Népsport, 1965. június (21. évfolyam, 108-128. szám)
1965-06-18 / 120. szám
Harmincéves érettségi találkozó a sport jegyében A napokban tartották meg igen bensőséges hangulatban 30 éves érettségi találkozójukat a miskolci Földes Ferenc (volt Fráter György) Gimnázium öregdiákjai. A találkozó egyik kedves élménye volt az iskola gazdag sporthagyományainak és emlékeinek felelevenítése. A volt Fráter-gimnázium a diákok ezreinek testnevelése közben számos kiválóságot is adott a magyar sportnak, hogy csak a távolugró Gyuriczát és Kelement, a vágtázó Krummert, a tízpróbázó Boda Ferencet és a vívó Kruppát, Árvát említsük. Az öregdiákok meleg hangú beszédben köszöntötték testnevelő tanárukat, Eördögh Józsefet, aki mindenkor eredményesen állította tanítványai elé a sport legnemesebb célkitűzéseit, eszmei tartalmát és a munkára, becsületre nevelő szerepét. Eördögh tanár úr — a szeretett Jóska bácsi — a gimnázium kék-fehér színeit képviselő selyemzászlót kapta ajándékba, ő pedig jelképes ajándékokkal kedveskedett volt sportoló tanítványainak: a pólójátékosok labdát, az egykor országos vidéki bajnokságot nyert 5x100 m-es váltó tagjai stafétabotot kaptak. Másik kedves színfoltja volt az érettségi találkozónak, amikor egyik iskolatársunk levetített néhány képet az iskola gazdag sportmúltjából. Azután volt tornatanárunk vezetésével végigballagtunk ismét a salakos udvaron, annyi szép és izgalmas atlétikai verseny, tornaóra, sporttalálkozó színhelyén. (dr. Mádai Lajos, II., Lövőház utca 27/a, Budapest.) VÁLASZ EGY LEVÉLRE A Népsport 1965. június 4-i számában közölte Németh Ernő levelét, amely bennünket, a Chinoin labdarúgó-csapatának vezetőségét és szurkolóit mélységesen felháborított. Jelen voltunk a mérkőzésen, amely valóban kemény küzdelmet hozott, de légköre egy percre sem lépte túl a sportszerűség határait. A játék hevében előfordultak keményebb összecsapások, ezek között azonban egyetlenegy sem minősíthető szándékos durvaságnak. A levélíró által említett eset ilyen keményebb összecsapás volt, amelynél az ÉRDÉRT egyik játékosa sajnálatos módon megsérült, miközben a labdát birtokló Chinoin-játékost hátulról megtámadta. Az eset közelében tartózkodó játékvezető még csak nem is figyelmeztette a Chinoin játékosát. Ha egy mérkőzésen valamely csapat labdarúgói valóban durván játszanak, akkor a játékvezető nyilván kiállítással, sőt, kiállításokkal torolná meg a szabálytalanságokat és e tényeket játékvezetői jelentésében nyomatékosan kihangsúlyozná. Márpedig ezen a mérkőzésen kiállítás nem történt és a játékvezetői jelentés azt a kijelentést tartalmazza, hogy a mérkőzésen különös szabálytalanság nem történt. A levél írója szerint a Chinoin edzője durvaságokra buzdította játékosait. Ez a legsúlyosabb vádak egyike, amivel egy edzőt illetni lehet. Ez a vád sem felel meg a valóságnak. A Chinoin vezetője csupán azt közölte taktikai utasítás formájában játékosaival, hogy ne engedjék az ellenfeleknek a labdát szabadon átvenni, hanem bátran támadják meg őket még a labda átvétele előtt — ez pedig nemcsak hogy megengedhető, hanem a korszerű labdarúgás egyik alapvető szabálya. Egyébként a