Népsport, 1965. január (21. évfolyam, 1-21. szám)

1965-01-17 / 11. szám

25 osztrák labdarúgó válogatott-jelölt Firenzében kezdi meg felkészülését az idei nemzetközi feladatokra (Bécs, január.) Az osztrák labdarúgó-válogatott múlt évi mérlege öt mérkőzés, három győzelem, egy döntetlen, egy vereség. Huszonhét játékos szerepelt az öt mérkőzésein, köztük öt újonc: Grausam, Hiesel, Binder, Ludescher és dr. Paulitsch. Ezek közül valamennyi bevált. Az előző szövetségi kapitány 15 csatárt próbált ki az öt mérkőzésen, és a tizenöt támadó mindössze hat alkalommal tudta bevenni az ellenfél kapuját. Három gólt lőtt ebből Nemec, egyet pedig a középhátvéd Glechner. Eszerint tehát két gól (!) jutott 14 csatárra. Ez bizony nem valami jó év végi bizonyítvány. Magyarország, Jugoszlávia és a Szovjetunió ellen hazai pályán értünk el sikert. A két „lelépő” szakvezető, Josef Walter és Guttmann Béla jó munkát végzett, és igyekezett helyes irányba terelni a válogatott szekerét. Az 1964-es év azonban befejeződött, s már benne vagyunk 1965-ben, örülnénk, ha ez az idei mérleg hasonló lenne az előző évihez. A Új edző került a válogatott élére wirth személyében, Edi Fruhaki tíz évvel ezelőtt Walter Nausch kapitánysága idején ezt a posztot már betöltötte, mégpedig kitűnően. Az osztrák válogatott harmadik lett az 1954-es VB-n. Vajon bízhatunk-e a hasonló eredményes szereplésben? — Nem vállaltam volna el ismét ezt a megbízatást, ha nem kaptam volna sokoldalú támogatást. Ezeket mondotta az új edző, aki legutoljára a bécsi Austria csapatánál működött, de a vezetőkkel való nézeteltérése miatt idény közben feladta tisztségét. El lehet mondani róla, hogy „jött, ment és győzött”. Frühwirth kiváló edző, akinek azonban bizonyos „mozgási szabadságra” van szüksége, amelyet a bécsi Austriánál nem kapott meg. Tudományos alapossággal végzi munkáját. Minden játékosról kartotékot vezet, minden edzést értékel, górcső alá vesz. Az új szövetségi edző első feladata volt, hogy munkatársait megválassza. Az A-csapatnál Poldl Gernhardt, az egykori Rapid-játékos lesz a segítőtársa (Gernhardt egyébként már a Walter, Guttmann-duónál is működött). A B-válogatott edzője Hans Pesser, a C-csapatnál (ez az ifjúságinak felel meg) , Vogel a szakvezető. Az utóbbi napokban Edi Frithwirth a szövetség volt főtitkárával, a nyugdíj bevonult Siegllel Firenzébe utazott, hogy a téli táborozáshoz szükséges dolgokat elintézze. Egyben 23 alsóbb osztályú edzőtársat is szereznek. A tervek szerint február 16-án Frühwirth és Gernhardt 25 játékossal utazik a kék olasz ég alá, hogy ott készüljön fel a válogatott az előtte álló feladatokra. A visszautazást március 5-re tervezik. A Firenzébe utazó 25 játékos nevét még nem hozták nyilvánosságra. Természetesen az együttes törzsét a múlt idényben szerepelt válogatottak fogják alkotni. Hat gólt lőtt az elmúlt idényben az osztrák labdarúgó-válogatott, és ez a statisztikai tény meggondolásra készteti az új szövetségi edzőt is. Hogyan akarja Frühwirth a csatárok gólerejét fokozni? Heribert Meisl, az ismert bécsi rádióriporter segítségével filmet készített, amelynek főszereplője Bimbó Binder. Sokan emlékeznek még a hatalmas termetű volt Rapid-csatárra, akinek lövéseitől rettegtek a kapusok. Binder még ma is példaképe lehet minden fiatal csatárnak. Lövőtechnikája szinte semmit sem veszített az évek során. Remélik, hogy a Binder-film hasznos lesz. Frühwirth tisztában van azzal, hogy a Magyarország és az NDK elleni VB-selejtező milyen nagy feladat elé állítja a válogatottat. Amennyiben Ausztria csapatának