásra, a négy vidéki csoportban már csak háromszor lépnek pályára a csapatok. Jogosan gondolhatná bárki: bármennyire „keresztbe verik” egymást a csapatok, nagyjából mégis rendeződniük kellett a soroknak, s talán olyan csapat is akad egy-egy csoportban, amelyiktől már nem lehet elvenni az első helyet! Az élcsoportok és a táblázatok alján tanyázó csoportok nagyjából valóban kialakultak már, de hogy melyik csapat végez majd az élen — ez, bizony, kérdések kérdése. Olyan áttekinthetetlen még szinte minden csoportban az élen a helyzet, amilyenre sohasem volt példa az NB 111-ban. Ebben a pillanatban Északközépen legalább 8, Északon 7, Északkeleten 8, Északnyugaton 5, Délkeleten 4, Délnyugaton 6 bajnok jelölt van. A táblázatok alján már tisztább a helyzet. Északkeleten például a Hajdúszoboszló már biztos utolsó, Észak középen az utolsó két helyre legnagyobb eséllyel a Pilisi Bányász, a Vasas Dinamó, az Annavölgy és a Nyergesújfalu „pályázik’*. Északon az Autótaxi, a Chinoin és a Hajógyár, Északnyugaton a Szombathelyi Vasas és a Balinka, Délkeleten a Mezőtúri Honvéd és a Mezőhegyesi MEDOSZ, Délnyugaton pedig a tavaly kitűnően szerepelt Kalocsai Kinizsi a legesélyesebb az utolsó helyre. Északnyugaton sokáig a Veszprémi Vasas és a Keszthelyi Haladás viaskodott az elsőségért a legnagyobb eséllyel, az utóbbi hetekben azonbanaz előző évben még megyei bajnokságban szerepelt Almásfüzitői Timid (Komárom) és Ajkai Bányász (Veszprém) is „betört” az élcsoportba. AzAjkai Bányász vasárnap — hatalmas meglepetésre — 4:0-ra lelépte az elsőségre addig ugyancsak pályázó Várpalota együttesét, s ezzel nagyon megszilárdította helyét az elsők között. Igen feltűnő a Soproni VSE és a 3 szombathelyi NB III-as csapat mérsékelt szereplése. A Veszprémi Vasas az utóbbi hetek bajnoki találkozóin nem volt olyan meggyőző formában, mint az azt megelőző hetekben, legutóbb azonban már — ha nehezen is —s. Szombathelyi Cipőgyár otthonából is el tudta hozni a két pontot, szerdán pedig a magyar válogatott keret ellen (1:1) bebizonyította, hogy nagyobb feladatok megoldására is alkalmas a volt..NB I-es játékosaitól (Nagy Károly, Aspirámy, Gallai-Gallovcsik) , ebben ez idényben, megvált együttes. A továbbiakban"’* is *a legivedvb-*' zőbb helyzetben van a V. Vasas. Az Almásfüzitő—Ajka, Várpalota—Keszthely, Moson — Veszprémi V., Keszthely—Almásfüzitő, Veszprémi V.—Soproni VSE, Győri Szerszámgépgyár—Ajka mérkőzéseinek bizonyára döntő szerepük lesz a bajnoki sorrend végső kialakulásában. Északkeleten az NB II-ből tavaly nagy balszerencsével kiesett Debreceni EAC -rosszul kezdett, utolsó 8 mérkőzésén azonban mindössze 4 pontot vesztett és megelőzte a kissé visszaesett , tavaly még megyei bajnokságban szerepelt D. Honvédot. Ebben a csoportban is kitűnően helytállnak a volt megyeiek (D. Honvéd 2., Gyöngyösi Honvéd 4., Egri Honvéd 5., Edelény 7.), viszont — elsősorban — a Debreceni Gördülőcsapágy-gyártól (13.) és a Kazincbarcikától (11.) már eddig is lényegesen jobb szereplést vártak a szakemberek. Ami viszont szinte egyedülálló az NB III-ban: a megfigyelők szerint — ha nem is általánosítható — ebben a csoportban a játékosok