Népsport, 1968. szeptember (24. évfolyam, 172-193. szám)

1968-09-12 / 180. szám

A MAGYAR TESTNEVELÉSI ÉS SPORTSZÖVETSÉG LAPJA CSÜTÖRTÖK, 1988. SZEPTEMBER 13. fa­jto: 90 fillér fa XXIV. ÉVFOLYAM, 180. SZÁM Az újságírók kérdéseire válaszolt a FIFA elnöke Harmadszor a bolgár atlétanők ellen Olimpiásaink „búcsúelőadása" a Népstadionban Az idény utolsó hazai nemzet­közi atlétikai eseményét láthat­juk csütörtökön és pénteken a Népstadionban. Az utolsó erőpró­bának búcsú jellege is van. Az első olimpiai csoporttal Mexicóba utazó atlétáink ugyanis a válo­gatott viadalon és keretében a meghívásos férfiversenyen sze­repelnek itthon utoljára a hazai közönség előtt. A kétnapos „búcsúelőadás” külföldi szereplői a bolgár női válogatott tag­jai, kedden érkeztek meg Budapestre. Kissé fáradtan, hi­szen előzőleg az athéni Balkán Játékokon szerepeltek, s a pont­versenyben a románok mögött a jugoszlávokkal együtt a második helyet foglalták el. Vezetőjük, Atanasz Kolarov, a szófiai TF tanszékvezetője elmondta, hogy a válogatott nem állhat ki a legerősebb összeállításban. Az olimpiások. így köztük a súlylö­kő Hrisztova, a magasugró Bla­­goeva és a gátfutó-ötpróbázó Ju­­rukova ugyanis Athén után né­hány napos magaslati edzőtábo­rozáson vesznek részt és hétfőn indulnak a mexikói fővárosba, így a Népstadionban a sok fiatal versenyzőből álló bolgár csapat összeállítása a következő rész: 100 m: Bobcseva, Koleva. 200 m: Bobcseva, Markova. 400 m: Tomova, Nikolova. 800 m: Am­­zina, Petrova. 80 m gát: Zsalova, Koleva. 4x100 m: Bobcseva, Zsa­lova, Koleva, Markova. Magas: Kosarevszka, Todorova. Távol: Dimova, Kosnyicsarszka. Súly: Bukova, Nyagolova. Disz­kosz: Maluseva, Bozskova. Ge­rely: Zseliazkova, Mirazcsijszka. — Kiktől várnak jó szereplést? — kérdeztük Todor Kancsevet, a volt válogatott magasugrót, a vendégek egyik edzőjét. — A Balkán­i Játékokon na­gyon elégedettek voltunk Amzi­­nával, aki 800 m-en 2:07.7-es csúcsot futott és a diszkoszvető Malusevával, aki 53.60-nal egyé­ni rekordot ért el — válaszolta. — Reméljük, hogy ők Budapes­ten is javítani fognak eredmé­nyeiken. Megbízható, jó formá­ban van azután Zseljazkova, Zsalova és egyik-másik fiatal atlétanő, elsősorban a távolugró Kosnyicsarszka is okozhat kelle­mes meglepetést. A magyar atlétanők jó formá­ban várják az utolsó nemzetközi erőpróbát. Az összeállításban az a változás valószínű, hogy 100 m-en Nemesháziné és Tóthné in­dul. Az előző két találkozóhoz (1954-ben és 1966-ban Szófiában) hasonlóan a magyar győzelem nem lehet vitás, de néhány számban vendégeink erős ellenfelek lesznek. A futók közül elsősorban Amzi­­r­a és gáton a tapasztalt Zsalo­­va-Kerkova, aki Athénben is ke­mény küzdelemre szorította a 10:6-os Lubert és Bufanut. Tá­volban Dimova az idén 3 cm-rel nagyobbat ugrott, mint Kispálné és Kosnyicsarszkát most még többre tartják képesnek. Fejlő­dőképes Maluseva és régi isme­rősünk Zseljazkova-Dusnoki Zsu­zsa, aki férjhezmenetele előtt magyar bajnokságot is nyert s az idén Szófiában legyőzte Ru­­dasnét. A meghívásos férfiversenyen a két napon több