Népsport, 1967. június (23. évfolyam, 109-129. szám)

1967-06-25 / 125. szám

A válogatott is augusztus elején kezd IV vári és őszi tervekr­ől Il­ovszki Rudolffal T­eljesen egyszerű tények is másként hatnak, ha­­ a másik oldalról vesszük őket szemügyre. Itt van például a labdarúgói­dény-zárás. A szur­kolók számára a tavaszi műsor vége befejezést jelent, amely után eseménytelen, unalmas he­tek következnek. A szakveze­tők ezzel szemben örülnek a szusszanásnyi csendnek, mert sok mindent tehetnek, rendez­hetik a sorokat, felkészülhetnek az igen izgalmasnak ígérkező „II. félidőre”. S ebbe a tervbe belefér az is, hogy néhány klubban egy-két hétre egyszerűen eltiltják a já­tékosokat a labdától, mások ép­pen csak valamit mozogva akar­ják megpihentetni az izmokat, idegeket. Hogy aztán egyre fo­kozódó intenzitással újra terhel­hetők legyenek... A szövetségi kapitány is sza­badságra, a Balaton mellé ké­szül. Az irattartóban azonban már készen áll az őszi terv váza. — Mikor láthatják a pályán újra együtt a válogatott játé­kosokat, s őszre változik-e a felkészülés módszere? — A programok túlzsúfoltsága miatt minden szinten nehézsé­gek vannak az időpontokkal, de mi, remélem, augusztus 2-án el­kezdhetjük a közös munkát. S aztán már hetente, 9-én, 16-án és 23-án összejövünk edzőmér­kőzést játszani. A tétre menő ta­lálkozók időpontja ismeretes. A szeptember 6-án sorra kerülő osztrák—magyarral, majd az ezt követő marseilles-i vendégjáték­kal fejezzük be nyilvános elő­készületeinket a rendkívül fon­tosnak ígérkező, NDK elleni el­ső Nemzetek Kupája találkozó­ra. Aztán az október 8-án sor­ra kerülő magyar—román válo­gatott találkozó és a 29-i NDK elleni visszavágó között és után — október 11, 18, november 15, 22, 29-én — később kijelölendő ellenfelekkel találkozunk. A munka dandárját tehát ősszel is a klubokban végzik el a játéko­sok, ebben nincs változás. — Milyen tapasztalatokat vont le tavasszal, hogyan si­került a klubmunkára alapo­zott felkészülés? — Az elején voltak zökkenők, apróbb viták is. Aztán nagyjá­ból egyenesbe jöttünk. Megíté­lésem szerint akkor járunk reá­lis talajon, ha számítunk arra, hogy az egyesületi edzők min­denekelőtt, érthetően, a saját gondjaikra koncentrálnak. En­nek figyelembevételével kell itt a szövetségben formálni a terve­ket, a válogatott játékosoktól pe­dig megkövetelni, hogy a két fronton egyforma lelkesedéssel, kötelességtudattal álljanak helyt. Az akarással, fegyelemmel ta­vasszal nem volt sok probléma, az más kérdés, hogy néhány já­tékos nem tudta elérni azelőtti legjobb formáját.­­ Megítélése szerint ősszel nehezebb mérkőzések várnak a válogatottra? — Nem könnyebbek, mint ta­vasszal ... A dánok, a hollan­dok és a jugoszlávok is tudnak futballozni, ezt mások ellen is bebizonyították. Az NDK válo­gatottja — ezt nem is titkolják —, hallatlan lelkesedéssel készül, hogy megtörje az ellenük elért szép sorozatunkat. A Népsta­dionban sem fogják könnyen megadni magukat, nem is be­szélve a lipcsei visszavágóról. De ez ma már minden tétre menő mérkőzésen így van. Ezért fogalmaztam meg én úgy a kö­vetelményt, hogy aki válogatott akar lenni, az a csapat érdekei­nek alá helyezzen minden egyé­ni törekvést, képes legyen ön­­feláldozóan is harcolni a sike­rért, s­e tudjon futballozni. Ősszel is ez