Népsport, 1965. november (21. évfolyam, 217-238. szám)
1965-11-28 / 236. szám
Az év legjobb sportolói A Magyar Távirati Iroda sportrovata a szövetségekkel történt megbeszélés alapján összeállította az év legjobb sportolóinak listáját. Asztalitenisz: Pignitzky László (Bp. Spartacus), Lukács Attiláné(31. sz. Építők). Atlétika: Zsivótzky Gyula (Újpesti Dózsa). dr. Kleiberné Kontsek Jolán (Újpesti Dózsa). Birkózás: Kiss Ferenc (Ganz-MÁVAG). Evezés: Domonkos Anna (VM Csemege). íjászat: Tessényi Éva (Vízügy SE). Jégkorong: Vedres Mátyás (Újpesti Dózsa). Kajak-kenu: Ürögi László (Újpesti Dózsa). Kerékpár. Országúton: Juszkó János (BVSC). Pályán: Bicskei Richárd (Tipográfia). Kézilabda: Rothermel Anna (VM KÖZÉRT), Kovács László (Bp. Honvéd). Korcsolya: Korda Györgyi és Vásárhelyi Pál (Bp. Spartacus). Kosárlabda: Kovács Katalin (MTK) és Bárna Valér (Bp. Honvéd). Labdarúgás: Mátrai Sándor (Ferencváros). ökölvívás: Szénási Ernő (MTK). Öttusa: Balczó András (Csepel). Röplabda: Dénesi Imréné (Bp. V. Meteor), Tatár Mihály (Bp. Honvéd). Sportlövészet: Kun Szilárd (Újpesti Dózsa). Súlyemelés: Földy Imre (Tatabánya). Tenisz: Gulyás István (Újpesti Dózsa) és Bardóczi Klára (Bp. Honvéd). Torna: Jánosiné Ducza Anikó (Bp. Honvéd) és Aranyosi István (Bp. Honvéd). Úszás: Turóczy Judit (BVSC). Vívás: Nemere Zoltán (Vasas) Vízilabda: Dömötör Zoltán (Újpesti Dózsa). 1968 júliusában mongol íjászok látogatnak Budapestre Noha a Nemzetközi Olimpiai Bizottság madridi tanácskozásán olimpiai sportág rangjára emelte az íjászatot, s felvette az 1972-es olimpia műsorába, a sportág hazai viszonyai egyelőre nem mutatnak ugrásszerű fejlődést. Már, ami a jövő esztendei versenynaptárukat illeti.* Hazai vonatkozásban kétfordulós csapatbajnokság, országos nehézitas és könnydíjas bajnokság, valamint 1. osztályú versenyek kötik le a versenyzőket. Válogatott versenyzőink augusztus elején Lengyelországban, 20-án és 21-én pedig Ausztriában kapnak nemzetközi erőfelmérési lehetőséget.* Július 30-án és 31-én nemzetközi íjász verseny lesz Budapesten. Mongol íjászokkal mérhetik össze képességeiket versenyzőink. Feltehetően, a verseny iránt a megszokottnál szélesebb körű érdeklődés nyilvánul meg a közönség részéről is. Elkészült a Kohászok útja Az ózdi és salgótarjáni kohász természetjáróik áldozatos mimikája nyomán elkészült egy jelentős turistalétesítmény, a Kohászok Kék útja, amely az óbükk-hegységet kelet-nyugati irányban szeli át. A természetbarátok körében eddig szinte teljesen ismeretlen volt az Óbükk-hegység, hiszen ott semmiféle útjelzés nem volt, és sem turistatérkép, sem pedig útikalauz nem jelent meg róla. Pedig megérdemli, hogy minél többen látogassák a sűrű erdőkkel borított, 400— 500 méter magas hegység csúcsait, virágos, szűk völgyeit és az éles gerinceket, aholailyan gyönyörű kilátás nyílik a környékre. A 60 km hosszú, új kék útvonal különösen a magányt kedvelő turisták számára lesz kellemes, mert a környéken település nincs. Az erdészházak rendelkezésére állnak szálláshelyül a túrázóknak. A környéken található bővizű kutak és források biztosítják az ivóvizet. Az új út két végpontja, Ózd és Salgótarján, jó vasúti összeköttetéssel rendelkezik az ország bármelyik vidékével. A