Népsport, 1965. november (21. évfolyam, 217-238. szám)

1965-11-22 / 232. szám

KILÁTÓ Szabad a „pálya" Csalódás a Nagyhideghegyen • Olvasta a SPORTTURMIXOT? A természetjárást százezrek kedvelik és százezrek űzik. Er­ről a szép szenvedélyről sok szó esik manapság , a turisz­tika divatossá vált. Cikkek tu­catjai íródnak az élmények ha­tása alatt, s az alábbiakban ab­ból adunk ízelítőt, hogyan tú­ráznak a fővárosi gyárak dolgo­zói, s erről mily változatosan írnak az üzemi lapok. • Újdonság a KÉK-túra „A teremsportot kivéve talán a természetjárás az egyetlen olyan sport, ahol nincs holtsze­zon — írja a KAZÁN, az Ápri­lis 4. Gépgyár dolgozóinak lap­ja. — Télen-nyáron egyaránt szabad a „pálya”, az ország szebbnél szebb vidékei várják a hegyek-völgyek, történelmi ne­vezetességek szerelmeseit. A ter­­mészetjáróknak nincs bajnok­ságközi szünet, nem zárnak és nem nyitnak idényt, az ő szá­mukra egész évben szezon van. Ezt bizonyítja az Április 4. Vasas természetjáró szakosztá­lyának most elkészült negyedik negyedéves túraterve is. Az év utolsó három hónapjára, össze­sen 10 alkalomra egy-, két-, vagy háromnapos túrát szer­veznek ... A szakosztály életé­ben először írtak ki a KÉK-túra útvonalával azonos irányt. Ter­mészetjáró szakosztályunk ren­delkezik már olyan szakosztá­­­lyi tagokkal, akik ismereteik és gyakorlatuk révén, végigjárhat­ják a KÉK-túrát. A KÉK-túra útvonala között ilyenek szere­pelnek: a Becske—Buják—Cser­­hátszentiván-túra, mely szép­ségeivel és érdekességeivel nyilván komoly élményt jelent majd a november 28-án útra­kelő csoport számára.” • „Nagyon büszkék vagyunk” „KISZ-szervezetünk is elhatá­rozta, hogy kirándulást szervez a Börzsönybe. Valamennyien örömmel fogadtuk az ajánlatot és lelkesen készültünk a túrá­ra... — tudjuk meg a KÁBEL 41. számában közölt, Major Ilo­na által írt beszámolóból. A Ki­rályréten azonban közölték ve­lünk, hogy a nagyhideghegyi tu­ristaházat, ahol mi ebédelni akartunk, tatarozzák, így egy kicsit szomorúan, s­zorgó gyo­morral indultunk tovább. Körül­belül 8 kilométert gyalogoltunk az erdőben, meredek hegyolda­lakon, mire 600 méter magasság­ban egy szép tisztásra érkez­tünk. Itt megpihentünk, tízóraiz­tunk ... Rövid játék és beszél­getés után visszaindultunk gya­logtúránk utolsó állomásához, Királyréthez... Annak ellené­re, hogy az út elég hosszú volt, mégis jó érzéssel gondolunk vissza erre a kirándulásra. Na­gyon büszkék vagyunk, hogy ilyen komoly túrán vehettünk részt.” • 6 nap a lengyel Tátrában A Ganz-MÁVAG Dolgozók Lapja minden Sportturmix rova­tában sok természetbarát érde­kességet közöl. November 12-i 130 tagú család számából idézzük az alábbiakat: „A Ganz-MÁVAG természet­barát­ szakosztályának tagjai minden évben a Pilisnyereg őszi lombjai alatt emlékeznek a Nagy Októberi Szocialista Forradalomra. Szakosztályunk mintegy hetven fővel képvi­selte magát az ünnepségeken. Utána a szakosztály tagjai ki­­sebb-nagyobb túrákra indultak és szép kirándulás emlékével tértek otthonukba.” •­ „A sportegyesület Kőbányai úti sporttelepének klubhelyiségében tartja az ERDEI SZOLGÁLAT megalakuló értekezletét délután 17 órakor. Előadó: Magyarszéki Béla, a BTSZ főtitkára.” * „A szakosztály vezetősége 1966. január hóra téli sítúrát hirdet a lengyel Tátrába. A túra időtartama hat nap. A túrave­zető: Sziládi Mihály (telefon: 1489).” • Négy évtizede a hegyek között Szépen megírt, érdekes portré­ban számol be a MAGYAR KONZERVIPAR című üzemi lap a Kinizsi Konzerv termé­szetjáró szakosztályának vezető­jéről, Vértessy Ernőről, aki egyúttal az MTI X. kerületi természetbarát szövetségének is elnöke. 