Népsport, 1970. június (26. évfolyam, 127-152. szám)

1970-06-02 / 128. szám

LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚG Miért győzött az MTK? Baróti és Palicskó a Népsport szerkesztőségében Kedves vendégeket fogadtunk hétfőn délelőtt szerkesztősé­günkben: Baróti Lajost, az Új­pesti Dózsa, és Palicskó Tibort, az MTK edzőjét. Arra kértük őket, hogy kötetlen beszélgetés formájában térjenek vissza a Hungária körúti mérkőzésre, s mondják el azt is, hogyan véle­kednek együttesük eddigi tel­jesítményéről. Cigaretta, kávé, jegyzetfüzet — kezdődhet az eszmecsere. BARÓTI: Már a mérkőzés u­tán is gratuláltam Tibinek, s ezt most ismét megteszem. Az MTK minden tekintetben jobb volt, legalábbis a mérkőzés nagy részében. Mi kezdetben szándé­kosan engedtük támadni az MTK-t, de nem vált be a gyors rajtaütésekre vonatkozó elképze­lésünk. PALICSKÓ: A Dózsa legyőzé­se bravúr. A mieink becsvágyát megkétszerezte az a tudat, hogy a győzelem a második helyet je­lentheti. BARÓTI: Bezzeg a mieink lel­kesedése a gól után, mint már annyiszor, most is lelohadt, s ha­mar megadták magukat. Lát­szott a fiúkon a megelégedett­ség. Az a tény, hogy már úgyis elsők vagyunk, kényelmessé tette őket PALICSKÓ: A két gyors gól nagy lélektani előnyt jelentett. Öröm volt nézni, hogy a fiúk milyen elszántan küzdöttek. Harcosabbak, keményebbek vol­tak, többet mozogtak. BARÓTI: így van. PALICSKÓ: Pedig a diósgyőri mérkőzés számunkra balsikere­sen végződött, egy kicsit fáradt volt a csapat, utaztunk is, pén­teken két edzést tartottam, nem is akármilyen megterhelésűt (!), szombaton is mozogtak, mégis elég frissnek látszottak vasár­nap. BARÓTI: A mieinkről ez nem mondható el. Dunai Ede kifeje­zetten fáradt volt, Anti és má­sok is kis területen játszottak, s enerváltan. Védőink, néha kö­zéppályásaink is felfutottak, amikor erre semmi szükség nem volt. A gólok egyébként kapus­hibából estek, jellemző, hogy Szentmihályi a szünetben maga kérte a lecserélését, ami persze enélkül is megtörtént volna. Ju­hászt és Tóthot azért küldtem be, mert fel akartam gyorsítani a csapatot. Bizony féltem, hogy jobban kikapunk. PALICSKÓ: Én még 2:0 után is attól tartottam, hogy a Dózsa kiegyenlít. Nagyon beszorultunk. BARÓTI: Kétségtelen, hogy szünet után nagyot változott a mérkőzés képe. Az MTK idege­sebben, kapkodva játszott. PALICSKÓ: Valóban így van, de nem tudom, hogy miért? Ak­kor illetődik meg a csapat, ami­kor érzi, látja, hogy győzhet. Pszichés állapot... BARÓTI: Remélem, Hajdúnak és Kiss Tibornak nincs komoly baja. PALICSKÓ: Sajnos, Hajdú térdszalagrándulás miatt egy ideig nem védhet, Kiss is fájlal­ja a fejét. Meg kell mondanom, hogy a sérülésről nem tehet az ellenfél. BARÓTI: Én is úgy vélem. A mérkőzés után Zsolt arra kért, menjek be az öltözőbe. Bemen­tem. Gratulált ahhoz, hogy Faze­kas milyen sportszerűen visel­kedett, mert amikor Hajdú a földön feküdt s a labda játékban volt, hagyta kigurulni. PALICSKÓ: Őszintén mondja meg, Lajos bácsi, mi a vélemé­nye a mai MTK-ról? BARÓTI: Az, hogy minden te­kintetben sokat