Népsport, 1965. november (21. évfolyam, 217-238. szám)
1965-11-22 / 232. szám
KILÁTÓ Szabad a „pálya" Csalódás a Nagyhideghegyen • Olvasta a SPORTTURMIXOT? A természetjárást százezrek kedvelik és százezrek űzik. Erről a szép szenvedélyről sok szó esik manapság , a turisztika divatossá vált. Cikkek tucatjai íródnak az élmények hatása alatt, s az alábbiakban abból adunk ízelítőt, hogyan túráznak a fővárosi gyárak dolgozói, s erről mily változatosan írnak az üzemi lapok. • Újdonság a KÉK-túra „A teremsportot kivéve talán a természetjárás az egyetlen olyan sport, ahol nincs holtszezon — írja a KAZÁN, az Április 4. Gépgyár dolgozóinak lapja. — Télen-nyáron egyaránt szabad a „pálya”, az ország szebbnél szebb vidékei várják a hegyek-völgyek, történelmi nevezetességek szerelmeseit. A természetjáróknak nincs bajnokságközi szünet, nem zárnak és nem nyitnak idényt, az ő számukra egész évben szezon van. Ezt bizonyítja az Április 4. Vasas természetjáró szakosztályának most elkészült negyedik negyedéves túraterve is. Az év utolsó három hónapjára, összesen 10 alkalomra egy-, két-, vagy háromnapos túrát szerveznek ... A szakosztály életében először írtak ki a KÉK-túra útvonalával azonos irányt. Természetjáró szakosztályunk rendelkezik már olyan szakosztályi tagokkal, akik ismereteik és gyakorlatuk révén, végigjárhatják a KÉK-túrát. A KÉK-túra útvonala között ilyenek szerepelnek: a Becske—Buják—Cserhátszentiván-túra, mely szépségeivel és érdekességeivel nyilván komoly élményt jelent majd a november 28-án útrakelő csoport számára.” • „Nagyon büszkék vagyunk” „KISZ-szervezetünk is elhatározta, hogy kirándulást szervez a Börzsönybe. Valamennyien örömmel fogadtuk az ajánlatot és lelkesen készültünk a túrára... — tudjuk meg a KÁBEL 41. számában közölt, Major Ilona által írt beszámolóból. A Királyréten azonban közölték velünk, hogy a nagyhideghegyi turistaházat, ahol mi ebédelni akartunk, tatarozzák, így egy kicsit szomorúan, szorgó gyomorral indultunk tovább. Körülbelül 8 kilométert gyalogoltunk az erdőben, meredek hegyoldalakon, mire 600 méter magasságban egy szép tisztásra érkeztünk. Itt megpihentünk, tízóraiztunk ... Rövid játék és beszélgetés után visszaindultunk gyalogtúránk utolsó állomásához, Királyréthez... Annak ellenére, hogy az út elég hosszú volt, mégis jó érzéssel gondolunk vissza erre a kirándulásra. Nagyon büszkék vagyunk, hogy ilyen komoly túrán vehettünk részt.” • 6 nap a lengyel Tátrában A Ganz-MÁVAG Dolgozók Lapja minden Sportturmix rovatában sok természetbarát érdekességet közöl. November 12-i 130 tagú család számából idézzük az alábbiakat: „A Ganz-MÁVAG természetbarát szakosztályának tagjai minden évben a Pilisnyereg őszi lombjai alatt emlékeznek a Nagy Októberi Szocialista Forradalomra. Szakosztályunk mintegy hetven fővel képviselte magát az ünnepségeken. Utána a szakosztály tagjai kisebb-nagyobb túrákra indultak és szép kirándulás emlékével tértek otthonukba.” • „A sportegyesület Kőbányai úti sporttelepének klubhelyiségében tartja az ERDEI SZOLGÁLAT megalakuló értekezletét délután 17 órakor. Előadó: Magyarszéki Béla, a BTSZ főtitkára.” * „A szakosztály vezetősége 1966. január hóra téli sítúrát hirdet a lengyel Tátrába. A túra időtartama hat nap. A túravezető: Sziládi Mihály (telefon: 1489).” • Négy évtizede a hegyek között Szépen megírt, érdekes portréban számol be a MAGYAR KONZERVIPAR című üzemi lap a Kinizsi Konzerv természetjáró szakosztályának vezetőjéről, Vértessy Ernőről, aki egyúttal az MTI X. kerületi természetbarát szövetségének is elnöke. 