küzdőszelleme a legtöbb csapatnál alábbhagyott. Az viszont örvendetes, hogy sportszerűbbek lettek a mérkőzések, de ez a javulás éppúgy, mint a nézőszámok csökkenése inkább a tétnélküli (nincs kieső) bajnokságnak tulajdonítható. Egy-két kirívó eset azonban így is előfordul, így például Bárfit, a D. Honvéd játékosát három hét alatt kétszer állították ki. Először felmentették, játszhatott, de két héttel később újra kiállították és két hetet kapott. Sajnos, olyan eset is megtörtént, amire ma már a Nemzeti Bajnokságban küzdő csapatoknál ritkán akad példa. A Nagykálló a Szuhavölgy elleni mérkőzésén szerepeltette a Nyírbátori Dózsa egyik játékosát. A turpisság kiderült, a nyert mérkőzés vesztetté vált (Szuhavölgy kapta a pontokait) és még két büntetőpontot is levontak a nagykál-lóiaktól. A 8 „bajnokjelölt” közül az első hat bármelyike lehet bajnok, de az elsőségre valószínűleg a legnagyobb eséllyel (ha lesz győztes), a DEAC—D. Honvéd nov. 10-i mérkőzés nyertese pályázhat. Az Északközép-csoport legnagyobb meglepetése a Siófoki Bányász nagyszerű, s az ismert volt NB II-sek, a Ceglédi VSE (7) és a Csepel Autó (11) mérsékelt szereplése. A siófokiak nagy utat tettek meg pár hónap alatt (az előző bajnokságban a Délnyugati csoportban sokáig a kieső zóna biztos csapata volt a Balaton-parti gárda, végül is a 12. helyen kötött ki). Vajon mi lehet a sikerek titka Siófokon? Az egyik kétségtelenül az, hogy véget vetettek a folytonos edzőcserének. Haragú Tibor edző, aki korábban az első csapatot is edzte, a legutóbbi években az ifik csapatánál igen jó nevelőnek bizonyult. Edzők jöttek, edzők mentek. Végül is újra elővették Haraghot, aki jól egybekovácsolta a csapatot, amely, az egy Pappot kivéve, megyei szintű játékosokból tevődik össze. A siófoki együttes igen jól összeforrt. Haragh évek óta nevelte az Ifiket, akik közül Vörös, Kovács, Ster, Stefán és Fejes állandó tagja a csapatnak . Ha valahol, úgy Siófokonérvényesül ,az „egy mindenkiért, és mindenki egyért” mondás, s a jó közösségi szellem és a jó edzői munka máris megéri ette a gyümölcsét, függetlenül attól, hogy a Siófok elnyeri-e a csoportelsőséget avagy sem. Délkeleten sokat beszélnek arról a javulásról, aijol fegyelmi téren következett be a bajnokságban. Hét csapatból (Hódmezővásárhely, Martfű, Kecskeméti TE, B-csabai Honvéd, Nagykőrös, Makó, Törökiszentmisklós) még egyetlen játékost sem állítottak ki, igaz, a másik 9 ,,bepótolt” mindent, hiszen e csapatokból 21, 0 kiállítás történt. Az Újscsegedi TC- ből öt, pontosabbam ■ négy, mert UTC Farkas nevű játékosa kétszer se szerepel a ,,listán”. S ami ugyancsak feltűnő a csoportban : a tavalyi 2,9-es gólátlag 3,4-re emelkedett . . . Igaz, hogy sok mód nyílt a próbálgatásra, a jövő évi együttes kialakítása volt a legfontosabb, de a javulás még ígyes feltűnő. Nincs az NB III mezőnyében még egy csapat, amelyik olyan közel állna a bajnoksághoz, mint a Hódmezővásárhelyi MEDOSZ. Ez azért is érdekes, mert a vásárhelyiek az előző években igen mérsékelten szerepeltek, most pedig szeptember közepe óta biztosan tartják előkelő helyüket. Nagyarányú visszaesésnek kellene bekövetkezimi ahhoz, hogy