Népsport, 1969. szeptember (25. évfolyam, 200-225. szám)

1969-09-11 / 208. szám

Egyesületeink életéből VSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/S/SS-SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSJ losc Folyik a felkészülés Münchenre Napirenden: szervezeti kérdések Az ifjú értelmiség és a sport A kívülálló úgy érezheti, hogy az orvosegyetemiektől akár máris véget érhetne az év. Spor­tolóik jelentős sikereket értek el. Országos bajnoki cím pár­bajtőrvívásban, vízilabdában, s­­— a váltó révén — tájékozódási futásban. Dobogón álltak leg­­jobbjaik mű- és toronyugr­ás­­ban, valamint modern gimnasz­tikában. Jó úton haladnak a férfi röplabdázók, a női kosara­sok pedig ismét az NB I-be ju­tásért küzdenek. Elégedetten nyugtázzák a klub szervezeti életének kiegyensú­lyozottságát, s azt, hogy még több tömegsportesemény tette élénkké, mozgalmassá a népli­geti sporttelep életét. Létesítményért — előadások Előttünk a versenynaptár, rajta nagy események. Vívó vi­lágbajnokság — Havanna. Mo­dern gimnasztikái VB — Szófia. Vízilabda: Hungária Kupa és PEK. Érthető tehát, hogy dr. Frenk­l Róbert adjunktus, a klub elnöke szerint kár lenne még siettetni az év végét. Az OSC-sek valamennyi ed­zésnapját és versenyét egy gon­dolat fogja át: az olimpia. — Sajnos — mondja az elnök — a frázist kell ismételnem: a sportban nincs megállás. Tavaly megünnepeltük a mexikói sike­reket — a másnapi edzés viszont már az első lépést jelentette München felé. Azóta a szorosabb értelemben vett olimpiai felkészülés is meg­kezdődött. Tág kerettel, melyben az első számú reménységek mel­lett több fiatal tehetség is he­lyet kapott. — Az olimpiai helytállás or­szágos érdek. A magunk részé­ről fontosnak tartjuk — folytat­ta Frenkl Róbert —, hogy a kü­lönböző klubok keretei máris egységes „müncheni hangulat­ban” legyenek. Az együttműkö­dést minden területen szorgal­mazzuk. Tapasztalatcseréket szervezünk, s igyekszünk ki­használni a kooperáció kölcsö­nös segítségnyújtási lehetősé­geit. Nekünk bizonyos létesít­ménygondjaink vannak — cse­rében orvosi-biológiai kérdések­ről, s a tanulás és a sport össze­egyeztetéséről tartunk előadáso­kat a velünk együttműködő klu­bokban. Vezetőségválasztás előtt Nemcsak a sport gyakorlatá­ban — elvi síkon is „nagyüzem” van az OSC-ben. Javában ké­szülődnek a klub életének no­vemberi nagy eseményére — a vezetőségválasztásra. A szakosz­tályok, a módszertani és a KISZ tömegsportbizottság — az elnökséggel karöltve — együtte­sen készíti a beszámolót, állítja fel a két év mérlegét. Folynak a konzultációk az egyetem állami vezetésével, a párt- s a KISZ-szervezettel, a szakszervezet és a testnevelési tanszék vezetőivel. A propagan­da- és tájékoztató munka fóru­ma, az Orvosegyetem c. lap is betölti hivatását. — Legfontosabb feladatunk — hangsúlyozta az elnök —, hogy sportvezetésünk figyelmét fel­hívjuk sportéletünk sajátosságá­ra. Elsősorban egyesületünk kettős jellegére: egyrészt az is­kolai, másrészt az egyesületi sportot képviseljük. Fő sport­ágainkban nincs alapvető prob­lémánk, közepes szinten műkö­dő szakosztályaink viszont na­gyobb támogatást igényelnek. A tömegesítés társadalmi jelentősége . Fontosabb feladat talán is­kolai jellegünk hangsúlyozása, tömegsportunk fejlesztése. Egyetemünknek 4000 dolgozója, s ugyanennyi hallgatója van. Az ő testedzési lehetőségüknek nemcsak