Népsport, 1967. szeptember (23. évfolyam, 174-194. szám)

1967-09-15 / 184. szám

A MAGYAR TESTNEVELÉSI ÉS SPORTSZÖVETSÉG LAPJA PÉNTEK, 1967. SZEPTEMBER 15. ^ Ára: 60 fillér if XXIII. ÉVFOLYAM, 184. SZÁM mi iMBimiiHimmui­m bajnokságok - két sportágban idénynyitás KIKÜLDÖTT MUNKATÁRSUNK JELENTI KIJEVBŐL A szovjet és a nyugatnémet atlétákat tartják esélyesnek Több érdekes változás az EK-döntő csapataiban Az ukrán főváros képén is meglátszik az atlétikai EK-döntő közeledése. A főútvonalakon kü­lönböző nyelvű transzparensek üdvözlik a résztvevőiket, és sű­rűn látni a verseny jelvényével, rúdugrót és célba érkező futó­nőt ábrázoló plakátokat. Az európai rangadó szereplőit a tizenöt emeletes Moszkva Szállóban helyezték el. Szerda estiig már csak két csapat hiány­zott. Az NDK atlétáinak külön­­gépe légköri viszonyok miatt órákig Prágában vesztegelt és csak hajnalban érkezett meg, csütörtökön délben a lengyelek futottak be utolsóként. A szálló előcsarnokában állan­dóan nagy a forgalom, verseny­zőik, vezetőik, újságírók tárgyal­ják az esélyeket Egy nappal a rajt előtt az a vélemény, hogy a férfi dön­tőn az elsőség, akárcsak két éve, a szovjet és a nyugatnémet at­léták között dől el. Biztosra ve­szik, hogy a szovjet csapat ala­posan felkészült a kupa meg­védésére, de hozzáteszik, hogy a 6—5—4—3—2—1-es pontozás mellett a többi részvevő is befo­lyásolhatja a­­két nagy” pár­harcát. A nyugatnémeteknek gondot okoz a 400-as Roper és még inkább a kalapácsvető Be­­yer sérülése, bár utóbbi min­denképpen indulni fog. Robert Robin, a francia csa­pat vez­etője borúlátó, szerinte Bambuck hiányát nagyon meg­érzik, mégis a franciákat a len­gyelek elé várják a pontver­senyben. A lengyelek ugyanis maguk is vallják, hogy a futó­számokban idén gyengén állnak, az Európa-bajnok Máriák nincs valami jó formában és Dudziak nélkül csonka lesz a váltójuk is. Az ötödik helyre az NDK-t vár­ják. A pénteken lepergő női döntő esélyeit illetően, már sokkal in­kább megoszlanak a vélemények. A nyugatnémetek itt is nagyon erőse­k, bár 800-an megérzik a sérült Kessler kiesését. A védő szovjet csapat egyelőre kérdő­jel, mindenesetre élvezi a hó­­(Folytatás a 6. oldalon) Korán beletörődtek a döntetlenbe... Diósgyőr-Csepel 1:1 (1:1) 8000 néző. Vezette: (4) (Biróczki, Vincze Csepel, Szilvási dr.). Diósgyőr: Tamás (9) — Ko­vács (6), Gál (6), Szucsányi (8), Hajas (5), Ruttkai (6), Vass (5), Abuczki (4), Szurgent (5), Hor­váth (5), Sikora (5). Edző: Szabó Pál. Csepel: Fatér (6) - Vellai (6), Molnár (7), Pető (5), Faludi (6), Kandi (6), Dinopulosz (4), Rot­­tenbiller (6), Kalmár (6), Loson­ci­ (5), Gondár (5). Edző: Keszt­helyi Mihály. Góllövő: Horváth (1. perc), Kalmár (25. perc). Szögletarány: 8:3 (6:1) a Cse­pel javára. Góllal kezdődött a mérkőzés: Szurgent, Vass volt a labda út­ja, a szélső Horváthoz továbbí­tott, s ő közvetlen közelről a bal felső sarokba fejelt. 