Népsport, 1965. március (21. évfolyam, 42-63. szám)

1965-03-07 / 46. szám

VILÁGHÍRŰ EMBEREK­­ A SPORTRÓL Szemtől szemben „Angyallal"! Elstree-stúdió ... E pillanat­ban berregni kezd a felvevő­­gép, a „The Saint” rendezője és stábja izgatottan figyel, mert a „színen” egy összeron­csolt autó körül iszonyatos ve­rekedés kezdődik... De a csatából hiányzik a fő­hős. „Angyal”, az önkéntes de­tektív, a logika abszolút baj­noka, most interjút ad az öltö­zőjében: — Mr. Moore! Nálunk nem­régen az a rémhír terjedt el, hogy ön autóbaleset áldozata lett... — Érdekes .. . amint látja, itt vagyok egészségesen, s a kapu előtt megnézheti a Vol­­vomat is — egy karcolás nincs rajta ... Fekete, magas nyakú puló­ver van rajta, férfias és kis­fiús, rutinos és zavart, ironikus és udvarias — mint a rendőr­felügyelővel a filmen. Ha azt mondom, Angliában is népsze­rű — nem dicsértem eléggé. Talán így: hallatlanul népszerű! A fényképei ott lapulnak az iskoláslányok könyveiben, Frank Sinatra és Gregory Peck képei mellett. Rokonszenves alakja minden héten megjele­nik a televízió képernyőjén, valóságos nyomozást folytat­tam, amíg eljutottam a titká­ráig, a menedzseréig. De az­tán már könnyen ment min­den . . . — Biztosan sportol is vala­mit, Mr. Moore ... — Kezdem. — Igen. — És mit? Egy ici-picit komoly. — A munka az én igazi sportom. Egy művésznek ma­napság óriási erőnlétre, kon­centráló képességre van szük­sége. Különösen ha sorozatfil­mekben szerepel. .. — Ezekkel a tulajdonságok­kal Ön rendelkezik. De úgy gondolom, ezek nem született képességek. Vagy tévedek? Mosolyog, és örül a bóknak: — Nem, egyáltalán nem té­ved. Én sem születtem gyorsnak, ruganyosnak, vakmerőnek. Sőt... Ez a „sőt!” magyarázatot kí­ván. Mert „Angyal” — a fia­talok bálványa, akinek ma már 7n (!) országban játsszák a filmjeit — valóban nem volt mindig ilyen . . . Trükk címrajzolóként kezdte, majd cowboy filmekben ját­szott Kaliforniában. Ezt követ­te Simone Templar, az ,,An­gyal” megjelenése. Ez így egy szép, mondhatnánk sablonos karrier. De hogyan jutott el Roger Moore a meggyőzés ere­jéig? Miért biztos abban a né­ző, hogy ő bátor, a veszéllyel nem törődő, biztos kezű hős? Miért kíséri rokonszenv az út­jain? Hogy érte ezt el? Előkeres egy gyermekkori fényképet, rágyújt egy Picca­­dilly-cigarettára: — Mindig félős, gyenge gye­rek voltam. Nem szégyellem ezt, hiszen a magam erejéből jutottam előre. Félénk voltam tehát és sovány. Egy nap azt tanácsolták, hogy sportoljak, s akkor megerősödöm. Szót fo­gadtam .. . Úszni kezdett. Hajnalban egy-két hossz a medencében — egy teljes napi frisseséget, jókedvet kölcsönzött. Lova­golt .. . Leszállt a nyeregből, és mintha magabiztosabb, bát­rabb lett volna ... így teltek az évek ... Aztán 1962-ben az „Angyal” szerepére egy kétségtelenül ügyes fickót kerestek, hiszen az érdekes anyagból, a „szto­rikból” már érezték, hogy a „The Saint” milliók szórako­zását jelenti majd. Roger Moore bevált! — Felvételek . . . Gyakorlás órákon keresztül. Fáradtság... És nehézség. Mégsem, voltam elég ruganyos