14 éves korában kezdődött, s azóta is múlhatatlan természet iránti rajongása, amely egyúttal mások bevonására is serkenti. „1957 októberében tizedmagával alapította meg a Kinizsi Természetbarát Egyesület keretén belül a Kinizsi Konzerv természetbarát szakosztályát. Első kirándulásuk Dobogókőre vezetett és ez a nap kétszeresen is emlékezetes maradt számukra — a Pilis egyik csúcsáról nézték, amint fenn a magasban elsuhant felettük az ember alkotta ezüstös égitest, az aznap fellőtt első Szputnyik. Az alapító tagok közül öten — Gyenizs János, Kovács Judit, Zilahy Helga, Vértessy Ernő és az akkor tizennégy esztendős fia, Zsolt — ma is lelkes tagjai az időközben 130 természetbarátra szaporodott szakosztálynak. Fényképalbumok tanúskodnak új és új kirándulásaikról — az egyik fotón fürdőruhában, a másikon síöltözetben mosolyognak a lencsébe. Válogathatnak a képekben, hisz csak az elmúlt esztendőben 104 túrán vettek részt.” II. világjárók már sok- szor átélték a repülőutazás két legizgalmasabb fázisát: az indulást és a leszállást. Mi most a Boeing gyomrában, hasunkon a biztosítóövvel, szerencsésen túljutottunk — az elején. Némi rajtlázzal dől mindenki hátra és aztán átadjuk magunkat annak az érzésnek, ami — ha nem is a súlytalanság —, de átmeneti gondtalanság formájában él a sugárhajtású gép magyar utasaiban. Párizstól Lisszabonig A csinos stewardessek sem keltenek ezúttal nagy hatást fiatal — természetesen nőtlen — játékosainkra: hátradőlve, behunyt szemmel pihen mindenki, a legtöbben ingujjban. Hiába tekintünk ki a kisablakon, sötétség alattunk és fölöttünk. Mit tehet az újságíró, suttogó hangon beszélgetésbe kezd a körülötte ülőkkel. Rákosi Gyuszi éppen a VARIG-repülőtársaság levelezőlapját címezi meg, bizonyára egy pesti kislánynak. Megzavarom: itt az óceán fölött mondjon el valamit legszebb athéni emlékéről. Rákosi felnéz: „3:1-re győztünk!” — mondja. Igaza van! Ennél szebb emléket egyik labdarúgó sem kívánhat magának. Farkas Jancsi még az óceán fölött is morcosán ül, mintha csak Londonban lenne. Ott folyton hajtogatta, hogy roszszul hat a kedélyére a köd, az eső szemerkélése, az egyhangú, komor épületek. Farkas, miközben Londonban az autóbuszban ültünk, kimutatott az út szélén, az egyik buszmegállónál álló hosszú sorra: „Itt sem jár mindenki Rouce Royce-on” — mondta. Egy papírlap járt körbe. A gép kapitánya, a „Fligth bullettinen”, az útijelentésben közölte, milyen magasan és hol járunk a tenger felett, s mikor érünk Lisszabonba. A zizzenésre néhány játékos felébredt, köztük Juhász Pista is. Megkérdeztem tőle, mikorra várta válogatottságát. A válasz: jövőre vagy 1967-ben. Nyolcezer méterre a tenger színe felett Juhászból őszintén buggyant ki a vallomás: „Nekem, aki 1960-ban úttörőjátékosként kezdtem, mindig az volt a vágyam, hogy egyszer Albert mellett játszhassak. Ez a kívánságom anynyiban sikerült, hogy Alberti mögé '■-ültem fedezetnek, mögötte vagyok, mint ezúttal is.” Pista előtt ugyanis Flóri ült a gépen... Lisszabontól Brazíliáig A portugál főváros repülői már szombaton megértünk. Odabent, a vb-veN-n nyilván ilyenkor fordultak másik oldalukra az emberek ... A mieink viszont — legalábbis akik ébren vannak — azzal vannak elfoglalva, hogy némi viszolygással ugyan, de figyelmesen hallgatják a kísérőnő bemutató előadását a mentőmellény és az oxigénálarc