Népsport, 1966. május (22. évfolyam, 85-107. szám)

1966-05-09 / 91. szám

BOR­SOD __Mi | GYEI SPORT | TÜKÖR Borsodban ma már nincs olyan község, ahol ne hódolnának a gömbölyű labda sportörömei­nek. A labdarúgás minőségi fejlődését a leg­magasabb szintű bajnokságban szereplő csapa­tok számával jellemezhetjük. Az országos baj­nokságban tavaly 11 csapat szerepelt, az idén 12. Növekedett az NB I-ben és NB III-ban sze­replő csapatok száma. Ennek következtében csökkent eggyel az NB I B-s és változatlan maradt az NB II-s csapatok száma. A megyei bajnokságban küzdő csapatok száma is változat­lan maradt, de az eddig lejátszott fordulók azt bizonyítják, hogy itt is beszélhetünk minőségi fejlődésről. A fejlődést biztosítja, hogy a me­gyei bajnokságban szereplő csapatok szakmai munkáját jól képzett és nagy gyakorlattal ren­delkező edzők irányítják. Az edzők ma már rendszeresen vesznek részt a továbbképző elő­adásokon és ez is előrelépést jelent a múlttal szemben. A járási labdarúgó-bajnokságban rendszere­sen résztvevő csapatok száma meghaladja a kétszázat. Ma már valamennyi járásban körzeti bajnokság főrjük. Bevált ez a rendszer, mert kisebb költséggel terheli a résztvevőket. Jelentő® előrehaladás történt a sportlétesít-­­­mények gyarapodásában, korszerűsítésében is. Új labdarúgópályák egész sora épült és a spor­tolókat kulturáltabb körülmények fogadják ma már a kis községekben is, ahol sokkal több a fürdővel, zuhanyozóval ellátott öltöző. A megyei és járási labdarúgó-bajnokságokon kívül több ezer dolgozó vesz részt a különböző üzemi Labdarúgó-bajnokságban. Különösen Mis­kolcon, Ózdon, Sátoraljaújhelyen és a bánya­telepeken népszerű az üzemi labdarúgó-bajnok­­ság. Sátoraljaújhelyen például hagyományos az utcabajnokság. A sportiskolákban is a leg­jobb labdarúgóedzők irányításával folyik a labdarúgó-utánpótlás nevelése. Ez pedig a jövő­beni fejlődés biztos alapja. Párbeszéd a Csorba-tó partján A Sajó közelében reggel és az esti szürkület­ben még hűvös az idő, napközben azonban ha­misítatlan tavasz uralkodik. Ezt éreztük mi is, amikor az utóbbi napokban a miskolci Csorba-tó partján az új vízi telep állandó lakóit kerestük, de a víz tükrét csak egyetlen kenu borzolta és annak utasa, Veréb László, a DVTK tehetséges versenyzője volt. Ővele beszélgettünk. — Mire ez a nagy igyekezet? — Szeretnék bekerülni a magyar válogatott keretbe. Tavaly sokat betegeskedtem, most már teljesen rendbejöttem, jó erőben is vagyok. Ma is 15 kilométert eveztem, mégsem érzek külö­nösebb fáradtságot. Veréb Laci, a Lenin Kohászati Művek he­gesztője nem unja a magányosságot, vállalja a kemény munkát is és ennek bizonyára lesz is eredménye, teljesül majd a kívánsága. A kúzeti versenyeken bizonyítani akar, hogy ott a helye a nemzetközi mezőnyben. Kiss Lajos nyomdo­kaiba szeretne lépni. Egyébként a tó partján épült új csónakház­ban otthonra találtak már az új honfoglalók- a DVTK, az MVSC, a Postás, a Miskolci Helyi­­ipar és a Borsodi Bányász versenyzői. Borsod legjobb sportolója A múlt év legjobbjait köszöntötték, azokat, akik eredményeikkel, sikereikkel sok dicsőséget szereztek a megyének. Ott volt közöttük Tóth Gyula, az ózdiak kiváló hosszútávfutója is. Ő lett Borsod megye legjobb férfi sportolója. Tóth Gyula tíz éve szerette meg az atlétikát, addig kerékpározott. Ma már láthatja, hogy ér­demes volt átpártolni ehhez a sportághoz. Hosszútávfutó. Eleinte tehetségtelennek tar­tották, edzője sem volt, de ő határtalan lelke­sedéssel, vasszorgalommal rótta a kilométereket és érezte, hogy nagyobb eredmények elérésére is képes. 