találkozó befejezése után Opata Zoltán, a volt sokszoros válogatott labdarúgó, az ÉRDÉRT csapatának szaktanácsadója, gratulált a Chinoin jelenlevő vezérigazgatójának csapata győzelméhez és további szép sikereket kívánt. A beszélgetés során durva játékmodorról, szabálytalanságokról említést sem tett. A Chinoin egyike a legrégebbi magyar gyári labdarúgó-csapatoknak. Már a felszabadulás előtt részt vett a cégliga-bajnokságban, az utóbbi években az NB III-ban és a BLSZ I. osztályban szerepelt, hol több, hol kevesebb sikerrel, de mindig tiszta, sportszerű eszközökkel harcolt. A levél írója által említett sportszerűtlenségek csapatunktól távol állnak, amit az is igazol, hogy a tavaszi forduló tizenkét mérkőzésén csapatunkból egyetlen kiállítás sem történt. Chinoin SC vezetősége és szurkolói Követendő jó példa Nagyon tanulságos volt az FTC—Újpesti Dózsa vízilabdarangadó. Mindenekelőtt azért, mert — okos ötlet következtében — olyan időben rendezték a mérkőzést, amikor a közönség szívesen, és szép számmal is ment a Sportuszodába. Mi, szurkolóik, mindannyian örültünk ezenkívül annak, hogy végre kitűnő vízilabda-mérkőzést láthattunk. Sok szép akció, gyors játék, izgalom, nagyszerű gólok. Igazi hírverése volt ez a sportágnak. Ami követendő: nyoma sem volt az egyébként igen gyakori dulakodásnak, vízi pankrációnak. A két jól felkészült csapaton kívül ez Bozsi dr. igazán pártatlan játékvezetésének is köszönhető. Pedig nem volt könnyű dolga. Egy ilyen rangadón , sokszor magasra csapnak a szenvedélyek. A hatalmas hangzavar egy kezdő játékvezetőt biztosan megzavart volna. Bozsi dr. érdeme, hogya rangadós rangadó volt a javából. Jó tanulság mindez az úszószövetség számára is. Ebben a bajnokságban ugyanis már nem egy nagyon rossz játékvezetést láthattunk. Jómagam ferencvárosi szurkoló vagyok. Mondhatnám azt is: csak szerencsével mentette meg az Újpesti Dózsa az égyik pontot vasárnap. Szidhatnám a játékvezetőt is. De nem teszem. Úgy érzem, Bozsi dr. vasárnapi példája a többi OB-s vízilabdabíró számára is követésre méltó lehet. S követhetik a csapatok az FTC és az Újpesti Dózsa sportszerű játékosait, s legalább annyira a vasárnapi rangadó sportszerűen szurkoló közönségét. Soós Sándor Bp. VIII., Vay Ádám u. 8. Hatékonyabb propagandát! örömmel olvastam az „Ami késik — múlik” című széljegyzetet. Valóban ideje volt felhívni a figyelmet a sportesemények propagálására. Úgy fáj, amikor egy-egy mérkőzésen foghíjasak a Népstadion lelátói, s alig lézeng néhány ezernyi lelkes, csapatához hű szurkoló. Hiányzik a biztatás! Hiányzik a tömeg! Azt hiszem, nem véletlen, hogy másutt nagyobb gondot fordítanak a sportesemények népszerűsítésére, a gyakorta üres lelátók azt bizonyítják, hogy a fokozottabb propagandára nálunk is szükség van. Ezért üdvözlöm örömmel a Népstadionról írott széljegyzetet, s várom a hasonló írásokat. A VB-selejtezők és nemzetközi erőpróbák előtt hatékonyabb propagandát kérünk! Kovásznái Gyula, Kispest, Táncsics u. 51. Körszemle az európai atlétikai pályákon A „télies” tavasz, ahogy általában külföldön is az idei májust nevezték, Európa-szerte erősen befolyásolta az atléták