egészségügyi jelentősé­ge van. Hanem nagyrészt társa­dalmi, végzett hallgatóink az ország különböző pontjaira ke­rülnek. Az ifjúi értelmiségnek a községekben, falvakban a sport­élet élére is kell állnia. Ma na­gyon sok volt OSC-sportoló mű­ködik ilyen értelemben is — országszerte. Ez azonban kevés­­, minél több hallgatónkat kell bekapcsolnunk a tömegsportba, hogy még többen kapjanak ked­vet, legyenek felkészültek e tár­sadalmi küldetésükre is. * Az OSC-ben ünnepelnek a sportsikerek után. Ünnepelnek akkor is, mikor a hat éven át sportolt végzett hallgatóknak, tevékenységükért átadják az emlékplakettet. Eredményeikben nagy erőfeszítések, s kemény munka tükröződik. Az orvosegyetemiek azt sze­retnék, hogy a jövőben még töb­bet ünnepeljenek. S utána még többet dolgozzanak! Szekeres István Edzés, edzés, edzés... SSSSSS/SSSSSSSSSSS/SSSSSS/SSSSSSS/SSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSS. Humorral pácolva Sűrűsödnek az események. Sűrűsödik a levegő, az öttusa világbajnokság körül. Borlay ezt így fogalmazza meg: — Olyan nagy a nyüzsgés, hogy lassan már képtelen va­gyok követni hol, mikor, hova megyünk edzeni, így aztán reg­gel a vállamra veszem a lovag­lócsizmát, a másikra a vívózsá­kot, az úszónadrág rajtam van, a pisztoly a vívózsákban, a fu­tócipő meg a kezemben. Aztán jön aminek jönnie kell. Bakó alszik Kelemen Péter a határozott rákérdezésre mondja: — Hogy érzem-e a világbaj­nokság közeledtét? . . . Hazud­nék, ha azt mondanám, hogy nem. Persze nem vagyok ide­ges, csak úgy, valahol mélyen érzem, hogy közeledik valami... Valami nagy... A múltkor, ahogy álltam a lőállásban, pró­báltam magamnak bebeszélni, hogy „fiam, ez már a világbaj­nokság, most lőtted a harmadik sorozatot, jön a negyedik, és jól állsz, vigyázz, vigyázz, vigyázz!” De sehogysem tudtam magam fölidegesíteni. Pedig jó lenne abban is edzeni magát az em­bernek. Bakó Pál a jelen pillanatban éppen alszik. A rövid pihenőt már csak azért is udvariatlanság lenne megzavarni, mert délelőtt éppen eleget lovagolt, meg úszott ahhoz, hogy egy órát pi­henjen — a délutáni két edzés előtt. — És ilyenkor ő nem is ebé­del? — Előfordul — mondja Balczó. — Megesik, hogy az ember választani kénytelen az evés, vagy a pihenés között, ilyenkor délben — mondja Kelemen. — És előfordul, hogy az alvás mel­lett dönt. Az evés, az adott pillanatban kézenfekvő téma, Kelemen ugyanis éppen ebédel. A menü meglehetősen diétásba főétel né­hány apró gombafej rántva. Kelemen fogyaszt — Mert rájöttem valamire — magyarázza. — Arra, hogy rossz otthon a mérlegem. Ebből kifo­lyólag egész évben két kilóval nehezebb voltam, annyival töb­bet cipeltem futás közben. Az­tán most fogyasztok. — Meddig? — Egy nap alatt lemegy. Reg­gel lelovagoltam másfél kilót.. . — Annak nagy része csak víz. — Persze. Utána viszont nem inni, hanem úszni mentem, az is levitt valamit. Legalábbis any­­nyira elfáradtam, hogy még! Most fordult velem elő­ először, hogy a levezető négyszázat alig bírtam végig úszni. Csak háton ment. — És délután vívni fog. — Igen. Egy-egy nap „műsora” igen szépen szállítja a tennivalókat a világbajnokságra készülő junior- és felnőtt öttusázóink számára. A munka kemény, és talán oly­kor már robottá is válna, ha . . . Ha az öttusázók k°délybeteg, és nem életvidám fiúk lennének, így viszont mindig akad valami. — Most is van egy szenzációs történetünk — mondja Móczár, és erre­ villámcsapásszerűen ha­­hotázni kezd az egész társaság. A történet dióhéjban: a szö­vetség, a világbajnokságra a nagy kavarodásban. Zámé mellé­nyeket rendelt a párbajtőr ru­hához. Ez körülbelül olyan, mintha a terepfutáshoz bukósi­sakot adnának. Balczó „lemondta" — És a Bandi — fuldokolja Móczár — a Bandi meg lemond­ta! — Hát mit tehettem volna? — mondja Balczó. — Az első pilla­natban csak az jutott eszembe, hogy nem kell. — Pedig képzeljétek el, micso­da szenzáció lett volna, amikor fölállunk a pástra — Záméban — mondta Móczár. — Az egész külföldi társaság belehalt volna — jegyzi meg Kelemen. — Egyszerűen nem tudták volna elképzelni, mi a fenét is akarhatunk ezzel. Vala­mi nagy-nagy cselt gyanítottak volna . . . — Vagy vehettük volna a plasztron alá is — „fűszerezi” most már Balczó is. — És tegyük föl, hogy szépen leföldeljük a cincsarkon keresz­tül — mondja Móczár — és ak­kor véletlenül sincs a testünkön találat... Rövid néhány perc a lehetsé­ges variációk egész régióját vo­nultatja fel, a különféle ötletek­ben Villányi Zsigától Pethőn át Bakóig, mindenki kifogyhatat­lan. — Dehát nem lesz — sóhajt Móczár. — Pedig milyen jól menne: ezüstéremhez ezüst lámé, arany­hoz arany lámé. Mert bronzlámé ugye, nincs a köz­tudatban. És nevetnek, és vidámak, és miután ilyen jól telik a nap, hát az a három-négy kemény edzés is remekül belefér. (Dvd) DOBOGÓ + DOBOGÓ + DOBOGÓ + DOBOGÓ IMOLA­ EMLÉK Most a kék Adria partján tartózkodik Szabó II László . Nem, nem üdülni ruccant oda, hanem versenyezni. Gépko­­csija tele van géppel, alkatrés­­­­szel, szerszámmal, s aki látja , az már tudja, hogy személy egy motorkerékpár-versenyzt , takar. * Újabb „roham“ Annál is inkább, mert Szabó és a vele tartó Szöllősi Zsig­­mond szerelő sem titkolja, hogy a 125-ös és a 250-es gép is csak úgy jó, ha törődnek vele, ha a mimózához hasonlóan érzékeny alkatrészek rendszeres felügye­let alatt állnak. Nos, a felügyelet már valahol Opatija közelében „zajlik”, hi­szen Szabó Laci, a hét legjobb sportolója, vasárnap újabb ro­hamot indít a jobb világbajnoki helyezésekért. És ha ez úgy si­kerül, mint a múlt vasárnap Olaszországban, akkor a ma­gyar motorsport minden idők legeredményesebb versenyzője nem fáradt hiába. Imolában csak egy versenyző akadt a világ legjobbjai közül, aki Szabó elé került, Simons Kawasaki gépe ellen nem volt orvossága. Szabó Laci második helye önmagában is értékes, de még értékesebb a VB szempont­­j­­ából. Mert mint Szabó még ide­­­­haza elmondta, az eddig kevés­bé jól sikerült. Üdvözlet Az imolai emlék nagyon szép. A Szabó-család már megkapta a családfő olaszországi üdvözle­tét. A képeslapon ez áll: — Tudjátok, még volt a gé­pemben, de nem akartam túl­hajtani. Aztán egy kissé még ér­zem is a vállamat. Az imolai emlék nagyon szép, ám melyik az a gyorsasági mo­toros, akinek csak a szépből jut ki, aki nem élt át később-na­­gyobb megpróbáltatást. Szabó László sem kivétel, sőt, ő még a pechesek között is vezető szere­pet tölt be. Szabóval június 29-én a hol­landiai Assen-ben nagyon elbánt a véletlen. Pedig minden jól in­dult. Április második felében az NSZK-ban megnyerte az Eifel­­versenyt, május első napján Salzburgban győzött a 125 kcm­ben, a 250-esek versenyén pedig második lett. És következett a VB nürburgringi első futama. Negyedliteresen ismét győzelmet harcolt