Népsport, 1968. október (24. évfolyam, 194-221. szám)

1968-10-19 / 210. szám

A MAGYAR TESTNEVELÉSI ÉS SPORTSZÖVETSÉG LAPJA___________ SZOMBAT, 1968. OKTÓBER 19. ^ A12: »uilliér­­fe____________XXIV. ÉVFOLYAM, 210. SZÁM Zsivótzky és az öttusacsapat olimpia bajnoki Kiküldött munkatársaink, Ardai Aladár és Dávid Sándor jelentik az olimpia fővárosából: a kalapácsvetik és az öttusázik tdiesitténve lelkesíti a többieket Zkshdarúgéisik csoporté Esőkéssé futottak E&válab Xliss JZataa és Pézsa Tibor ssewe a dicsSség EáfeSán Mire kiértünk az olim­piai stadionba, amely naponta szinte szünet nélkül kápráztatta el a sport híveit, már tízezrek várták az újabb csodákat. Aztán rászegeztük szemün­ket a kalapácsvetők ketrecé­re, s ha akartuk volna, ak­kor sem sikerülhetett volna egy pillanatra sem másfelé tekintenünk, mert e verseny­­szám óriásai egyszerűen meg­idézték a döntőre már 75 ezer főre nőtt rekordközönséget. Nincs abban semmi túlzás, ha kimondjuk: ahhoz hason­ló pompás küzdelem, amely a világcsúcstartó Zsivótzky Gyula és Klim között, a to­vábbi két magyar, Lovász és Eckschmidt a döntő többi résztvevője között folyt, pél­dátlan az atlétika történeté­ben. S hogy nehezen találunk szavakat érzéseink kifejezé­sére, azt magyarázzuk meg azzal a kimondhatatlan öröm­mel, amelyet ez a harmadik aranyérem okozott minden hazánkfiának, aki szorongva várta, hogy Zsivótzkyék te­hetsége, lelkiismeretes felké­szülése megteremte igazi gyümölcsét! Csak felsőfokban lehet be­szélni arról, ami a hármas­ugrásban történt. Míg kiala­kult a végeredmény, a Sza­­nyejev, Prudencia, Gentile hármas tagjai négyszer javí­tották meg azt a világcsúcsot, amit Gentile a selejtezőben felállított. Az már szinte senkinek nem tűnt fel, hogy az afri­kaiak ezúttal is bizonyítottak: itt Mexicóban a más földrész­beliek csak a másodhegedű­sök szerepét tölthetik be a hosszabb távokon ... Labdarúgó csapatunk ja­vuló formában, nagy mezőnyfölényben játsz­va győzte le Izrael váloga­tottját és csoportelsőként ke­rült a legjobb nyolc közé. A játék gólaránya nem fejezi ki híven a srét csapat játék­ereje közötti különbséget Az egyre jobban magára találó vízilabda-együttesünk­nek nem okozott különösebb gondot a spanyol válogatott Fiaink nyugodt, higgadt kombinációs játéka általános elismeréssel találkozott. A nap meglepetése: Kuba döntetlenje a világ leggyor­sabb csapatával, az USA-val. A kardvívás döntőjébe egyedül csak Pézsa jutott be. A sportág nagy hármasa klasszikus küzdelmet vívott, s ebből a lengyel Pawlowski került ki győztesen, mert a holtverseny után diadalmas­kodott a szovjet Rakita fö­lött. Egy találaton dőlt el az aranyérem sorsa. Pézsa nem tudta megismételni tokiói si­kerét, s ez egyúttal azt is je­lenti, hogy megszakadt a ma­gyar kard sok évtizedes olimpiai sikersorozata az egyéni versenyben. A magyar olimpikonok ki­emelkedően sikeres napján bombameglepetésként hatott a tatabányai Kiss Antal ezüstérmes szereplése az 50 kilométeres gyaloglásban. Két arany-, két ezüst-, két bronzérem volt a magyar sportolók csütörtöki termé­se. De szép is lenne néhány hasonló eredményes nap! Mire befejezték a versenye­ket, s összeszámolták a pontokat, kiderült, hogy Ma­gyarország 70 ponttal az elő­kelő harmadik helyen áll a nem hivatalos pontverseny­ben a két óriás, az Egyesült Államok és a Szovjetunió mögött. P­énteken megkezdődtek az egyéni számok ver­senyei az Alberca Olimpia úszómedencéjében. Női gyorsúszóink közül Tu­­róczy