Népsport, 1965. június (21. évfolyam, 108-128. szám)

1965-06-18 / 120. szám

Harmincéves érettségi találkozó­­ a sport jegyében A napokban tartották meg igen bensőséges hangulatban 30 éves érettségi találkozójukat a miskolci Föld­es Ferenc (volt Fráter György) Gimnázium öregdiákjai. A találkozó egyik kedves élménye volt az iskola gazdag sporthagyományainak és emlékeinek felelevenítése. A volt Fráter-gimnázium a diákok ezreinek testnevelése közben számos kiválóságot is adott a magyar sportnak, hogy csak a távolugró Gyuriczát és Kele­ment, a vágtázó Krummert, a tízpróbázó Boda Ferencet és a vívó Kruppát, Árvát említsük. Az öregdiákok meleg hangú beszédben köszöntötték test­nevelő tanárukat, Eördögh Jó­zsefet, aki mindenkor eredmé­nyesen állította tanítványai elé a sport legnemesebb célkitűzé­seit, eszmei tartalmát és a munkára, becsületre nevelő sze­repét. Eördögh tanár úr — a szeretett Jóska bácsi — a gim­názium kék-fehér színeit kép­viselő selyemzászlót kapta aján­dékba, ő pedig jelképes ajándé­kokkal kedveskedett volt spor­toló tanítványainak: a pólójáté­kosok labdát, az egykor orszá­gos vidéki bajnokságot nyert 5x100 m-es váltó tagjai staféta­botot kaptak. Másik kedves színfoltja volt az érettségi ta­lálkozónak, amikor egyik is­­kolatársunk levetített néhány képet az iskola gazdag sport­múltjából. Azután volt torna­tanárunk vezetésével végigbal­lagtunk ismét a salakos udva­ron, annyi szép és izgalmas atlétikai verseny, tornaóra, sporttalálkozó színhelyén. (dr. Mádai Lajos, II., Lövőház utca 27/a, Budapest.) VÁLASZ EGY LEVÉLRE A Népsport 1965. június 4-i számában közölte Németh Ernő levelét, amely bennünket, a Chinoin labdarúgó-csapatának vezetőségét és szurkolóit mély­ségesen felháborított. Jelen vol­tunk a mérkőzésen, amely való­ban kemény küzdelmet hozott, de légköre egy percre sem lépte túl a sportszerűség határait. A játék hevében előfordultak keményebb összecsapások, ezek között azonban egyetlenegy sem minősíthető szándékos durva­ságnak. A levélíró által emlí­tett eset ilyen keményebb ös­szecsapás volt, amelynél az ÉR­DÉRT egyik játékosa sajnála­tos módon megsérült, miközben a labdát birtokló Chinoin-já­­tékost hátulról megtámadta. Az eset közelében tartózkodó já­tékvezető még csak nem is fi­gyelmeztette a Chinoin játéko­sát. Ha egy mérkőzésen valamely csapat labdarúgói valóban dur­ván játszanak, akkor a játék­vezető nyilván kiállítással, sőt, kiállításokkal torolná meg a szabálytalanságokat és e ténye­ket játékvezetői jelentésében nyomatékosan kihangsúlyozná. Márpedig ezen a mérkőzésen kiállítás nem történt és a já­tékvezetői jelentés azt a kije­lentést tartalmazza, hogy a mérkőzésen különös szabályta­lanság nem történt. A levél írója szerint a Chi­noin edzője durvaságokra buz­dította játékosait. Ez a legsú­lyosabb vádak egyike, amivel egy edzőt illetni lehet. Ez a vád sem felel meg a valóság­nak. A Chinoin vezetője csu­pán azt közölte taktikai utasí­tás formájában játékosaival, hogy ne engedjék az ellenfelek­nek a labdát szabadon átvenni, hanem bátran támadják meg őket még a labda átvétele előtt — ez pedig nemcsak hogy meg­engedhető, hanem a korszerű labdarúgás egyik alapvető sza­bálya. Egyébként a