és határozott a verekedéseknél. Bokszórákra jártam, hogy jobb legyen a reflexem, finomabb a mozgásom. Ismét őszinte barátom, segítőtársam lett a sport... Közelebb hajol, csaknem súg­ja: — És ne árulja el senkinek, de még mindig tanulok bok­szolni ... Elárulni? Óh, Mr. Templar, hogy képzeli?! A világért sem rombolnám a tekintélyét! Az „Angyal” csak maradjon le­győzhetetlen, aki ellen össze­foghat akár a Scotland Yard is, mégsem győzheti le. Csak még azt mondja meg: — Az életben kit tart igazi sportembernek ? — Aki veszíteni is tud ... — Ön is ilyen? Nevet, és őszintén mondja: — Nem, én, sajnos, nem tudnék ilyen lenni... — Mr. Moore! Adja ezt írásba . .. Roger Moore előveszi a tol­lát, s mintha az „Angyalban” egy milliós csekket írna alá: „SPORTOLÓNAK LENNI az Életben nem nehéz MINDADDIG, AMÍG NEM GONDOLUNK A VESZTESRE! MELLESLEG ÉN NEM HI­SZEM, HOGY MEGFELEL­NEK ENNEK A KÖVETEL­MÉNYNEK . . .” Majd szigorú és félelm­etes: — De ezt Roger Moore írta, és nem az „Angyal" ! — Rendben van, Mr. Moore... Egészen a kapuig kísér. Ba­rátságosan kezet nyújt, majd siet vissza a Jupiter-lámpák fényébe. Ebben a részben egy bestiális bűnügyet kell kinyo­moznia. A ra­ff­inált gyilkos ne­ve? Nem — ezt mégsem árulha­tom el. Félek. Elvégre „An­gyal” bokszolni tanul! A tv-stúdió kijáratánál azon­ban valóban ott áll a krém­színű sport Volvo, amellyel „Angyal” a sikerek felé szá­guld. És egy csöpp karcolás sincs rajta . . . Ejnye, budapestiek! London, 1965. február. Hámori Tibor A mexikói olimpia műsora Még alig szedtük le a falak­ról a tokiói olimpia műsorát, még alig tettük el a kezünk ügyéből a ,,tokiói dossziét”, mér itt van a következő doku­mentum: a Ciudad de Mexico-ban sorra kerülő 1968. évi XIX. nyári olimpiai játékok részletes mű­sora. Ha összehasonlítjuk a ket­tőt, majdnem azonosnak tűnik a két program, mindössze any­­­nyi a különbség, hogy a tokiói nyolc nappal szemben itt tíz napot szentelnek a sportok ki­rálynőjének. az evezést az első öt nap helyett az utolsó négy napon bonyolítják le, é­s meg­változik a lovaglás időpontja is: az olimpia nem a szokásos díjugrató számmal fejeződik be, mert a lovaglás a versenyprog­­ram középső napjaira esik. A megnyitó tehát október 12- én lesz, a záróünnepség pedig 27-én. A versenyek a 19 sportág­­ban október 13-a és 26-a kö­zött zajlanak le és az első versenynapon kilenc sport­­ág küzdelmei kezdődnek meg, íme az olimpia műsora. Atlé­tika: 15-24. Birkózás: 13-23. Evezés: 23 —26. Gyeplabda: 12 — 24. Kajak-kenu: 23 — 26. Kerék­pározás: 13 — 21. Kosárlabda: 13 — 26. Labdarúgás: 13—25. Lo­vaglás: 19 — 23. Ökölvívás: 13 — 25. Öttusa: 13 — 17. Lövészet: 18 — 22. Súlyemelés: 14 — 20. Torna: 20 25. Úszás: 13 — 21. Vitorlázás: 14 - 25. Vívás: 14 — 24. Vízilabda: 13—21. A röplabdában még nem álla­pították meg az időpontot, mivel a lebonyolítási formáról és a csapatok létszámáról még nem e­öntött a nemzetközi szövetség. „Mozog a föld­­ Ausztráliában Az ausztrál vezetők vaskala­pos sportpolitikájáról nem kell külön szólanunk. Elég bizonyí­tékát adták