a csapat elkerüljön az első helyről. Vasárnap egyébként olyan eset fordult elő Délkeleten, amilyen eddig az NB III.bar, sem idén történt meg. A H. MEDOSZ ellenfele, a komoly NB II-s múlttal rendelkező Jászberényi Vasas játékosigazolvényok nélkül érkezett Hódmezővásárhelyre .. . Ezek után, természetesen, azért sem lehet csodálkozni, hogy a játezberényiek ebben a bajtoktságban a 9. helyen állnak. Délnyugaton a helyzet változatlan! Már ti, ami a Tassán Honvédet illeti. Mert a hat csoportban a taszáriaik az egyedüliek, alkuk az első fordulótól ,,kitartottak’ az első helyen ... Igaz, az utolsó négy mérkőzésükből mindöszsze kettőt nyertek csak meg, azóta szenvedték el egyetlen vereségüket is (tehát kétségtelenül visszaestek kissé), de még elegendő az első hely biztosításához az eddig szerzett előny. Most azonban erőteljesen tör felfelé az idióta a sikeres ifjúsági nereség eredményeként — nagyon hosszú idő utáni — újra jól szereplő Nagykanizsai Bányász és a Pécsi EAC. E pillanatban úgy fest a helyzet, hogy a vasárnapi Nagyimárnyék— Huszár és a nov. 17-i PEAC—II. Bányász mérkőzés lesz a legdöntőbb a bajnokság végső kimenetelére. Ebben a csoportban is akad néhány furcsaság. Ilyen a Kaposvári kinizsi gyenge szereplése (tavaly az NB II hajrájában a fővárosban is le tudta győzni az NB I B-ben játszó Budai SpartacUst, s 6:1-re verte az NB II-ben maradt SC. Lombikot). A volt megyei csapatok közül a PEAC, a Kalocsai Honvéd kitűnően szerepelt. Viszont a bajai labdarúgás első számú képviselője, a Bajai MTE igen gyenge (9). Az északi csoport legnagyobb meglepetése a legutóbbi hetekig a tavaly még BISZ- bajnokságban szerepelt Tűzoltó Dózsa pompás szereplése volt. A tűzoltók azonban kissé viszszaestek, s ez elegendő volt a kartesfiataiak ahhoz, hogy befogják és megelőzzék őket. 10 forduló után itt a legzavarosabb a helyzet, mert nagyonkönnyen lehetséges, hogy a most hetedik Petőfibánya köt majd ki az élen. Jó néhány rangadó még hátra van, többek között a jövő héten játszik egymással a T. Dózsa és a REAC csapata, de esélyes még az SKSE, a Vác és a Gyöngyösi Spartacus is . . . És a következő fordulókban a lelkesedés mellett a rutin is döntő lehet! ★ Ez a helyzet jelenleg az NB 111-ban. Vajon mit hoznak a hajrá fordulói? Egyet nem nehéz kitalálni. A küzdelem élessége bizonyára mindenütt fokozódik majd. Hogy viszont a hat csoportban ki lesz az első, azt szinte művészet lenne megjósolni, N. J. lelkes sportvesetők, sportmunka! A vívóválogatott alapozó edzzéseinek egy részét Eger környékén végezte, s Már egy -két nap után gazdag tapasztalatokat, sok kellemes benyomást szereztünk a kis város sportéletéről. Egerben azt tapasztalhattuk, hogy - komoly létesítmény-gondok köv, Kepeit® ’ is tehet jó munkát vé- l gezni. A Dózsa-stadionban, há-rom középiskola tornatermében és - persze a környező hegyek- ben, erdőkben végeztük az ed 6 zéseket. A stadionra reggeltől estig ki lehetett volna tűzni a „megtelt” táblát. Kora reggel- 6 től az estébe nyúlóan jöttek az általános iskolások, a középfokú tanintézetek fiataljai, ipari tanú- 4 lók. Atlétikában, labdarúgásban, röplabdában, teniszben, kosár- labdában