Népsport, 1967. március (23. évfolyam, 42-64. szám)

1967-03-01 / 42. szám

KÍSÉRŐZENE futó C­sendesen rója a köröket, a köves járda mellett a puha sóderén. Színehagyott melegítőjében feltű­nik a Múzeum lépcsősora előtt. Hermann Ottó szemelgető galambjai röppennének jettére, ha szárnyuk nem lenne kőből. A havas latyakban megállás nélkül fut. Az ágyások növénycsillagai kikandikálnak a hóból, ők is látni akarják az elszánt fiút. Végre fújtatva megáll. A gázlómadarak könnyed-hosszú lépteivel lazít merevedő izomzatán, karjaival köröket rajzol, diákos arcán mosoly. Egy kiérdemelt csillagos ötös után léphet így ki a padból. — Azt vártam, előbb hagyod abba a hótaposást. — Nem tudom, bácsi kérem__Egyre többet futok, emelem az adagot. — Versenyre készülsz? — Nem, azaz, még nem. Magánszorgalomból edzek, egyszer majd, később, talán... — Fáradt vagy? — Megesik. Néha túlteljesítem a normámat. — Példaképed? — Senki. Nem járok verse­nyekre. A suliból kölcsönöztem egy sportkönyvet, azóta... Abban olvastam, hogy „a 2. emeletre nem le­het lépcső nélkül följutni” a futásban sem. Zátopek, a csehszlovák csodafutó mondta. Azt hiszem igaza van. Megpróbálom. Lassú emelkedéssel akarok előbbre haladni, tehetséget érzek magamban. — Furcsa fiú vagy. Csak úgy edző nélkül, bele a világba... Mégis fűt valami becsvágy? — Szeretnék egyszer komoly versenyen meg­előzni valakit, az jó érzés lehet. Matekból tavaly törtem be az élvonalba, már ismerem az izét. Talán a hálastafé­tában, vagy a felszabadulásiban, majd jelentkezem ... Egyelőre nincs mersz, bár az öcsi biztat, néha mér nekem a karóráján, ha nagyon belevágok, akkor... Most mozdul meg Vasvári emléktáblája alatt a lépcső­zugolyban egy sötétebb árnyékocska. A futó diák kis­­öccse. Ahogy feláll, feje kifordul az árnyékból. Csillogó szemekkel tekint a bátyra, a kabátját nyújtja. Szedelődz­­nek, köszönnek. A futó karja az öccse vállán, az öreg Arany takarja őket el. (Milyen görnyeteg! Száz éve a kiegyezést sínyli.) Én meg adós maradtam, most eszmélek, hogy szólni kellett volna. Azt, hogy fussál csak, te szerény fiú. Spor­tol­ bátran tovább. Mindig az egészet kell akarni és nem olcsón kiegyezni. Talán nem lesz belőled bajnok, így nehezen is lehetne. Ahhoz nem elég a szorgalom, néha a tehetség is kevés. Talán nem nyersz versenyt, azt se bánjad... De egészséges leszel, makkegészséges. Te és ti, sok iskolányi, egész országnyi sportoló fiatal... S ez már nagyot nyom a latba. Egy nép ragyogó jövendőjének záloga lehet!... Szolnoki András Meghalt dr. Tóth Péter Kedden reggel, 85 éves korá­ban, egy hétfőn elszenvedett közúti baleset következtében elhunyt dr. Tóth Péter, kardví­vó olimpiai bajnok. Temetésé­rül később történik intézkedés. Néhány nappal ezelőtt szerkesz­tőségünkben járt, s mint szokása volt, tisztes kora ellenére gyalog jött fel a negyedik emeletre. Azt jött bejelenteni, hogy a magyar kardvívásról szóló,­­ hosszabb ta­nulmány megírásába kezdett, és bennünket mennyire érdekel a do­log, ha elkészül vele, közölnénk-e? Megállapodtunk, Péter bácsi el­sietett, folytatni munkáját. És ked­den reggel, tragikus hirtelenséggel elragadta tőlünk a halál. Egy forgalmas utcán kelt át, sie­tősen, hisz mindig serényen, sie­tősen járt, de rosszul ítélte meg az átkelés lehetőségeit, talán meg is csúszott, s egy autó elütötte. Sé­rülése nem látszott súlyosnak (ké­sőbb kiderült, mégis az, meden­cecsontja repedt el) és még a hely­színen tisztázta a helyzetet, kije­lentette: „Én voltam a hibás, a gépkocsivezető nem tehet semmi­ről"­. A magyar vívósport egyik legna­gyobb alakja száll sírba vele, kardvívásunk legelső olimpiai baj­nokainak egyike. Az 1908-as lon­doni olimpia megvívásának egyik hőse volt, négy győzelmes, veret­len tagja annak a magyar kard­csapatnak, amely először a törté­nelem folyamán, olimpiai bajnok­ságot nyert, s amely ezzel a győ­zelmével félévszázados hegemónia elindítója volt. Nem ez volt dr. Tóth Péter egyetlen nagy vívói sikere. Se sze­ri, se száma azoknak a nagy ver­senyeknek, amelyeket tőrben, vagy kardban nyert, s amely csa­patversenyek, győzelmek kiharco­lásának aktív részese volt. Négy éve, lapunk hasábjain sa­ját maga írta meg ötven évvel ezelőtti élményeit, azokról a na­pokról, amikor a magyar vívószö­vetség képviseletében, Párizsban részt vett a FIE (Nemzetközi Vívó Szövetség) alakuló kongresszusán. Mint alapító tagot, az ötvenedik évfordulóra, Párizsba­­ hívták, az ünnepi kongresszusra. Péter bácsi ifjúi hévvel készülődött a régi bajtársakkal való­­ találkozásra. Nem volt rest 82 éves fejjel fran­cia órákat venni, mondván: „Fel kell frissítenem tudásomat, anél­kül csak nem állhatok a plénum elé?!...*' Nem volt rest, mint ahogy nem volt rest semmire. Olthatatlan sze­retet élt szívében a magyar vívás, főleg a magyar kardvívás iránt. Személyes ügyének tekintette min­den kis örömét, minden bánatát. Nem maradt el egyetlen lényeges versenyről sem, azonnal dicsér­te, és ha úgy látta, azonnal, hely­ben bírálta is a ma ifjú, olimpiai és világbajnokait. Szeretettel di­cséri, és szeretettel bírált. Ezért szerettük, becsültük, és ezért nem feledjük emlékét soha. Még nem kiforrott versenyző Fülébe égető fájdalom nyilas­­tott, de kihúzta fejét ellenfele szo­rításából , elkerülte a csípődo­­bást. „Még két perc van hátra, ezt ki kell húzni, törött füllel is.” Sikerült, övé lett az aranyérem. Az öröm egy pillanatra feledtette a fájdalmat. Nem volt nagy verseny, de ez a győzelem ugyanúgy jólesett, mint az eddigi harminc. Mint az orszá­gos, mint a budapesti ifjúsági bajnokság. Mit akar ez a gyerek? Fél éve birkózott a Csepelben, amikor edzője, Kassai Mihály úgy gondolta, megért már a gye­rek a versenyzésre. Nagy izga­lommal készült az­ első verseny­re. Aztán semmi sem lett az in­dulásból. Mérlegelés után a ver­senybíró sajnálkozva így szólt hozzá: — Mit akarsz gyerek? Még 40 kiló sem vagy ... Ezen nem múlik — gondolta. Megkezdődött a harc a kiló­kért ... És amellett a birkózást nem lehetett elhanyagolni. Súlyosbodott és egymás után nyerte a versenyeket. Az ifik kö­zött, saját súlycsoportjában nem­igen talált legyőzőre. A köztfogá­­sú ifjúsági bajnokság megnyeré­se után nagy szorgalommal vett részt az ifikeret munkájában is. Az 1965-ben Plovdivban megren­­ drzen­ers­ zezett nemzetközi ifjúsági verse­nyen lepkesúlyban megszerezte a bronzérmet, a visszavágón pedig második lett. A győzelem íze Most az Egyesített Tiszti Iskola színeiben indul a juniorversenye­ken. Katonai szolgálatát tölti. De nem akar hűtlen maradni a régi egyesületéhez. Úgy tervezi, ha le­szerel, visszamegy a Csepelbe. Bíró Gyula 19. életévében jár. Még nem kiforrott versenyző, de sokszor megízlelte már a győze­lem örömét. Az aranyéremért