Népsport, 1964. március (20. évfolyam, 42-64. szám)
1964-03-01 / 42. szám
I DEBRECEN A VÁROSBAN láttuk — hallottuk Új sportágakat akarnak meghonosítani. Jövőre már cselgáncsozni, s versenyszerűen korcsolyázni is fognak a debreceniek. Az új jégstadion tervezete már elkészült, remélik, hogy egy év múlva meg is nyitja kapuit. Egészen szép természetjárási programot dolgoztak ki a sportág barátai. Minden munkahelyen kirándulásokat szerveznek majd, s megalakítják a természetjáró szakosztályokat. Gyalogos, kerékpáros, motoros, sőt, autós túrákat is fognak szervezni. A debreceni turisták országjáró programjához sok sikert kívánunk. A Diószegi úti stadiont kinőtte a DVSC. Volt már rá felújítási keret, de az szőrén-szálán eltűnt. Így hát a nagyerdei stadionban mérkőznek a vasutasfiúk. Ám nem ott edzenek. Kímélik a pályát, s azt jól is teszik. Persze, a város illetékeseinek is kellene áldozatot hozniuk az NB I-es csapatért. A Nagyerdőn van két gyönyörű üdülőtelep, hangulatos vendéglő, stadion, strand és világhíres forrásvíz. És van még ezenkívül egy terv a fedett uszoda létesítésére. A debreceniek kérése: Elismerten jó rendezésben bonyolították le az idén a szovjetmagyar B-csapatok találkozóját. Ne feledkezzenek meg az idén sem Debrecenről! A válogatottak méltó fogadtatásban fognak részesülni. Gyönyörűek az új lakóházak. Kívül színesek, belül kényelmesek. Az Alföldi-palota, a város egykori emeletes büszkesége, elbújhat mögöttük. Szép az új lakótelep. De amerre a szem ellát, sehol egy játszótér, egy kis szabad mozgási lehetőség a gyerekeknek. A sportpályák is egyre kijjebb szorulnak. Gondoljunk a gyerekekre is! így wAnimeTimascya. A hatszáz éves város újat szülő programjának szerves része, szoros tartozéka az új sportprogram is. A tömegszervezet megalakulása nem formalitás. Sürgető igény volt egységes szervezetbe tömöríteni azokat, akik szeretik, űzik vagy csak egyszerű szórakozásuknak tekintik a sportot. Az új szervezet minden kategóriát ki tud elégíteni. Éppen ezért gyorsan megértették, hamar megszerették az új tömegszervezetet. A sportszövetség vezetőinek ajtaja ma még reggeltől késő estig zárva-nyitva. Százával térnek be az emberek. Terítékre kerülnek a kis és a nagy problémák, az apró emberi gondok csakúgy, mint az egész várost érintő súlyos problémák. A megyei és a városi TS új vezetői Lakatos János és Sorbán László szinte belevetették magukat a munka özönébe. Percnyi megszakítás nélkül csengenek a telefonok, születnek új intézkedések. A környező szobák esténként zsúfoltak. Éjfélig tartó hangos viták, reményteljes tervezgetések. Adjunk mindebből egy kis ízelítőt. A hagyományos sportágak Szűnni nem akaró vita témája a következő: Debrecennek vannak úgynevezett hagyományos sportágai. A birkózás, a torna, a labdarúgás. Olimpiai,a világ- és Európa-bajnokok fémjelzik e sportágakat. A neveket talán kár felsorolni, ismeri azokat ebben az országban minden sportkedvelő ember. Nos, ez a három sportág, még vagy tizennyolccal együtt, ma is él. Bizonyos értelemben sokkal élénkebben, mint valaha. A három hagyományos sportág olyan tömegeket vonz, mint még soha, hússzor anynyian birkóznak, tornáznak