Népsport, 1970. március (26. évfolyam, 51-76. szám)

1970-03-26 / 72. szám

TERMÉSZETJÁRÁS ♦ SPORTMOZGALOM ♦ TERMÉSZETJÁRÁS ♦ SPORTMOZGALOM ♦ TERMÉSZETJÁRÁS ♦ SPORTMOZGALOM ♦ |TÚRÁK UTÁN | | — szép utak előtt | Várbarlang randevú — Szia .. .• Holnap a barlang­bejáratnál ... — Sokan búcsúz­hattak el így egymástól az el­múlt napokban, s várták a va­sárnapot, hogy új világba, a bar­lang sejtelmes világába csöp­penjenek, ahol szinte mindent évezredekkel „fogalmaznak”. S akik eljöttek a találkozóra, nem bánták meg! A geológiai technikum termé­szetbarát diákjai társadalmi munkában bemutatják a látoga­tónak a Várbarlangot. Szabó Ka­ti, a II/a. osztály tanulója a ve­zetőnk. A mélyben, az első „megálló­nál” különös titkot magyaráz el Kati. Arról van szó, hogy va­laha — jó néhány millió évvel ezelőtt — a Duna egy szinten folyt a mai Várheggyel. Utat mosott­ magának mai medrébe és mint Cholnoky professzor ábráin jól látható: Kőbánya majdnem olyan magas, mint a Vár, s Ferihegy — valóban hegy... Kati lelkesen, ügyesen ma­gyaráz. Mit számít nála, ha „ugrik” néhány millió évet... A sok érdekesség, a barlang különös világa vonzza az em­bereket. A hátunk mögött hall­juk:­­ legközelebb megnézzük a Baradla barlangot... De maradjunk a budai Vár­ban. A barlangot már többször elfelejtették és többször felfe­dezték. Kadic Ottokár 1931-ben kezdte el a pincék tanulmányo­zását s néhány évre rá feltár­ták és átadták a közönségnek. Aztán sokáig bezárt kapu fo­gadta a látogatót. 1961-ben a geológiai technikum diákjai Barátosi József igazgatóhe­lyettes irányításával „megszáll­ta” a barlangot Évente húsz­huszonötezer kíváncsiskodót vezetnek be a vár titkaiba. A diákoknak és nevelőjüknek ki­csit­ szakma a természet szere­tetem a kirándulás. A barlang­ban tartják a gyakorlati­ mun­kát, itt tanulják a barlang-­ terepjárást, a kőzetismeretet. Mérik a cseppkövek növekedé­sét ... — Úgy érezzük, a barlang­ka­pu a városi ember számára a természetjáráshoz — mondja Barátosi József egy kis pihe­nőnél. A barlang sejtelmes vi­lága, romantikája vonzza az embereket a természet megisme­résére, a kirándulásokra. Azután továbbmegyünk. A hőmérséklet télen-nyáron 16 fok. Kiskabátban a legkényelmesebb a séta. Egy-két fordulóban ugyan lehűl a levegő, nyitva hagytak egy kútajtót... — Nyolcvan kút található a barlangrendszerben (kürtőjük a külszínig vezet). Az évszázadok során a kutakat kibővítették — borospincének használták. Érdekes legendát említ Kati. Az egyik Eszterházy gróf pa­naszt tett, hogy a nép hite sze­rinti „barlangi kísértetek” va­lóban léteznek. S ezek a kísér­tetek nagyon szeretik az Eszter­­házy-féle aszú borokat... Az őrök éjjel nappal strázsálták a pincét, amíg megfogták a „kí­sérteteket”, a bort vedelő, fe­hér lepelbe bújt katonákat. . . A kútkürtőkön ereszkedtek le a nedűhöz... Lassan fogy a látnivaló. — Még nem vagyunk a végén — mondja kipirult arccal Kati. — De ki tudna bennünket ki­vezetni? Többen vállalkozunk. Szűk kijárat felé igyekszünk. Ami­kor kiegyenesedünk, fejünkön érezzük a sötétséget. .. Töb­ben visszatérnek, nem merik folytatni az utat... Órás sétánk utolsó állomására érkeztünk. Szalmacseppkövek ékesítik a