fejlődött a csa­pat, főleg szervezettségben, tuda­tosságban, játékfegyelembe, de erőnlétben is. PALICSKÓ: Jó hallani! Az egyidényes bajnokságban sokat léptünk előre. Nem is számítot­tam ennyire. A cél a csoporton belüli harmadik-negyedik hely­ volt, de még inkább az: több és jobb legyen az edzésmunka, le­gyen a csapat játékában elgondo­lás, akarjunk valamit, ami nem sablonos, s győzzük le a közönyt, legyünk lelkesebbek. Mindezt úgy, hogy közben új csapatot szervezzünk! BARÓTI: Nálunk a cél: a baj­nokság megvédése. Azt hiszem, jó úton vagyunk. Elégedett azért nem vagyok, mert mutatkoznak szerkezeti hibák. Sok gólt ka­punk ... Meg kell erősíteni, fel kell gyorsítani a védelmünket. Elképzelhető némi átszervezés... Mi mostantól kezdve már szep­temberre, az új bajnokságra, s a BEK-re készülünk úgy, hogy közben meg akarjuk védeni az MNK-t! PALICSKŐ: Egy kicsit szok­ványosan hangzik, de igaz: mi tovább akarjuk járni a megkez­dett utat Búcsúztunk, kikísértük a vendégeket. Még a lép­csőházban is beszélgettek. Baróti Lajos Palicskó Tibor Szombaton fogadja ellenfelét áss Újpesti Dózsa, a Vasas, a Klomló és a Rába ETO Vasárnap négy NB I-es helyosztó mérkőzés A szövetségi képviselők hétfői értekezletén rögzítették az NB I-es helyosztó mérkőzések idő­pontjait. Szombaton­­és vasárnap egyaránt négy-négy találkozóra kerül sor. A párosítás az 1 —16. helyért így fest: SZOMBATON: trjpesti Dózsa — Ferencváros, Megyeri út, 19.30. Vasas—Csepel, Fáy utca, 17. Komló—Salgótarján, Komló, 16.30. Rába ETO —SZEOL, Győr, 16.30. VASÁRNAP: MTK —Bp. Honvéd, Hungária krt. 16. Diós­győr—Pécs, Diósgyőr, 16. Tatabá­nya— Dunaújváros, Tatabánya, 16. Videoton — Szombathelyi Haladás, Székesfehérvár, 16. A visszavágó mérkőzések idő­pontja június 14, vasárnap. Szom­batra, június 13-ra hozzák előre a Csepel —Vasas (19 óra), a Pécs —Diósgyőr (17) és a Salgótarján —Komló (16.30) találkozókat. Va­sárai rendezik a Dunaújváros — Tatabánya (16 óra), az Sz. Hala­dás—Videoton (16) és a SZEOL— Rába ETO (16) mérkőzést. A Bp. Honvéd—MTK összecsapásnak nincs még időpontja, a Ferencvá­ros—II. Dózsa rangadót pedig jú­nius 27-én, szombaton 18.45-kor tartják meg az OSN keretében a Népstadionban. Ha a két mérkőzés nem hoz döntést a csapatok között (tehát ha a pontszám és a gólarány azonos), akkor a mérkőzést a szabályok értelmében 2x15 perc­cel meg kell hosszabbítani. Ha ezután sem változna az ered­mény, akkor a csoportmérkőzése­ken elért gólarány dönt. Ha az is megegyezik, akkor öt tizenegyes­sel kell eldönteni a helyezést. Ha itt is holtverseny adódna, addig kell ismételni, míg döntés nem születik. Az NB I B-ben három mér­kőzés lesz szombaton: BKV Előre—Pécsi Bányász, 17. BVSC —Ózd, 17. Bp. Spartacus—Bé­késcsaba, 17. Vasárnap: Egyet­értés—Oroszlány, 16. MÁV DAC —Ganz-MÁVAG, 16. ZTE-Szé­­kesfehérvár, 16. Kecskemét— DVSC, 16. SZMTE—Szállítók, 16. Szerdán, június 10-én fejező­dik be a csoportokon belüli küzdelem. A program: Orosz­lány—MÁV DAC, 16.30. Székes­­fehérvár—BKV Előre, 17. Ganz- MÁVAG-ZTE, 16.30. Várpalota —Egyetértés, 