számban bajnoki „visszavágóra” is sor kerülhet. Az olimpiások és más élvonalbeliek mellett az utánpótlás legjobbjait is meghív­ták. Érdekesnek ígérkezik rövid­távfutóink újabb összecsapása, az 5000 m, a 110 m gát, az ügyes­ségi számok közül pedig a kala­pács, a diszkosz, a hármas és a magas emelkedik ki. Csütörtökön a válogatott női viadal öt számát — 100 m, 400 m, 4x100 m, magas, gerely — bonyolítják le. A meghívásos verseny műsora: férfi 100 m, 400 m, 1500 m, 3000 fa akadály, 110 m gát, 4x100 m­, hármas súly, diszkosz és ny. 800 m. VÍZILABDA olimpiai kupa 14:0 és 8:4 a válogatott javára Az Olimpiai Kupa keretében kedden este a válogatott a Bp. Spartacus csapata ellen játszott a Sportuszodában. Válogatott—Bp. Spartacus 14:0 (3:0, 3:0, 2:0, 6:0) V: Vuszek. Válogatott: Steinmetz — Mayer, Szívós — Konrád II — Konrád III, Felkai, Sáros I. Csere: Dömötör, Bodnár A. Pó­­csik, Molnár. Bp. Spartacus: Létai — Ottó, Horváth — Szöl­­gyémi — Matyó, Szlamka, Le­­hóczky. Csere: Kovács A gólok sorrendje: Felkai (4 m), Konrád II, Konrád II (4 m), Konrád II, Sárosi (4 m), Szívós, Sáros­, Sá­ros I, Dömötör, Dömötör, Felkai, Konrád II, Bodnár, Pócsik. Bün­tetőpontok száma: Válogatott 4, Bp. Spartacus 5. A válogatott fokozatosan len­dült játékba. Az első negyed­ben még sok volt az eladott­­lab­da. A negyedik negyedben már szép, gördülékeny támadásokat láthattunk, s tetszés szerint ér­ték el góljaikat a válogatottak. Szerdán: Kissé fáradt játékkal a Bp. Honvéd ellen 8:4, (2:0, 2:0, 2:2, 2:2) V: Czapkó. Válogatott: Molnár — Mayer, Szívós — Felkai — Sárosi, Konrád III, Bodnár. Cse­re: Pócsik, Dömötör. Bp. Hon­véd: Kovács — Vedlik dr. Papp — Győri — Martinovics, Tóth, Deák. Csere: Kökény, Görgényi, Dominák, Szabó. A gólok sorrendje: Felkai (4 m), Szívós, Bodnár, Felkai Tóth (4 m), Konrád III, Konrád III, Deák, Tóth (4 m), Sárosi (4 m), Deák, Dömötör. Az első negyed kiegyenlített erők küzdelmét hozta, és a vá­logatott két góljával ért véget. Kissé fáradtan mozogtak olim­pikonjaink a második negyed­ben , igaz, a Honvéd-játékosok nagy akarással játszottak. A harmadik negyedben Konrád III nagyszerűen eltalált lövése egy kissé felvillanyozta a válogatott csapatot, mert utána néhány for­más támadást is vezettek. Egy­két könnyelműség következtében azonban a továbbiakban több­ször jutottak a Honvéd-játékosok is gólszerzési lehetőséghez. Deák szemfülességét bizonyítja két gólja. A finn, a bolgár és a lengyel kerékpárosok megérkeztek a Mecsek Kupára A IX. Mecsek Kupa szervező­­bizottsága teljes erővel készül a pénteken és szombaton sorra ke­rülő nemzetközi verseny meg­rendezésére. Pécsett a Széchenyi téren már állnak az árbocok, amelyekre felvonják majd a részt vevő nemzetek zászlaját. Már megérkezett hazánkba a finn, a lengyel és a bolgár együttes. Pécs finn testvérváro­sából, Lahitiból Tihlamo­di veze­tő és Koelli edző irányításával Kajava, Granlund és Smikkainen utazott Pécsre. A lengyelek csonka csapattal jöttek. Csak két kerékpárosuk érkezhetett meg, mert a csapat harmadik tagja az utazás előtt megsérült. — Szeretnénk egy