találkozó befeje­zése után Opata Zoltán, a volt sokszoros válogatott labdarúgó, az ÉRDÉRT csapatának szak­­tanácsadója, gratulált a Chi­noin jelenlevő vezérigazgatójá­nak csapata győzelméhez és további szép sikereket kívánt. A beszélgetés során durva já­tékmodorról, szabálytalanságok­ról említést sem tett. A Chinoin egyike a legrégeb­bi magyar gyári labdarúgó-csa­patoknak. Már a felszabadulás előtt részt vett a cégliga-baj­­nokságban, az utóbbi években az NB III-ban és a BLSZ I. osztályban szerepelt, hol több, hol kevesebb sikerrel, de min­dig tiszta, sportszerű eszközök­kel harcolt. A levél írója ál­tal említett sportszerűtlenségek csapatunktól távol állnak, amit az is igazol, hogy a tavaszi for­duló tizenkét mérkőzésén csa­patunkból egyetlen kiállítás sem történt. Chinoin SC vezetősége és szurkolói Követendő jó példa Nagyon tanulságos volt az FTC—Újpesti Dózsa vízilabda­­rangadó. Mindenekelőtt azé­rt, mert — okos ötlet következté­ben — olyan időben rendezték a mérkőzést, amikor a közön­ség szívesen, és szép számmal is ment a Sportuszodába. Mi, szurkolóik, mindannyian örül­tünk ezenkívül annak, hogy végre kitűnő vízilabda-mérkő­zést láthattunk. Sok szép akció, gyors játék, izgalom, nagyszerű gólok. Igazi hírverése volt ez a sportágnak. Ami követendő: nyoma sem volt az egyébként igen gyakori dulakodásnak, vízi pankráció­­nak. A két jól felkészült csapa­ton kívül ez Bozsi dr. igazán pártatlan játékvezetésének is köszönhető. Pedig nem volt könnyű dolga. Egy ilyen rang­adón , sokszor magasra csapnak a szenvedélyek. A hatalmas hangzavar egy kezdő játékveze­tőt biztosan megzavart volna. Bozsi dr. érdeme, hogy­­a rang­adó­s rangadó volt a javából. Jó tanulság mindez az úszó­szövetség számára is. Ebben a bajnokságban ugyanis már nem egy nagyon rossz játékvezetést láthattunk. Jómagam ferencvárosi szur­koló vagyok. Mondhatnám azt is: csak szerencsével mentette meg az Újpesti Dózsa az égyik pontot vasárnap. Szidhatnám a játékvezetőt is. De nem teszem. Úgy érzem, Bozsi dr. vasárnapi példája a többi OB-s vízilabda­bíró számára is követésre méltó lehet. S követhetik a csapatok az FTC és az Újpesti Dózsa sportszerű játékosait, s legalább annyira a vasárnapi rangadó sportszerűen szurkoló közönsé­gét. Soós Sándor Bp. VIII., Vay Ádám u. 8. Hatékonyabb propagandát! örömmel olvastam az „Ami késik — múlik” című széljegy­zetet. Valóban ideje volt felhív­ni a figyelmet a sportesemé­nyek propagálására. Úgy fáj, amikor egy-egy mérkőzésen fog­híjasak a Népstadion lelátói, s alig lézeng néhány ezernyi lel­kes, csapatához hű szurkoló. Hiányzik a biztatás! Hiányzik a tömeg! Azt hiszem, nem vé­letlen, hogy másutt nagyobb gondot fordítanak a sportese­mények népszerűsítésére, a gya­korta üres lelátók azt bizo­nyítják, hogy a fokozottabb propagandára nálunk is szükség van. Ezért üdvözlöm örömmel a Népstadionról írott széljegy­zetet, s várom a hasonló íráso­kat. A VB-selejtezők és nem­zetközi erőpróbák előtt hatéko­nyabb propagandát kérünk! Kovásznái Gyula, Kispest, Táncsics u. 51. Körszemle az európai atlétikai pályákon A „télies” tavasz, ahogy álta­lában külföldön is az idei má­just nevezték, Európa-szerte erősen befolyásolta az atléták szereplését. Most