Judit futamgyőztesként jutott túl az első akadályon. Már igazi nagyüzem ké­pét mutatta az olimpia: 15 sportágban reggeltől es­tig szinte megszakítás nél­kül folynak a heves verse­nyek. A mieink csak néhány döntőben vannak érdekelve, amelyekben egy-egy helyezés már nagy sikernek számíta­na. Egyébként összesen 9 döntőre kerül sor, amelyek­ben minden bizonnyal folyta­tódik a már megszokottá vált magas színvonalú ver­sengés, és a kiemelkedő eredményekben sem lesz hiány. Turóczy l­e jutott a Szüzérpoóratoroe Pénteken egészna­pos programot bo­nyolítottak le az Alberca Olimpicá­­ban Döntőkre nem került ugyan sor, délelőtt, majd dél­után a 100 m-es férfi és női gyorsúszás, valamint a 100 m férfi és női mellúszás előfutamait, illetve középfuta­mait rendezték meg. Először a női sprinterek raj­toltak. Az 53 indulót nyolc idő­futamba osztották be, és innen a legjobb 16 időeredményt elért versenyző jutott a középfuta­mokba. Az amerikai úszónők mérsékelten szerepeltek. A legjobb időt a brit Jack­son érte el 1:00.5 perccel. Rajta kívül csupán kettőn értek el 1:01 -en belüli idő. A mieink közül Turóczy a 4. futamban könnyedén úszva, 1:02.1-gyel nyert és tovább­jutott. Kovács Edit előtte, a 3. futam­ban úszott és, a holland Bős (1:03), valamint a jugoszláv Segrt (1:03.3) mögött 1:03.7-tel a har­madik lett, de ez az idő — mint később kiderült — nem volt ele­gendő a továbbjutáshoz. Az 1. futamban Patoh szereplését nem kísérte szerencse. Az amerikai Pedersen 1:01.5-tel nyerte a fu­tamot és Patoh az NDK-beli Krauee (1:03.3) és az ausztrál Watsom (1:03.5) mögött 1:03.8-cal végzett a negyedik helyen, s ki­esett. A középdöntőbe jutottak leg­jobb időeredményeik alapján a következő versenyzők: Jackson (brit) 1:00.5, Lay (kanadai) 1:00.6, Gustavson (amerikai) 1:00.8, Henne (amerikai) 1:01.1, Bell (ausztrál) 1:01.9, Pedereen (amerikai) 1:01.5, Turóczy 1:02.1, Kavsaisi (japán) 1:02.6, Oel (taj­vani) 1:03.0, Schmuck (NDK) 1:03.1, Grunert (NDK) 1:03.2, Mau­donnaud (francia) 1:03.2, Bos (holland) 1:03.0. A további há­rom helyre négyen esélyesek azonos 1:03.3-as eredménnyel. A középdöntőbe jutást közöttük újraúszás dönti el. Üdvözlő táviratok Mexicóba ZSIVÓTZKY GYULÁNAK Rendkívül örülünk, hogy diadalmaskodott töretlen akarata és ezzel régi közös vágyunk teljesült. Fogadja szívből jövő gra­tulációnkat és elismerésünket. A MAGYAR ÖTTUSACSAPATNAK, BALCZÓ ANDRÁSNAK, K­ONA ISTVÁNNAK ÉS DR. TÖRÖK FERENCNEK Világraszóló teljesítményükért, az elért eredményért fo­gadják elismerésünket. Az egész ország együtt szurkolt az önök sikerének, amelyet rendkívüli küzdeni tudással és aka­rattal el is értek. Köszönjük ezt a ragyogó győzelmet, az olim­piai aranyérmet! BALCZÓ ANDRÁSNAK Büszkék vagyunk az ön kiemelkedő teljesítményére. Szív­ből jövő elismerésünket fejezzük ki az öttusa egyéniben elért ezüstérem elnyeréséért, amellyel jelentősen elősegítette a csa­pat győzelmét is. KISS ANTALNAK Remek versenyzése, kiváló eredménye kivívta a magyar közvélemény elismerését. Sikeréhez gratulálunk! LOVÁSZ LAZÁRNAK Szeretettel üdvözöljük az olimpiai bronzérem kiharcolása alkalmából. Kívánjuk, hogy még sok nagy siker részese legyen.* PÉZSA TIBORNAK Gratulálunk a kiharcolt olimpiai bronzéremhez és további sikereket kívánunk.