Népsport, 1970. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-21 / 44. szám

A itegw* JELENTI. 1970. február 21. 1945. Dr. Kreisz László főorvos — a Nemzeti Sport Bizottság megbízá­sából — a napilapok út­ján felhívással fordult a főváros sportorvosaihoz: mielőbb jelentkezzenek, hogy az újjáéledő sport­életnek már az első lé­pésektől kezdve hathatós segítséget nyújthassanak. • SPORT A RÁDIÓBAN. Kossuth-adó 22.15: sport­­híradó. SPORT A TELEVÍZIÓ­BAN. Telesport 13.58: köz­vetítés a Magas-Tátrából, a sívilágbajnokságról. Ug­ró-világbajnokság a nagy­sáncon. A NAP KIEMELKEDŐ ESEMÉNYEI: A felszaba­dulási nemzetközi sakk­­verseny XII. fordulója. Újpesten a jégkorongtor­na keretében II. Dózsa— BVSC mérkőzés. Birkó­zásban a szabadfogásúak válogatóversenye. Röp­labdában folytatódik a Téli Kupa, a Kékesen pe­dig megkezdődik a Mát­ra Kupa síverseny. IDŐJÁRÁS. A Meteoro­lógiai Intézet jelenti pén­tek este, nyugat felől eny­hülés. Várható időjárás szombat estig: erősen fel­hős, párás, a keleti me­gyékben néhány helyen ködös idő, újabb havazás, havaseső, majd eső. Foko­zatosan északnyugatira forduló és megerősödő szél. Napközben olvadás. Várható legmagasabb nap­pali hőmérséklet szomba­ton plusz 2—7 fok között. (MTI) Kik utaznak Ljubljanába? A Magyar Jégsport Szövetség el­nökségének döntése értelmében Almássy Zsuzsa, Vajda László és a Berecz Ilona, Sugár István jégtánckettős képviseli a magyar színeket a március elején sorra kerülő műkorcsolyázó és jégtánc világba­j­nokságon. Egy hét Franciaországban. Hétfőn reggel útra kel a Bp. Spartacus cselgáncsegyüttese az Il de France Liga meghívására. A tíz versenyző két mérkőzést vív Párizs környékén és közös edzésen vesz részt a francia vá­logatottal. Kísérőként három szakvezető tart a csapattal. Bolgár-magyar edzőtábor. Szó­fiából hazaérkezett a Bp. Spar­tacus férfi röplabda- és íjász­­csapata. A szövetkezeti sporto­lók a bolgár fővárosban a leg­jobb bolgár röplabdázókkal és íjászokkal közös edzéseken vet­tek részt. Népes leány-, szűkös fiúme­zőny. A szombaton és vasárnap megrendezésre kerülő serdülő és ifjúsági műkorcsolyázó bajnok­ságra a serdülő lányoknál 29, a fiúknál 7, az ifjúsági lányoknál 7, a fiúknál 2 nevezés érkezett. Emellett két ifjúsági páros is indul. Kosaras házasság: Kiss-Papp Júlia, a VTSK kosárlabdázója és Laczházi Tamás, a Csőszerelő NB I-es csapatának játékosa házasságot kötött. Gratulálunk! Továbbképzés. A megyei tö­megsportbizottságok vezetői február 23-tól február 28-ig tan­folyamon vesznek részt Duna­­varsányban. Vívó Barátság Kupa. Február végén Budapesten kerül sor a junior vívók Barátság Kupá­jára (volt ORT), amelyen szov­jet, csehszlovák, román, NDK- beli, bolgár, lengyel, kubai és magyar versenyzők indulnak. A kubai csapat csütörtökön meg­érkezett Budapestre. Lehet jelentkezni! kerékpá­ros- szövetség folytatja a ver­senybírók továbbképzését, ám emellett alapfokú versenybírói tanfolyamot is indít. A tanfo­lyamra március 2-áig kell je­lentkezni a szövetségben. Bajnokok ünneplése. A Vasas SC