mint a felszabadulás előtti években. Az élsport mégis lemaradt. Vajon miért? Ez a vitatéma. A válasz sokféle. Kevés a megfelelő szakember. Sokan eltávoztak a városból, olyanok, akik itt nőttek fel, itt lettek híres emberek. Tudásukat másutt kamatoztatják. Lehet, hogy ebben hibás a város is. Egykor rideg és meg nem értő volt. Elzárta a lehetőségeket, nem adott módot az érvényesülésre. Másutt talán megértőbbek voltak, hamarább felismerték a sport nagyszerű szerepét. Ha ez így igaz, akkor sem lehet belenyugodni. Ezerfajta lehetőség kínálkozik új szakemberek nevelésére. Meg kell ragadni minden módot, minden alkalmat. Ha felismertük, hogy szakemberek nélkül nincs lehetőség az előrelépésre, akkor tegyünk meg mindent szakemberek biztosítására. Helyi, debreceni erőből. Sokkal többen sportolnak, mint valaha. Meg kell szervezni a megfelelő kiválogatást. A város, a megye sportvezetői ne elégedjenek meg a tények regisztrálásával. Abból, hogy sokan sportolnak, még nem lehet azt a következtetést levonni, hogy jól is sportolnak. A tömegek alapját képezhetik az élsportnak, de nem önmaguktól és nem feltétlenül. Ezért tenni is kell valamit. Ha tenni kell, sürgős feladattervekre van szükség. Rajta hát! A feladatterv el is készült. Az új vezetők gyorsan dolgoznak. A vita még folyik, ám ezzel egy időben intézkedések történnek, határozatok születnek. A kollektív munka Sok panasz volt az elmúlt években az „egyszemélyi vezetésre”. Egyik-másik sportvezető saját „háztájijának” tartotta sportágát. Elfelejtette megkérdezni, mi a mások véleménye a sportág jelenéről, jövőjéről, apró és nagy ügyeiről. Akiket hosszú ideig elfelejtenek megkérdezni , azok leszoknak a véleménynyilvánításról. És így születtek az egy ember által megfogalmazott egyhangú határozatok. Elolvastam a Hajdú-Bihari Naplóban Horváth Boldizsár megyei labdarúgószövetségi elnök nyilatkozatát, íme: „Az elmúlt években általában az egyszemélyi vezetés érvényesült a labdarúgó-szövetségben, nem beszélhettünk kollektív vezetésről. A Magyar Testnevelési és Sportszövetség helyi szervei megalakulásának sarkallatos tétele a kollektív vezetés biztosítása. E területen már az elmúlt év őszén is nagyot léptünk előre. Minden fontos kérdésben az elnökség döntései alapján tettünk intézkedéseket. A megyei labdarúgószövetségben az új idényben még inkább érvényesíteni akarjuk a közös vezetést.” Az előbbihez hasonló panaszok már az említett hagyományos sportágakban is tapasztalhatóak voltak. Ma már megszűntek. A megyei és városi TS dolga, hogy ezen a területen is kialakítsa az ideális állapotokat. Egy sokat hangoztatott elmélet még ma is dívik Debrecenben, így hangzik: „Csak Pesten lehet érvényesülni.” Az elméletnek mély gyökere van, a múltba nyúlik vissza, s az élet egyéb területeiről származik. A debreceni szakmunkás, ahogy szerét ejthette, igyekezett a fővárosba. A magasabb órabér, a jobb lehetőségek reményében. Az egyetemista, friss doktorátussal, ugyancsak a főváros felé orientálódott. Az elhelyezkedés, az érvényesülés reményében. „Itt minden halott” — mondogatták, s bizony nagyon igazuk volt. Debrecenben megállt az élet, fullasztó volt a levegő. A