lesz a jelszó, ezek figyelembevételével állítjuk ösz­­sze a keretet!... — Mikor kezdik el az olim­piai csapat határozottabb ki­alakítását? — Novemberben... Az ez évi hivatalos program befejezése után, szétosztjuk a játékosokat, s az olimpiai csapatnak is igyekszünk megfelelő mérkőzés­sorozatról gondoskodni, hogy ta­vaszra túllegyenek a kezdés ne­hézségein. — Mit szándékoznak tenni. Illetőleg javasolni a klubok­nak, hogy ősszel minden válo­gatott kerettag megfelelő for­mában legyen? — Mindenekelőtt le szeretném szögezni, hogy Bene, Molnár és Farkas is — tehát akinek a tel­jesítményét tavasszal egy-két mérkőzés után jogos kritika érte — hasznos tagja volt a csa­patnak. Kifogástalan küzdőszel­lemükkel jól beilleszkedtek a gárdába, értékes gólokat szerez­tek, vagy készítettek elő. Re­mélem, őszre visszanyerik ma­gabiztosságukat, s akkor vitat­­hatatlanabbul igazolják a bizal­mat. Már egyszer szó volt ar­ról, hogy a klubok speciális cél­kitűzései szabják meg az ott folyó munkát. Én csak a saját véleményemet mondhatom el, most szerintem is indokolt egy rövid pihenő, hiszen esemény­dús fél év áll a játékosok mö­gött. Különösen vonatkozik ez azokra a klubokra, amelyek erő­sebben érdekelve voltak a válo­gatottban is.­­ De szorosan idetartozik, hogy éppen a sokat foglalkozta­tott játékosok, tehát Mészöly, Szűcs, Ihász, Albert, Rákosi és Tamás értek el az első félévben kiemelkedő formát. A nyári fel­készülési tervnek is alaposnak kell lennie, biztosítani a megfe­lelő megterhelést, hogy zökke­nőmentes legyen az átmenet a versenyszezonban. Nagy általá­nosságban én az egyéni munká­nak a híve vagyok, világhírű csapatoknál zömmel így dolgoz­nak az edzők. Minél előbb átál­­lunk mi is, annál jobb lesz ... Minden nézőpont kérdése... így látja, ezt tervezi a szövet­ségi kapitány, az MLSZ székhá­zában. De a magyar labdarúgás érdekében reméljük, azonos ol­dalról tervez a klubok szakve­zetőivel. B. P. MEGJEGYZÉSEK a szorító mellől »A BÍRÓBIZOTTSÁG ma már összetételében nem alkalmas az előttük álló feladatok mara­déktalan, hibátlan ellátására’* — a februárban tartott országos ökölvívó tanácskozás tárgyila­gos megállapítása nem keltett különösebb meglepetést a szo­rító körül járatos, a bíráskodás helyzetét, színvonalát ismerő sportkedvelők számára. Az érte­kezlet után, az egyéni versenyek során, úgy tűnt, hogy a testü­let, sőt a szövetség is igyekezett levonni a bíráskodás megjavítá­sával kapcsolatos elengedhetet­len konzekvenciákat. A színvonal javításához a bírók munkájának támogatásá­hoz szerkesztőségünk is igyeke­zett hozzájárulni. Napirenden az ökölvívó bíráskodás” címmel meg­jelent cikksorozatunk keretében a bizottság vezetője, a legjobb ma­gyar bírók és az edzők képviselő­je mondta el véleményét erről a valóban fontos, az amúgy is ne­hezen fejlődő magyar ökölvívás előrehaladását gátló kérdésről. Az összefogás eredményeképpen min­denki örömmel nyugtázta a való­ban tisztult légkört, a versenyek zavartalan lebonyolítását, a né­hány lényegtelen hibától elte­kintve tárgyilagosnak, jónak mondható bíráskodást, aztán jött a CSB, és újra felbolydult méhik­ashoz hasonlít a szorító és környéke. Holott a CSB keretében lezajló mérkőzé­sek sem a versenyzők egyéni minősítéséhez sem az ezen ala­puló szakosztályi rangsor meg­állapításához