Népsport, 1965. november (21. évfolyam, 217-238. szám)

1965-11-28 / 236. szám

Az év legjobb sportolói Jogos volt a bizakodás! Beszélgetés a közép- és hosszútávfutás szakfelügyelőjével A Magyar Távirati Iroda sport­rovata a szövetségekkel történt megbeszélés alapján összeállí­totta az év legjobb sportolóinak listáját. Asztalitenisz: Pignitaky László <Bp. Spartacus), Lukács Attiláné- (31. sz. Építők). Atlétika: Zsl­vótzky Gyula (Újpesti Dózsa). <ir. Kleiberné Kontsek Jolán (Új­pesti Dózsa). Birkózás: Kiss Fe­renc (Ganz-MÁVAG). Evezés: Do­monkos Anna (VM Csemege), íjászat: Tessémyi Éva (Vízügy SK). Jégkorong: Vedres Má­tyás (Újpesti Dózsa). Kajak-kenu: Orögi László (Újpesti Dózsa). Kerékpár. Országúton: Juszkó János (BVSC). Pályán: Bicskei Rioh'árd (Tipográfia). Kézilabda: Rothermel Anna (VM KÖZÉRT), Kovács László (Bp. Honvéd). Korcsolya: Korda Györgyi és Vásárhelyi Pál (Bp. Spartacus). Kosárlabda: Kovács Katalin (MTK) és Bánná Valér (Bp. Hon­véd). Labdarúgás: Mátrai Sán­dor (Ferencváros). ökölvívás: Szénást Ernő (MTK). öttusa: Bal- czó András (Csepel). Röplabda: Dénesi Imréné (Bp. V. Meteor), Tatár Mihály (Bp. Honvéd). Sportlövészet: Kun Szilárd (Új­pesti Dózsa). Súlyemelés: Földy Imre (Tatabánya). Tenisz: Gu­lyás István (Újpesti Dózsa) és Bardóczi Klára (Bp. Honvéd). Torna: Jánostné Ducza Anikó (Bp. Honvéd) és Aranyosi Ist­ván (Bp. Honvéd). Úszás: Turó­czy Judit (BVSC). Vívás: Nemere Zoltán (Vasas) Vízilabda: Dömö­tör Zoltán (Újpesti Dózsa). Januárban beszélgettünk dr. Szabó Miklós szakfelügyelővel a közép- és hosszútávfutás hely­zetéről, az élvonal és az után­pótlás lehetőségeiről. Nem tit­kolta, hogy az olimpiai idény számára is csalódásokat okozott, Mégis,, a lehetőségeket mérle­gelve, bizakodott, hogy két-há- rom éven belül a két verseny­ág helyzete sokkal kedvezőbbre fordul, Nos, azóta eltelt egy újabb idény. Vajon hozzájá­rult-e a remények beváltásához? Még mindig a tavalyi bilink — Csak részben — ezzel kez­di Szabó a választ. — Az él­gárda edzésmoráljával az idén sem volt baj, de a bátor, céltu­datos versenyzést és a távlati felkészülést illetően ugyanazok a hibák fordultak elő, mint ta­valy. A középtávokon ez az Ö a valaki megszámolta vol­na mindazokat a ver­senyhajókat — kilbótokat, szkiffékét s ki tudja, - hányféle sporthaját, amit elkészített, a hajók hossza sokszor átérné a Dunát. Pedig voltak esztendők, amikor alig csinálhatott vala­mit, ügyes kezét gúzsba kötötte a munkanélküliség, a rendelé­sek hiánya. Most már, idős korára szinte pótolják az évek azt, amit ko­rábban kevéssé kaphatott meg. A versenyhajókért vetélkednek a sportolók, legfeljebb az épí­tőanyagért keli még imitt-amott veszekedni. így él a hajóépítő mester, a 60 éves Novák Ferenc. Rákos­palotáról indult el ezelőtt több mint 40 esztendővel kisinas- ként, hogy megismerkedjék a szakmával. Megismerte — meg is szerette. Soha nem hagyta el többé. Valami mélységes ra­gaszkodás, szinte fanatikus sze­retet fűzi a hajókhoz, a szép fényes bordájukhoz, a karcsú evezőkhöz, amelyek a csillogó vizet hasítják, a szerszámok­hoz, amelyek a halott fából ele­ven versenytárgyat formálnak. Egykor nem volt saját ura a szakmájának, a kisiparos fő­nök parancsolt, s legtöbbször úri rendelőknek dolgozhatott, mahagóni, méregdrága hajókat készíthetett. Aztán, a