falakat... — Viszonylag gyorsan fejlőd­nek — mondja idegenvezetőnk. — Húsz-harminc centit nőttek néhány évtized alatt... Szíve­sen meghívom önöket egy bar­langjárásra — folytatja —, ami­kor már a cseppkőfüggöny a földig ér ... Összenézünk. Másfél évszá­zad múlva kellene találkoz­nunk ... Szívesen elmennénk a rande­vúra ...! Turistavetélkedő Régi hagyományt újít fel a Budai Pedagógus SK termé­szetbarát­ szakosztálya: május­ban turistavetélkedőt rendez a Vértesben. A vetélkedőn részt vehetnek a természetbarát­­szakosztályi tagok 2—5 főből ál­ló csapatai. A feladat: óránként 4 kilo­méteres túrázási „sebességgel” végighaladni a kijelölt út­vonalon és a tájegységre vo­natkozó helyismereti kérdésekre válaszolni. A nevezéseket a Bu­dai Pedagógus címére (Bp. XII., Költő u. 30.) postán kell eljut­tatni. A rendezők 80—90 turista ré­szére a min­dszentpusztai és a szentgyörgyvári turistaházban szállást is biztosítanak. Jelzett úton A budai pedagógus természet­­barátoknak már esztendők óta kedvenc kirándulóhelye a Vér­tes. Azt szeretnék, ha az idén is a természetbarátok ezrei is­merkednének meg a táj szép­ségeivel. Kőhány­áspusztán és Mindszentpusztán egész éven át üzemeltetik a turistaházakat, s a hegyek könnyebb megközelí­tése érdekében 41 kilométer új útjelzést készítettek. Most már Oroszlányból, Gántról és Csák­­várról is jelzett úton lehet a Vértesbe feljutni. Kapu a városi ember számára. — Barátosi József bemutatja a szalmacseppkő-termet • 160 oldal természetjárás Új köntösben, bővített taratlommal adta ki a Bu­dapesti Vörös Meteor SK • természetbarát szakosztálya idei túra- és rendezvény­naptárát. Az ízléses kivitelű, igé­nyesen szerkesztett kötetnyi füzet betekintést nyújt a VM­SK változatos túra­programjába. Nemkülönben azokba a lelkes, kulturált természetbarát akciókba, amelyeket az elmúlt évben rendeztek a meteorosok. Néhány adat az eredmé­nyes munkáról: 3586 termé­szetbarát három és félszáz csoportban 379 túrán vett részt. A kis könyv hasznos ta­nácsokkal látja el az olva­sót. Különösen értékes a Magyarország állóvizei jel­vényszerző túramozgalom kiírásával kapcsolatos álló­víz ,,leltár,­ és az Új túra­­célok: Magyarország mű­emlékkastélyai című feje­zet. Pápa Miklós dr-t, a könyv szerkesztőjét, és az író, fényképező, rajzoló mun­kaközösségét csak dicsérni lehet a hasznos munkáért. Alattuk 600 méteres szakadék... Különös emberek a hegymá­szók. Mások, ha egy kis kap­tatóra felmásznak, vadászmesé­be illő dolgokról magyaráznak. Neidenbach Ákos és Krafft Walter fiatal hegymászók, „tar­solyukban” hatalmas csúcsok meghódításának élményével — alig szólnak. — A Lengyel-Tátrában jár­tunk. Megmásztunk két nagy falat és megjártuk a Mnieh R-variánsát — mondja Neiden­bach Ákos. Az első megmászott csúcs északi fala 800 méter magas! A másik „csak” 650 méteres, de i1 hegymászónak jól kell ismer­­nie a hó- és jégtechnikát. A két fiatal hegymászó szép teljesít­ményét dicséri, hogy egy-egy fal meghódításához elegendő volt számukra nyolc óra. Ilyen gyorsan még a hazaiak közül is csak a legjobbak teljesítik. — Sokkal nehezebb dolgunk volt a Münc­en. Egy hegyáthaj­­láson mintegy negyven mé­tert kellett függeni a szögeken. Alattunk