17.30. Ózd—Bp. Spartacus, 16.30. Szállítók— Eger, 17. DVSC—SZMTE, 16.30. Békéscsaba—Kecskemét, 17.30. A két csoport 1—9. helyezett­jei június 14-én, vasárnap játsz­­szák az első helyosztó mérkő­zést. Valamennyi mérkőzés az A-csoport 1—9. helyezettjeinek pályáin egységesen 16 órakor kezdődik. A visszavágókra jú­nius 21-én kerül sor. Az NB 11 hétvégi fordulójá­ból szombatra hozzák előre a PETC—Kaposvári Rákóczi (17), a Kiskunfélegyháza—Budafok (17) és az MGM Debrecen— Bocskai SE (17.30) találkozót. Az NB II-ben egyébként még jú­nius 14-én és 21-én lesz for­duló. A KK-ban két mérkőzés lesz a döntőben is. Az első találkozóra június 10-én, szerdán, míg a visz­­szavágóra június 28-án, vasárnap kerül sor. Június 15 és 17 között ren­dezi az MLSZ Edző Bizottsága a fiatalokkal foglalkozó edzők továbbképző tanfolyamát a TF-en. A tanfolyamra a 226 meghívott NB-s klub közül jú­nius 1-ig mindössze 38 egyesü­let jelentette be edzőit. Nem je­lentkezett például az Újpesti Dózsa, az FTC, a Bp. Honvéd, a Csepel, az Sz. Haladás, a Vi­deoton, a Salgótarján, a Rába ETO. Az NB I B-sek közül a ZTE, az Egyetértés, a Ganz-MÁ­VAG, a Székesfehérvár, a Vár­palota, a MÁV DAC, a BVSC, a DVSC, az Ózd, a Kecskeméti Dózsa, az Egri Dózsa. Hasonló a helyzet az NB II-es és az NB III-as klubokkal is Ismét Páncsics! „A hónap játékosa” — akárcsak áprilisban — a Ferencváros válogatott középhátvédje, Páncsics Miklós lett. A hat má­jusi mérkőzésen, 7,83-as átlaggal, ismét bizonyí­totta kivételes képessé­geit. Csapatának rend­szerint legjobbja volt, hátvédtársait is kisegí­tette, ellátott középpályás feladatokat. És ugyan­csak a legjobbak közé tartozott a Svédország— Magyarország mérkőzé­sen is... De hát mindezt már annyiszor megírtuk róla! Nagy sajtója van. Oly­kor fel is merül az új­ságíróban: nem újabb sztárolást csinálunk-e? Vagyis olyasmit, ami könnyen fejébe száll az embernek, és ami már oly sokszor hullócsillagot for­mált a sztárrá kikiál­­tottból. Reméljük, hogy Pán­csics Miklós más pályát fut be. Hű marad eddigi magatartásához. 20 éves Dunaújváros Hétfőn sajtótájékozta­tóra invitált Dunaújvá­rosba a városi pártbizott­ság, a városi tanács és a Dunai Vasmű. Az alka­lom: a város az idén ün­nepli fennállásának 20 éves jubileumát. Ami számunkra külön öröm: az ifjú városban igazán közügy a sport. A város 14 sportkörének 61 szakosztályában 4651 ak­tív versenyző van, de a taglétszám meghaladja a 7200 főt! Sokat áldoztak sportlétesítményekre is, amelyeknek mennyisége és minősége csupán azért nem elegendő, mert na­gyon sokan sportolnak Dunaújvárosban. Ezúton is gratulálunk az ifjú város sikerekben gazdag két évtizedéhez, és további sikereket kívá­nunk. A munkában és a sportban egyaránt! JB-SAROK • Elmaradt a figyelmeztetés • Szilvási „ Ez a sarok hétről hétre a labdarúgó Játékvezető Bizottság ren­delkezésére áll, a JB véleményét tükrözi. Azt akarjuk, hogy a JB ily módon is véleményt nyilváníthasson a bíráskodásról. Ezt a sar­kot afféle kis szabálymagyarázónak szánjuk. A Vasas—Videoton mérkőzé­sen rengeteg lábbal elkövetett