jó kölcsön­­versenyzőt kapni a 81 kilométeres csapatversenyről — jelentette be az együttes edzője. De nemcsak Pécsett, hanem Budapesten is megkezdődtek a Mecsek Kupa előkészületei. En­­nek egyik fontos állomása volt az az edzői értekezlet, amely­et a háromnapos versenyen részt vevő fővárosi együttesek edzői részére tartottak. A megbeszélé­sen természetesen szóba kerül­tek a várható eredmények és az­­ egyes hazai együttesek összeál­­­­lítása. Ennek alapján kiderült,­­ hogy a BVSC, a Bp. Építők, a Vasas SC és az Újpesti Dózsa áll ki olyan csapattal, amelynek­ tagjai esélyesek lehetnek a győ­zelemre. A versenyműsor egyébként változatlan. Az első napon a 81 kilométeres hármas csapatver­senyt és a 60 kilométeres me­­zőny­versenyt rendezik. A máso­dik napon, szombaton elsőként az 5 kilométeres egyenkénti in­­dításos hegyiversenyre, majd pedig a 160 kilométeres ország­úti viadalra kerül sor. A harma­dik napon, vasárnap rendezik a mecseki körpályán a 25 körös, 72 kilométeres úgynevezett kri­tériumversenyt. Egyik-másik ha­zai csapat már szerdán leuta­zott Pécsbe, hogy terepszemlét tartson a közel 400 kilométeres viadal legnehezebb szakaszain. VK-rajt Innsbruckban kezdődtek meg a Vásárvárosok Kupájának idei mérkőzései. Az első találkozó jóm­amú játék után döntetlenül végződött. Wacker Innsbruck—Eintracht Frankfurt 2:2 (1:1) Innsbruck, góllövő: Aust és Bellut (öngól), illetve Abbé és Grabowski (11- esből). A visszavágóra október 1-én kerül sor Frankfurtban. Kettős Zalka-győzelem Sok részvevővel került le­bonyolításra Nyíregyházán a skeet lövők országos bajnoksága. A három napot igény­be vevő küzdelmekből mind a csapat­mind az egyéni versenyben a Zalka FSE versenyzői kerültek fel győztesen. Skeet lövés 200 ko­rongra: bajnok: Búza Tibor (Zal­ka FSE) 176, 2. Gigall J. (MHSZ KLK) 173, 3. Ágoston I (Zalka FSE) 165/22, 4. Rajnik (Zalka FSE) 165/21, 5. Valiczki (MHSZ KLK) 164, 6. Kiss B. (Nyíregyhá­­zi Építők) 161. Csapatbajnok: Zalka FSE (Rajnik, Búza, Ágos­ton I, Ágoston II) 332, 2. MKÍSZ KLK 302, 3. Szabó Lajos KSE 284. Ismét a Vasas Dinamó nyerte a Budapest Kupát A könnyű- és a váltóstúlyú döntőkkel kedden este a Jég­színházban fejeződtek be az ökölvívó Budapest Kupa küzdel­mei. A könnyűsúlyban Petényi (U. Dózsa) sérülése miatt nem in­dulhatott, s így Fejes (Ganz-MÁ­­VAG) lett az első. A váltósúlyban Dancsi (V. Dózsa) ellen Czirányt (Bp. Honvéd) sérülése miatt a 2. m-ben leléptették. Csapatban — megismételve tavalyi sikerét — 1. V. Dinamó 22 pont, 2. Újpest­ Dózsa 11, 3. Csepel és Ganz-MÁ­­VAG 9—9 ponttal. (A két utóbbi csapat versenyzőinek a helyezé­sei is egyenlők voltak.) A Ferencváros sok gólhelyzetet kihagyott, lelkes küzdeni akarása kevés volt, a Leeds beton védekezéssel megtartotta előnyét, s megnyerte a kupát F­erencváros—Leeds United 0:0 Népstadion, 76 000 néző. Ve­zette: R. Schuienburg (Valiz és Niamena, mindhárom NSZK). A VVK X. döntője valamivel fél hét után kezdődött a majd­nem megtelt Népstadionban. A kezdés előtt azonban még tör­tént egy és más. A Leeds Uni­ted kedden kora délután