Kohászok Kérk útja nemcsak azt teszi lehetővé, hogy a természetjárók nagy tábora birtokába vehesse ez a bükk-hegység romantikus vidékét, hanem a közös munka közelebb hozza a két nagy kohász természetbarát szakosztály tagjait is egymáshoz. SZÖVEG NÉLKÜL... (Kassai F. László rajza.) IV. Új ország, új világváros — Argentína fővárosa, Buenos Aires kötné le a magyar labdarúgók érdeklődését, ha itt-tartózkodásuk legnagyobb részét az edzések és a pihenés nem töltené be. A Nagy Portya krónikása azonban kisétál az ideális fekvésű argentin főváros avenidaira — a hatalmas, nyílegyenes sugárutakra —, megáll a csodálatos szépségű Rio de La Plata partján, s akár itt, a Hotel Cityben vagy a rengeteg eszpresszó egyikében, leül a kisasztal mellé, és zavargtatja a pompás zamatú, utánozhatatlan kávét kísérője társaságában. Éppúgy, mint odahaza a „Brazilban” vagy a „Rozmaringban” — itt is a fő téma természetesen a futball. De Argentínában az eszpresszóban is valamivel dinamikusabb formában nyilvánítják ki véleményüket a hindák (a szurkolók), pedig odahaza a mi derék szurkolóink sem valami csendesek. Az argentin bajnokjelölt Különösen fellángoltak most a szakmai viták, miután Budapest válogatottja összemérte erejét a Boca Juniorsszal. A Boca Juniorst, azt hiszem, nem kell bemutatni, hiszen ez a csapat nemcsak otthonában, hanem külföldön is sikerrel képviseli az argentin színeket, éppúgy, mint a bajnokság élén egy pontkülönbséggel álló River Plate, továbbá a Világ Kupa döntőjéig kétszer is eljutott Independiente. Érdeklődtem a buenos-i szakemberek között: melyik csapat nyeri el idén Argentína bajnoki címét? A közvéleménykutatás szinte egyhangú eredményt hozott: — Az idei bajnok csaknem biztosan a Boca Juniors lesz!... „Játszani kell..." A Boca Juniors ellen a fenti jelszó jegyében léptek tehát pályára a magyar játékosok. Ehhez még hozzávehetjük, hogy lelkükre kötötték a fiúknak azt is: most már nem szabad veszteniük. Refrénszerűen ismétlem: a Boca Juniors elleni mérkőzés is, akárcsak az előbbiek és az ezután következők, a VB-re való felkészülést szolgálják, hogy jelenlegi keretünk tagjai megerőltető körülmények között összeszokjanak. Hogy néhány taktikai változatot begyakoroljanak. Olyan ellenfelek ellen, amelyek méltó képviselői országuk labdarúgásának, s amelyek hallatlan győzniakarásukkal lehetőséget adnak a mi szakvezetőinknek, hogy lemérjék, miben kell válogatottunknak előrehaladnia a VB-ig. Az sem utolsó szempont: a VB 16-os mezőnyének olyan csapatairól szerzünk közvetlenül tapasztalatokat, amelyek ott lesznek Angliában. Közülük egyik-másikkal össze is kerülhetünk talán a 16 között. Most visszakanyarodok a mi csapatunkhoz. Nem vagyok pszichotechnikus, de megfigyelhettem: a sok topott gól elvette játékosaink önbizalmát. Olyan mérkőzéseken vettek részt, amelyeken a szerencse elpártolt tőlünk, míg az eddigi ellenfeleknek a mindennél is több sikerült. Fontos volt tehát a Boca Juniors elleni találkozó: „Most már nem szabad veszteni... Játszani kell!"1 Ha valaki megszámolta volna mindazokat a versenyhajókat , kisbotokat, szkiffeket s ki tudja, hányféle sporthajót, amit elkészített, a hajók hossza sokszor átérné a Dunát. Pedig voltak esztendők, amikor alig