Népsport, 1969. augusztus (25. évfolyam, 173-199. szám)

1969-08-07 / 178. szám

A JT „szigorúan bizalmas" ügyeiről Vannak a JT-nek olyan „szi­gorúan bizalmas” jellegű ügyei, amelyek ha nyíltan nem is, de általános vonatkozásban a sportközvélemény érdeklődésére tarthatnak számot. Ide sorolha­tó — többek között — a legutób­bi labdarúgó tanácskozáson el­hangzott, a JT-t ért következő bírálat: „A játékvezetők műkö­dését illetékes szervek nem bí­rálják el elég szigorral, s ami­kor igen, akkor sem a nyilvá­nosság előtt”. Erről a kérdésről, valamint a JT „szigorúan bizalmas” egyéb ügyeiről beszélgettünk az erre legilletékesebbel, Kovács József JT-elnökkel. — Minden, a játékvezetők mű­ködésének elbírálását érintő, to­vábbá fegyelmi vonatkozású kér­désekben nem mondottuk ki kategorikusan a „szigorúan bi­zalmas” jelszót. A játékveze­tőket érintő fegyelmi döntéseink rendre napvilágot látnak mind az­ MLSZ, mind a JT hivatalos közlönyeiben, amelyeket a klu­bok és a lapok sportrovatvezetői is kézhez kapnak. Tapasztala­taink szerint sem a napi-, sem a sportsajtó nem tartja helyén­valónak a játékvezetők kisebb­­nagyobb fegyelmi vétségeivel, valamint a működésüket időle­gesen korlátozó intézkedéseink­kel való foglalkozást. Nem akarja, hogy ezek nyilvánosság­ra hozásával tovább nehezítse a játékvezetők „visszatérés” utá­ni amúgy sem könnyű munká­ját.­ Ezt mi helyeseljük, ugyan­akkor a JT elnöksége nem zárkó­zik el az elől, hogy egy-egy kirívóan súlyos és tanulsá­gos eset a sajtó hasábjain nyilvánosságra jusson. Ami a kérdés másik oldalát illeti, nevezetesen azt, hogy a TT nem bírálja el megfelelő szi­gorral a játékvezetők működését és vétségét, szabadjon a kérdést ezúttal visszájára fordítanom. A játékvezetőt ért súlyos sértés esetén a játékosok fölöttébb enyhe büntetést kapnak. Bár e fegyelmi döntések a sajtóban napvilágot látnak, a sportköz­vélemény a tényállás közelebbi ismerete nélkül is minden to­vábbi nélkül tudomásul veszi azokat. Legfeljebb a becsüle­tükben súlyosan érintett játék­vezetők csóválják a fejüket. — Egy másik „szigorúan bi­zalmas” jellegű kérdésről, a já­tékvezetői vétóról. — Minden bajnokság megin­dulása előtt — a játék tisztasá­gának megóvása érdekében — felhívással fordulunk az érde­kelt klubokhoz: nevezzék meg azokat a játékvezetőket, akik­nek működését nem óhajtják. Ugyanakkor azonban, a kölcsö­nösségi elv alapján, játékvezetőinknek is módot nyújtunk arra, hogy megne­vezzék azokat a klubokat, amelyeknek mérkőzésein nem kívánnak közreműköd­ni. Ezzel az intézkedésünkkel akar­juk elejét venni annak, hogy a klubok a bajnokság megindulá­sa után, már a küldés ismere­tében álljanak elő a játékvezető személyével kapcsolatos kifogás­sal, amit menet közben ter­mészetesen már nem vehetünk figyelembe. — Hány ilyen bejelentés ér­kezett most a JT-hez? — Meglepően kevés, s ez na­gyon örvendetes. A klubok ré­széről mindössze