kitartóan és lelkiismeretesen kell edzeni. És Bíró Gyula mindig győzni akar! . . Mélykúti Attila Két hír a természetbarátok táborából „Kapcsolják” a turistákat is! A Magyar Rádió népszerű Hét­vége című műsorát a héten a természetjáróknak is érdemes lesz figyelni, mert a körkapcso­­lásos összeállításban többször négy percen keresztül a Magyar Természetbarát Szövetség ve­zetői is válaszolnak a feltett kérdésekre. Az MTI Békés megyei Taná­csa elnökségi ülésen vitatta meg a megyei természetbarát szak­­szövetség munkáját és soron­­következő feladatait. Az ülésen Székely Miklós, a Magyar Ter­mészetbarát Szövetség főtitkára is részt vett. T CSALÁDI ÉS TÁRSAS ÖSSZEJÖVETELEK Budapest­­i, fehérvári út 30. szám « _ _ _ Bffhfjmam mrmtTTMT’[nL ET M JS JTEl. JT'J. IT KI1TM0 MAGYAR—FRANCIA KONYHA M I RM B&FivBM íFifiEsténként LÁSZLÓ IMRE énekel. OEMLDM KEIUH Kh­EnBmDEn sárközi sándor***** I/ Ú­jra kupaláz Győrött! Az ETO és a Standard Liege kés a szerdai találkozóra Most olyan a hangulat Győ­rött, mint három évvel ezelőtt, amikor az ETO bajnokságot nyert, s aztán elindulthatott a Baj­nokcsapat Dik Európ­a Kupá­j­á­ban. Azóta a győriek nyolc BEK- és négy KEK-mérkőz­ést játszot­tak, s most elérkeztek a tizen­harmadik kupabeli erőpróbához, a Standard Liege elleni találko­zóig, amelyet a legjobb négy kö­zé jutásért játszanak, szerdán Győrött, március 3-án pedig Liege-ben. Akármerre jár az ember a vá­rosban, mindenütt a szerdai mér­kőzés várható esélyeiről beszél­nek. Újra kupáját val. A megle­petés erejével hat, hogy milyen sokat tudnak a Standard csapa­táról s egynéhány játékosáról. Érdekes, hogy legtöbben Van den Berg nevét emlegeti­k. A vá­logatott csatárnak nagy a híre, a szurkolók tartanak tőle. Remél­jük, Tóth Laci, az ETO kapusa már kevésbé. A szurkolók kedélyállapota de­rűs. Ez nem csoda, hiszen bíznak csapatukban, amely az eddigi kupamérkőzése­kért — beleértve az MNK-t is — mindig kitett magáért. És külön­ben is a szurkolók lélektanát is­merjük : veres­é­gre, balsikerre nemigen számítanak. Most is két­gólos ETO-győzelmet r­e­mé­lne­k. És a játékosok, a vezetők? Hát ők már higgadtabban la­tolgatják az esélyeket. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem győ­zelmet várnak, de tudják: ezt csak úgy érhetik el, ha az­ együt­tes minden tagja eme jé nek meg­­ feszítésével küzd, s mindent­­ megtesz­ a győzelemért. Kiemelkedő csapatjátékra, nagy­­ formára Szusza edző sem szá­­­­mít. Nem is csoda, hiszen az együttes még csak a formábaho­­zás utolsó szakaszát járja, s no­ha az ETO az MNK és külföldi portyák hatására jobban játék­ban, maradt, mint a többi magyar csapat, mégsem volt zavartalan a felkészülése, mert több játéko­sa— Izsáki, Szániel, Varsányi, Stolcz — sokáig sérüléssel baj­lódott, Somogyi pedig katonai szolgálatot teljesített. Egyesek formája ily módon kialakulatlan, s ez az oka annak, hogy az ed­ző huszonnégy órával a mérkő­zés előtt meglehetősen tanácsta­lan, néhány poszt betöltésén gondolkozik. Az ETO egyébként Novákpusztán készül a nagy összecsapásra. Amikor meglátogattuk őket, éppen kis­kapuzás folyt, a védők a csatá­rok ellen játszottak. Meglepetés­re a védők kombináltak ügye­sebben és gyakran rúgtak gólo­kat. Az edzés után Szuszát faggat­tuk: mit vár? — Egy kissé borúlátó vagyok, ahogy közeledik a mérkőzés úgy tartok a Standardtól. Aztán