kerékpárosai pénteken este az egyesület székházában tartot­ták meg bajnoki díjkiosztóju­kat. Volt mit ünnepelni. A Va­sas kerekes legényei hat orszá­gos bajnokságot nyertek 1969- ben. A legjobbakat meg is jutal­mazták. Minősítés. Ülést tartott a ka­jak-kenu szövetség versenybíró bizottsága. Napirenden a ver­senybíró továbbképzés fejleszté­se és a bírók „minősítése” sze­repelt. Kozma Béla emlékverseny. A Bp. Spartacus az idén is meg­rendezi néhány éve elhunyt ki­váló edzője tiszteletére az öt páros számból álló asztalitenisz versenyt. A versenykiírást már szétküldték, most várják a ne­vezéseket az I—II. osztályú férfi és női párosra, a vegyes párosra, az ifjúsági fiú és leány párosra. A versenyt február 27-től március 1-ig rendezik meg az OKISZ tornacsarnoká­ban. Tizenegy feladat. A Budapesti Orvostudományi Egyetem "test­­nevelési tanszéke és az egyetem KISZ-bizottsága a hónap utolsó napján tizenegy feladatból álló vetélkedőt rendez a hallgatók részére. Első feladatként kosár­ba dobást kell végezniük a részt­vevőknek. A vetélkedő legjobb­­ négyes csapatát nyolcnapos nyá­ | ri üdülés várja majd a Balato­ | non. Új színekben. Az Újpesti Dó-­­­zsa megszűnt motorkerékpáros­­ szakosztályából három crosso- í­zó, Szép András, Kiss László és­­ Homonnai Tamás a Zalka Máté I MK-ban versenyez tovább. Liptay Ildikó asztaliteniszezőt s az NB I-es bajnok Statisztika­­ egy évre „kölcsönadta” a Mis­kolci EMTE csapatának. Kedves ünnepség színhelye volt a Szegedi VSE klubháza. Az atlétikai szakosztály szere­tettel fogadta, „beiktatta” azo­kat a fiatal atlétákat, akik a Szegedi Sportiskolában 16. élet­évüket betöltve, most már a vasutasok színeiben folytatják sportpályafutásukat. Evezős bélyeg! A Magyar Pos­ta sajtótájékoztatón ismertette ez évi bélyegkibocsátási tervét. Ebben szerepel egy érték kiadá­sa, amellyel a Magyarországon rendezendő női evezős Európa­­bajnokságról emlékeznek meg. Szép volt. A Hajdú-Bihar megyei kerékpáros szövetség megyei értekezletet tartott, ahol a múlt évi eredményeket érté­kelték. Szép sikernek könyvel­ték el a Debrecen felszabadulá­sának tiszteletére rendezett nemzetközi versenyt és a Haj­dúböszörményi Bocskai SE fej­lődését. Az első­ Szombaton Magglin­­genben első alkalommal találkozik Svájc és Ma­gyarország teremkézilab­­da-válogatottja. Mindkét együttesnek ez lesz az utolsó hivatalos, országok közötti mérkőzése a feb­ruár 26-án kezdődő világ­­bajnokság előtt. A VB-n egyébként Svájc Romá­niával, az NSZK-val és Franciaországgal, Magyar­­ország pedig Izlanddal, Lengyelországgal és Dá­niával játszik egy cso­portban a legjobb nyolc közé jutásért, amely egy­ben a müncheni olimpiai részvételt is jelenti e csa­patoknak! Szöveg nélkül A „nagy ötös" A csupa szív „Kefe” látványo­san szerelt, a csinos „Sica” csal­hatatlan helyzetfelismerésével, csuklója egyetlen mozdulatával dobta támadásba a szélen elvi­­harzó „Mártit”, tőle a szőke „Pa­lika” kapta a labdát, de meg sem fogta, hanem röptéből tá­lalta a berobbanó „Margó” ke­zébe, aki csont nélkül talált