szereplését. Most már azonban egyre jobban belelendül az idény, s az utolsói versenyeken szinte futószalagon születtek a kiemelkedő eredmények, íme, rövid szemle az európai atlétikai pályákon. Csehszlovákia új magasugrócsúcsot jelent. A 21 éves Hübner legutóbb 211-et ugrott. A fiatal csehszlovák versenyző már 18 éves korában túljutott a 2 méteren, tavaly 203 cm volt a legjobb eredménye. Anglia első számú középtávfutója ma az olimpiai helyezett Simpson. A White City-stadionban imponáló futással 3:56.6-ra javította az angol mérföldes csúcsot s közel 4 mp-cel előzte meg a mezőnyt. A Szovjetunióban új magasugróról beszélnek. A már nem egészen fiatal, 26 éves taskenti Kutyanin tavaly került az élvomalba, az idén versenyről versenyre javul és jelenleg már 212 cm-nél tart. Az ,,új” emberek közé tartozik a néhány évvel fiatalabb ivanovói Balujev gerelyhajító. Egyéni csúcsát 79.32-re javította és sokan Lusis utódjának tartják. NDK. Hét versenyző ért el (új pontozás szerint) 7000 ponton felüli eredményt a tízpróbázók idei első találkozóján. Utech 7361 ponttal győzött Mempel (7305) és Glatz (7219) előtt, igen figyelemre méltó a még ifjúsági Krauss 7055 pontos eredménye. Finnország. A finnek, úgy látszik, megtalálják a visszavonult rúdugró Nikula utódját. A 19 éves Mustakari 495 cm-rel skandináv ifjúsági csúcsot állított fel, s biztató kísérlete volt az 501-es magasságon is. Ismét jó idénye lesz a távolugró iskolának, 778-cal mutatkozott be. A gerelyhajítók közül Kinnunen kerek 81 m-t, az olimpiai bajnok Nevala 80.04-et dobott. NSZK: új vágtázó reménységet fedeztek fel a nyugatnémetek a mainzi Metz személyében. Valós körülmények között 10.2-t futott a 100 m-en. Jó versenyt vívtak a középtávfutók 1000 m-en. Tümmler 2:20.6-tal győzött a kevéssé imert Panzer (2:20.9) előtt s a hatodik is 2:23-on belül ért a célba. Beyer, a kalapácsvetés fiatal bronzérmese kezdi megközelíteni tokiói formáját. Legutóbb huszonnégy órán belül két versenyen indult, az elsőn 66.18-at, a másodikon 65.79-et dobott. Románia. A kedvezőtlen időjárás miatt az élvonalbeliek kissé lassabban kerülnek formába. Penes, a gerelyhajtás ifjú olimpiai bajnoknője 54.35-öt hajított első komolyabb versenyén. Technikája tavaly óta sokat javult, s edzője bízik, hogy júliusban már világcsúcsformában lesz. Norvégia. A világcsúcstartó Pedersen csak nemrég kezdte el a versenyzést, második rajtja alkalmával 78.63-ra hajította a gerelyt. Lengyelország. A férfi vágtázók nem akarnak elmaradni a nők mögött. Máriák, aki Tokióban Európa legjobb 100-asa volt, több nemzetközi versenyen indult az utolsó napokban, közben azonban ,,maradt” ideje arra, hogy otthon, Szczecinben 10.2-vel beállítsa a lengyel csúcsot. Jugoszlávia. Két atléta máris kitűnő formában van. Az egyik Vazsics, aki 3000 m-en 8:02.2-s csúcsot futott. A másik Andjelkovics, aki az NSZK-ban 212 cm-re javította a magasugró csúcsot! Ötnegyedszáz „bajnokjelölt” táborában Ezt a tábort nem rázza meg a balatoni lőszél, nem áztatja el a naponta meg-megújuló esőzés. A siófoki Perczel Gimnázium falai biztos menedéket nyújtanak a zord nyár ellen. Azután, ha egy-egy órácskára eláll