csinálhatott valamit, ügyes kezét gúzsba kötötte a munkanélküliség, a rendelések hiánya. Most már, idős korára szinte pótolják az évek azt, amit korábban kevéssé kaphatott meg. A versenyhajókért vetélkednek a sportolók, legfeljebb az építőanyagért kell még imitt-amott veszekedni, így él a hajóépítő mester, a 60 éves Novák Ferenc. Rákospalotáról indult el ezelőtt több mint 40 esztendővel kisinasként, hogy megismerkedjék a szakmával. Megismerte , meg is szerette. Soha nem hagyta el többé. Valami mélységes ragaszkodás, szinte fanatikus szeretet fűzi a hajókhoz, a szép fényes bordájukhoz, a karcsú evezőkhöz, amelyek a csillogó vizet hasítják, a szerszámokhoz, amelyek a halott fából eleven versenytárgyat formálnak. Egykor nem volt saját ura a szakmájának, a kisiparos főnök parancsolt, s legtöbbször úri rendelőknek dolgozhatott, mahagóni, méregdrága hajókat készíthetett. Aztán, a háború után, törött hajókkal, roncsokkal, szétvert csónakházban, kevéske szerszámmal próbálta meg az egészen újat: új típusú versenyhajókat építeni a munkásgyerekeknek, a sportolóknak. Azoknak, akiknek régen soha nem jutott evező, víz, szabad levegő, de akik hihetetlen gyorsan megszerették a vízisportot. Ezeknek már érdemes volt dolgozni. A Hitelbanknál, majd a Vörös Meteor elődjénél, az MTE-nél kezdte el a munkát — néhány év múlva már a berlini, moszkvai és a többi nemzetközi versenyeken csodálták meg a filmmel ragasztott lemezhajóit. Több mint 70 hajót tart számon — mint a 40 esztendő termését. S mellé számtalan evezőt, kelléket, egyéb felszerelést. Nem bánta meg soha, hogy versenyhajó-építő lett. Ez alkotó munka — vallja ma, 60 éves korában is, amikor a Bp. Vörös Meteor SC elnökségi szobájában az öreg mestert köszöntő kis ünnepség végén átveszi a kis jutalmakat Kőszegi Tibortól, az elnöktől, körülnéz, szemügyre veszi egykori munkatársait, a fiatal sportolókat úgy, mintha az édesapjuk lenne. S csak egyet kér: engedjék meg dolgozni. Készíteni tovább a hajókat, a régi szorgalommal, szeretettel. (csj) A HAJÓÉPÍTŐ Jogos volt a bizakodás! Beszélgetés a közép- és hosszútávfutás szakfelügyelőjével Januárban beszélgettünk dr. Szabó Miklós szakfelügyelővel a közép- és hosszútávfutás helyzetéről, az élvonal és az utánpótlás lehetőségeiről. Nem titkolta, hogy az olimpiai idény számára is csalódásokat okozott. Mégis,, a lehetőségeket mérlegelve, bizakodott, hogy két-három éven belül a két versenyág helyzete sokkal kedvezőbbre fordul. Nos, azóta eltelt egy újabb idény. Vajon hozzájárult-e a remények beváltásához? Még mindig a tavalyi bilink — Csak részben — ezzel kezdi Szabó a választ. — Az élgárda edzésmoráljával az idén sem volt baj, de a bátor, céltudatos versenyzést és a távlati felkészülést illetően ugyanazok a hibák fordultak elő, mint tavaly. A középtávokon ez az idény csak megerősítette, hogy idősebb élversenyzőink nem igazi 1500-asok, hanem hosszútávfutó típusok. Ha az élen és átlagban a tavalyinál viszonylag jobb eredményeket is értek el, a nemzetközi színvonalhoz képest ez a javulás édes-kevés. Pillanatnyi érdeküknek megfelelően erőltették az1500 m-t, pedig csak hosszútávon vagy akadályon lehet esélyük. A legjobb példa erre Kiss György, aki az idény elején már 5000-re