az 5—600 méteres sza­kadék ... Amikor elindultunk, sütött a nap, s éjjel, fejlámpá­val, mintegy 3—4 kilót fogyva fejeztük be a „kirándulást” — emlékezik az eseményekre Krafft Walter. — Belevaló fiúk. Nagyszerű technikai ismeretekkel, rend­kívüli akaraterővel rendelkez­nek — dicsérte a magyar fia­talokat Andrzej Wilczkowski, a lengyel ,­sziklamászók veterán vezetője. Neki pedig hinni kell! Világ­hírű mestere a hegymászásnak. összeállította: Kincses József ■■■k­ént* 11895 ■■■■■ *k»w». mnr _ 111970 a i" SSSss _ srss ::::: Nemes vetélkedésben győz­tesnek lenni — dicséretes do­log. Az örökranglista élén áll­ni viszont nagy tett, amely méltán érdemli ki az utókor elismerését is... Ivor Montagu, a Nemzetközi Asztalitenisz Szövetség angol elnöke, nem győzött csodálkoz­ni. Nem a magyar férficsapat sikerei miatt — hiszen az 1926- tól re­ndre elhódította a világbaj­noki címet —, hanem válogatot­tunk tizenévesei, az újoncok lát­tán. — A magyar fiataloknak­­el kellene jönniük hozzánk, Ang­liába — jelentette ki elragadta­tással és őszinte csodálattal —, hogy mi, a tanítómesterek, új­ból megtanuljunk tőlük ping­pongozni! 1929 januárjában, fővárosunk­ban hangzottak el ezek a sza­vak. A tizenévesek között sze­rénykedett egy vékony, csendes fiú is, akiről még nem sejthet­ték, hogy valaha örökrangelső válik belőle ... Barna Győző a húszas évek közepén jegyezte el magát a kis kaucsuklabdával. A „pingpong” akkoriban nálunk szinte tö­megszenvedéllyé vált. Nem annyira sportberkekben, mint inkább a szórakozóhelyeken. Füstös vendéglők és előkelő ká­véházak versengtek egymással, melyikük tud jobb lehetőséget nyújtani e játék hívei számára. Egymás után nyíltak a „ping­pongszalonok”, amelyek éjjel­­nappal az érdeklődők rendelke­zésére álltak. Barna és társai naponta hat­­nyolc órán át gyakorolva sajá­tították el a játék minden csín­­ját-bínját. A gumiütő bevezeté­se számukra új technikai és taktikai lehetőségeket nyújtott. Miként az ötvenes években a japánok a szivacsütővel, úgy a maguk idejében Bamáék a gu­miütővel robbantottak ki forra­dalmat. Játékuk kimondottan támadó szellemű volt, de a vé­dekezésben sem lehetett őket zavarba hozni. Barna ütései kö­zül különösen a „backhand flick”-kel, a fonák oldalról, csuk­lóból indított villámgyors le­csapással szemben álltak tehe­tetlenül ellenfelei. Ami 1929-ben „csak” a csa­patversenyben és a férfi páros­ban sikerült, az 1930-ban, a ber­lini világbajnokságon már az egyesben is valóra vált. A né­met fővárosban lezajlott VB százszázalékos magyar sikerrel zárult: valamennyi verseny­számban a mieink diadalmas­kodtak. Barna Győző három al­kalommal is a győzelmi dobogó legfelső fokára léphetett: a csa­patverseny, a férfi páros és az egyes döntője után. Természete­sen elsősorban az egyéni siker­nek örült. Az aranyérem átvé­tele után így nyilatkozott: — Két okból vagyok nagyon­­nagyon boldog. Az egyik az, hogy megnyertem az egyéni vi­lágbajnokságot, amit már ta­valy, Budapesten is szerettem volna. A másik: holnap lesz édesapám születésnapja. Azt hiszem, szebb születésnapi aján­dékot nem szerezhettem volna neki. ,. Barna Győző az egyesben öt­ször bizonyult a világ legjobbjá­nak. Már ez is