egész napon keresztül üzemeltek a pályáik. Mi is alig tudtunk lecsapni egy-egy szabadi pályára, öröm volt nézni, milyen fegyelmezetten, szalasze- rűen bonyolódtak le a szabad- t téri testnevelési órák. BárányÁrpi, aki maga is testnevelésig szakfelügyelő elismerően jegyez te meg: ..Milyen formás órákat tartanak a testnevelő tanárok!”’4 Délután pedig jöttek a felnőttek. ? Kilián-versenyek, mérkőzések, a sportköri csapatok edzései, ha-rátságos mérkőzések érték egy- mást sötétedésig. 1 Egyik délután nagy meglepe-; léssel ismertük fel 00 egyik csa- 4pat játékosaiban a helybeli tár- í busz színészeit. 7 A tornatermek este nyolcig foglaltak. Az igazgatók és a test- t nevelő tanárok előzékenysége segített azonban programunk J maradéktalan végrehajtásában. í Az uszodában Valért edző gyorrsan eloszlatja aggodalmunkat. J „Az uszoda a sportolókéi” így í azután bármikor mehettünk uszíni, sőt az úszóieikai átban még a J kezdő úszókkal te szívesen fog- í lalkoztak. A megyei sportveze- í tők órák alatt intézkedtek, ha ^ szükségünk volt valamin*. jóleső érzés volt tapasztalni ^ azt, hogy ebben a városban eze - í rétik a sportot, és nagyon so- J kan szívesen sporrtolnak. Min- ^ denütt azt láttuk, hogy a fiatal ^ lókat a testnevelés, a sport megkedvelésére nevelik, így azután a rendszeres sportolás valóban része lesz mindennapi életüknek. N. L. 2 ' ' | Péntek, 163. november 1. ^ 4 Mielőtt kicsavarják a szelepeket a szitkokból... Fakadt emberek mondanak MOST BÚCSÚT A KERÉKPÁROS-IDÉNYNEK. Fáradtak a versenyzők, s fáradtak a vezetők is. Nem a csillogó sikereik kivívása fárasztotta el őket, hanem, az a nehézkesség, amely az egész idényt jellemezte. A nem éppen kellemes hangulat érthető, efelett azonban kár-crokodilkötényeket hullatni, sokkal hasznosabb élőre tekinteni és elibe vágni a jövő csalódásainak. SZÓLJUNK NÉHÁNY SZÓT A SPORTÁG FEJÉRŐL, A SZÖVETSÉGRŐL. Bizonytalan kezekkel tartotta a kezében a szövetség a sportág gyeplőjét, pedig a nagyon sokszor rakoncátlan paripa erős szárat kívánt volna. Ezúttal a paripa vezette a lovasát, s a ló csak igen ritkán kacskaringózott arra, amerre kellett volna. Az irányítás lazaságából számtalan hiba származott. A legjobbak az idén sem maradtak távol a nagyobbszabású nemzetközi versenyektől, s nyilván ezek a versenyek szaktapasztalatokat is szolgáltattak, de hova tűntek ezek? Sem a békeversenyről, sem a világbajnokságról nem tartottak szakmai beszámolókat. Pontosan úgy viselkedtek szakembereink, mintha ők már mindent tudnának. Pedig nincs minden a kisujjukban, s ezt nem nehéz bizonyítani. Nagyon sok szakmai HIBÁT KÖVETTEK EL AZ EDZŐK ÉS VEZETŐK EBBEN AZ ÉVADBAN. Itt van például az edzések és a versenyek összefüggése, egyszóval a felkészülés ügye. Tudjuk, hogy a jó felkészülésben az edzéseknek és a versenyeknek összhangban kell állniuk egymással, e kettő harmóniája vezet a jó formához. Az országútiak felkészülésében elmaradt az összhang. A szünet nélküli versenyzés az egész idényben magas formát követelt volna a kerekesektől, de erre érthetően képtelenek voltak. Versennyel készültek a versenyekre az országútiak, így soha sem érhették el igazán jó