1:0. A másik oldalon Tamás, ka­pujából kifutva lábbal mentett Losonczi elől. Mindjárt utána Kalmár fejelt kapu mellé. A 12. percben szabadrúgáshoz jutott , Csepel a diósgyőri kaputól 17 m­-re. Rottenbiller legurította a labdát Gondámak, a szélső lö­vését Tamás szögletre ütötte. A 25. percben egy beadás a mint­egy 3 méteres lesen álló Kalmár elé került, a csatár senkitől sem zavartatva, 10 méterről a kapu jobb oldalába, a léc alá küldte a labdát. 1:1. A 30. percben Szucsányi, Szur­gent adogatás után a középcsa­tár 15 m-ről a kapu fölé bom­bázott. A 35. percben Rottenbil­ler 17 méteres szabadrúgása a védőkről a kapu felé pattant, Tamás óriási bravúrral ütötte szögletre. A 40. percben Sikora, a 42-dikben pedig az elől tar­tózkodó Szucsányi labdája fog­lalkoztatta Fatért. A 3. FÉLIDŐ elején, a 46. percben majdnem ismét sikerült , „összehozniuk” egy gólt a csepeli védőknek. Rosszul továbbították előre a labdát, Sikora rácsapott. A Fa­tér csak szögletre tudta hárí­tani a lövést. Ezután Losonczi felszabadító rúgását Szucsányi elcsípte, de a bal kapufa mellé helyezett. Az 54. percben Kal­már nagy helyzetben kivárt, és szerelték. A másik oldalon Szur­gent kitört, a védők csak kísér­ték, de 8 méterről a jobb kapufa mellé küldte a labdát. Az 57. percben Kalmár lövését Tamás szögletre ütötte. Az 58. percben Abuczki és Kalmár összecsapott, a csepeli játékost 4 percig át­ol­­ták, aztán a jobbszélre állt. A 15. percben Losonczi lerázta ma­gáról a védőket, megindult a kapu felé, a 14 méterről kül­dött labdát Tamás gyors vető­déssel elcsípte. A 70. percben, csepeli támadás végén, Rotten­biller lövését fogta a diósgyőriek kapusa. A 74. percben Szurgent átkígyózott a védőkön, s amikor már csak Fatérral állt szemben, a jobb kapufa mellé lőtt. Egyre esett a játék irama. A kapuk alig kerültek veszélybe, egészen a 86. percig, ekkor Losonczi nagy lövése suhant el a léc felett. ★ ★ A mérkőzés előtt Szabó Pál, a diósgyőriek edzője azt mond­ta: reméli ugyanúgy játszik a csapata, ahogy az Újpesti Dózsa ellen. Az indulás igazolta vára­kozását, hiszen a kezdés után gyorsan Fatér kapujába került a labda. A folytatás azonban el­maradt. A Csepel vette át a já­ték irányítását, és lesgóllal bár, de egyenlített. Ebben a játék­részben sokat foglalkoztatták a csepeli csatárok Tamást. Fordu­lás után egy ideig, még láttunk néhány jó átadást, kapuralö­­vést, de fokozatosan esett az Iram és a játék színvonala már a közepest sem érte el. Úgy lát­szott, mindkét csapat beletörő­dött a döntetlenbe. A Diósgyőr kapuját Tamás kitűnően őrizte, több bravúros védése is volt. A védők közül Szucsányi végig egyenletes. Jó teljesítményt nyúj­tott, többször tört előre. Hajas és Ruttkai nem tudta megközelíteni azt a játékot, amit vasárnap mu­tattak. Sikorától és Szurgenttől csak néhány elfutást és egy-két lövést láttunk. Horváthot gólja dicséri. A Csepel védelmének viszonylag kevés dolga akadt. Molnár több alka­lommal se jól avatkozott közbe. Pető a gólnál hibázott. Falusitól sok támadás indult, de több át­adási hibát követett el. Kalmár sérüléséig igyekezett. Rottenbil­ler jelentett legtöbb veszélyt ka­­puralövéseivel, Losonczi és Gon­dár az első félidőben nyújtott el­fogadhatót. Szilvási játékvezető nagy hi­bát követett