már azonban egyre jobban belelendül az idény, s az utolsói versenyeken szinte futószalagon születtek a kiemelkedő eredmények, íme, rövid szemle az európai atléti­kai pályákon. Csehszlovákia új magasugró­­csúcsot jelent. A 21 éves Hüb­­ner legutóbb 211-et ugrott. A fiatal csehszlovák versenyző már 18 éves korában túljutott a 2 méteren, tavaly 203 cm volt a legjobb eredménye. Anglia első számú középtáv­futója ma az olimpiai helyezett Simpson. A White City-stadion­­ban imponáló futással 3:56.6-ra javította az angol mérföldes csúcsot s közel­ 4 mp-cel előzte meg a mezőnyt. A Szovjetunióban új magas­­ugróról beszélnek. A már nem egészen fiatal, 26 éves taskenti Kutyanin tavaly került az élvo­malba, az idén versenyről ver­senyre javul és jelenleg már 212 cm-nél tart. Az ,,új” embe­rek közé tartozik a­ néhány év­vel fiatalabb ivanovói Balujev gerelyhajító. Egyéni csúcsát 79.32-re javította és sokan Lu­­sis utódjának tartják. NDK. Hét versenyző ért el (új pontozás szerint) 7000 ponton felüli eredményt a tízpróbázók idei első találkozóján. Utech 7361 ponttal győzött Mempel (7305) és Glatz (7219) előtt,­­ igen figyelemre méltó a még ifjúsági Krauss 7055 pontos eredménye. Finnország. A finnek, úgy lát­szik, megtalálják a visszavonult rúdugró Nikula utódját. A 19 éves Mustakari 495 cm-rel skan­dináv ifjúsági csúcsot állított fel, s biztató kísérlete volt az 501-es magasságon is. Ismét jó idénye lesz a távolugró iskolá­­nak, 778-cal mutatkozott be. A gerelyhajítók közül Kinnunen kerek 81 m-t, az olimpiai baj­nok Nevala 80.04-et dobott. NSZK: új vágtázó­ reménységet fedeztek fel a nyugatnémetek a mainzi Metz személyében. Valós körülmények között 10.2-t futott a 100 m-en. Jó versenyt vívtak a középtávfutók 1000 m-en. Tümm­­ler 2:20.6-tal győzött a kevéssé imert Panzer (2:20.9) előtt s a hatodik is 2:23-on belül ért a célba. Beyer, a kalapácsvetés fiatal bronzérmese kezdi megkö­zelíteni tokiói formáját. Leg­utóbb huszonnégy órán belül két versenyen indult, az elsőn 66.18-at, a másodikon 65.79-et dobott. Románia. A kedvezőtlen idő­járás miatt az élvonalbeliek kissé lassabban kerülnek for­mába. Penes, a gerelyha­jt­ás ifjú olimpiai bajnoknője 54.35-öt hajított első komolyabb verse­nyén. Technikája tavaly óta so­kat javult, s edzője bízik, hogy júliusban már világcsúcsformá­ban lesz. Norvégia. A világcsúcstartó Pedersen csak nemrég kezdte el a versenyzést, második rajtja alkalmával 78.63-ra hajította a gerelyt. Lengyelország. A férfi vágtá­zók nem akarnak elmaradni a nők mögött. Máriák, aki Tokió­ban Európa legjobb 100-asa volt, több nemzetközi verse­nyen indult az utolsó napokban, közben azonban ,,maradt” ideje arra, hogy otthon, Szczecinben 10.2-vel beállítsa a lengyel csú­csot. Jugoszlávia. Két atléta máris kitűnő formában van. Az egyik Vazsics, aki 3000 m-en 8:02.2-s csúcsot futott. A másik Andjel­­kovics, aki az NSZK-ban 212 cm-re javította a magasugró csúcsot! Ötnegyedszáz „bajnokjelölt” táborában Ezt a tábort nem rázza meg a balatoni lőszél, nem áztatja el a naponta meg-megújuló eső­zés. A siófoki Perczel Gimná­zium falai biztos menedéket nyújtanak a zord nyár ellen. Azután, ha egy-egy órácskára eláll az eső, akkor