Népsport, 1970. augusztus (26. évfolyam, 179-204. szám)

1970-08-20 / 195. szám

SPORTMOZGALOM ♦ EVEZÉS ♦ ÚSZÁS ♦ SPORTMOZGALOM ♦ EVEZÉS ♦ ÚSZÁS ♦ SPORTMOZGALOM ♦ EVEZÉS ♦ ÚSZÁS ♦ Tata központjában, az Idegen­­forgalmi Hivatal kirakatában dísztárgyak kínálják magukat. Szinte minden járókelő megtor­pan itt egy pillanatra, olyan szé­pek az üveg mögött sorjázó kristályvázák, serlegek, fafara­gások. Figyelmesebben vizsgál­va a gazdag választékot feltű­nik, hogy mindegyik darabon azonos, díszes kis táblákon feltüntették a készítő szövet­kezeteket, gyárak nevét is. A kiállított tárgyak ugyanis e Komárom megyei KISZÖV és különböző megyei szervek, gyá­rak által felajánlott emléktár­gyak, melyeket az evezős EB győztesei és helyezettjei kap­nak.­ A szervező bizottság tagjai nem győznek áradozni arról, hogy gyakran milyen váratlan és gyors segítséget kapnak olyan szervektől, személyektől, akiktől nem is várnak. A gondok köze­pette támogatásért, anyagért, szállítóeszközért, munkaerőért telefonálgatva, szaladgálva na­ponta tapasztalták, milyen mé­lyen gyökerezik nálunk az em­berekben a sport szeretete. Az evezős EB-hez hasonló nagy sportesemény rendezésének si­kere mindenki szívügyévé vá­lik, a szervezők alig találtak visszautasításra, ha segítséget kértek. Íme, egy példa. A parton öltözősátrakat kellett felállítani. Megtalálták az illeté­kest, akitől sátrakat lehetett kérni. Telefon: — Szükségünk lenne 5—6 da­rab sátorra. — Kérem, parancsoljanak, küldjenek érte, máris megkap­hatják. — De ha nekünk nincs szállí­tóeszközünk. — Rendben van, küldjük a sát­rakat. — De ... emberek is kellené­nek a felállításhoz... — Semmi akadálya. A sátrak­kal mennek kiskatonák is, ren­delkezésükre állnak. És négy óra múlva álltak az öltözősátrak az öregtó partján. Evezni jó, nevetni még jobb. Ez lehetne a holland lányok jel­szava. Klaffogó óriási facipőben járnak-kelnek a táborban, a vízparton, s csak akkor veszik le a hatalmas papucsokat, ha vízreszállnak. Amikor a holland nyolcas vízreszáll, kilenc pár fa­cipő marad a parton. Nyolcasuk neve: Vitamin. Le­het, hogy az evezés jelenti a holland lányok számára a vita­mint, mert valamennyien jó-­ növésűek, s pirospozsgás arcuk, mint az érett őszibarack. Az evezés, mint vitamin? Lehet, de mellette biztos szorgalmasan fogyaszatnak jó zsíros holland tejecskét is ... A tábor önkiszolgáló éttermé­ben sorra jönnek el a pulttól megrakott tálcáikkal a verseny­zők.­­Tele van a keze a magya­rok kormányosának, Komornyik Margitnak is. — Szabad egy kormányosnak egyáltalán ennie? — kérdezzük tőle évődve. Védelmezői ilyenkor éppen azok a lányok, akik húzzák őt a hajóban. — Nem tudjuk, hogy csinálja, de Manó minden táborban a leg­bőségesebb étkezés mellett is fogy! Ezek után még mondja valaki, hogy a kormányos nem dolgozik meg a sikerért­ színeket. A negyedik evezős most Kéri Judit, aki tavaly az EB-n szkiffben indult, de szíve mélyén mindig csapatba vá­gyott. A csendes, vasszorgalmú orvostanhallgatót hamar meg­szerezte a csapat többi tagja, jól beilleszkedett az együttesbe. Salamon Ági az idén tavasszal végzett a Testnevelési Főisko­lán, diplomamunkáját ötösre ér­tékelték! Aki tavaly is látta ezt az egy­séget, kivétel nélkül megállapí­totta, hogy idén sokkal erősebb­­ benyomást kelt, a négy lány kiegyensúlyozottabb, egysége­sebb, mint tavaly volt. A hajó gyorsabban fut, ezt a pártatlan, tárgyilagos stopperóra mutatja, ezért tagadhatatlan, hiába pró­bálják a lányok eltitkolni. Nem szeretnék ugyanis, ha olyan várakozás előzné meg