Népsport, 1967. június (23. évfolyam, 109-129. szám)

1967-06-20 / 122. szám

11-es volt?... Ki állt lesen?... Nagy szerep jutott a taktikának A rangadó néhány fontos részletéről A Ferencváros szombaton délután a Nép­stadionban több vitatott kérdést egy csa­pásra eldöntött. Mindenekelőtt bizonyította, hogy eddigi veretlensége alaposan meg­szolgált siker: a csapat szerkezetileg ki­egyensúlyozottabb lett, ők készültek fel a legjobban a tavaszi idényre, mert hosszú időn keresztül tartani tudták jó formáju­kat. A játékosok „együtt vannak”, a nehéz pillanatokban sem vesztik el fejüket, ha­nem töretlen akarással küzdenek a sike­rért. Most őket illeti a pálma: jelen pilla­natban a Ferencváros a legütőképesebb, legjobb magyar csapat! A 2:1-es győzelemmel jelentős előnyre tettek szert vetélytársaikkal szemben. A sportban semmit sem lehet előre biztosra venni, de a hét pont előny, s az ehhez még hozzászámítható sokkal jobb gólarány — bizony félig lefutott bajnokságot jelent... „Mészöly először véletlenül ért a labdához, de aztán..." A hétfői számunkban leközölt nyilatkoza­tokból is kitűnik, hogy bár a zöld-fehérek csak egy 11-esből rúgott góllal győztek, senki sem vitatja: megérdemelték a két pontot. Az más kérdés, hogy a rangadónak egyes részleteit vitatják a szurkolók, s ezen túlmenően a két edző által vívott tak­tikai küzdelemnek voltak tanulságos mozza­natai is, amelyeket okulás céljából sem árt elemezni. Tehát vegyük sorra: A mérkőzés sorsát eldöntő 11-es nem szokványos körülmények között született. Mészöly ugyanis estében ért kézzel a labdá­hoz, ezért a Vasas táborából többen is állít­ják: nem állt fent a büntetőrúgás jogossá­gának egyik kritériuma, a szándékosság. Megkértünk két játékost, Farkast és Al­bertet, hogy mondják el a legrészleteseb­ben, hogyan látták az esetet? Farkas: — Amikor Flóri visszahúzta a labdát, Mé­szöly elvesztette az egyensúlyát és úgy esett a földre, hogy a labda a hóna alá került. Vitán felül áll tehát, hogy a kezezés ténye megtörtént. Azt nem láttam pontosan, de elképzelhető, hogy Kálmán többször is, két­szer is hozzáért a labdához. Ezer esetből egyszer fordul elő, hogy az ember akarat­lanul ennyire „belegabalyodjék” a lab­dába. Viszont­­ láttam én már nyilván­valóan szándékosabb kezezést is, amiért nem ítéltek 11-est... Albert: — Megtoltam a labdát Köves mellett, megkerültem a hátvédet, és így kerültem kicsit kisodródva a kapufától mintegy 2,5 —3 méternyire az alapvonal mellé. A fu­tás közben láttam, hogy Mészöly keresztezni akar. Visszahúztam a labdát a pálya felé, közben 6 becsúszó szereléssel próbálkozott. Esés közben rákönyökölt a labdára, tehát azt lehet mondani, hogy először véletle­nül ért a labdához. De aztán magához húzta! Azért nem próbálkoztam lövéssel, mert nem akartam őt megrúgni. Pedig már „kitárult” előttem a kapu jobb oldala, ha nincs ez a kapusmozdulat, könnyűszerrel a hálóba juttathattam volna a