háború után, törött hajókkal, roncsok­kal, szétvert csónakházban, ke­véske szerszámmal próbálta meg az egészen újat: új típusú versenyhajókat építeni a mun­kásgyerekeknek, a sportolók­nak. Azoknak, akiknek régen soha nem jutott evező, víz, sza­bad levegő, de akik hihetetlen gyorsan megszerették a vízi­idény csak megerősítette, hogy idősebb élversenyzőink nem igazi 1500-asok, hanem hosszú­táv futó-típusok. Ha az élen és átlagban a tavalyinál viszony­lag jobb eredményeket is értek el, a nemzetközi színvonalhoz képest ez a javulás édes-kevés. Pillanatnyi érdeküknek' megfe­lelően erőltették az >1500 m-t, pedig csak hosszútávon vagy akadályon lehet esélyük. A leg­jobb példa erre Kiss György, aki az idény elején már 5000-re készült, jól, 14 percen belül is futott, de azután visszatért az 1500-hoz, amikor látta. hogy itt inkább válogatott lehet. Ez saját szempontjából érthető, az igazi fejlődés szempontjából azonban eredménytelen. Fejlő­dés az idén is csak 800-on mu­tatkozott, bár például Aradi J., Honti, Kiss G. sérülés és más okok miatt a vártnál gyengéb­ben szerepelt. A bátrabb ver­sportot. Ezeknek már érdemes volt dolgozni. A Hitelbanknál, majd a Vörös Meteor elődjénél, az MTE-nél kezdte el a mun­kát — néhány év múlva már a berlini, moszkvai és a többi nemzetközi versenyeken csodál­ták meg a filmmel ragasztott lemezhajóit. Több mint 70 hajót tart szá­mon — mint a 40 esztendő ter­mését. S mellé számtalan eve­zőt, kelléket, egyéb felszere­lést. Nem bánta meg soha, hogv versenyhajó-építő lett. Ez alko­tó munka — vallja ma, 60 éves korában is. a mikor a Bp. Vörös Meteor /i SC elnökségi szobájában az öreg mestert köszöntő kis ünnepség végén átveszi a kis jutalmakat Kőszegi Tibor­tól, az elnöktől, körülnéz, szem­ügyre veszi egykori munka­társait, a fiatal sportolókat úgy, mintha az édesapjuk len­ne. S csak egyet kér: engedjék még dolgozni. Készíteni tovább a hajókat, a régi szorgalommal, szeretettel. (csj) senyzés kiugró eredményt egye­lőre csak Nagy Imrének hozott, de a többiek is javultak, egyik­másik fiatal egészen ugrássze­rűen. Az Európa-bajnokság szem­pontjából középtávon a szakfel­ügyelő szerint is változatlanul a női 800 m a legerősebb szá­munk. — Nagy Zsuzsa felkészülése sérülés, Kazi Olgáé pedig átiga­zolásának elhúzódása miatt hiá­nyos volt, s TF-tanulmányainak gyakorlati részét is nehezen tud­ta összeegyeztetni edzéseivel. Nagy azonban még így is ki­emelkedő eredményt ért el, s za­vartalan felkészülés esetén jö­vőre az EB-n egyik legesélye­sebb futónk lehet. Szenteleki és Zsilák biztatóan javult, s ha fi­gyelembe vesszük, hogy a sé­rült Nagy Katalin teljesen ki­esett, Tóth pedig csak ősszel került formába, az élvonal ered­ményeivel elégadettek lehe­tünk. — Milyen tapasztalatokat hozott az idény a hosszútávo­kon? — Mecser szereplése jelen­tősen emelte a magyar hosszú­távfutás tekintélyét. Téli kato­nai szolgálata idején is igyeke­zett maximális megterhelésű ed­zéseket végezni. Gyorsaság, ál­lóképesség, irambírás tekinteté­ben egyaránt előrelépett, most majd a bátrabb kezdéshez kell feltétlenül hozzászoknia. Bizta­tó, hogy Kiss István is nemzet­közi színvonalú időt futott. A többiek közül Simon Dénes ja­vult a legtöbbet, de teljesen hul­lámzó szereplése ezen sokat rontott. A maratoni távon Sütő