nem nyújtanak ala­pot. De ki tudja, miért, ott foly­tatódott az egész, ahol az ősszel abbamarad­t. Már az első mér­kőzés óvást hozott, tíz napra el­húzott döntéssel. A pohár azon­ban a Csepel—Vasas mérkőzésen történtek kapcsán telt meg csor­dultig. A hib­át hibára halmozó, erélytelen bíráskodás, a fejelése­ket rend­re megtorlás nélkül ha­gyó Kristóf mérkőzésvezető mű­ködése, a köz­önség befolyása­­ alá került pontozók Indi.S­zponált-­­ sága joggal keserítette el a rész-­ vevő csapatokat, szakvezetőket és a sportkedvelőket. — ÉRTHETETLEN számunkra a bírók gyenge, elsősorban Kristóf indiszponált működése — jelen­tette ki határozottan dr. Hub­ay Lajos, a szövetség elnöke. — Az egyéni versenyeken mutatko­zó javulás után ilyen bíráskodás­sal a CSB-n hozott torz, valót­lan ítéletekkel versenyzők, ed­zők munkáját veszélyeztetik, egyszerűen akadályozzák az ökölvívás előrehaladását. A HELYZET tehát a­la­pjaiban alig változott. A múlt évi pana­szok ismétlődnek. hgy ököl­vívó­­sport légiköre változatosu­l meg­tisztításra vár. A jelenlegi zsák­utcából kivezető utat, vélemé­nyünk szerint, az MTI sportszö­vetségi osztálya által múlt évben javasolt, de sajnálatosan, el­ma­radt intézkedések foganatosításá­val kellene kezdeni. A sport­ve­zetés ugyanis a múlt évi tapaszt­­ala­tokon okulva: — önálló, semleges szakvez­e-* tőikből álló szervező bizottság lét­rehozását, •— a szorító környékiének ki­ürítését; — a bíró- és edzőbizottság kö­zötti eredményes kapcsolat ki­alakítását; — a bírók állandó továbbkép­zésének és el­igazításának szüksé­gességét javasolta. MINDEHHEZ a legjobb formá­ban­ levő bírák szerepeltetésének, a durva hibákat vétő, elsősorban az egészség megóvását elmulasz­tó bírók felelősségre vonásának kérdését is megfontolásra ajánla­nánk. Egy biztos. Ha egy kettős mérkőzésnek nyolc sérülés az ára, akkor nem kérünk a CSB- ből! Tévedni lehet, egy-egy íté­leten legfeljebb két amúgy sem különösen lényeges pont sorsa múlik, de a mérkőz­ésvezetők és mindenki elsőrangú kötelessége, hogy a versenyzők egészségére vigyázzon. S ehhez tiszta lég­körre van szükség a kötelek kö­zött, a szorító mellett és a ku­lisszák mögött egyaránt. Vad Dezső is/SSI/SSSS/SS/SSS/SSS/SSS/SS//SSI/SSSS//SS//S/SSS/SS///SSS/SSSSSS/SS/S//////S/SSSSS/S/SSSSSSSS/S/SSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSS/SSSS/SSSSS/SSSSSSSSSSS/SSS/SS Így pihen egy párizsi család Magyarul beszélő francia filmvígjáték Korhatár nélkül megtekinthető Bemutató: június 29. Budapesten június 22-től a Vörösmarty Kertmozi műsorán . A FORDULÓ VÁLOGATOTTJA Papírsúly: Czajkó (Cse­pel); légsúly: Junghaue (Vasas); harmatsúly: Ba­logh (Újpesti Dózsa); pe­helysúly: Paimpuk (Zalka,); könnyűsúly: Szirony (Zal­ka); kisváltósúly: Gúla (MTK); váltósúly: Turza (Vasas); nagy váltósúly: Tú­rós (Újpesti Dózsa); kö­zépsúly: Schrick R. (Va­sas); félnehézsúly: Máthé (Bp Honvéd); nehézsúly: Szabó (MTK). VÍVÓ-VILÁGBAJNOKSÁG, MONTREAL Lassan már késsek a fegyverek A műkezek­et nem hozod? Nemere elhúzza a száját, rásandít a géz és gipsz kombinációra, az­tán kijelenti, hogy nem, az csak a víváshoz kellett, eddig, ma már ahhoz sem fogja fölvenni. A jobb karja pedig még erősen dagadt, fájhat is becsületesen. Vasárnap fejelt a Palatínuson, ráesett, kész. A kö­nyöke nem hajlik. Még