már ennek, főként az utóbbi időben. Jelszavuk: ,,A régi szabályokból egy jot­tányit sem engedünk, még ak­kor sem, ha az ostor végül is a mi hátunkon csattan”. Ilyen vaskalaposak voltak a Rose-ügyben is. Az ausztrálok legnagyobb úszója elfoglaltsá­gai miatt rem tudott hazautaz­ni a válogatóra, ami a közben felállított világcsúcsa és re­mek sikerei ellenére távol tar­totta őt az olimpiától. Márpe­­ddig az ausztrál úszóvezetők ki­­jelentették, hogy ebben az esetben nem utazhat Tokióba a csapat tagjaként. Ezért keltett azután általános feltűnést az a legújabb intéz­kedés, hogy a jövőben az olim­piai és a Brit Nemzetközösségi Játékokra történő válogatás­nál számításba veszik az auszt­rál úszók külföldön elért eredményeit is, feltéve, ha azok az eredmények hiteles körülmények között születtek. Nem kell tehát hazautazniuk a válogatóra a külföldi egyete­meken tanuló ausztrál úszók­­nak. Az új intézkedés elsősorban az amerikai Indiana egyetemen tanuló két ausztrál olimpiai bajnokot, a pillangózó Berryt és a gyorsúszó Windle-t érinti. Kik a világ legjobbjai az ugrószámokban? Ezt ma már tulajdonképpen csak státusz­okakból és összeha­sonlításokból van alkalmunk megtudni, hiszen a nagyf­okú szakosodás és az élesedő küzde­lem korában egy-egy atlétának — a tízpróbát kivéve — egyre inkább egyetlen számra kell összpontosítania, ha az élre akar kerülni, vagy meg akarja őrizni vezető helyét világvi­szonylatban. Az első újkori olim­pián Athénben, 1896-ban még elő­fordult, hogy egy Robert Garrett nevű amerikai atléta a súlylö­­kés és diszkosz megnyerése mellett ezüstérmet szerzett két ugrószámban is: távolban és magasban. Ugyanekkor egy má­sik amerikai, nevezett Ellery Clark nyerte előtte az aranyér­met. Azután már a versenyzők számának növekedésével egyre ritkább lett ez a bravúr. Még két olyan amerikai atléta van, akinek sikerült kettőznie az ug­rószámokban a modern olimpiáik történetében: Irving Baxter ma­gas- és rúdugrásban 1900-ban, Myer Prinstein pedig távol- és hármasugrásban 1904-ben nyert olimpiai bajnokságot. Azóta csak a statisztikák ad­nak képet arról, hogy az élen álló ugróatléták közül, ki hány számban, hogyan is áll. A híres sportstatisztikus, Roberto Quer­­cetani vállalkozott a feladatra és érdekes módon hasonlította ösz­­sze az abszolút tudást és sokol­dalúságot a négy ugrószámban. Kik tehát a leg­sokoldalúbbak? A ..vertikális ugrószámokban” — tehát magas- és rúdugrásban — összehasonlítva az eredményeket a ,,verseny” a szovjet Bliznye­­cov javára dől el: rúdban 495, magasban pedig 206 cm a leg­jobb eredménye. A rangsorban öt a tajvani Jang (500. 1X­2­), a finn Kairento (473. 206) és a szovjet Ovezejenko (462. 206) kö­veti. B­umel a 7. (390. 