olyan sorozat, amilyennel más nem dicseked­het. Az összes versenyszámok­ban szerzett 22 világbajnoki aranyérmével pedig messze ki­magaslik a nemzetközi mezőny­ből. Az egyesben szerzett öt mellé a férfi és vegyes páros­ban tízet, a csapatversenyben pedig hetet nyert. Ezt a soroza­tot, Barna elsőségét az örök­ranglistán alighanem még na­gyon sokáig eredménytelenül ostromolják az utókor legjobb­jai...” A fasizmus elől Barna Győző végleg külföldre, távozott, Ang­liában telepedett le. Mint szak­író és sportszergyáros, örök sze­relméhez ott is hűséges maradt. A magyar asztali­teniszezők is használnak Barna-féle „szerszá­mokat”. A rokonszenves sport­ember elég gyakori vendég itt­hon, s nagy érdeklődéssel fi­gyeli utódjainak nemzetközi sze­replését. Antal Zoltán Csütörtök, 1970. március 26. Az örökrangelső XV.­ ­ BARNA GYŐZŐ (VIKTOR) ASZTALITENISZEZŐ VE: 22 arany-, 6 ezüst­­* 1912. Budapest és 3 bronzérem 5 Rohamléptekkel Van már vagy hét éve annak, amikor először jártam Tiszasze­­derkényben. Akkor még viszony­lag csendes volt a község, a 3—4 emeletes házakból összeálló szép, tiszta utcák azonban már sejtetni engedték, hogy néhány éven belül nagy változások lesz­nek errefelé. A sportélet a Ti­szai Erőmű Vállalat egyesületé­ben, a T. Vasasban zajlott, tulaj­donképpen egy-két vízi sport­ágra és a labdarúgásra korlá­tozódott. Volt mégis ebben a helységben valami, ami már ak­kor is imponált: sok volt benne a tehetséges fiatal, s nagyon nyugodtak voltat­ a lakói. Amikor odaérkeztem, éppen labdarúgó-mérkőzést játszottak, s a találkozóból alig negyed óra volt hátra. Nagy meglepetésem­re a legtöbb játékos inkább fekete, mint fehér emberhez ha­sonlított. Mintha brazil csapatok játszottak volna. Persze szó sem volt brazilokról, eredeti borsodiak küzdöttek egymással. Csak éppen a pálya közvetlen közelében lévő erőmű hatalmas kéményei éjjel-nappal „öntöz­ték” a játékteret — sűrű ko­rommal! ... CD Nyolc év telt el azóta, s a napokban újra a Tisza-parti helységbe vitt utam. Tiszasze­­derkényben sok minden történt azóta. Az időközben várossá lett község sportélete ma már a nagy jövő előtt álló Tiszai Vegyi Kombinátban összpontosul. A tanács, a vegyikombinát és az erőmű jóvoltából nagyszabású sportkombinát épült, illetve épül, messze az előbb említett pályától. A központi sportpályát körkörösen átölelő hatalmas le­látón 20 000 néző számára lesz majd hely és a fejlődésnek in­dult atlétika is megfelelő léte­sítményeket kap. A hatalmas te­rületen máris készen áll az esti mérkőzések lejátszására is alkal­mas bitumenes kosárlabdapálya, a röp- és kézilabdapálya, 3 te­nisz-, valamint a ragyogó füves és salakos labdarúgópálya. — A TVK tömegsporttelepé­nek megépítése, egyesületünk kezdeményezésére és szervező munkájával, széles körű társa­dalmi összefogást példáz — mondta Libas Elemér, az egye­sület elnöke. — Mutatja, hogy jó hozzállással, lelkesedéssel lé­pést lehet tartani ezen a téren is azzal a fejlődéssel, ami Tisza­­szederkény közéletét, a TVK gazdasági, műszaki, társadalmi és politikai fejlődését jellemzi. Az eddig elkészült létesítmé­nyek máris több mint 4 millió forintot érnek, s ebből mintegy 2 milliónyi a társadalmi