érke­zett, csapata szerdán délelőtt látogatott ki először a Népstadi­onba, ahol könnyű edzést tar­tott. A vendégek összeállítása a döntő előző találkozójával szem­ben csak két hely­en változott. A két szélre került új ember. A Ferencvárosban már keddre meggyógyult a két sérült, Ju­hász és Rákosi, és így a magyar bajnokcsapat a pillanatnyi leg­jobb összeállításban futhatott ki a pályára. A lelátóról petár­dákat lőttek a magasba. A két szurkoló­tábor hangpárbajt ví­vott, hiszen a kiváló formában levő angol csapatot mindegy kétszáz néző kísérte el Buda­pestre. A két együttes öltözőjé­be a szokástól eltérően ezúttal pecsétes igazolványaink ellené­re, néhány túlságosan ügybuzgó jegyszedő ..jóvoltából” nem lá­togathattunk be, de nem bán­kódtunk, az úttörők mérkőzését néztük. A Leeds a pályán mele­gített, majd kifutott a Ferencvá­ros is. Bremner és Albert, a két kapitány választott, Schuien­­burg sípszava harsant, Albert indította el a labdát. A két csa­pat a következő összállításban kezdett: Ferencváros: Géczi — Novák, Páncsics, Havasi, Juhász, Szűcs, Szőke, Varga, Albert, Rákosi, Ka­tona. Edző: Lakat Károly dr. Leeds United: Sprake — Bea­­rley, Cooper, Bremner, J. Charl­­ton, Hunter, O. Grady, Lorimer, Jones, Madeley, Hibbit. Edző: Don Revie. Csere: Szőke hely­ett Korába (59. perc), Hibbit helyett Ecetes (66. perc). Szögletarány: 9:2 (7:1) a Fe­rencváros javára. A tiszta fehérben játszó ven­dégcsapat azonnal védelembe vo­nult. A második percben Rákosi baloldali beadása után Sprake jó érzékkel húzta le a labdát. A 4. percben Vargát csak szöglet­re tudták szerelni, a szöglet után Rákosi elé került a labda, de Hunterről lepattant. A Leeds a 6. percben jutott el először Géczi kapujáig. Lorimer lövése azonban nem okozott gondot a Ferencváros kapusának. A másik oldalon ez­zel szemben az oldalra sodródott Varga, kétszer hátrahúzva olló­zással küldte be a labdát, nagy zavar támadt a Leeds soraiban. A 15. percben Jones lesről in­dult el, a partjelző nem intett, a Ferencváros védelme azonban felszabadított. A 17. percben nyílt az első gólhelyzet a ma­gyar csapat előtt, Rákosi távoli lövése után Sprake csak kiütni tudta a labdát, pontosan Albert elé, de újra közbenyúlt egy láb, a nagyszerűen játszó Cooper balhátvédé. A 20. percben újra Rákosi adott munkát az angol ka­pusnak, a jobb oldalról, a 16-os magassá­gából beívelt szabadrúgásnál azonban Sprake jó érzékkel há­rított. Majd a következő percben Albertet ismét csak szabályta­lanság árán tudták megállítani. A 22. percben ragyogó ferenc­városi támadást láttunk. Albert. Varga volt a labda útja, aki Ka­tonát szöktette a balszélső jól adott be s Albert lövése Brem­ner lábát érintve suhant el a bal kapufa mellett. A 29. perc­ben Juhász, Varga adogatás után az újabb lövésnél szögletre pat­tant a labda. A jó ellentámadás Lorimer lesállásán akadt el. Az első félóra elteltével az angolok is neki bátorodtak. A 34. perc­ben Havasi csak szabálytalanság árán tudta feltartóztatni a sokat mozgó, jól cselező O'Gradyt. A beívelt szabadrúgás után Jones fejelt, Géczi kissé elnézte a