készült, jól, 14 percen belül is futott, de azután visszatért az 1500-hoz, amikor látta, hogy itt inkább válogatott lehet. Ez saját szempontjából érthető, az igazi fejlődés szempontjából azonban eredménytelen. Fejlődés az idén is csak 800-on mutatkozott, bár például Aradi J., Honti, Kiss G. sérülés és más okok miatt a vártnál gyengébben szerepelt. A bátrabb versenyzés kiugró eredményt egyelőre csak Nagy Imrének hozott, de a többiek is javultak, egyikmásik fiatal egészen ugrásszerűen. Az Európa-bajnokság szempontjából középtávon a szakfelügyelő szerint is változatlanul a női 800 m a legerősebb számunk. Nagy Zsuzsa felkészülése sérülés, Kazi Olgáé pedig átigazolásának elhúzódása miatt hiányos volt, s TF-tanulmányainak gyakorlati részét is nehezen tudta összeegyeztetni edzéseivel. Nagy azonban még így is kiemelkedő eredményt ért el, s zavartalan felkészülés esetén jövőre az EB-n egyik legesélyesebb futónk lehet. Szenteleki és Zsilák biztatóan javult, s ha figyelembe vesszük, hogy a sérült Nagy Katalin teljesen kiesett, Tóth pedig csak ősszel került formába, az élvonal eredményeivel elégedettek lehetünk. — Milyen tapasztalatokat hozott az idény a hosszútávokon? — Mecser szereplése jelentősen emelte a magyar hosszútávfutás tekintélyét. Téli katonai szolgálata idején is igyekezett maximális megterhelésű edzéseket végezni. Gyorsaság, állóképesség, irambírás tekintetében egyaránt előrelépett, most majd a bátrabb kezdéshez kell feltétlenül hozzászoknia. Biztató, hogy Kiss István is nemzetközi színvonalú időt futott. A többiek közül Simon Dénes javult a legtöbbet, de teljesen hullámzó szereplése ezen sokat rontott. A maratoni távon Sütő és Tóth megbízhatósága folytán elég kedvező a helyzet, az akadályfutásban viszont sivár. Még a legjobb, Fazekas sem bírta az utolsó kilométert, Mácsár elhibázott felkészülése miatt erősen visszaesett, Simon Attila államvizsgája után abbahagyta. Az élvonalból Janiban és Pamuki áttérésében bán lehetőség, összegezve a tapasztalatokat. Sziabó dr. szerint bizonyos pozitívumok ellenére a versenyzési felfogás, néhány kivétellel a hosszútávfutóknál sem javult. Márpedig így nehéz lesz lépést tartaniuk a külföldiekkel, akik sokkal több bátor versenyt futnak és a fejlődési lehetőségeket jól kihasználják. A fiatalok beváltották a reményeket Eddig inkább a szorosan vett élvonalbeliekről folyt a szó. Beszéljünk most a fiatalokról, azokról a tavaly előretört tehetséges vidéki és fővárosi futókról, akiknek szerepléséhez a szakfelügyelő januárban komoly reményeket fűzött. — Ezek a fiatalok, Szenteleki, Stoll, Mohácsi, a debreceni Aradi A., Nagy és társaik rászolgáltak az előlegezett bizalomra. Hajlandók voltak a komoly munkára, a tapasztaltabb felnőttek ellen is bátran versenyeztek. Néhány kivétellel teljesen beváltották a reményeket. Sőt felzárkóztak hozzájuk olyan futók is, például Kapás vagy Rabold, akik 1964-ben még nem is értek el számottevő eredményt. Néha még hullámzóan szerepeltek, de mindenképpen új, biztató középtávfutó-gárda bontakozik. Ha ilyen mértékben javulnak tovább, néhányan közülük jövőre bekerülhetnek nemcsak a válogatottba hanem esetleg az EB-csapatba is. A cél azonban az, hogy rendszeres edzésmunkával, korszerű versenyzési