el, amikor Kalmár lesgólját megadta. Varga Béla NB I TARTALÉKBAJNOKSÁG Csepel —DVTK 8:0 (4:0). Cse­pel, 11000 néző. V: Egervári. Cse­pel: Pomázi (Benke)— Bodnár, Hunyadi, Dudás, Halácsi, Klejbán, Takács, Ka­­ó, Burai (Snam­mel), Sebestyén, Spártai (Molnár II). DVTK: Kovácsik (Hó­di) , Pócsik, Herr (Tombác), Kertész, Várkonyi, Fazekas, Oláh, Koszó, Samek (Rósa), Kopa, Takács. G: Sebestyén, Káló (3— 3), Takács, Molnár II. Jó: Hunya­di, Klejbán, Káló, Sebestyén, 111. Kertész, Oláh. Az úszóbajnokság első napja M 1 Csaba (Eger) kétszer is megjavította a­ 200 nt-es pillangóúszó-csúcsot A négynapos bajnoki köz­d­el­amsorozat első napi dön­tői gyér érdeklődés mellett peregtek le a Sportuszodában, pedig akadtak izgalmas verseny­számok is. Az időered­mények többsége azonban a várakozás alatt maradt. Az egri Ali Csaba a délelőtti előfutamok során 2:17.2-re javította a 200 m-es férfi pillangóúszás orszá­gos csúcsát. A délutáni döntő­ben erre is ráduplázva , 2:16.8- as új rekordot ért el. Turóczy Judit nem indult a 100 m-es gyorson, csak a 200 m-e­s ve­­gyesúszásban. Súlyos családi gyásza miatt azonban érthetően nem megfelelő idegállapotban. A 100 m-es férfi gyorsúszásban csaknem 2 esztendős szünet után állt rajthoz — az MTK szí­neiben — Dobay Gyula, s mind­járt ezüstérmet szerzett Kucsera mögött. Egerváry Mária fölénye­sen utasította maga mögé a kife­jezett mellúszókat 200 m-en. A legszínvonalasabb küzdelmeket a 200 m-es férfi pillan­góúszásban, illetve a 100 m-es férfi hátúszó döntőben láthattuk. Az előbbiben az egri All­ég Lázár (FTC), az utóbbiban Csikány (FTC) és Cseh (Bp. Építők) között. Csákány ideje az automata időmérő be­rendezés jelzése szerint 2 szá­zaddal volt jobb, mint Csehé. Férfiak, 100 m gyorsúszás. Bajnok: Kucsera Gábor (Bp. Hon­véd) 56.1 (edzője: Tumnek György), 2. Dobay (MTK) 56.4, 3. Mártonffy (Eger) 56.9, 4. Szenti­rmay (BVSC) 57.3, 5. Jaczó (OSC) 57.3. 6. Csaba (FTC) 57.5. 200 m pillangóúszás. Bajnok: Ali Csaba (Egri Dózsa) 2:16.8, or­szágos csúcs, régi: 2-17.2 Ali (ed­zője­ Visontai József), 2. Lázár (FTC) 2:17. ifjúsági cs­úcs, régi: Pálinkás 2:19.9. 3. Jávor (U. Dó­zsa) 2:21. 4. Pálinkás (Bp. Spar­tacus) 2:22.7, 5. Rédey (U. Dó­zsa) 2:23­­. 6. Serényi (Rn. Spar­­tacus) 2:25.5. 100 m hát­úszás. Bajnok: Csikány József (FTC) 1:03 (edzője: Bakó Jenő), 2. Cseh (Bp. Építőik) 1:03, 3. Kosztolán­­czy (U. Dózsa) 1:05.4, 4. Borley (FTC) 1:06.8, 5. Szabó S. (Bp. Honvéd) 1:08.4, 6. Berkecz (FTC) 1:08.8. 4x200 m gyors váltó. Baj­nok: Egri Dózsa (Mártonffy, He­vesi, Ali, Csatlós) 8:33.6 (edző: Válent Gyula, Visontai József), 2. FTC 8:34.7, 3. Bp. Honvéd 8:49.9, 4. Újpesti Dózsa 8:53.1, 5. Bp. Spartacus 9:11, 6. BVSC 9:1 e­d Nők. 100 m gyorsúszás. Baj­nok: Kovács Edit (BVSC) 1:03.6 (edzője: Székely Éva, Littome­­riczky Mária), 2. Kovács Zs. (Újp. Dózsa) 1:04.1, 3. Gyarmati (BVSC) 1:04.2, 4. Patőh (Bp. Spartacus) 1:04.5, 5. Bukolyi (Eger) 1:05.3, 6. Barannyi (MVSC) 1:05.8. 200 m vegyesúszás. Baj­­nok: Turóczy Judit (BVSC) 2:37.3 (edzője: Székely Éva, Littome­­riczky Mária), 2. Gágyor (BVSC) 2:41.6, 3. Szentesi (Bp. Honvéd) 2:43.1, 4. Tóth M. (Békéscsaba) 2:44. 