lab­dát, amely a felső kapufára pat­tant. A 35. percben Hibbrt be­adása után Lorimer lökött és Gé­czi csak másodikra tudta meg­szerezni a labdát. Egy perccel később Novak jól időzített elő­­readását Albert kapta, átemelte a labdát Charlton fölött, már az ötösön járt, de Brem­ner szerelni tudott. Az utolsó tíz perc is izgalmas játékot hozott. A 42. percben már a hetedik szögletét rúgta a Ferencváros, a labda bal oldalra került, s Katona beadása után Albert a kapu előtt oldalirány­­­ban futva fölé fejelt. Szőke a 44. percben megítélt szabadrú­gás után magasan fölé vágta a labdát, így az első 45 perc gól nélkül végződött. SZÜNET UTÁN a Ferencváros lelkes támadások­kal, a Leeds változatlan betonvé­dekezéssel folytatta a játékot. Az első támadás az első igazi fe­rencvárosi gólhelyzetet hozta. Rákosi balról adott be, a labda átszállt a fejek felett, pontosan Szőke lábára, aki azonban nyolc méterről kissé elhamarkodottan lőtt, és a kapus nagy hidegvérrel lábba­ rúgta vissza a mezőnybe a bal sarokra küldött lövést. Az 54. percben Albert indult el jó labdával. Charlton is lyu­kat rúgott és már-már megnyílt a középcsatár útja a kapu felé, de Reaney szerelt. Katona majd Szűcs lőtt mellé és az 59. perc­ben a Szőke helyére beállt Kará­ba jól ívelte be jobbról a labdát, Albert fejjel csúsztatta Rákosi elé, a balösszekötő azonban mel­lé lőtt. Karába némi lendületet ho­zott a ferencvárosi csatársorba. A 60. percben is jól ívelt be, s a labda a meglepett Lorimer kezén változtatott irányt a 16- oson belül, mi 11-est láttunk, Schulenburg azonban továbbot intett. Néhány perc múlva a já­tékvezető javított, mintegy 18 m-ről ítélt szabadrúgást a Fe­rencváros javára. Novák futott a labdának, óriási erővel küldött lövése elszállt a sorfal mellett, Sprake azonban ragyogó vetődés­sel hárította a biztos gólnak lát­szó lövést. Egy perc múlva Ju­hász előreadása nyomán Albert előtt nyílt jó helyzet, a közép­­csatár azonban lövés helyett újra cselezett. Akárcsak Rákosi, aki a 71. percben Varga. Karába ak­ció végén mintegy 10 méternyire a Leeds kapujától egy pillanatra kivárt és Reaney hárított. Az utolsó 20 percre megjött a közönség hangja, nagy erővel rohamozott a Ferencváros, már Jones is hátrahúzó­do­tt és Pán­­csics egymaga álldogált a félpá­lyán. Teljesen beszorult a Leeds, a 78. percben Varga jutott lövés­hez, majd a 80. percben Katona, Albert volt a labda útja, de a középcsatárt h­asra szerelték. A nagy fölény ellenére eredmény­telen ferencvárosi támadásokkal teltek az utolsó percek.­­ A bíró hármas sípszava után Sir Stanley Rous a FIFA- és a WK-bizottság elnöke a díszpá­holy előtt köszöntötte a Leeds csapatát, ő adta át a kupát Bremnernek a Leede csapatkapi­tányának. Az angol csapat számokban kifejezhetetlen formációban vette fel a küzdelmet A két szélső hátvéd Reaney és Cooper, valamint a fenyegető szerepét betöltő Jack Cherlton képezte a kapu közvetlen biz­tosítását. Előttük öten, ha nagyon szorongatott a Ferencváros ha­tan is területet védtek. Csak Jo­nes tartózkodott többnyire elöl, ő azonban állandóan változtatta