labdát... Szőke jelenléte zavarta a kapust Sem a tv-riporter, sem az újságírók szombaton este nem tudtak magyarázatot adni arra, hogy De Marchi miért vonta vissza ítéletét, miért nem adta meg Ráko­sinak a gólját. Valamennyien csak azt lát­tuk, hogy a lövés pillanatában Petri Sándor partjelző magasba emeli zászlaját és amikor a játékvezető egy Vasas-játékos fi­gyelmeztetésére feléje néz, határozottan megismétli a jelzést. Kérésünkre Petri Sándor hétfő délelőtt bejött a szerkesztőségünkbe és lerajzolta, miért minősítette lesállásnak Szőke helyze­tét. Emlékezzünk csak vissza: Katona (11-es) vezette a bal szélen a labdát, társai be­adást vártak, és ezért a jobbösszekötő he­lyén többen is befutottak a kapu előterébe. Katona azonban visszafordult, és a védők sorfala előtt, a hátulról érkező Rákosi (10- es) elé tálalt. A válogatott játékos nagy erővel a bal sarokba bombázott, de közben Szőke (7-es) — aki az elmaradt beadás után elfelejtett idejében kilépni a lesről — a kapu előterében tartózkodott. Nem ért a labdához, de a jelenléte zavarhatta Kende­­resit, ezért Petri szerint szó sem lehetett tétlen lesre. A szabadon hagyott Rákosi „közbeszólt" A rangadó azzal is kiemelkedett a szok­ványos mérkőzések sorából, hogy a nehe­zebb helyzetben levő csapat taktikailag is kockáztatott, egy váratlan húzással próbálta meglepni ellenfelét. Már a tudósításban megírtuk, hogy Vidáts középrevétele kis híján százszázalékos sikert hozott. Az ő he­lyén felfutó Ihász beadásából szerezték az első gólt és ha Vidáts jobban feltalálja ma­gát, a továbbiakban egymaga eldönthette volna a mérkőzés kimenetelét. Tehát a terv igen jó volt! Arról nem te­het Csordás Lajos, hogy az így, előre meg­szervezett helyzetek közül csak egyet sike­rült játékosainak értékesíteniük, és ezzel lehetőséget adtak a Ferencvárosnak arra, hogy lélegzethez jusson, sőt igen ügyesen kihasználja a piros-kékek hadrendjének azt a gyengeségét, amit a Vasasnak, a saját terv megvalósítása érdekében, vállalnia kellett. A most már hónapok óta visszahúzottan játszó, középpályáról induló Albertet cél­szerűnek látszott a Berendesnél mozgéko­nyabb Mathesszel fogatni. Ez azonban azt jelentette, hogy Rákosi őrizetlenül marad!! Ez volt a Vasas tervében a kockázat. A mérkőzés előtt a Vasas vezetői is szá­moltak azzal, hogy Rákosi „közbeszólhat”. Nem tartották azonban túlságosan valószí­nűnek, hiszen a válogatott játékos sérülésé­ből felgyógyulva kapta vissza helyét a Fe­rencvárosban és előtte sem játszott kiemel­kedő formában. És hát a „valamit vala­miért! ...” Nos, Rákosi közbeszólt. Nem is akárho­gyan! Legjobb napjaira emlékeztető módon játszott, különösen az I. félidőben rengete­get mozgott, mindenütt ott volt, ahol kel­lett. A gól után, nem utolsósorban ő tar­totta a lelket csapatában, messze átlagon felüli teljesítményével. Olyan sokat jelentett taktikailag a Fe­rencvárosnak, hogy jogos a kérdés: nem lett volna-e