szereplé­süket, aminek aztán nem tud­nak eleget tenni. Éppen azért kérik, ne beszéljünk arról, mi lesz. Rendben van, akkor hát esé­lyekről — egy szót sem! rVWWe/WW^\/WWW\,eAWVW\, WiXV/WWw/WWWWWWWVcWW' TATAI EB KÉPEK Kétszer ad, ki gyorsan ad! Vitamin-nyolcas Recept - fogyókúrázóknak Esélyekről pedig egy szót sem Egy volt evezős, Terelmesné Orodán Ida, aki férjével évek óta külföldi kiküldetésben dol­gozik, hazalátogatott a női eve­zős EB megtekintésére. Érdek­lődött, találhat-e ismerőst a mai magyar válogatottban. Említik neki Fekete Mari és Szappanos Zsuzsa nevét. — Igen, igen, emlékszem — örvendezik a vendég —, ők vol­tak a tejes­ gyerekek! Így elevenedik fel az emlék. A négypárevezős két tagja ak­kor még ifikorú, mindig éhes gyerek volt. Amikor az akkori válogatott tavaszi edzőtáborban a Római-parton időzött, ők minden reggel feleveztek klub­jukból, a Vasasból a Rómaira egy kis tej-reggeliért... „Vízi mókusok”, így jellemez­ték a két nyurga lányt akkori­­bart, mert szinte ott éltek a vi­zen. Kitavaszodástól a fagyok beálltáig a Duna volt a legked­vesebb tartózkodási helyük. Az­óta a „vízi mókusok” felserdül­tek, és 1962 óta biztos tagjai a válogatottnak. Csak egyszer nem ültek a négypárevezősben: Tordainé Szappanos Zsuzsának fia született. Balázs most két­éves lesz, és ha azt kérdezik Zsuzsától, hogy tűri a fia a mama gyakori távollétól, azt feleli, Balázs beleszületett ebbe a helyzetbe, nem is tudja, hogy másképp is lehet... 1965-ben a Fekete, Szappanos, Salamon, Pekanovics (kormá­nyos: Komornyik) négypáreve­zős Európa-bajnok lett. Hár­man közülük ma is ebben az egységben képviselik a magyar „Példaképem: Camu! // Napbarnított arc, a szemek sarkában a szabadban dolgozók­ra­ jellemző fehér szarkalábak, fiúsra nyírt haj, erős kézszorí­tás. Genovaite Sidagu­e, a szov­jet csapat egyéni versenyzője, tavalyi Európa-bajnok. A ripor­terek álma: kedves, közvetlen, verseny előtt is készen áll a nyi­latkozatra. Először arról kérdez­zük, hogyan lett evezős? — 1962-ben a kaunasi Testne­velési Főiskolára iratkoztam be a kerékpáros és sí­szakra. Eve­zésről akkor még semmit sem hallottam... A kollégiumban egy szobában laktam egy eve­zősnővel, aki akkor már kétsze­res Európa-bajnok volt. Ő hí­vott egyszer, kísérjem el egy ed­zésére. A csónakházban láttam, hogy levesz egy hajót a tartóról, vízre teszi, és huss, elevez! Ez nagyon tetszett nekem, az eve­zést meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt. Ott rögtön eljegyeztem magamat az eve­zéssel. A sikerekre azonban so­káig kellett várni. 1967-ben nyertem először szovjet bajnok­ságot, de ebben az évben csak harmadik lettem az Európa-baj­­nokságon. 1969-ben azonban si­került győznöm! — Nehéz volt idén újra kivív­ni az indulás jogát? — Nagyon nehéz! A válogató jellegű szovjet bajnokságon csak nyolc századmásodperccel tud­tam biztosítani a győzelmet. Rosszabbul járt, viszont a há­romszoros Európa-bajnok, Zal­­giris nyolcas, kikapott a Kijevi Dinamótól. Nem egy hajónem­ben szinte nehezebb kiharcolni otthon a válogatottságot, mint az EB-n a bajnoki címet! — Milyennek ítéli meg az erő­viszonyokat az egypárevezős­ben? — Sok a nagyszerűen felkészí­tett evezős. Tavaly például Amszterdamban kikaptam a pá­lyarekordot evező holland Düs­­seldorp­tól, aki most is itt van Tatán. Idén az NDK-ban Kuhl­­ke szorított meg, nagyon jónak tartom az osztrák Likát. És ak­kor még nem beszéltem azokról, akikkel nem találkoztam a közelmúltban! Szóval, nehéz lesz ismételni! — Példaképe? — A francia René