ki, a 125-ösön pedig mo­torhiba miatt ki kellett állnia. Hasonló módon viselkedett a nyolcadliteres MZ-je a francia­­országi Le Mans-ban is. Nagy ellenfelei itt már megállapítot­ták: — Nem a szerencse lovagja ez a magyar fiú! De az igazán kellemetlen vé­letlenek ezután következtek a hollandiai Assen-ben, majd a június 29-ét követő napokban. Olajpötty Szabó megkezdte a hajrát, ép­pen bedöntötte a gépét, amikor lényegében egy ártalmatlan helyzetben, kirepült alóla a ma­sina. Kiderült, hogy egy pici kis olaj folt volt a bűnös, ez térítet­te el irányától a motort. Szabó II kulcscsonttöréssel kórházba került. Kórházban feküdt, így le kellett mondania a következő két VB-futamot. — Brnót azonban már nem mondom le! — közölte szerelő­jével a versenyző, s készültek a gépek. De ekkor még nem sej­tette Szabó, hogy egy újabb, ritka baleset részese lesz. A kórházban leszakadt alatta az ágy, s a gyógyuló klucscsont ismét eltörött. Orvosainak bele­egyezése és tudta nélkül mégis ott volt Brnóban. Igaz, óvatosan vezetett, és nagyon elégedett volt, hogy ötödik lett. Huszárosan így festett Szabó II idei kál­váriája, amikor elérkezett az imolai verseny időpontja. Ami Imolában történt, azt már ol­vastuk az újságban, így többet nem tudunk hozzáfűzni. Idézzük inkább elutazása előtti szavait. Laci így búcsúzott társaitól: — Sokat kihagytam, de két VB-futam még hátra van. Meg­próbálok huszárosan hajrázni. Imolában így csinálta, és ha a motorja is „egyet akar” vele, így csinálja vasárnap Opatijá­­ban is. Szabó András A jól ismert rajtszám, a száguldó MZ, és nyergében: Szabó II László „Vádirat” Major István ül a „vádlottak” padján... A „bíróság” érdemes tagjai nincsenek fekete talárban. Ez­zel szemben mind napbarnítot­t a férfiak, akik életük jelentős részét a pályán töltötték és töl­tik. Fejes Zoltán, az utánpótlás­keret ugróedzője: — Ez a hosszú szőke gyerek nem mindennapi embertípus. Mindig rádolgozik valamit a megszabott edzésadagra. Azt mondják, hogy még műhelygya­korlat közben is ki-kiugrik az udvarra egy kis mozgásra. Zarándi László, a válogatott szakcsoport­ edzője: — Nem is hiszem, hogy ez a fiú tud egyáltalán nyugodtan járni. Folyton­ szökdécsel. Meg is itta a levét, mert a járda szé­lén kifordult a bokája. Szeren­csére nagyon rugalmas boka­szalagjai és ízületei vannak! Noszály Sándor, a Honvédban Major edzője: — Három éve, amióta együtt dolgozunk, egészen megválto­zott. Eleinte éppen csak lejáro­­gatott. Azután ahogy évente ja­vultak az eredményei, úgy jött meg a kedve. Jó nyersanyag volt, kitűnő anatómiai adottsá­gokkal. A Fosbury-stílust szinte neki találták ki. Tud küzdeni és ambícióval teszi, amit csinál. Neki is szerepe van abban, hogy tizenöt évi versenyzés után ma­gam is kedvet kaptam az új ugróstílushoz. Ezentúl én is Fosbury-párti leszek. Csak di­csérni tudom ezt a tanítványo­mat! Ugrik — de nem ugrik be Major összeállt. Pista „bűnlajstroma” A Stadion szálló előtt ül egy padon. Közlöm vele, hogy ismertetni fogom a vádiratot. — Igaz-e, hogy nem szokta elvégezni a napi edzésadagot? Egy pillanatra meghökken és már tiltakozni készül, amikor rájön arra, hogy ugratásnak szántam a kérdést. — Igaz — veszi a lapot. — És ha igen, akkor miért — nem? — Mert ha már úgy határoz­tam, hogy ezt csinálom és ma­gasugró leszek, akkor — nagyon csinálom. Csak „normális” mun­kával lehet előrejutni! Hogy ez