érdemes az I. félidő hajrájában , amikor már eldőlt, hogy Vidáts középre húzása nem lesz sorsdöntő —, vagy mond­­j­­uk a szünetben átrendezni a Vasas had­rendjét? Úgy, hogy Rákosira is jusson zavaró?! Ezzel az ellenfél motorját kapcsolták volna­­ ki, s motor nélkül ugyebár ... C&K­ ... Az átszervezett MTK a tavaszi idény első felében biztatóan sze­repelt. Úgy látszott, hogy a pa­tinás kék-fehérek sok gyenge szereplés után, fokozatosan ma­gukra találnak. Nem így tör­tént, mert a folytatás elmaradt. Utoljára április 8-án hagyták el győztesként a pályát. Ennek már több, mint két hónapja. A legutóbbi fordulóban pedig a Hungária körúton sem tudták legyőzni a Komló csapatát. A hosszú ideje tartó hullámvöl­gyet így magyarázza Hidegkúti Nándor edző: — Elöljáróban annyit: nem fűz­tünk nagyon vérmes reményeket a csapat tavaszi szerepléséhez. Az új bajnoki idény előtt tárgyilago­san mérlegeltük a helyzetet. Úgy véltük, hogy 15 ponttal a bajnok táblázat közepén tudjuk zárni a tavaszi idényt. Ez már aligha si­kerülhet. Ennek okát három pont­ban foglalhatom össze: „ Kiderült, hogy több játé­kosunk még nem rendel­kezik megfelelő tapaszta­lattal. Máskülönben nem fordulha­tott volna elő, hogy a­ Bp. Hon­véd és a Diósgyőr ellen három perccel, a Győr ellen pedig egy perccel a befejezés előtt kaptuk a kiegyenlítő gólt. Ez három pon­tunkba került. Ilyen nem történ­het meg egy tapasztalt csapattal. 6 : A kulcsemberek teljesít­ménye általában­ döntően befolyásolja egy-egy mér­kőzés eredményének kialakulását. Márpedig a mi kulcsembereink: Nagy Pista, Dunai, Takács és Lutz hamar elfáradtak a tavaszi idény közepétől kezdve. Ennek követ­keztében a csapatnak nem­ voltak lendítői, irányítói. Ezért érték az együttes sorozatos sikertelensé­gek, vagy félsikerek. A fáradtság okait még nem tudtam megtalál­ni . .. " Több mérkőzésen is fel­ütötte fejét a taktikai fe­gyelmezetlenség. A legki­rívóbb példa erre az Újpesti Dó­zsa elleni mérkőzésünk volt. Oborzilnak a lelkére kötöttük, hogy szorosan álljon rá Göröcsre, állandóan zavarja, ne hagyja irá­­nyítani, építeni. Oborzil nem tar­totta be az utasítást. Ugyancsak nem fogták kellőképpen Dunait és Bék­ét. Minden áron a támadást eről­tették, le akarták győzni a na­gyobb képességű Újpesti Dózsát. Holott megmondtuk: ezen a mér­kőzésen elsősorban a biztonságra kell törekedniük! Csak akkor kap­tak észbe, amikor az újpestiek a negyedik gólt is berúgták, a haj­rában már azt játszotta a csapat, amit megbeszéltünk, de ekkor már csak a szépítésre futotta az időből. Most ,,fel van adva a lec­ke”, már csak az őszi idényben reménykedhetünk . .. Mípmm­méSms^ jJ^áeisSáL Előny hátrány. A Vasas és a Pécsi Dózsa az utolsó négy helye­zett ellen még nem játszott ott­hon. Ez most hátrány, de ősszel majd előny lesz. Fordított a hely­zet a Szegeddel, amely az utol­só néggyel már játszott otthon ... Az 5. fordulóban került a C&e­­r**1 a* utolsó helyre. Azóta