5. Kovács E. (BVSC) 2:46.8, 6. Bánki (FTC) 2:47.1. 200 m mellúszás. Bajnok: Egerváry Márta (FTC) 2:56.7 (edzője: Bakó Jenő), 2. Tóth M. (Orosháza) 2:59.8, 3. Gábor (Békéscsaba) 3:00.3, 4. Brandy (Bp. Honvéd) 3:01.2, 5. Ludányi (Ulp. Dózsa) 3:01.5, 6. Csapó K. (FTC) 3:02.4. 4x100 m gyorsváltó. Bajnok: BVSC (Kovács, Gányor, Gyar­mati, Turóczy) 4:25.5 (edző: Szé­kely Éva, Littomericzky Mária), 2. Újpesti Dózsa 4:28. 3. FTC 4:33.2, 4. Egri Dózsa 4:36.5, 5. Bp. Spartacus 4:39.3, 6. Vasas 4:41.8. A pontverseny állása az első nap után: 1. FTC 148 pont, 2. Egri Dózsa 143, 3. BVSC 86, 4. Újpesti Dózsa 62, 5. Bp. Honvéd 51, 6. Bp. Spartacus 29 ponttal. Világbajnok­­ a Sportcsarnokban Nem panaszkodhatnak a röp­labda rajongói. Egy héten belül a második nemzetközi találko­zóra kerül sor. A múlt heti, ma­gyar sikerükkel zárult női torna után péntektől a Sportcsarnok­ban három napon át legtöbb férfi röplabdázóink mérik össze tudásukat a világranglista élén álló csehszlovák, az esztendei tornagyőz­tes bolgár és a nem­zetközi sikerekben gazdag len­gyel csapattal. A nagy össze­csapást a résztvevők a közelgő törökországi Európa-bajnokság­­ra való felkészülés állomásának tekintik. Ezért legjobbjaikat sze­repeltetik. Ritkán látható izgal­mas röplabdacsatáknak színhe­lye lesz tehát a Sportcsarnok. A magyar együttes dr. Prohász­­ka László edző irányításával ké­szült fel. — ,,Mi a törlesztés jegyében ál­lunk háló elé, hiszen mindhárom ellenfelünkkel találkoztunk má­r az idén, de győzni egyik alkalom­mal sem sikerült. A lengyelektől a varsói és a pozsonyi tornán, a világbajnoktól ugyancsak Po­zsonyban és legutóbb esztendő­­ben szenvedtünk vereséget. Az erősen feljavulóban levő bolgá­roktól pedig Belgiumban kaptunk ki. Azóta sok mindent tettünk, le­szűrtük a tapasztalatokat és újjá­szervezett csapatunkkal eddigi felkészülésünk eredményét mér­jük le, a játék és az eredmények tükrében — mondotta az edző. A válogatottban személyi vál­tozás is történik. A már kipró­bált, de betegség miatt pihe­nőre kényszerült Polárnyi és ez átigazolás miatt távol levő Lan­tos visszakerült a keretbe. És a jó formába lendült Tóth László is magára öl­­heti a címe­res mezt, az olyan régi, kipró­bált játékosok mellett, mint Tatár, Tüske, Czafik, Czakó, Flórián, Mol­nár, Jánosi, Sáros­, Buzek, Pa­­licsányi és Nagy István. A riválisok egyébként már sorban megérkeztek. Elsőként a bolgárok, majd a lengyelek és végül a VB-n aranyérmes cseh­szlovákok futottak be. Vala­mennyien régi ismerősei Buda­pestnek. Nem is sokat időztek az elhelyezkedéssel, máris a torna színhelyére vonultak, és egymás után edzést tartottak. Csak úgy dongott a Sportcsar­nok fényes padlózata a 240- szeres lengyel válogatott Rud­­kovszki és a „kétkezes” Amb­róziát leütései nyomán. De nem maradtak el tőlük a bolgárok sem, akik magukkal hozták a félelmetes bal kezéről híres Szimonovot, az örökmozgó és mindent tudó Kolevet. Az esélyekről megkérdeztük Tadeusz Szlugort, a varsói ed­zőt, aki röviden csak ennyit