Népsport, 1966. január (22. évfolyam, 1-21. szám)
1966-01-17 / 11. szám
KILÁTÓ Téli kaleidoszkóp ||ÍGY IS LEHET! Minden csapat nem készülhet Tatán a labdarúgó-idényre, sőt az sem adatik meg minden labdarúgónak, hogy a legkedvezőbb feltételek mellett alapozzon. Az edzőtábor termei, korszerű segédeszközei csak kis réteg, az élyomat felkészülését szolgálják. Persze „lent” sem adják Ingyen a sikert Ott is meg kell dolgozni az eredményekért, s alapos felkészülés nélkül már az alsóbb régiókban sem lehet sikeresem szerepelni. Ett le sel kell készülni az évire. Csak egy kicsit másként, mitot Tatám. De lehet íme a képek... egy Bp. II. osztályú gárda, az IBM. Középítők SK edzéséről. Egy pár kézi súlyzó meglehetősen drága, s nem is, könnyű hozzájutni. Egy pár tégla viszont olcsó. Különösen, ha hozzászámítjuk, hogy építőipari csapatról van szó. És két téglával is lehet érdekes dolgokat művelni. A tégla súlya kezdetben két és fél kiló, később egyre nehezebb. Tíz perc után valaki tréfásan megjegyezte: „hát nem elég egész héten emelgetni, még szabad szombaton is a téglával kell nyűglődni”... Tornaterme nincs az együttesnek, mégis találtak bordásfalat. A pályát körülvevő korlát ugyanis kitűnően feledteti esetenként a tornatermiszert. Például így... Sítúrázók találkozója Magákon • Szakosztályvezetői tanfolyam Borsodban Szombaton és vasárnap ötödször találkoztak hazánk sítúrázói , ezúttal Dobogókőn. A hagyományos összejövetelt eddig hol itt, hol a Hideghegyen rendezték meg, de a mostani tanácskozás új helyzetet teremtett. Többen is javasolták, hogy lépjenek már ki ebből a szűk körből és minden január második vasárnapján az ország más-más síterületén jöjjenek össze. Az elképzelésit elfogadták, sőt, már azt is eldöntötték, hogy 1937-ben Bánkút lesz a sítalpas randevú színhelye. Néhány kisebb zökkenőtől eltekintve, ismét nagyszerűen sikerült az országos összejövetel. Sokan megjöttek már szombaton, már aki helyet tudott szerezni, mert mindössze nyolcvanöten altattak a hegyen, ennél többen viszont csak másnap jöhettek. A találkozó alkalmából rendezték meg a Radnóti Miklós sítúraverseny második fordulóját is, amely szintem nagy tömeget mozgósított, hiszen az első Radnóti-versenyen 1963-ban csak 16, tavaly már 22, az idén pedig 29 csapat indult. A MÁVAUT azonban alaposan kitett magáért, a pomázi állomása ugyanis három különjáratot indított, s így semmilyen fennakadás nem volt. A találkozót felhasználva nagyszabású eszmecsere zajlott le a sportág hívei között, s örvendetes módon részt vettek ebben a hegyekben bővelkedő megyék képviselői is. Többek között szó esett a magyar sípályák karbantartásáról, az országos szintű egységes síoktatás megszervezéséről, a síösszetúráik kiterjesztéséről a Szovjetunióra és az NDK-ra, valamint a gyermekek sífelszereléssel, való ellátásáról. Új kezdeményezésként elhatározták a megjelentek, hogy március 5-én és 6-án emléktúrát rendeznek az egy évvel ezelőtt elhunyt Tolnai József emlékére, aki közel 30 éven keresztül volt tagja az Újpesti TTE-nek, élete utolsó szakaszában az MTSZ sítúra-bizottságát vezette, s neki köszönhető a Csóványos a békeemlékmű