szabálytalanság — gáncs, megrú­­gás, akasztás — és számos kéz­zel való visszahúzás történt, el­sősorban a Vasas védőjátéko­sai részéről. Ezek a sorozatos cselekmények meg nem enge­dett eszközök igénybevételét jelentették és nemcsak az ellen­fél támadásait akasztották meg, hanem sérüléseket is okoztak, így Nagy III és Wöllek is kény­telen volt sérülten elhagyni a pályát. Hévízi játékvezető rend­re megtorolta a szabálytalansá­gokat. Valamiről azonban ő is megfeledkezett: a XII. szabály k) pontja ugyanis előírja, hogy „figyelmeztetni kell azt a já­tékost, aki következetesen vét a szabályok ellen”. Mivel ezen a mérkőzésen a szabálytalanságok sorozata takti­kai fegyverként jelentkezett, a játékvezetőnek a szabadrúgások megítélése mellett a szabályok következetes megsértése miatt erélyesen figyelmeztetnie is kel­lett volna. A figyelmeztetés té­nye azt jelenti, hogy ismétlődés esetén már csak a kiállítás kö­vetkezhet. A XIII. szabály a szabadrúgá­sok fajtáiról és főleg azok vég­rehajtásáról szól. Az egyik sza­bályrész úgy intézkedik, hogy „ha egy játékos közvetlen, vagy közvetett szabadrúgást végez a saját büntetőterületén, az ellen­fél valamennyi játékosának a büntetőterületen kívül és a lab­dától legalább 9,15 m távolságra kell lennie, amíg a szabadrúgást el nem végezték. A labda akkor kerül játékba, amikor megtette a kerületének megfelelő távolsá­got és elhagyta a büntetőterüle­tet. A Dunaújváros—Csepel mér­kőzésen a csepeli védők saját büntetőterületükről hajthattak végre szabadrúgást. A kigurított labdát az egész mérkőzésen igen szemfülesen játszó Bartók még a 16-os vonalon belül elcsípte és igen jó helyzetbe került. A játékvezető azonban sípjába fújt és megismételtette a szabadrú­gást. A közönség füttykoncerttel mutatta ki elégedetlenségét Nem volt jogos az elégedetlen­ség. A fenti szabályrészből vilá­gosan kiderül, hogy szabadrúgá­sok alkalmával is el kell hagy­nia a labdának a büntetőterüle­tet, hogy játékba kerüljön, ép­pen úgy, mint kirúgások alkal­mával. Dunaújvárosban Szilvási já­tékvezető kevesebbet fújt, mint kellett volna azért, mert nem, tudott különbséget te­mni a sza­bályos és szabálytalan játék kö­zött. Keveset fújt, mintha ezzel kívánta volna bizonyítani, hogy „modern” a felfogása, de, saj­nos, ennek következtében meg­­torlatlanul maradtak kirívó sza­bálytalanságok és durvaságok. A durvaságok következménye itt is két sérülés volt. A megtorlat­­lanul maradt kézzel-karral való lökés, kézzel való visszarántás és gáncs miatt pedig jogos 11- esektől esett el a két csapat. A „modern” játékvezetés nem ad­­hat felhatalmazást a szabályta­lanságok, a durvaságok elnézé­sére, mert ezeknek semmi kö­zük nincs a testi erő kihaszná­lásához. A korszerű labdarúgás kibontakozását és a folyamatos játék biztosítását a szabálysérté­sek elnézésével nem lehet elő­segíteni. Az élen a helyzet változatlan 145 136 280 (312) A következőkben a góllövőlista már egybefolyik, hiszen a két csoport helyezettjei egymással ját­szanak. A­ csoport 12 gólos: Dunai II (XT. Dózsa). 10 gólos: Bene (II. Dózsa). 