ál­landóan, ott tanyázott. Most egy­­gyel feljebb jött. A Ferencváros biztosan vezet, de vannak olyan első helyek, ahol nem a zöld-fehérek neve talál­ható. A góllövés tekintetében pél­dául ez a sorrend: 1. Győr 39 gól, 2. Újpesti Dózsa 37, 3. Fe­rencváros 35 gól. Vagy a góllö­vőlista... Ahol Dunai Is (Újpesti Dózsa) 6 góllal vezet a ferencvá­rosi Albert előtt. Hét pont a Ferencváros előnye. Tavaly ennyi előnnyel lett bajnok a Vasas , a Ferencváros előtt. A 6. helyen tanyázó Szeged ugyanannyi pontot szerzett ott­hon, mint amennyit a 2. helyen álló Újpesti Dózsa. A Csepel csak annyi gólt rú­gott, mint amennyit a Ferencvá­ros­­ kapott. NB ifjúsági csoport Furcsaságok... Otthon 13 gólt kapott az Eger, idegenben pedig csak 8-at. Otthon 17 gólt kapott a Szombathely, idegenben pedig csak 12-t. Otthon 9 gólt rúgott az SBTC, idegenben csaknem ugyanannyit, 8-at. 1. MTK 13 10 1 2 22 : 8 21 2. Bp. Honvéd 13 10 1 3 23:11 20 3. Újp. Dózsa 12­­ 2 2 39:11 13 4. V. Izzó II 5 5 3 18:10 13 5. Csepel 13 6 3 4 26:18 15 6. BVTK 13 5 4 4 24:21 14 7. FTC 11 5 3 3 22:17 13 8. Bp. Sport­ 13 5 3 5 17:18 13 9. Tatabánya 12 3 2 7 13:21­­ 10. Ganz-MÁV­ 11 3 2 6 14:26 8 11. BVSC 13 3 2 8 8:22 8 12. Dorog 12 2 3 7 12:27 7 13. Vasas 11 2 3 6 11:27 7 14. Egyetértés 12 1 3 8 13:30 5 FTC—Izzó 0:0. Dorog—Ganz- MÁVAG 1:2 (0:2), MTK — Vasas 1:0 (1:0), BVTK—Csepel 2:3 (1:3), Újpesti Dózsa—Bp. Honvéd 0:1 (0:1). Egyetértés —BVSC 0:1 (0:0), Tatabánya—Bp. Spartacus 2:0 (1:0). Hétközben játszották: Ganz-MÁVAG-Izzó 0:1 (0:1). Milyen változásokat hozhat az utolsó forduló? ] A Ferencváros első helyét­­ semmi sem veszélyezteti, bármi­­l­­yen eredménnyel végző­dik a Szeged elleni mérkőzés. Nehéz elképzelni, hogy az utolsó for­duló változást hozhat a Csepel helyzetében, de a többi helye­ken sok csere lehetséges. A Csepel csak abban, az eset­­­­ben kerülne ki a veszélyes zóná­­­­ból, ha 5:0-ra legyőzi az MTK-t,­­ a Salgótarján pedig 2:0-ás vere­séget ezen véd a Pécstől. Felk­erülhet-e a Győri ETO az előkelő második helyre? Ennek feltételei: győzelem a Diósgyőr ellen, a két vetélytársnak, az Újpesti Dózsának és a Vasasnak pedig vereséget kellene szenved­nie. Miután a Győrnek kitűnő a gólará­nya, elképzelhető, hogy a harmadik helyen zárja a tavaszi idényt. Ehhez a Vasas pontvesz­tése szükséges és természetesen győri siker. Sokat javíthat helyezésén a Dunaújváros és a Komló is. El­kerülhet az Eger is az u­tolsó helyről. Feltételeit: győzelem a Dunaújváros ellen, a Csepel pe­dig pontot veszít. Sok váratlan dologra ad teh­át lehetőséget a hétvégi forduló. De minden eshetőségre végleges vá­laszt csak vasárnap este ka­punk .