felszabadulás utáni években sok minden megváltozott. Az utóbbi esztendőkben pedig rohamos fejlődésnek indult a város. A régi elmélet aktualitását vesztette, értelmetlenné vált, a legtöbb helyen el is hallgattak róla. A sportolók egy része azonban még mindig csak a fővárosban bízik. A régi nóta itt még divatos: „Csak Pesten lehet érvényesülni.” Nagyon hamis ez így, s ma már egészen más talajból táplálkozik, mint régen. Minden sportkudarcra rá lehet húzni az ismert lemezt: „Persze, ha pestiek lennénk.” A gyengébben sikerült karrier végén mily hangzatos így sóhajtozni: „Ha én Pesten kezdhettem volna.” Néha még a vezetők is így nyilatkoznak: „Könnyű a pestieknek.” De hogy miért, milyen okból — erről nem beszélnek. Misztifikálják a pesti lehetőségeket, s ezzel mintegy felmentést is keresnek egy-egy gyengébben sikerült teljesítmény felelőssége alól. Az új vezetőknek a város szeretetére kell nevelniük a fiatal sportolókat. A főváros és Debrecen közötti állítólagos ellentét mesterséges szítása nem tetszhet a józan embereknek. Utánpótlás A debreceni sportéletnek kimeríthetetlen kincsesbányái vannak. 1. Az iskolák, az egyetem. 2. Az új gyár. 3. A vasút. 4. A környező falvak és kisvárosok. 5. Az építkezések. 15 sportegyesület működik itt, a debreceni sportigényeket figyelembe véve még 10—15 egyesület életképes lenne. Ám nem ez a cél. A központi nagyegyesületet, a bázist, a DVSC-t kell megerősíteni, s a már meglevő egyesületeket módszeres munkára nevelni. 132 szakoktatót foglalkoztatnak Debrecenben, 480-ra tehető a sportvezetők és 3500-ra az állandóan és rendszeresen sportolók száma. 6 NB I-es, IS NB II-s csapat működik. Tizenhárom labdarúgópálya van a vásrosban, ezek közül hat füves pálya! Létesítmények tekintetében kicsit szűkösen vannak, de a meglevők is komoly, alapos munkára adnak lehetőséget. Az egyesületekben jórészt egészen fiatalkorúak sportolnak. Az iskolákból egyetlen hívó szóra özönlenek a diákok a pályákra. Az alkalomszerűen sportolók száma 3, sőt négyszerese a rendszeresen sportolókénak. Csak hívni kell őket. Csak tanítani kell őket. Csak türelem, csak energia, csak lelkesedés kell hozzá. S mindez együtt biztosíthatja Debrecen sportjának jövőjét. Ide, ehhez a témakörhöz tartozik szorosan a munkásfiatalok sportjának megszervezése is. A város vezetői a diáksághoz fordultak, a versenyekre, tömegmegmozdulásokra könnyebben szervezhető diákságot tekintik az alapnak. Saját érdekükben sokkal többet kellene foglalkozniuk a munkásfiatalokkal. Kiaknázatlan terület ez, a gyár, az építkezés is bázisa lehetne a debreceni sportéletnek. A tömegek sportolása Néhány szemelvény a debreceni sportszövetség feladat- és munkatervéből: „Minden módszerrel azon munkálkodunk, hogy a lakosság minél nagyobb százalékát sportoltassuk. Ezért a sportköri tagok számának emelését, a különböző jelvényszerző versenyek propagálását, rendezését, munkaközi tornák bevezetését fogjuk szorgalmazni.” E szép tervhez egyetlen hozzáfűzés: A debreceni TS irattárában sok szépen kidolgozott tervezet fekszik. Némelyik beporosodott, meg is sárgult már. Mindez csak akkor ér valamit, ha nem az irattár számára készítették. Ha