Népsport, 1967. június (23. évfolyam, 109-129. szám)

1967-06-26 / 126. szám

IfaWéMt HÍREK... tMEsájMt1 JELENTÉSEK... JlfeSlIL. HÍREK... tHBMt JELENTÉSEK... A ferenjevói roei gárda vasárnap délután teltette a pontot az „i”-re. A lefújás után a kívülállók közül elsőként Ráday, a vendé­gek fiatal edzője gratulált La­kat Károlynak és a bevonuló csapat után igen sokan mentek be a zöld-fehérek öltözőjébe el­eiismerésüket kifejezni. Az edző boldog volt. Mosolygott, dicsérte fiait a félévi teljesítményükért. Hogy ez a mosoly mennyire em­lítésre méltó dolog, annak bizonyítására íme egy Rákosi álltal elmesélt kis történet: — A Vasas elleni mérkőzés után szokás szerint együtt va­csoráztunk. Mindent elfogyasz­tottunk, megtárgyaltuk már a mérkőzést, mégsem akart oszla­ni a társaság. Karcsi bácsi meg­kérdezte, hogy ma nem aka­runk-e lefeküdni? — Dehogyisnem, csak szeret­nénk e böjtölmi, hogy végre megdicsérjen minket. Most... meg volt elégedve? — kérdezett vissza mosolyogva Albert. Ilyen bevezetés után nem hathat meglepetésként, hogy a mesteredző még ebben a han­gulatban is magasra emelte a mércét önmagukkal szemben, amint értékelésre került a szó.­ ­ Egyetlen igazán nagy mérkőzést vívtunk. Már a régi értelemben is na­gyot: a Dózsa ellen! A lila-fehé­reknek például többször sike­rült tudásuk maximumát nyúj­tani. Különösen a bajnokság elején. Félelmetesen rajtoltak... De mi szívósabbak, rámenőseb­bek voltunk. Olykor a szerencse is segített, például a Tatabánya ellen, amikor 0:1 után Menczel 11-est hibázott. Máskor ügye­sen kihasználtuk az ellenfél megingásait. Valaki közbeszólt, hogy „de azért ez más Ferencváros volt szerkezetileg is”. Például a védelem!... — A szakvezetés gondja világ­­viszonylatban az, hogy ha a vé­delmet erősítjük, gyengül a tá­madójáték és fordítva — vette vissza a szót Lakat. — Az FTC éveken keresztül sok gólt lőtt, néha többet is, mint most ta­vasszal. (Mellesleg: nem fur­csa, hogy két gólt mindenkinek lőttünk, de­­ négynél többet csak a Szegednek?!) De most ennyi is elég volt, mert hátul a védelemben sikerült betömnünk a réseket. Szűcs és Páncsics re­mekül feljött, Mátrai Sanyi óriá­si tapasztalata mellett még mindig gyors és mozgékony ... — Ez egy érdekes téma: a Fe­rencváros támadójátéka a tava­lyihoz képest is jelentőset vál­tozott, de ez nem ment az ered­ményesség rovására! Lakat széttárta a kezét, és őszintén megjegyezte: — Ezt nem én terveztem így, pontosabban én csak csiszolgattam, formálgattam a már meglévőt. A válogatottban Albert megsze­rette a középpályás játékos sze­repkörét. Nem rugdosták any­­nyit, élvezte, hogy irányít, so­kat van játékban. De nem rú­gott gólt! Ezt a válogatott elbír­ta, mi azonban féltünk, hogy a közönség a klubmérkőzéseken keveselni fogja a teljesítmé­nyét.. És az igazság az: nekünk szükségünk volt a befejező Al­bertra is! Elfogadtam tehát a „homorúvá vált" csatársort, amelynek előretolt két pontja a két szélső volt, és az edzéseken úgy építettem fel a játékot, h­ogy a támadásokkal Albert is