* ECKSCHMIDT SÁNDORNAK Eredményes szerepléséért fogadja elismerésünket. * VERES GYŐZŐNEK Köszönjük a nagy akaraterővel kivívott értékes eredmé-Magyar Testnevelési és Sportszövetség Országos Tanácsa Magyar Olimpiai Bizottság ci­tásspszélből béga Ka­lap­á esve­t­t, h­ármas­unk nagy­szerű szereplése után a csütör­töki nap még egy váratlan örö­möt tartogatott szám­unkra, Kiss Antal ezüstérmet harcolt ki az 50 km-es gyaloglásban. A nap további döntői közül 110 m-es gáton, mint már közöltük, az esélyes Davenport győzött. A női magasugrásban ennál nagyobb meglepetésre a világrengelső Schmidt dobogóra sem került. Csábiné elsőre ugrotta a 171-et, de utána a 174 cm-rel már nem bírt. A 9. helye ebben a mezőny­ben nem okozott csalódást. 50 KM-ES GYALOGLÁS. Olim­piai bajnok: Christoph Höhne (NDK) 4:20:12.6, 2. Kiss Antal (Magyarország) 4:30:13, 3. L. Young (Egyesült Államok) 4:31:55.4, 4. Selzer (NDK) 4:33:09.8, 5. Lindberg (Svédor­szág) 4:34:05, 6. Visini (Olasz­ország) 4:36:33.2, 7. Eiley (Nagy-Britannia) 4:37:37.2, 8. Pedraza (Mexikó) 4:37:51.4. Harminchárom tízpróbázó állt rajthoz pénteken délelőtt az első számban, 100 m-en, közöttük valamennyi helyezésre esélyes. Az amerikai Toomey volt a leg­gyorsabb 10 4-gyel. Hermnter (osztrák) és Kirst (NDK) 10 5-öt, a világcsúcstartó Bendlin (NSZK) 10­7-et, a szovjet Aun 10 8-at fu­tott. Az 1500-asokat öt előfutamba osztották. Komolyabb iramot csak egy futamban diktáltak, a nevesebb versenyzők könnyen jutottak tovább. Hon­ti igyeke­zett, de az utolsó körben lesza­kadt. 1500 méter. 1. előfutam: 1. Keino (kenyai) 3:46.9, 2. Tümm­­ler (NSZK) 3:51.5, 3 Bonk­er (brit) 3:51.6. . . 7. Hont! 3:54.9. II. ef.: 1. von Ruden (amerikai) 3:59.1, 2 de flertoghe (belga) 3:59.3. 3 Szordykorwski (lengyel­) 3:59.3. III. ef.: 1 Jipcho (kenyai) 3:46.4, 2 Rajko (szovjet) 3 46 8. 3. Norpoth (NSZK) 3:46 . IV. ef.: 1. R.van (amerikai) 3:45.7. 2. Ben Kadriou (marokkói) 3 47. 3 Salve (belga) 3 47 1 V. ef.: 1 Liquors (amerikai) 3'52 7. 2 Kail­ (svájci) 3:52 8. 3 Whetton (brit) 3:53. Az első öt került mindegyik futam­ból a középfutamba. ESCÚJABB! Tizenhét együttes részvételé­vel pénteken délelőtt megkez­dődtek a férfi törcsapatbajnok­­ság küzdelmei. A résztvevő együtteseket 5 csoportba osztot­ta a rendezőség. A magyar csa­pat, amely a hetes rajtszámot viselte, Argentínával, Venezuelá­val és Lengyelországgal került egy csoportba Magyarország — Argentína 14:2. Magyarország — Venezuela 15:1. A lengyelek el­leni találkozóra lapunk zártakor került sor. Az első mérkőzésen Kamut­­dz legyőzte Parulskit.­­ A péntek este sorra került Katol­a Kuel ökölvívó-mérkőzé­sen, a végig rohamozó lengyel olmpiai bajnok pontozással győ­zött Kocsis: „...Öröm volt csapatunkat nézni, még a kispadról is“... AZ ELSŐ MOSOLY Amióta W5S-ban, a stockhol­mi Európa-bajnokságon átvette első érmét, mindig új és új mércéket, követelményeket tű­zött ki maga elé. Sokat köve­telt magától és­­ ritkán volt igazán elégedett. Ezért is lát­tunk olyan ritkán Zsivótzky Gyula arcán mosolyt, egy-egy fontos versenyen, kiemelkedő eredmény után. Hallatlan akarattal küzdötte le azt az óriási hátrányt, amit négy éve, a legutolsó olimpia előtt súlyos betegsége, több mint féléves kihagyása okozott. Valóban, szinte csoda volt, hogy Tokióban az elsőségért versenyben lehetett és végül ezüstéremmel tért haza. Egyedül az idegein nem tu­dott mindig uralkodni. Még legjobb formájában is gyakran kizökkent verseny előtt össz­pontosításából s a feltörő indu­lat kísérleteinél bénítólag ha­tott. Ez volt elsősorban az oka, hogy nagy ellenfelével, Klim­­mel szemben eddigi kilenc ösz­­szecsapásukon mindig alulma­radt. Csütörtökön a mexikói sta­dionban végre megtört ez a ve­reségsorozat. A tizedik, a „ju­bileumi” találkozón a 11 esz­tendős Gyula úrrá lett az ide­gein. S azokban a feszült pil­lanatokban, amikor az ered­ményjelző hibájából hiába vártuk az eredményt, a kép­ernyőn feltűnt világrekorde­rünk és arcán megjelent az első mosoly. S ez már a győz­tes elégedett, boldog mosolya volt, aki pályafutása legfonto­sabb versenyén nemcsak nagy ellenfelét győzte le, hanem ön­magát, túlzott idegességét is. Az „Örök második"* — végre a dobogó legfelső fokára lépett. A „BEUGRÓ" SIKERE Mexicóban indult második olimpiáján Kiss Antal, legjobb 20 km-es gyaloglónk főszámá­ban most is csak közepes he­lyezést ért el Utána­­— ahogy már otthon is tervezte — rajt­hoz állt 50 km-en is. Mintegy n vigaszul” különösebb esélyek vagy remények nélkül, de —­ nem volt neki egészen szokat­lan ez a hosszú táv. Hiszen idehaza beugróként, nyert már országos bajnokságot is. Nem tudjuk, hogy a 33 esz­tendős Kiss Tóni hallott-e ver­seny közben arról, milyen nagyszerűen szerepeltek a sta­dionban kalapácsvetőink. Az azonban biztos, hogy hozzájuk hasonló küzdőképességgel rót­ta a kilométereket, okosan osztotta be az erejét, a táv kö­zepétől kezdve a rá jellemző szívóssággal nyomult fel a má­sodik helyre. S hatalmas meg­lepetésre a világrekorder Höh­ne mögött a beugrónak szá­mító tatabányai atléta meg­előzte a legjobb specialistákat a gyaloglók maratoni tápján. ISMÉT A DOBOGÓN Pézsa Tibor... Kell-e őt be­mutatni? Négy esztendővel ezelőtt, amikor — folytatva a magyar kardvívósport 1908 óta tartó példátlan olimpiai sikersoroza­tát — Tokióban fellépett a győ­zelmi emelvény középső foká­ra, akkor talán még kellett. Nem, akkor sem az ellenfelek­nek, a nemzetközi és a hazai vivótársadalomnak, amelynek akkor már hosszú évek óta egyik közismert tagja volt. Azóta is nemegyszer bizonyí­totta, hogy nem volt véletlen a tokiói kiugró sikere. Íme iga­zolásul: 1985, Párizsi egyéni­ben bronz-, 1966, Moszkva: egyéniben ezüst-, csapatban arany-, 1967, Montreál, egyéni­ben bronz-, csapatban ezüst­érem tulajdonosa lett. És aztán itt van most Mexi­­co, az újabb olimpia. Az újabb döntő, és az újabb­­ érmes helyezés. Ebben a mai kiegyenlített kardmezőnyben, olyan nagy­nevű vetélytársak mellett, mint Pawlowski, Rakita, s a töb­biek, nem mertük biztosra venni ezt a győzelmet. Csak azt tudtuk: versenyzőink — köztük Pézsa is — mindent megpróbálnak, hogy méltóak legyenek hagyományainkhoz. S nem kellett csalódnunk. Megszakadt ugyan a nagy so­rozat, de Pézsa bronzérmével bizonyította, hogy a magyar kardvívás továbbra is ott van a világ élvonalában. Mit lehet még mondani? ... Köszönjük Tibor és szívből gratulálunk. És persze még valamit: azt, hogy München idején is csak 37 éves leszel. Kardvívónak még nem korl... „LÁZI" AZ EMELVÉNYEN Két éve, a budapesti Európa­bajnokságon okozta Lovász Lázár az első vagy meglepe­tést. Újonc létére betört a ha­todik helyre, jóval ismertebb dobók előtt. A döntő előtti napokban na­gyon biztató híreket kaptunk róla Mexikóból. „Lázi a kezéből 71 m-ig szállt edzésen a kala­pács. Kitűnő formáját igazolta a selejtezőben is. De arra sen­ki sem számított, hogy a 26 éves pécsi bánya­technikus másnap a robogóra kerül. A döntő, a harmadik kísérle­ténél kalapácsvető hármasunk legfiatalabb tagja küzdőképes­­ségből ragyogóan vizsgázott, eddigi legjobb eredményét fél­­méterrel megjavítva szerzett nekünk váratlan és ezért még nagyobb örömöt.

Next