megvalósul minden szava, mondata. Ha mozgósítanak minden társadalmi munkást, minden aktívát, s színes lélekkel munkálkodnak Debrecen sportjának felvirágoztatásáért. Csak Pesten időszerű kérdésekről monlatkoznak Akik a sport jelenét és jövőjét formálják A helyi lap szerkesztőségének egy kis szobájában beszélgetünk. A téma a sport, a debreceni különlegességek, no meg természetesen az aktualitások. Újságíró kollégáim sokszínűen mutatják meg a város sportját, örömével, bajával, nagyratörő terveivel együtt. Sebesen jegyzem a fontosabb adatokat. Az anyag együtt van, kirajzolódott, eléggé tisztán és világosan, Debrecen sportélete. Következzék hát a város vezetőinek, sportembereinek véleménye. Kit kérdezzünk? írom a javaslatokat: a megyei titkárt, a tanácselnököt, az egyesületek elnökeit, a gyár igazgatóját, az egyetem rektorát, a Csokonai Színház bonvivánját, a szálló igazgatóját, a lap főszerkesztőjét ... És felírok még száz nevet. Meghallgatni mindenkit? Két hét, egy hónap is kevés volna hozzá. Pedig mindenkit érdemes lenne meghallgatni, nemcsak száz embert, hiszen Debrecenben nagyon sokan szeretik és értik a sportot. íme, mindjárt kiderül, mennyire és milyen alaposan, a következő nyilatkozatokból, interjúkból. Közel az emberek szívéhez Baranyai György, a Hajdú- Bihar megyei Pártbizottság titkára. — A sportról mindig szívesen beszélek. Igaz, lelkes híve vagyok. Régebben mint aktív sportoló, ma mint aktív szurkoló veszem ki a részem a sportéletből. Tudják ezt a városban, s talán éppen ezért ügyes-bajos gondjaikkal gyakran felkeresnek a sportvezetők és a sportolók. Ha tudok — szívesen segítek. — Az utóbbi hetekben megélénkültek a viták, élénkebb lett a szervezeti élet. Az új tömegszervezet ezernyi új vonásával még közelebb hozta a sportot az emberekhez. Éppen ezért a mozgalom emberi vonatkozásai kerültek előtérbe. Szinte egyik napról a másikra sürgető feladattá vált a nevelési problémák megnyugtató megoldása. Olyan szervezetet kell létrehozni, amelynek mondanivalója is van! — A mondanivaló pedig nem akármilyen. Harcot indítunk az anyagiasság, az egoizmus ellen. Kollektív szellemű, klubhű sportolókat akarunk nevelni, olyanokat, akik tűzön-vízen át kitartanak egyesületük mellett, s áldozatot is hajlandók hozni városuk színeiért. — Már készül az új tömegszervezet nevelési programja. Mindent megteszünk azért, hogy e program valóra váljék. Az új tömegszervezet vezetői most tanulják munkájukat. Új emberek. Tiszta szívvel és tiszta lappal indulnak. A párt aktívái sokrétű támogatást adnak minhárom kérdés dr. Barta Károlyhoz, a Debreceni Tanács vb-elnökhelyetteséhez: 1. Milyen kapcsolatot tart a sporttal? — Ez nem tőlem függ. Csupán a debreceni sportolóktól, sportvezetőktől. Hogy ők milyen kapcsolatot tartanak velem. Valaha aktív ökölvívó és kerék- sker versenyző voltam. A mesteri oklevelet is megszereztem. Természetes hát, hogy a legmagasabb igényű kapcsolatot is természetesnek tartom. 2. Mit tesz a városi tanács a lehetőségek megteremtéséért? — Minden bizonnyal a létesítményekre gondolnak. Mi is gondolunk erre éppen eleget. Sajnos, Debrecen nagyon kevés támogatást kapott az elmúlt években. Élesebben is fogalmazhatok: elhanyagolták ezt a nagyvárost. Nálunk harmincezer diák vár sportolási lehető-KPPPikrp. TAIipti scarthfkin.