nem sikerül Angliába utaznia, akkor — ezzel tisztában van az edző — a balsikerért elsősorban őt fogják okolni. Még akkor is, ha az előkészületi munka alapos, lelkiismeretes és körültekintő volt. Az edző így foglalja össze véleményét: „A legnehezebb feladat sikeresen túljutni a selejtezőn. Angliában már sokkal könnyebb lesz a helyzetünk. Csak ez a selejtező ne volna ... Richard Nettel Egy emlékezetes siker: a győztes gól a szovjet csapat hálójában. Edi Frühwirth, az „új** edző Érdekes mérkőzéssel kezdődik az ökölvívó CSB Pénteken kora délután a Magyar ökölvívó Szövetség helyiségében elkészítették az 1965. évi NB I és NB I B osztályú ökölvívó CSB tavaszi fordulójának sorsolását. Mint ismeretes, az első mérkőzésekre február 14-én és 21-én kerül sor, majd hosszabb szünet következik, s a befejező találkozókat csak az egyéni versenyek sorozata, a válogatott viadalok, valamint a májusi Európa-bajnokság után, júniusban bonyolítják le. Már a rajt érdekes eseményt ígér, hiszen a tavalyi bajnok Újpesti Dózsa Tatabányára, a B-osztályban bajnokságot nyert Bányász együttes otthonába látogat. Az igazi rangadónak ígérkező mérkőzések közül az Újpesti Dózsa—Honvéd Zalka SE találkozóra Budapesten június 6-án kerül sor, míg a Bp. Honvéd minden bizonnyal Klapka utcai tornacsarnokában június 20-án fogadja a bajnokcsapatot. A mérkőzések lebonyolításával kapcsolatban a két vidéki csapat természetesen Gyöngyösön, illetve Tatabányán, a Bp. Honvéd a Klapka utcában, a Vasas Dinamó a Gyömrői úton rendezi mérkőzéseit, míg az Újpesti Dózsa és az MTK a Sportcsarnokot választja színhelyül. Pénteken az NB I B tavaszi programját is kisorsolták, míg az NB II tavaszi fordulójának mérkőzéseit hétfőn délután sorsolják ki. Az NB I tavaszi műsora: I. forduló, február 14: Bp. Honvéd--MTK, Tatabánya — Újpesti Dózsa. Vasas Dinamó—Honvéd Zalka SE. II. forduló, február 21: Honvéd Zalka SE- Tatabánya. Vasas Dinamó—Bp. Honvéd. Újpesti Dózsa —MTK. III. forduló, június 6: BP. Honvéd—Tanbánya. Újpesti Dózsa — Honvéd Zalka SE. MTK—Vasas Dinamó. IV. forduló. Június 13: Vasas Dinamó—Újpesti Dózsa. MTK — Tatabánya. Honvéd Zalka SE— Bp Honvéd. V. forduló. Június 20: Bp. Honvéd lapcsai Dózsa. Tatabánya- Vasas Dinamó. Honvéd Zalka SE -MTK. Az NB I B tavaszi műsora: I. forduló, február 14: Dunaújváros - Kaposvár. SBTC —Csepel, Vasas—Sz.-fehérvár. II. forduló, február 21: Sz.-fehérvár—SBTC. Vasas—Dunaújváros, Csepel-Kaposvár. III. forduló. június 6: Dunaújváros —SBTC, Csepel —Sz -fehérvár, Kaposvár— Vasas. IV. forduló. Június 13: Vasas —Csepel Kaposvár—SBTC, Sz.-fehérvár—Dunaújváros. V. forduló. Június 20: Dunaújváros — Csepel. SBTC—Vasas, Sz.-fehérvár—Kaposvár. 2 Vasárnap, 1965. január 17 Egy kísérlet eredménye: nem törvényszerű a test elsatnyulása nostigitadisiaa Egy távol-keleti szerzetes csaknem egy évtizedig ült és elmélkedett egyfolytában. Ez idő alatt annyira elsorvadtak a végtagjai, hogy többé nem tudtak megfelelni eredeti rendeltetésüknek. A két láb szinte az alakját is elvesztette, olyanná vált, mint a fonnyadt gyümölcsszár. A bizarr história szörnyülködésre, egyúttal azonban töprengésre is készteti az embert. Ha már nyolc-tíz évnyi idő így hathat, akkor milyen deformációkat okozhat egy egész emberöltőn keresztül tartó egyoldalú testhelyzet? .. . Hogy ilyen nincsen? De bizony, van! A művész és művészetének konfliktusa A zeneművészek ifjú koruktól a sírig művészetük önkéntes rabjai és áldozatai. Ezen a pályán napi hat-nyolc órás gyakorlásnál kezdődik a hivatás, s ehhez járul a szereplés. Kell-e bizonyítani, hogy