használatáról, kényszerleszállás esetén... A gép derék kapitánya viszont valamit késett: néhány perccel huszadika — tehát Mátrai 33. születésnapja után — köszöntötte fel a Ferencváros válogatott védőjét, francia, angol, spanyol és német nyelven. Mátrai Sanyit úgy kellett felrázni álmából erre a megható ünnepségre, amelyből természetesen társai sem maradtak ki. Sötét volt kint, mi szöktünk a hajnal elől, s aztán észre se vettük, az egyik percről a másikra világos lett kint: megjött a reggel! Kávét és teát szolgáltak fel, miközben Solymosival és Mátraival arról beszélgettünk, hogy a VB-re való felkészülésben milyen jelentős szakasz előtt áll válogatott csapatunk. Mind a két játékos sok mérkőzésen szerepelt az idén, a bajnoki találkozókon kívül is. Egyik játékost sem faragták puha fából. Míg lent a mélyben, a tengeren, piciny pontocskáknak tűntek a hajók, Solymosi arról beszélt, hogy még neki is sok volt hat nap alatt három nehéz mérkőzés. De majd kipihenik az idegi és fizikai fáradtságot. Mátrai mit is mondhatott volna mást: ők dupla idegmunkát végeztek, míg kivívhatták a továbbjutást a BEK- ben. Föld!... Föld!... Kolumbusz Kristóf késői utódai ha nem is a tengeren, hanem fönt a Boeingen, egyhangúan kiáltották, amikor felfedezték a távolban a keskeny földszalagot: — Földi... Föld!... Recife tűnt fel a horizonton. Sokan ki se szálltak a gépből, mások megnyújtóztatták a betonon tagjaikat. A gépből valahonnan kajánul hangzott le: „Most jól jönne, ugye, a gumikötél!” Párás, meleg volt az időjárás. Azt mondták, hogy ilyenkor és este 20 fok melegre „hűl” le a levegő. Sao Paulóban viszont már 30 fokra ugrott fel a higanyszál, de ebben a városban a kellemes szellőjárás miatt kibírható a meleg, különösen az után, hogy Európából, a zord télből szöktünk el. Megható találkozások 1 ■ ............ dug Míg a Sao Paulo-i repülőtéren zajlott a hivatalos, kedves fogadtatás, s míg elhangzottak a köszöntő- és válaszbeszédek, addig az ember tekintete végigjárt a ránk várakozók sorain. Idős emberek jöttek ki, néhányan az unokáikat fogták kézen. Az itteni magyar egyesület vezetője köszöntötte Hegyi Gyulát és még az MLSZ elnöke be sem fejezhette beszédét, amikor a hátsó sorokból kiáltás hangzott: — Gyula ... Gyula!... — És senki sem érezte a következő jelenetnél, a nagy öszszeborulásnál, hogy csorbát szenvedett a protokolláris fogadás. Hegyi Gyula ugyanis régi ismerősével, régi osztálytársával, a Kispesti AC régi játékosával, Spiererrel találkozott. Egy padban ültek az iskolában. A régi magyaroknak a vágyódását a régi otthon után, először a Sao Pauló-i repülőtéren tapasztaltuk. Az ifjúságukat is keresték Miközben a hatalmas várost keresztülszelve figyeltük Sao Paulo délelőtti képét, az egyik itt élő magyar mutogatott és magyarázta, hogy öt év alatt sokat fejlődött ez a város, Brazília legnagyobb ipari központja. Ahol már nemcsak összeszerelik az európai és az amerikai autókat, hanem hozzájuk alkatrészeket is gyártanak. Rengeteg olasz vándorol ide és keresi kenyerét, távol a hazájától. Miközben a szállodában játékosaink lepihentek, sokaan keresték fel érkezésünk hírére is a hotelt. A régi magyarok közül akadt, aki azt kérdezte, hogy Bukovi és Taká'-i, eljött-e a csapattal? ... Talán saját maguk ifjúságát keresték. 