14 éves korában kezdő­dött, s azóta is múlhatatlan természet iránti rajongása, amely egyúttal mások bevoná­sára is serkenti. „1957 októberében tizedma­­gával alapította meg a Kinizsi Természetbarát Egyesület kere­tén belül a Kinizsi Konzerv természetbarát szakosztályát. Első kirándulásuk Dobogókőre vezetett és ez a nap kétszere­sen is emlékezetes maradt szá­mukra — a Pilis egyik csúcsá­ról nézték, amint fenn a magas­ban elsuhant felettük az em­ber alkotta ezüstös égitest, az aznap fellőtt első Szputnyik. Az alapító tagok közül öten — Gyenizs János, Kovács Judit, Zilahy Helga, Vértessy Ernő és az akkor tizennégy esztendős fia, Zsolt — ma is lelkes tagjai az időközben 130 természetba­rátra szaporodott szakosztály­nak. Fényképalbumok tanús­kodnak új és új kirándulásaik­ról — az egyik fotón fürdőruhá­ban, a másikon síöltözetben mosolyognak a lencsébe. Válo­gathatnak a képekben, hisz csak az elmúlt esztendőben 104 túrán vettek részt.” II. világjárók már sok-­ szor átélték a repülő­utazás két legizgal­masabb fázisát: az indulást és a leszállást. Mi most a Boeing gyomrában, hasunkon a bizto­sítóövvel, szerencsésen túlju­tottunk — az elején. Némi rajtlázzal dől minden­ki hátra és aztán átadjuk ma­gunkat annak az érzésnek, ami — ha nem is a súlytalan­ság —, de átmeneti gondtalan­ság formájában él a sugárhaj­tású gép magyar utasaiban. Párizstól Lisszabonig A csinos stewardessek sem keltenek ezúttal nagy hatást fiatal — természetesen nőtlen — játékosainkra: hátradőlve, behunyt szemmel pihen min­denki, a legtöbben ingujjban. Hiába tekintünk ki a kisabla­­kon, sötétség alattunk és fö­löttünk. Mit tehet az újságíró, suttogó hangon beszélgetésbe kezd a körülötte ülőkkel. Rákosi Gyuszi éppen a VA­­RIG-repülőtársaság levelező­lapját címezi meg, bizonyára egy pesti kislánynak. Megza­varom: itt az óceán fölött mondjon el valamit legszebb athéni emlékéről. Rákosi fel­néz: „3:1-re győztünk!” — mondja. Igaza van! Ennél szebb emléket egyik labdarú­gó sem kívánhat magának. Farkas Jancsi még az óceán fölött is morcosán ül, mintha csak Londonban lenne. Ott folyton hajtogatta, hogy rosz­­szul hat a kedélyére a köd, az eső szemerkélése, az egy­hangú, komor épületek. Far­kas, miközben Londonban az autóbuszban ültünk, kimuta­tott az út szélén, az egyik buszmegállónál álló hosszú sorra: „Itt sem jár mindenki Rou­ce Royce-on” — mondta. Egy papírlap járt körbe. A gép kapitánya, a „Fligth bul­­lettinen”, az útijelentésben közölte, milyen magasan és hol járunk a tenger felett, s mikor érünk Lisszabonba. A zizzenésre néhány játékos fel­ébredt, köztük Juhász Pista is. Megkérdeztem tőle, mikor­ra várta válogatottságát. A válasz: jövőre vagy 1967-ben. Nyolcezer méterre a tenger színe felett Juhászból őszin­tén buggyant ki a vallomás: „Nekem, aki 1960-ban úttörő­játékosként kezdtem, mindig az volt a vágyam, hogy egy­szer Albert mellett játszhas­sak. Ez a kívánságom any­­nyiban sikerült, hogy Albert­i mögé '■-­ültem fedezetnek, mögötte vagyok, mint ezúttal is.” Pista előtt ugyanis Flóri ült a gépen... Lisszabontól Brazíliáig A portugál főváros repülő­­i már szombaton megér­­tünk. Odabent, a vb-veN-n nyilván ilyenkor fordultak má­sik oldalukra az emberek ... A mieink viszont — legalábbis akik ébren vannak — azzal vannak elfoglalva, hogy némi viszolygással ugyan, de fi­gyelmesen hallgatják a kísé­rőnő bemutató előadását a mentőmellény és az oxigén­­álarc