formájukat. Ezeknek a versenyeiknek a kiírása sem szolgálta a fejlődést. Sokszor hallhattuk, hogy a viadalok irama messze elmaradt az elfogadhatótól, hogy nem volt szökés kezdeményezés. Ebben a versenykiírások is segédkeztek, mert kibúvókat adtak. Bebizonyosodott az évadban, hogy a jelenlegi körülmények között a rendszeres csapatversenyek nem segítik a fejlődést. Minden egyéni verseny mellett ott szerepelt a csapatszám is, így a legtöbben lemondtak az egyéni teljesítményekről, mert a csapatgyőzelmet kényelmes kerekezés árán is biztosítani lehetett. Nagy hiba volt ez a kényelmeskedés. Sajnos, a szakmai vezetésre hivatott edzőbizottság nem lépett közbe, nem látta, hogy a versenykiírások ellenkeznek a sportág érdekeivel. De más dolgokban sem hallatta hangját az edzők testülete. Nem figyelt fel arra a jelenségre, hogy szinte minden egyes versenykiírás egymástól eltérő feltételeket tartalmaz, hogy azokat a sportkörök saját érdekeiknek megfelelően öntik betűkbe. AZ EDZŐKÖN A KERÉKPÁRSPORT FEJLŐDÉSÉBEN NAGYON SOK MÚLIK. De munkájuk csak akkor lesz sikeres, ha félreteszik egyéni érdekeiket, s megfogják egymás kezét a cél érdekében. Ezzel a kézfogással még nagyon nagyon adósak a kerékpárosedzők. Nincs szándékukban egymástól tanulni, megtá£gyáníg bizonyos szakmai kérdésük, s ezt annál is inkább tehetik, Akiért az edzőbizottság sem hozta őket közelebb egymáshoz. Anyomasztó hangulatban a vidéknek is osztoznia kell, hiszen az idén még annyi támogatást sem kaptak a fővárosiaktól, mint tavaly. Még egy olyan megbeszélésre sem került sor, amelyen elmondhatták volna problémáikat, terveiket, amelyeken megkérdezték volna őket elképzelő sejtőről. Gondoljanak ezekre a jelenségekre kerékpáros-vezetőink, most, amikor egy idény végén, s az újabb idény elején állunk. Készítsék elő jobban a jövőt, mint a közelmúltat, s ne legyenek engedékenyek szakmai kérdésekben. Ne tétovázzanak! Kezdjenek hozzá mielőbb a felmerült problémák megoldásához, s teremtsenek rendet az országúton. Csak ilyen munka képes megszüntetni a sportág híveiben a nyugtalanság érzését. Szabó András Gólerősebb együtteseket! (Megjegyzések a kézilabda női NB I mezőnyének teljesítményéről) * A válogatott összeállítása szempontjából könnyebb dolga van a női csapat edzőjének, mint a férfiakénak, mert klasszisnak nevezhető női játékos több van, mint férfi, így mindenképpen egyszerűbb a csapat kialakítása — mondják kézilabdás berkekben, majd hozzáteszik: — Az is igaz viszont, hogy a női mezőny együttesei gyengébbek a férfiakénál, ha összességében nézzük a dolgot. Valóban igaz lantié ez a megállapítás? Tény, hogy az utóbbi években női válogatottunk valóban eredményesebben szerepelt, mint a férfi, de azi® igazi, hogy a nemzetközi férfi mezőny erőteljesebben fejlődött a nőinél. Pusztán a válogatott együttesek teljesítményei alapján következtetni nem lenne helyes. Az előbbi megállapításból kiindulni — az idei NB I-es női bajnokság értékelése alkalmával — azonban mindenképpen célravezető, mert ez az eredményességire, a gólerősségre irányítja a figyelmet, tehát éppen arra, amiben idén lemaradtak együtteseink. Hiányoznak az átlövő játékosok! Vessük