1965 arany betűkkel van beírva a naplójába A magyar bajnokságon harmadik lett a mara­toni futásban, a kassai nemzetközi hagyomá­nyos versenyen évek­ óta nem szerepelt olyan jól magyar maratoni futó, mint ő a negyedik lett. Szegeden megnyerte a nemzetközi mara­tonit és a legnagyobb sikerének azt tartja, hogy tagja lehetett annak a magyar atléta küldöttségnek, amelyik Kubában versenyzett. Beszélt kubai élményeiről, a „trópusi mara­toniról ”, amelyet 20 kilométeres távon 35 fokos melegben futottak. Nyolc nemzet hosszútáv­futóit előzte meg az ózdi fiú és élete leg­nagyobb élménye volt, amikor a célban nagy lelkesedéssel köszöntötték. Egy hónapja 1200 tanuló szor­galmasan készül Mezőkövesden az OSN járási ünnepségére, ahol közös gyakorlattal szere­pelnek majd a nagy nyilvános­ság előtt.* A sportköri vezetőségválasz­­tások után a szakmai fejlődés érdekében két szomszédos járás — a mezőkövesdi és a mező­­csáti — együttesen tanfolyamot rendezett az új vezetőségi tagok részére, hogy a szükséges alap­ismereteket elsajátítsák. A meg­szervezett tanfolyamnak 19 résztvevője van. * Kedvezőbb körülmények kö­zött dolgozhat a jövőben a mezőkövesdi járási TS. Új iro­dahelyiséget és tanácstermet is kapott, ahol a tanácsüléseket is megtarthatják.* Az idén is megrendezték a ha­gyományos Matyó Kupa kézi­labda-villámtornát május 1-én. Ebben az évben már a női csa­patok is bekapcsolódtak a küz­delembe. A kupát a Mezőköves­di Matyóföld Tsz alapította. * Bogácson elkészült a labda­rúgópálya öltözőépülete, bekerí­tették­ a sporttelepet, amelyen a labdarúgópálya mellett röp­labdapálya is épült. A sport­telep létrehozásában részt vett a község apraja-magyja. A köz­ségi tanács értékelve a község lakóinak nagy társadalmi össze­fogását 50 000 forint­ért­ kő­anyag vásárlásával segítette a tervek megvalósítását. (Képünkön tévé-torony.) miskolci Világbajnoki selejtező Hndig már két alkalommal rendeztek Miskol­con világbajnoki selejtező futamot a salakmoto­rosok. Mind a két alkalommal jelesre vizsgáz­tak az MHL motoros klubjának a vezetői. Vala­mennyi külföldi szakember a legnagyobb elragadtatással be­szélt a rendezésről, a verseny­zők elhelyezéséről, a futamok lebonyolításáról. Most harmadszor találkoztak Miskolcon a világbajnokság egyik selejtező futamának részt­vevői. Epres László, a verseny­bíróság elnöke elmondotta, hogy már tavaly novemberben el­kezdték a szervezési munkákat. Ebben az évben is szovjet, len­gyel, csehszlovák, jugoszláv, nyugatnémet és magyar salak­­motorosok küzdöttek az első nyolc helyért. Miskolcon és a megyében rendkívül népszerű ez a sportág. Az MHL vezetői a közönség igényeinek kielégítésére pót­­lelátókkal látta­ el a népkerti sportpályát, hogy ebben az évben is jó körülmények kö­zött mintegy 16 ezer néző szur­kolta végig a nagy küzdelmet. Labdarúgó- és röplabda­­mérkőzés­­ együtt — kevés a női sportoló az edelényi járásban — hangzott el nemrégiben a járási tanácsülésen. Aztán megszületett az elhatározás is. A járás vezetői döntöttek: a járási labdarúgó-játék­­­vezetőket