Camu. Hi­hetetlenül hosszú ideje evez az élvonalban, eltökélte, hogy Eu­rópa-bajnok lesz, úgy hallom, az idén a kétpárevezősben pró­bálkozik. Csodálom és tisztelem benne a kitartást. Úgy gondo­lom, fizikailag az ember sokáig tudna az élen maradni, az ide­gek azonban hamarább kopnak, fáradnak, mint az izmok. Sidagite, aki most már asz­­szonynevén, mint Romoskina versenyez, még nem látszik fá­radtnak. Friss, vidám, erős. És természetesen győzni szeretne. A barcelonai EB előtt Országos úszóbajnokságok — olimpiai műsorral Csütörtökön 100 m női gyors: Turóczy?... Gyarmati?... Patah? Vasárnap este, az 1970. évi magyar bajnokság utolsó dön­tőjét követően, az úszószövet­ség vezetői összeülnek, s végle­gesen kijelölik a szeptember elsején Barcelonába, az idei EB színhelyére repülő különgép úszó-utaslistáját. Utána távirati úton értesítik az EB versenybi­zottságát is, az EB kiírásának értelmében ugyanis vasárnap éjfélig postára kell adni a vég­leges nevezéseket. A szövetség értékes és szép tiszteletdíjakról gondoskodott. Az igazi tét azonban a bajnoki címek megszerzése­ mellett, ez­úttal a spanyolországi kikülde­tés, fél tucat versenyző szá­mára. A jelöltek száma, termé­szetesen jóval magasabb. A ki­küldetési keret azonban 15-ös, s kilencen már korábban elér­ték a kiküldetéshez szükséges időket. Bővítésről csak egészen rendkívüli esetben lehet szó. Megjelent a ci­abdarigc­­dó legújabb száma A csütörtöktől vasárnapig tartó négynapos küzdelemsoro­zat felöleli a teljes, 29 számból álló olimpiai programot. Tizen­két fővárosi és kilenc vidéki egyesület nevezte versenyzőit a legrangosabb hazai esemény­re, amelynek második napi dön­tőiről helyszíni közvetítésben számol be a televízió is. Minden versenynapra jut nem is egy remek küzdelmet, igazi sportcsemegét ígérő döntő. Az első napon kerül sorra méltán az ÉV VERSENYÉNEK tartott 100 m női gyorsúszás. A rajt­­köveken: Turóczy, Gyarmati, Patak, Ecker, Törzs, Szekeres. Férfi pillangózóink váratlanul ko­moly ellenfelet kaptak a Bp. Hon­véd színeiben rajthoz álló szov­jet Szkavronszkij személyében. Emlékeztetőül: a kiváló Szovjet úszó az 1966. évi utrechti EB-n 2:11.2-vel bronzérmet nyert hon­fitársa Kuzmin (2:10.2) és az NDK-beli Gregor (2:10.8) mö­gött. Színvonalas és éles harcot hozhatnak a férfi és női ve­gyesúszó számok (Szentirmay, Hargitay, Lázár, illetve Kaczan­­der, Válent, Turóczy), 400 m gyorson Borlóy ismét összecsap Hargitayval. A 100 m gyors­úszásban — amennyiben a ki­küldetést már megszerző Szent­irmay végezne az első helyen — a hazai bajnoki ezüstérem is barcelonai repülőjegyet jelent, gazdája lehet a 4x100 m férfi gyorsváltónk negyedik tagja (Császári, Riskó, Csatlós, Ku­­csera, Lázár). A mellúszószá­mok is — jóllehet a tavalyi bajnok Szabó Sándor hiányzik a mezőnyből — kiemelkedő ese­ménynek ígérkeznek (Szabó T. Dávid, Hargitay, Csinger, Ken­­­­kei, Ali). A barcelonai Európa-bajnoksá­­got két héttel megelőző magyar bajnokság műsora: (f . férfi, n­ő női). Csütörtök: 100 m­ f. gyors. 100 m n. hát. K0 m f. mellúszás, 400 m n. vegyes. 100 m n. gyors. 100 m f. pillangó. 100 m n. mell­úszás, 400 m f. gyors. Péntek: 100 m n. pillangó, 400 m f. ve­gyes. 400 m n. gyors. 100 m f. hát. 200 m n. vegyes. 200 m f. gyors. 4x100 m f. vegyesúszó váltó. Szombat: 200 m f. mell­úszás, 200 m n. gyors, 200 m n. hátúszás. 200 m f. pillangó. 200 m n. mellúszás. 4x100 m f. gyors és 4x100 m n. vegyesváltó. Va­sárnap: 1500 m f. gyors, 200 m f. vegyes, 200 m n. pil­langó, 200 m f. hátúszás. 