elvekkel, ha még nem is jövőre, de a következő években felzárkózzanak a nemzetközi élvonalhoz. De nemcsak a közvetlen utánpótlás szereplése okozot örömöt, a még fiatalabbak fejlődése is jogossá tette a bizakodást a jövő szempontjából. — Az idén sikerült első ízben nagyobb létszámú fiatalárdát időnként már a központi felkészülésbe is bevonni — állapítja meg Szabó dr. — E. nagymértékben elősegítette hogy elsősorban a férfi utánpótlás örvendetesen megerősödött és kiterebélyesedett. Az idény második felében már mutatkoztak a seregszemleversenyek hatásai. A női utánpótlá élvonalában a javulás mértéke még kisebb, de ott is találunk néhány egészen fiatal nagy tehetséget. A neheze most következik! Hosszú évek után az idén tehát eljutottunk odáig, hogy az élgárda mögött már sok izmos, fiatal tehetségből állt utánpótlás sorakozik! Tovább fejlődésük biztosítása azonban felvet bizonyos problémákat A fiatalok közül sokan most helyezkedtek el, vagy felsőbb fokon folytatják tanulmányaikat. Új körülményeik között a szakfelügyelő szerint fejlődésüket feltétlenül elősegítené, ha sikerülne megoldást találni az edzéshelyek központosítására, hogy az utazgatások minél kevesebb, időt vegyenek el. Gondolni kell azután azokra a vidékiekre, akik egyedül készülnek, és elszigeteltségük a fejlődés gátja lehet. — Utánpótlás már van, de most következik a nehezebb feladat! Felhozni a nemzetközi színvonalra ezeket a fiatalokat, akikben komoly lehetőség van. Nehogy csak ígéretek maradjanak, mint a mai élvonalbeliek többsége, akik szintén ilyen tehetségeknek indultak, de azután részben saját hibájukból, megrekedtek.. .. Arra kell törekednünk, hogy a fiatalok a felkészülésben és versenyzésben a „régiek”, Iharos, Rózsavölgyi, Kovács József és társaik példáját kövessék — mondja befejezésül a szakfelügyelő. (s. z.) f 4O OOO Ion Iatdaru3Díalaldal 4 Buenos mkkem j$e Kellemes meglepetések Bizony, a magyar krónikás nem várta a tudósítótól megkívánt hűvös tárgyilagossággal, hogy pályára lépjen csapatunk. Most is balszerencse kíséri csapatunk szereplését? Kezdés után negyed órával szorongásunk fokozatosan feloldódott, mert Buenos Airesben már olyan teljesítményt nyújtottak a mieink, amelyet vártunk tőlük. Az eddig sokszor megingó „lyukas” védelmünk szinte teljesen magára talált. Védőink olyan nagy biztonsággal szerelték a Boca Juniors támadásait, mint az idei válogatott mérkőzéseiken. A fegyelmezett, következetes játékfelfogás meghozta eredményét. Bizonyosra veszem, hogy ez a 90 perc jó iskolának bizonyult azok számára is, akik nem is olyan régen még hajlamosak voltak a könnyelműsködésre. A „jó iskolára” talán a legjobb példa Mészöly, aki a szerdai mérkőzés utáni csütörtöki edzésen a kemény egyéni foglalkozás során négy kilót (!) adott le súlyfeleslegéből ... A dél-amerikai, a mienknél tűrhetőbb éghajlat alatt a szövetségi kapitánynak akokba nyílik arra is, hogy különböző elgondolásait kipróbálja, így például, azt hiszem, talán már a chilei mérkőzésen sor kerülhet a Káposzta, Mátrai, Mészöly, Sóvári védelmi négyesnek a kipróbálására. Az új „négyesnél’’ kíváncsi lesz Baróti arra is: Mészöly hogyan tudná betölteni Sipos eddigi szerepét, Mátrai pedig valószínűleg olyan „söprögető” szerepkört