+jlfl.n a Hódos Imre birkózó olimpiai bajnoki terveiről. Debrecenben él, dolgozik, s népszerűsíti szeretett sportágát Hódos Imre olimpiai bajnok. Az aktív sportolástól már visszavonult, de a sportot sohasem hagyja cserben. Ma is úgy szereti, mint olimpiai bajnoksága idején. — Nemcsak a birkózást, Debrecent is nagyon szeretem. Szeretnék hazahívni mindenkit, aki elment itthonról. Micsoda sportélet lenne akkor! Lesz így is! Valaha Debrecen birkózó-fellegvár volt, azzá kell lennie újra. Egészen lent, alapfokon kell kezdeni. Birkózóéletet kell teremteni az iskolákban. Már rendeztünk középiskolás csapatbajnokságot. A vitrinemből kerülnek kájukhoz. És segítünk mindnyájan komoly feladataik teljesítése közben. —• ütőképes, az emberek szívéhez és értelméhez közelálló tömegszervezetet kell létrehoznunk. Olyan embereket is meg kell nyernünk, akik eddig csak szurkolók voltak, némelyiküknek a tömegszervezeti élet még idegen. E szervezet — talán így is lehetne jellemezni — vadvirágbokréta. Nos hát, nemesíteni kell a helyzet, a tornatermeik alkalmatlanok, megfelelő fedett csarnokunk nincs. Mivel most még tél van, maradjunk a téli sportoknál. Az egész magyar vidéknek nincs megfelelő jégpályája, s olyan sík vidéken, mint a miénk, még nehezebb télen a helyzet. Síelésre alkalmas terep nincs, legalább korcsolyázniuk kellene a gyerekeknek. Saját erőnkből felöntöttünk egy jégpályát. De ez édeskevés. Globális tervünk a következő: fedett uszoda építése, műjégpálya létesítése, megfelelő fedett csarnok építése. A városi tanács sokféle támogatásra hajlandó. Mindez nemcsak rajtunk múlik. 3. Mi lesz a debreceni élsporttal? — Sok szakembert „exportáltunk”. Kedvezőbbé kell tenni a lehetőségeket is. Teremre, pályákra, egészséges körülményekre van szükség. Máskülönben a rajtnál mindig lemaradunk, ki a tiszteletdíjak. Azt se bánom, ha mind elfogy. Csak legyen újra debreceni birkózó olimpiai bajnok. Bent maradunk az NB I-ben! — mondja dr. Hídvégi László, a DVSC elnöke. — Nem mondhatom, hogy csend van Debrecenben. Pezseg az élet a Péterfián. A városban minden második ember a futballról beszél. Kipróbálhatja. Tudom, hogy sokan már el is temettek bennünket. Azt mondják, a DVSC ki fog esni. Kereshetnénk már jó előre a megfelelő kifogásokat, az objektív okokat. Van belőlük bőven. Úgy döntöttünk, hogy ehelyett inkább a csapatunkat keressük. Azt a csapatot, amely meg tud majd kapaszkodni. — Debrecenben nagy port vert fel az átigazolás. Puskás távozása, furcsa búcsúzkodása érzékenyen érintette a csapatot, s a debreceni szurkolókat. Megbocsátani nem tudjuk. De elfelejtjük! Nem vele, hanem a korszerű edzésekkel foglalkozunk. Tata nagyszerű alapot adott. Már az első mérkőzéseken bizonyítani szeretnénk, hogy bent maradunk az NB I-ben! Hársfaillatú Nagyerdő Sáfrány Lajos, a nagyerdei stadion gondnoka hatalmas ember. Tele van vele a szoba. Darabos a mozgása, nehézkesen göngyölíti mondanivalóját. De ha a stadionról van szó, átalakul. Szinte szárnyal, repül, gondolataival, illúzióval. — Szép, ugye, a Nagyerdőn ez a stadion? De uram, ezerszer szebb lehetne. Volt már itt nyáron? Látta milyen vakítóan zöld a fű? Érezte a hársfaillatot?