­­• A fináléhoz érkezett az NB I tavaszi idénye. A hét végén a következő párosításban játszanak a csapatok: Komló —Szombathely, Dunaújváros — Eger, Ferencváros —Szeged, Csepel — MTK, Újpesti Dózsa — Bp. H­on­vé­d, T­a­ta­b­ánya — Vasas, Győri ETO— Diósgyőr, Salgótarján — Pécs. A hét H­e NB I B: Száczer (Ganz-MÁVAG) Krompaszki (Miskolc) Fenyvesi (Várpalota) Kanyó (Szállítók) Duralta (Dorog) Palkovics (Pécs) Burányi (Bp. Előre) Szabó (BVSC) Benkuti (Budafok) Lakics (Dorog) Buczkó (M­iskolc) NB II. Keleti csoport: Kovács (KISTEXT) — Cseh (Cegléd), Gajdos (Mezőkovácsháza), Suhajda (KTE), Kacsai (SZVSE), Jó­­zsa (Sz­MÁV), Nagy F. (KISTEXT), Pál (B. Spartacus), Lajtos (SZVSE), Nagy F. (SZMTE), Szabó (SZ. MÁV). Közép csoport: Greff (III. ker. TTVE) , Szalma (S. Kohász), Tóth (Almás­füzitő), Bátor (Székesfehérvár), Benkő (Ormoebánya), Benkő (Borsod, B.), Markó (Esztergom), Pintér (III. ker. TTVE), Hor­váth (BVTK), Nagy (Székesfehérvár), Frits (ÉTI SE). Nyugati csoport: Bancsi (Dombóvár) , Tullner (Gy. Dózsa), Áldozó (Pápa), Mohácsi (PVSK), Csaba (K. Kinizsi), Király (Fűzfő), Gyorsok (Máza ,Szászvár), Bíró (Sz. Cipő), Krasnyánlzki (Pápa), László II. (Fűzfő), Józsi (Z. Dózsa). Hátvédek dicsérete P­écsett mindössze két gól esett, de nem a csatárok te­véséből. Még csak fedezeteket sem lehet dicsérni érte, hanem­­ a hátvédeket. Az egyik ug­yanis Káposzta, a másik pedig Hernádi nevéhez fűződik. Káposzta Benő ott folytatta, ahol kéztörése előtt abba­hagyta: nem látszott játékán a hosszabb kihagyás. Remek lövése meglepte Rappot. Nem maradt el tőle azonban Hernádi sem. Az egyenlítő gól az ő helyzetfelismerésének az eredménye volt. De emellett többször tört előre, részt vett a támadásokban is. Káposzta és Hernádi tehát jelesre vizsgáztak ezen a mér­kőzésen. Ugyanez azonban nem mondható el a pécsi és az új­pesti csatárokról. Pedig soraikban válogatottak­­ szerepeltek ** nem kis számban!... ~P külön feljegyeztük a­ wrintaniban test test elleni harcban, kemény csa* “M"***"fl“**,*e***f­szecsapásokbar­ nem volt hiány a rang­adón, örömünkre szolgálhat, hogy szándékosságnak még a nyomát sem lehetett felfedezni. Sportemberekhez méltó cselekedet volt az is, amikor a mérkőzés végét jelentő hármas sípszó után a Vasas játékosai szívélyesen gratuláltak a ferencvárosi fiúknak. Dunaiak egymás ellen. ^’^tékaf^deSTSI gyelemmel kísérte. Mint oly gyakran, a párharc ezúttal le az idősebbik „győzelmét” hozta. Az újpesti Dunai meglehetősen tar­tózkodó volt, annál inkább szorgoskodott Dunai János. _­á­ Jel. Salgótarjánban a Tatabánya a második noros eroesű, félidő első negyedórájában nagy lendü­lettel rohamozott a kiegyenlítő gólért. Hogy ez sikerült is, az há­rom ember érdeme. Szepesi nagyszerűen ívelt a kapu elé egy sza­badrúgást. Csernai jól sikerült fejest küldött a kapura, a védők­ről visszapattanó labdát pedig Kovács II vágta a léc alá. Sport­szerű jelenet volt, amikor mindhárom tatabányai játékost egyaránt ölelgették társai ... «___ tuiinaUDal zászlókkal vonulta­k fel vasárnak nangestiVBI, a győri SZUI-sol­ok Szombathelyre. De a hazaiak is felvették a versenyt és a félhivatalos­ számítá­sok szerint ez a mérkőzés döntetlenül végződött. — A szurkolóre