Népsport, 1970. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-08 / 6. szám
MTK 1888-1970 1888. november 16. első alakuló közgyűlés a Szondy utcában, így kezdődött — így született meg a Magyar Testgyakorlók Köre. Több, mint öt évtizeddel később azonban — 1940-ben — a fasiszta rezsim betiltotta működését. 1945 februárjában — amikor Budán még tombolt a harc — Weisz Richárd pesti lakásában összejöttek a régiek és megalakították az új szervezőbizottságot. Márciusban már edzettek az atléták és a labdarúgók. Hogy hol? Az FTC-pályán, az FTC segítségével! Pedig már újra elkezdődött a rivalizálás. S még e hó 16-án megtartották első sajtótájékoztatójukat, saját pályájuk és klubjuk újjáépítése érdekében. És most ismét közgyűlés előtt állnak az MTK-sok. Január 15-én 200 küldött , 75 meghívott jön össze a KPVDSZ-ben, hogy megtárgyalja az elmúlt két év tapasztalatait és megválassza az új vezetőséget. A beszámolókat háromtagú bizottság — Bánhalmi Ferenc elnök, Lehr György és Tóth István elnökségi tagok — készítette. 1891: saját helyiséghez jut a klub a mai Kossuth Lajos utca 3-ban, így kezdődött — majd a Bajza utcába költöztek — éppen 20 évvel ezelőtt. És most itt is csomagolnak, innen is elköltöznek, a SZOT volt napközi otthona lesz az MTK új otthona. Egyelőre csak vigasz, hogy államérdek ez a csere, egyelőre csak abban bíznak, hogy nem csinálnak rossz „üzletet”. A XIV. kerületi Szántó Béla utcában — közel a Thököly úthoz, néhány trolimegállónyira a Hungária úti pályához — lesz a központi iroda, a klub, ahol a sportolók és a szurkolók összejönnek majd. Szép lesz, persze, emeletes villa — talán ezzel egyszer és mindenkorra megoldódik a probléma. A jó klubélet bizony sokat segíthet a kollektív szellemen. Csak hát a klub teljes felépítéséhez még pénzre lenne szükség. De készen állnak a tervek a felépítendő tornacsarnokra, a pálya füvesítésére és világítóberendezésére. És ehhez is pénz kellene. A bázisszervektől — akárcsak a múltban — ezúttal is segítséget várnak. S ezt az anyagi segítséget meg is érdemelnék. Nem játékosvásárlásra kapnák, hanem ennél sokkal nemesebb célokra. 1903. első nemzetközi mérkőzését vívja a labdarúgócsapat, a profi Southampton ellen, amelynek kapuját a világhírű Robinson védi. Robinsonnak azonban nem sok dolga akad. A Southampton 16:0-ra győz, így kezdődött , és sok sikerrel folytatódott. Az MTK sportolóit megismerte a világ. Ki ne hallott volna például Weisz Richárd, Barna Viktor, Schlosser Imre és Orth György nevéről? Az olimpiákon? St. Louis-ban 1904-ben Halmay Zoltán úszóbajnokságot nyert. 1908-ban már sok MTK-versenyző kapott helyet a magyar csapatban. És azóta nem zajlott le olimpia — amelyen a magyarok részt vettek —, hogy MTK-sportoló ne lett volna a küldöttségben. Legutóbb Mexikóban Dunai Lajos, Sárközi István és Gúla László képviselte a klubot. A nemzetközi kapcsolatok egyébként évről évre bővülnek. Az MTK sportolói rendszeresen vívnak mérkőzéseket külföldiekkel. Legtöbbször labdarúgásban, női kosárlabdában, atlétikában és ökölvívásban. Az idei tervek? A klub újjászületésének 25. évfordulója alkalmából nemzetközi női kosárlabda- és ökölvívótornát rendeznek. Emellett részt vesznek a BEK küzdelmeiben (női kosárlabda) és túrára is mennek majd, hiszen sok meghívást kap a labdarúgócsapat. Az első félévben azonban a jó felkészülés a cél — nincs ennél fontosabb. 