mondott: — Közel egyforma ellenfelek nagy összecsapása lesz a budapes­ti torna. Nincs favorit, itt minden lehetséges. De erről már péntek este mindenki meggyőződhet. A torna műsora egyébként már kialakult. Péntek este­ először Magyarország-Bulgária, majd Csehszlovákia—Lengyelország, szombaton: Bulgária—Csehszlo­vákia és Magyarország—Lengyel­­ország csapatai lépnek pályára. A torna befejező napján, vasárnap délután: Bulgária—Lengyelország-­ gal, Magyarország pedig a világ­bajnok Csehszlovákiával mérkő­­zik. I KIKÜLDÖTT MUNKATÁRSUNK JELENTI AZ ÖTTUSA VB-RŐL: „A magyarok letarolták a világbajnokságot — írja a svéd sajtó A Stora szállóban rendezett díszvacsora szónokai szinte egy­mást igyekeztek felülmúlni szerdán este a magyar öttusá­zók dicséretében! Az ünneplés csak fokozódott, mikor Balczó Andrásnak előbb a svéd autó­klub tiszteletdíját, egy hatal­mas, színezüstből készített ser­leget nyújtottak át s utána az idős Lilliehöök, az öttusa első olimpiai bajnoka személyesen köszöntötte világbajnokunkat! „Lilliehöök ajándéka a vi­lágbajnoknak” — olvastuk a szerény, de Balczó szá­mára minden bizonnyal na­­gyon-nagyon értékes kis serleg oldalán a kedves fel­iratot. Mint minden jónak, az ünnep­lésnek is csak vége szakadt egy­szer és éjfélre bizony már csak­nem teljesen kiürült a szálló nagyterme. A versenyzők hama­rosan pihenőre tértek, öt izgalmas, kemény küzdelem­ben eltöltött nap fáradalmait sze­rették volna egyetlen rövid éj­szaka alatt kipihenni. A búcsúzás pillanataiban még Wille Grut-tól, a nemzetközi szö­vetség főtitkárától kértünk vil­lámnyilatkozatot: — Én kezdettől fogva, sőt, már a verseny előtt jóval megmondtam: Balczótól és a magyaroktól nem lehet el­­venni a világbajnokságot. Balczó újra bebizonyította, hogy igazi világklasszis. Egy-két számban ugyan ezúttal valamivel gyengébben szerepelt, de így se biztosan győzött! Szá­munkra nagyon kellemes megle­petés a svéd csapat nagyszerű szereplései Személy szerint na­gyon örülök, hogy a fiatal Ja­­cobsson beváltotta a szereplésé­hez fűzött reményeket. Ferm pe­dig egyszerűen minden várako­zást felülmúlt. Kora reggel találkoztunk újra az öttusázók­kal. A világbajnokságon szerepelt versenyzők egy része Jönköping­­ből Stockholm, a főváros felé vette útját. Azaz inkább csak vet­te volna. Reggel ugyanis sűrű köd telepedett a kisvároskára és a repülőnek bizony várnia kel­lett a felszállási engedélyre. Gze-­­­­­rencsére hamar kiderült és már szép, napfényes időben másfél­­órás repülőút következett. A gépben megnyugodtak a kedélyek. Kiderült, hogy Török Feri mégiscsak jobb, ha egye­lőre megmarad az öttusá­nál. Csúnyán elnézte a tök­ászt. Igaz, ennek az elnök, Kiss András örült, mert ul­tit csinált. A magyarok zajos ulticsatája közben a mexikóiak mély ólom­ba szenderültek, a nagy Igor, az egykori négyszeres világbajnok Novikov viszont most is készsé­ges partnernek bizonyult... A Jönköpings Postend lap le­pedőit forgatta. A címlapon Itt öles betűk dicsérték a mieinket. A magyarok letarolták a világbajnokságot — állapította meg a szallagcím, majd belső két oldalon méltatta Balczóék sikereit, de kijutott az elismerésből Szapamisznak is ..