szeren­cse, hogy 5 bal kézzel vív. A jobbon rajta lehet a gipsz „mű­kéz”, bár akadályozza a mozgás­ban az vitathatatlan Dehát ez van. Schmittel indulnak Orosz­lányba, a hőerőműbe Kulcsárért. Kulcsár ugyanis reggel négy órakor kel minden nap, vonat­tal megy, munka után meg Schmitt, mert neki van kocsija a csapatból — megy érte, hogy korán délután már odaérjen az edzésre. Nemere rendszerint el­kíséri, már csak azért is, mert az út a szülőfaluja mellett visz el . Hogy mit meg nem tesz az ember a csapatért?! Mi? «-­ Schmitt kez­di az ugratást. — Bár, ha csak azon múlna az aranyérem, akkor minden nap körbeutaznám Kul­csárért az országot. Nemcsak ezen múlik, de egye­lőre ebben maradunk, aztán B. Nagyra terelődik a szó. „Macu” fogorvosnál van, valószínűleg kihúzzák egy fogát. — Nem szeretnék a helyében lenni — mondja Schmitt, aki most igazán elemében van. — Mert amilyen szívós, kemény, konok fickó, biztosan olyanok a fogai is. Keményen ragaszkodnak az agyarai a nehezen megszerzett helyükhöz. A dolog happy enddel végző­dik, B. Nagy megússza a fog­húzást. Az edzésen Kamuti Je­nő ezalatt atyai, tehát szigorú feddésben részesíti Fenyvesit. “ ... szóval ha nem vívsz ko­molyan tőrrel is, becsszóra meg­verünk. Az rendben van, hogy a párbajtőrcsapatban is benne vagy, de azért az mégis disznóén­g ... *­» De Jenőkém ... — Nem. Most is vedd csak fel a Sámét, és gyere asszózni. Nekünk is vannak elképzeléseink a világ­­bajnokságról ... Kiváltképpen, hogy végre Szabó Sándor is kezd magára találni. Neki régi bánata, hogy mindig a világbajnokság idejére törik le, a múlt héten ennek megfe­lelően „borzalmasan” vívott Bedagadt a térde is. Már-már feladta a harcot, megbékélt sor­sával, aztán mégsem. — Kezd egy kicsit menni a do­log — mondja és látszik, mada­rat lehetne fogatni vele örömé­ben. Minden­esetre, gyönyörűen iskolázik. Sőt a végén, miután két találatot jó érzékkel leta­gad, megnyeri mestere, Hatz József ellen a szokásos egy ta­lálatra menő csörtét is. A Gyarmati Mihály—Ferenc* Károly duó, a szerelő szobában, valamivel kevésbé derűsen áll­ja a meleget Igaz, dolgoznak feszt. — Máskor hat hét alatt kellett elkészülnünk a fegyverekkel —– mondja Ferencz — most három hetünk van rá. Versenyzőnként nyolc fegyvert kell összeszerel­nünk, aztán testvezetéket... Hússzor nyolc az százhatvan. És végső soron ezeken a fegy­vereken múlik sok minden. A két Kovács kora délután botlik össze, Attila közli öccsé­­­­vel a várható fejleményeket: — Úgy készülj, hogy délután­­ legalább egy óra iskolát kapsz a­­ Siegfridtől, utána meg egy teljes­­ órát kell vívnod velem.­­ — Úgy éljek, őrült vagy! s shüledezik Tamás. — Még életem­­­­ben ennyit nem vívtam egy folyó I tóban. Es ebben a melegben­ . Nem létezik. Szerintem viccelsz. I Belül azért más véleményen Iván, mert Bakonyinak megjegy­zi:­­ —■ Megyek addig pihenni, mert­­ez képes rá és tényleg megteszi. I Aminthogy meg is tette. A­­ két Kovács is, meg a többiek is. .Nem is kettőt, hanem hármat. I Három órát vívtak „abban” a­­ melegben. ! Pedig tényleg nagy a hőség. Dávid Sándor sportolóink külföldön A magyar katonait labdarúgó­válogatott Phenjanban megkezd­te koreai vendégszereplését. Az első m­érkőléésert a koreai nép­hadsereg válogatottja volt a magyar együttes ellenfele, és at­tól 6:1 (3:0) arányú súlyos vere­séget szenvedett. Hatvanezer néző előtt 30 fo­kos melegben zajlott le a talál­kozó. Az első percektől már ha­talmas nyomás nehezedett a ma­gyar kapura, és a 22­ percben már 3:0-ra vezettek a hazaiiak. A második félidőben sem változott sokat a játék képe, milttől végig a koreai csapat támadott, amely erőnlétileg és gyorsaságban fe­lo­rmtta a magyar csapatot. A magyar katonai válogatott­­leg­közelebb a belügyminisztérium csapata ellen lép pályára. (MTI) GULYÁS LONDONBAN.­­A ma­gyar bajnok e héten London vá­ros bajnokságán, a Queen’s Club versenyén szerepelt. Az előmér­­kőzések során 6:2, 6:3 arányú vereséget szenvedett az ameri­kai McManustól. A hétfőn kez­dődő Wimbledoni versenyen ugyancsak induló Szikszay és Szőke szombaton utazott el az angol fővárosba. 1 .A SPORTOLÓJA: Kalocsai Henrik­ Az első európai hármasugró­válogatón, Szófiában csúcs kö­rüli eredményre számított, de végül csak hatodik lett Kalocsai Henrik. Azzal magyarázta, hogy hiányzott az igazi versenyhangu­lata, egyetemi vizsgái közben nem tudott eléggé összpontosí­tani. Vasárnap a budapesti vá­logatón, már túl a vizsgákon, nem volt baj a hangulattal. Újra a régi, vérbeli küzdőt láttuk a Népstadionban, minden idegszá­lával harcolt a győzelemért, amelyet bizony nem adtak köny­­nyen. Kétszer kellett érte csú­csot javítania. A sorsolás előnytelen volt, hi­szen legerősebb ellenfelei min­dig utána következtek. Első kí­sérleténél visszaült, a biztató másodiknál belépett, s a harma­dik, a 16.63-as rekordugrás után is csak rövid ideig tartott az öröm. A döntőben Szmidt, az olimpiai bajnok túlugrott, és Kalocsainak ötödikre 16.74-gyel, a világ idei legjobb eredményé­vel kellett válaszolnia, hogy is­mét az élre kerüljön. De még mindig nagyon idegesen figyelte ellenfeleit, félt, hogy egy szél­rohamot elkapva, túlugorják. Utolsó kísérletébe ezért még egyszer mindent beleadott. Az első két ugrás alapján ez ígér­kezett a leghosszabbnak (na­gyon nagynak), de a befejezés előtt elvesztette egyensúlyát s így „csak” 16.63-ra sikerült. A győzelmet biztosító, 16.74-es csúcsnál csak az 1960 óta világ­rekorder Szmidt (17.03), honfi­társa Jaskulski (16.76) és — egy centivel — az amerikai Walker ugrott eddig nagyobbat! Magyar férfi ugró még sohasem került ilyen előkelő helyre az örök világranglistán! Tegyük hozzá, Kalocsai hoss­szú lábaiban már tavaly is „benn” volt ez az eredmény, csak a belépések ütötték el tőle. A nekifutását még most sem si­került egészen beszabályoznia, de az utolsó évekhez képest azért már biztosabb lett. Jog­gal büszke arra, hogy vasárnap csak egyszer lépett be és három­szor ugrott a régi csúcson felül, mindig a megengedettnél gyen­gébb hátszéllel. A budapesti győzelemmel ja­vultak az esélyei, hogy Európa­­válogatott legyen. A montreali repülőjegyért legerősebb ellen­felének Jaskulskit és Rockhornt tartja. Az utolsó szót majd jú­lius 4-én Stockholmban a har­madik válogató mondja ki! (így él az olimpiai falui­s­­ § Más elnevezés híján falunak ^ nevezik azt a helyet, ahol az $ „olimpiások” laknak. Az úttörő-olimpia résztvevői­­­ nek is megvan a maguk faluja. ^ Ismertebb nevén ez a: | Csillebérci nagytábor. $ A kapuban harsány zeneszó § fogad. A zenei instrumentumok § megszólaltatóit derékmagasság-­­ ban kell keresnünk. Ők