kettő, míg a játékvezetők részéről —, s ezek is jobbára valamiféle érdekelt­ségi kapcsolatokkal magyaráz­hatók — hat. A bejelentések száma az elmúlt évekéhez vi­szonyítva tehát lényegesen ke­vesebb. Ez a klubok és a játék­vezetők közötti bizalom kölcsö­nös megnyilvánulásaként érté­kelhető. — Végül beszéljünk a játék­vezetők működésének értékelé­séről. Miként vélekedik erről az elnök? — A játékvezetők működését osztályozza a sajtó és a játék­vezető ellenőr. A közönség kizárólag a saj­tó osztályzata alapján nyer képet a játékvezető műkö­déséről, míg az ellenőr osz­tályzata, mint a JT belső ügye, szintén a „bizalmas” jellegű akták közé sorol­ható.( A sajtó­ osztályzata a legtöbb esetben­ egyezik ugyan a JT-el­­lenőr osztályzatával, de előfor­dulnak azért kirívó eltérések is. Ilyenkor itt, nálunk, megkezdő­dik a játékvezető „lélektani gyógykezelése”. Hogy ez miből áll? Elbeszélgetünk vele, tisztáz­­­­­uk tévedéseinek körülményeit, bizonyos ideig alacsonyabb osz­­­­tályú mérkőzéseken foglalkoz­­­­tatjuk, s amikor úgy látjuk,­­ hogy elérte régi formáját, ismét­­ zöld utat nyitunk számára. Kovács József nagyon elfog­lalt ember, mint az MLSZ el­nökségi tagja, részt vesz a szö­vetség ügyintézésében, az ő vál­lán nyugszik az MNK teljes technikai és adminisztratív bo­nyolítása, s ezenkívül 1964 óta mint a JT elnöke intézi a játék­vezetők ügyes-bajos dolgait. — Huszonkét évig mint a Dél-­­ nyugati LASZ főtitkára „ettem”­­ a játékvezetőket, a kiszámítha­­­­tatlan „végzet” most mégis hoz­zájuk sodort — mondotta befe­jezésül a játékvezetők népszerű Józsi bácsija. Somos István A labdarúgó NBIII őszi műsora DÉLKELETI CSOPORT I. forduló. Augusztus 17.: Me­zőberényi Spartacus— Hódmező­­vásárhel­yi MEDOSZ, Békéscsa­bai Agyagipar—Kossuth SE, Kecskeméti Fémmunkás SK— Mezőhegyes­ MEDOSZ SK, Békés­csabai VTSK —Kun Béla SE, •Szarvai SE—Sarkadi Kinizsi SK, Szegedi AK—Szentesi Vízmű, Ti­szaf­öld­vár­i TSZ SK—Szarvasi Spartacus, Kiskunhalasi ME­DOSZ SK—Orosházi Kinézet SK. II. forduló. Augusztus 24.: Szarvas— K.­halasi MÁV, Szen­tes—Tiszaföldvár, Sarkad —Sze­gedi­ AK, Kun Béla —Szarvas, Me­zőhegyes—Bős VTSK, Kossuth SE Kecskemét, H MEDOSZ—Bee. Agyagip., Orosháza—Mezőbe­­ré­ny. III. forduló. Augusztus 31.: Orosháza—Szarvas, Kecskemét —H. MEDOSZ, Bcs. VTSK—Kos­suth SE, Szarvas — Mezőhegyes, Szegedi AK —Kun Béla SE, Ti­szaföldvár—Sarkad, Kiskunha­las—Szentes, Bcs. Agyagipar— Mezőberény. IV. forduló. Szeptember 7.: Mezőberény—Szarvas, Szentes — Orosháza, Sarkad — Kiskunha­las, Kun Béla SE—Tiszaföldvár, Mezőhegyes—Szegedi AK, Kos­­suth SE—Szalvas, H. MEDOSZ— Bős. VTSK, Kecskemét—Bős. Agyagipar. V. forduló. Szeptember 14.: Szarvas—Szentes, Szalvas — H. MEDOSZ, Szegedi AK—Kossuth SE Tiszaföldvár—Mezőhegyes, K.-halas— Kun Béla SE, Oros­háza—Sarkad, Bee. VTSK—Bes. Agyagipar, Mezöberény—Kecs­kemét. VI. forduló. Szeptember 21.: .Szentes— Mezöberény, Sarkad — Szarvas. Kun Béla SE—Oroshá­za, Mezőhegyes— K.