228) lett. A horizontális számokban a tá­vol- és hármasugrásban a kö­ve­tkező a sorrend: Szmidt (len­gyel) 784, 17.03), Boston (ameri­kai) 834, 15.89), Fedoszejev (szovjet) 777, 16.70) S ha már játszott a számokkal, akkor más variációkat is alko­tott egy témára. A portugál ponttáblázat alapján megállapí­totta például, hogy a ..kétszámno­­sok” közül Brumel érte el a legmagasabb nemzetközi szintű eredményt magas- és a távolugrás­­ban (228, 767), hogy a ..három­­számosok” között, a tajvani Jang vezet (magas: 202, rúd: 500, távol: 775), a ..négy szá­mosoknál ’ pedig az amerikai Boston az ..aranyérmes” (magas: 206, rúd: 416, távol: 834, hár­ma©: 15.89*). GRISIN: Már nagyon kellett ez a bajnoki cím! Jevcsenyij Grisin, az utóbbi tíz esztendő legnagyobb rövidtávú gyorskorcsolyázója, még mindig nem adta fel a küzdelmet az aranyérmekért, a bajnoki címért. A 32 éves versenyző már Gord­­­nában, az 1956-os olimpián az emelvény felső fokán állt az 500 - es verseny után, majd négy év múlva, 1860-ban Squaw Vasley-ben ismét aranyérmes lett a legerősebb távján. Időközben otthon kilencszer nyert bajnok­ságot és most tette fel a sorozat­ra a koronát —, megnyerte a tizediket is. — Már nagyon kellett ez a bajnoki cím — mondta az or­szágos bajnokság után. Az idén nem úgy sikerült, ahogy szeret­tem volna. Csupán csak az olasz­­országi Madonna di Campiglió­­ban sikerült győznöm, és ez édeskevés. Ha az embert esé­lyesnek tartják a bajnokság megnyerésére, akkor is szép do­log elsőnek lenni. De még szebb akkor, ha már senki sem gon­dol rá és ő mégis megmutatja. Így kétszeresen édes a győzelem ízel l­ Vasárnap, 1965. március 7. Nyolc válogatottal érkezett meg Budapestre a Wiener Sportclub Karl Decker és Lakat Károly sokszor állt már egymással szemben a zöld gyepen az oszt­rák, illetve a magyar válogatott csapatban. Vasárnap is „ellen­felek” lesznek, de ezúttal­­ egészen más szerepkörben. Az MTK és a Wiener Sport­club vasárnap délelőtti találko­zója mindkét együttes szem­pontjából jelentős, mert mindkét csapat a bajnoki rajt küszöbén áll. Szombaton késő este érkezett meg a Wiener SC, az osztrák bajnokság egyik éllovasa. So­káig a táblázat első helyén sze­repelt a Wiener SC, és most is csak gyengébb gólarányával áll a második helyen. — A múlt héten már játszot­tunk egy barátságos mérkőzést — újságolta Karl Decker —, de ezen még nem játszottak válo­gatott­ jelöltjeink. Most azonban már valamennyien hazaér­keztek és rendelkezésre áll­nak. Elmondta az egykori osztrák szövetségi kapitány, hogy elég hosszú pihenőt tartottak és a rossz pályaviszonyok miatt csu­pán teremben tudtak labdás ed­zéseket tartani.­­ A múlt éjjel is közel húsz centiméteres hó esett Bécsben és a szépen letakarított pályák ismét hó alatt állnak . .. Decker éppen úgy, mint csa­pata, a Wiener SC, mindig örömmel jön Budapestre. Sze­rinte rendkívül gyümölcsözőek ezek a találkozók, és különösen most, a bajnoki rajt előtt fontosak, mert meg­felelő képet adnak majd a két edzőnek arról, hogyan is áll a csapata. . Tizennégy játékossal érkezett a Wiener SC és közöttük nyol­can már szerepeltek az osztrák válogatottban. Decker egyéb­ként ezt a csapatot állítja ki az MTK ellen: Szanwald — Kainrath, We­­bora, Linhart — Knoll, Win­­disch — Rafreider, Hof, Schmidt, Weiss, Hörmayer. Kedvező helyzetben van te­hát a bécsi csapat, míg az MTK ugyanezt nem mondhatja el. Bödör, Laczkó