a sajátos mozgásból álló és túlzott igénybevétel megbontja a szervezet összhangját? Aligha kell. Előbbutóbb jelentkezik a feltűnő fáradékonyság, a túlérzékenység és ideggyengeség, kialakul a hajlott zongorista ház vagy más gerinchajlati rendellenesség, esetleg súlyos tartáshibák és testi aránytalanságok fejlődhetnek ki. Ez pedig nem más, mint foglalkozási ártalom, még pontosabban: a művész és művészetének konfliktusa. Egy időben néhány nemzetközi hírű szólóművésznél már annyira erősek voltait az ártalmait, hogy úgy tűnt, mindörökre vége a muzsikálásuknak. De ekkor összefogott néhány sportegészségügyi szakember és csodát művelt”. Az úgynevezett kondicionáló testnevelés alkalmazásával visszaadta a művészek egészségét. Önkéntes „kísérleti nyulak“ A csoda, azaz hogy a módszer felkeltette a Zeneművészeti Főiskola vezetőségének a figyelmét. Márcsak azért is, mert éppen ekkoriban megállapítást nyert, hogy a főiskola hallgatóinak a munkaképessége és az idegállapota gyenge, fordított és elégtelen légzés, szédülések, görcsök, szekréciós zavarok és más jelenségek csökkentik a teljesítményüket. Ezért 1961-ben felkérték Kovács Géza testnevelő tanárt, hogy kísérletképpen szervezze meg az önkéntesen jelentkező hallgatók számára a módszeres kondicionáló testnevelést. Az alapot a főiskola biztosította: gondoskodott helyiségről, szerekről, műszerekről. Aztán teltek az évek, és az ilyen jelleggel hazánkban példátlanul álló felmérés öt félév után véget ért. Mi lett az eredménye? Erre már Kovács Gézától kértünk választ, akit ezúttal is kondicionálás előkészítése közben találtunk meg a főiskola kupolatermében. — Eredményről beszélni nem szeretekt, mert az mindig önmagáért beszél — próbált először kibújni a válasz alól, majd később így folytatta: — Hogy a kísérlet befejezése után áttértünk ez állandó gyakorlatra, az mindennél többet mond. Az érdemet elhárító nemes gesztus ellenére kénytelenek vagyunk néhány tényt közölni, mert Kovács Géza és — semmi áron meg nem nevezett — önkéntes segítőtársa, a Sportkörhöz egyik orvosa, megtalálta a torzító határok ellensúlyozásának módszerét. Svájci szakemberek is ajánlják A kísérleti idő alatt százhuszonnégyen jártak a fakultatív testnevelésre, s kétségtelen eredmény a résztvevők hetven százalékánál jelentkezett A korábbi panaszok és rendellenességek teljesen megszűntek, a tanulmányi eredmények javultak. Az esetek közül érdemes megemlíteni D. J. zongora szakos példáját. Kezdetben vállizületi és karfájdalmak gyötörték, később ez átterjedt a nyaki, majd a lapockatáji részekre is. Két félévi speciális testedzés után , azonban teljesen rendbejött. F. M. hegedű szakosnak a csuklóizülete nem bírta a sok gyakorlási ínhüvelygyulladás lépett fel, s csak a helyes orvosi beavatkozás és a harmonikus erősítés együttes alkalmazása után szűnt meg. Az érdekes és eredményes kísérletre már a külföldi szakemberek is felfigyeltek. Az egyik svájci lapban például részletesen ismertették és dicsérték a módszert A közvetlen eredményességen túl azonban nem lebecsülendő az sem, hogy a résztvevők a főiskola elvégzése után is barátai maradtak a sportolásnak. Sportágat választottak, vagy továbbra is az aktív kondicionálás hívei. Többek között beszéltünk Lehotka Gábor orgonistával, a Filharmónia szólóművészével, aki elmondta, hogy régebben egy óra gyakorlás után elfáradt, most öt-hat órát is képes gyakorolni. Ugyanekkor a keze és az ujjai megerősödtek, s ez a játékán is javított, mert a billentés határozottabb és biztosabb. Harmadik éve, hogy megismerkedett a kondicionálással