használatáról, kényszer­­leszállás esetén... A gép derék kapitánya vi­szont valamit késett: néhány perccel huszadika — tehát Mátrai 33. születésnapja után — köszöntötte fel a Ferencvá­ros válogatott védőjét, fran­cia, angol, spanyol és német nyelven. Mátrai Sanyit úgy kellett felrázni álmából erre a meg­ható ünnepségre, amelyből természetesen társai sem ma­radtak ki. Sötét volt kint, mi szök­tünk a hajnal elől, s aztán észre se vettük, az egyik percről a másikra világos lett kint: megjött a reggel! Ká­vét és teát szolgáltak fel, mi­közben Solymosival és Mát­raival arról beszélgettünk, hogy a VB-re való felkészü­lésben milyen jelentős sza­kasz előtt áll válogatott csa­patunk. Mind a két játékos sok mérkőzésen szerepelt az idén, a bajnoki találkozókon kívül is. Egyik játékost sem farag­ták puha fából. Míg lent a mélyben, a tengeren, piciny pontocskáknak tűntek a ha­jók, Solymosi arról beszélt, hogy még neki is sok volt hat nap alatt három nehéz mérkőzés. De majd kipihenik az idegi és fizikai fáradtsá­got. Mátrai mit is mondhatott volna mást: ők dupla ideg­munkát végeztek, míg kivív­hatták a továbbjutást a BEK- ben. Föld!... Föld!... Kolumbusz Kristóf késői utódai ha nem is a tengeren, hanem fönt a Boeingen, egy­hangúan kiáltották, amikor felfedezték a távolban a kes­keny földszalagot: — Földi... Föld!... Recife tűnt fel a horizon­ton. Sokan ki se szálltak a gépből, mások megnyújtóztat­­ták a betonon tagjaikat. A gépből valahonnan kajánul hangzott le: „Most jól jönne, ugye, a gumikötél!” Párás, meleg volt az idő­járás. Azt mondták, hogy ilyenkor és este 20 fok meleg­re „hűl” le a levegő. Sao Pau­­lóban viszont már 30 fokra ugrott fel a higanyszál, de ebben a városban a kellemes szellőjárás miatt kibírható a meleg, különösen az után, hogy Európából, a zord télből szöktünk el. Megható találkozások 1 ■ ............ dug Míg a Sao Paulo-i repülő­téren zajlott a hivatalos, ked­ves fogadtatás, s míg elhang­zottak a köszöntő- és válasz­beszédek, addig az ember te­kintete végigjárt a ránk vá­rakozók sorain. Idős emberek jöttek ki, néhányan az uno­káikat fogták kézen. Az it­teni magyar egyesület veze­tője köszöntötte Hegyi Gyu­lát és még az MLSZ elnöke be sem fejezhette beszédét, amikor a hátsó sorokból kiál­tás hangzott: — Gyula ... Gyula!... — És senki sem érezte a követ­kező jelenetnél, a nagy ösz­­szeborulásnál, hogy csorbát szenvedett a protokolláris fo­gadás. Hegyi Gyula ugyanis régi ismerősével, régi osztály­társával, a Kispesti AC régi játékosával, Spiererrel talál­kozott. Egy padban ültek az iskolában. A régi magyarok­nak a vágyódását a régi ott­hon után, először a Sao Pauló-i repülőtéren tapasztal­tuk. Az ifjúságukat is keresték Miközben a hatalmas vá­rost keresztülszelve figyeltük Sao Paulo délelőtti képét, az egyik itt élő magyar muto­gatott és magyarázta, hogy öt év alatt sokat fejlődött ez a város, Brazília legnagyobb ipari központja. Ahol már nemcsak összeszerelik az euró­pai és az amerikai autókat, hanem hozzájuk alkatrészeket is gyártanak. Rengeteg olasz vándorol ide és keresi kenye­rét, távol a hazájától. Miközben a szállodában já­tékosaink lepihentek, sokaan keresték fel érkezésünk híré­re is a hotelt. A régi magya­rok közül akadt, aki azt kér­dezte, hogy Bukovi és Taká'-i,­­ eljött-e a csapattal? ... Ta­­lán saját maguk ifjúságát ke­resték. 