megvalósítása is. A tisztelgő emléktúra során Tolnai-emléktáblát lepleznek majd le a sítúrázók. Az Ózdi Kohász természetbarát szakosztálya szálvásváradi turistaházának transzparensén Petőfi örök életű sorait olvashatjuk: „Óh természet, óh dicső természet.. A természet szépsége nemcsak a nagy költőt ihlette meg. Örök rabjává tette azokat is, akik a duruzsoló kályha melegénél hallgatták az előadó szavait. Thuróczy Lajos, a Magyar Természetbarát Szövetség tátikára tájékoztatta a 27 borsodi községből, bányatelepről, ipartelepről idejött hallgatóikat. Elmondta, hogy Borsodban az elsők között rendeznek természetbarát szakosztályvezetői tanfolyamokat. Szükség van rá, hogy minden szakosztály kéthárom vezetője vagy később vezetésre vállalkozó tagja megismerje a feladatait, tudja, hogy mit vár tőle a természetbarátmozgalom. Mert ahol jó a szakosztályvezető, ott mozgalmas a szakosztályi élet. Ezért elsőrendű feladat a helyes módszerek megismertetése. Borsodban, ahol az egész ország területén a legnagyobb a lehetőség a természetbarát mozgalom kiszélesítésére, tenni is akarnak ennek érdekében. Papp Gazsi Imre megyei TS-elnök ezt így fogalmazta meg: „El kell érni, hogy Borsodiban, ahol a megye három és fél száz sportkörében mindössze félszáz természetbarát szakosztály van, több százra növekedjék a szakosztályok száma. És meg kell találni a módját annak, hogy azok is részt vegyenek a szervezett túramozgalomban és a szakosztályi munkában, akik most még egyéni túráikon is'mTfPRedHék 3* Bükk'réSlöT Szépségű hegyeivel, a sziklákról merészen alázúduló hegyi patakokkal. A megyei TS egyébként kerékpár-, sífelszerelés, sátorkölcsönzés, kedvezményes utazás, olcsóbb felszerelések biztosításával segíti ezt elő. A természetjáró-szakosztályok vezetőire vár viszont az a feladat, hogy a túrázás különféle változataival tegyék vonzóvá a természetjáró-mozgalmat. Lassan leszáll az alkony, a sítúrázók már hazafelé indulnak V \\\VA\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V,\S\\\\\\\\\^\A\\\\\\\\\\\\\, __/t gyanú, pontosabban a gyanúsítás szelleme lengi be a tavalyi év néhány labdarúgóeredményét. Mármár úgy tűnt, hogy a gyanú elalszik az óévvel. A napokban levelet kaptam, s a levélíró azt kéri tőlem, hogy szíveskedjek utánanézni: hogyan győzhetett 8:0-ra az egyik NB II-s csapat? Kéri ezt tőlem azért, mert, mint mondja, gyakorta fején találom a szöget, ami a jelek szerint sokkal könynyebb dolog, mint 8:0-ra győzni. Jelen írásaim ugyanis nem képezik gyanú tárgyát, de a fenti eredmény többek szerint gyanús. Mit tegyek? Az oknyomozó felderítés helyett a „krimi”-filmekben jól bevált gyakorlathoz folyamodtam, a logikai öszszefüggéseket kerestem. Megmondom GYANÚ (D—d) — Most egyelőre reszketünk a Vasastól, mert tőlük mindig kikapunk. Hol vagyunk mi császárok?! ... A Vasastól természetesen kikaptak. — Tudjátok, ez olyan lélektani, mélyebb lélektani dolog — jegyezte meg Kemenes Ernő a Vasas képviseletében kedvesen. — Én megéreztem, hogy ki fogtok kapni... Megérzés Mire jó a lelátó betonlépcsője holt idényben? Ácsorgásra mindenesetre nem, ilyenkor január közepén. Viszont egy