felérjen a 16-osra. Jó szereplé­sünkben döntően közrejátszott, hogy a kettős feladatot ő nagy­szerűen meg tudta valósítani! Valóban, így papíron megol­dott tényként, egyszerűnek tűn­nek az ilyen edzői gondok. S Lakat ezt is csak mellékesen említette. Nem beszélt az edzé­sek sokszor kívülről is érezhe­tően izgalmas pillanatairól, ami­kor meg kellett értetnie fiaival, hogy ma többet kell fáradoz­­niok, mint tegnap, s holnap bi­zony­­ ennél is többre lesz szükség! Kedvenc hasonlatát: „Edzéseken 220 centimétert kell ugrani, hogy versenyen a 210 biztosan sikerüljön” — már az edzéseket látogató gyerekek is fújják az Üllői úti pálya kör­nyékén. A tehetséges gárda küzdeni­­tudásán, szívósságán kívül min­dig lehetett valami mást is érez­ni a csapat játékán: az edző jó munkáját! Gratulálunk a tavaszi idényt veretlenül befejezett játékosgár­­dának és Lakat Károlynak! (borbély) ! Gratulálunk a Ferencvárosnak! Ki alatt vágják, a fát­? Alig érkeztek haza női eve­zős-válogatottjaink Grünauból, a kinti nyilatkozatokból azt ol­vashatta az ember: „Feladták a leckét a versenyzőknek és ve­zetőknek egyaránt” — az Euró­­pa-bajnoki válogatást illetően. Mintha bizonytalanság lett volna úrrá néhány vezetőn a verseny után. Pedig a nagy berlini re­gatta erőviszonyai alapján bárki könnyen tájékozódhatott. A nyolcasról ugyebár — EB-t illetően — szó sem lehet. A kinti négyesről — hasonlóan. Igen ám, de a nyolcasunkban ült egy lé­nyegesen jobb kormányos né­gyesre való társaság. Ha jól ké­szülnek , nem lehet vitázni részvételükről. Négypárevező­­sünket a két nap alatt az Euró­­pa-bajnoki címet védő NDK-n kívül, a rendkívülien jó szovjet és a nagyon feljavult román csapat is megelőzte. Csapa­tunk a második napon kis híján a bolgároktól is ki­kapott. A gárda bármilyen erősítése sem biztathat lé­nyeges előrerukkolással. Már­pedig foglalkoznak erősítésén­k éppen a Berlinben szereplő két­párevezős beültetésével. Csak­hogy __ Akkor nincs dublánk. Az utánuk következő hajó ugyanis még EB-döntőbejutásra sem esélyes. (Lásd a tavalyi ha­sonló világversenyt.) Grünau után úgy nyilatkoztak: a legki­sebb hajóegységben, az egypár­evezősben a legmegnyugtatóbb helyzetünk. A kulisszák mögött diplomá­ciai és egyéb úton most harc fo­lyik. Bizonyos erők­ a négypár­evezős összetételének változta­tásán „fáradoznak”,­­ így le­mondanának a kétpárevezős Eu­­rópa-bajnoki kiküldetéséről. Kérdés: jó lenne-e ez a magyar női evezőssportnak? Ha eggyel kevesebb hajóegységgel vennénk részt az EB-n,­­ csak a női eve­zésnek lenne rossz. A lázas sietséggel folyó csa­patváltoztatási kísérlet alapján talán jogos a kérdésünk: milyen érdekek vezetik a háttérben te­vékenykedőket, nem önmaguk alatt vágják-e a fát a női eve­zősedzők? A mezőny legjobbjai Csepel—MTK: CSETÉNYI (MTK). Salgótarján—Pécsi Dózsa: TOLDI (Salgótarján). Dunaújváros—Eger: FÖLDI (Dunaújváros). Győri ETO—Diósgyőr: NELL (Győri ETO). Ferencváros—Szeged: ALBERT (Ferencváros). Újpesti Dózsa—Bp. Honvéd: DUNAI (Újpes­ti Dózsa). Tatabánya—Vasas: SZEPESI (Tata­bánya). Komló—Szombathely: PATAKI (Komló). „Tabuin rasá“-ot csináltak Fox és az elkeresztelt Merénylő Az angol királyi hadsereg 25 éves, nyúlánk, szőke őrmestere, Jimmy Fox dicséri az öttusa­verseny lovait. — A legjobb 16, amin valaha ültem — Merénylő. — Ezzel húz egyet korsó söréből. — Angliá­ban nagy lovak, kis akadály. Magyarországon: kis lovak — nagy akadály. De elkeresztelték ezt a sötét pert! Mert ez nem merénylő, hanem egy tüzes szél­vész ... Kiürül a söröskorsó, mire így folytatja az angol bajnok: — Tavaly a VB-n ötödik let­tem. Az idén jó lenne előreruk­kolnom 1—2 hellyel... Hogy kik lesznek legelöl? — kérdezi visz­­sza — azt hiszem, az új szovjet csillag, Onyiscsenko és a magya­rok, Balczó, Móna, Török Fe­renc dr. között kell keresni az idei világbajnokot... a brazilok Aimore Moreira jött, és egy kemény tollvonással áthúzta az 1966-os brazil világbajnoki ke­ret névsorát. Csak két játékos­nak „kegyelmezett meg”, a név­sor elején álló Alcindónak és a végén levő Tostaónak. Az energikus intézkedés ma­gyarázata: az utóbbi időben erő­sen visszaesett a karióka futball, három nagy klubnak, a külföl­dön portyázó Palmeirasnak. San­­tosnak és Flamengónak pedig más gondja van, mint hogy já­tékost adjon a válogatottnak. Csak olyan játékosokkal érde­mes tehát foglalkozni, akik egyé­ni tudásuk mellett vállalják is a válogatottsággal járó többlet­­munkát, áldozatot. Előlépett tehát a Sao Paulo FC, a Cruzeiro és néhány más csapat egy-egy kiemelkedő já­tékosegyénisége. A kapuban a 28 éves Félix már bebizonyítot­ta képességeit. A négy hátvéd — Everaldo, Jurandiz, Dias és Sadi — a Sao Paulóban már régóta együtt játszik, modern felfogású védőjátékosok, akik villámgyors ellentámadások indítására is ké­pesek. A pálya közepét a Cru­zeiro három játékosának , Piazzának, Tostaónak és Dirceu Lopeznek kell megszállnia. Piaz­­za elsősorban a védelmet segíti, a másik kettő pedig villámgyors elfutásaival, kitűnő helyzetfel­ismerésével már klubjukban is nagy segítséget nyújtott a brazil kupa megnyerésében. A három előre tolt csatár, a hosszú, né­ger Paulo Borges, a robbané­kony Ivak­, és a zömök Volmir góléhségével egészíti ki az együttest, amely Moreira sze­rint „egyelőre ugyan még csak kísérleti, de könnyen lehet, hogy már az 1970-es világbajnoki csa­pat gerincét alkotja”. 8 Hétfő, 1967. június 26. A totó 25. heti eredménye 1. Tatabánya—Vasas _ x 1:1 2. Újp. Dózsa—Bp. Honvéd 1 5:1 3. Komló—Szombath. 1 3:0 4. Dunaújváros—Eger 1 3:0 5. Budafok—Várpalota 2 0:1 6. Ózd-DVSC 1 2:1 7. Nyíregyh.—Autóbusz 1 3:1 8. Egyetértés—P. Bányász 1 1:0 9. KISTEXT—SZVSE x 1:1 10. Kiskunt.—SZINTE x 1:1 11. DVSE—Jászberény 1 5:1 12. Sz. MÁV—Pénzügyőr 2 2:3 11. Borsodi B.—Almási. 