1945. május: Újpest—MTK 3:1. Latorca utca, 6000 néző, így kezdődött — a felszabadulás után. 6000 néző? Nagy szó volt ez akkor. Igaz, nem mindegyiknek volt kék-fehér szalag a gomblyukában, de kezdtek feléledni az MTK-szurkolók is. És egyre nőtt a számuk. A legutóbbi tavaszi forduló során például átlagban mérkőzésenkint 10 500 fizető néző volt a Hungária úton. Aztán — az őszi fordulókban, gyengébb eredményeknél — már csak 2—3000. A szurkolók tudják, mikor érdemes kimenni a pályára. Csakhogy a csapatnak mindig biztatásra van szüksége. A vezetőség ezért azt szeretné, ha jóbanrosszban velük lennének a pártolótagok. Nemrégen megalakult fiatalokból egy — 2—300 főnyi — MTK-szurkológárda. Szervezetten járnak a mérkőzésekre, ahol — a B-közép táján — kialakították a „Kék-fehér ifjú szurkolók” táborát És nemcsak a labdarúgó-mérkőzéseket látogatják. A többi sportág eseményeit is. „Hajrá MTK!” — ez a jelszavuk. És így búcsúznak: táplálkozunk pénteken a klubban. + 1888—1970. Jelenleg 18 szakosztálya és 13 tagú elnöksége van az MTK- nak. És természetesen sok-sok feladata. A patinás klub a jövőben még szebb eredményeket szeretne felmutatni, hogy méltó legyen a hagyományokhoz. Néhány nap múlva értékelik a kétéves ciklust és megválasztják az új vezetőséget. Aztán — remélhetőleg — jó iramban haladnak előre. Hámori Tibor JANUÁR 9-TŐL ÚJ KÖNTÖSBEN, NAGYOBB TERJEDELEMBEN, GAZDAGABB TARTALOMMAL, 24 NAGY OLDALON JELENIK MEG A MAGYAR IFJÚSÁG TÖBB KÉP, TÖBB OLVASNIVALÓ IS SZÍNES, LÁTVÁNYOS A MAGYAR IFJÚSÁG W. ÁRA: 2,50 FT Elektronikus Mérőkészülékek Gyára FELVESZ gyakorlott nyugdíjas SZTK-ügyintézőt ellenőrnek és gyors-, gépírónőket, valamint lemezlakatosokat, műszerészeket, elektronikus műszerészeket, marósokat, esztergályosokat, szerszámkészítőket, férfi és női betanított munkásokat. Jelentkezés: Budapest, XVI., Cziráki u. 26—32. Munkaerőgazdálkodás. A VEGYTISZTITÁSBAN KULIGAN vegytisztitása--------------- 22,60 Ft helyett most 10,- FI KARDIGÁN vegytisztitása--------------17,70 Ft helyett most 10,- FI PULÓVER vegytisztitása--------------17,70 Ft helyett most 10,- FI Sima szoknya vegytisztitása — — — 14,90 Ft helyett most 10,a Fi Pléd, takaró vegytisztítása 50% kedvezménnyel Ballonkabát, ballonvászon öltöny, női ruhák 30% kedvezménnyel Ruhatisztító Szövetkezet felvevőhelyei Budapesten mindenütt NÉPSPORT JEGYZET Mézesmadzag Ívendetes, hogy a kézilabda-szövetség országos elnöksége sarkára állt egy szakmai természetű vitában. Félreérthetetlenül pártfogolta a józan szakemberek már évek óta hangoztatott álláspontját: nálunk az élvonal számára a tét a felkészülés, a tudásszint növelésének időszaka. Tette ezt annak ellenére, hogy ezekben a hetekben szinte tobzódik a kézilabdányság, most készülnek a legjobbak a VB küzdelmeire is. Létesítményhelyzetünk miatt azonban mi kénytelenek vagyunk az őszi bajnoki zárás és a tavaszkezdet közötti hónapokat élvonalbeli klubjainknál az ismeretszerzésre, a kemény alapozó edzésekre fordítani. Ez egyben azt is jelenti, hogy legjobb csapataink ebben az időszakban csak felkészülési