a hely­ét, különösen sokat futott a bal szél felé, hogy jelenlétével lekösse Novákot, s megakadá­lyozza az előretörésekben. A Leeds játékosai az első félidőben iskola példáját mutatták annak, hogyan le­het és kell különösebb tak­tikai megkötöttség nélkül megbízhatóan védekezni. Amikor elvesztették­ a labdát, mindenki lefogta a hozzá legkö­zelebb álló magy­ar támadót. A továbbiakban rugalmasan váltot­tak, sőt azzal is törődtek, hogy sikeres csel esetén a kisegítő társ azonnal közbe tudjon lépni, óriási lelkesedéssel harcoltak­, önfeláldozó közbevetődésekkel lezárták még a lövési lehetősé­geket is. . A Ferencváros dicséretes kö­vetkezetességgel „végig kopog­tatta” ezt az élő falat. Megpró­bálták az előretoltan játszó Al­bertét hosszú labdával kiugratva. Sokat foglalkoztatták a szélsőket, különösen­ Szőkét, a 16-os voná­sánál pedig igyekeztek kény­sze­­rítő átadásokkal helyzetbe hozni egymást. Csak távolról nem lőttek, pedig hamar bebizonyoso­dott, hogy a túlzsúfolt 16- oson belül egyszerűen lehe­tetlen továbbszőni az akció­kat. A 35. percben csupán egy lé­legzetvételnyi időre csökkent a zöld-fehérek hatalmas nyomása, s a Leeds — igazolva kitűnő hír­nevét — előrevágott labdákkal két villámgyors támadást veze­tett, amely majdnem meglepte Géczit. Szünet után Szőkének „lábá­ban volt” legalább a hosz­­szabbítás kiharcolásának le­hetősége. Sajnos, nem cél­zott elég pontosan, így kima­radt a mérkőzés legnagyobb gólhelyzete Sprake ritkán látható bravúrral kivédte Novák hatalmas szabad­rúgását, Schulenburg nagyot hi­bázott, amikor Lorimer kezezé­­séért nem ítélt büntetőt, de mindez nem vette el a magyar bajnok harerkedvét. Az utolsó félórában alárendelt szerepre kény­szerült a Leeds. Úgy védték kapujukat, mint a középkor hős várvédői a bástyá­kat. Veszélyes helyzetben akár­melyikük gondolkodás nélkül be­ledobta magát a közeli nagyerejű lövésbe. A szerencse se segítette őket, s így lényegében egy tel­jesen passzív játékkal meg tud­ták őrizni minimális előnyüket. A Leeds ezalatt a 90 perc alatt is bebizonyította, hogy méltán so­rolják a világ legjobb klubcsapa­tainak sorába. Játékosai a legne­hezebb helyzetekben is közbe tudtak avatkozni, jól kezelik a labdát, a levegőben pedig ab­szolút urak voltak. Megérdemel­ték a mérkőzés végén a tapsot, amikor a társai vállára emelt Bremner a magasba emelte a­­ kupát. A Ferencvárosnak sínes azonban szégyenkezni való­ja. Hallatlan izgalmas, küz­delemben, szinte minden el­­képzelhetőt megtett azért, hogy behozza 0:1 arányú hátrányát, legalábbis­­ többet nem vár­hattunk tőle. így is valamennyi játékosuk magasan felülmúlta a legutóbbi bajnoki mérkőzésen nyújtott teljesítményét. A Ferencváros csapatában a védelemnek na­­gyon-nagyon kevés dolga volt ezen a mérkőzésen. Géczi alig néhányszor nyúlt labdához. De ekkor talán nem volt olyan biz­tos, mint az utóbbi mérkőzése­ken. A hátvédek közül Novák nagy lövései a szabadrúgást le­számítva ezúttal elmaradtak. Páncsics megbízhatóan játszott, Havasi is teljesítette feladatát. A két fedezet közül ezúttal Szűcs volt jobb, különösen