— Képzelje el, milyen lenne este! Villanyvilágítással. Versengenének a csapatok, hogy itt játszhassanak. Üdülőtelep ez, nem futballpálya. Ékköve a városnak. — Az idén talán már lesz modern hangosító berendezésünk is. Kifutnak majd a csapatok, s azt hiszik, hogy a Népstadionban vannak. Csak a füstöt nem érzik majd. Helyette hársfaillatot ... Kedvezőbbé tenni a lehetőségeket A sportot sohasem hagyja cserben Hát ilyenek a debreceniek. Terveznek, álmodoznak, munkálkodnak. Megsértődnek és kibékülnek, hadakoznak, kérnek és követelnek, reménykednek... élnek. Ma már egy akarattal a városért. Elfoglalja őket a nagy közös érzelem: városuk szeretete. A város naggyá, híressé tétele. Hisznek városukban. A városban, amely valóban olyan szép ... LAKATOS GYÖRGY ÓHAJ is NÍVÓDebrecen sok-sok haladó hagyománya közül talán a labdarúgást ápolják a legszívesebben és legbüszkébben. Milyen szívvel s milyen tűzzel tudnak beszélni a régi Bocskairól! Sugárzó tekintetük, ha a múltba réved, bizony, csak a szép dolgokra emlékeznek. A nagy győzelmekre, a nagy játékosokra. Hogy akkor is voltak gondok és bajok? Ugyan kérem! Tán majd tizenöt-húsz év múlva a mai DVSC-t is így fogják emlegetni, elfeledve minden keserűséget. Mert keserűség még van bőven. És a jelen bajait tekintve, nem ilyen elnéző a debreceni ember. Komoly kritikus. Keményen számonkérő. Igényes. Fővárosi színvonalon. Hát bizony, ez a fájdalom. Nincs fővárosi nívójú labdarúgó-együttes. Pedig esküszik rá a DVSC elnöksége, hogy lehetne. Ha csak lélegzetnyi időt kapnának, hogy ne kellene állandóan a kieséstől rettegniük. Aki nem tudja megérteni a debreceniek jogos óhaját, az nem érti az új, megváltozott debreceni életet sem. A város átalakul, vagy még helyesebben: már át is alakult. Gyárat kapott a szunnyadó alföldi város, meg új lakótelepeket. És mindezt fővárosi színvonalon. Nemrég épült fel az új pályaudvar, nem is pesti, hanem világvárosi nivón. Csodálhatjuk-e, hogy a kulturális élet minden területén ez után a nívó után áhíttoznak. Hiszen ez természetes. » Vannak, akik türelmetlenebbül követelik. Őket is értjük, hiszen néhány év leforgása alatt a petróleummal világított életüket a legmodernebb neonfény váltotta fel. Így ilyen sietős akarattal igyekezett két évvel ezelőtt a DVSC az NB I-be. Egy kicsit éretlen csapattal, kicsit megalapozatlanul. És megkapaszkodni nagyon nehéz. De van rá mód. Az út sem ismeretlen. Csak ugyanolyan akarással kell dolgozni a hétköznapokon, ahogyan azt a fővárosi nívó óhajtása indokolja. A szakemberek ismerik a legmodernebb felkészülési elveket, harcolniuk kell az alkalmazásukért. A DVSC labdarúgói a fővárosi csapatokkal együtt alapoztak az idén. Hasznosítani kell a tanultakat. A hazai edzéseket is tatai színvonalon kell folytatni. Nemcsak egyszeregyszer. Mindig így megvalósulhat a legszebb álom: a labdarúgás fellegvára lesz a város. h.v/fV.VTV.VfV.Vrv.VTV.'^V.V/V.V'rV.^FV.V.V.VÍV.'ZfV.VTV.V'iV'.V. V.V7V.VTV.V7V.VTV.V:V.V>V.'/TV.'ZTV.VTV.\/fV.'Z7V.VÍV.'/VV.zr\'.Z'V.V«V.V,rv.V