8 gólos: Farkas (Vasas). 7 gólos: Szúrom! (MTK), Tóth K. (Tatab.). 6 gólos: Puskás (Vasas). 5 gólos: Juhász (Komló), Hor­váth A. (DVTK), Solymosi­­ (Komló). 4 gólos: Göröcs (O. Dózsa), Nagy L. (U. Dózsa), Nagy II (Videoton), Sárközi (MTK). 3 gólos: Csukány (DVTK), Fa­zekas (U. Dózsa), Karsai (Video­ton), Kunszt (MTK), Solymosi (U. Dózsa), Wöllek (Videoton), Zöldi (Tatab.). 2 gólos: Földesi (DVTK), Jó­­zsa (Videoton), Korsós (ETO), So­mogyi J. (ETO), Szabó (Ta­tab), Tóth B. (Vasas), Udvarev (DVTK), Vidáts (Vasas). 1 gólos: Becsei (MTK), Bor­sányi (Videoton), Burka (Vi­deoton), Csordás II (Komló), Dunai I (II. Dózsa), Fekete (DVTK), Gál (DVTK), Glázer (ETO), Horváth B. (ETO), Horváth F. (Tatab.), Kiss T. (MTK), Kol­­láth (DVTK), Kottán (MTK), Ko­vács J. (Videoton), Magyar (ETO), Merczel (Komló), Mohácsi (Kom­ló), Mészöly (Vasas), Nagy I. (Ta­tab.), Nagy Gy. (ETO), Oborzil (MTK), Storcz (ETO). öngólos: Mak­rai (Komló) a DVTK ellen. Kovács B. (DVTK) a Tatabánya ellen. Sáfrány (DVTK) az MTK ellen. Kovács .1. (Video­ton) a Komló ellen. Horváth B. (Rába ETO) a Videoton ellen. B-csoport 7 gólos: Rottenbiller (Csepel). 6 gólos: Bérczési (Pécs), Pusz­tai (Honvéd). 5 gólos: Máté (Pécs), Tichy (Honvéd). 4 gólos: Albert (FTC), Füsi (FTC), Iszak­i (Haladás), Kocsis (Honvéd). 3 gólos: Branikovits (FTC), Csordás (Csepel), Csörgő (Duna­­újv.), Kriskó (SBTC), Kű (FTC), Losonczi (Csepel), Mártha (Du­­naújv.), Pikó (SZEOL), Répás (SBTC), Simon (Dunaújv.), Szur­­gent (Honvéd), Takács (Csepel), Vass (SZEOL), Vörös (SZEOL). 2 gólos: Básti (SBTC), Du­nai dr. (Pécs), Harangi (Duna­újv.), Jeck (SBTC), Konrád I (Pécs), Kulcsár (Haladás), Ma­rosi (Honvéd), Pataky (SZEOL), Pintér (Honvéd), Rátkai (Hala­dás), Somogyi (Dunaújváros), Sza­bó S. (Haladás). 1 gólos: Bartók (Dunaújv.) Cseh (Dunaújv.), Daka (Pécs), Dá­vid (SZEOL), Farkas (Haladás), Halmosi (Haladás), Iszak­a (Ha­ladás), Jósa (SZEOL), Juhász (FTC), Kalmár (Csepel), Kmetty (SBTC), Kocsis (Pécs), Komora (Honvéd), Kozma (Honvéd), Kul­csár (Haladás), Mészár (SZEOL), Németh (Haladás), Pál (Honvéd), Szalai (SBTC), Szőke (FTC), Tóth Gy. (Honvéd), Varga (SZEOL), Vént (FTC). öngólos: Tussinger (Honvéd) a Csepel ellen, Németh (Haladás) a Pécs ellen. A gólok fordulónként (az utolsó oszlopban zárójelben összehasonlí­tásul az 1969-ben elért gólok szá­ma) : A-csop. B.-csop. össz. L: 11 14 25 (20) IL: 11 10 21 (19) HI.: 9 12 21 (26) IV.: 10 11 21 (19) V.: 11 8 19 (17) VI.: 12 7 19 (20) vn.: 14 14 28 (28) VHI.: 8 4 12 (20) IX.: 9 9 18 (30) X.: 5 10 15 (14) XI.: 9 9 18 (23) Xn.: 16 7 23 (20) XIII. : 10 15 25 (23) XIV. : 10 6 15 (33) F­eljegyeztük __­_ A Rába ETO a Diós­üregurak tarsasagc. gyDT elleni játékával és általában az egész egyidényes bajnokságban siralmas tel­jesítményt nyújtott. A csapatnak nincs váza, tartása, stí­lusa. Önbizalmát vesztett, enervált, fásult, ideges, kapko­dó, erőlködő, öreguras társaság benyomását keltette. Nem­csak a robbanékonyság, a tűz, hanem az elgondolás is hiányzott a győriek játékából. Persze, az okok felkutatása