is piros § nyakkendős úttörők. Ők fogad­ják a táborba érkező vendége­­­­ket, szabad idejükben pedig — ^ ha nem is mindig — gyakorol­­­ nak. ^ Most a gyakorlás ideje van. S A szám címe, amelyet a zene­­^ kar vezetője, Rajnai Henrik ^ szerzett, még nem végleges. Va­­­­lami olyasmi lesz: „Véget ér a­­ tanítás”. Ami viszont végleges $ — ezzel a számmal búcsúznak ^ majd a záróünnepségen a részt­­ vevők. Hallgatjuk a szöveget is. S Csengő hangon szárnyal a dal: ^ ____Csillebérc, ^ Álmom hogyha teljesül... § Ott fenn a hegyek tetején,­­ Hűs fák közt élni jó, ^ Szívemből így köszöntlek: Csillebérc — S Hah­a hóóóó ,. Mi dicsérjük a számot, Rajnai Henrik elhárítja. — Menne ez jobban is — mondja. Aztán előszólít a sorból három fiút, és szólásra biztatja őket. Elhaló nyöszörgés csak a válasz. Mindhárman be vannak rekedve. De valami félelmetes módon. A magyarázat: — Nemcsak zenészek — szur­kolók is. Semmi mást nem tet­tek, csak buzdítottak egy röp­labdac­sapatot... Helyben vagyónk, lépést sem tehetünk, hogy ne ütköznénk a sport valamiféle megnyilvánulásába. Sablon? Sablon, de ha hűek akarunk maradni az igazság­hoz, nem írhatunk mást. Árnyékban huszonnyolc fok van. A pesti kosárlabdások a hatalmas fák árnyékában fociz­nak — a tolnai kosárlabdások­­kal. Az eredmény a vidékiek javára 5:2. — Nem sokáig... — jegyzik meg a pestiek. Aztán mi jegyezzük meg: — Nem lesz ez kicsit túlságo­san sok a jóból. Délután még mérkőzésetek is lesz... — Éppen azért — felelik. — Kell egy kis átmozgató edzés mérkőzés előtt. A kis átmozgatás már egy órá­ja vitathatatlan hevességgel fo­lyik. Az edzőpályák felé vezető úton el kell mennünk az orvosi rendelő előtt. Az orvosnő ül a padon és munka híján napozik. A tábor megnyitása óta négy „komo­lyabb” esete volt. Két tüszős mandulagyulladás, két gyomor­rontás. Pedig a gyerekek esküsznek, hogy jó a koszt. Talán ez az egyetlen alkalom, amikor a két kis páciensnek egy kicsit túlsá­gosan is sok volt a lóból... Az edzőpályákat délelőtt ti­zenegytől lehet igénybe venni. Perzsel a nap, de vannak olya­nok, akiknek nem ez okozza az elsőrendű gondot. A székesfehérvári Horváth Sándor három csapatot készített fel az úttörő olimpiára. Egy­­egy fiú kosár- és kézilabda­csapatot és „saját csapatát”, — a lány röplabdázókat. Átmozgató edzést tart G is,­­­ amely egy kicsit különbözik a ^ fiúk rögtönzött focimérkőzé­­­ sétől. „Skáláznak” a lányok, is­ @ merkednek a hálóval, — még csak egy mérkőzést játszottak a­­ csillebérci pályán, és az edző­­ egyáltalán nem elégedett ve- ^ lük. S korholja is őket. Otthon — § mellesleg ugyanezek a lányok § az NB II-ben — sokkal jobban játszanak általában. Aztán megtudjuk az első mér- ’ kőzésük eredményét. Játszma- § veszteség nélkül győztek a ka- ^ posváriak ellen. Hát mondja valaki, hogy nem § komoly dolgok ezek. Edzőnek, & versenyzőnek nem csupán a § részvétel fontos ezen az olim- ^ pián. & Ami viszont az egyéb progra- ^ mokat illeti, szellemi vetélke- % dők­ről, őrsi versenyekről, kul- $ turális programról van itt szó, § — más a helyzet. § Ott valóban csak a részvétel ^ fontos. S Részt is vesznek mindannyian, $ — nagy lelkesedéssel, igazi, fia­­­­talos tűzzel, lendülettel. így él tehát az olimpiai falu ^ — valahogy. Naményi József ! i ■ o , Vasárnap, 1967. Június 25. )

Next