tanfolyam keretében kiképezik röp­labda-játékvezetőkké is és közben a községek­ben röplabdacsapatokat szerveznek. Megrende­zik a járási női röplabdabajnokságot is és a sorsolást úgy készítik el, hogy a röplabda­csapat együtt utazhasson a labdarúgó-csapattal. A röplabda-mérkőzéseket a kiküldött labdarúgó­­játékvezető vezeti le a labdarúgó-mérkőzés előtt, így ez a forma csökkenti a költségeket és bizo­nyára népszerűsíti majd a röplabdasportot is. Leskó Pál—Nemes Péter A borsodi fiatalok körében is nagy népszerűségnek örvend a jelvényszerző mozgalom. Hétről hétre nagy tömegeket meg­mozgató versenyeken gyűjtik a fiatalok a pontokat. Egy kis statisztika Borsod megye sportmozgalmáról 1964 1965 1. Sportegyesü­letek száma 365 383 2. Sportegyesü­leti tagok száma 78 566 83 633 3. Szakosztályok száma 1516 1491 4. Szakosztályi tagok száma 34 907 33 363 5. Edzők, oktatók száma 441 463 6. Gyak,­oktatók száma 340 405 7. Játékvezetők száma 1146 1256 8. Gyak. játékvezetők száma 448 608 9. KTM jelentkezők száma 21 424 18 325 10. KTM jelvényesek száma 9431 12 111 A szakosztályok számában és a szakosztály­­tagok létszámában mutatkozó csökkenés az is­kolai sportkörökben mutatkozó átszervezés kö­vetkezménye. Emlékezetes évforduló győzelem napját ünnne­­peljük . .. Kevés olyan ünnep van a történetem évkönyveiben, amely ennyire emlékezetes lenne, eny­­nyire gondolatébresztő, tanulsá­gokat levonó elmélkedésre kész­tetne. 21 év múlt el mindössze azóta, hogy a fasizmus felleg­várára, a Reichstagra felrepült a győzelem lobogója, s feltétel nélküli kapi­tulációban lábhoz ereszkedtek a történelem egyik legszörnyűbb háborújának gyil­kos fegyverei. Európa mezőin temetők végtelen sorában alusz­­szák örök álmukat azok a mil­liók, akik életüket adták azért, hogy felvirradjon az emberi­ségre a béke. Drága ára volt ennek a béké­nek. Véreztek érte a szovjet csapatok, a szövetségesek had­erői, sok-sok antifasiszta már­tír, milliók lelték halálukat a koncentrációs táborokban, asz­­szonyok, gyermekek a bombá­zások során. S a beköszöntő béke az egész emberiségnek mélységes megkönnyebbülést,­­sok országnak haladó életet és államformát hozott. A milliók nem véreztek hiába. 194­5. má­jus 9 a béke és a győzelem napjaként virradt. D­e nemcsak a háború esz­telen rombolásának vé­gét jelentette ez a nap, hanem azt is, hogy sok-sok év szenvedésed után végre alkotó nagyságában bontakozhatott ki a munka, félelem nélkülivé vált az élet, fiatalok és idősek él­hettek ismét békés kedvtelésük­nek — köztük nem utolsósorban a sportnak is. Ismét magasra lobbanhatott az olimpiai játékok tüze, a sportpályák gyepén is­mét megkezdődhettek a sport­­vetélkedések. Az első ilyen sportesemény volt, mint Sza­bel­jev „Az olimpiai attasé­ fel­jegyzései” című könyvében meg­emlékezik róla — szovjet kato­nák meccse az elfoglalt Berlin­ben, a háború aligmúlt árnyé­kában, szinte szimbólumaként annak a mérkőzésnek, amelyre a Szovjetunió elleni támadás miatt már nem kerülhetett sor. Ezernyi más sportesemény kö­vette ezt a 21 év alatt. A leg­különbözőbb nemzetek találkoz­tak békés sportvetélkedőkön, s találkoznak ma is rendre, hogy a béke áldásait a sportban is élvezzék. Fő­ béke — nagy erő. De — ma is küzdeni kell érte, nem köszöntött ránk örök ajándékként 1945-ben. Ma is háború