1 4:1­­+­ 1: 14. Gyula—Martfű 1 3:0 Ha helytelen­­ ne utánozzák! Két szép serleg állt az aszta­lon, a győzteseknek járó nyolc kisebb mellett. A legszebb bir­kózó-teljesítményt és a legtöbb kétvállas győzelmet jutalmazták velük a Szalai Imre-emlékver­­senyen. Igazán érdemes szépen bir­kózni, tusgyőzelmeket aratni, amikor ilyen elismerés jár érte. A serlegek fénye azonban nem volt mindenki szemének kedves. Mert volt a versenykiírásban egy mondat, amely a pályázók körét leszűkítette az ÉDOSZ kebelébe tartozó egyesületek birkózóira. — Nem is érdemes így elin­dulni — túlozták el többen a dolgot az elkeseredett kirekesz­tettek közül. S hogyan érvelt a másik tá­bor? — Tavaly a Vasas a Szelky Ottó-emlékversenyen pontosan ezt csinálta — mondta Papp László dr., a verseny főrende­zője. — Sőt ők még a részvétel dolgában is megkülönböztetést tettek a Vasas-egyesületek ja­vára, az ő versenyzőik közül még a legalacsonyabb osztá­lyúak is elindulhattak, a töb­bieknél viszont minősítéshez kötötték a szőnyegrelépést. Vagyis ez amolyan visszavá­gás lett volna a Vasas-egyesüle­teknek. Szépséghibája viszont az volt, hogy nem őket sújtotta az intézkedés hanem azokat, akiknek sem a Szelky Ottó, sem a Szalai Imre emlékverseny ki­írásához semmi közük sem volt, s akik elé kitettek egy szépen csillogó, ám elérhetetlen kupát. Akik ellen nem megy simán a játék Válogatott labdarúgóink szer­dán Valenciennes-ben befejez­ték tavaszi előkészületeiket, a folytatásra augusztus 9-én ke­rül sor, majd szeptember 6-án, Bécsben, a most füvesítés alatt álló Práter-stadionban vívják a 112. Magyarország—Ausztria ta­lálkozót. Bécsben még mindig sokat beszélnek és írnak a legutóbb Moszkvában játszott szovjet— osztrák EB-mérkőzésről, ame­lyen az osztrákok 0:2 és 1:3 után 3:3-ig jöttek fel, s éppen akkor, amikor már győzelemre is mer­tek gondolni, kapták a negyedik gólt A szovjet válogatott korábban sohasem rúgott gólt Moszkvá­ban az osztrákoknak, most egy­szerre négyet is elért. — Fel kell javítani a védel­münket — mondják most Bécs­ben. Akadnak Ausztriában szép számban olyanok, akik a leg­utóbbi két vereséget nem tartják tragikusnak, sőt derűlátók, mert úgy vélik, hogy Angliától és a Szovjetuniótól csak egy góllal kikapni, a mai osztrák labda­rúgás számára még dicséret is. Ezek még derűlátóan is tekinte­nek a Magyarország elleni mér­kőzés elé. A Sportfunk című lap szerint a szovjet válogatott Ausztria el­len sohasem tud jól játszani Most sem játszott kielégítően. A bölcselkedést így folytatja a lap: Ausztria Csehszlovákia el­len mindig gyengén szerepel, vi­szont az olaszoknak mindig Ausztria jelent nehézséget. Az angolok nem szívesen játszanak az osztrák válogatott ellen, a nyugatnémeteknek viszont az angolok ellen nincs szeren­cséjük. A magyaroknak majd mindig kemény diót jelentenek a jugoszlávok ... Mi ezt azzal folytatjuk, hogy 1945 óta a magyar válogatottnak többnyire jól megy az osztrákok ellen. Budapesten 14 mérkőzés, s ebből csak 1­1 döntetlen és osztrák győzelem. Bécsben 50 százalékos az eredmény, azaz 6—6 magyar és osztrák győze­lem, 1 döntetlen. A legutóbbi három találkozó eredménye ma­gyar szempontból: 1:0 (65-ben Bécsben), 3:0 (65-ben Budapes­ten) 3:1 (66-ban Budapesten). Alge, az osztrákok szövetségi kapitánya most ezt mondja: — Sürgősen szükségünk van egy győzelemre. Biztos, hogy