össze a bajnokság első öt helyezettje által lőtt gólok számát, az utánuk következő hét csapat góljainak számával. Az előbbiek 829, az utóbbiak csak 729 gólt lőttek, öt csapat tehát százzal több gólt lőtt, mint hét együttes. De miért? Könnyű válaszolni, ha az átlövő játékosokat vesszük tekintetbe. Nem soroljuk fel aneveket, hiszen úgy is ismertek és csupán azt jegyeztük meg, hogy a táblázat előbb említett első öt csapatában nagyjából háromszor annyi az átlövő játékosok száma, mint az utánuk következő együttesekben. Ez viszont anynyit jelent, hogy a védekezésben felfejlődött női mezőnyben, ma már csak vonaljátékkal jó eredményt elérni nem lehet. Az együtteseknek fel kell kutatótok a tehetséges, az átlövő posztjára megfelelő játékosokat és tervszerű nevelőmurakával felszínre kell hozniuk a bennük rejlő lehetőségeket. E feladat elvégzése nélkül az NB I-es női mezőny nem tud jelentősebben előre lépni. Formaingadozás és egységes csapatstílus Általános az a vélemény, hogy a női csapatok rapezódikusiak, formaszintjük nehezen tartható azonos színvonalon és ez sok bajt okoz. Tény, hogy anői játékosoknál sok szempontból nehéz a megfelelő formaszint megtartása, de ez a csapat teljesítményére vonatkoztatva nem lehet annyira döntő, hogy vele a gyengébb teljesítményt kielégítően magyarázni lehessen. Az egységes stílusú és pszichikailag jól felkészített csapat ugyanis képes megküzdeni a nehézségekkel és képes az egyenletes formaszint tartására. E tény igazolására talán a legjobb példa az FTC együttese. A zöld-fehérek télen a terem bajnokságban gyenge közepes teljesítményt nyújtottak,, szabadítotten viszont a második helyet harcolták ki maguknak. Pedig már télen is ugyanazok a játék ____________ kosok szerepeltek, mint a továbbiakban, de az ügyes, tehetséges kézilabdázókat egységes csapattá kellett formálni ahhoz, hogy az eredmény meg isszülessék. Az ilyen értelemben vett egység segítette át a csapatot a nehézségieken és egyenletessé tette formájukat — egy-két kisiklástól eltekintve — s ez a csapat helyezésében is megnyilvánult. De megemlíthetnénk még a bajnok Bp. Spartacust vagy a harmadik helyezett Gollbergert is. Ezek a csapatok, az FTC-hez hasonlóan, szintén egységes stílusúak. Sajnos, ellenkezői példát már jóval többet mondhatnánk és ez ismételten a jobb nevelőmunka szükségességét veti fel. Néhány javaslat A játék eredményességét az dönti el, hogy mennyire gólerősek együtteseink. Nézzük meg az egyes években elért gólok számát: A fejlődés tehát elenyészően kevés, illetve nincs is. Hogy számottevő legyenk véleményünk szerint, a következőket kellene elvégezni: 1. Tehetséges átlövő játékosokat kell kinevelniük az együtteseknek. 2. A nevelőmunka hatékonyságát emelni kell a jobb csapategység kialakítása céljából. 3. Több és tervszerűbb edzéssel kell felkészülniük a csapatoknak ,az egyes mérkőzésekre, mint azt idén tették. Nagy György Egy mérkőzésra összesen: eső átlag: 1960. 1472 gól 11,1 gól: 1961. 1539 11,6 .. 1962. 1581 12 . 1963. 