és Jeney sérült és tetejébe pénteken még Ko­vács III is izomhúzódást szen­vedett. Az MTK előreláthatólag ebben az összeállításban szere­pel: Lanczkor — Keszei, Dunai (Danszky), Varga — Nagy, Vasas — Török, Takács, Kuti, Major, Szűcs. A bajnoki premier előtti nem­zetközi találkozót érdeklődéssel várják a szakvezetők. Remélik, hogy a kedvezőbb időjárás ki­csalogatja a nézőtérre a fut­ballra éhes közönséget... A PREMIER Végre megkezdődött! A buszmegállóban népes tár­saság indult meg a csapóajtó felé, csaknem egyszerre. Aztán felkapaszkodtak s hogy nem dudorodott ki a jármű két ol­dala, azon a bent szorongók csodálkoztak a legőszintébben. És azon is, hogy maradt gomb a kabátjukon. De senki nem haragudott, csak sietett. Mert hiszen megkezdődött. Végre megkezdődött!... — Néhány megállóval odébb­­ le a buszról, futólépés, irány a­­ Tábor utcai sportpálya. A be- i járat mentén a jegyszedők, gyűrt kalapjában és szájszegle­­­­tében fityegő cigarettával a ná­­­­polyi árus. Ismerős arcok. Az ajtó mellett mindjárt jobbra fal­ragasz, rajta a műsor: NB 11-s bajnoki mérkőzés, Izzó—Nagy­­bátony . .. Bent a kerítésen túl pedig már felharsant a­­ síp. Az idén először bajnoki mérkőzés kez­detét jelezve. A kezdőkörben­­ előrelendült három csatár, s va­j­­­lahol a túlsó oldalon fénykép­­­pezőgép zárja kattant. Megörö­­­­kítette az év első bajnoki mér­­­­kőzésének első pillanatát. És csak tovább kellett tekerni­e egy kockával a filmet, feljebb sétálni egészen a Nagybátony kapuja mögé, ott rákészülni, s j .már lehetett is fényképezni —­­ az első bajnoki gólt! Egy gyors , támadás végén a hazaiak újon­­­­nan igazolt labdarúgója, az NB I­­-es Tatabányai Bányász volt­­ csatára, Pásztor helyezte el a­­ vendégek hálójában. A szurko­­­­lók örültek, tapsoltak, s gyö­nyörködve figyelték a gólvona­lon túl pihenő labdát. Úgy él­vezték a látványt, mint az a dohányos, aki már hosszú idők óta nem jutott kedvenc cigaret­tájához és egyszerre valaki égve feléje nyújtja: tessék!. .. Meglepő gyors, lendületes volt a játék, pedig a játéktér min­dent elkövetett, hogy vissza­tartsa a legényeket. Mély sár, helyenként csillogó víztócsa la­­iította a talajt, s embernek kel­lett lenni, hogy a játékos meg­álljon a lábán, különösen ha már egyszer megindult. A lab­da pedig, amely egyre több vi­zet szívott magába, néha egé­szen mókás dolgokat produkált, öt játékost is elindított óriási lendülettel, ő pedig meg-meg­­állt, mintha odaragasztották vol­na, s kajánul kuncogott a mű­vén. Nagyrészt azonban megzabo­lázták a bőrt a játékosok. Kü­lönösen az izzások. Kiemelték a sárból, tették-vették, s Pász­tor irányításával több ügyes tá­madást vezettek. A második góljuk is remekbe szabott ki­ugratás, illetve kiugrás nyomán született. A vendégek elég me­reven, nehézkesen mozogtak, s jobbára előrevágott labdák megjátszásával kísérleteztek, de kevés helyzetet teremtettek. Nem így a hazaiak, akik sokat s­­ ebből hármat ki is használ­tak. A játék utolsó részében már láthatóan kiszedte az erő nagy részét a lábakból a sár. A