800 m n. gyors, 4x200 m f. gyorsváltó, 4x100 m n. gyors­váltó. Az úszóbajnokságokkal egy­ időben rendezi a MUSZ az orszá­gos műugróbajnokság küzdelmeit is. Ünnepi évfordulók jegyében ü­nnepelünk. Ezeréves hagyomány ölelkezik a leg­­­­b­g utóbbi 25 esztendő sorsdöntő és sorsformáló tet­­t B/B tével, a dolgozó nép alkotmányának megalkotása­­­ C/IL- vel ebben az augusztus 20-i ünnepben. Ezer évvel ezelőtt született nagy királyunk, I. István, a honfoglaló Árpád fejedelem sarja, aki felismerve a történelmi szükségszerűséget, hallgatva a kor parancsára, új rendet teremtett az új hazában, megalapította a magy­ar államot, biztosítva ezzel népének fenn­maradását, utat nyitva számára a jövőbe. S amilyen fel­emelő érzés, hogy államalapító királyunk születésének mil­lenniumát éppen a haza felszabadulása 25 éves jubileumának esztendejében ünnepelhetjük, olyannyira jelképes, hogy augusztus 20-a, ez a régi, hagyományos ünnepünk egyben a nép megváltozott életét megalapozó új államalapí­tás, az alkotmány születésnapja is. Történelmünk legszebb, legnemesebb emlékeit s jele­nünk harcait, győzelmeit idézi augusztus 20-a. Ezen a két szilárd pilléren épít hidat annak az útnak, amely tovább visz bennünket a jövőbe. E jövőnek, a szocialista jövendő­nek biztosítéka éppen az alkotmányban rögzített jogok és kötelezettségek mind demokratikusabb, mind tartalmasabb érvényre juttatása. Mindaz, ami nemzetünk életében az államalapító István király óta haladó, forradalmi volt, amiért népünk legjobbjai annyi évszázadon át harcoltak, a 21 esztendővel ezelőtt tör­vénybe iktatott alkotmányban teljesedett be, öl­tött testet. A Magyar Népköztársaság Alkotmánya küz­delmeink és országépítő munkánk már megvalósult ered­ményeit, az ország gazdasági és társadalmi életében a fel­­szabadulás óta végbement alapvető változásokat fejezi ki és a továbbfejlődés útját jelöli meg. Minden hatalmat és an­nak gyakorlásához minden jogot a nép kezébe tesz le. S ami 21 évvel ezelőtt az alkotmányban még csak cél volt, azt — mert a kötelezettségek teljesítéséről sem feledkeztünk meg — azóta jórészt elértük. Ezért virágozhatott fel hazánkban a s­p­ort is és vált igazi tömegmozgalomm­á. Stadionok, pályák, csarnokok soka­sága épült, évről évre száz- és százezrek léptek és sportolók ma már több milliós táborába­n értek el közülük a legjobbak annyi sok, világviszonylatban is nagyszerű, szívet dobogtató eredményt. Alkotmányunk minden dolgozó számára biztosítja a jogot és a lehetőséget a pihenéshez és az üdüléshez, a mű­velődéshez, a nőknek az egyenjogúságot, s különös gondot fordít az ifjúság fejlődésére és nevelésére, következetesen védelmezi az ifjúság érdekeit. A pihenéshez, az üdüléshez pedig hozzátartozik a sport. A művelődésnek, a kultúrának szerves része a testművelés, a testkultúra. Az egyenjogúság a sportpályákon is érvényes, s a fiatalok fejlődésének, neve­lésének nélkülözhetetlen eszköze a sport. Ünnepelünk. És van valami jelképes abban is, valami nagyszerű és magától értetődő, hogy az alkotmánynapi ünnepségek műsorában a nagygyűlések, a megemlékezések, a munkás—paraszt találkozók, a kiállítások és más kulturá­lis rendezvények mellett­­mindenütt megtaláljuk a legkülön­bözőbb sporteseményeket is: mérkőzéseket, verse­nyeket, bemutatókat, játékokat, vetélkedőket. Tíz- és tíz­ezrek élvezik a pályákon a sportolás örömeit, száz- és száz­ezrek szórakoznak a lelátókon. Hagyomány ez már nálunk. A sport hozzátar­tozik az életünkhöz! HURRÁ, LIBEGÜNK! Köszöntjük az ország első igazi felvonóját. Köszöntjük a Libegőt, s 