1558 11,8 .. Pálcikaemberkék a szövőgyárban . Sohasem gondoltam volnna, hogy a testa vakoklatokat ..is le lehet írni, mint a hangjegyeket és olvasni is lehet azokat, mint ahogy a zenészek olvassák a partitúrát. Badacsonyi Gábor, a Hazai Pamutszövő szegőüzemének vezetője sok mindent megért már az életében, míg olyan szénen megőszült a haja, de csak néhány éve barátkozott meg a ..pálcikaemberkékkel”. Ezek a néhány vonalból álló figurák ugyanis a tornagyakorlatok hangjegyei. Ha valaki érti a médját, a testbonyolultabb gyakorlatot is le tudta ..írni” úsv. hogy azt egy másik ember maer varázat nélkül képes leolvasni, vasvis vésve tudja hajtani. Horván ismerte meg Badacsonyi Gábor és a szeszőüzem a Dálcikaemberkéket és miért volt szüksége rájuk, ott e£rv külön történet. Négy évvel azelőtt a szesőüzemben hónapokon keresztül titokzatos méréseket folytattak. Az eredményt szintén kottaszerűen le lehetett olvasni- a munkakezdéstől számított negyedik órában kezd a termelésen mutatkozni a dolgozók szervezetének fáradtsága, csökken a teljesítmény, nő a hibaszázalék. Az asszonyoknak megmondták, hogy ezen segíteni lehetne néhány perces kikapcso- lódással, tornával. A múlt elvben ha közülük bármelyik is leírná, milyen érzés volt először szemben álmi munkatársaikkal, akik tőlük vártak vezetést, irányítást. Ma már a világon a legtermészetesebb a számukra, hogy ha IX órakor megkondul a gong, odaperdülnek a terem végébe és bemutatva vezénylik egyik gyakorlatot a másik után. Hogy jók-e a gyakorlatok, hogy lehetne azokat változatosabbá, szórakoztatóbbá tenni? Mi is tulajdonképpen a hasznuk? Bizony a szegőműhely előtornászai nem testnevelő tanárok. Ehhez a mellékfoglalkozáshoz még kellene eevet mást tanulni, így ezekre a kérdésekre nem tudnak szabatos választ adni. De a Testnevelési Főiskolán annak idején megkezdődött tanfolyam félbeszakadt, azóta emlékezetükre, saját elképzeléseikre vannak utalva. Pedig még a legszorgalmasabb ..tornász”, a 71 éves Pamdua"* 1 11 Ferencné, és a lelkes fiatalok is szívesebben végeznék a kankörzéseket, törzs- $ hajmásokat. í ha változatosabb ? volna a műsor. í Bizonyosan nagyobb $ odaadással tornászná- J nak azok is, akik sem í elég fiatalnak, sem í elég öregnek nem érízik magukat ehhez. J ha tudnák, mi is en- ^ rtek a számukra ide- i gén és furcsa időtöl- z tésnek a haszna. a Kellene valaki, aki J néha elbeszégetne £ ezekkel az úttörőkor- í ból réges-régen kinőtt z és mégis bátor úttörő J asszonyokkal, akik las- ^ san áttörték a közöny-íből, az úttól való ret- tegésből, szégyenke zésbőil épült falat. Tor- J násznak mindennap ^ megszólal a gong. ést ők — tornásznak. De 7 négy év alatt senki J sem tanította meg ^ őket arra, hogyan mű- ^ ködik a legcsodálato ásabb hangszer. az J emberi szervezet, ho- J cvan invítja ennek a működését, teszi hoszzszabb életűvé az a „mű”, amelyen pálciskaemberkék a kották. Pap Kornélia ! 