Népsport, 1970. június (26. évfolyam, 127-152. szám)

1970-06-02 / 128. szám

y/. | S ■ F | | Visszapillantás a labdarúgó NB I kai­­n .um­ % 1141 mérkőzéseire................................(3. oldal) | A kosár mellől.........................................(7. oldal) W itfl ifi A labdarúgó NB III eredményei . . (4. oldal) | A célegyenesben...............................(7. oldal) % IvlIBB­lIBLIBBBflllBBilllISBB ■ A magyar-román női tornaverseny § Szovjet birkózók az EB előtt . . . . (8. oldal) . ^ után..............................................(5. oldal) *4 Népsport A MAGYAR TESTNEVELÉSI ÉS­ SPORTSZÖVETSÉG LAPJA KEDD, 1970. JÚNIUS 2. ♦ Ára 1­forit ♦ XXVI. ÉVFOLYAM, 128. SZÁM Kiküldött munkatársunk, Borbély Pál távlsszéli-jelentése: Lépegető tu­am, egy izzó serpenyőben VB-nyitány az Azték-stadionban (Mexico, 1970. június 1.) A mex­xicói sajtóközpontban, a Hotel Isabellben, óriási a nyüzsgés. A megszokott harc a jegyekért, az akkreditálás elfogadtatásáért. Az utcákon félelmetes jelvénydöm­­ping. Mindent elöntenek a vi­lágbajnokság jellegzetes figurái­val díszített jelvények, képes­lapok, plakátok. A város a Mun­­dial lázában ég. Színpompás ünnepség, gyenge játék Az Azték-stadiont éneklő, csil­logó szemű közönség szállta meg vasárnap délelőtt. Várta a nyi­tányt, a pompát, az ünnepséget Mindez volt. Igazi színpompás ünnepség. Minden szép volt és tökéletes. Még az érdektelen szemlélődést is magával sodorta, fellelkesítette. Csak hát — ez a mérkőzés! Ez bizony nem sike­rült ... A televízió speciális volta miatt a kamera csak kis terüle­tet fog át, és rendszerint kizáró­lag a labdákért harcolókat mu­tatja. Nem tudom tehát, hogyan sikerült az adás, hogyan dolgoz­tak az operatőrök. De számunkra már az első tíz perc is kínos volt. Először azt hittük, hogy ezt csak a lámpaláz okozta. Hiszen mindkét csapatban több olyan fiatal szerepelt, akiknek még nincs jelentős nemzetközi rutin­juk, legalábbis nemigen szere­peltek még ilyen nagy jelentő­ségű tornán, ahol közel 115 ezer ember tombol a lelátón. Később azonban egyre nyomasztóbbá vált a csapatok vergődése. Az újságírók részére fenntar­tott helyen mellettünk ült Szi­­monyan, az egykori kiváló szov­jet labdarúgó. De ő is csak só­hajtozott a bántó hibák láttán: — Nem értem, egyszerűen nem megy a fejembe, mi van velük!.* — hajtogatta. Mi védtük vele szemben a szovjet játékosokat, hogy negy­ven fok van a játéktéren! — Jó, jó — válaszolta —, de úgy gondolom, hogy egy tűzhely lapján is le lehet kezelni a lab­dát is lehet arrafelé rúgni, amerre a társ áll! A hazai csapat okozott csalódást Az még érthető, hogy a szov­jet válogatott nem tudta igazi formáját kijátszani. Az egyéb­ként is érezhető volt, hogy a szovjet játékosok igyekez­nek lelassítani és széttördel­ni a játékot, hogy Mexikó ne tudjon folyamatos csapatjátékot kialakítani. Ezzel akarták ellen­súlyozni azt a hendikepet, hogy délben, az első mérkőzésen ép­pen a házigazda ellen kell pá­lyára lépniük. Arra viszont sen­ki sem tud választ adni, hogy Mexikó válogatottja miért nem igyekezett kihasználni helyzeti előnyét. Itt voltunk 1967 telén, s a ma­gyar válogatott ellen olyan gyil­kos iramot diktáltak, hogy vé­dőjátékosaink alig győzték a fe­jüket kapkodni. Tanúm rá Mé­szölt­, Káposzta, meg a többiek, hogy milyen nehéz volt lefogni a mélységben és oldalirányban is rengeteget futó, helyüket gyak­ran változtató csatárokat. És mi­lyen bátran lőttek minden hely­zetből kapura! Most semmit sem mutattak ezekből az erényekből. A régi, agyonkritizált dél-ameri­kai stílust erőltették. Akinél a labda volt, az cselezgetett, igye­kezett egy kis ünneplést, tapsot kicsikarni. Rengeteg volt az ol­­dalpassz, a felesleges cicoma. A munkát