1929-ben ugyanis a Ferencváros itt járt, és az „Elmetras” nevű helyi klubcsapattal játszott. Az itt élő magyr ' ’van legjobban Bukovi és Takács II maradt meg. Ez is mutatta , az idők múlása nem mossa el a kiváló labdarúgók hírnevét a tengerentúlon sem. Sao Paulo, november 21. Tabák Endre 4O OOO l<m labdarugóinkkal A totó 47. heti eredménye 1. Kecskemét— Szolnoki MÁV 1 4:0 2. Gyula—Békéscsaba 1 1:1 3. Martfű-Misk. Bány. 1 2:1 4. Nagybátony—Bp. Előre 2 0:1 5. Autóbusz—Várpalota 1 2:1 6. Esztergom—Ikarus 1 3:1 7. Pápa—Veszprém 1 3:0 8. Bologna—Fiorentina 1 3:2 9. Brescia—Lazio 1 2:1 10. Cagliari—Spal 1 3:0 11. Foggia—Napoli 2 0:1 12. Inter—Milán 1 1:1 13. Juventus—Torino 1 2:0 +1 14. Catanzaro—Montova törölve. 15. Alessandria—Messina 1 1:0 Frankfurt a Lofoson után — Dél-Amerika előtt Miközben a brazil repülőtársaság repülőgépére várunk, s búcsúzunk Európától, gondolataink, emlékeink velünk maradnak, hiszen a VB-év előtti utolsó heteket éppen a labdarúgás új hazájában töltjük. Kezdjük talán azzal, hogy Frankfurt előtt sejtettük: nem lesz könnyű feladat válogatott csapatunkat megszokott formájában tartani, hiszen a bajnoki mérkőzések befejezése, az izgalmas, idegölő hajrá sokat kivett játékosainkból. A frankfurti találkozó eredményének a kialakulásához, mindezeken felül a 4:2-s arányú vezetésünk után fellépett könnyelmű játékfelfogás is hozzájárult. Szakvezetőink jól tudták, hogy a Tottenham elleni mérkőzésen is nagy nehézségek mutatkoznak majd, különösen, miután kiderült: a Ferencváros válogatott játékosainak Athénban is kell majd szerepelniük, hogy biztosítsák a továbbjutást a BEK-ben. Kemény harcot kellett megvívniuk, 48 órával a londoni mérkőzés előtt a lila-fehéreknek is, akik közül jó néhányan számításba kerültek a Tottenham elleni összeállításnál. Ennyi akadály még a bajnoki idény közben, a forma tetőpontján is komoly problémákat okozott volna — hát még most! Az sem vitatható: a Tottenham Hotspur — akárcsak az angol bajnokság többi részvevője — most van csúcsformában. Azt is tudja mindenki, hogy a Wembley-t 6:3 óta Angliában minden csapat kötelességének érzi a magyarok ellen — legyen az válogatott, vagy klubcsapat — a törlesztést. A Tottenham is hű maradt e szokáshoz, tagjai úgy küzdöttek, mintha az eredménytől jövőjük, sorsuk függött volna. Ezzel nem akarom megmagyarázni Budapest válogatottjának a „bizonyítványát”, csupán a másfél hónapos portya, két európai mérkőzésének okait szögezem le. Egy válogatott csapat csak ritka esetben lehet olyan egységes, mint egy jól összedolgozott klubegyüttes. A változott körülmények is felboríthatják a papírszámításokat! Az Újpesti Dózsa válogatott játékosai, akik az Evertonnal szemben az idény egyik legjobb játékát nyújtották, két nap múlva fáradságos utazások után a kemény liverpooli 90 perc nyomait viselve, nem tudták megismételni az Everton elleni teljesítményüket. A zöld-fehérek nyolc válogatott játékosa szinte az ágyból lépett a londoni stadionba induló autóbuszra, s a néhány órás alvás után, szinte a kezdés pillanatában törölte ki az álmot a szeméből Albert és dr. Fenyvesi, akik mégis vállalták a játékot. A VB-re való felkészülést célzó dél-amerilkai portyán a legfontosabb, hogy az új taktikai elgondolás szellemében jól összekovácsolódjék majd a gárdánk. Nem számíthatunk arra, hogy egyik napról a másikra eltűnik a játékosok idegi és fizikai fáradtsága (át kell repülniük az óceánt, akklimatizálódás stb.), s a közel 40 ezer kilométeres úton nagyon nehéz feladat lesz leküzdeni a folytonos utazgatás hatását. Mégis bízunk a szakvezetők hozzáértésében, a játékosok