a kosárba. Zúgott a taps a Sport­csarnokban. A lépcsőket is zsú­folásig megtöltő közönség ün­nepelte a lányokat — máig sem felejtem a pillanatokat. S köz­ben William Jones, a Nemzetkö­zi Kosárlabda Szövetség főtit­kára lelkendezve beszélt a széksorokban: „Álmomban sem gondoltam, hogy a gyengéd nők így tudjanak kosárlabdázni, s játékuk szellemességével a fér­fiakat is megszégyenítik!” A lányok: Molnárné Fekete Ilona, Bandéné Hajós Ica, Do­boziné Szabó Márta, Sárosdiné Sziklai Paula és Blahóné Pirik Margit az 1950-ben Budapesten rendezett Európa-bajnokság ide­jén már néhány éve együtt ját­szottak. — Ki itt, ki ott, főleg az isko­lában, az Alkotmány utcai „KE­­RAK”-ban ismerkedett meg a kosárlabdával — emlékezett Sá­rosdiné, a Katona József Szín­ház jelenlegi titkára. — S azután a felszabadulás a IX. ker. MADISZ-ban hozott össze bennünket. Ha jól emlékszem, Bokody Karcsi már 45 nyarán szervezte az első csa­patot. — És utána a magyar ifjúság küldötteiként, a MADISZ válo­gatottjával, focistákkal, kézilab­­dásokkal Jugoszláviába utaz­tunk. Milyen szép napok voltak — tette hozzá dr. Randé Jenőné. Régi emlékek, évkönyvek la­pozgatása közben a kosaraslá­nyok, a később sikert sikerre halmozó csapat játékosainak ne­vével gyakran találkozhat az ember. „Kefe” például 1947-ben 555 cm-es magyar rekorddal ötödik alkalommal nyerte a tá­volugrás bajnokságát, de ő volt a 800 m-es síkfutás első magyar bajnoka is. Márta a Gamma diszkoszvető női bajnokcsapatát erősítette 1946-ban. „Palika” a leggyorsabb lábú futónők kö­zé tartozott akkoriban, s a ké­zilabdázók válogatottjának ösz­­szeállításánál is számítottak rá; „Margó” súlyt lökött, „Sica” magasat ugrott, kézilabdázótt — s nem is akárhogyan. — Ez valaha természetes volt számunkra, mert szerettük a sportot — vallotta nevetve Do­boziné Szabó Márta, az MTI nemzetközi osztályának kedves, mosolygós titkárnője. Éltek-haltak a sportért, akárcsak későbbi, s igazi mes­terük. Gyimesi János, a főiskolai tízpróbabajnok és válogatott lab­darúgó, elsőosztályú teniszező és válogatott kosaras. A sokol­dalú sportemberből lett edző azután páratlan sikerekre vezet­te ezt a „nagy ötöst”. — Csak­ igyekeztem kihasz­nálni a tehetséges lányokban rejlő lehetőségeket — szerény­kedett, pedig edzői működése alatt — saját eredményeit nem számítva — összesen 37 magyar bajnokságot nyert különböző együttesekkel, és ezek közül tí­zet a „csapattal”. — A lányok lelkesedése egyszerűen nem is­mert lehetetlent. Sokoldalú fel­­készültségük megalapozta sport­beli jövőjüket. A londoni olim­pián, midőn 34 éves koromban a férfiválogatott szövetségi kapitá­nya voltam , figyelhettem a leg­jobbakat, beigazolva láttam korábbi elképzeléseimet. Min­den játéksport kulcskérdése az atletikus képzettség, a gyorsa­ság. Ilyen irányban igyekeztem továbbra is fejleszteni a lányok tudását. Nem volt nehéz dol­gom, hiszen egész éven át edzés­ben volta­k, a sport különféle ágaiban sokat versenyeztek, de a heti egyszeri atlétikai edzésből soha nem is engedtem. A közal­kalmazottak