mosolyogva megtoldotta szavait: — De ez csak egy pszichés ed­zői állapot. Remélem a fiúk nem így vannak. A Standard Liege ke­mény, harcos proficsapat. Isme­rem a játékrendszerüket, takti­kájukat, s mondhatom nemcsak fizikailag készültünk fel ellenük, hanem taktikailag is. Az termé­szetes, hogy a mértéktartó, bizton­ságos védekezés mellett megpró­bálunk teljes erővel támadni. Az a véleményem, hogy a továbbjutás Liegeben dől el. Amikor a játékosok megtud­ták, hogy az esőzések miatt sí­kos talajra lehet számítani, nem nagyon örültek. A győzelemben bíznak, főleg Szaló, Győrfi, Máté és Stolcz. A várható összeállításban há­rom zárójel van. Íme: Tóth — Szániel (Soproni), Or­bán, Tamás (Máté), Palotai, Kiss, Stolcz, Győrfi, Szaló, Somogyi (Nell), Keglovich. Újság még: elővételben már tízezer jegy elkelt! Alighanem lesznek vagy húszezren! A Liege Győrre tartalékolta erejét Liege-4 vélemény: célunk a to­vábbjutás. A Standard Liege csa­patát szállító repülőgép kedden délután 2 óraikor­ szállt le a bécsi repülőtéren, és este 6 órakor már Győrött, a Vörös Csillag Szállóba érkezett Monsieur Pe­tit elnök vezetésével a 38 tagú Liege-i s­portküldöttség. " Viszonylag jó utunk volt, bár a kedvezőtlen időjárás miatt Auszt­ria fölött kicsit rázott a légiszekér — volt első szava Petit elnöknek. Nem sokkal később már az együttes jugoszláv származású ed­zőjét, Michel Pavicsot faggattuk.­­— Mi történt vasárnap? ~ Nagyon rosszul játszott csa­­patom a Saint Strand elleni mér­kőzésen. Nem akarom megmagya­rázni a vereség okát, de az az igazság, hogy már a győri mér­kőzésre tartalékoltuk erőnket. — Ismerik-e a Győri ETO le­génységét? — Nem ismerjük, csupán a csa­pat edzőjét, Szusza Ferencet, aki ellen mint jugoszláv játékos több mérkőzést is játszottam. Ha a győ­ri fiúk is olyan jól játsszák a lab­darúgást, mint annak idején Szu­sza Feri játszotta, akkor kevés re­­ményünk lehet.­­—■ Milyen eredményt vár? — Erre nagyon nehéz válaszol­ni. Ha az ETO, hagy bennünket játszani, akkor nem lesz különö­sebb baj, de attól félek, hogy Szu­sza mindezt másként gondolja. Aztán nagyon előzékenyen kö­zölte a pályára lépő 11-et. Nico­­lay — Jeck, Pilot, Spranck, Be­­urlet, Naumovics, Devalgue, Semmering, Cloessen, Van den Berg, Strom. A mérkőzésen közreműködő angol játékvezetők hármast a késő esti órákban várják Győrő­rött , Van den Berg Jelentés a labdarúgó-átigazolásokról, határozat az időhúzás büntetéséről Az MLSZ elnöksége hétfő esti ülésén tudomásul vette Illovszky Rudolf és Preiner Kálmán jelen­tését, amelyet az NB - es labda­rúgócsapatok alapozásáról készí­tettek. Tudomásul vette a Bp. Honvédnak azt a bejelentését, amelynek értelmében az Ander­­lecht csapatával május 10-én és augusztus 15-én kíván játszani. Az elnökség a javaslattal egyet­értett, és továbbította azt az MTI-hez. Az MLSZ elnöksége a követke­ző közleményt adta ki az átiga­zolásokkal kapcsolatban: Befejez­te munkáját az MLSZ átigazoló bizottsága, a közel 3000 átigazo­lási kérelmet a bizottság átvizs­gálta. Volt az átigazolási lapok között néhány, amely időben be­érkezett, de kellékhiányos volt. Ezek közé tartozik a január 14- én beérkezett átigazolási lap, amelyen Szuromi Antal átigazo­lását kérték a Tatabányából az Újpesti Dózsába, de volt egyesü­lete a játékost nem adta ki. Ja­nuár 23-án érkezett be, tehát jó­val a határidő után, Monostori