9807 névadóját, aki fáradságot nem ismerve ennyi javaslatot küldött be arra a pá­lyázatra, amely a „gyerek” ne­vét kívánta eldönteni. A Libegő legyőzte a Lebegőt, a Jánoskát, a jégpályát, építői pedig a kü­lönféle nehézségeket. Egy évvel ezelőtt kezdődött meg a Zugliget és a János-hegy között az erdő­irtás, s már elmondhatjuk: hurrá, libegünk. A hegyszerető emberek és a síelők nagyot gazdagodtak. Röpke tizenkét perc leforgása alatt juthatnak el a János­­hegy szívébe, a kilátóhoz közeli, felső állomásra. Ha mozog a kötél A Libegő 1040 méteres utat tesz meg felfelé, s természete­sen ugyanennyit lefelé. Az ösz­­szesen 51, kétszemélyes ülőszék 262 méteres szintkülönbséget libeg át az alsó és a felső állo­más között. Egyidőben összesen 204 utas élvezheti az alatta el­terülő csodálatos tájat, oda­­vissza pontosan hét forintért. Ez talán nem is magas tarifa, ha azt tekintjük, ho­ a léte­sítmény gazdája, a XII. kerü­leti Tanács 23 millió forintot fektetett a Libegőbe. Természetesen elkészült a fel­vonó használati utasítása is. A Libegő mindennap 9 és 17 óra között áll a közönség rendelke­zésére. Pataki László, a felvonó üzemvezetője elmondta, hogy melyek a Libegő KRESZ-ren­­delkezései.­­ A székekbe mozgás közben kell beszálni, de ez nem nehéz művelet, a Libegő 5,3 kilométe­res sebességgel halad. Útközben nem szabad ugrálni, s mivel er­dők felett utazunk, természete­sen dohányozni sem. A kiszál­lás sem nehéz, senkinek sem kell tartania tőle. Nagyszerű biztonsági beren­dezésekkel látták el a felvonót. Az alsó és a felső állomáson is ügyeletesek tartózkodnak, s aki félelmet mutat, annak a székét piros zászlócskával látják el. A piros jelzésű székecskékben ülők mindkét állomáson idegen segítségben részesülnek. A vég­telen kötélpályát tartó beton­oszlopokon hangszórókat helyez­tek el, s ha valami rendkívüli történik, azonnal tájékoztatják az utasokat. Erős villanymotor hajtja a felvonót, de tartalékba helyeztek egy Trabant gépkocsi­motort is. Ez azonban csak ak­kor kezdi meg működését, ha történetesen áramszünet áll elő. Tehát senkinek sem kell a Li­begőben éjszakáznia! Magaslati lovarda A Libegő új korszakot nyitott meg a János- és a Szabadság­­hegyen. Az új korszak azt je­lenti, hogy jelentősen megnö­vekszik a hegyiforgalom. Ezzel függ össze a XII. kerületi Ta­nács fejlesztési terve is. Takács Jenő vb-elnök a felvonó avatá­sával kapcsolatosan ismertette a további terveket. E szerint, mindenekelőtt 35 millió forin­tos beruházással egy 360 szemé­lyes új szállodát építenek a he­gyen, majd a Vörös Csillag szálló mögött egy lovardát. Rendezik a sípályákkal kap­csolatos problémákat is, mert azok egyelőre kissé messze es­nek a Libegőtől. Így aztán vég­re tökéletes lesz télen-nyáron a hegyi élet. Tehát még egyszer hurrá: libeghetünk. S ha majd fehérbe öltözik a hegy, jobb körülmények között síelhetünk, szánkázhatunk, aztán később lovagolhatunk is. A Libegőből csak át kell szállnunk a nye­regbe. Szerdán délelőtt a Jáno­hegyi Libegő-légpályát a heg állomáson ünnepélyes külsős­­ek között adták át rendeltet­sének. Újabb 23 millió forint értékű létesítménnyel gazdag­dott a főváros, a pihenni, spó­tolni és szórakozni vágyó lakó­sága. Csütörtökön, alkotm­nyunk ünnepén már a Libegi utazhatnak a magasba vágyó Az alsó és a felső állomás mű­szaki vezetői nagy forgalm várnak. Most áll igazi próba előtt a Libegő! Szabó András ♦ Mit mond a piros zászló? ♦ Tizenkétperces „száguldás* ♦ Trabant a tartalékban Ú­tközben ... Viszlát!... Zugliget, üdv János-hegy!

Next