és nem is akar róla lemondani. Természetesen a főiskola vezetősége is elégedett az eredményekkel, ezért az 1964—65. tanévtől megszüntette az első két évfolyamon kötelező testnevelés alól a felmentést. Aki a normális testnevelésre alkalmatlan, az köteles részt venni az orvosi felügyelet mellett folyó kondicionálásban. A három felső évfolyam hallgatói azonban továbbra is saját elhatározásukból jelennek meg az órákon. Mi a siker titka ? Jelenleg hetenként kétszer tartanak kondicionáló testnevelést, amely az egyéni igények figyelembevételével biztosítja a művészi pályafutáshoz szükséges testi alkalmasságot. Ellensúlyozza az egyoldalú túlterhelést, s ezt élvezetes módon éri el. Az órákon egyéni, társas és csoportos gyakorlatokat végeznek. A rászorultak órán kívül kvarcolásban, solluxozásban, masszázsban részesülnek, minden térítés nélkül. A módszerhez tartozik a kikérdezés, a megfigyelés, a funkciópróbák és a teljesítménymérés. Egyénre bontva építik fel az eszköz nélküli és a szerrel folyó gyakorlatokat, amelyek között éppen úgy szerepel léggömbös játék, mint kötelezés és súlyzó feladat. Tulajdonképpen tehát a gyógytestnevelés és a barátságos versenyzés között foglal helyet a tömegsportnak ez az ága, s mint az újabb kísérletek igazolják, nemcsak a művészi felkészülés káros hatásainak, hanem minden hasonló jellegű munkahelyi ártalomnak a megelőzésére és orvoslására szolgál. Z. Vincze György ÉVEK ÉS EMLÉKEK 1945.1965 BENCZE Beérkezett 31 028 szavazólap... Az év sporthőse 13 982 szavazattal Bencze Lajos (Újpesti TE). Utána a legtöbb szavazatot a magyar labdarúgó-válogatott kapta, de már csak 4043-at. Lakat Károlyra 3031, Deák Ferencre 1727, Rudas Ferencre 1498 pályázó szavazott. (A többiekről nem is szólva.)★ Bencze! Bencze! Bencze! Hajrá Bencze! Még zengett, harsogott, visszhangzott az egész Megyeri úti stadion, még lelkendezett az Újpest-Vasas labdarúgó-rangadóra összegyűlt húszezer néző, akinek azt a külön örömöt is megszerezte a rendezőség, hogy ünnepelhette Bencze Lajost, Európa 1946. évi légsúlyú szabadfogású birkózóbajnokát, az év sporthősét, a népszavazás győztesét__De Bencze arcáról már eltűnt a mosoly, a boldogság napsugara. — Köszönöm, köszönöm... és most már mehetek is a Sportszanatóriumba, Kreisz Laci bácsi már vár az operációs késsel... És rámutatott a stockholmi Európa-bajnokság soron kívüli emlékjelére, a sérült térdére. Még hozzátette: — Ki tudja, hogy sikerül... Olyan szomorú volt, olyan bús... mint egykori álneve. Mert vagy tizennégy esztendővel ezelőtt, mint ifjú legényke, „Bús” álnéven szerepelgetett a szőnyegen. És nem is csak a szőnyegen! Hanem az atlétikai versenypályákon is , mint hosszútávfutó, miután nyolcéves kora óta számíthatta magát sportolónak, sőt versenyzőnek. Az első magyar Európa-bajnok a felszabadulás óta! Akire legkevésbé számítottak! Mert Európa-bajnokságot vártak az atléták Csaplártól és Garaytól, Németh Imrétől és Szabó Miklóstól, a birkózók Tóth Ferenctől és Bóbistól. Csak éppen tőle nem. Amint hogy nem is lehetett rá alap. (A többitől sem lehetett várni ilyen bravúrt — józan számítás szerint.) Hogy lehetett volna győzelmet várni Oslóban az atlétáktól, Stockholmban a birkózóktól — alig másfél évvel a felszabadulásunk után!? Hej, a szurkoló de könnyen felejt! Talán észre sem vette, micsoda időkben, micsoda nehézségek között született meg az első Európa-bajnokságunk, a felszabadulás után. Hiszen még csupa rom a város, s a vidéket alig tudjuk bekapcsolni a sport vérkeringésébe. Bár reményekkel kellett eltelnie annak, aki