megosztva figyeltük a két csapat teljesítményét. Hoffer József, a magyar szövet­ségi kapitány a szovjet, Zalka András, az MLSZ elnökségi tag­ja a mexikói csapatra „állt rá”. Nincs értelme ismertetni a sta­tisztikákat, mert ez a döbbene­tes hibaszázalék már nem is ta­nulságos. Munk feltétlenül győzelmet ér­demelt volna, mert jobban ját­szott, lelkesebben küzdött. Kü­lönösen a II. félidőben ... De hát végül is elégedjünk meg a 0:0-lal . . .” Valószínű azonban, hogy az Este kommentálása csak pilla­natnyi gyógyír és a továbbiak­ban alapos fejmosásban része­sülnek majd a mexikói játéko­sok. Hiszen végeredményben ,,lehűtöttek” 112 500 fizető né­zőt, akik összesen 2 987 000 pe­­sót fizettek be a pénztárakba. Pedig a szurkolók szerettek vol­na extázisba kerülni! Már egy órával a mérkőzés előtt állva énekeltek, harsogták a mexikói csatakiáltást. És mindenki ke­zében zászló lobogott, vagy ke­replő berregett A „hangolás” tehát megvolt... Apropó, fejmosás! A két csapat szakvezetői — legalábbis a nyilvánosság felé — nem úgy nyilatkoztak, mint­ha elégedetlenek lennének. Gav­­ril Kacsalin például arról be­szélt, hogy számára sikert is hozott ez a mérkőzés. „Átéltük a hőségtesztet — mondta —, és sikerült taktikánkat is va­lóra váltani. Azaz lelassítani a játékot. Hogy nem sikerült nyer­nünk? Sajnos, csatáraink biz­tos gólhelyzetekből sem lőttek kapura.” (Folytatás a 2. oldalon) A VB MŰSORA KEDD 2. S. (Puebla): Uruguay—Izrael. V: Da­­vidson (Skócia). 23 óra. 3. cs. (Guadalajara): Románia—Anglia. V: Lo­raux (Belgium). 23 óra. 4. cs. (León): Peru—Bulgária. V: Sbar­­della (Olaszország). 23 óra. SZERDA 1. cs. (Mexico): Belgium—El Salvador. V: Horvat (Jugoszlávia). 23 ó. 2. cs. (Toluca): Olaszország — Svédország. V: Taylor (Anglia). 23 óra. 3. cs. (Guadalajara) : Csehszlovákia—Brazília. V: Ruiz (Uruguay). 23 óra. 4. cs. (León): Marokkó—Német SZK. V: Van Ravens (Hollan­dia). 23 óra. Döntetlenre törekedtek volna? A mérkőzés után sokat beszél­gettünk a látottakról. — Úgy érzem, hogy túl va­gyunk a VB első meglepetésén — mondta Hoffer —, mert ez az volt, ha negatív értelemben is. Esetleg mindkét csapat döntet­lenre törekedett? Kizártnak tar­tom, hogy a szovjet válogatott szakvezetője, Kacsaim ezt a kockázatot vállalta volna! Min­denesetre, ha ezt a mérkőzést tavaly nálunk játssza két csa­pat a bajnokságban, a szurkolók bundamérkőzésnek vették vol­na. Igaz, az egy-egy pont vég­eredményben mind a két félnek jó. Hiszen ők ketten a legesé­lyesebbek a továbbjutásra. Vagy­is El Salvador és Belgium el­len lehet javítani. És íme, Zalka András véle­ménye: — A mérkőzés hatvan száza­lékában a mexikóiak birtokában volt a labda. Mégsem lehet azt mondani, hogy a mérkőzésen az ő teljesítményük dominált. Csak Hernandez és Lopez játéka tetszett. Nekik volt néhány fel­villanásuk. A többiek azonban nem voltak megfelelő partnerek. Egyébként érdekes, hogy meny­nyire mereven játsszák a 4—3—■ 3-as felállást... Szerintem a hazaiak annyival voltak jobbak, hogy ha a labdát megszerez­ték, nemcsak középen vezették akcióikat, hanem igyekeztek a széleket is kihasználni, így te­remtettek egy-két veszélyes helyzetet a szovjet kapu előtt, amit aztán bántó ügyetlenség­gel rontottak el... „Átéltük a hőségtesztet” Vasárnap este az Este című mexikói lap kommentálta első­ként a labdarúgó-világbajnokság rajtját. Talán vigasztalni akarta a hazai szurkolókat, hiszen töb­bek között ezeket írta: „Csapa­ Vasárnap a lovaglás után el­hangzott néhány olyan véle­mény, hogy majd hétfőn, a nemzetközi öttusaverseny máso­dik napján a vívás már a dél­utáni órákban befejeződik, lé­vén a mezőnyben „csak” ötven versenyző. Ez a megjegyzés már akkor feltűnést keltett. Az „élet” aztán hétfőn