máris bené­pesül az iskola kézilabdapályá­ja. Ilyenkor, Koltai tanár úr vezetésével, egyszeriben a Bá­nyász-sporttelepen terem vagy két tucat ifjú atléta. A többiek azt mondják: „Rajtunk nem le­het kifogni. Tornászni meg vív­ni a tornateremben is lehet.” A tágas folyosók meg a nagy „zsibongó” pedig egyenesen ar­ra termett, hogy itt állítsák fel a pingpongasztalokat. A tanév befejeztével sem néptelenedett el az iskola. Éppen csak hogy eltávoztak a ,,rendes” tanulók, máris jöttek 125-en a sporttábo­­rozók. Egyikük-másikuk megil­­letődve lépte át a gimnázium küszöbét, hisz alig néhány nap­ja még általános iskolások vol­tak. Az úttörő- vagy egyéb alapfokú bajnokságon figyeltek fel rájuk a testnevelők, a sport­vezetők, akik árgus szemekkel kutatják a jövő reménységeit. Pár év óta, így nyaranta, a legtehetségesebbnek látszó ti­zennégy éveseket összegyűjtik Siófokon a megye sportvezetői. A nyári táborok lehetőséget nyújtanak a serdülő ifjaknak a pihenésre is, de dr. Karai Ist­vánné tanár — táborparancsnok — igen határozottan leszögezi: az itteni két hét korántsem üdü­lés. Napi négy óra „munkát” ír elő a táborrend, az első na­pokban azonban egyik-másik gyereknek még ez is sok volt. Hogyisne! Segesden, Zselickis­­lakon, Öreglakon meg Buzsákon, de még a kaposvári iskolai sportkörökben is jó volt, ha he­tenként két óra edzést sikerült tartani. Itt napi kétszer két óra a norma. Nem csoda, hogy az első napokban itt is, ott is je­lentkezett az izomláz. Manapság, amikor már egy hete folyik öt sportágban a rendszeres sportmunka, dehogy sokallták a gyerekek a két-két órát. A vívók meg az asztalite­niszezők rendszerint azért kö­nyörögnek Ozsváth Ferenc és Gaál Csaba, illetve Szerecz Lászlóné oktatónak, hogy ki­csit túlórázhassanak. Ha nem esik, a kézilabdázók is a söté­tedésig pályán vannak. Az at­léták úgyszintén. Mert ezek a fiatalok már eljegyezték magu­kat a sporttal. Lesz-e belőlük bajnok vagy sem? Ki tudna erre a kérdésre igennel vagy nemmel válaszol­ni? Kétségkívül nagy gonddal tör­tént a kiválogatás. Már nem csak azok kaphattak ötnegyedszázan helyet a siófoki táborban, akik­nek már „múltjuk” van. Torna vagy asztalitenisz-csatákban bi­zonyítottak többen. Mások az at­létikai versenyeken hívták fel magukra a figy­elmet. Most a Koltai házaspár, Együd Árpád, Szijjártó Miklós, Ozsváth Fe­renc testnevelő tanárok meg Szereczné, a kaposvári asztali­tenisz-sportiskola oktatója, for­málja őket. Nemcsak két héten át. Megfelelő útravalót is kap­nak a tábor lakói, akik, bizo­nyos, hogy ezen a nyáron jelen­tős fejlődésen mennek majd át. K. S. i­ Péntek, 1965. Június 18. Az úttörő olimpiáról van szó A­z úttörő olimpia rendezésével kapcsolatban több levél érke­­zett szerkesztőségünkbe. Két héttel ezelőtt a Vas megyei Káld községből Csizmadia Imre tanár írt levelet, s június 4-i számunkban a levélből — saját véleményüket is elmondva — szemelvényeket közöltünk. Erre a cikkre válaszolt Nagy János, a Magyar Testnevelési és Sportszövetség Vas megyei Tanácsának elnöke. Levelében — többek között — ezeket írja: „A Népsport június 4-i számában megjelent „Olvasóink írják” rovatban „A kül­di gyerekek panasza” című írás. A cikk azzal foglalkozik, hogy