lelkesedésében, akaraterejében. Mindenki tudja, hogy ez a hathetes portya nem pihentető kirándulás, hanem szakmai szükséglet az angliai VB-n való jó szereplés előkészítése érdekében. Ne reméljünk tehát állandó, kiemelkedő játékot és eredményességet, különösen az első mérkőzéseken. Inkább elégedjünk meg azzal, hogy fokozatosan kialakulhat a VB-re előirányzott csapatjáték. Persze, nem kell valami egészen meglepő újra gondolni: arról van szó, a jelenlegit továbbfejlesszék, színesítsék, gördülékenyebbé, gyorsabbá, és ha lehet meglepőbbé, talán kissé keményebbé tegyék. Ehhez, sok-sok edzésre és mérkőzésre lesz szükség. A dél-amerikai portya nem befejező része a felkészítési folyamatnak, csupán az első szakasza. Ezt világosan kell látnunk, így kell majd értékelnünk az eredményeket. Az első szakasz után következik majd, idehaza a második és a harmadik periódus, hogy majd csak a VB rajtjára alakuljon ki válogatottunk formája, egysége. El kell vetnünk tehát a türelmetlenséget, a tengerentúli eredményeket ne a számok tükrében, hanem kizárólag abból ítéljük meg, hogy mennyire valósultak meg a célok, amelyeket a szakvezetés a felkészülésnek erre az első szakaszára kitűzött. Ezeket a gondolatokat azért mondtuk el, mert a tengerentúli tudósításaink, beszámolóink és szakmai megállapításaink elsős sorban nem a számszerű eredmények alapján értékelik majd a teljesítményt, hanem a célok tükrében. (Párizs, Orly-repülőtér.) Tabák Endre Kibővült az európai atlétika versenyműsora 1966-tól ifjúsági és fedettpályás Európai Játékokat is rendeznek Havatoais anyagot dolgozott fel az atlétikai Európa-bizottság a hétvégi koppenhágai ülésén. A kétnapos tárgyalások szombaton a késő esti órákba nyúltak és ezeken több fontos határozat született. A budapesti Európa-bajnokság Ezzel kapcsolatban, mint legutóbbi számunkban már közöltjük, a bizottság csekély változtatásokkal elfogadta a magyar szervező bizottság javaslatait. A nevezési eszintekkel kapcsolatban új határozat, hogy ezek visszamenőleg, már 1965. augusztus 1-től kezdve érvényesek, elérési határidejük pedig 1966. augusztus 15. Az ügyességi számokban a selejtező szintek a nevezési szintekkel azonosak. A bizottság leszögezte, hogy az EB-n a kimért pályás futószámokban 800 m-ig bezárólag és az ügyességi számokban azonos értékű nyolcas döntőket kell rendezni. Foglalkozott a bizottság az ugrószámokban a kísérletek idejének korlátozásával. Megálapítottka, hogy erre vonatkozó szabályt az EB-ig kidolgozni már nem lehet, nyomatékosan felhívta azonban a magyar szervező bizottságot, továbbá a többi nemzetközi verseny rendezőit is arra, hogy igyekezzenek az ugró versenyzők készülődésének idejét megrövidíteni. Kétévenként Európa-bajnokság A bizottság, elfogadta az "Európa " Kupa-bizottság , jelentését és megelégedéssel, vette tudomássul a pénzügyi albizottság jelentését a versenysorozat kedvező anyagi mérlegéről. Megállapították, hogy az Eb helyes és sikeres kezdeményezés volt, feltétlenül folytatni kell. A bajnokságok további rendezésével kapcsolatban fontos határozat született. A bizottság elfogadta a nemzetközi szövetség tanácsának azt a javaslatát, hogy térjenek át az EB-k kétévenkénti rendezésére. Az európai atlétika következő nyolcévi versenyműsora tehát így alakul: 1966: Európa-bajnokság, 1967: EK, 1968: olimpia, 1969: EB, 1970: EK, 1971: EB, 1972: olimpia, 1973: EB. Ezt a határozatot, mint alapszabálymódosítást, a nemzetközi szövetség jövő évi budapesti