az eső, akkor máris benépesül az iskola kézilabdapályája. Ilyenkor, Koltai tanár úr vezetésével, egyszeriben a Bányász-sporttelepen terem vagy két tucat ifjú atléta. A többiek azt mondják: „Rajtunk nem lehet kifogni. Tornászni meg vívni a tornateremben is lehet.” A tágas folyosók meg a nagy „zsibongó” pedig egyenesen arra termett, hogy itt állítsák fel a pingpongasztalokat. A tanév befejeztével sem néptelenedett el az iskola. Éppen csak hogy eltávoztak a ,,rendes” tanulók, máris jöttek 125-en a sporttáborozók. Egyikük-másikuk megilletődve lépte át a gimnázium küszöbét, hisz alig néhány napja még általános iskolások voltak. Az úttörő- vagy egyéb alapfokú bajnokságon figyeltek fel rájuk a testnevelők, a sportvezetők, akik árgus szemekkel kutatják a jövő reménységeit. Pár év óta, így nyaranta, a legtehetségesebbnek látszó tizennégy éveseket összegyűjtik Siófokon a megye sportvezetői. A nyári táborok lehetőséget nyújtanak a serdülő ifjaknak a pihenésre is, de dr. Karai Istvánné tanár — táborparancsnok — igen határozottan leszögezi: az itteni két hét korántsem üdülés. Napi négy óra „munkát” ír elő a táborrend, az első napokban azonban egyik-másik gyereknek még ez is sok volt. Hogyisne! Segesden, Zselickislakon, Öreglakon meg Buzsákon, de még a kaposvári iskolai sportkörökben is jó volt, ha hetenként két óra edzést sikerült tartani. Itt napi kétszer két óra a norma. Nem csoda, hogy az első napokban itt is, ott is jelentkezett az izomláz. Manapság, amikor már egy hete folyik öt sportágban a rendszeres sportmunka, dehogy sokallták a gyerekek a két-két órát. A vívók meg az asztaliteniszezők rendszerint azért könyörögnek Ozsváth Ferenc és Gaál Csaba, illetve Szerecz Lászlóné oktatónak, hogy kicsit túlórázhassanak. Ha nem esik, a kézilabdázók is a sötétedésig pályán vannak. Az atléták úgyszintén. Mert ezek a fiatalok már eljegyezték magukat a sporttal. Lesz-e belőlük bajnok vagy sem? Ki tudna erre a kérdésre igennel vagy nemmel válaszolni? Kétségkívül nagy gonddal történt a kiválogatás. Már nem csak azok kaphattak ötnegyedszázan helyet a siófoki táborban, akiknek már „múltjuk” van. Torna vagy asztalitenisz-csatákban bizonyítottak többen. Mások az atlétikai versenyeken hívták fel magukra a figyelmet. Most a Koltai házaspár, Együd Árpád, Szijjártó Miklós, Ozsváth Ferenc testnevelő tanárok meg Szereczné, a kaposvári asztalitenisz-sportiskola oktatója, formálja őket. Nemcsak két héten át. Megfelelő útravalót is kapnak a tábor lakói, akik, bizonyos, hogy ezen a nyáron jelentős fejlődésen mennek majd át. K. S. i Péntek, 1965. Június 18. Az úttörő olimpiáról van szó Az úttörő olimpia rendezésével kapcsolatban több levél érkezett szerkesztőségünkbe. Két héttel ezelőtt a Vas megyei Káld községből Csizmadia Imre tanár írt levelet, s június 4-i számunkban a levélből — saját véleményüket is elmondva — szemelvényeket közöltünk. Erre a cikkre válaszolt Nagy János, a Magyar Testnevelési és Sportszövetség Vas megyei Tanácsának elnöke. Levelében — többek között — ezeket írja: „A Népsport június 4-i számában megjelent „Olvasóink írják” rovatban „A küldi gyerekek panasza” című írás. A