jelleggel vívhatnak mérkőzéseket. Úgy látszik azonban, hogy az országos elnökség álláspontjával sokan nem értenek egyet. Ezt bizonyította többek között, hogy a budapesti kézilabda-szövetség — hagyományaira hivatkozva — egy téli teremtorna rendezését vette programjába. Amikor vezetői erről az országos szövetség szakembereivel tárgyaltak, a sportág legfőbb szakirányítói elvileg ellenezték a rendezvényt és kérték, hogy az élvonalbeli klubokat — az érthető szakmai indokok miatt — zárják ki az indulásra jogosultak közül. Azután felálltak a tárgyalóasztaltól, gondolván: egyértelműen megállapodtak. Sajnos, tévedtek. Miután ugyanis a legjobbak kizárásáról döntöttek, a rendezők mégis minden jelentkezőnek lehetővé tették a részvételt. Ezzel elhúzták a mézesmadzagot az NB 1-es edzők és játékosok orra előtt. Ők ugyanis többségükben — talán természetes is ez — szívesebben játszanának a hétvégeken tét nélküli mérkőzéseket a Játékcsarnokban, minthogy kemény, fárasztó edzések sorozatán készüljenek a bajnoki idényre. Az elmúlt héten meg is kezdődött a torna. A Játékcsarnokban mérkőző csapatokat duzzogó és sértett kézilabdázók, meg vezetők állták körül. Figyelték az eseményt és közben — szidták mindazokat, akik számukra „megtiltották" a részvételt. Ezalatt a másik oldalon — többen kuncogtak. Az egész nem túl nagy ügy, talán szóra sem érdemes. Az NB I-es kézilabdázók majd megbékülnek, különösen, ha tavasszal tapasztalják a kemény téli edzések hasznát. Az is lehet, hogy pusztán sajnálatos félreértésről van szó. Akár így történt azonban, akár úgy, az egész eset azt is jelzi, hogy lényeges, elvi tételekben nincs teljes egyetértés. Ez pedig nem jó, mindenkor és minden esetben károsan befolyásolja sportéletünk fejlődését. Vk A BÁTORSÁG FELHŐKARCOLÓI A hullámok legyőzője A. P. Mareszjev: nem az a bátor, aki nem fél, hanem aki a félelmét legyőzi. Néhány hónap múlva, ha semmi sem jön közbe, ott áll a La Manchecsatorna partján. Edzője és barátja, Horváth István vastag réteg zsiradékot ken rá, s ő lassan a vízbe lépked, majd a hullámok közé veti magát. Szénás Imre dacolva a hideg vízzel, a hullámokkal, útnak indul újabb erőpróbájának végcélja, Dover fehér sziklái felé. Negyed százada, amikor több ezred magával ott állt a Duna-parton, a Parlament előtt, még gondolni sem mert volna ilyesmire. Szovjet naszádok úsztak akkor Budapest felé, majd a parthoz fordultak. Közöttük apró pont kavarta a vizet, majd lassan kilábalt a vízből Fajzolin Iszkander, a szovjet Vörös Hadsereg őrnagya. Kiázott bőre nem csillogott, arcán a fizikai megerőltetés fáradtsága tükröződött, de szája szegletében csöppnyi mosoly bujkált. Szénási Imre izgatottan várt erre a napra, hogy láthassa a híres szovjet folyamúszót, aki annak örömére, hogy a háború befejeződött, 100 kilométeres távot úszott végig a Dunán. — Nekem lenne egyszer annyi bátorságom, hogy ilyet tegyek. Ez a gondolat járt Imre fejében, amikor bicegő léptekkel hazafelé indult. Gyermekkorában éveket töltött kórházban, s egyik lábát szinte egyáltalán nem tudta mozgatni. A gyerekek sem fogadták maguk közé, s amikor az orvosok javasolták- jót tenne neki az úszás, egyedül kezdett lubickolni az Újpesti-öbölben. Az idő múlásával mind többször úszott a túlsó part és vissza. A felnőttek biztatták, miért nem megy egyesületbe. Először az Újpestbe jelentkezett, de sajnálkozva mondták: — Nem érdemes neked versenyszerűen úsznod. Lábtempó nélkül nem lehet. Szénási Imre ugyanis a vízben sem tudta használni a lábát, csupán két karjával lapátolta a vizet. Az MTK-nál mégis befogadták, s az akaraterő, az igazi sportembereket jellemző bátorság és kitartás segítették céljai elérésében. 