a Vas megyei TS hibát követett el akkor, amikor nem fogadta el a küldi úttörők nevezését az „Úttörő olimpia 1965.” versenyeire. A cikk írója szerint a versenykiírásnak az 5. pontja világosan ki­mondja, hogy „az elődöntőkben (városi versenyeken) részt vehet­nek azok az általános iskolai tanulók__stb. ...” A kiírás 7., 8., 9. pontja szintén említi, hogy a városi verseny nem városi verseny, hanem megyei verseny, amelyen a megye területéről minden úttörő részt vehet. A cikk írójával szemben állítom, hogy a versenykiírás nincs szabatosan megszerkesztve, és­­ ami a cikkíró szerint vilá­gos, az egyáltalán nem az. Helyesebb lett volna a versenykiírást úgy megfogalmazni, hogy az egyértelmű legyen. A sportmozga­lomban szokásos formák és az eddigi gyakorlat szerint (területi bajnoki elv) a városi versenyen, bajnokságon, mindenkor a város területén lakó, vagy ott működő sportkörök tagjai vehetnek részt." TŐR­KÉP Párizs előtt M­ár korábban nyil­vánvalóvá VÁLT, hogy férfi tőrvívásban, a klasszikus fegyvernemben va­lahol elvétettük a helyes irányt, leszakadóban vagyunk a vívó­világ nagyhatalmaitól. 1955 és 1957 kiemelkedő magyar sikereit — ekkor nyert Gyuricza, illetve Fülöp, valamint csapatunk vi­lágbajnokságot — később nem tudtuk megismételni. Bár Czvi­­kovszky philadelphiai és Ka­­muti Jenő torinói ezüstérme, továbbá a csapat második­harmadik helye a lépéstartásról adott még esetenként számot. A tokiói olimpia eredménye, de még előtte a gdanski világbaj­nokság — már másról beszélt. Körülbelül arról, amit az idei év nemzetközi versenyei is el­mondtak a magyar tőrvívókról. Kis torzítással úgy lehetne ösz­­szefoglalni, hogy mi, érdekes módon, a férfi tőrvívás átalaku­lásából úgy vettük ki a részün­ket , hogy megindítottuk a fo­lyamatot. Erőteljesen, és hatá­rozott irányba. Aztán később, éppen nálunk nem nőtt az idő­közben fiatalon visszavonult Fülöp, s a többiek nyomában olyan klasszis vívókból álló gárda, mint mondjuk a Szov­­­­jetunióban. Sőt a vívóvilág más­­ pontjain is feltűnt egy-egy vi­­­­lágklasszis nagy egyéniség. Ná­lunk egyedül Kamuti Jenő dr. vitte fel az utóbbi években e kü­lönlegesen magas rangig. A többiek: Szabó Sándor, Kamuti László, Nyomárkay Ödön, Pa­cséry Kázmér, Gyarmati Béla részben még nem forrtak ki egészen, részben megrekedtek ennél valamivel szerényebb fo­kon. Ebből a hosszabb helyben topogásból ered aztán, hogy mind nehezebben küzdünk meg nemcsak a vitathatatlan klasz­­szisú szovjet, hanem a lengyel, sőt román, francia, japán, nyu­gatnémet csapattal is. Ez kész­teti­­a vívószövetséget már jó­ideje, hogy foglalkozzon férfi tőrvívásunk problémájával, ke­resse a kiutat a jelenlegi hely­­zetből. T­úlzás lenne azon­ban AZT HINNI, hogy egyedül állunk a nem­zetközi férfi tőrmezőnyben ez­zel a problémánkkal. Másutt, úgyszólván mindenütt, hasonló a helyzet. A szovjet csapat évek óta a negyedik-ötödik versenyzőjét keresi, mondhatni eredménytelenül, a lengyelek egy időre elveszítették Paruls­­kit, a felsorolt többi csapat pe­dig szinte ugyanabban a cipő­ben jár, mint mi. A lényeges különbség közöttünk talán csak az (és ez helyezi más megvilá­gításba a mi ügyünket), hogy mi már voltunk világbajnokok egyéniben