végignézte azokat a szorgalmas edzéseket, amelyeket a válogatott birkózókeret folytatott a Kerepesi út elején a B. Vasutas termében, a MÁV üzletvezetőségének helyiségében. Mennyi gond, menynyi szeretet, mennyi kitartás! Minden edzésen ott lelkendez Miska bácsi (akkor még Frankó Mihályt, az MBSZ elnökét Miska bácsizták) meg a Miska (ma már ő a Miska bácsi, Matúra Mihály, az akkori edző), no meg Aranyi Lajos, a szövetségi kapitány. Talán ez a sportág készült a nagy versenyeire a legcsendesebben. Mily kevesen néztük végig szeptember derekán a válogatási szempontokból is oly fontos Budapest-bajnokágot! Lepkesúly: 1. Szilágyi (B. Vasutas), 2. Kenéz (Cegléd). A mezőny gyengének találtatott. Légsúly: 1. Bencze (Újpest), 2. Dobó (Szeged). Bencze mindenkit kétvállal győzött le. Pehelysúly: 1. Tóth Ferenc (Újpest), 2. Sípos (Debrecen). Az egykori kétszeres Európa-bajtok (1933 és 1937) Hullayt csak pontozással győzte le, a többieket tussal. Könnyűsúly: 1. Ferencz (Előre), 2. Tóth Miklós (Csepel). Megnyugtató forma. Váltósúly: 1. Sóvári Kálmán (Újpest), 2. Ördög (Szeged). Sóvári is mindenkit odavágott. Leghosszabb mérkőzése sem tartott 6 percnél tovább. Középsúly: 1. Czuczi (Szentes), 2. Finyák (Győr). Meglátszik — mondta Matúra tréfásan —, hogy a vidékiek nem tudtak részt venni a közös edzéseinken! Félnehézsúly: 1. Kovács Gyula (B. Vasutas), 2. Tarányi (Debrecen). Ez is megnyugtatott mindenkit Nehézsúly: 1. Bóbis Gyula (B. Vasutas), 2. Soltész (Cegléd), 3. Rihetzky (MTE). Régi emlékek ! Míg az Árpád utca felé baktatunk, előkerül a zsebéből egy fénykép. Nyolcéves — és billenést csinál a nyújtón. — Ez volt a kedvenc szerem. E Később a gyűrű. Megpróbálkoz■tam ám én mindennel! Atlétai koromban rúdugrásban is vitetem valamire, s már elmúltam . 18 éves, amikor végleg a birkó-zás mellett kötöttem ki. Végleg? E Még ezt sem mondhatom. Hi- Észen közben kézilabdázóm is. É Összekötőt játszom! Hű, a tavalyi bajnokságon micsoda gólt dobtam az Elektromosnak! Azután, pihenésképpen, aktív pihe- E nőként, ahogy ma mondják , E evezem. Ha kisüt a nyári nap, láthat tőlem 40 kilométeres hidrákat is végigevezni. És ha a térdoperációm nem sikerül, azt hiszem, a kajakban még mindig megtalálom a nekem való sportot... Ezt egy kicsit szorongva mondotta Bencze Lajos. Hát persze, nem tudhatta, hogy alig két héttel a térdoperáció után már újra válogatottként repíti majd a vonat valamerre Varsó felé. És nem tudhatta, hogy még olimpiai és világbajnoki 5—6. helyezések várnak rá, s még tíz év múlva, 1956-ban is ő lesz a szabadfogású birkózás magyar bajnoka! (Most már tudjuk, éppen huszadik magyar bajnoksága lett ez. Az elsőt még 1939- ben nyerte, miután akkor már többszörös Budapest-bajnok. Újpest-bajnok volt — nagyobbára még „Bús” néven.) Az Európa-bajnok Most azonban mint újdonsült együtt a dombokon, buckákon át Európa-bajnokkal lépegetünk Aradi utcai lakása felé. Viharos válogatás Ez a súlycsoport főleg következményeiben váltotta ki a legnagyobb viharokat. Mert viharokban nem szűkölködtünk! A válogatók ugyanis úgy döntöttek, hogy lepkesúlyban nem küldünk ki senkit, viszont középsúlyra lefogyaszt Kovács Gyula, félnehézre Bóbis, nehézsúlyúnak pedig Rihetzky menjen ki. Hát ez végképp felháborította a vidékieket. De csak azt tudták elérni, hogy Rihetzkyt sem vitték ki Stockholmba. Magyarországot csak hat versenyző képviselte, őket vezette fel Aranyi szövetségi kapitány. Csillag Miklósnak, a nemzetközi szövetség magyar tagjának és Pillitz Nándornak, az MBSZ alelnökének kíséretében. Miközben a finnek, belgák.