1948-ban indult először a folyamúszó-bajnokságon. A bójáról nézte az örvénylő, hömpölygő folyót, a sodródó hulladékokat, a sötét vizet, s már azon gondolkozott: ne lépjen-e vissza. Tele volt aggódással, félelemmel. S akkor eszébe jutott Fajzolin Iszkander, s a cél, amelyet akkor maga elé tűzött. Elindult! Újságban ekkor írták le először a nevét. Így: — Mitróék már a forró teát isszák, amikor Szénási még a habokkal küszködik. Mit érdekelte őt? Olyan boldog volt, hogy elmondani sem tudta: első versenyén végigúszta a távot. Azóta sok minden történt. A Tiszán 44 óra 50 perc alatt 220 km-t úszott, ezzel megdöntötte Fajzolin Iszkandernek az Amuron ell ért világcsúcsát. Majd az állóvízi úszásban következett újabb világrekord: Balatonkenese és Keszthely között, 76 km-t 36 óra 29 perc alatt úszott végig, majd a Dunán 230 km-t 41 óra 40 perc alatt tett meg. A víz rendszerint hideg, hőmérséklete 12—22 fok között változik, a távok hoszszúak, s ő rendszerint egyedül úszik. A méterek, a percek, az órák lassan telnek, a ritmus diktálja az előrehaladást. Egy-kettő, egy-kettő, jobb kéz előre, húzás, bal kéz előre, húzás, a láb nem dolgozik, a test vízszintesen fekszik a víz felszínén. A part messze, nemigen tekint kifelé az úszó, a hosszú órák alatt magába mélyed. Nem szállja meg félelem, mert gondolatait elfoglalja. — Gyakran úgy érzi az ember, hogy abba kell hagyni. Szorongó érzés fogja el, de a szellemi frisseség akkor is tökéletes. Én ezt a frisseséget mindig arra használom, hogy legyőzzem gátlásaimat, s bátran továbbhaladjak. Van úgy, hogy úszás közben „dolgozom”. A többszázszoros újító, a Medicor Művek János kórházi laboratóriumának dolgozója mondja ezt. Amíg kimért, stílusos karcsapásokkal hasítja a hullámokat, szinte látja maga előtt a különböző tervrajzokat, munkadarabokat. A rajzokba vonalakat húz, számításokat végez, új ötleteket fannál. Amikor úgy érzi, ebben elfáradt, akkor szórakozik. „Beül” az Operába, látja, amint megjelenik a karmester, felemeli pálcáját, int és felhangzik a nyitány. A dallamok a fülében csengenek. Amikor felgördül a függöny, megjelennek a szereplők, s egy-egy nagyszerű áriájuk után tapsol nekik. Vagy nézi a Romeo és Júliát és ő is mondja a szöveget. A szép Verona tárul itt elénk, Hol két jeles család vetélkedett Ös gyűlölségük új csatákon ég, És polgárvér szennyez polgár kezet... Máskor életének régi pillanatképei elevenednek fel. Mint például az a nap, amikor az MTI ünnepségén sporttársaival együtt sötét ruhába öltözve várakozott, majd kis ünnepség után piros fedelű dobozkát nyújtottak át neki. Elismerést jelentő kitüntetés csillogott benne: „A Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója.” Sok nehéz próba, bátor helytállás bizonyította, hogy nem érdemtelenül