11 órakor megszólalt a gong, az asszonyok kivonultak az udvarra. Eléjük állt a Testnevelési Főiskoláról jött tanárnő és megkezdődött a torna. Műven egyszerű is az eseményeket regisztrálni. Valójában lélektani regényt lehetne írni arról, hányféleképpen reagáltak erre a szokatlan dologra az asszonyok akik ráadásul többségükben csökkent munkaképességű idősebb dolgozók voltak. Berzenkedtek, hitetlenkedtek, elégedetlenkedtek. Szégyenkeztek még egymás előtt is, hát még az ártatlan Pikantériát sem nélkülöző újdonságra odatörülekező férfi kollégák előtt. De a gépezet megindult. A Testnevelési Főiskola segítségével néhány mozgékony, vígkedélyű asszony gyakorlat vezetővé lépett elő. Papp Vilmosné, Horváth Zoltánné, Búcsúházi Lászlóné és Kocsis Irénke ekkor hozták be első ízben a gyárba a pálcikaemberkéket Megtanulták, hogyan kell olvasni ezt a kottát és most már ebből vezé- ^ nyelte ki-ki a maga ! 30—40 főnyi „zene- i karát”. Bizony az is érdekes lélektani tanulmány lenne. % Tömegsport az Eötvös Gimnáziumban I - a kosárlabda (Az iskolák sportéletéből) Az országos középiskolai kupaküzdelmekre már lezárultaka nevezések, sőt, egyes területeken a selejtező-mérkőzéseket is megkezdték. Az is biztos,hogy a tavalyinál több csapatnevezett. Meglepetés már az eddigi selejtezőkön is akadt. Akalocsai Mezőgazdasági Technikum labdarúgócsapata például az utóbbi években meglehetősen „szürkén” szerepelt, most viszont legyőzte a Kalocsai I. István Gimnázium együttesét . Olyan gárdát ütött el ezzel a továbbjutástól, amely eddig mindannyiszor tagja volt a dönőnek. A Győri Fonó- és Szövőipari Technikum-Kisbéri Tánicsics Mihály Gimnázium fiú kézilabda-mérkőzésen a kiküldött játékvezető nem jelent meg. Vajon gondol-e az ilyen játékvezető arra, hogy az iskolai sportköröknek milyen kára származik egy ilyen mérkőzés elmaradásából — az egyéb problémákat nem is említve . . . . Első ízben rendeznek versenyt , mindhárom fegyvernemben „Az ország legjobb úttörő- és serdülő vívója”, valamint „a legjobb vívócsapata” címért. A versenyt a Budapesti Vívó Szövetség és a Bp. Vörös Meteor patronálja. A gyermekek részeire is rendeznek hasonló versenyt. A vívó verseny egyben minősítést is jelent, de csak azok számára, akik 1950. június 20-aelőtt születtek. Cél: a vívóutánpótlás biztosítása, a sportág tömegsporttá fejlesztése, az iskolai vívósport nevelő munkájáinak országos felmérése. Remélhetőleg sok általános iskolás diák kapcsolódik be az érdekesnek ígérkező vetélkedésbe. A Budapesti Eötvös Gimnázium fiataljai tavaly kitűnően szerepeltek: a kupa elnyerésével kivívták maguknak „az ország legjobb középiskolás fiú kosárlabda-csapata’” címet. A siker ösztönzően hatott az Eötvös-diákokra, mert az idén a középiskolai kupán kívül tizenkét csapattal (!) a különböző szövetségi bajnokságokra is beneveztek. Két együttes a Budapest 1., illetve 11. osztályú ifjúsági bajnokságában, öt-öt csapat pedig az V. és IX. kerületi ifjúsági bajnokságba nevezett. Figyelemre méltó, hogy az iskolában mindennap van kosárlabda-edzés: négyszer két óra a fiúknak, kétszer két óra pedig a lányoknak. Az edzéseket több mint százötvenen (!) látogatják. A IX. kerületi Sportiskola és a Ferencváros között évek óta rendkívül jó a kapcsolat. Ezt most is bebizonyították, amikor a kerületi és a ferencvárosi sportiskola közösen seregszemlét tartott az általános iskolák ötödikes diákjai felett. Az érdeklődés rendkívül nagy volt, hiszen a kerület több száz 10 — 11 éves fiatalja jelentkezett, hogy képességei igazolásával felvételt nyerjen a két sportiskolába.