1929-ben ugyanis a Ferencváros itt járt, és az „Elmetras” nevű helyi klub­csapattal játszott. Az itt élő magyr ' ’van legjobban Buko­vi és Takács II maradt meg. Ez is mutatta , az idők mú­lása nem mossa el a kiváló labdarúgók hírnevét a tenge­rentúlon sem. Sao Paulo, november 21. Tabák Endre 4O OOO l<m labdarugóinkkal A totó 47. heti eredménye 1. Kecskemét— Szolnoki MÁV 1 4:0 2. Gyula—Békéscsaba 1 1:1 3. Martfű-Misk. Bány. 1 2:1 4. Nagybátony—Bp. Előre 2 0:1 5. Autóbusz—Várpalota 1 2:1 6. Esztergom—Ikarus 1 3:1 7. Pápa—Veszprém 1 3:0 8. Bologna—Fiorentina 1 3:2 9. Brescia—Lazio 1 2:1 10. Cagliari—Spal 1 3:0 11. Foggia—Napoli 2 0:1 12. Inter­—Milán 1 1:1 13. Juventus—Torino 1 2:0 +1 14. Catanzaro—Mon­tova törölve. 15. Alessandria—Messina 1 1:0 Frankfurt a Lofoson után — D­él-A­­meri­ka előtt M­iközben a brazil repülőtársaság repülőgé­pére várunk, s búcsúzunk Európától, gon­dolataink, emlékeink velünk maradnak, hiszen a VB-év előtti utolsó heteket éppen a labdarúgás új hazájában töltjük. Kezdjük talán azzal, hogy Frankfurt előtt sejtettük: nem lesz könnyű feladat válogatott csapatunkat megszo­kott formájában tartani, hiszen a bajnoki mér­kőzések befejezése, az izgalmas, idegölő hajrá sokat kivett játékosainkból. A frankfurti találkozó eredményének a kiala­kulásához, mindezeken felül a 4:2-s arányú veze­tésünk után fellépett könnyelmű játékfelfogás is hozzájárult. Szakvezetőink jól tudták, hogy a Tottenham elleni mérkőzésen is nagy nehézsé­gek mutatkoznak majd, különösen, miután kide­rült: a Ferencváros válogatott játékosainak Athénban is kell majd szerepelniük, hogy bizto­sítsák a továbbjutást a BEK-ben. Kemény harcot kellett megvívniuk, 48 órával a londoni mérkőzés előtt a lila-fehéreknek is, akik közül jó néhányan számításba kerültek a Tottenham elleni összeállításnál. Ennyi akadály még a bajnoki idény közben, a forma tetőpontján is komoly problémákat oko­zott volna — hát még most! Az sem vitatható: a Tottenham Hotspur — akárcsak az angol bajnokság többi részvevője — most van csúcsformában. Azt is tudja mindenki, hogy a Wembley-t 6:3 óta Angliában minden csapat kötelességének érzi a magyarok ellen — legyen az válogatott, vagy klubcsapat — a tör­lesztést. A Tottenham is hű maradt e szokáshoz, tagjai úgy küzdöttek, mintha az eredménytől jövőjük, sorsuk függött volna. Ezzel nem akarom megmagyarázni Budapest válogatottjának a „bizonyítványát”, csupán a másfél hónapos por­tya, két európai mérkőzésének okait szögezem le. Egy válogatott csapat csak ritka esetben le­het olyan egységes, mint egy jól összedolgozott klubegyüttes. A változott körülmények is felbo­ríthatják a papírszámításokat! Az Újpesti Dózsa válogatott játékosai, akik az Evertonnal szemben az idény egyik legjobb játékát nyújtották, két nap múlva fáradságos utazások után a kemény liverpooli 90 perc nyo­mait viselve, nem tudták megismételni az Ever­­ton elleni teljesítményüket. A zöld-fehérek nyolc válogatott játékosa szinte az ágyból lépett a londoni stadionba induló autóbuszra, s a né­hány órás alvás után, szinte a kezdés pillanatá­ban törölte ki az álmot a szeméből Albert és dr. Fenyvesi, akik mégis vállalták a játékot. A­­ VB-re való felkészülést célzó dél-ameri­­l­­kai portyán a legfontosabb, hogy az új taktikai elgondolás szellemében jól össze­­kovácsolódjék majd a gárdánk. Nem számítha­tunk arra, hogy egyik napról a másikra eltűnik a játékosok idegi és fizikai fáradtsága (át kell repülniük az óceánt, akklimatizálódás stb.), s a közel 40 ezer kilométeres úton nagyon nehéz feladat lesz leküzdeni a folytonos utazgatás hatá­sát. Mégis bízunk a szakvezetők hozzáértésében, a játékosok lelkesedésében, akaraterejében. Min­denki