Tibor és Sólymos Tibor át­igazolási kérelme. E ké­relmeket is az átigazolási bizott­ság, mint szabályelleneseket, el­utasította. Az átigazoló bizottság jelenté­sét az MLSZ elnöksége jóváhagy­ta, az elutasításokat pedig tudo­másul vette. A hét végén kezdődő labda­rúgó-bajnokságban életbe lép a FIFA döntvénye a kapus labda­­hordozásával kapcsolatban. Ha a kapus labdával a kezé­ben nyilvánvaló időhúzás céljá­ból fel-le járkál, s közben a lab­dát négy l­épésenké­­nt a földre ejti, annak ellenére, hogy a lab­da játékban van, a játékvezető­nek intézkednie kell. Ha a játékvezető úgy látja, hogy a kapus célja időhúzás, szólítsa fel: dobja ki a labdát! Ha ennek nem tesz eleget, a já­tékvezető szakítsa meg a mér­kőzést, és az eset színhelyéről ítéljen közvetett szabadrúgást a kapus csapata ellen és figyel­meztesse is a játékost.­­ A hétfői értekezleten az egyesü­letek képviselői rögzítették a hét­végi programot, este pedig az or­szágos JT-ben kijelölték a bírókat. Szombaton a Csepel—Pécsi Dó­zsa mérkőzést, amely 14.30-kor kezdődik Müncz vezeti. A vasár­napi műsor így alakul: Tatabánya —Győri Vasas ETO, Tatabánya 11, Schopp, Ferencváros—Diósgyőr, Népstadion 14.30, Szegedi B. Új­pesti Dózsa—Salgótarján, Megyeri út, 14.30, Wottava. Szeged—Szom­bathely, Szeged, 14.30 Zsolt. Egri Dózsa—MTK, Eger, 14.30 Radó, Komlói Bányász—Bp. Honvéd, Komló 14.30, Petri. Dunaújvárosi Kohász—Vasas, Dunaújváros, 14.30 Kaposi. Az NB I B-ben két mérkőzés lesz szombaton: BVSC—Nyíregy­háza, 14.30 Vízhányó. Autóbusz— Székesfehérvár, 14.30, Gere. Va­sárnap délelőtt lesz: Bp. Előrek Ózd 10.30, Bircsák. Délután 14 óra­kor: Miskolc—Ganz-MÁVAG, Bi­­róczki. 14.30-kor: Budafok—Orosz­lány, Almási Várpalota—Szállítók, Vadas Gy. Kecskemét—Egyetértés, Emsberger. Pécsi Bányász—Bp. Spartacus, Fehérvári, Debrecen— Dorog, Aranyosi. Az NB II-ben március 12-én kez­dődik az idény. Valamennyi mér­kőzést vasárnap játsszák. Délelőtt 4 találkozóra kerül sor, a többit délután rendezik. Az MLSZ-ben közölték, hogy a Román Labdarúgó Szövetségből kérés érkezett. A románok azt szeretnék, ha márciusban, ápri­lisban, májusban és júniusban a magyar és a román klubcsapa­tok barátságos mérkőzéseken ta­lálkozhatnának egymással Ma­gyarországon, illetve Romániá­ban. A Debrecen igen nagy erőfe­szítéseket tett azért, hogy 1967- ben jobb eredményt érjen el a csapat, mint tavaly. Komlóssy Imre edzőnek 21 tagú kerete van. A 1jas keretet azért emelték fel, hogy helyet tudja­nak biztosítani az ifjúsági sor­ból kilépett három labdarúgó­nak, Magyar III-nak, Magyar Il­rnek és Kállainak. A Debre­cen egyébként átköltözött a D­V­S­C-p­ályáról a Nagy­erd­e­i Stadionba. Nagyon készülnek a Dorog elleni rangadóra. Való­színűleg ugyanaz a csapat sze­repel, amelyik a Szegedi VSE ellen lépett pályára: Németh — Magyar I, Gellér, Sóvágó, Natrv­­kaposi, Székely, Tóth III, Tóth I, Ráczi, Várhelyi, Bernáth. A Pécsi Bányásznak is kialakult az a csapata, amelyik vasárnap Bécsújhelyen pályára lép. Előre­láthatóan ez lesz a kezdő tizen­egy: Lukács — Köves, Halasi, Györkő II, Pápai, Koch, Selymes, Mérei, Opova, Lieber, Bencsik. Kontha Károly edző rendelkezésé­re áll még, Bogyai, Bárány és Kincses is. Az együttes házatáján abban re­ménykednek, hogy a Dunántúli Napló Kupa-küzdelmek során megmutatkozott hibák: puhaság, lassúság, eladott labdák, taktikai