mennyire igaz ... A heparínkenőcs sorsa Most rendkívül óvatosan köz­lekedik. Nagyon vigyáz a jobb bokájára, amely három hét alatt kétszer fordult ki. — Azért nem szökdécselek mindig — védekezik nevetve. — Csak annyira belém idegző­­dött az ugrómozgás, annyira vé­remmé vált, hogy járás közben is önkéntelenül „lazítok”. Kap­tam heparinkenőcsöt a bokámra, meg borogatni is kellett volna. De a heparinnak rossz a szaga, kidobtam. És három nap alatt mégis rendbe jöttem. Az is igaz tehát, hogy nagyon egészséges és erős fizikumú, de ezt azért ne tessék utánozni ... Ahogy esik, úgy puffan Grafikon helyett: 200 — 204 — 205 — 212 — 205 — 198 — 211 — 211 — 208 — 210 — 214 — 211 — 210 — 213 — 209 — 205 — 211 — 214.4 — 207 — 209 ... Az idei eredmények szépen, sorjában, akkurátusan. Úgy fúj­ja, mintha betanulta volna. — Azért ezzel a Fosbury-stí­­lussal még semmi sincs rendben — csóválja a fejét. Egy kicsit úgy vagyok vele, elugrom, és ahogy esik, úgy puffan. De nem nyugszom addig, amíg meg nem találom a nyitját. Szeretek küz­deni. A versenyen a léccel vias­kodom, az edzésen meg önma­gammal, hogyan tudnék még feljebb jutni. Húszéves. Három év van mö­götte magasugrásban és — re­méljük — még több áll előtte. A mércét önmagának állítja magasra. Ruszkai Katalin A páduai nemzetközi kézilabdatorna — újabb lehetőség a csapatalakításra Olaszországi meghívásra csü­törtökön reggel 9.08-kor, vonat­tal indul útnak a magyar női ké­zilabda-válogatott. Páduában szeptember 12—17 között egy nemzetközi tornát rendeznek, amelyen a hazai csapatok nem is indulnak. A rendező olasz ké­zilabda-szövetség a kézilabdázás népszerűsítése érdekében vál­lalta az esemény lebonyolítását. Meghívtak — válogatottunkon kívül — jugoszláv, NSZK-beli, francia és lengyel együtteseket. A torna végleges résztvevőiről azonban pontos adagokat még nem tudunk. Milyen céllal utazik ki válogatottunk? — érdeklőd­tünk Török Bódog edzőtől. — Csapatunkban igen sok az újonc. Hét játékos ugyan har­mincnál többször volt már vá­logatott, de a többiek átlagban ötször sem húzták még magukra a címeres mezt. Eredményes együttest szeretnénk kovácsolni a jövő nagy tornáira, ehhez pe­dig sok minden mellett nemzet­közi rutinszerzés is szükséges. Várhatóan 4 mérkőzést ját­szunk, s ezek jól segíthetik cél­jaink megvalósítását A Balaton Kupa után szakkörökben nem uralko­dott rózsás hangulat. Ön miként értékeli a jelenlegi helyzetet? — A mostani kép hasonlít az 1962-es romániai VB idejére, ötödikek lettünk, s utána csak azért is hangulat lett úrrá játé­kosainkon. Három év múlva, jó­részt ennek eredményeként is, világbajnokságot nyertünk. A magam és a csapat lelkiállapota most is hasonló, az ugyanolyan folytatással legszebb álmaink valósulnának meg. Végül:­tékosok? kik az utazó Já­ ? Két kapusunk Bujdosó és Drozdik, a mezőnyjátékosok kö­zül dr Baloghné, Fleckné, Hor­váth, Jányáné, Kovalevicz, Ró­zsahegyi, Szabó I. Takácsné, Tóth V., Tóth-Harsányi B. és Tő­kéné tart velünk Először utaz­nak magyar kézilabdázók Olasz­országba, s az eredményeinket remélhetően a várható kellemes élmények is serkentik majd — fejezte be nyilatkozatát a válo­gatott edzője. Jó kereseti lehetőséggel egy műszakra felve­szünk exportcsoma­golási és ládagyártási munkára férfi és női munkaerőket. Jelentkezés: Budapest, Vili., Népszínház utca 26. Munkaügy. Csütörtök, 1959. szept. 11. ".

Next