kis ugrálásra igen. A lefelé jövet még hagyján, felfelé viszont már akadtak problémák. A képen a társaság útban van a „csúcs” felé, a lépcső alján Bolvári edző ösztökéli a lemaradókat. (Seregély József felvételei) Első pillantásra megdöbbentő a nyüzsgés. Az ajtón bemenni csak akkor lehet, ha az ember előbb megkéri a zsürielnököt, hogy állítsa le egy pillanatra a két mérkőző hölgy küzdelmét. Az egyik pást ugyanis közvetlenül az ajtóig ér. Addig kell érnie, mert a terem belseje felé eső végénél kezdődik a második pást, mellette, az oszlopokon túl a harmadik, annak végében a negyedik, az ötödik... Nem érdemes megszámlálni — sok. A vívóktól meg nem le- het látni, annyiam vannak. Né-zők — csak az ezen a vasárna- 5 pon pihenő fegyvernem, a tőr-5 vívók közül néhányon, meg egy- két ismerős. Igaz, többen nem is félnének. Három fegyvernem — kard, párbajtőr, női tőr —, legjobbjainak egyszerre kicsit szűk a sportcsarnoki vívóterem. A vívó MNK színhelye. Nyilván erre gondolva nem jelentek meg reggel a Bp. V. Meteor kardvívói közül néhányan. Csakhogy távollétük a zsúfoltság ellenére is feltűnt, s olyannyira, hogy néhány 16:0-ás vereséget a terhükre is írtak. Az esetben az elgondolkoztató, s hogy a csapat világbajnok, sok-szoros válogatott tagja, Horváth Zoltán ott volt, megjelent, vívni akart. A „mazsolák” közül ma maradtak otthon ... A párbajtőrvívók közül Schmitt panaszkodott: — Nem megy, nem megy, nem megy! Kikapunk a BVSC-től, miattam. Egyetlen vacak győzelmem van csak! Báránynak viszont ugyancsak a Meteor-csapatban kiválóan ment a vívás. A vasutascsapat győzelmét azonban ez sem gátizhatta meg. Nem elég, hogy reggel legyőzte a bajnok Honvédot, most az örök bajnokaspiránst, a V. Meteort győzte le. Erdős, Sági, Fenyvesi, Nedeczky — Bárányt, Gábort, Schmittet, Nemethet. Milyen idők! — Ez a csapatverseny — mondta Bárány —, ma nekem, holnap... Itt minden vasárnap új császárt avatnak! Most őket__ A négygyőzelmes Erdős véleménye: teljesen megzavarná az ellenfél sorait, s az eszeveszett kapkodásban valamelyik védő a saját kapujába rúgná a labdát, máris kialakulhat a 8:0-ás eredmény. Logikus — nem? Én legalábbis annak tartom. Sőt, szakemberekkel való egyetértésben megállapítottam, hogy e logikai láncon nincs hézag. Nincs bizony. Egy hozzá nem értő laikus viszont a következő keresztkérdést tette fel nekem e kristálytiszta, logikus okfejtés hallatán: — Aztán ide figyeljen, miért nem a válogatottban fociznak ezek a csodacsatárok, akik nyolc gólt tudnak lőni? Nem találja ezt egy kicsit gyanúsnak? Mit válaszoljak egy ilyen gyanakvó alaknak? Réti Anna őszintén, nem volt könnyű. Hát, vegyük sorra. Adva vannak az egymás ellen pályára lépő csapatok a táblázaton elfoglalt helyüktől függetlenül. Azért függetlenül, mert valamennyi együttes azzal a szent céllal lép pályára, hogy legyőzze a másikat. Legfeljebb kiegyezik egy döntetlenben. De maradjunk a győzelemnél! Lévén ez mindkét fél bő óhaja. Ennek érdekében alkotja meg az edző a csapat taktikáját, amely természetesen nem lehet más, mint az, hogy gyors gólokkal meg kell zavarni az ellenfelet, később növelni az előnyt, majd a