elégedettek voltak az eredménnyel és úgy vélték, hogy mindkét pont otthon maradhatott volna... Ha nem hanyagolják el Szabó Sándort. A másik szélső, Ganz ugyanis a kitűnő formában Devil Keglovichcsal találta magát mindig szemben. Így nagyon nehéz dolga volt. - Mennyi az eredmény? mé­kőzés után, mert Vass pontosan a lefújás pillanatában fejelt gólt. Ez azonban érvénytelen volt, mert a játékvezető szerint a fütty után jutott a hálóba. Az újabb győzelem éremet keltett, főleg azért, mert tavaly az NB I B-ben az Eger kétszer győzött. flf ilCrentinel Tasst sokat korhotta a nézők egy része. Igaz, nem ment neki a játék, de ez nem s­ok arra, hogy meg nem engedett módon ..biztassanak” valakit. Szünet után már abbahagyták Vass „lelkesítését” és mindjárt job­ban is játszott... Inkább hagyta volna... d ők gyakran belenyúltak a csatárok lövéseibe. Legtöbbször azon­ban — rosszul. Egy alkalommal ezt tette Csetényi is, amikor Pa­taki lövését menteni akarta. A labda a felső lécre került, majdnem gól lett belőle. ÚJ SZELLEMŰ CSAPAT? Kispest. A Bp. Honvéd öltö­zője a mérkőzés előtt. Sípos, Tichy és Kocsis nincs a készülődök között. A fiatal Németh, Zimonyi, s a felépült Szendrei, valamint Tajti újra ott van. Szorongás érződik. Va­jon mire lesz képes az új ösz­­szetételű , tartalékos csapat? Szünet. Csendben, egymás mellett ülnek a padon. A lehető legnagyobb figyelemmel hallgat­ják edzőjük, Bozsik József sza­vait: — Ügyesen, lendületesen játsz­­tok, sokat mozogtok, s ami leg­fontosabb: mindenki szívvel-lé­­lekkel küzd. Ezt várjuk tőletek. Ha ilyen­­felfogásban küzdőtök a második félidőben is, nem le­het baj!... Aztán mindenkinek tanácsot ad. Felharsan a játékvezetői síp, s Komora mintegy útravalóul megjegyzi: — Hajtsunk rá!... Még egy gól, s mindjárt nyugodtabban fogunk játszani. A játékosok kimennek. Nyit­­rai Lajos sportköri elnökhelyet­tes, s Babolcsay György, a tar­talékok edzője jó hangulatban taglalja az első félidő tapaszta­latait. Nyitrai mondja: — Öröm nézni a fiúkat. Erről beszélnek a nézőtéren is. Min­denki dicséri a küzdőképességü­­ket. Igazuk van, rosszul lehet játszani, de szív nélkül soha’... És most a csapat jól, formásan is kombinál. A mérkőzés végén fáradtan, csapzottan, verejtékezve, de mo­solyogva jönnek be. Még úgy­szólván behallatszik a szurkolók tetszésnyilvánítása, a vastaps. Ki hitte volna, hogy 4:0 lesz a vége? Dicsérik őket a vezetők, s cso­dálkoznak is azon, hogy a fiatal, rutintalan Németh milyen mes­terien feltalálta magát kapu előtt, s Vági pedig miként volt képes sorozatban, rendkívül pontos, tértölelő, remekül tem­­pírozott keresztlabdákra. Nyílik az ajtó. Sipos Feri lép be. Mindenkinek gratulál. Az öltöző hangulata azt tük­rözi: új szellemű csapat van ki­alakulóban. Három helyen erősít a Valenciennes a magyarok elleni mérkőzésre ..Rangos befejezése lesz a francia­ labdarúgó idénynek a Valencien.r.cs—Budapest