Népsport, 1970. szeptember (26. évfolyam, 205-229. szám)

1970-09-18 / 219. szám

LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚ Hogyan játszhat a Crvena Zvezda Belgrádban ? Megyeri úti észrevételek Tudtuk, hogy a Crvena Zvezda nagyszerű csapat, mégis könnyebb újpesti győzelemre számítottunk, mégpedig azért, mert az Újpesti Dózsa jó formában van, míg a jugoszlávok a bajnokságban mérsékelten szerepelnek: öt mérkőzésből csak négy pontot szereztek! Miljan Miljanics, a Crvena Zvezda edzője a mérkőzés előtti napon magyarázatot adott arra, hogy ott van a csapatával. " — Megtorpantunk, de csak átmenetileg. A mi együttesünk éveken át bajnokságot nyert. A játékosok kitettek magukért, de néhányan megöregedtek. Éppen ezért elhatároztuk, hogy mértéktartó módon, de fiatalítunk, éppen az újabb sikerek érdekében. Meggyőződésem, hogy két év múlva ismét miénk lesz az elsőség. Amikor szóba került a Dózsa elleni mérkőzés, Milan Miljanics bizakodva beszélt: — Tartalékosan játszunk, mert nem állhat rendelkezésre Pavlics és Karasi, de így is képesek lehetünk a továbbjutás kiharcolására. Szerdán este a Megyeri úton meggyőződhettünk arról, hogy az edző bizakodása nem alaptalan. Ez a 2:0 bizony csak a keserves küzdelem árán született meg. A mérkőzés nagyobbik részében 0:0 volt az eredmény, s amikor 1:0-ra vezetett a Dózsa, arra gondoltunk, ez aligha lesz elég a továbbjutáshoz! Szurkoltunk a második gólért. Sikerült! Miért ilyen keservesen? Mert a Crvena Zvezda jelenlegi formájában és összetételében is remek csapat, nagy tudást képvisel, s olyan erőszakos, kemény, gyors labdarúgást játszik, amely megfelel a maiidők követelményeinek. Kár, hogy a belgrádiak gyakran durvaságokra ragadtatták magukat, Dzsorics például nemcsak rugdosta Dunai Antalt, hanem megfogta, kézzel is lökdöste, s ezt tették a szélsőhátvédek is. Ilyen körülmények között nem csoda, hogy a Dózsa nehezen tudott kibontakozni. Rossz még gondolni is arra, hogyan játszhat a Crvena Zvezda Belgrádban, ha a Megyeri úton volt bátorsága durváskodni. A vendégek csupán az erélytelen Becsirovnak köszönhetik, hogy Antonijevics és Oszlojics végigjátszhatta a mérkőzést, igaz, Bene is! Persze, a magyar bajnokcsapat sokat okulhat a mérkőzésből. Például azt, hogy sokkal többet kell mozogni, gyorsabban helyezkedni és passzolni, s a gólhelyzeteknek legalább a felét (!) ki kell tudni használni! Ha nem, akkor a nemzetközi porondon nem boldogulhatunk! Baráti Lajos a mérkőzés előtt azt mondta: kétgólos győzelem szükséges a továbbjutáshoz. Nos, ez megvan, mégpedig úgy, hogy a jugoszlávok nem rúgtak gólt és ez a magyar bajnokcsapat számára nagyon előnyös. Belgrádban nehéz kilencven perc vár a Dóssára. Mégis bízunk a lila-fehérek továbbjutásában, mert ha a Crvena Zvezda bátrabb támadójátékot játszik — márpedig a továbbjutás érdekében ilyen játékfelfogásra kell törekednie —, fellazul a védelme, s akkor Benéék sem fognak tétlenkedni, a támadások befejezése szempontjából könnyebb dolguk lesz, mint a Megyeri úton volt. A Dózsa védelmének viszont sokkal nehezebb! Dzsajics, a világhírű balszélső azt mondta: — Belgrádban óriási küzdelem lesz! Ennek tudatában alaposan felkészül a visszavágóra az Újpesti Dózsa is. . Behozhatja hátrányát a Honvéd! Egy és más Aberdeenből A Bp. Honvéd Aberdeenben már a mérkőzés elején 1:0 arányban vezetett, aztán a hazaiak 3 gólt rúgtak, s így kétgólos előnnyel jöhetnek Kispestre. "Preiner Kálmántól azt kértük, adjon magyarázatot az 1:3-ra. _ Úgy tűnt, hogy sikerül szép" sikert elérnünk, de a későbbiekben nagyon furcsán