igaza van, de egy kicsit még várhat. Kívánsá­ga csak szeptember 6-a után tel­jesedjék. A 112. magyar—osztrák találkozót követő mérkőzésü­kön... M. B. AZ ELSŐ FECSKE Az ország minden részébe még nem jutott el a vasárnapi szá­munk, amikor... De idézzük inkább Domonkos Tibor (Bp., XIII., Tahi út 59.) ol­vasónk sorait: „Fél nyolckor vettem kézbe kedvenc lapomat és fél kilenc­kor már „ült” is a megfejtés a Népsport ládikójában. A megfejtéssel együtt (nehogy kételkedjenek) a sorsjegyet is mellékelem ... Mindig támo­gatom a sport ügyét... Ezút­tal szeretnék ott lenni a sor­solásán.” Olimpiai Sorsjegy Pályázatunk „első fecskéje” tehát Domonkos Tibor, örömmel olvastuk sorait, de hadd tegyünk hozzá valamit. Nem kell, sőt nem szabad a sorsjegyeket is beküldeni, csak azoknak a számát. A sorsjegyet majd csak akkor kell felmutat­ni, amikor a nyeremény átvéte­lére kerül sor. Természetesen Domonkos Tibornak is vissza­küldjük a sorsjegyét. 1­960 A másik megjegyzésünk: ha már az „első fecske” is ott akar lenni a nyilvános sorsoláson, ak­kor nyilván nagy lesz az érdek­lődés. Eredetileg a Népsport szer­kesztőségében akartuk megren­dezni a sorsolást, de úgy lát­szik, hogy alkalmasabb helyet, nagyobb termet kell keresnünk... A forduló válogatottja Kenderes­ (Vasas) Kmetty C­setényi Szűcs Lazaridisz (iSasiBTC) (MTK) (FTC) (Komló) Toldi Albert (iSaliBTC (FTC) Földi Pataki Dunai Katona (Dunaújváros) (Komló) Il. Dózsa) (FTC) A forduló játékvezetője: Szegedi Barna. A második csapat: Géczi (FTC) — Lévai (Tatabánya), Or­bán (Győr), Berendi (Vasas), Izsáki (Győr), Nell (Győr), Sze­­pes­i (Tatabányai), Szőke (FTC), Bene (II. Dózsa), Komora (Bp. Hon­véd), Mártha (Dunaújváros), • Cáron új Európa-csúcsok felé? • Műpázsit leningrádban­ ­ Magas kitüntetést kapott halála után 25 évvel Janusz Ku­­socinski, aki az 1932. évi Los Angeles-i olimpián aranyérmet nyert 10 000 m-en. Hozzátartozói a poznani Kusocinski-emlék­­versenyen most vették át a magas kitüntetést, a hadikeresztet. • Chriistine három felesleges kilóinak leadásával párhuza­mosan közeledik a csúcsforma felé. A legutóbbi versenyeken rendszeresen 110-en belül úszott, sőt legutóbb már 1:08.8-at 100 m-es háton. „Júliusban már új Európa-csúcsról is beszélhetünk 100 és 200 m háton — mondta a francia úszónő. — Karen Muir és Ann Fabrl­e július közepén Párizsba érkezik, vissza akarok vágni a tavalyi többszöri vereségért!” • A prágai Sparta győzelmével végződött csehszlovák labda­rúgó-bajnokságnak közel kétmillió nézője volt, 10 500-as átlag. A 491 gól mérkőzésenkint 2.7-es átlagot ad. A gólkirály 21 góllal Adamec (Spartak Trnava) a Dukla csatára, Strunc (15) előtt. • Oriós-kapust szerződtetett a Real Madrid, a 192 cm ma­gas Junquera személyében. Eddigi kapusteljesítményéről és sport­múltjáról nem beszél a krónika, csupán annyit szögeznek le, hogy asturiai bányász volt. • Visszavonult Kalusevics, aki a jugoszláv női kosárlabda­válogatott tagjaként sok kellemetlen percet szerzett a magyar lányoknak. A 116-szoros