és Tóth megbízhatósága folytán elég kedvező a helyzet, az aka­dályfutásban viszont sivár. Még a legjobb, Fazekas sem bírta az utolsó kilométert, Mácsár elhi­bázott felkészülése miatt erősen visszaesett, Simon Attila állam­vizsgája után abbahagyta. Az él­vonalból Jóniban és Pamuki át­térésében bán lehetőség. összegezve a tapasztalatokat, Sziabó dr. szerint bizonyos po­zitívumok ellenére a verseny­zési felfogás, néhány kivétel­lel a hosszútávfutóknál sem javult. Márpedig így nehéz lesz lépést tartamok a külföldiek­kel, akik sokkal fcibb bátor versenyt futnak és a fejlődési lehetőségeket jól kihasználják. A fiatalok beváltották a reményeket Eddig inkább a szorosan vett élvonalbeliekről folyt a szó. Beszéljünk most a fiatalokról, azokról a tavaly előretört te­hetséges vidéki és fővárosi fu­tókról, akiknek szerepléséhez a szakfelügyelő januárban ko­moly reményeket fűzött. — Ezek a fiatalok, Szentele­ki. Stoll, Mohácsi, a debreceni Aradi A., Nagy és társaik rá­szolgáltak az előlegezett biza­lomra. Hajlandók voltak a ko­moly munkára, a tapasztaltabb felnőttek ellen is bátran ver­senyeztek. Néhány kivétellel teljesen beváltották a reménye­ket. Sőt felzárkóztak hozzájuk olyan futók is, például Kapás vagy Rabold, akik 1964-ben még nem is értek el számottevő eredményt. Néha még hullám­zóan szerepeltek, de minden­képpen új, biztató középtávfu- tó-gárda bontakozik. Ha ilyen mértékben javulnak tovább, né­hányon közülük jövőre bekerül­hetnek nemcsak a válogatottba hanem esetleg az EB-csapatbi is. A cél azonban az, hogi rendszeres edzésmunkával, kor­szerű versenyzési elvekkel, h* még nem is jövőre, de a követ kező években felzárkózzanak > nemzetközi élvonalhoz. De — nemcsak a közvetler utánpótlás szereplése okozot örömöt, a még fiatalabbak fej­lődése is jogossá tette a bizako dást a jövő szempontjából. — Az idén sikerült első íz ben nagyobb létszámú fiata gárdát időnként már a közpon ti felkészülésbe is bevonni — állapítja meg Szabó dr. — E: nagymértékben elősegítette hogy elsősorban a férfi után pótlás örvendetesen megerősö­dött és kiterebélyesedett. A• idény második felében már mu­tatkoztak a seregszemleverse- nyék hatásai. A női utánpótlá élvonalában a javulás mértéki még kisebb, de ott is taíálunl néhány egészen fiatal nagy te­hetséget. A neheze most következik! Hosszú évek után az idéi tehát eljutottunk odáig, hog: az élgárda mögött már sok iz­mos, fiatal tehetségből állt utánpótlás sorakozik! Tovább fejlődésük biztosítása azonban felvet bizonyos problémákat A fiatalok közül sokan mos4 helyezkedtek el. vagy felsőbb fokon folytatják tanulmányai­kat. Űj körülményeik között a szakfelügyelő szerint fejlődésü­ket feltétlenül elősegítené, ha sikerülne . megoldást találni az edzéshelyek központosítására, hogy az utazgatások minél ke­vesebb, időt vegyenek el. Gon­dolni kell azután azokra a vi­dékiekre, akik egyedül készül­nek, és elszigeteltségük a fej­lődés gátja lehet. — Utánpótlás már van, de most következik a nehezebb feladat! Felhozni a nemzetközi színvonalra ezeket a fiatalokat, akikben komoly lehetőség van. Nehogy csak ígéretek maradja­nak. mint a mai élvonalbeliek többsége, akik szintén ilyen te­hetségeknek indultak, de azután részben saját hibájukból, meg­rekedtek.. .. Arra kell töreked­nünk, hogy a fiatalok a