cikk azzal foglalkozik, hogy a Vas megyei TS hibát követett el akkor, amikor nem fogadta el a küldi úttörők nevezését az „Úttörő olimpia 1965.” versenyeire. A cikk írója szerint a versenykiírásnak az 5. pontja világosan kimondja, hogy „az elődöntőkben (városi versenyeken) részt vehetnek azok az általános iskolai tanulók__stb. ...” A kiírás 7., 8., 9. pontja szintén említi, hogy a városi verseny nem városi verseny, hanem megyei verseny, amelyen a megye területéről minden úttörő részt vehet. A cikk írójával szemben állítom, hogy a versenykiírás nincs szabatosan megszerkesztve, és ami a cikkíró szerint világos, az egyáltalán nem az. Helyesebb lett volna a versenykiírást úgy megfogalmazni, hogy az egyértelmű legyen. A sportmozgalomban szokásos formák és az eddigi gyakorlat szerint (területi bajnoki elv) a városi versenyen, bajnokságon, mindenkor a város területén lakó, vagy ott működő sportkörök tagjai vehetnek részt." TŐRKÉP Párizs előtt Már korábban nyilvánvalóvá VÁLT, hogy férfi tőrvívásban, a klasszikus fegyvernemben valahol elvétettük a helyes irányt, leszakadóban vagyunk a vívóvilág nagyhatalmaitól. 1955 és 1957 kiemelkedő magyar sikereit — ekkor nyert Gyuricza, illetve Fülöp, valamint csapatunk világbajnokságot — később nem tudtuk megismételni. Bár Czvikovszky philadelphiai és Kamuti Jenő torinói ezüstérme, továbbá a csapat másodikharmadik helye a lépéstartásról adott még esetenként számot. A tokiói olimpia eredménye, de még előtte a gdanski világbajnokság — már másról beszélt. Körülbelül arról, amit az idei év nemzetközi versenyei is elmondtak a magyar tőrvívókról. Kis torzítással úgy lehetne öszszefoglalni, hogy mi, érdekes módon, a férfi tőrvívás átalakulásából úgy vettük ki a részünket , hogy megindítottuk a folyamatot. Erőteljesen, és határozott irányba. Aztán később, éppen nálunk nem nőtt az időközben fiatalon visszavonult Fülöp, s a többiek nyomában olyan klasszis vívókból álló gárda, mint mondjuk a Szovjetunióban. Sőt a vívóvilág más pontjain is feltűnt egy-egy világklasszis nagy egyéniség. Nálunk egyedül Kamuti Jenő dr. vitte fel az utóbbi években e különlegesen magas rangig. A többiek: Szabó Sándor, Kamuti László, Nyomárkay Ödön, Pacséry Kázmér, Gyarmati Béla részben még nem forrtak ki egészen, részben megrekedtek ennél valamivel szerényebb fokon. Ebből a hosszabb helyben topogásból ered aztán, hogy mind nehezebben küzdünk meg nemcsak a vitathatatlan klaszszisú szovjet, hanem a lengyel, sőt román, francia, japán, nyugatnémet csapattal is. Ez késztetia vívószövetséget már jóideje, hogy foglalkozzon férfi tőrvívásunk problémájával, keresse a kiutat a jelenlegi helyzetből. Túlzás lenne azonban AZT HINNI, hogy egyedül állunk a nemzetközi férfi tőrmezőnyben ezzel a problémánkkal. Másutt, úgyszólván mindenütt, hasonló a helyzet. A szovjet csapat évek óta a negyedik-ötödik versenyzőjét keresi, mondhatni eredménytelenül, a lengyelek egy időre elveszítették Parulskit, a felsorolt többi csapat pedig szinte ugyanabban a cipőben jár, mint mi. A lényeges különbség közöttünk talán csak az (és ez helyezi más megvilágításba a mi ügyünket), hogy mi már voltunk