szakosztályai, a KASÉ, a Petőfi, noha nem vol­tak gazdagok, de futócipőt min­den lánynak vettünk! A mester bizony sok tekintet­ben megelőzte korát. A lányok olykor panaszkodtak, könnye­ket is hullattak szigora miatt, de a győzelmeknek együtt örül­tek. S micsoda sikereket aratott az a IX. kerületi MADISZ-ból elindult együttes. A kosárlab­dázás tudományának utolérhe­tetlen „professzorai”, igazi mű­vészei lettek. Csak egy csapat­tal, a szovjet válogatottal nem bírtak az EB, FVB, VIT verse­nyein. — Mindig azt mondogattam a lányoknak, hogy a mi célunk a nemzetközi porondon való helyt­állás — mondta a lassan már nyugdíjba készülő, de ma is vál­tozatlan tűzzel beszélő Gyimesi. — A lányok, mostoha körülmé­nyek, más lehetőségek között vállalták akkoriban a többleted­zés fáradalmait. Annak idején boldogok voltunk, ha Prágába és Szófiába eljutottunk. Állás- vagy lakáskérdés ismeretlen fogalom volt. Legfeljebb arról lehetett szó, hogy hetente egyszer-kétszer ebéd után valamivel korábban elengedték a minisztériumok­ban, adminisztratív beosztásban dolgozó lányokat. A mester a régen hosszabb, göndör, vöröses haját most rö­vidre vágatta. Igaz, így kevésbé látszanak szaporodó ősz hajszá­lai, vagy talán az elkeseredett teniszcsaták során zavarta a szemébe hulló haj? Ki tudja? Egy biztos: Gyimesi fanatikus sportszereidé változatlanul a régi. Búcsúzóul is ezzel kapcsolatban faggattuk: — Lehet, hogy én más diáko­kat tanítok odakint, Kőbányán, a László-gimnáziumban, de állí­tom, hogy a fiatalok ma is vál­tozatlanul szeretik a sportot. Mikor oda kerülnek, csak kós­tolgatom őket. Elmondom nekik, hogy az iskola csapatába válo­gatjuk a legjobbakat. Meg kel­lene nézni, hogy micsoda lelke­sedéssel futnak és ugranak. S ha egyszer megízlelik a győze­lem örömét, már elzavarni sem lehetne őket a pályáról. A fia­talok szeretik a sportot, érdek­lődnek a sport iránt. Csak az­után később, ahogy felnőnek, s néhány, valamire való ered­ményt is elérnek, mind jobban elkényeztetik, elrontják őket a felelőtlen, egymással versengő, rövidlátó vezetők. Bizony, más volt a mi időnkben! Más, kedves János bátyám, már csak azért is, mert fiata­labbak voltunk vagy húsz-hu­szonöt esztendővel! Vad Dezső Szöveg nélkül Tiszta lappal! Megújulási folyamat megy végbe a kézilabda­játékvezetői testületben. A szövetség játékvezetői bizottsága újjáalakult, s érdekes programot hirde­tett. „Tiszta lappal indul minden játékvezetőnk, mindenkinek megadjuk a módot a megfelelő érvé­nyesülésre — mondotta a JB elnöke, Madarász Ist­ván. „ Ennek érdekében közös NB-s keretet jelöl­tünk ki, s a jó formában levő, arra alkalmas bírók rendszeresen szóhoz jut­nak NB I-es találkozókon is. Sőt, ezen is túlme­gyünk. A nemzetközi sze­replési lehetőséget is megadjuk bíráink közül az arra érdemeseknek, még akkor is, ha egyelőre nincs nemzetközi minősí­tésük. Ennek következté­ben a két Magyarország— Norvégia találkozón is szerepet kapnak országos minősítésű bíráink. Az elsőn ugyanis még nem­zetközi kettős: Mártha és Márki bíráskodik, a