tudja, hogy ez a hathetes portya nem pi­hentető kirándulás, hanem szakmai szükséglet az angliai VB-n való jó szereplés előkészítése érdekében. Ne reméljünk tehát állandó, kiemel­kedő játékot és eredményességet, különösen az első mérkőzéseken. Inkább elégedjünk meg az­zal, hogy fokozatosan kialakulhat a VB-re elő­irányzott csapatjáték. Persze, nem kell valami egészen meglepő újra gondolni: arról van szó, a jelenlegit továbbfejlesszék, színesítsék, gördü­lékenyebbé, gyorsabbá, és ha lehet meglepőbbé, talán kissé keményebbé tegyék. Ehhez, sok-sok edzésre és mérkőzésre lesz szükség. A dél-amerikai portya nem befejező része a felkészítési folyamatnak, csupán az első szakasza. Ezt világosan kell látnunk, így kell majd értékelnünk az eredményeket. Az első szakasz után következik majd, idehaza a máso­dik és a harmadik periódus, hogy majd csak a VB rajtjára alakuljon ki válogatottunk formája, egysége. El kell vetnünk tehát a türelmetlenséget, a tengerentúli eredményeket ne a számok tükré­ben, hanem kizárólag abból ítéljük meg, hogy mennyire valósultak meg a célok, amelyeket a szakvezetés a felkészülésnek erre az első szaka­szára kitűzött. Ezeket a gondolatokat azért mondtuk el, mert a tengerentúli tudósításaink, beszámolóink és szakmai megállapításaink első­­s sorban nem a számszerű eredmények alapján értékelik majd a teljesítményt, hanem a célok tükrében. (Párizs, Orly-repülőtér.) Tabák Endre Kibővült az európai atlétika versenyműsora 1966-tól ifjúsági és fedettpályás Európai Játékokat is rendeznek Havatoais anyagot dolgozott fel az atlétikai Eu­rópa-bizott­­ság a hétvégi koppenhágai ülé­sén. A kétnapos tárgyal­ások szombaton a késő esti órákba nyúltak és ezeken több fontos határozat született. A budapesti Európa-bajnokság Ezzel kapcsolatban, min­t leg­utóbbi számunkban már közöl­tjük, a bizottság csekély változ­tatásokkal elfogadta a magyar szervező bizottság javaslatait. A­ nevezési eszintekkel kapcso­latban új határ­ozat, hogy ezek visszamenőleg, már 1965. au­gusztus 1-től kezdve érvénye­se­k, elérési határidejük pe­dig 1966. augusztus 15. Az ügyességi számokban a selejtező szintek a nevezési szintekkel azonosak. A bizottság leszögez­te, hogy az EB-n a kimért pá­lyás futószámokban 800 m-ig bezárólag és az ügyességi szá­mokban azonos értékű nyolcas döntőket kell rendezni. Foglalkozott a bizottság az ugrószámokban a kísérletek ide­­j­ének korlátoz­ásával. M­eg­á­­­la­­­pítottk­a, hogy erre vonatkozó szabályt az EB-ig kidolgozni már nem lehet, nyomatékosan fel­hívta azonban a magyar szer­vező bizottságot, továbbá a többi nemzetközi verseny ren­dezőit is arra, hogy igyekez­zenek az ugró versenyzők készü­lődésének idejét megrövidíteni. Kétévenként Európa-bajnokság A bizottság, elfogadta­­ az "Európa " Kupa-bizottság , jelenté­sét és megelégedéssel, vette tu­­domás­sul a pénzügyi albizottság jelentését a versenysorozat ked­vező anyagi mérlegéről. Meg­állapították, hogy az Eb helyes és sikeres kezdeményezés volt, feltétlenül folytatni kell. A bajnokságok további rende­zésével kapcsolatban fontos ha­tározat született. A bizottság el­fogadta a nemzetközi szövetség tanácsának azt a javaslatát, hogy térjenek át az EB-k két­évenkénti rendezésére. Az euró­pai atlétika következő nyolcévi versenyműsora tehát így alakul: 1966: Európa-bajnokság, 1967: EK, 1968: olimpia, 1969: EB, 1970: EK, 1971: EB, 1972: olim­pia, 1973: EB. Ezt a határozatot, mint alapszabálymódosítást, a nemzetközi szövetség jövő évi budapesti kongresszusának