labdarú­gó-mérkőzés” — harangozzák be a franciák a szerda es­ti valen­­ci érmes-i mérkőzést. A francia csapat három helyen erősít a magyarok ellen, hogy kikkel és mi­lyen poszton, arra kedd délig még várni kel. A klub vezető­sége ugyanis csak ak­kor hozza nyilvánosságra az összeállítást. Francia vélemények szerint a csatársort erődítik meg, annál is inkább, mert az egész bajnoki idény folyamán a gólképesség körül voltak a legnagyobb ba­jok. A csapat 7. helyen végzett a bajnokságban, a bajnok St. Etienne-nel együtt a l­eg­kevesebb gólt, 37-et, kapta — védelme te­hát szilárd —, a rúgott gólok te­kintetében, azonban 42 góllal a mezőé­y végén kullog. A csapat két legismertebb já­tékosa a védelemben Plumi, a csatársorban pedig a hátra von­tan és előretoltam egyaránt jól játszó Bonniet, mindketten szere­peltek a Szov­jetunió elleni mér­kőzésen. A kapus Magterét az idény végén készített összeállí­tásban és rangsorolásban a fran­ciák az 5. helyre állították a jó kapus hírében, áll. A Valenciennes — a többi klubhoz hasonlóan — e héten megkezdi az átigazol­á­sokat. Tá­vozni készül Bocnel és Proverl­, de ügyükkel a klub vezetősége a magyarok elleni találkozóig nem hajlandó foglalkozni. „Be kell bizonyítanunk a hazai szurkolók előtt a magyarok elleni mérkőzésen, hogy csapatunk való­ban a fejlődés útjára lépett —– nyilatkozott Gaby Róbert, a csa­pat edzője. — A kezdeti gyenge szereplés után a bajnoki hajrában csapatunk megállta a helyét, s otthon ebben az idényben mind­össze négyszer kaptunk ki. A magyarok ellen természetesen egé­szen más lesz a helyzet. De min­denképpen komoly helytállásra számítok a csapattól.*1 GÓLLÖVŐLISTA KB I­ Keleti csoport: 10 gólos: Silke (Pénzügyőr). 8 gólos: Vörös (SZVSE), Nagy F. (SZMTE), 7 gó­los: Szappanos (KTE), 01-37 (Martfű), 6 gólos: Szabó (­Sz. MÁV), Liptai, Csontos (CVSE), Sántha (Jászberény), Holló (Gold­­berger). 5 gólos: Batke (Békés­csaba), Sajtos, Maj­zik (SZVSE), Nagy II (KISTEXT), Pallai (SZI.ITE), Ád­ám, Bohács (Kiskun­félegyháza), Keresztesi (Jászbe­rény), Nagy (Goldberger). Közép csoport. 11 gólos: Si­mon II (III. ker. TTVE). 10 gólos: Kozik (Nagybátony). 9 gólos: Ka­locsai (BEAC). 8 gólos: Riadics (Almásfüzitő), Bácskai (REAC). 7 gólos: Malter (BVTK), Volek (ÉTI SE), Balázs (KMTK). 6 gólos: No­­váik (Esztergom), Bodó (Izzó), Nagymajdon (Kseterettye). 5 gó­los: Gabnai (Izzó), Kocsis, Pintér (III. iker. TTVE), Tóth (Ormoebá­nya), Adány (BVTK), Mátrai (Al­másfüzitő), Gál (Rudabán­ya). Nyugati csoport. 10 gólos: Arany (Táncsics SE). 8 gólos: Bí­ró, Gaál (Szombathely), Kőmű­ves (Dombóvár). 7 gólos: Her­nádi (Táncsics SE), Major (Nagy­kanizsa), Bíró, Szabó (ZTE), Cson­tos (Fűzfő). 6 gólos: Szökős­ (Má­­za-SzászVár), Lukács (Nagykani­zsa), Szűcs (Pápa), Kisuczky (Pé­csi Ércbányász), Garami (PVSK). 5 gólos: Szabó (Sopron), Maklári (Tánceic­s SE), Egyházi (Veszp­rém), Göncz (K. Kinizsi), Vincze (PVSK). Kedd, 1967. Június 20. 3

Next