lángol Vietnamban, hi­degháborús provokációkat rob­bantanak ki az imperialisták Ázsiában, Afrikáiban, Latin- Ameriikában. A békéért ma is küzdeni kell — az anyák mil- i dióinak, a fiataloknak, akik élni,­­ tanulni, sportolni akarnak, az idősebbeknek, akik még emlé­keznek a háború borzalmaira — mindazoknak a békeszeretők mil­lióknak, akik békés fejlődést, nyugodt életet akarnak — ma is, holnap is. Erre a küzdelemre is emlékeztet május 9, a győze­lem ünnepe m­ég emlékezetesebbé teszi ezt a napot az a tény, hogy két ország ugyan­ekkor ünnepli szabadságának születésnapját. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság nehéz harcokban vívta ki ezen a na­pon a szabadságát, a Német De­mokratikus Köztársaság pedig a fasizmus leverése után szim­bóluma lett a békeszerető né­metek azon törekvésének, hogy levonva a tanulságokat, egy valóban békés, demokratikus Németország megteremtését szorgalmazzák. A két ország felszabadulásának ünnepe egy dátum a győzelem napjával. Május 9-én százmilliók emlé­keznek meg a II. világháború befejezéséről, hajtják meg ke­gyelettel fejüket a győzelemért életüket adók sírja­ előtt. De az emlékezés mellett magasra lo­bog a béke megőrzéséért vívott harc lángja is. Világszerte é­­ Vietnamtól a távol Északig, a­­ Csendes-óceántól az Atlanti-­­ óceánig együtt küzdenek a béke­­■ szerető milliók a háborús tűz­­i fés­zkek felszámolásáért, a bók*- 1 megtartásáért. Legjobb országos ered­et ez atlétikai ügy Zsivótzky 71.08-cel kezdett! Vasárnap öt-őrá© küzdelemben dőltek el az ügyességi atlétikai csapatbajnokság egyes számai. Két helyen, a Népstadionban és az edziőpályán folytak a verse­nyek, amelyek hol az egyik, hol a másik helyen ígértek izgal­mas lát­ni­valókat. A második na­pon a Honvéd mellett már a Dó­zsa, a TFSE és a Pécsi VSK is belépett a bajnokcsapatok sorá­ba. A nagy vetélkedésben egy­más után dőltek meg a régi csúcsátlagok, a győztesek öt számban a legjobb országos eredményt érték el. Akárcsak ez jombatan, a ki­emelkedően nagy eredmény most is dobásban született meg: Varjú után másik Európa-bajnokunk, Zsivótzky is igazolta nagyszerű felkészülését. Hetven méterem felöl­ bemelegítő dobások után elsőre 70 méterre, majd máso­dikra 71 méter fölé hajította a kalapácsot! Harmadik kísérlete is a BK­CT maradt el az előző kettő­től. Teljesítményével és E­ck­­schmidt jó eredményével a Dó­zisa alaposan m­z­g­avitatta múlt évi csúcsál­l­agát. Kár maisban a Népstadionban a Honvéd is meg­védte bajnokságát, s ugyancsak a Honvéd nyerte csúcsátlaggal a másik ugrószámot, a rúdug­rást is. Tamás 450 cm-es ugrá­sával csak a harmadaik helyre tudta segíteni a Spa­rtacust. Az egyetlen vidéki győzelmet a pé­csiek kiegyensúlyozott férfi ge­relyhajító csapata szerezte. Kul­csár megbízhatóan mutatko­zott be. A női számok közül a leg­hamarabb a­z edzőpályán a súly­­lökés fejeződöt be. Az Újpesti Dózsa megismételte tavalyi sike­rét­, majd a Népstadionban a diszkoszveté­st i® megnyerte, a, múlt évhez hasonlóan — ezúttal azonban legjobb országos ered­ménnyel. N­aigy .,őrségváltás'’ volt a másik három női számban a Bp. Honvéd és a TFSE között. A magas l­icenceátlaggal és — meglepetésre — a gerelyt, elhó­­dhotta a Honvéd a főiskolások­tól, ugyanakkor azonban távol­ban váratlan vereséget ezenve-­lett tőlük. A TFSE, ha csak 4­­ tized cm-rel is, de ugyancsak csúcsátlagot ért el. Férfiak: Hármas (11 csapat),­­ Bajnok: Bp. Honvéd (Cziffra­­ 15.25, Kalocsai 15.16, Vékány : 14.41, Beze 13.80, Pető 43.60) 44.45 cm-es átlag, 2. újpesti­­ Dózsa IFÜzesi 14.55) 13.83, 3.