ven­dégek ekkor egy-két helyzetet teremtettek, dicséretükre. Mert három gól után sem adták fel. A játék végig sportszerű ke­retek között folyt, szándékos szabálytalanság nem fordult elő. Nagy szó ez ilyen talajon. Vége lett. A szurkolók egy kicsit átfáztak, a vendégek egy kicsit bánkódtak, de hát­­ ez ezzel jár. Ha már elkezdődött... v. s. NB II. KELETI CSOPORT Vasas Izzó — Nagybátonyi Bá­nyász 3:0 (2:0). Tábor u. 600 néző. V: Fehérvári. Izzó: Petrá­nyi — Gerényi, Tauzin, Kollár — Marin, Angyal — Lakatos, Varga, Legimusz, Pásztor, Balogh. Edző: Kármán József. Nagybátony: Bu­­lyovszky —■ Szal­ai, Veres, Ko­vács — Kupcsnak, Szántó — Pá­dár, Huszár, Kozik, Havasi, Mát­rai. Edző: Laczkó Sándor. Külö­nösen ez első félidőben volt él­vezetes játék a bajnoki r­ gl­á­­rnyon. Szünet után a nagy sár­ban már lelassult a játék, de még ekkor se az Izzó volt a többet támadó fél. G: Pásztor, Varga, Balogh. Jó: Petrányi, Kollár, Varga, Pásztor, ill. Bu­­lyovszky, Kupceulik, Szántó, Mátrai. Az első fecske ... (Polgár Imre rajza.) Külföldi Híradó Norvég gyorskorcsolyázó világcsúcs Az utóbbi években az oslói Eisi Rt .stadion pályáján több világ­csúcs született, így kat éven be­lül ötször javítottak csúcsot 3000, ill. 5000 m-en. A legújabb ,jelenté© szerint most Fred Anton Maier, az idei norvég bajnok, a h­atodik csúcsot javította meg az oslói pályán. A 26 éves gyors­kor­csői­g a­z ő túlszárnyalta a svéd Jonny Nilsson három héttel ez­­előtt elért 7:33.2 per­ces eredmé­nyét. Az új világcsúcs 7:28.1. LABDARÚGÓ-BAJNOKSÁGOK Német SZK. YfB Stuttgart — SV Meiderich 4:2, Borussia Neun­­kírchen-—Werder Bremen 1:1, Hannover 96—1860 München 0:2. 1. FC Köln — Eintnacht Frankfurt 3:4, Hamburger SV — Karlsruher SC 2:1. 1. FC Nürnberg—1. FC Kaiserslautern 1:0, Borúséi a Dórt m und— Ein­ tracht Braunschweig 5:4. A Her­­tha BSC — Schalke 04 mérkőzést elhalasztották. Anglia. Az­ Angol Kupa ne­gyeddöntőjének , négy mérkőzése közül csak kettőt tudtak leját­szani. A Wolverhampton Wan­­derers—Manchester United és a Crystal Palace—Leeds United találkozókra a pálya használha­tatlansága miatt nem kerülhe­tett sor. A két lejátszott mérkő­zés: Chelsea —Petersborough 5:1, Leicester —Liverpool 0:0. Az I. osztályban öt mérkőzésre került sor: Arsenal — Sheffield United 1:1, Blackburn Rove­rs — Everton 0:2, Blackpool — Birmingham City 3:1, Sheffield Wednesday — West Ham 2:0, Sunderland — Not­­tingham 4:0 1. Chelsea 46 pont (31 mérk.), 2. Leeds 45 (31), 3. Manchester U. 43 (31), 4. Not­­tingham 37 (33), 5. Everton 36 (31), 6. Tottenham 35 (32), 7. Arsenal 35 (34), 8. Sheffield Wednesday 34 (31), 9. Liverpool 34 (30). LABDARÚGÓ VB-SELEJTEZŐ Észak- és közép-amerikai III. csoport: Mexikó — Honduras 3:0 (2:0), Ciudad Mexico. NEMZETKÖZI TALÁLKOZÓK Szovjetunió—NSZK 5:1. Moszk­va. Cle­­gance. Lengyelország — Skócia 14:6. Glasgow, ökölvívás. NDK —Bulgária 10:10. Berlin, ökölvívás. Torpedo Moszkva­— Olimpic Adelaide 3:0. Adelaide. Labdarúgás. Levszki Szófia — Fenerbahcse 2:1 (1:0) Isztam­bul. Labdarúgás. Dél-amerikai labdarúgókupa: Boca Juniors (Buenos Aires) — Strongest (Bollgia) 2:0 (1:0). NŐI KÉZILABDA EK­ HG Koppenhága —S­wift Roer­­mond 12:3 (3:1). Koppenhága. A dán­ bajnok fölényes győzelmet aratott a második félidőben ösz­­szeroppant holland együttes fe­lett. Az elődöntő visszavágója március 12-én kerül sorra, de a kilencgólos előny birtokában a koppenhágaiak döntőbe jutása már biztosnak látszik. A döntő másik részvevője a Bp. Sparta­cus—Lokomotív Zágráb találkozó győztese lesz. (Az első mérkő­zést, mint ismeretes, a Spartacus idegenben 7:6 arányban nyerte.) FÉRFI KÉZILABDA EK Ajax Koppenhága —Medvescsak Zágráb 24:20 (15:11). Koppen­hága/ Nagy küzdelem várható az elődöntő visszavágóján, amelyet március 12-én Belgrádban ren­deznek meg. ---- - ----0 NEVEZÉSI CSÚCSA Az ököl­vívó Európa-bajnokság szervező bizottságának, legújabb közlése szerint befutott Belgium, Dá­nia, Görögország, Norvégia és Törökország nevezése is. Ezek szerint részvételi csúcs, 27 ország mintegy 250 ökölvívójának in­dulása várható a május végén Berlinben megrendezésre kerülő Európa-bajnokságon. Az EB-k történetében Luzern tartja a részvételi csúcsot 22 ország ISU versenyzőjével. A női egyesben már a döntő­nél jár a moszkvai fedettpályás teniszverseny. Az elődöntőben a nyugatnémet Helga Schultze 4:6, 6:3, 6 4 arányban nyert a cseh­szlovák Rodesová ellen, míg Bardóczi legyőzője. Kivi, megle­petés?-­* Dmitrijevát is megverte 7:5, 6:3 arányban. + Prágában nemzetközi fedettpá­­lyás atlétikai versenyt rendeztek. Körpálya hiányában futásban csak rövidtávfutó számok kerül­tek sorra. Férfiak, 50 m: Mániák (lengyel) 5.7 (eddigi legjobb euró­pai eredmény beállítása). 50 m gát: Voigt (NDK) 6.S. Magas: Büchner (csehszlovák) 210 (!). Rúd: Nordwig (NDK) 490. Tomásek (csehszlovák) 400. Súly: Komar (lengyel) 17.69. Nők. Magas: Mes­zár (NDK) 167. Súly: Jamborová (csehszlovák) 14.95. 1. Werder Brem. 23 11 9 3 42:22 31 2. München 23 11 7 5 55:34 29 3. Nürnberg 23 11 7 5 39:29 29 4. Dortmund 23 11 5 7 52:38 27 Köln 23 10 7 6 52:38 27 6. Frankfurt 23 ll 5 7 42:41 27 7. Hamburg 23 10 4 9 40:42 24 Gyengén szerepel jégkorong-utánpótlásunk — Távbeszélő-jelentésünk. — (Krynica, március 6.) Hosszú és fárasztó utazás után érkezett a magyar utánpótlás-válogatott a lengyelországi Krynicába. A rendezők igen szívélyesen fo­gadták a csapatot és közölték, hogy négyes torna lesz, ame­lyen­­a­­rendező KTI-­ Krynicán kívül a Cracovia és a csehszlo­vákiai Jiskra Mikulás szerepel. Az eddig lezajlott két mérkőzé­sen utánpótlásunk kikapott. Mindkét találkozón csak az első harmadban tudott ellenállni, majd összeroppant a nagyobb tapasztalattal és jobb korcso­lyázó tudással rendelkező ellen­feleivel szemben. Eredmények: Jiskra Mikulás- Cracovia 4:4 (1:1, 2:2, 1:1). KTH Krynica- Magyar utánpótlás-válogatott 10:2 (3:1, 4:1, 3:0). A magyar csapat góljait Künk és Miklós ütötte Szombaton: Jiskra Miku­lás- Magyar utánpótlás-váloga­tott 9:1 (3:1, 4:0, 2:0). Az egyet­len magyar gólt Lovcsányi ütötte. Vasárnap a Cracovia ellen mérkőznek a mieink. Cerva László

Next