Úgy futott, mint Gunder Hagg’' — írták róla s ez talán mindennél többet mond. — És mi lesz Mexikóban ? — kérdeztem Igortól. — Az olimpia minden csapat számára nagyon kemény diónak ígérkezik. A ma már befutott, ta­pasztalt versenyzők idősebbek lesznek egy esztendővel, a fiata­lok tovább élnek, újabb tapaszta­la­tokkal gazdagodnak. S arról sem szabad elfeledkezni, hogy a mezőny máris nagyon kiegyenlí­tődött. Mindig nagyobb, élesebb versenyek követik egymást az öttusában is. — Kikre tippel az olimpián? — Elsősorban Balczera — folytatta. — Őt legyőzni ezt hi­szem még senki sem tudja. Az után én is szurkolok majd And­rásnak. Nehogy úgy járjon, mint én, hiszen én négy olimpia elle­nére lemaradtam az aranyról. Kívánom, hogy neki végre sike­rüljön Mexikóban ... Újabb jókívánsággal zavarhat­tuk hát meg az elgondolkozó vi­lágbajnokot. Balczó közismert szűkszavúságára végre kissé rá­cáfolva beszélt a világbajnokság­ról, a jövő terveiről... — A szerencse kedvezett ne­kem ezen a világbajnokságon — kezdte nagyon szerényen.. — Leg­veszélyesebb ellenfeleim mind ki­sebb, nagyobb hibákat követtek el és így biztosan győztem. Bár azt hiszem, hogy e nélkül is si­került volna megvédeni a világ­bajnokságot. Néhány számban en­nek ellenére úgy érzem feltétle­nül javulnunk kell. Az olimpiáig hátralévő egy esztendő ugyan nagyon hamar eltelik, de azért elég lesz arra, hogy edzéseinket bizonyos mértékig átállítsuk azokra a számokra, melyben je­­lenleg nem vagyunk olyan jók és javulni akarunk. A technikai számokban úgy érzem ma jobbak vagyunk ellenfeleinknél és ezért gazdálkodhatunk. Lehetőségünk van arra, hogy kicsit átcsopor­tosítsuk edzéseinket. Még a világbajnokok is fejlőd­ni akarnak tehát. A sikerek csúcsán Balczó Jönköping és Stockholm kö­zött repülve az edzések át­csoportosításán töri a fejét, így talán nem csoda, hogy a még fiatalabbak is javítani akarnak... Erről beszélt a mindössze húsz­éves pavel Kupka, a világbaj­nokság egyik váratlan, nagy meglepetését szerző csehszlovák öttusázó is. — Nagyon bánt, furdal a lel­kiismeret, hogy pontosan az utol­só napon vesztettem el addigi ér­tékes helyezésemet. Most bánt a dolog, de hadd valljam be őszintén, hogy a világbajnokság előtt álmomban sem mertem vol­na ilyen szereplésre gondolni. Az úszás után negyedik voltam az összetettben, és a most elkövet­kező egy évben, a mexikói olim­piáig mindent igyekszem megten­ni, hogy futásban is javítsak és a jövő évben az ötödik napon is meg tudjam őrizni helyezésie­met... A gép lassan a főváros felé érkezett. A nap sugarai változat­lanul, fényesen villóztak a gép szárnyain. Napsütés fogadta Bal­­czót és társait a stockholmi re­­pülőtéren. Még 24 óra idegenben és pénteken kora délután újra otthon, Budapesten le­szünk. Jó érzéssel készü­lünk hazafelé. Balczó és a magyar öttusacsapat, a ma­gyar sportkedvelők óhaját valóra váltva, nehéz küzde­­lemben, de mindenképpen megérdemetlen aratott újra kettős sikert a világbajnok­ságon. „ Toldy Ferenc

Next