munka. A 19 holdnyi terület­ bekerí­téséhez jelentős összeget bizto­sított a­ tanács és a TVK fej­lesztési alapjából erre a célra szintén nagy összeg, fél millió forint áll rendelkezésre. Sajnos, nem ilyen jó a helyzet a torna­termi ellátottságot illetően. De — ami késik, nem múlik! A BVK mintegy 16 millió forintos költséggel iparitanuló-intézetet épít, s az egyesület mindent el­ GD­C. Szinte a város szélén folyik a Tisza, s ez nagyszerű lehetősé­get biztosít a vízisportok fej­lesztésére. A jelenlegi csónakház már kicsi, a vezetők távlati ter­vében egy nagyobb megépítése is szerepel. Az elképzelés sze­rint a Tisza-part melletti terü­letet út feletti híd-átvezetéssel összekötnék a strand területé­vel, s ez a további fejlesztés perspektíváját nyitná meg. Né­hány éven belül 50 méteres úszómedencét, később kisméretű fedett uszodát is lehetne itt épí­teni. A helyi sportvezetők jó hozzáállását bizonyítja az is, hogy már egy fedett kajak-kenu tan­medence megépítésének a lehe­tőségéről is szó van, ami annál is fontosabb, mert az itteni ka­jak-kenu sportiskolának mintegy félszáz tagja van! Libás Elemér, a Pestről el­származott egyesületi elnök­­a Franzstadtból vitte magával a sport szeretetét, valamikor kitű­nő versenyzője volt az FTC ökölvívó-szakosztályának. A gyá­ri vezetők sok mindenben se­gítségére vannak a 8 szakosztá­lyos sportkörnek, de az elnök régi rutinjára nemegyszer ma is nagy szükség van. A TMTK néhány szakosztálya, alig pár év, alatt, rengeteget fej­lődött. Női, férfi kosárlabda- és labdarúgócsapata már a Nemzeti Bajnokságban szeretné bizonyí­tani, hogy a nagy jövőjű város­nak a sportélete is nagy jövő előtt áll. A lehetőség adva van, s a tiszaszederkényi fiatalok bi­zonyára élni is fognak vele. Nagy József A ma Tiszaszederkénye, a holnap I.filmvárosa. — Részlet Borsodi Vegyi Kombinátból követ egy nagyméretű tornate­rem megépítése érdekében. ’ A Tiszaszederkényi Munkás Testedző Kör labdarúgócsapata néhány évvel ezelőtt még a me­gyei II. osztályban szerepelt. 1988-ban viszont már az I. o.­­ban, egy évvel később pedig az NB III-ban lett első. Kovács Bé­la, a labdarúgó-szakosztály egyik vezetője így emlékezik: „ 1968-as célunk az első négy hely egyik­ének a megszerzése volt, s nagy fölénnyel nyertük a bajnokságot. Az NB III-ban az első évben az élcsoport valame­lyik helyén szerettünk volna ki­kötni. A fiúk itt is túlteljesítet­ték a „normát”. Bányai Nándor, majd az őt váltó Bán Nándor edző vezetésével ritkaságszámba menő sikersorozatot ért el a csa­pat. Több mint két éve hazai pá­lyán veretlenek vagyunk! 1968- ban egy pontot vesztettünk, 1969- ben egyet sem! 68-ban mindösz­­sze 3, 69-ben pedig 9 gólt kap­tunk itthon. Az NB II persze más! Sajnos, nem a legjobbak az előjelek, dehát ott is kerek a labda ... Mellesleg, hogy meny­nyire kerek, mutatja az első két forduló is. A TMTK pontveszte­ség nélkül 2.1... S a tiszaszederkényiek — okul­va sok csapat példájából — már­is a jövőt építik. Fiatal városuk labdarúgói közül a 40 tagú me­gyei keretbe öten kerültek be. És ebben az évben a TMTK lab­darúgói már nemcsak a megyei kiemelt ifibajnokságban, hanem a miskolci úttörő-bajnokságban is ott lesznek.

Next