mélyrehatóbb elemzést igényel. Egy biztos: a sorozatos gyenge játékot nem lehet sérülésekkel és balszerencsé­vel magyarázni. Ennek ellenére mindenképpen elítélendő az, ahogyan a győri szurkolók egy része a vasárnapi mér­kőzés véghajrájában viselkedett. Fütyültek, ízléstelen, sértő bekiabálásokkal távoztak — még a befejezés előtt — a nézőtérről. A sértegetésekből kijutott a vezetőknek is. Ilyen viselkedésekkel a bajokon nem lehet segíteni. « ■ • | _ _ A Népstadionban a labda A­z Udvarias kapus­­a 11-es ponton állt. Szőke nekifutott, aztán nagy erővel a pécsi kapu jobb felső sarkába juttatta. Rapp bánatosan kiszedte a labdát a hálóból, majd gondolt egyet és odarohant Sós Gáborhoz, megkocogtatta a hátát. A játékvezető megfordult, erre az „udvarias” kapus odaadta neki a labdát. Hogy mit mondott, azt nem tudjuk, de Rapp a pályán maradt. Lehet, hogy Soós érezte, lúdas a 11- esben. A _ •­a _ __a,'„r* sem árt néha szétnézni. Pél­­sa.os párián ha erre Tóth Bálint Míg az év elején a piros-kékek mindenfelé kerestek te­hetséges csatárt, s most találtak egy ügyes gyereket­­ a Fáy utcában. A fiatal legény az egyidényes bajnokság­ban kétszer szerepelt. A két utolsó találkozón, Újpesten a Dózsa ellen fejelt, a Videoton ellen a Fáy utcában pe­dig rúgott egy szép gólt. S a mezőnyben is tett egyet s mást Ferencz jóslata­­ és a valóság Ferencz Gyula tépett egy ma­rék fűcsomót, majd megnézte a szél irányát. — Ha eső lesz, kikapunk — mondta a salgótarjáni csapat­­kapitány. Nem lett eső. Győztek. No, persze, a győzelemnek semmi köze nem volt az időjá­ráshoz. Az akaratnak annál több. A hazai játékosok meze percek alatt átvizesedett. Mindannyian rengeteget dolgoztak. A posztok között elmosódtak a határok. A támadásokhoz öten-hatan is fel­fejlődtek, ha pedig védekezni kellett, az egész csapat hátul volt. A Bp. Honvéd játékosai kissé fáradtan, körülményesen vezették támadásaikat. A lelátón úgy érezte magát az ember, mintha Angliában lenne. Ahogy a tarjániakhoz került a labda, hangorkán töltötte be a pályát. A hazaiak gólja érdekes körül­mények között született. Básti­­hoz került a labda. Átemelte Jeckhez, a Honvéd labdarúgói leálltak. A szurkolók a partjel­zőre néztek, Jeck is, majd a hir­telen kiinduló Bicskei felett a sarokba emelt. A labda a gól­vonalnál pattant le. Ruzsinszki ki akarta vágni, de csak beljebb segítette. ■ Tóth Kálmán a Komló — Tatabánya mérkőzés első percé­ré­ben kihagyott egy TM nagy gólhelyzetet, az­tán az első félidőben már nemigen találkozott a labdával, csak társait kor­holta. Szünetben Lakat dr. figyelmeztette játékosát, hogy jó lenne többet nyúj­tania, ha másért nem is, de a csapat érdekében min­denképpen. A tatabányai játékos ne­hezményezte a figyelmezte­tést, sőt, vissza feleselt, ed­zőjének, mondván, hogy ő egyszemélyes csatársor, mást nem tud csinálni, de ha nem tetszik, úgy cse­réltek le. Az edző megfogadta a „főtanácsot”. A renitens labdarúgó helyett Monosto­ri játszott a második fél­időben. Csak helyeselni lehet az ilyen edzői szigort! Kedd, 1970. június 2. ^

Next