felké­szülésben és versenyzésben a „régiek”, Iharos, Rózsavölgyi, Kovács József és társaik példá­ját kövessék — mondja befe­jezésül a szakfelügyelő. (s. z.) 1968 júliusában mongol íjászok látogatnak Budapestre Noha a Nemzetközi Olimpiai Bizottság madridi tanácskozá­sán olimpiai sportág rangjá­ra emelte az íjászatot, s fel­vette az 1972-es olimpia mű­sorába, a sportág hazai viszo­nyai egyelőre nem mutatnak ugrásszerű fejlődést. Már, ami a jövő esztendei versenynaptáru­kat illeti. * Hazai vonatkozásban kétfordu­lós csapatbajnokság, országos ne- hézijas és könnyűíjas bajnokság, valamint 1. osztályú versenyek kötik le a versenyzőket. Elkészült a Kohászok útja Az ózdi és salgótarjáni ko­hász természet jár óik áldozatos mimikája nyomán elkészült egy jelentős túr istalé tesítmiény, a Kohászok Kék útja, amely az óbükk-hegységet keliet-nyugati irányban szeli át. A természetbarátok körében eddig szinte teljesen' ismeretlen volt az Óbükk-hegység, hiszen ott semmiféle út jelzés nem volt, és sem turistatérkép, sem pedig útikalauz nem jelent meg róla. Pedtig megérdemli, hogy minél többen látogassák a sűrű erdőkkel borított, 400— 500 méter magas hegység csúcsait, virágos, szűk völgyeit és az éles gerinceket, ahoiniruan gyö­nyörű kilátás nyílik a környék­re. A 60 km hosszú, új kék­SZÖVEG NÉLKÜL... (Kassai F. László rajza.) Válogatott versenyzőink au­gusztus elején Lengyelországban, 20-án és 21-én pedig Ausztriában kapnak nemzetközi erőfelméré­si lehetőséget. * Július 30-án és 31-én. nemzet­közi íjász verseny Lesz Budapes­ten. Mongol íjászokkal mér­hetik össze képességeiket ver­senyzőink. Feltehetően, a ver­seny iránt a megszokottnál! szé­lesebb körű érdeklődés nyílvá­mul meg a közönség részéről is. útvonal különösen a magányt kedvelő túr isták számára lesz kellemes, mert a környékén te­lepülés nincs. Az erdészházak rendelkezésére állnak szállás­helyül a túrázóknak. A kör­nyéken található bővizű kutak és források biztosítják az ivóvizet. Az új út két végpontja, ózd és Salgótarján, jó vasúti összeköttetéssel rendelkezik az ország bármelyik vidékével. A Kohászok Kéik útja nemcsak azt teszi lehetővé, hogy a ter­mészetjárók nagy tábora bir­tokába vehesse ez óbükk-hegy- ség romantikus vidékét, hanem a közös munka közelebb hozza a két nagy kohász természetba­rát szakosztály tagjait is egy­máshoz. A HA JÓÉPÍTŐ f IV. Űj ország, új világváros — Argentína fővárosa, Buenos Aires kötné le a magyar lab­darúgók érdeklődését, ha — itt-tartózkodásuk legnagyobb részét az edzések és a pihe­nés nem töltené be. A Nagy Portya krónikása azonban kisétál az ideális fek­vésű argentin főváros aveni- daira — a hatalmas, nyílegye­nes síugárutakra —, megáll a csodálatos szépségű Rio de La Plata partján, s akár itt, a Hotel Cityben vagy a ren­geteg eszpresszó egyikében, le­ül a kisasztal mellé, és tovar- giatja a pompás zarnatú, utá­nozhatatlan kávét kísérője tár­saságában. Éppúgy, mint odahaza a „Brazilban” vagy a „Rozma­ringban” — itt is a fő téma természetesen a futball. De Argentínában az eszpresszó­ban is valamivel dinamiku­sabb formában nyilvánítják ki véleményüket a hinchák (a szurkolók), pedig odahaza a mi derék szurkolóink sem va­lami csendesek. Az argentin bajnokjelölt Különösen fellángoltak most a szakmai viták, miután Bu­dapest válogatottja