még jóvá kell hagynia, de az már csak formaságnak tekinthető. A nyolcéves versenyprogram rész­letes kidolgozására, az időpon­tok egyeztetésére, stb. követ­kező nyolctagú bizottságot küldték ki: Paulen (holland), Homenkov (szovjet), Takács (ju­goszláv), Paine (angol), Crump (­angol), Most (norvég), Sir József dr. (magyar), Slassano (olasz). Új versenyek az európai atlétikában Az Európa — Amerika vil­ági ré­szek között tervezett viadal megtárgyalására az ülésen részt vett az amerikai szövetségek megbízottja, a kanadai J. Da­­vies is. Az Európa-bizottság határozatot hozott a viadal rendszeresítéséről számonként 2­2 résztvevővel, magyar ja­vaslatra nemcsak férfi-, hanem női számokban. Végleges, hogy Európa válogatottja 1967 augusz­tusában Montrealban mérkőzik Amerika csapatával. Lehetséges azonban, hogy az első találkozóra már jövőre, az EB után sor ke­rül. A világrészek közötti via­dal rendezésével héttagú al­bizottságot bíztak meg, amely­nek tagja lett Sir dr. is. A nyolcéves program kereté­ben az európai­ versenyműsor még további jelentős versenyek­kel bővül. A lengyel javas­latok alapján elhatározták, hogy a páros években Európai Ifjú­sági Játékokat írnak ki férfiak­nak betöltött 19, nőknek 18 éves korhatárnak Az első ilyen ver­senyt 1966. szeptember 24 — 25-én Lvovban a Szovjetunió ren­dezi. Ugyancsak elfogadták az Európai Fedettpályás Játékok tervezetét é­s szabályzatát. Kí­sérletképpen az első ilyen fe­­det­tp­ályá­s versenyt 1966. már­cius 26—27-én Dortmundbain, a Wes­t­flalenhallé'bali'­ rendezik meg. Versenynaptár-egyeztetés Az ülés után vasárnap tartot­ták meg az európai verseny­­naptár-egyeztető értekezletet. A jövő évben is sok nagy nemzet­közi versenyt rendeznek Euró­pában, a válogatott viadalok időpontjainak egyeztetése azon­ban az EB miatt sokszor nehéz­ségekbe ütközött. Végleges, hogy a magyar férfi atléta­válogatott július 23-án és 24-én Milánóban az olaszokkal és a svájciakkal, a női válogatott pedig az NSZK-ban a nyugat­németekkel mérkőzik. Előrehala­dott tárgyalások folynak válo­gatottjainknak még két további viadal biztosítására. Ezek idő­pontjait később állapítják meg. Az Európa-bizottság a követ­kező ülését márciusban Nápoly­ban tartja, novemberben Isz­tambulban kerül sor a naptár­­értekezletre. Nagy közönségsiker Karl Marx-Stadtban a nemzetközi műkorcsolyázó-versenyen — Távbeszélő-jelentésűnk:. — (Karl-Marx-Stadt, november 21.) Szombaton este telt ház, közel hatezer néző előtt került sor a jégtánc­ és a női, szaba­don választott gyakorlatok be­mutatására. A verseny elhúzó­dott egyrészt sok induló, más­részt pedig a szünetek miatt.. A magyar versenyzők a jégtánc­versenyben­ szerepeltek jobban, ugyanis a Berecz, Sutja kettős egy hellyel előbbre lépett (a kö­telező gyakorlatok után még ötödikek voltak) és negyedik lett. Nem tudott javítani ezzel szemben Wagner Zsófi, aki a gyenge - kötelező gyakorlatok után csak közepes kűrt adott elő, s maradt tizenkettedik. A női mezőnyben kiemelkedett Seyfert, bár igen jó műsort adott elő Richter is. Jégtánc: 1. Bayer, Rüger (NDK) 3 helyezési­ számmal, 34.42 ponttal, 2. Arwel­t Schmidt (­NDK) 6 h. sz., 29.29. 3. Novotnná, Hainz (csehszlovák) 10 h. sz., 28.56. 4. Berecz­ Sugár (magyar) 13 h.­­Sz., 28.14. Nők: 1. Seyfert (NDK) 7 h. sz., 203.96. 3 Richter (NDK) 19 h. sz., 186 72. 3. Überlacher (oszt­rák) 23 h. sz., 184.32. ...12. Wagner (magyar) 78 h. sz., 160 09. A magyar korcsolyázók szer­dán este érkeznek haza. László Tibor Hétfő, 1965. november 22. )

Next