válogatott kosarazó pályafutása elején gerelyhajításban is remekelt, 44-szer volt válogatott, 12 éven ke­resztül állt a jugoszláv gerelycsúcslista élén. Nagy tehetségére jellemző, hogy ötheti kosara­zás után már bekerült a váloga­tottba. • Még Brazíliában is meglepetést keltett az a hír — hát még külföldön —, hogy a Saintos átadólistára helyezte Gilmart, Pepét, Coutinhót és Memgalinót, négy neves volt válogatott labdarúgóját. • Megszerezte a jogi tudományok kandidátusa címet Msve­­nieradze, a nálunk is ismert szovjet válogatott vízilabdázó, a tíz­szeres szovjet bajnokcsapat, a moszkvai Dinamó tagja. A nép­szerű „Misi” a napokban védte meg disszertációját. •, Müller (Bayern) és Emmerich (Borussia) végzett az első helyen a góllövőlistán, holtversenyben kiesett Essen (485 ezer), bajnokságban. Az abszolút elsőséget úgy döntik el, hogy azonos számú büntetőt kell rúgniuk a másik csapat kapusának. • Leningrádban hamarosan megnyílik az első labdarúgó fedett pálya 124x88 m-es mérettel, ahol télen is rúghatják a lab­dát. A pálya talaja döngölt föld, hogy más sportágak is szóhoz juthassanak. Labdarúgó-mérkőzéshez a talaj szintetikus gyep­­szőnyeget kap. Ki nyeri a jubileumi kupái? A Csepel Művek vezérigazga­tósága a Csepel SC-vel közösen a gyáróriás fennállásának 75.­­ fordulójára nagyszabásúnak ígérkező villanyfényes labdarú­gó-tornát írt ki. A kispályán lebonyolításra ke­rülő mérkőzéseken öt fővárosi csapat — FTC, U. Dózsa, MTK, Vasas, Csepel SC­­ és a Bp. Hon­véd külföldi vendégjátéka miatt, a hazaiak megerősített tartalékcsa­­pata jelezte részvételét. Június 27-én 18 órai kezdet­tel a hat csapat, két hármas cso­portban körmérkőzést játszik. Másnap, 20 óraikor előbb a cso­portok második helyezettje­ a 3. helyért játszanak, majd azt kö­vetően a győztesek a Jubileumi kupa sorsát döntik el. A torna érdekességei közé tartozik, hogy a találkozókat ké­zilabda-szabályok szerint játsz­­szák. Csak egy-egy kapus és hat-hat mezőnyjátékos lehet egyszerre a pályán, de további hat játékost végig lehet cserél­ni. Nincs les, és a kapusról nincs szöglet. A büntetőt a 7-es vonalról rúgják. A csoportmér­kőzések 2x15 percesek lesznek, a döntő­­és a helyezésekért fo­lyó találkozó 2x20 percig tart. Amennyiben a rendes játékidő nem hozna döntést, úgy csapa­tonként 3 játékos 1 — 1 büntetőt rúg. Így valószínű, hogy nem kerül sor ponzfeldobásra. A kispályás labdarúgás rend­kívül sok és gyors mozgást, pontos adogatást, jó helyzetfel­ismerést és labdakezel­ést igé­nyel. Érdekes, szórakoztató. Iz­galmas, és ami nem közömbös, benne van a játék save-koreai általában gólokban is bővelke­dik. Ez lesz az első nagyobb vil­lanyfényes torna hazánkban. És Csepelen, mindjárt a magyar labdarúgás krémje ad egymás­nak randevút. Az érdeklődés nemcsak a gyárváros futball­barátainak körében nagy. Bizo­nyosan mindkét napon megtelik majd a csepeli kézilabda-stadion. Kíváncsian várjuk a kispályás labdarúgás bemutatkozását, a szurkolók véleményét. És azt, hogy ki nyeri a szépveretű ku­pát, —ur—

Next