éretlenség, csak múló tünetek vol­tak, és a rajtnál ütőképes csapat képviseli a Pécsi Bányászt. A Várpalotai Bányász edző­jé­­nek, Terbe Benjáminnak sok gondot okoztak a sérülések. Az már biztos, hogy Fenyvesire, Horváthra, Kisberre és Daró­­czi­ra a rajtnál aligha számít­hat. Az újoncok közül valószí­nűleg Berta kerül be a csa­patba. Végeredményben az előző évek nagy küzdelmei­ben összekovácsolódott törzsgár­da lép pályára a Szállítók ellen, Ózden az NB I-ből történt ki­esés okozta érzelemhullámok lassan elülnek. Káinél László edző keze nyomán az előkészü­leti mérkőzéseken javuló játé­­kot mutattak a csapat tagjai. Remélik azt, hogy a szezonnyi­tón, vasárnap délelőtt a Bp. Előre ellen, jól mutatkozik be a gárda az NB I B-ben. A kiesés a szurkolók idegeit is alaposan felborzolta. Már­cius 2-án arról­­ tartanak megbe­szélést Óz­don, miként segíthetik majd a csapatot az NB I B-ben, hogy jövőre ismét magasabb o­sztályban szerepelhessen a gárda. ^ Kijelölt­ék az idénynyitó játékvezetőit ^ Ülést tartott esz MLSZ elnöksége ♦ Hol tartanak az NB 1 B-sek? SAJÁT ERŐBŐL A XIV. kerületben, a Várna utca 21. szám után van a „Bo­kányi Dezső” Szakmunkásképző Intézet, ahol a fiatalok az építő­ipari szakmákkal ismerkednek. A jövendő szakmunkások nem­csak tanulni, hanem sportolni is szeretnek. Van-e erre lehetősé­gük az intézet­ben, ahol legna­gyobb részük lakik is? Egy kicsi, de a kosárlabdázó gyerekek zajától hangos termen és egy eléggé jól felszerelt szer­táron keresztül vezet az út a ta­nári szoba felé. Istvánfy Csaba — az intézet testnevelő tanára — a legszívesebben az udvaron levő gyönyörű kosárlabdapályá­ról beszélt: — Ez a kosárlabdapálya az egyik legszebb és legjobb az or­szágban. A tanulók saját maguk építették, szakmai tudásukra tá­maszkodva. Megkönnyítette mun­kájukat, hogy Puskás Lajos, az intézet igazgatója mindenben tá­mogatta őket. — A kis tornatermet ebédlőből alakítottuk át — folytatta a Ta­nár —, hogy biztosítsuk tanulóink­nak télen is a rendszeres testmoz­gást. — Télen, mit sportolhattak a ta­nulók? — Nagyon megkönnyítette a ver­senyek szervezését az, hogy a nö­vendékek 70 százaléka bentlakó. Állandóan folynak még most is az osztályok közötti asztalitenisz, sakk és kosárlabdaversenyek. A fiatalok a területi kosárlabda-baj­nokságban is részt vesznek. A ,,Tizenöt éves az ipari tanu­lók sportja” elnevezésű jubileu­mi versenyen a kosárlabdacsapat második lett. Érdekes, volt a csa­pat összetétele. Akadt a játéko­sok között kőfaragó, bádogos, új­burkoló, kőműves és sok más építőipari szakma tanulója. Mert az intézetben jövendő foglalko­zásuktól függetlenül mindannyi­an szeretik a sportot. És ha úgy tetszik, akár példa­ként is lehet állítani a Várna utcaiakat más iskolák f elé. A semmiből teremtettek sportolási lehetőséget maguknak és értek el jó eredményeket. (néppég) Nem szereztek érmet Két magyar birkózó vett részt Tbilisziben a nemzetközi szabad­fogású birkózóversenyen. Birkó­zóink közül Csatári félnehézsúly­­bam az 5., Botond pedig nehéz­súlyban 6. lett. A verseny győztesei: pehely­súly: Nematola (iráni), légsúly: Gogidzamvili (szovjet), pehelysúly: Tegyejev (szovjet), könnyűsúly: Marinov (bolgár), vált­ósúly: Asz­­lamazisvili (szovjet), középsúly: Csoredov (szovjet), félnehézsúly: Lomidze (szovjet), nehézsúly: Szamnyir­ (szovjet), Szerda, 1967. március 1.

Next