alakultak a dolgok. Az egyenlítő gólnál, az egyébként jól játszó Komoréról pattant a labda Graham elé. A második gól nagy lesből esett! A legfurcsább a harmadik volt. Már-már úgy tűnt, hogy 2:1 marad az eredmény, amikor szabadrúgáshoz jutottak a hazaiak. A bíró, aki régi ismerőse a Honvédnak, hiszen 1965-ben a 2:0 arányban végződött Liverpool a Honvéd KEK-mérkőzést vezette, még rendezte a sorfalunkat, amikor már elrúgták a labdát. A hátul tartózkodó Kocsis elé került a labda, késlekedett a felszabadítással, St. Murray rácsapott, s a hálóba lőtt. — Szerintem az Aberdeen 1 gólos győzelme lett volna valós. A mezőnyben a hazaiakkal egyenrangú ellenfelek voltunk. B 1-nél módunk nyílt volna azegyenlítésre. Pusztait felvágták a 49. percben, a büntetőterületen belül, a szélső estében a jobb kapufát találta el. A tapasztalatokat hasznosítani fogjuk. A hátrányt be tudjuk hozni. Ha 2:0-ra győzünk, s ez valósnak látszik, akkor továbbjuthatunk. Vasárnap rangadót játszunk a Dózsával, aztán válogatott találkozók következnek, majd 30-án jön a visszavágó. Bízom abban, hogy játékosaink valamennyi fronton bizonyítják majd, hogy tudnak és akarnak küzdeni. Továbbjutást ígérő gól Craiovában ? A Pécsi Dózsa bemutatkozása a nemzetközi kupaküzdelmekben a vereség ellenére is sikeresnek mondható. Egy góllal kikapni idegenben, mindenképpen szép teljesítménynek számít. A visszavágó mérkőzés szempontjából viszont aranyat ér az egyetlen gólocska, amelyet Máté helyezett el a vendégek kapujába. A mérkőzéssel kapcsolatban le kell írni, hogy nagy hibát követtek el a pécsi vezetők, amikor 23 órás utazásnak tették ki a csapatot. Ezt körültekintőbb szervezéssel, ügyesebben és okosabban is megoldhatták volna. A hosszú, fárasztó út, bármennyire is festői tájakon vezetett, kimerítette a társaságot. Ez meglátszott a mérkőzésen nyújtott teljesítményen is. Hernádi például az első félidőben árnyéka volt önmagának. Igaz, szünet után nagy tapasztalata átsegítette a nehézségeken. De a találkozó végére az egész együttes elfáradt. Az összecsapást a hazai csatársor és a pécsi lila-fehér védelem hatalmas küzdelme jellemezte. Elég volt azonban két megingás és odaveszett a váratlan vezető gól után, a remélt még nagyobb siker. Mindent összevetve a Pécsi Dózsa megtette a kötelességét és csak olyan minimális hátrányba került, amely a Mecsek-alján könnyen behozható. Sőt! A Craiova csalódást okozott, nem igazolta hazai hírnevét. Főleg Oblomecco, a gólgyáros játszott gyengén, így elmondható, hogy a hazaiak győzelméhez egy jó adag szerencse is hozzájárult. A pécsiek elégedettek az eredménnyel és fogadkoznak, hogy mindent elkövetnek a továbbjutás érdekében! Kupa a lányoknak! A női labdarúgás a jelek szerint csatát nyert nálunk. A szinte napok alatt alakult együttesek már rendszeresen játszanak edzőmérkőzéseket, és néhány vidéki városunkban, sőt, az árvízkárosultak javára rendezett pót-SZUR-on a Népstadionban is nagy sikerrel szerepeltek amazonjaink. A BLSZ a kezdeti sikerek, érdeklődés láttán elhatározta, hogy női labdarúgó kupamérkőzéseket rendez. Az Észak-Budai Vendéglátó Vállalat már fel is ajánlotta erre a célra díszes serlegét. Az első jelentkezők a legrégebben alakult „femina” csapatok voltak. A FEMINA FCS, a Szállítók, a Vendéglátó FCS, a Telefongyár gárdája. Bizonyára nagy érdeklődés mellett kerülnek majd sorra a kupatalálkozók, amelyek végleg bebizonyítják majd, valóban életképes-e lányaink, asszonyaink labdarúgása. „ " m n" f' "m!110" " ' A nyolcadik hely nyomában A Barátság Kupa tanulságai Útravalóul azt írtuk a Barátság