és csapatban is ebben a fegyvernemben — a japánok, románok, nyugatnémetek és így tovább, pedig legfeljebb szeret­tek volna azok lenni. Mi leg­jobb önmagunkhoz viszonyítunk önkéntelenül is. F­érfi tőrcsapatunk­kal SZEMBEN AZ IGÉNY AZ LENNE, hogy „nyerjenek már, mert leg­régebben éle voltak világelsők”. (A négy fegyvernem magyar csapatai közül.) Miután azon­ban a fent vázoltak, és az idéz­hető legutóbbi eredmények erre semmi reális lehetőséget nem adnak, próbáljuk megnézni, mégis, hol lehet a helyünk Párizsban? — Sok múlik például azon, hogy a japánok átjönnek-e és milyen csapattal — mondta egy beszélgetés során Czvikovszky Ferenc főtitkár, aki ugyanekkor nagyon­ kedvező véleményt mondott a Giovannimo Kupában szerepelt tőrözőkről, különösen Szabóról és a fiatalabbik Ka­­mutiról. (Kamuti Jenőt, termé­szetesen külön említette.) A japánok fontos tényezővé való előlépése tulajdonképpen egymagában is nagyon­ jellemző pillanatnyi helyzetünkre. Mond­juk három évvel ezelőtt még semmit nem jelentettek szá­munkra. Most viszont a szovjet, a lengyel, a francia, a román, a nyugatnémet csapat mellett egy veszélyes tőrcsapatot. Ők lehetnek azok, akik kiszoríthat­ják a négyes döntőből a ma­gyar csapatot. Kamuti dr. a Giovannini Ku­pa megnyerésével nagyon de­rűs színt kevert férfi tőrvívóink eredménylistájának szürkéihez. A vele kiegészülő — Bukarest­ben nagyon gyengén szerepelt — csapat Párizsban talán nem lesz „reménytelen eset”. Dávid Sándor Helyzetj­elentés az atlé­tika élvonal *ériiJtf©íiről A hét végén az atlétikában megkezdődnek, remélhetőleg az időjárás egyetértésével, a ko­molyabb­­versenyek és most már rendsz­etesen találkozik egymás­sal az élgárda. Az elmúlt hetek­ben már fokozatosan csökkent azoknak a válogatott, illetve a t­ámp­ó­­l­ás-kere­t tagokn­­ak a szá­ma, akik sérülés és más okok miatt a pályaidénybe­n eddig egyáltalán, vagy csak ritkán in­dultak. Mi van velük? Közéjük kell sorolnunk Nagy Zsigmondot. Olimpiai helyezett sülylökének az idén ..vidéki’* ver­senyző lett, gödöllői színeikben szerepel, alapozását azonban egy régi, kellemetlen hátizom .Sérülés zavarta, s­ ez különösen a hűvös időben lassan javult. Május végén, bástya nélküli körből is dobott már 18 m-en felül, de komolyabb összecsapás­ra még nem elég felkészült, s éppen ezért lemondta a Kuso­­cinnszki-emlékversenyen való rész­vételt. Bízik abban, hogy július elejére már jó formába kerül. Egy másik válogatott, a tata­­bányai Babos makacs sérüléssel bajlódott tavasszal, rá egyelőre aligha számíthatunk. Elég bal­­szerencsésen kezdte az új idényt Bátori, a csepeliek ifjúsági csúcs­tartó vágtázója is. Háromszor egymás után lerándult és most csak óvatos edzéseke­t végez. Sérült jelenleg a szekszárdi Krassay, tavalyi legjobb női ifjúsági 100-asunk is. A középtávfutók közül Nagy Katalint biztató mezei szerep­lése után a pályaidény kezdetén s­arokoson­th­ár­t­y­a - g­y­ul­la­d­ás t­e­t­te harcképtelenné. Egyelőre még csak egészen lassan futhat. A 800-as Garbacz átigazolási ide­je most jár le, ő majd kom­lói színekben kezdi meg sze­r­ep­lését, a másik 800-as, Kiss Géza vidéken teljesít szolgála­tot, s szintén átigazolás alatt áll. Kiss Antal tatabányai