összemérte erejét a Boca Juniorsszal. A Boca Juniorst, azt hiszem, nem kell bemutatni, hiszen ez a csapat nemcsak otthoná­ban, hanem külföldön is si­kerrel képviseli az argentin színeket, éppúgy, mint a baj­nokság élén egy pontkülönb­séggel álló River Plate, to­vábbá a Világ Kupa döntő­jéig kétszer is eljutott Inde- pendiente. Érdeklődtem a buenos-i szakemberek között: melyik csapat nyeri el idén Argentína bajnoki címét? A közvéleménykutatás szinte egyhangú eredményt hozott: — Az idei bajnok csaknem biztosan a Boca Juniors lesz!... „Játszani kell..." A Booa Junioré ellen a fenti jelszó jegyében léptek tehát pályára a magyar já­tékosok. Ehhez még hozzá- vehetjük, hogy lelkűkre kö­tötték a fiúknak azt is: most már nem szabad veszteniük. Refrénszerűen ismétlem: a Booa Juniors elleni mérkőzés is, akárcsak az előbbiek és az ezután következők, a VB-re való felkészülést szolgálják, hogy jelenlegi keretünk tag­jai megerőltető körülmények között összeszokjanak. Hogy néhány taktikai változatot be­gyakoroljanak. Olyan ellen­felek ellen, amelyek méltó képviselői országuk labdarú­gásának, s amelyek hallatlan győzniakarásukkal lehetősé­get adnak a mi szakveze­tőinknek, hogy lemérjék, mi­ben kell válogatottunknak előrehaladnia a VB-ig. Az sem utolsó szempont: a VB 16-os mezőnyének olyan csapatairól szerzünk közvetle­nül tapasztalatokat, amelyek ott lesznek Angliában. Közü­lük egyik-másikkal össze is kerülhetünk talán a 16 kö­zött. Most visszakanyarodok a mi csapatunkhoz. Nem va­gyok pszichotechnikus, de megfigyelhettem: a sok to­pott gól elvette játékosaink önbizalmát. Olyan mérkőzése­ken vettek részt, amelyeken a szerencse elpártolt tőlünk, míg az eddigi ellenfeleknek a mindennél is több sikerült. Fontos volt tehát a Boca Ju­niors elleni találkozó: „Most már nem szabad veszteni... Játszani kell!'1 4O OOO Ion Iatdaru3Óínl<l<al 4 Buenos mkkőm j$e Kellemes meglepetések Bizony, a magyar krónikás nem várta a tudósítótól meg­kívánt hűvös tárgyilagossággal, hogy pályára lépjen csapa­tunk. Most is balszerencse kí­séri csapatunk szereplését? Kezdés után negyed órával szorongásunk fokozatosan fel­oldódott. mert Buenos Aires­ben már olyan teljesítményt nyújtottak a mieink, amelyet vártunk tőlük. Az eddig sok­szor megingó „lyukas” védel­münk szinte teljesen magára talált. Védőink olyan nagy biztonsággal szerelték a Boca Juniors támadásait, mint az idei válogatott mérkőzéseiken. A fegyelmezett, következetes játékfelfogás meghozta ered­ményét. Bizonyosra veszem, hogy ez a 90 perc jó iskolá­nak bizonyult azok számára is, akik nem is olyan régen még hajlamosak voltak a könnyelműsködésre. A „jó iskolára” talán a leg­jobb példa Mészöly, aki a szerdai mérkőzés utáni csü­törtöki edzésen a kemény egyéni foglalkozás során négy kilót (!) adott le súlyfelesle­géből ... A dél-amerikai, a mienknél tűrhetőbb éghajlat alatt a szö­vetségi kapitánynak altokba nyílik arra is, hogy különböző elgondolásait kipróbálja. így például: azt hiszem, talán már a chilei mérkőzésen sor ke­rülhet a Káposzta, Mátrai, Mé­szöly, Sóvári védelmi né­gyesnek a kipróbálására. Az . új „négyesnél’’ kíváncsi lesz Baróti arra is: Mészöly ho­gyan tudná betölteni Sipos ed­digi szerepét; Mátrai pedig valószínűleg olyan „söprögc- tő” szerepkört top, amelyre őt gyorsasága, higgadtsága