világbajnokok egyéniben és csapatban is ebben a fegyvernemben — a japánok, románok, nyugatnémetek és így tovább, pedig legfeljebb szerettek volna azok lenni. Mi legjobb önmagunkhoz viszonyítunk önkéntelenül is. Férfi tőrcsapatunkkal SZEMBEN AZ IGÉNY AZ LENNE, hogy „nyerjenek már, mert legrégebben éle voltak világelsők”. (A négy fegyvernem magyar csapatai közül.) Miután azonban a fent vázoltak, és az idézhető legutóbbi eredmények erre semmi reális lehetőséget nem adnak, próbáljuk megnézni, mégis, hol lehet a helyünk Párizsban? — Sok múlik például azon, hogy a japánok átjönnek-e és milyen csapattal — mondta egy beszélgetés során Czvikovszky Ferenc főtitkár, aki ugyanekkor nagyon kedvező véleményt mondott a Giovannimo Kupában szerepelt tőrözőkről, különösen Szabóról és a fiatalabbik Kamutiról. (Kamuti Jenőt, természetesen külön említette.) A japánok fontos tényezővé való előlépése tulajdonképpen egymagában is nagyon jellemző pillanatnyi helyzetünkre. Mondjuk három évvel ezelőtt még semmit nem jelentettek számunkra. Most viszont a szovjet, a lengyel, a francia, a román, a nyugatnémet csapat mellett egy veszélyes tőrcsapatot. Ők lehetnek azok, akik kiszoríthatják a négyes döntőből a magyar csapatot. Kamuti dr. a Giovannini Kupa megnyerésével nagyon derűs színt kevert férfi tőrvívóink eredménylistájának szürkéihez. A vele kiegészülő — Bukarestben nagyon gyengén szerepelt — csapat Párizsban talán nem lesz „reménytelen eset”. Dávid Sándor Helyzetjelentés az atlétika élvonal *ériiJtf©íiről A hét végén az atlétikában megkezdődnek, remélhetőleg az időjárás egyetértésével, a komolyabbversenyek és most már rendszetesen találkozik egymással az élgárda. Az elmúlt hetekben már fokozatosan csökkent azoknak a válogatott, illetve a támpólás-keret tagoknak a száma, akik sérülés és más okok miatt a pályaidényben eddig egyáltalán, vagy csak ritkán indultak. Mi van velük? Közéjük kell sorolnunk Nagy Zsigmondot. Olimpiai helyezett sülylökének az idén ..vidéki’* versenyző lett, gödöllői színeikben szerepel, alapozását azonban egy régi, kellemetlen hátizom .Sérülés zavarta, s ez különösen a hűvös időben lassan javult. Május végén, bástya nélküli körből is dobott már 18 m-en felül, de komolyabb összecsapásra még nem elég felkészült, s éppen ezért lemondta a Kusocinnszki-emlékversenyen való részvételt. Bízik abban, hogy július elejére már jó formába kerül. Egy másik válogatott, a tatabányai Babos makacs sérüléssel bajlódott tavasszal, rá egyelőre aligha számíthatunk. Elég balszerencsésen kezdte az új idényt Bátori, a csepeliek ifjúsági csúcstartó vágtázója is. Háromszor egymás után lerándult és most csak óvatos edzéseket végez. Sérült jelenleg a szekszárdi Krassay, tavalyi legjobb női ifjúsági 100-asunk is. A középtávfutók közül Nagy Katalint biztató mezei szereplése után a pályaidény kezdetén sarokosonthártya - gyulladás tette harcképtelenné. Egyelőre még csak egészen lassan futhat. A 800-as Garbacz átigazolási ideje most jár le, ő majd komlói színekben kezdi meg szereplését, a másik 800-as, Kiss Géza vidéken teljesít szolgálatot, s szintén átigazolás alatt áll. Kiss Antal tatabányai