tép, amelyre őt gyorsasága, higgadtsága is predesztinálja. Védelmünk legjobban sebezhető pontja a védők fejelőkészségének hiánya. Mészöly kitűnő fejelőképességére tehát nagy szükség van. A levegőben, nemzetközi szinten, Mészöly és megközelítőleg Sóvári tud helytállni. Ha tehát ez az elgondolás beválik, az Új és egyben remélhetően kitűnő védelmi négyesünk „születési helyének” Dél- Amerikát nevezhetjük majd. Az új fedezetpár... A Boca Juniors elleni mérkőzés kellemes meglepetése a Nagy, Varga-kettős teljesít- ménye volt. Nagy Pista és Varga Zoli jól megértették egymást, tisztában voltak feladatukkal. Bátran, hát kellett keményen harcoltak. Már az ellenfél támadásainak előkészítésénél közbeléptek, nem engedték kibontakozni a támadásokat. Sokat és jól szereltek, jól indítottak. Nagy István inkább felvitte ezúttal is a labdát, röviden, de jó ütemben adogatott, de lövésre nem vállalkozott. Varga Zoltán játékában sok volt a szín, az ötlet, a helyzetfelismerés. Minden jel arra mutat: a fiatal játékos magára talált, egyre jobban izmosodik, lelkileg és fizikailag is. Erre különösen nagy szükség van Dél-Amerikában, s még nagyobb szükség lesz Angliában. Az ellenfelek játékának ugyanis egyik fontos jellegzetessége a keménység, amely kellő technikával és gyorsasággal párosulva nagy érték! ... Válogatottunk fogaskereket A Boca Juniors elleni mérkőzés első fél órájának volt egy feltűnő jellegzetessége: a labda sokszor perceken át a játéktér középső harmadában pattogott, mindkét csapat játékosainak a többsége ezen az aránylag szűk területen zsúfolódott össze. Innen indultak a támadások és ellentámadások, a gyors kiugratások. Illovszky Rudolf edző azzal indokolta ezt a jelenséget, hogy mindkét csapat szoros emberfogásra rendezkedett be, s mindkettő tartott a másiktól. Ezenkívül a mieink részéről még nem idegződött be az a játékfelfogás, amely felé haladunk. Illovszky példának hozta fel a Vasas bajnoki szereplését. Amíg a piros-kékek gépezete valóban működni kezdett, bizony nehéz perceket kellett átélniök ... Támadósorunkról ötösfogatunk játékának eredményességét Dél-Amerikában az határozza meg, hogy Albert és Farkas milyen friss, milyen pillanatnyilag a formájuk, s milyen gyorsak. A Boca Juniors ellen egyikük sem volt valami friss, ezért csúsztak be pontatlanságok teljesítményükbe, ezért nem voltak a döntő pillanatokban határozottak , ezért nem jött ki nekik a lépés. Ezzel szemben dr. Fenyvesi most ellenállhatatlanul felgyorsult, s ami örvendetes nála: sok erős, lapos beadás szállt a lábáról pontosan és jó helyre. S a doktor nemcsak támadott, hanem hátul is segített. Ezzel bebizonyította, hogy a kettős feladatot kitűnően össze lehet egyeztetni. Bene? Nem volt eleget játékban. De az ő játéka is jelezte, hogy formája itt felfelé ível. Különösen a szélen mutatott be néhány látványos dolgot. A Boca Juniors elleni döntetlenünket summázva, pozitívumként kell felhoznom, hogy védelmünkben megszűntek a rések, s a játékot a fegyelmezettség jellemezte. Csatáraink — ismét a második félidőben — már valóban játszottak is, tartani tudták a labdát, nem hagyták magukra a védőket. Buenos Aires, november 26. Tabák Endre — ....... ■ maa—» Vasárnap, 1965. november 28.