­­ Vasas (Ivanov 15.58) 13.70, 4.­­ Csepel (Hossala 14.96) 13.32, 5. I BEAC 13.08, 6. MIK 13.05, Rúd­­ 18). Bajnok: Bp. Honvéd (Miskei 440, Vászoly 410, Hubai 410, Czabá­n 380, Buján 370) 402, legjobb országos eredmény, 2. TFSE (Schule­r 420, Vagyi 420) 380, 3. Bp. Spartacus (Tamás 450, Horváth 400) 31­6, 4. új­pesti Dózsa (Bottt 400) 364, 5. Vasas 346, 6. BEAC 326, Gerely (.14). Bajnok: Pécsi VSK (Gál 69.p2. Lukács 64.85, Doplátz 60.78, Füredi 58.63, Wéber 50.94)­ 62.18, 2. Újpesti Dózsa (Krasznai 66.46) 59.48, 3. TFSE 58.17, 4. MAFC (Kovács G. 64.94) 56.55, 5. Vasas 56.49, 6. BEAC (Harmatti 64.37) 55.96. Egyé­ni­­ség: Kulcsár (Bp. Epnsök) 78.40 Kalapács (17). Bajnok: Újpesti Dózsa, (Zsivótzky 71.08, Eck­schmidt 63.34, Katics 48.84, Csatári 47.02, Pi­risi 46.68)­­ 55.39.2. legjobb országos ered-­­­mény: 2. Vasas 50.00, 3. Bp.­­ Honvéd 47.81, 4. SZEAC 47.43, 5. Bp. Spartacus (Varga 61.34) 47.02, 6. TFSE (Schweickhardt 56.34) 45.02. Nők: Magas (16). Bajnok: Bp. Honvéd (Nos­zályné 158, Tátimé­r 155, Paulámyn­ 149, Schleer 1­19, Lázár 149) 152, legjobb országos eredmény. 2. BEAC (Bálint 155) 150.2, 3. TFSE 147.2, 4. Vasas 144.4, 5. MAFC 143.8, 6. Újpesti Dózsa 140.8. Távol (18). Bajnok: TFSE (Boldizsár 560, Varga 536, Hepp 520, Bene 508, Kiskun 500) 524.8, legjobb országos ered­ményi: 2. Bp. Honvéd I 517.2 3.­­Újpesti Dózsa (Kiépülné 554) 507.2, 4. Vasas (Törökné 566) 506. 5. Nagykanizsai Bányász 479.2, 6. B­p Hon­véd II 478.8. Egyénileg: Székely (MAFC) 542, Ge­ely (12). Bajnok: Bp. Honvéd (Paulányi 48.86, Kökényné 41.20, Giber 36.72, Miklós D. 36.12, C­zabánné 35.06) 39.59, 2. Vasas (Rudasné 49.00) 39.39, 3. TFSE (Radnai 47.32, Németh A. 45.62) 38.53, 4. Újpesti Dózsa 33.04 5. BEAC 31.80, 6. Bp. Építők 31.10. Súly (21). Bajnok: Újpesti Dózsa (Mikuss dr. 14.51, Kielbecnné 14.08, Stugner 14.02, Loyd) 11.40, síik 10.85) 12.97, 2. Bp. Honvéd I (Bodnár 14.52) 1­2.44, 3. TFSE (Nagy J. 13.55) 11.44, 4 Bp. Honvéd II 11.07, 5. Vasas 11.04, 6. BEAC (Kétszory 13.16) 11.01. Egyénileg: Rácz (Bp. Épí­tők­ 13.31. Diszkosz (19). Bajnok- Újpesti Dózsa (Kleiberné 51.06. Stugner 50.08. Loyd! 44.40 Mikuss dr. 39.64. Boncz 35.681 44.17.2. legjobb országos ered­mény­, 2. Bp. Honvéd (Bognár 48.50, Czabárné 45.24) 39.19 3. Bp. V. Meteor 37.31 4. Vasas (Kötél 44.40) 36.25 , 5 MAFC 33.56, 6. BEAC 33.19. Egyénileg- Rácz 46.24. A fővárosi egyesületek Schön­­herz Zoltán­ vándordíjas pont­versenyét a múlt évhez hason­lóan ismét a Bp. Hon­véd nyerte meg 169 ponttal az újpesti Dó­zsa (202), a Vasas (201) és a TFSE (160,i. előtt. /t/Múlik a­z idő, /fi vagy még in­­kább — ro­han. Sebesen iramodik, ha úgy tet­szik. Az ember ezt sok mindenből lemér­heti. Például abból, hogy a totózók előtt és a tribünökön egyre izgatottabb a hangu­lat. Közeledik a vi­lágbajnokság és a szurkolók izgágák lesznek ilyentájt. Min­dent észrevesznek, mindenre felfigyel­nek, mindent felfúj­nak, minden bolhából elefántot csinálnak, és ami még ennél is rosszabb, azt is felfe­dezik, ha mások ele­fántból bolhát akar­nak csinálni. Sőt! Mindenre