gyaloglóbajnokunk viszont a hírek szerint szorgalmasan készül, eddig (s ez a naptár hibája is) még nem volt a fővárosban versenyalkalma. Szabót, a szekszárdiak válogatott gátfutóját sérülése miatt nem láttuk eddig a salakon. A rúdugrókra az idén eléggé ,,rájárt” a rúd. A bajnok Gagyi tavasszal edzés közben bokáját törte. Tamás síelés közben sérült meg a térdén és porcműtéten esett keresztül. Mindketten óvatosan elkezdték már a versenyzésit és a bajnokságra formába lendülhetnek. Az elsősorban rúdugrásra készülő Hubai az idény elején tíz próbaverseny közben szerzett kellemetlen, makacs combsérülést, már edz, futni tud, de felugrás közben, még nagyon zavarja. Tihanyi, a soproniak tehetséges ifjúsági magasugrója az idén még nem indult, a szövetségben "sem ’ tudják * az okát'." ’Végülá as tálal dobók közül Harmath, a BEAC 70 - es gerelyhajítója sérült, a diszkoszvető Rácz Mária pedig átigazolása miatt nem indult eddig. A következő versenyeken a felsoroltak közül már egyre többen rajthoz állnak és remélhetőleg a névsor már nem bővül. Tíz mérkőzés a röplabdabajnokságban A férfi válogatott lipcsei szereplése miatt a hét végén csak a női röplabdabajnokiságbam bonyolítanak le teljes fordulót. A műsor három érdeke© találkozót ígér. A Vasa© Turbó második helyre törő együttese a vasutascsapatot fogadja, míg a két újonc a NIM, illetve a Vasas Izzó a TFSE, illetve az Utasellátó lányaival mérkőzik. Az újoncok közül elsősorban az Izzó fiataljai szerepelnek jól, s az Utasellátó együttesének nehéz dolga lehet majd Újpesten. A bajnokjelölt Újpesti Dózisja ezúttal könnyű akadály előtt áll a Sport utcában. Bukovi Mártont 2000 labdarúgó-szurkoló várta Athénben Bukovi Márton, az egykori sokszoros válogatott labdarúgó, a kiváló edző, a közelmúltban Görögországba szerződött. A magyar szakember az Olympiakos együttesének lesz a szaktanácsadója, s vele utazott Larítos Mihály, az edző is. Bukovit a görögök nagy szeretettel fogadták Athénben. A repülőtéren több mint 2000 szurkoló várta, s megérkezése után a lapok már több nyilatkozatát közölték. Az Olympiakos nagy reményeket fűz a ,,magyar kettős” munkájához, s azt várják, hogy az ötévi sikertelen próbálkozás után a csapat ismét a bajnokság élére, kerül. Az együttest néhány játékossal is megerősítik, s a csapathoz szerződik Jucsov, a csepeliek volt középcsatára, aki a múlt évben visszatért hazájába, Görögországba. (MTI) Tizenhárom ország a röplabdázók Világ Kupáján Az ősszel Varsóban rendezik meg a röplabdázók Világ Kupa tornáját, amelyen négy kontinensről előreláthatólag 13 ország válogatottja vesz részt. Indul a világ- és olimpiai bajnok Szovjetunió és a 2. helyezett Csehszlovákia csapata, továbbá Ázsia bajnoka. Japán, Amerika bajnoka Brazília. az Európa-bajnok Románia és a 2. helyezett Magyarország. a nyugat-európai bajnok Hollandia. Afrika bajnoka, az EAK, azután Franciaország, Jugoszlávia, Bulgária, Lengyelország és a következő olimpiai játékok rendezője, Mexikó válogatottja. Az elő mérkőzéseket három csoportban bonyolítóik le Varsóba’'’, Mielecben és Szczecinben. A döntőbe kerülő csapatok Lodzban és K'^’^ében mérkőznek egymással. (MTI)