keddi találkozót azonban Hor­váth László és Banai Jó­zsef vezeti.” Örömmel üdvözöljük a kezdeményezést! Szovjet teniszezők „házi ersenye“ A MOSZKVÁBAN folyó nem­zetközi teniszbajnokság férfi egyes száma háziversennyé szűkült. A bajnok Metreveli ugyan nem in­dult, de a negyeddöntőkben Ka­­kulija és Lejusz a még játékban levő külföldieket a román Mar­­moreanut és Rybarczikot is legyőz­te. Az elődöntő további két résztve­vője Korotkov és Pálmán. A nők­nél viszont a szovjet színek kép­viseletében egyedül Morozova ju­tott el a legjobb négyig. A nyu­gatnémet Nielsen, valamint a két angol Williams és Truman küz­dött a döntőbe jutásért. A női verseny egyesének két elődöntő mérkőzése: Nielsen (NSZK-beli) —Williams (angol) 7:5, 6:3, Morozova (szovjet)—Truman (angol) 6:3, 3:6, 8:6. SALISBURYBEN a román Nas­­tase már az elődöntőben van az Egyesült Államok fedettpályás bajnokságán. Az ausztrál Roche ugyanis sérülés miatt visszalépett. A következő férfi egyes n. döntő­ben: Taylor (angol) — Tiriac (ro­mán) 11:9, 6:1. Férfi páros n. döntők: Okker, Riessen (holland, am) — Graebner, Santana (am, spanyol) 6:2, 6:1, Richey, Mar­ Millan (am, dél-afrikai) — Koch- Ramos (brazil) 9:7, 6:4. : 1 ■1 ''TM' 1 | Bezárt a csarnok A Bp. Honvéd teniszezőinek téli otthonát, a Klapka utcai fe­dett csarnokot a héten bezárták. A termet más célokra veszik igénybe, s így a március köze­pére tervezett fedettpályás ver­senyt sem rendezik meg. A Hon­véd teniszezői a VTSK és a Va­­sas csarnokában jutottak edzés­­lehetőséghez. RÉTI ANNA: 1­25 tva sportpálj o­tt ! 18. Aranyból gazdag választék Válogassunk! Igen, válogas­sunk a sikerekben. 1962 gazdag választékot nyújt. Ha jól meg­gondoljuk, ezek a sikerek nem egyetlen esztendőt fémjeleznek, hanem hosszú időre megszabják egy-egy sportág uralkodóit, s prognózist adnak az elkövetke­zendő olimpiai szereplésre. A súlyemelés nagy napja Mint ismeretes, a magyar súlyemelők először a római olimpián hívták fel magukra a figyelmet. Sok tapogatódzás és kísérletezés közepette kapasz­kodtak felfelé. S a tandíjat min­dig meg kellett fizetni. 1962-ben már nagyságoknak számítottak. A márciusi Moszkva Kupa súly­emelő-viadalra az amerikai Ko­­no is elutazott, hogy ha kínzó fogyasztás árán is, de felvegye a harcot a szovjet Kurinovval és Veres Győzővel. A nagy harc­ból azonban nem lett semmi. S­m Kono, sem Veres nem szólt bele az elsőség eldöntésébe. A balsikeres sort Földi nyitotta meg, miután nyomásban kiesett. Ugyanígy járt Veres is. A kételkedők ekkor még nem csekély tábora lemondott arról, hogy 1962 mint a magyar súly­emelés nagy éve kerülhet be a krónikába. A versenyzők is el­szomorodtak. A hibák boncolga­tása került előtérbe. De egy hó­nap elegendő volt ahhoz, hogy a kezdődő viták elcsendesedje­nek. A bukaresti Duna Kupa­viadalon már ismét jól szere­peltek a magyarok. Egy viszony­lag nyugodt korszak következett, amelyben ki-ki legjobb belátása, felfogása szerint készülhetett a budapesti súlyemelő-világbaj­nokságra. Számolunk és izgulunk Közben Veres Győző döntött: a szívet-lelket megerőltető fo­gyasztás helyett váltósúlyúból középsúlyúvá lép elő. S nemso­kára ebben a súlycsoportban is feliratkozott a világcsúcstartók listájára, ezúttal nyomásban. Így várta a hazai világbajnoksá­got, amelyre az ellenfelek közül Pljnkfelder nem jött el. A nagy hármas viadal leszűkült. Bár Kono az utolsó pillanatig komé­­diázott, hogy csak akkor indul, ha valaki megsérül, s helyette be kell ugrania, nem gondolta egy percig sem komolyan. Pszi­chikai háborúnak szánta. Veres nem ijedt meg attól, hogy indul, mint ahogy az sem tette elbiza­­kodottá, hogy Kono helyett eset­leg kisebb tudású ellenféllel küzd majd. Végül is kettejük nagy taktikai és fizikai párvia­dala volt a verseny, a nézők nagy gyönyörűségére. Magyarországon soha annyi ember nem vonzódott a súly­emeléshez, mint a világbajnok­ság napjaiban. Az időjárás sze­szélye ugyan a Sportcsarnok nem éppen tágas helyiségébe űzte Veres Győző versenyét, a kinn rekedt nézők nem kis bosz­­szúságára. A televízió mellett azonban vigasztalódhattak. A te­remben és a képernyők előtt ülők egyaránt érezték, hogy el­érkezett a magyar súlyemelés nagy pillanata. Veres - egyszerre két arany Hamarosan kiderült, hogy nemcsak izgulunk, hanem ér­tünk is a súlyemeléshez, az pe­dig természetes, hogy számolni még ennél is jobban tudunk! A nyomásgyakorlatban Veres 5 ki­lós előnyt szerzett a közvetlen nyomában haladó Kono előtt, a többiekkel szemben 12.5, 15. 20 kilogrammra növelte a különb­séget. Szakításban Kono behoz­ta, a többiek viszont alig mor­zsoltak le valamit hátrányukból. Lökésben Kono 165 kilóval kez­dett. Veres válasza: 167.5 kg. Kono: 170. Veres: 172.5. Ezután Kononak kockáztatni kellett, mi­vel testsúlya nehezebb volt, s­­ 175 kilóval próbálkozott. Hiába, Veres már­­ megnyerte. Ekkor következett egy Veres Győzőre annyira jellemző momentum. Farkasszemet nézett a 175 kiló­val és­­ kilökte. Hogy ne fáj­jon Kono feje azért a néhány dekáért, hogy számára és min­denki számára egyértelművé te­gye, a versenyt mindenképpen ő nyerte! A súlyemelősport történetében először magyar versenyző került a világbajnoki dobogó tetejére, hogy egyszerre két aranyérem­mel távozzon onnan. Világ- és Európa-bajnokságért járó díjjal. Európa-bajnokságot nyert Földi,­­ európai ezüstöt Ecser, és Veres mellett a dobogón ott állt Tóth is, hogy bronzérmét átvegye. Fergeteges ünneplés kísérte a súlyemelők valóban nagyszerű szereplését, közülük is az ér­deklődés homlokterében Veres Győző állt nemcsak azért, mert az övé volt a legnagyobb ver­seny, a legnagyobb siker, hanem mert róla köztudott volt, hogy ellentmondásos egyéniségének minden lelkesedését, fanatikus szeretetét a magyar súlyemelő­sport felvirágoztatásának szen­telte. Jó hírek a messziről Az első jó hír Toledóból érke­zett, a kötöttfogású birkózó­világbajnokságról, ahol Pólyák Imre és Kozma István is arany­érmet nyert. Nem sokkal később követte a toledói örömüzenetet a Buenos Aires-i tudósítás. Elő­ször arról, hogy női tőrcsapa­tunk visszahódította a világbaj-

Next