emlékez­nek. Nincs az a je­les diák, aki úgy fúj­ná osztályfőnöke év­­eleji intelmeit, mint a szurkolók az edzők ígéreteit. Nem szép ám ez a szurkolóktól! Nem bi­zony! Mit kell úgy felvágni azzal, hogy összegyűjtik az újsá­gokat? Hogy kivágják a különböző helye­ken megjelent nyilat­kozatokat, és szépen egymás mellé passzít­­ják azokat. Mire való ez? Soha ki nem talál­tam volna, ha a na­pokban meg nem mu­tatnak nekem egy ilyen gyűjteményt, az­zal a nem is titkolt szándékkal, hogy mondjam meg róla a véleményemet. Tetszettek volna látni azokat a kaján tekinteteket! Régen éreztem magam ilyen rosszul, holott a szó­ban forgó cikkeket nem is én írtam, még csak nem is én nyi­latkoztam, de szó, ami szó, csuda fura dolgok kerekedtek belőlük. Egyfelől az derül ki a felelős nyilatkoza­tokból, hogy az első időkben nem kell bombaformában ját­szani a válogatottak­nak, mert akkor még bennük van az alapo­zás munkája. Kicsit fellélegez­tem. Könnyűszerrel tudtam rá válaszolni, közöltem, hogy még meglehetősen az első időszak van, várják csak ki szép türelme­sen a végét. Mert hol van az még! „Nem a bombafor­mát, hanem a játékot hiányoljuk! A kiala­kult formációkat, a hadrendet, az össze­állítást, a csapat vá­zát!" A, most már világos — csapdába estem. Kihasználták a jóhi­szeműségemet. Ne­kem szegezik ezeket a követelőző kérdése­ket, holott erre még nálam okosabbak sem tudnak válaszolni. Farkasszemet néznek velem, és rajta van a képükön a diadal, hogy sarokba szorítot­tak. Mondhatom, büszkék lehetnek rá! Inkább szégyenkez­niük kellene! Erős, felnőtt férfiak és azzal a badarság­gal töltik az idejüket, hogy kivagdossák az újságcikkeket és ösz­­szeállításokat készí­tenek belőle, hogy az orrom alá dugják. Miért nem mennek sportolni? Miért nem járnak a szabadba szellőzni? Úszni, fut­ni. Miért? Kérdem én, hogy miért? Ha spor­tolnának, nem jutna idejük ilyesmire. Fá­radtak lennének, este beesnének az ágyba, s reggel frissen kezde­nék a munkát. De nem! Ők azzal foglalkoznak, hogy milyen formációban játszik a válogatott, meg mi van az ösz­­szeállítással! És még arra akar­tak rávenni, hogy ír­jam meg ezzel kap­csolatban a vélemé­nyemet! Hogyisne! Hogy ki­vágják, és odaillesz­­szék a többi újságcikk mellé. Eszem ágában sincs! Különben is idegesítenek a ke­resztkérdések. Réti Anna V*­d ej ciLLeL Sütő győzelme Ljubljanában — Távbeszélő-jelentésünk, ~ (Ljubljana, május 8.) Nemzet­közi futóversenyt bonyolítottak !De va­:...rr,ap Ljubl­j­anába.., amelyen rajthoz állt Sütő és Tóth Gy. A két magyar atléta nagyszerűen hely­tállt: Sütő győzött, Tóth har­madik lett. Vasárnap véggé nagy eső volt, de amikor a 35 főnyi mezőny rajtolt, elállt. Az útvonal nagyon változatos volt, tele kanyarokkal. A 15 km-es út egy kis része makadám volt- a többi aszfalton vezetett. Az es 6. kilométereken a csehszlovák Chudemel vezetett Sütő és Tóth előtt. Utána a két magyar ke­rült az élre. Sütő a célig nem adta át a vezetést, s közel 300 m-re­ győzött. A közönség meleg ünneplésben részesítette a ma­gyar hosszútávfutót. Chudomel 6 km után előzte Tóthot, és kb. 1000 m-es hajrával előz­te meg. 1. Sütő (magyar) 47:13, 2. Chu­domel (csehszlovák) 48:05, 3 Tóth Gy. (magyar) 48:08, 4. Rus­­nac (román) 49:07, 5. Kostár (csehszlovák) 49:16, 6. Sarenkov (bolgár) 49:30. Nyirő György

Next