befejezés előtt tartani az eredményt. Világos , nem? E cél elérése érdekében az edzőnek rendelkezésre áll öt csatár, két fedezet, ha csak időközben át nem tértek a 4—2—s rendszerre, akkor, mint ez a számokból is kiderül, a csatárok száma némiképpen csökken. Négy persze, még így is marad góllövési célzattal, sőt, az is előfordulhat, hogy hatan buzgólkodhatnak ebben az ügyben. Hacsak mindegyik egy gólt lő, a négy védő viszont megakadályozza e tevékenységben az ellenfelet, akkor logikusan kialakulhat egy 6:0-ás eredmény. Ha valamelyik csatár két r " vagy az?• h 7 i "-ön J SPORTÉLET ESEMÉNYEIRŐL Vasárnap, január 16-án, délelőtt, az ÉDOSZ székházának nagytermében tartotta meg vezetőségválasztó küldöttközgyűlését a Ferencvárosi Torna Club. Az elnökségben helyet foglalt Száraz István, az ÉDOSZ, Kerezsi Endre, az MTL elnöksége, Farkas Aladár, a BTL elnöksége és Elek György, a XI. kerületi pártbizottság képviseletében. Az elnökség beszámolóját Kalmár István, a számvizsgáló bizottság jelentését, Hernádi Mátyás ismertette. A beszámoló vitája után, a jelen levő 219 küldött megválasztotta az elnökség 11 és a számvizsgáló-bizottság öt tagját. Az elnökség tagja: Buruncz János, Csontos György, Fogarassi Emília, Kalmár István, Kiss József, Kuzsel Mihály, Nehrer Árpád, dr. Papp László, Sasvári István, Somogyi László, Wéber Józsefné. A számvizsgáló-bizottság tagjai: Hernádi Mátyás, Varga Sándor, Finta Károly, Gerenczei László, Ambrus Miklós, ♦ A Postás SE a postások Benczúr utcai székházának dísztermében tartotta meg vezetőség-újjáválasztó közgyűlését. Megjelent a közgyűlésen az MTI Budapesti Tanácsának elnökhelyettese, Kovács János is. A beszámolók után hozzászólások következtek a Postás SE-ben folyó munka megjavítása, eredményesebbé tétele érdekében, majd elfogadták a határozati javaslatot. A közgyűlés második részében az elnökség és a számvizsgáló bizottság megválasztására került sor. Az elnökség tagjai: Balatoni István, Budai László, Hegedűs Istvánné, Hetényi Tibor, dr. Jankovich Lajos, Koncz Sándor, Kunézt Ferenc, Sczigel Józsefné, Szabó Lajos, Szabó László, Vámosi Sándor, Zoltán Imre és Zsíros István. A számvizsgáló bizottság tagjai: Balogh István, Deák József, Hegedűs Pál, Horváth József, dr. Walter György. Sok ipari tanuló az év első atlétikai versenyén A fővárosi középiskolás és ipari tanulók fedett pályás atlétikai bajnokságát vasárnap reggel a Tüzér utcai sportcsarnokban az ipari tanuló fiúk versenye vezette be sok indulóval Ifjúságiak. 30 m-es rajtverseny (47 induló): 1. Farkas (56 sz. Intézet) 4 mp (középfutamban 3.9), 2. Nagy L. (27. sz. 4 mp, 3. Kalovics (12.sz.) 4.2 mp (előfutamban 4.1). Távol (47): 1 Karlovics (12. sz.) 637, 2. Bodnár (27. sz.) 565, 3. Nagy (27. sz.) 584. Súly (33 ind., 6 kg): 1 Sonleifenier (30. sz.) 13.26, 2. Horváth(24. sz.) 12.36. Serdülők. 30 m-es rajtverseny (42 induló): 1. Kunitzer (30. sz.) 4.2 mp, 2. Viskovics (33. sz.) 4.2 mp. Távol (36 induló): 1. Nyikonyuk (29. sz.) 592, 2. Viskovics (33. sz.) 573. Súly (29 ind., 5 kg): 1. Várkonyi (Iparcikk Kér. Int.) 14.36, 2. Fehérvári (Iparcikk Kér. Int.) 11.56. Hétfő, 1966. január 17. .