alaposan megcáfolta ezt az optimizmust. Hétfőn reggel 9 órától tar­tott a Játékcsarnokban a párbajtőrvívás és elhúzó­dott egészen a késő esti órákig, amint az már megszokott dolog minden öttusaversenyen. Ez a szám mindig egésznapos, s így van ez rendjén. Ezúttal egy győzelem értéke 22 pont volt és 34 győzelem ért 1000 pontot. A verseny első néhány órája még a bizonytalanság jegyében telt el. Jó vagy rossz kezdés még nem befolyásolta lényege­sen a későbbieket. Ennek elle­nére az, aki úgy járt, mint Ba­kó Pál (5 vereséggel rajtolt), annak volt némi keseregni való­ja. De egyúttal mindjárt indoka is a későbbi erősítésre, amint ez Bakó részéről rövidesen be is következett. Még ugyancsak délelőtt a szovjet világbajnokcsapat tagja, Bjelov szintén borúlátóan ítélte meg a helyzetet, mondván: „Erő­sen közepes leszek ma és ezzel még sokat mondtam.” A rosszul kezdők közé tartozott az osztrák Trost is, akiről pedig nehéz len­ne azt állítani, hogy gyenge vívó, hiszen ő kétszer szerepelt Fáy utca, 6000 néző. Vezette: Jakse (jugoszláv), (Radó, Müncz). Vasas: Tamás — Fábián, Mé­szöly, Vidáts, Váradi — Menczel, Lakinger — Török, Puskás, Far­kas, Tóth B. Slavia Prága: Starek — Mares — Simek, Kopecky, Smolik — Tesar, Kravarik, Konecny — Ha­mar, Knebort, Ilerda. Csere: Puskás helyett Müller (szünetben), Kravarik helyett Lochman (55. perc), Tesar helyett Luza (63. perc), Lakinger helyett Ladinszki (68. perc). Góllövő: Farkas (8. perc). Szögletarány: 10:1 (6:0) a Vasas javára, már a párbajtőr világbajnokság döntőjében is. — Csa­khogy óriási különbség van a rendes meg az öttusa ví­vás között — mondta. — össze­hasonlíthatatlanul nehezebb egy találatra vívni. A mezőny élén — mintegy a verseny felénél — egy elég tö­mör boly alakult ki Horváth, Móna dr., Jerebicznik, Varga, Pető és Szigeti István rész­vételével. A verseny hátra­levő részében lényegesen nem is módosultak az egymás­hoz viszonyított helyezések, illetve csak minimálisan vál­toztak. Horváth került az él­re, mögötte Móna dr. állt, majd Varga. Azután ebből a hármasból Varga húzott el, Horváth került a második helyre, a harmadikra pedig Móna mellé még néhányan fel­­küzdötték magukat. A kora esti órákban már meglehetősen elfáradt a me­zőny, az éppen üres pástokra lekerültek a fürdőköpenyek és a legjobban elcsigázott néhány versenyző a csörták közötti szünetet már heverészve töl­tötte el. Mások a narancslének és a jaffaszörpnek hódoltak, szinte ötpercenként, minden igyekezetükkel pótolni akarván a rengeteg csörte során veszí­tett folyadékot. Vass Lászlónak, öttusázóink vezető vívómesterének ez a vé­leménye a versenyről: — Éles és jelentős különb­ség van a mieink és a szív-Az előre hajló idő ellenére is mintegy 6000 néző foglalt he­lyet a Fáy utcai sporttelep lelá­tóján. A vendégek hadrendjéből kiderült, hogy­ elsősorban a biz­tonságos védekezést tekintik fő feladatnak. A 4. percben Török 1 m-ről rá­rúgta Smolik kezére a labdát. Lakinger 11-est reklamált, a bí­ró azonban nem hallgatta meg, hanem figyelmeztette. A másik oldalon Hamar kapáslövését védte Tamás. A Vasas volt az aktívabb, s a 8. percben megsze­rezte a vezetést. Puskás beadá­sát Török fejelte 7 m-ről a jobb alsó sarokra. Starek csak kiütni jetek, valamint a mezőny másik részének vívótudása között. Ez elég egyenetlenné tette a verseny menetét. Válogatottjaink vívásával a magam részéről elégedett vagyok. Nyolc óra elmúlt már, mikor az utolsó előtti fordulóhoz ér­kezett a verseny. A finisbe így indult az élcsoport: Horváth 32 győzelem, Trost 31, Villányi, Móna dr., Kaiser, Varga, Pető 30—30, Szigeti I. 29, Balczó és Kelemen az élcsoporttól némi­leg leszakadva, 25—25, Bakó pe­dig 28 győzelemmel állt az utolsó előtti forduló