az el­ső félidőben. Juhásszal együtt a támadásindításokból is kivette részét. A csatársor nagyon igyekezett. A szélsőket is sokat foglalkoztat­ták, akik közül a Szőke helyére beállt Karába nemcsak elfutá­­­­saival, hanem távoli lövéseivel­­ is kitűnt. A távoli lövéseket hiá­nyolhatjuk legjobban a különben nagy akarással játszó, sokat mozgó belső csatároktól, akik közül ezen a mérkőzésen mind­annyian hagytak ki helyzeteket, mintha túlzásba vitték volna a cselezést, s nem mertek távoli lövésekre vállalkozni. A Leeds együttesében Sprake kiválóan vé­dett, két biztos gólnak látszó lövést is hárított. A három hát­véd végig bírta a csapatra ne­hezedő óriási nyomást, és Charl­ton vezérletével lényegében egy­mást múlták felül. A hármas vé­delmi fal előtt küzdő játékosok közül Bremner rendkívüli mun­kabírásáért, Hunter jó szerelé­seiért, Mackeley szívósságáért, Lorimer jó cseleiért és támadás­­indításaiért érdemel dicséretet. A csatárok közül Jonest kivéve a két szélső az első félidőben még vezetett néhány támadást, de a második 45 percben már ők is valamennyien védekeztek, s a védekezés magas iskoláját mutatták be a Népstadionban. Schulenburg játékvezető­­.P­­rimer vitatott kezezésénél véle­ményünk szerint döntő hibát követett el, különben jól vezet­te a nagy iramú, kemény ta­lálkozót. Gyenge játék, újpesti győzelem a női röplabd­arangadón A hétközi röplabdabajnoki for­dulóból szerdán négy női talál­kozót — köztük az újpesti baj­nokcsapat és a bronzérmes Előre rangadót — bonyolították le. Újpesti Dózsa—Bp. Előre 3:1 (10, -11, 4, 5). V: Bors. V. Dó­zsa: Juniné, Guminé, Császár, Blaumanné, Hegyi, Benczúrrá. Edző: Kovács Jenő. Bp. Előre: Kenessey, Faragó, Te­rme, Papp K., Szijjjártó, Lajos. Cs: Hudf­k. Edző: Nagy Béla. A rangadó messze elmaradt a várakozástól. Meglepetésre, mindkét csapat tartalékosan állt háló elé. A li­la-fehérek három kulcsembere, Tör­öczi, Freceka, Schlégl, az Elő­­réből pedig a válogatott Csor­bánná hiányzott betegség, illetve sérülés miatt. Ez meglátszott a játék színvonalán. A nagyobb tapasztalattal bíró és a haténál jobb újpestiek végig kezükbe tartották a mérkőzést, és megér­demelten, ny­ertek a csak egy játszmán át kitartó kék-sárga lányokkal szem­ben. Jó: Junir­é, Császár, Blauman­né, ill. Torma, Lajos. HIM-TFSE 3:0 (11, 11, 7). V: Nagy J. Jó: Gerhardtné, Sebők, ill. Bokros, Lukács. Szokás? Olimpiai Kupa mérkőzés a Sportuszodában. A vízi­­labdaválogatott a Bp. Hon­­váddal játszik. A találkozó kezdete: egynegyed hat. Görgényi, a Honvéd — korábban válogatott jelölt — fiatalja 5 óra öt perckor — még a TV Margíthídon. Autóbuszra vár. Legalább öt percig. Egy megállónyit utazik, majd lépeget az uszodába. I Elkésett. Barátunk, az első negye-­­­det csak a partról nézte. i Nyugodtan. Azután — be-­­ melegítés nélkül beszáll a csapatba. Néhány percet ügyeskedik, majd egy ösz­­szecsapás után, alaposan megleckézteti­­ a játékve­zetőt. Brandy edző, a partról, rendre inti. Amaz, a vízből, csak legyint egyet. Görgényi ■— válogatottje­lölt vízilabdázó. Vajon kit akar utánoz­ni? ...

Next