kapta a szép elismerést. Nem egyszer mások is hasznát látták, amikor helyén volt a szíve. Egy ízben a balatonkenesei hajóállomásról, este 10 órakor vágtak neki a távnak. A kísérő csónakban sportorvos, edző és a szövetség képviselője. Már vagy 10 órát úszhatott, amikor erős hullámzás keletkezett, a szél vadul korbácsolta a vizet, így is haladt tovább. Kivilágosodott, s még vagy négy órát dacolt az elemekkel, amikor a csónakból segítségért kiabáltak: — Nem bírunk evezni! Elsüllyedünk! Gyere segíts. Nyugodtan a csónakhoz ■;úszott, a benne Araiggájjfgjr levő holmit a (EBtMMmmi nyakába vette, s mentette, ami menthető. Egy ^BBMapaSR’'" ~L- újabb világrekord helyet ki- W * , úszott a mint. I egy 5 kilomét\ % p térre levő part-1 v/ V X ra. Az újság így írt: t-82 em_ etXTV' y ^„iSen, a ki- * V ^ sero csónak nem bírt a torony- » magas hullámokkal”. Következett Capri, a genezáreti tó, a Márvány tenger. Találkozás a medúzákkal, s a nagy ellenséggel: a cápákkal. Legutóbb Capriban, verseny közben kétszer is volt cápariasztás. — Már körülbelül a táv felénél lehettem, amikor a kísérő hajón levők integetéséből észrevettem, valami baj van. Kiemeltem a fejem a vízből, s hallottam a figyelmeztetést. „Imre, vendéged van! Gyere közelebb a csónakhoz.” Ugyanakkor, hipermangánhoz hasonló halriasztó krémet szórtak a vízbe, amely pillanatok alatt több száz méternyi távolságra szétterjedt. Már a csónakhoz értem, amikor vagy 60 méternyire tőlem megláttam a vízből kiálló cápauszonyt. Egy helyben állt, majd a krém hatására eltűnt. Már csaknem a célban voltam, amikor ismét integettek, s kiabáltak. „Húzd meg Imre, már csak néhány méter. Ismét itt a vendéged.” Szerencsére a cápacsapatnak ez az előőrse csak a part mentén cirkált, s a többi versenyzőre sem jelentett már veszélyt. Mindenesetre nem kellemes az ilyen találkozás, s kell némi lelkierő, hogy a fellépő szorongást leküzdjük magunkban. Szénási Imre egyébként a hosszútávú úszásokra alaposan felkészül, a várható veszélyeket jól ismeri, így a cápákat is! Valamennyi fajtájukról képet őriz az albumában, s a külföldi szaklapokban is rendszeresen tanulmányozza életmódjukat. Mint mondja, akadnak békés természetűek, míg a legvadabb, a tigris cápa. A hosszútávúszó azonban többnyire csendes vizeken halad. Mégis nagy lelkierő, bátor helytállás kell ahhoz, hogy feladatait teljesítse. Reggelenként a Császár uszodában rója a hosszakat, s amikor csak teheti, vízben tölti idejét. Ha nincs más mód rá — a zuhany alatt. S anynyi ideig folyatja magára a hideg vizet, ameddig 20—30 km-t leúszott volna a folyóban. A sokféle edzés mellett bátorítást, erőt kölcsönöz az együttérzés a baráti jókívánság is. Szinte megtáltosodott, amikor egyik úszása közben a határ közelében honvédségi rácsó közeledett, majd megállt Imre mellett, s a benne ülő tiszt felbontott egy táviratot Hangosan olvasta a Medicor Művek dolgozóinak üzenetét: — Kedves Imre! Reméljük, jó egészségben úszol. Kívánjuk, hogy nagy vállalkozásodat sikerrel teljesítsd. Együtt szurkolunk érted. Hajrá, Széna! Széna pedig ritmikusan tempózik, kilométert kilométer után hagy maga mögött. A folyók, a tavak, a tenger hullámait egyaránt bátran legyőzi. Péter Róbert — Z. Vincze György