kezdeteikor. Az utolsó két fordulóban szé­dületes hajrá alakult ki, melynek a végén, újravívással tetézve, Pető szerezte meg a győzelmet. Nemzetközi öttusaverseny. Pár­bajtőrvívás: 1. Pető 37 gy., 1066 pont, 2. Varga 37, 1066, 3. Móna dr. és Villányi 36, 1044, 5. Trost és Horváth 35, 1022. Csapatban: 1. Magyarország A 3088, 2. Ma­gyarország B 2912, 3. Magyaror­szág C 2890. Az összetett verseny állása két szám után. Egyéniben: 1. Pető (Magyar C) 1936, 2. Villányi (Magyar junior A) 1984, 3. Trost (Ausztria) 1982, 4. Móna dr. (Ma­gyar B) 1979, 5. Varga (Magyar A) 1961, 6. Szigeti I. (Magyar ju­nior A) 1947. Csapatban: 1. Ma­gyarország A 5323, 2. Magyaror­szág B 5722, 3. Magyarország C 5590, 4. Ausztria 5505. A verseny kedden a Fehér úti lőtéren a pisztolylövéssel folyta­tódik, tudta a labdát,­­ a berobbanó Farkas 2 lépésről a jobb alsó sa­rokba kotorta. 1:0 A 15. percben Törököt buktat­ták a 16-os előtt. A szabadrú­gást Farkas lőtte, a kapus szög­letre mentett. Ezután hosszú percekig eseménytelen, csapko­dó mezőnyjáték folyt, túlnyomó­­rész a vendégek térfelén. A 27. percben adódott ismét ok izga­lomra, amikor is a vendégek nagy gólszerzési lehetőséget sza­lasztottak el. Kravarik átadását Konecny 8 1p-rős kapu mellé lőtte. A 28. percben Tóth ügyes cselekkel ver­eked­te be magá­t a 16-oson belülre. Labdáját Török kecsegtető helyzetben kapta, de 7 m-ről úgy továbbította kapura, hogy Tóth még az alapvonalon elcsípte. Visszagurított, Puskás azonban hibázott. A 30. perc­ben Puskással gyűlt meg a já­tékvezető baja, ő is figyelmez­tetést kapott. A félidő hajrájára élénkült valamit az iram, de ha­mar lelohadt a harci kedv,­­ nem akadt érdemleges dolog a szünetig A II. FÉLIDŐRE cserélt a Vasas, Puskás helyett Müller állt be. Az 53. percben Vidáts belépett Konecnynek, aki hosszú ideig sántikált. Az 57. percben ordító helyzetet hagyott ki Tóth. Farkas átadásával ka­pura húzhatott, de 6 m-ről gyen­gén a vetődő kapusba lőtte a labdát. Ismét unalmas perceik következtek. Az utolsó félórában a vendégcsapat feladta túlzott védekező taktikáját. A 65. perc­ben Konecny lövése foglalkoz­tatta Tamást. Küzdelmes, de gyenge színvonalú volt a mérkő­zés. A 73. percben Kopecky buk­tatta Tóthot a 16-oson belül, de a játékvezető nem látott sza­bálytalanságot. A másik oldalon Mészöly szerelte „gyanúsan” Herdát ugyancsak a 16-oson be­lül, a játékvezető azonban ez­úttal sem sípolt. Végeredményben a többet kez­deményező hazaiak ha nem is remekeltek, de megérdemelt­e a győzelmet. A Vasas kapujában Tamás kevés dolgát jól látta el. A védelemben ez­úttal is Mészöly és Fábián játé­ka emelkedett az átlag fölé. A középpályán Menczel sokat volt játékban, de sokszor rosszul is továbbított. A csatárok közül az első félidőben a két szélső és Farkas vétette magát időnként észre. Szünet után ők is elhal­ványultak. A Slavia Prága kapujában Starek, ha ügyesebb, a gólt háríthatta volna. A véde­lem sokat dolgozott. A söpröge­­tő Mares volt a legjobb, de a szélsőhátvédek is határozottan szereltek. A középpályán Kra­varik rengeteget futott, sokat se­gített a védőknek. A szórványos támadásokba is bekapcsolódott. Lelkesen küzdött Konecny is. Az előretolt csatárok nem sok ve­szélyt jelentettek. Várkonyi Sándor A piros-kékek a KK-döntőben Vasas-S9a^ria Prága Is® fi:®) Már a 8. percben megszületett a továbbjutást jelentő gól • Az első negyedórától eltekintve, általá­ban alacsony színvonalú játék folyt • A Vasas irá­nyított, a vendégek csak az utolsó fél órában adták fel védekező taktikájukat Pető nyerte a vívást és összetettben is az élre került Tóth mindent beleadott a lövésbe, ám a vendégek kapusa — aki a (Geleta Pál felvétele) képen nem látható — tisztázott

Next