-halas, Kos­suth SE—Tiszaföldvár, H ME­DOSZ—Szegedi AK. Bcs. Agyag­ip —Szalvai, Kecskemét—Bcs. VTSK. VII. forduló. Szeptember 28.: Szentes—Sarkad, Kir.­halas— Kossuth SE, Orosháza —Mezőhe­gyes, Szarvas —Kun Béla SE, Tiszaföldvá­r—H. MEDOSZ, Szal­vai— Kecskemét, Szegedi AK — Bcs. Agyagipar. Bcs. VTSK—Me­­zőberény. VIli. forduló. Október 5.: Me­zőberény—Sarkad, Kun Béla SE— Szentes, Mezőhegyes—Szarvas. Kossuth SE—Orosháza, H ME­DOSZ—Kk.-halas, Bcs. Agyagip. —­Tiszaföldvár, Kecskemét — Szegedi AK. Bcs. VTSK—Szarvas. IX. forduló. Október 12.: Sarkad —Kun Béla SE. Orosháza —H. MEDOSZ, Szarvas —Kossuth SE. Szentes — Mezőhegyes, Szegedi AK —Bcs VTSK, Tiszaföldvár— Kecskemét, Kk.-h­alas —Bcs. Agyagipar, Szarvas—Mezőbe­­rén­y. X. forduló. Október 19.: Me­zőberény— Kun Béla SE. Mezőhe­gyes—Sarkad, Kossuth S­E—Szen­tes, H. MEDOSZ—Szarvas, Bcs. Agyagipar—Orosháza, Kecske­mét— K.k.-halas, Bcs. VTSK—Ti­­szaföldvár, Szarvas—Szegedi AK. XI. forduló. Október 26.: Kun Béla SE—Mezőhegyes, Szentes — H MEDOSZ, Sarkad — Kossuth SE, Tiszaföldvár—Szarvas, Kk.-halas — Bcs VTSK, Oro­~háza —Kecske­mét, Szarvas— Öcsi Agyagipar, Szegedi AK — Mezöberény. XII. forduló. November 2.: Me­zöberény Mezőhegyes, Kossuth SE —Kun Béla SE. H MEDOSZ —Sarkad, Bcs. Agyagi­ar—Szen­tes, Kecskemét—Szarvas, Bcs. VTSK—Orosháza, Szarvas —Kk.­halae, Szegedi AK—Tiszaföldvár. XIII. forduló. November 9.: Me­zőh­egyes—Kossuth SE, Kun Béla SE— H. MEDOSZ, Kk.-halas—Sze­gedi AK, Orosháza—Szarvas, Szarvas—Bcs. VTSK, Szentes— Kecskemét, Sarkad—Bcs. Agya­g­­ip., Ti­szaföl­dvárMező­berén­y. XIV. forduló. November 16.: Mezőberény—Kossuth SE, H. MEDOSZ —Mezőhegyes. Bcs. Anyagipar—Kun Béla SE, Kecs­kemét— Sarkad. Bcs. VTSK — Szentes, Szarvas—Szarvas. Sze­gedi AK —Orosháza, Tiszaföldvár — Kir.­halas. XV. forduló. November 23.: Kossuth SE— H. MEDOSZ, Öreghá­za—Tiszaföldvár, Szarvas—Sze­gedi AK, Szentes—Szarvas, S­ar­­kad-Bcs. VTSK. Kun Béla SE— Kecskemét, Mezőhegyes—Bős. Agyagipar, Kiskunhalas—Mező­berény. SZABADSÁGON A labdarúgás tömegsport lesz Kubában­ ,­­ mondja Kosa Károly A hat hétre tervezett szabad­ság kerek egy évig tartott. A Kubából hazaérkezett Kosa Ká­rolyt ugyanis iskolájából, a Kwassay Hídépítő Technikum­ból nem engedték vissza azon­nal Havannába. „Talán nem is baj, hiszen 1965 óta megszakítás nélkül dolgoztam odakint és az újabb feladatok előtt nem ártott egy kis tanulás” — mondta sze­rényen a tanári diploma meg­szerzése előtt kis csapatokban játszó, később ,elsősorban ifjú­sági vonalon működő, fiatal edző. Kubában, a labdarúgás terén is a forradalom győzelme hozott döntő fordulatot. A huszas évek virágzó labdarúgását a népszerű base­ball és a pelota teljesen el­sorvasztotta. A Castro irányí­totta ország új sportvezetése azonban úgy ítélte meg a hely­zetet, hogy a tömegek számára a labdarúgás nyújt többet, általában mindenki számára hozzáférhetőbb, ezért van máris nagy vonzereje. Néhány eszten­dő alatt újra gombamódra sza­porodtak a csapatok, megkezdő­dött az országos bajnokság is. Legutóbb Camagüey labdarú­gói, a magyar Szőke János, a volt fradista új tanítványai vit­ték el a pálmát. A „Semanario Deportivo” többek között így írt a magyar edző munkájáról: „Csendesen, de kitartó szorga­lommal dolgozik. Rengeteg ener­giát, még több időt áldozott, hogy kezdő fiatalokkal is meg­­kedveltesse a labdarúgást. Cso­dálatra méltó példája jelentsen ösztönzést a további fejlődéshez.­­ Köszönet Szőke Jánosnak, a futball igazi szerelmesének és­­ szakavatott mesterének” .. . — Kimondhatatlanul örülünk annak, s ezt Szőke Jancsi nevé­ben is szeretném elmondani, hogy nem okoztunk csalódást — folytatta Kósa Károly. — A ma­gyar labdarúgás tekintélyét még Katzer Károly, a Vasas egykori játékosa alapozta meg a huszas években végzett edzői működé­sével Kubában. Nem lehet véletlen, hogy a kezdetben meghívott dél-ameri­kai, majd később alkalmazott csehszlovák edzők után Kubá­ban ragaszkodnak a magyar szakemberekhez, s most Kósa Károlyt is visszahívták ... — Az első három év munká­jához hasonlóan, elsősorban az edzőképzés jelenti majd mun­kám nagyobb részét — folytatta. — Amíg azonban kezdetben rö­­videbb edzőtanfolyamokat ve­zettem, most már a főiskolán, szakképzés keretében foglalko­zom a testnevelő tanárokkal, s ott szervezték meg az edzőkép­zést is. A kubaiak ugyanis azt szeretnék, ha minél több szak­mailag jól képzett edzőt, test­nevelő tanárt tudnának a fiata­lok közé küldeni. A labdarúgás fejlesztésében az iskolai labdarúgásnak nagy fontosságot tulajdonítanak. Máris vannak igen jól működő, teljesen bentlakásos sportisko­láik is, ahol a fiatalok a tanul­mányi elfoglaltság mellett, szak­mai felügyelettel végzik az ed­zéseket. A kubai labdarúgás, amint azt az olimpiai selejtezők (Kanada legyőzése, San Salvadortól kis­­arányú vereség), a Középame­rikai Játékokon szerzett harma­dik hely, s nem utolsósorban az ORT alkalmával nyújtott telje­sítmény mutatja, együtt fejlődik a közép-amerikai futballal. A napokban visszainduló magyar edző szerint: „A sportiskolások, a mai fiatalok beérése ugrás­szerű fejlődést eredményezhet, hiszen közben mind több a nemzetközi találkozó, egyre népszerűbb a labdarúgás és a felszerelésgondok is enyhülnek. Kuba jelentkezésére tehát számítani lehet, s ez a magyar edzők sikerét is jelenti. V. D. 1 forduló válogatottja Géczi (Ferencváros) — Vel­­lai (Csepel), Ruzsinszki (Bp. Honvéd), Konrád I (Pécs), Bánkuti (Ujp. Dózsa) — Köves (Pécs), Göröcs (Ujp. Dózsa — Pusztai (Bp. Honvéd), Máté (Pécs), Rátkai (Sz. Haladás), Du­nai dr. (Pécs). A forduló játékvezetője: Víz­hányó László. A tartalékcsapat: Aczél (Du­naújváros) — Kelemen (Bp. Honvéd), Salamon (Diósgyőr), Kiss (Rába ETO), Horváth* (Sz. Haladás) — Galambos (Egyetér­tés), Tüske (Pécs) — Bérczési (Pécs), Bene (Újp. Dózsa), Mo­­hácsik (Egyetértés), Kozma (Bp. Honvéd). Volt egyszer két labdarúgó... Tizenhat esztendeje, 1953. feb­ruár 1-én szűkszavú OTSB-köz­­lemény jelent meg a Népsport­ban a labdarúgók átigazolásáról. Többek között az, hogy a Bp. Kinizsi a Kecskeméti Kinizsiből Fenyvesi Mátét, az Orosházi Ki­nizsiből pedig Magna Sándort átigazolta. Az „Öreg” Aztán így kezdődött: Bp. Ki­nizsi—Szombathelyi Lokomotív 5:2 (3:1). Üllői út, 30 000 néző. Vezette: Dorogi. Góllövők: Czi­­gány, Mátrai, Mátrai, Mészáros, Mátrai, Mátrai, Tarr (11-esből), Azaz Mátrai (Magna) Sándor élete első NB I-es bajnoki lab­darúgó-mérkőzésén négy góllal mutatkozott be. Középcsatár­ként. A nagyszénási — akkor 21 esz­tendős — fiatalember elindult a­ labdarúgás töviskoronát és di­csőséget egyaránt ígérő útján. * ..A jövő legnagyobb sprinte­­re!” ,„A jövő legnagyobb távolug­rója.’” ' „A jövő legnagyobb középcsa­tára!” Ez a sok ígéret mind ő volt — Mátrai Sándor. És lett belőle minden idők egyik legnagyobb hátvédje, aki gyorsaságát, pom­pás ütemérzékét, ruganyosságát nagyszerűen kamatoztatta. A Ferencvárosban éppúgy, mint a magyar válogatottban. 1956-ban ugyanis az országos tizenegyben is bemutatkozott. A jugoszlávok elleni 2:2-es mérkőzésen. Közép­hátvédként. Ezután még 79-szer öltötte magára a válogatott cí­meres mezét. És 16 esztendő után „az utol­só” Fradi-meccsről ballagott le Mátrai Sándor. Meze csurom­vizes, mint a régi mérkőzések után. — Szomorú? — Kissé elszorul az ember szi­ve amikor abbahagyja ... De hát játék ez ... Egyszer abba kell hagyni... Ezután már csak tapsolni fogok a lelátón. — Egy sportágtól egyszer már búcsút vett... — Az más volt! Atlétikában csak kezdő voltam ... Futballban több mint másfél évtizedet töl­töttem el. — A fia futballista lesz? — Talán, és akkor újra lesz a Fradiban egy Mátrai. . . * „Dr. Tüske” „Dr. Tüske”, azaz Fenyvesi Máté dr. számára is „akkor” kezdődött. 1953. március 15-én, a Szombathelyi Lokomotív el­len. Igaz, hogy egy gólt sem lőtt, a bírálat mégis így szólt róla: „A csatársorban Fenyvesi egészen kiemelkedőt nyújtott. Kemény, gyors, nemigen lehe­tett a labdától elválasztani. Többnyire jó érzékkel tudta megválasztani, hogy mikor kell lőnie, vagy beadnia.” 1954-ben — Czibor idejében! — már válogatott (a románok el­leni 5:1-es mérkőzésen). Igaz, a Labdarúgás 1969. januári számá­nak tanúsága szerint is ott a he­lye minden idők legjobb tíz magyar balszélsője között! •k 1965. június 13-án a Práterben nem volt már sem katlan, sem pokol. A kedves, jó bécsiek ke­délyesen szemlélték a magyar— osztrák mérkőzést. Csak a 44. percben komorodtak el. Béna nyesett be egy szabadrúgást. A védők Albertét vették körül. Ki törődött a „pöttöm” Fenyvesi­vel?! Pedig ő úszott a levegőben a labdára. És Stanwaldnak már nem akadt más dolga, mint hogy kiszedje a labdát a hálóból. Ez­zel a góllal jutott a VB 16-os döntőjébe a magyar válogatott, 1969. augusztus 6. A Vienna elleni mérkőzés 2. percében Fenyvesi dr. kitűnő labdát ka­pott Rákositól. Úgy mint tavaly, tavalyelőtt, és még régebben. De a beadás ezúttal nem sikerült. — Már nem engedelmeskedik a lába? — Csak nehezen ... Meglátszik rajtam az edzéshiány... És egy kicsit talán az öregség is ... Pe­dig még csak egy félméter kellett­ volna, hogy sikerüljön az a be­adás ... Ilyenkor azonban már sok a félméter. Izzadtan törüli homlokát. Raj­ta is meglátszik az „utolsó” 45 perc játéka. Pedig olyan, mintha abba sem hagyta volna. És bi­zonyára sokáig odaképzeljük még a zöld-fehér csatársor szé­lére. * — Azért nem búcsúzom vég­leg! — iidul fel büszke arca. — Találkozunk még a pályán is . .. Csak már az öregfiúk csapatá­ban . .. * sis most búcsúztak. Egyszerre kezdték a zöld-fehéreknél tizen­hat esztendeje, és egyszerre is búcsúztak 1969. augusztus 6-án. Kortársaink voltak, akiknek éle­te már eddig is oldódni kezdett legendákban — és most végleg­­ a legendák világába költözik. A­m „volt egyszer egy labdarúgó* kezdetű legendakörbe... * Ferencváros —Vienna 2:0 (1:0). Népstadion, 10 000 néző. V:­­ Müner Ferencváros: Gécz­i — No­­­­vak Mátrai (Espel), Havasi —­­ Turnai, Horváth A. — Szőke, B­ra­­n­kovits, Németh (Tátrai), Rákosi,­­ Fenyvesi dr. (Katona). Vienna: Schroiff — Broz, Wahl, Sommer I — Oslansky (Schillins), Persidis I — Müller, Benc, Riedlberger, Masny, Weidinger (Sprend­er). G. Németh (8. perc), Novák (11-esből , a 74. percben). Fenyvesit és Mátrait Kalmár István, a Ferencváros elnöke búcsúztatja. (Fotó: Geleta Pál.) Megyei labdarúgó-bajno­kság Néhány megyében folytatódtak a megyei bajnokság küzdelmei labdarúgásban. SZOLNOK MEGYE­ (Sz. , Szol­noki.) Újszász—Sz­alajbányász 3:0 (1:0), Túrkeve—Sz. Gépjavító 3:1 (2:1), Karcag — Mezőtúri AFC 1:0 (0:0), Jászárokszállás— Rákó­czi­éiva 3:1 (1:0), Jászberényi Vasas—Középjászai MEDOSZ 4:0 (2:0), Kunszentmárton —Kunhe­gyes 1:1 (1:0), BÁCS-KISKUN MEGYE. (K.­­ Kecskeméti.) Északi csoport: Ti­szakécske—Helvécia 4:1 (2:1), Al­­pár—Kiskunfélegyházi VRSE 2:2 (1:0), Szánk—K. Egyetértés 2:2 (1:1), K. Dózsa II—Mezőfi SE 4:1 (4:0), Lajosmizse—K. MÁV 2:3 (2:2), Klapka SE—Kiskunmajsa 5:1 (2:1), Radnóti SE—Kunszent­­m­iklós 1:1 (0-0), K. Volán —Kis­kőrösi Spartacus 3:0 (1:0). Déli csoport: Katymár—Kiskunhalasi MÁV 4:0 (2:0), Szakmás­—Baját­ Bácska Posztó 1:0 (0:0), Hajós— Tompa 1:1 (1:1), Jánoshalma— Gara 9:1 (2:1), Mélykút—Vasküt 0:2 (0:1), Csávoly—Bácsalmás 4:1 (4:1), Szamuely SE—Kecel 5:1 (1:1). (A Császártöltés — Gábor Áron SE mérkőzést a hét közben játsszák le.) PEST MEGYE: Törökbálint- Pécel 3:0 (2:0), Nagykőrösi Kini­zsi— Újhartyán 1:1 (1:0), Váci Va­sutas—Tököl 10 (0:0), Fóti SE— Pomáz 3:2 (1:1), Budakalász—Al­­bertirsa 4:0 (1:0), Isaszeg— Szi­­gótújfalu 1:1 (1:1), Maglód—Cse­pel Autó 0 0, Gödöllői Vasas- Bem SE 0:0. TOLNA MEGYE. (Sz. , Szek­szárdi.) Bogyiszló—Simon­tornya 2:2 (1:1), Fornád—Dunaföldvár 4:2 (2:0), Tamási —Paks 1:1 (1:1), Szedres—Tengelic 2:2 (0:1), Hő­­gyész— Gyönk 2:1 (1:1), Sz. Var­jas—Tolna 5:0 (1:0). Barátságos labdarúgó-mérkőzések Utánpótlás-válogatott—Ceglédi Vasutas 2:1 (0:1). Cegléd, 600 néző. V. Petró Utánpótlás: Rot­­hermel (Lévai) —­ Váradi, Sala­mon (Bálint), Megyesi, Müller (Salamon), Horváth, Juhász, Kiss T. (Maurer, Müller), Kulcsár, Nagy L, Tóth A. (Magyar). A nagy melegben lanyha iramú já­ték I. félidejében a jól játszó ceglédi csapat megérdemelten jutott vezetéshez. Szünet után az Utánpótlás-válogatott techni­kás és erőteljes játékával szin­tén megérdemelten győzött. G: Müller, Kulcsár, ill. Csávitai Jó: Megyesi, Salamon, Magyar, Kul­csár. Rába ETO— Bauxitbányász 7:2 13:0). Győr, 600 néző. V: Palotai. Rába ETO: Földes — Keglovich, Horváth, Kiss, Izsáki —­ Nagy, Somogyi — Stolcz, Varsányi, Korsós, Hiba. G: Korsós (3), Stolcz, Nagy, Somogyi, Varsányi, IM. Hegedűs (2). Vasas —Dorogi Bányász 7:1 (2:0). Fáy u. 500 néző. V: Vadas J. Vasas: Mészáros (Kenderesi) — Nell, Mészöly, Szőke, Men­czel (Tótih B.), Fister, Török. Puskás, Antal, Somogyvári, Farkas. G­­Puskás (3), Tóth B. (2), Török, Farkas. 111. Reich. Egyetértés I.— Egyetértés II. 6:3 (3:2). Soroksár. V: Rákóczi. Egyetértés I: Varga — Sátori, Józea, Sóvári, Galambos, Haran­gi, Karába, Kuharszki, Halápi, Mohácsik, Királyhegyi. G: Halá­pi (2), Kuhárszik­i, Mohácsik, Ka­rába Harangi: (ll-e®b51), Ml. Né­meth (2), Goór. Komlói Bányász—Dombóvári VSE 11:2 (4:2). Komló. V: Király. Komlói B: Erdős: (Buús) — Kótai (Kovács), Csordás 11, Lanaridisz, Bánfalvi, Makrai, Bordács (Föl­di), Sólymosi (Morcác,I), Patak­, Korom, Csordás II G: Korom (4), Merczel (3), Pataki (2), Csordás II. Solymosi, Hl. Garamvölgy­: (2). Várpalotai Bányász —Szombat­­helyi Haladás 3:2 (1:0). Várpalo­ta, 600 néző. V: Vajda. Szombat­hely: Szarka (Sáli I) — Szőke, Pék, Horváth, Farkas, Kelm­osi, Garsgli, Gyarmati, Iszak I. (Szán­tai), Rátkai (Iszak II), Pintér. G: Berta, Lakics, Kiszpes, 111. Farkas (11-esből), Gyarmati. SBTC — Salgótarjáni Kohász 6:0 (2:0). Salgótarján, 300 néző. V:­­Mohácsi. SBTC: Magyar (Szőke) — Baranyai, Gecse, Vertig, Hor­váth (Szalai), Kmetty, Krisikó (Zöldi), Szalai (Kajdi­), Répás, Kaj­ás (Básti), Földi (Jeek). G: Zöldi (2), Kajdi (2), Básti, Répás (11- esből). Tatabányai Bányász —Videoton 6:5 (2:2). Tatabánya, 300 néző. V: Schlick. Tatabánya: Gelei — Lévai, Kovács­­, Laczkó, Juhos —■ Horváth, Arany — Szabó, Csernai (Sánta), Monostori, Her­nádi. G: Hernádi (2), Szabó, Arany, Sánta. Monostori, ill Csu­­kovics, Burka, Volek, Balogh, Pintér. MTK — Kossuth KFSE 5:1 (1:1). Hungária körút, 200 néző. V: Weisz. MTK: Hajdú (Láncakor) — Oborzil, Dunai, Keszei (Szántó), Salánki, Stra­sszer, Tomka, Sár­közi, Takács, Mártha, Tóth. G: Takács (2), S­trasszer, Mártha, Salánki, ill. Szepesi. Csütörtök, 1969. aug. 7.3

Next