gya­log­lóbajnokunk viszont a hírek szerint szorgalmasan készül, eddig (s ez a naptár hibája is) még nem volt a fővárosban versenyalkalma. Szabót, a szek­szárdiak válogatott gátfutóját sérülése miatt nem láttuk ed­dig a salakon. A rúdugrókra az idén eléggé ,,rájárt” a rúd. A bajnok Gagyi tavasszal edzés közben boká­ját törte. Tamás síelés közben sérült meg a térdén és porc­­műtéten esett keresztül. Mind­ketten óvatosan elkezdték már a versenyzésit és a bajnokságra formába lendülhetnek. Az első­sorban rúdugrásra készülő Hubai az idény elején tíz próba­verseny közben szerzett kelle­metlen, makacs combsérülést, már edz, futni tud, de felugrás közben, még nagyon zavarja. Tihanyi, a soproniak tehetséges ifjúsági magasugrója az idén még nem indult, a szövetségben "sem ’ tu­dják * az okát'." ’Végü­l­á as tá­lal dobók közül Harmath, a BEAC 70 - es gerelyha­jító­ja sé­rült, a diszkoszvető Rácz Mária pedig átigazolása miatt nem indult eddig. A következő versenyeken a felsoroltak közül már egyre többen rajthoz állnak és remél­­hetőleg a névsor már nem bő­vül. Tíz mérkőzés­­ a röplabdabajnokságban A férfi válogatott lipcsei sze­replése miatt a hét végén csa­k a női röplabdabajnokis­ágbam bo­nyolítanak le teljes fordulót. A műsor három érdeke© találkozót ígér. A Vasa© Turbó második helyre törő együttese a vasutas­csapatot fogadja, míg a két újonc a NIM, illetve a Vasas Izzó a TFSE, illetve az Utasellátó lá­nyaival mérkőzik. Az újoncok közül elsősorban az Izzó fiataljai szerepelnek jól, s az Utasellátó együttesének nehéz dolga lehet majd Újpesten. A bajnokjelölt Újpesti Dózisja ezúttal könnyű akadály előtt áll a Sport utcá­ban. Bukovi Mártont 2000 labdarúgó-szurkoló várta Athénben Bukovi Márton, az egykori sokszoros válogatott labdarúgó, a kiváló edző, a közelmúltban Görögországba szerződött. A magyar szakember az Olympia­­kos együttesének lesz a szak­­tanácsadója, s vele utazott Larí­­tos Mihály, az edző is. Bukovit a görögök nagy sze­retettel fogadták Athénben. A repülőtéren több mint 2000 szur­koló várta, s megérkezése után a lapok már több nyilatkozatát közölték. Az Olympiakos nagy reményeket fűz a ,,magyar ket­tős” munkájához, s azt várják, hogy az ötévi sikertelen pró­bálkozás után a csapat ismét a bajnokság élére, kerül. Az együttest néhány játékossal is megerősítik, s a csapathoz szer­ződik Jucsov, a csepeliek volt középcsatára, aki a múlt évben visszatért hazájába, Görög­országba. (MTI) Tizenhárom ország a röplabdázók Világ Kupáján Az ősszel Varsóban rende­zik meg a röplabdázó­k Világ Kupa tornáját, amelyen négy kontinensről előreláthatólag 13 ország válogatottja vesz részt. Indul a világ- és olimpiai baj­nok Szovjetunió és a 2. helye­zett Csehszlovákia csapata, to­vábbá Ázsia bajnoka. Japán, Amerika bajnoka Brazília. az Európa-bajnok Románia­­ és a 2. helyezett Magyarország. a nyugat-európai bajnok Hollan­dia. Afrika bajnoka, az EAK, azután Franciaország, Jugo­szlávia, Bulgária, Lengyelor­szág és a következő olimpiai játékok rendezője, Mexikó vá­logatottja. Az elő mérkőzéseket három csoportban bonyolítóik le Varsóba’'’, Mielecben és Szcze­cinben. A döntőbe kerülő csa­patok Lodzban és K'^’^ében mérkőznek egymással. (MTI)

Next