is predesztinálja. Védelmünk leg­jobban sebezhető pontja a védők fejelőkészségének hiá­nya. Mészöly kitűnő fejelőké­pességére tehát nagy szükség van. A levegőben, nemzetközi szinten. Mészöly és megközelí­tőleg Sóvári tud helytállni. Ha tehát ez az elgondolás bevá­lik, az Ú1 és egyben remélhe- tőeln kitűnő védelmi négye­sünk „születési helyének” Dél- Amerikát nevezhetjük majd. Az új fedezetpár.., A Booa Juniors elleni mér­kőzés kellemes meglepetése a Nagy, Varga-kettős teljesít-' menye volt. Nagy Pista és Varga Zoli jól megértették egymást, tisztában voltak fel­adatukkal. Bátran, hrt kellett keményen harcoltak. Már az ellenfél támadásainak előké­szítésénél közbeléptek, nem engedték kibontakozni a tá­madásokat. Sokat és jól sze­reltek, jól indítottak. Nagy István inkább felvitte ezúttal is a labdát, röviden, de jó ütemben adogatott, de lövésre nem vállalkozott. Varga Zoltán játékában sok volt a szín, az ötlet, a hely­zetfelismerés. Minden jel arra mutat: a fiatal játékos ma­gáratalált, egyre jobban izmo­sodik, lelkileg és fizikailag is. Erre különösen nagy szük­ség van Dél-Amerikában, s még nagyobb szükség lesz Angliában. Az ellenfelek játé­kának ugyanis egyik fontos jellegzetessége a keménység, amely kellő technikával és gyorsasággal párosulva nagy érték! ... Válogatottunk fogaskerekei A Booa Juniors elleni mér­kőzés első fél órájának volt egy feltűnő jellegzetessége: a labda sokszor perceken át a játéktér középső harmadában pattogott, mindkét csapat já­tékosainak a többsége ezen az aránylag szűk területen zsúfolódott össze. Innen in­dultak a támadások és ellen- támadások, a gyors kiugratá­sok. Illovszky Rudolf edző azzal indokolta ezt a jelenséget, hogy mindkét csapat szoros emberfogásra rendezkedett be, s — mindkettő tartott a má­siktól. Ezenkívül a mieink részéről még nem idegződött be az a játékfelfogás, amely felé haladunk. Illovszky pél­dának hozta fel a Vasas baj­noki szereplését. Amíg a pi­ros-kékek gépezete valóban működni kezdett, bizony ne­héz perceket kellett' át- élniök ... Támadósorunkról ötösfogatunk játékának eredményességét Dél-Ameri- kában az határozza meg, hogy Albert és Farkas milyen friss, milyen pillanatnyilag a for­májuk, s milyen gyorsak. A Boca Juniors ellen egyikük sem volt valami friss, ezért csúsztak be pontatlanságok teljesítményükbe, ezért nem voltak a döntő pillanatokban határozottak — ezért nem jött ki nekik a lépés. Ezzel szemben dr. Fenyvesi most ellenállhatatlanul fel­gyorsult, s ami örvendetes ná­la: sok erős, lapos beadás szállt a lábáról pontosan és jó helyre. S a doktor nem­csak támadott, hanem hátul is segített. Ezzel bebizonyítot­ta, hogy a kettős feladatot ki­tűnően össze lehet egyeztetni. Bene? Nem volt eleget játék­ban. De az ő játéka is jelez­te, hogy formája itt felfelé ível. Különösen a szélen mu­tatott be néhány látványos dolgot. A Boca Juniors elleni dön­tetlenünket summázva, pozití­vumként kell felhoznom, hogy védelmünkben megszűntek a rések, s a játékot a fegyelme­zettség jellemezte. Csatáraink — ismét a második félidőben — már valóban játszottak is, tartani tudták a labdát, nem hagyták magukra a védőket. Buenos Aires, november 26. Tabák Endre — ....... ■ unaa— £» Va sárnap, 1965. november 28,

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék