Népsport, 1969. augusztus (25. évfolyam, 173-199. szám)

1969-08-08 / 179. szám

f­etsat MŰSZÁLAS ÖLTÖNYÖK TÖBB SZÍNBEN, VÁSZON PANTALLÓK 40 %-kal olcsóbban kaphatók a FŐV. RUHÁZATI BOLT szaküzleteiben! ÚJPESTI RUHAHÁZ IV., Bajcsy­ Zs. u. 15 ROYAL VI., Lenin krt 64 URÁNIA Vili., Rákóczi u. 13 KELETI RUHASAROK Vili., Rákóczi út 73 Két kirándulás -sok nehézség Talán már guggolva rs ki le­hetne bírni a VB kezdetéig. Augusztus 15-én Brnóban meg­kezdődik a kerékpáros világbaj­nokság. Az is igaz, hogy még nem a magyar versenyzők szá­mára, hiszen az MKSZ elnök­sége úgy döntött, hogy a pálya­versenyzőket ezúttal nem szere­pelteti a VB-n. Nyilván nem azért, mert túl erősek. Sajnos, ez valóban így van. Ha nehéz is, ki kell mondanunk, hogy az eddigiek ismeretében nem ho­zott volna sokat számunkra a brnói velodrom. Csak kettő Nagyobb bizalomban részesül­tek az országúti versenyzők. Ők mindkét világbajnoki számban részt vehetnek. Ez azonban még nem minden. Tavaly 100 kilométeres or­szágúti csapatunk vérmes remé­nyekkel utazott az olimpiára, de csődöt mondott az együttes egyik embere. Csalódva, lehan­goltan kellett hazatérniük. A derűlátó szakemberek ta­valy azt mondták: — Nem baj, majd jövőre! A jövő elérkezett. Egyelőre nem olimpia, hanem világbaj- Ötvözik a négyesfogatot ♦ Lemaradtak a pályások ♦ A válogatás verziói­ nokság formájában. Sajnos, le­endő 100 kilométeres válogatott csapatunkkal kapcsolatban még mindig nem szűnt meg a bi­zonytalanság. A tavalyi három magyar fiatal közül (Takács, Géra, Magyar T.) Magyar egy ideig nem versenyezhetett, s még nem sikerült mindent pó­tolnia. A legnagyobb baj tehát, hogy Takács és Géra mellé még mindig hiányzik a másik kettő.­­ Hogy kik lesznek ezek? Pász­­­­tor István, a válogatott edzőjei így nyilatkozott. — Nem könnyű a választás. A harmadik és negyedik helyre ki­szemeltek közül kiesett a pécsi Rajnai György, akit baleset ért. Pettermann József még csak részben nőtt fel az ilyen csapat­­versenyekhez, és még Keserű Ferenc sem az igazi. Számításba került Megyerdi Antal és Juszkó János is, most már csak az a kérdés, hogy bele tudnak-e il­leszkedni a csapatba. Egyébként két kirándulás előtt állunk. Poznanban próbáljuk majd ki a csapatunkat, aztán már csak a nagy vizsga, a VB lesz hátra. Ai OSC már a befejezés előtt a csúcsra ért! 1960—1969. Kilenc év szorgal­mas és állhatatos munkájával az OSC a minőség lépcsőfokain egyre feljebb érve — elérkezett a csúcsra! Első ízben nyerte ez országos I. osztályú vízilabda­­bajnokságot, úgy, hogy elsősége már a bajnoki finálé előtt há­rom fordulóval biztos volt. Lás­suk a rengeteg nehézséggel tar­kított, csaknem évtizedes út je­lentős állomásait. Alakulás: 1960. december 28- án. 1961-ben győzelem az alacso­nyabb osztályúaknak kiírt — azóta megszűnt — Téli Kupa küzdelemsorozatában. Bajnok­ság a Budapest I. osztályban. 1962-ben az OB II-ben hetedik helyezés, a következő évben bajnokság. 1964-ben és 65-ben OSC egyaránt kilencedik a leg­jobbak között, majd kétéves erőgyűjtés után elindult — még feljebb. 1966-ban nyolcadik, 1967-ben már negyedik. Tavaly emlékeze­tesen éles küzdelmet vívott már a bajnoki címért, s végül az FTC mögött a második he­lyen végzett. Idén pedig megérdemelten — valójában a legjobb magyar csa­patként — nyerte el a bajnoki címet. A rendkívüli sikerben oroszlánrész jut a két edzőnek, Szívós Istvánnak és Mohácsi At­tilának. S még egy nevet kell említe­nünk. Frenkl Róbert dr., az OSC elnöke, a szakosztályt — meg­alakulása óta — különös gond­dal építette, alakította, fejlesz­tette. Az egyetemi sport — nem­csak a vízilabdázás vonatkozásá­ban — sokat köszönhet a széles látókörű sportvezetőnek. További sok sikert. OSC! Min­denek előtt a Bajnokcsapatok Európa Kupája októberben kez­dődő küzdelmeiben! (e. r.)* A bajnokság előkelő helyezé­seiért még nagy harc várható a hét vége kettős bajnoki for­dulójában. A második helyre pá­lyázók közül az Eger szombaton az OSC, vasárnap a Bp. Sparta­cus ellen szerepel, az FTC pe­dig előbb a Bp. Honvéddal, majd vasárnap a Vasassal méri össze az erejét. A Szolnok két ellenfele: BVSC, Bp. Honvéd. Akadály Szóval, a két jelentős kirándu­lás gondjai még nem oldódtak­­ meg, s ez némi idegeskedést, bi­­­­zonytalanságot okoz. Az sem­­ mondható szerencsésnek, hogy időközben Takács és Megyerdi belázasodott, s a közös munka folytatása félbe szakadt. Az előjelek kétségtelenül ne­gatívak. De akadnak pozitívu­mok is. A VB-re kiszemelt ver­senyzők igen sokat szerepeltek jelentős külföldi eseményeken, a békeversenyen, az L’Humanité versenysorozatán, az Alpe Ad­rián, a jugoszláv körversenyen, a minszki viadalon, s valameny­­nyin az átlagon felül végeztek. Mindez a jó alapozást dicséri. Ám ez csak alap, amely nem biztosíthatja a hasonló folyta­tást is. Példa a „47” Kerékpárosainkat nem ké­nyeztették el túlságosan a jó 100 km-es csapateredmények. 1987-ben a hollandiai VB-n a 28 együttes között a 18. helyet szerezte meg a magyar együt­tes 2:11:32-es idővel. Tavaly a mexicói olimpián öt kilométer­rel a rajt után három főre csök­kent a csapat, amely a végén 2:20:30-as idővel 17. lett a 32 együttes között. Ezzel szemben a minszki 77 kilométeres ver­senyen a még tartalékosan ki­állt magyar együttes 47 kilomé­teres átlaggal győzött. A 47-es átlag pedig már olyan teljesít­mény, amellyel lehet kezdeni valamit. Még világbajnoksá­gon is. Mit engedélyezhet tehát a hát­ralevő rövid idő? Azt, hogy meg­keressék a hiányzó két ver­senyzőt, s hogy a kialakított végleges csapatot eggyé ková­­csolják. A kiszemeltek nagy tu­dású, rutinos kerékpárosok, így nem is az ötvözés jelenti a na­gyobbik problémát, hanem a küzdőszellem. Ha ez is rendben lesz, akkor a VB-n több hellyel léphet előbbre ?. magyar négyes­fogat: Szabó András Az országos vidéki atlétikai bajnokság­­ először Szombathelyen Szombathelyen eddig is több nagy atlétikai viadalt rendeztek. Közel négy évtizeddel ezelőtt már magyar—osztrák férfi­­viadal színhelye volt a Vasi megyeszékhely. A későbbiek so­rán 1965-ben a magyar—osztrák női utánpótlás, majd két évvel ezelőtt a Magyarország—NSZK női felnőtt atléták mérték ösz­­sze itt tudásukat. Ennek elle­nére még egyszer sem bízták meg a várost az országos vidéki felnőtt atlétikai bajnokság meg­rendezésével. Most végre ez a vágyuk is teljesült. Szombathelyen már hetek óta azon igyekeznek, hogy a leg­jobb vidéki atléták seregszem­léje a legnagyobb rendben foly­jon le. A bajnokság színhelye a megye legrégibb sportlétesítmé­nye, a városligeti sporttelep lesz, amelynek atlétikai pályá­ját három évvel ezelőtt újítot­ták fel. Szorgalmas munkás­kezek fáradoznak azon, hogy a vörös salak jó állapotban álljon a versenyzők rendelkezésére. Az MTI Vas megyei tanácsának ve­zetői és az atlétikai szövetség jelentős anyagi támogatást nyúj­tott. A rendezők megvásároltál­ a kalapácsvetők ketrecét és az ugrópályákhoz szükséges teljes habszivacs készletet. A dobogóra kerülő verseny­zők részére ízléses, szép kivi­telű plaketteket készítettek, amelyek az Iseumot ábrázolják. Az eddigi hagyományokhoz hí­ven elkészült az országos vidé­ki bajnokság jelvénye is. A rendezőséghez mintegy öt­ven szakosztály közel 400 ver­senyzőjének nevezése futott be. A versenybíróság, amely száz főt számlál, kizárólag vasiakból áll. Bízunk abban, hogy vala­mennyi résztvevő teljes elisme­rését vívják ki. A Szombathelyi Haladás női szakosztályában is lázasan ké­szülődnek. Az elmúlt két évben egymás után ők nyerték a női pontversenyt. Ha ez most is si­kerül, akkor a MASZ serlege végérvényesen birtokukba jut. K. A. Hat ország versenyzői az Eötvös Loránd emlékversenyen A magyar versenyzőkön kívül osztrák, Zentbonprár, csehszlovák és NDK-beli tá­jékozódási futók neveztek az Eötvös Lor­ánd­ em­lékversenyre, amelyet ez alka­lommal nyolcadszor rendez meg a BEAC. A külföldi résztvevők ér­kezését péntekre várják, és erre a napra terepbemutatót is ter­veznek. A külföldiek közül Dá­nia és az NDK jön erős csapat­tal. Az első nap, szombaton, a versenyzők a gödöllői Agrártudo­mányi Egyet­emen ta­l­álkozn­ak, vasárnap pedig a hetényegyházai ál­ta­l­án­os lakói áltatt. Sportnap és egyebek — Bodrogközben A gyűlés vége felé tartott. A Bodrogközi Állami Gazdaságok dolgozóit azonban nem teljesen elégítették ki a hallottak. Hiányérzetüket meg is fogal­mazta egyikük: — Valamiről még nem esett szó: mi lesz a sportnappal? Egyetértő zúgás támadt Elmaradhat Mindenkinek eszébe jutott az a nap. A kora reggel, amikor a teherautók és egyéb szállítóesz­közök elindulnak a bodrogközi helységekből. Utasaik ezúttal nem a négy üzemegység — Györgytarló, Páterhomok, Zsí­ró, Zemplénagárd — munka­helyeire, hanem a sporttelepre Jóllehet, a négy üzemegység távol esik egymástól, s a sáros­pataki központtól, a gazdaságok dolgozói pedig még széjjelszór­­tabban élnek, szerte Bodrog­közben, nem panaszkodhatnak: élénk a sportéletük. A tömeg­sportnak ugyan az olyannyira várt sportnap a legnagyobb ese­ménye : sportolni és szurkol­ni azonban az egész idényben lehet. Röplabdában, asztaliteniszben és sakkban rendszeresen indul­nak a megyei bajnokságban, s jól működik a labdarúgó­szakosztály is. Mindez szerve­zés dolga — vallják Bodrogköz­ben. A földrajzi távolságok nem jelenthetnek különösebb aka­dályt ... — Szerencsés helyzetben va­sietnek. Mintegy kétszáz ember lepi el a pályákat. Egész nap folynak a versenyek. Egy-egy ünnepi aktus szakítja meg a sportprogramot: a győztesek át­veszik jutalmukat. S jut idő persze a közös ebédre is. Koc­cintanak. A poharakban — amint az dukál — hűsítőital van. Vakles György, a Bodrogközi Állami Gazdaságok párttitkára csendesen mosolyog magában. Az ülésezők felzúdulása nyo­mán arra gondol: „Hát el­maradhatna egyáltalán?” Természetesen, idén is meg­rendezik a sportnapot — ezúttal aratás után. Az állami gazda­ságok tömegsportjának nagy ese­ménye idén is betölti hivatását Bodrogközben.­gyunk — magyarázza Tóth De­zső szakszervezeti titkár. — Nálunk sok a lelkes fiatal. Például Tomkó István. Tettre­­kész fiatalnak, Páterhomok univerzális emberének tartják. Párttitkár, szakszervezeti aktí­va, sportfelelős, a futballisták edzője. S ha szükséges, ő is beugrik játszani. Mindamellett kitűnő szakember a gépszerelő. E vonásokból egy arc, egy ma­gatartás rajzolódik ki: a meg­szállottan lelkes, tevékeny szer­vező képe. S Tomkó István nem az egyetlen megszállott a Bodrogközben... „Csak úgy” A sport szeretetét és igényét a gazdaságiak jónéhány spon­tán megnyilvánulása is kifeje­zi. A KISZ-fiataloknak nincs gondjuk a szervezéssel: minden kirándulásra, túrára bőségesen akad jelentkező. S mindig van valaki a különböző pályákon. A bálványosiak például nem szerveznek csapatot, de —ahogy mondják — „meglett ember lé­tükre délutánokon át rúgják a labdát, csak úgy”. A kapura­­lövéseket a szakszervezet bán­ja — „rongyosra rúgják a lab­dákat” — illetve dehogyis bán­ja: „a bálványosiak számára hobby, sőt szükséglet a játék. Mit számít akkor egy-két lab­da?” Mint ahogy azt is öröm­mel teszik, hogy — évek óta — agregátorral működtetik a bálványosiaknak ajándékozott televíziót, rádiót és lemezját­szót. — Három és fél óra volt hát­ra vonatom indulásáig Buda­pesten — meséli Tóth Dezső. — S csak a pályaudvar környékén volt vagy három mozi. Választ­hattam, hol töltsem el a hátra­levő időt. Valahogy így, „váro­siasan” kellene megszervezni nálunk is az életet. Sportkapcsolatokat A szakszervezeti titkár ter­mészetesen nem tömeges mozi­létesítésre gondolt. Hanem például a sport lehetőségeire. Még többet kell sportolni, még jobban össze kell hozni a fia­talokat, fel kell újítani a sport­­kapcsolatot a sárospataki diá­kokkal és így tovább. A tapasz­talatból előre rámondják, látat­lanban is: „megéri!” Szekeres István Például Tomkó István Széljegyzet MINSZKHEZ Bármennyire uTMláják is ------------------- a tények a számszerű eredményekben meg­mutatkozó mérsékelt teljesít­ményt (mi pihenő időszak után, és nem is a legjobb csapataink­kal voltunk ott Minszkben stb.) nyilván mégis sokan szívesen láttak volna legalább egy ma­gyar győzelmet a szocialista or­szágok vívóinak idei tornáján. Az azonban, hogy a külföldiek serege ezen a tornán mikor mi­re képes, jórészt attól függ, hogy a rendező ország milyen képességű hazai mezőnyt tud pástra állítani , „töltelékként”. Az egyéni versenyben ugyanis 6­5 külföldi vívót 18 szovjet versenyzővel állítottak szembe, hogy 48 főnyire kerekedjék a mezőny, a csapatversenyben pe­dig két szovjet együttes indult. De így van ez mindig a rende­ző országgal és egyáltalán nem a rendezők hibája, hogy ezúttal a „töltelék” bizony alaposan megfeküdte a külföldi ellenfe­lek gyomrát. A második, harmadik vonalbe­li szovjet versenyzők ugyanis kellemetlenül erős ellenfélnek bizonyultak nem egy külföldről jött, vagy hazai elsővonalbeli versenyzőtársuknak. Csodák persze nincsenek. És ezért volt nagyon jó ez a verseny arra, hogy újabb bepil­lantást nyerhessünk a szovjet vívóéletbe, támpontot szerezhes­sünk arról, kivel és mivel kell versenyeznünk és ha lehet, lé­pést tartanunk? Jul:ncz­( ez a TM000 lakosú m­uaz, város csak egyike a ---------- Szovjetunió vívófel­legvárainak. Négy vívótermében több mint ezer versenyzővel 25 (!!!) főfoglalkozású vívómester foglalkozik. Csak a vívóutánpót­­lást szolgálja egy 400 gyerekkel foglalkozó sportiskola. Egész Belorussziában negyvennél több a főfoglalkozású vívómester és kétezernél több a versenyző. Germán Matvejevics Bokun sze­rint azonban ez kevés, és miha­mar hatvan fölé kívánja emel­ni az edzők számát, s vele pár­huzamosan némileg a verseny­zőkét is. Pedig Minszk utcáin így is sétál már néhány világ- és olimpiai bajnok, mint Novi­­kova, Nyikancsikov, Szmoljakov és mások. Összehasonlításul: nálunk az egész országban összesen nem dolgozik húsz főfoglalkozású ví­­vómester és vívóink száma ép­pen csak meghaladja a kétez­ret. Miért idézem e számokat? Semmiképpen sem azért, hogy elrettentsenek a verseny továb­bi vállalásától. Sőt, éppen azért, hogy a verseny tudatos válla­lására ösztönözzenek! Azt min­dig mindenki tudta, hogy szá­mokban, nagy számokban ob­jektíve nem versenyezhetünk például a szovjet vívással (de ha jól csinálnák, a franciával és másokéval sem). Ezeknek a szá­moknak igenis ösztönözniük kell bennünket arra, hogy lehetősé­geink határáig bővítsük főfog­lalkozású vívómestereink körét, hogy igazolt versenyzőink szá­mát növeljük (volt már ötezer­nél több versenyző is Magyaror­szágon), hogy a munka minősé­gében adjunk valami olyant , amit mások nem tudnak! Néhányszor ------------------ nak. Voltak olyan időszakok, amikor az eb­beli igyekezet áthatotta és ösz­­szefogta egész vívóéletünket, s mindazokat, akik a feladatok el­végzését objektíve lehetővé te­hették. Most egy újabb ilyen szakasznak kell következnie ah­hoz, hogy végleg le ne marad­junk. Dávid Sándor Benépesülnek a kispályák Érdekes mérkőzésekkel indul a kézilabda-bajnokság őszi idénye Több, mint, két hónapos szü­netet és számos érdekes nem­zetközi eseményt követően szombaton folytatódik a küzde­lem a kézilabda NB három osz­tályában. (A nem hivatalos idénynyitóra már szerdán sor került, a Bp. Spartacus—Ózdi Kohász előrehozott férfi mér­kőzésen.) Ezen a hétvégén fog­híjas lesz még az NB I me­zőnye. A Bp. Honvéd a baráti hadseregek spartakiádján, Ki­­jevben szerepel. A TFSE férfi és női csapata a szokásoknak megfelelően — később kezdődik a tanév — két héttel elhalaszt­hatja az őszi rajtot. Ennek ellenére számos izgal­mas, színvonalas összecsapást láthatnak majd a bajnoki talál­kozókra „kiéhezett” szurkolók. Szombaton a listavezető Elekt­romos Latorca utcai otthonába látogat a Vasas alaposan meg­erősödött együttese. A piros-ké­kek már az első mérkőzés első perceitől harcolni fognak a ki­esés elkerüléséért, s így remek csatára van kilátás. A vasárnap legizgalmasabb összecsapásának is egy férfi ta­lálkozó ígérkezik: a Bp. V. Me­teor—Csepel mérkőzés. A baj­nokság hatodik és harmadik he­lyezettje találkozik a Csömöri úton. Teljesen kiegyenlített küzdelem várható. Bajnok lesz az MTK? Hét kérdés Hercze Andorhoz Rég nem volt ilyen kiélezett a női kosárlabda-bajnokság. Az MTK vezet, de a tavalyi baj­nok babérjaira többen is pályáz­nak. Vajon ismét bajnok lesz az MTK? Hercze Andor mestered­zőnek ezzel kapcsolatban hét kérdést tettünk fel. 1. Hogyan készül az MTK? — Augusztus 20-ig hetenként öt, majd a hónap végéig napon­ta két edzést tartunk. Ez azon­ban nemcsak kosárlabdázásból, hanem atlétikából és más, játé­kos edzésből is áll. 2. Lesz-e még „kisiklás”? — Reméljük, nem! Szinte ért­hetetlen, hogy minden rang­adót megnyertünk, mégis bi­zonytalan a bajnokság kimene­tele. Éppen a kisiklások miatt. 3. Mikor érnek be végre a fia­talok?­­• Nagy részük már kész já­tékos, hiszen több rangadón is bizonyítottak. Teljes kibonta­kozásuk azonban — érzésem szerint — csak az idősebbek ki­válása után következik be. 4. Teljesen nyílt a bajnokság. Reménykedik, hogy megvédik az első helyet? — Mi rendelkezünk a legjobb játékosanyaggal, miénk a leg­jobb csapat. Az sem kétséges, hogy a játékosok mindent el­követnek majd a siker érdeké­ben. 5. Van két-három játékos, akit már csak a klubhűség, az egye­sület iránti szeretet tart a pá­lyán. Meddig lesz ilyen a hely­zet? _ Én örülök neki, hogy jól érzik magukat közöttünk. Sze­retik az egyesületet, áldozatké­szek. Tőlük függ elsősorban, hogy meddig játszanak. 6. Szerepelnek-e a BEK-ben és — milyen reménnyel indul­nak? — Egyesületünk elnöksége úgy döntött, hogy részt veszünk a női Bajnokcsapatok Európa Ku­pájában. Szeretnénk újra az első négy közé kerülni, ami egyszer már sikerült. Azt hiszem, ez szép búcsú lenne egy-két játé­kosunk számára. 7. Ki nehezítheti meg legin­kább a bajnokság megvédését? — Saját magunk. Azután a Bp. V. Meteor, a VTSK és a Vi­deoton ... (v. j.) Jön az MIT! A Magyar Természetbarát Szö­vetség országos motoros bizott­sága ismét megrendezi a nem­zetközi motoros találkozót. Augusztus 17-e és 20-a között a balatonfüredi nemzetközi kemping lesz az esemény fő­hadiszállása, ahol gazdag műsor és még ügyességi verseny is várja a résztvevőket. Az NMT iránti nagy érdeklődés m­i­att a Hunparaszerviz díjmentes mo­­torfelü­lvizsggálattal és tanács­adással kedveskedik a vendé­geknek. Péntek, 1969. augusztus 8.

Next