kongresszusának még jóvá kell hagynia, de az már csak formaságnak tekinthető. A nyolcéves versenyprogram részletes kidolgozására, az időpontok egyeztetésére, stb. következő nyolctagú bizottságot küldték ki: Paulen (holland), Homenkov (szovjet), Takács (jugoszláv), Paine (angol), Crump (angol), Most (norvég), Sir József dr. (magyar), Slassano (olasz). Új versenyek az európai atlétikában Az Európa — Amerika világi részek között tervezett viadal megtárgyalására az ülésen részt vett az amerikai szövetségek megbízottja, a kanadai J. Davies is. Az Európa-bizottság határozatot hozott a viadal rendszeresítéséről számonként 22 résztvevővel, magyar javaslatra nemcsak férfi-, hanem női számokban. Végleges, hogy Európa válogatottja 1967 augusztusában Montrealban mérkőzik Amerika csapatával. Lehetséges azonban, hogy az első találkozóra már jövőre, az EB után sor kerül. A világrészek közötti viadal rendezésével héttagú albizottságot bíztak meg, amelynek tagja lett Sir dr. is. A nyolcéves program keretében az európai versenyműsor még további jelentős versenyekkel bővül. A lengyel javaslatok alapján elhatározták, hogy a páros években Európai Ifjúsági Játékokat írnak ki férfiaknak betöltött 19, nőknek 18 éves korhatárnak Az első ilyen versenyt 1966. szeptember 24 — 25-én Lvovban a Szovjetunió rendezi. Ugyancsak elfogadták az Európai Fedettpályás Játékok tervezetét és szabályzatát. Kísérletképpen az első ilyen fedettpályás versenyt 1966. március 26—27-én Dortmundbain, a Westflalenhallé'bali' rendezik meg. Versenynaptár-egyeztetés Az ülés után vasárnap tartották meg az európai versenynaptár-egyeztető értekezletet. A jövő évben is sok nagy nemzetközi versenyt rendeznek Európában, a válogatott viadalok időpontjainak egyeztetése azonban az EB miatt sokszor nehézségekbe ütközött. Végleges, hogy a magyar férfi atlétaválogatott július 23-án és 24-én Milánóban az olaszokkal és a svájciakkal, a női válogatott pedig az NSZK-ban a nyugatnémetekkel mérkőzik. Előrehaladott tárgyalások folynak válogatottjainknak még két további viadal biztosítására. Ezek időpontjait később állapítják meg. Az Európa-bizottság a következő ülését márciusban Nápolyban tartja, novemberben Isztambulban kerül sor a naptárértekezletre. Nagy közönségsiker Karl Marx-Stadtban a nemzetközi műkorcsolyázó-versenyen — Távbeszélő-jelentésűnk:. — (Karl-Marx-Stadt, november 21.) Szombaton este telt ház, közel hatezer néző előtt került sor a jégtánc és a női, szabadon választott gyakorlatok bemutatására. A verseny elhúzódott egyrészt sok induló, másrészt pedig a szünetek miatt.. A magyar versenyzők a jégtáncversenyben szerepeltek jobban, ugyanis a Berecz, Sutja kettős egy hellyel előbbre lépett (a kötelező gyakorlatok után még ötödikek voltak) és negyedik lett. Nem tudott javítani ezzel szemben Wagner Zsófi, aki a gyenge - kötelező gyakorlatok után csak közepes kűrt adott elő, s maradt tizenkettedik. A női mezőnyben kiemelkedett Seyfert, bár igen jó műsort adott elő Richter is. Jégtánc: 1. Bayer, Rüger (NDK) 3 helyezési számmal, 34.42 ponttal, 2. Arwelt Schmidt (NDK) 6 h. sz., 29.29. 3. Novotnná, Hainz (csehszlovák) 10 h. sz., 28.56. 4. Berecz Sugár (magyar) 13 h.Sz., 28.14. Nők: 1. Seyfert (NDK) 7 h. sz., 203.96. 3 Richter (NDK) 19 h. sz., 186 72. 3. Überlacher (osztrák) 23 h. sz., 184.32. ...12. Wagner (magyar) 78 h. sz., 160 09. A magyar korcsolyázók szerdán este érkeznek haza. László Tibor Hétfő, 1965. november 22. )