Kupára induló ifiválogatottról: reméljük, nem okoz csalódást. Végül csak a 8. helyre tellett erejéből. Ennél többet vártunk. A gyenge szereplés kellemetlen kérdéseket vet fel. Hogyan tudunk majd helytállni az UEFA-torna selejtezőjén, s mi várható a magyarifjúsági labdarúgástól, ha eljut a jövő évi 16-os döntőbe? Balogh Sándor edző higgadtan értékelt. Nem nagyította a hibákat, de nem is hallgatta el. Éppen a jövő érdekében, nagyon kritikusan beszélt. A magyar csapat utolsó előtti lett. Kérjük, mondja el, mi az oka ennek? _• Érdekesen alakult a torna — válaszolta az edző. — Ha egy kis szerencséje van a csapatnak, akár döntőt is játszhatott volna ... De menjünk sorjában. A lengyelek ellen kezdtünk, 2:2 lett az eredmény. Utána 3:1-re kikaptunk Bulgáriától, aztán 7:1-re leléptük Kubát. Ezután jött a Románia elleni összecsapás. Ha mi nyerünk, az első helyért játszottunk volna. Vesztettünk 3:1-re. Végül jött a helyosztó. A rendes játékidőben 1:1 volt az eredmény, a hosszabbításban viszont 2:1-re kikaptunk. Végeredményben 12:11-es gólaránnyal, 1 győzelemmel, 1 döntetlennel és 3 vereséggel búcsúztunk a tornától. A gyenge szereplés összetevőiről — röviden. Kialakulatlan, tapasztalatlan csapattal mentünk ki. A játékosok közül senki nem játszik az NB I-ben, sőt, még NB I B-s és NB II-eslabdarúgó sincsen az együttesben. Legtöbbjüknek ez volt az első külföldi útjuk. És még valamit: több játékos nem úgy viselkedett, ahogyan il ők! — Mi volt az általános szakmai hiba? — Általában mindenki lassú az együttesünkben, kerülik a közelharcot, nem mernek ütközni. A csatárok annak ellenére, hogy 12 gólt lőttek, sokat hibáztak. Hasenauer és Szabó, a két kapus, egymást múlta felül a hibázásban. Ez természetesen kihatott az egész csapat teljesítményére. A most szerepeltek közül többen fogyatékosságaik miatt szóba sem jöhetnek az ifiválogatott kialakításánál. Csakis azok maradnak meg, akik mind emberileg, mind sportbelileg becsületesen állnak helyt a pályán és a játéktéren kívül. — Ezek a hibák nem Lengyelországban „születtek”. A játékosok nyilván magukkal hozták azokat otthonról, egyesületükből. — Pontosan így van. Sajnos, az ifjúsági bajnokság sem Budapesten, sem vidéken nem szolgálja a játékosok felkészítését a nemzetközi feladatokra. * — Beszéljünk a jövőről. Ki marad meg a most szerepelt együttesből? — Csupán néhányan! A most összeállított keret így fest: Kapusok: Kenesei (U. Dózsa) és Németh (BVSC). Hátvédek: Komjáti (Vasas), Pataki (K. Vasas), Borbély (U. Dózsa), Konrád III (Pécs), Erős (FTC). Középpályások: Mezősi (Egyetértés), Horváth L. (Rába ETO), Kovács B. (Alberttelep). Csatárok: Fehérvári (Bp. Honvéd), Kozma II (SZEOL), Gass (DVTK), Váradi (Ózd), Bartók (Dunaújváros), Póczik (Rába ETO).Ez a véglegesnek tekinthető keret számos, tapasztalt NB I-es játékost is magában foglal. Olyanokat, akik képesek arra, hogy a jövőben eredményesebben szerepeljünk. — Folytassuk a vitát a jövőről. Mit kell tenni azért, hogy ne érjen minket hasonló meglepetés? — A bajnokság színvonalának emelése, a jobb válogatás, a kiválasztottakkal való rendszeresebb foglalkozás — mind-mind a jövő” feladata. Ha előre akarunk lépni, széles körben kell javítani a munkát! — Hallhatnánk valamit a legközelebbi tennivalókról? — Az osztrákok elleni válogatott mérkőzés következik, majd még idén sor kerül a lengyelek elleni két UEFA-selejtezőre. Mi azt javasoltuk, hogy október 28- án Lengyelországban, november 4-én pedig Budapesten legyen a mérkőzés. Gondolom, hogy az új összetételű gárda képes lesz kivívni az UEFA 16- os döntőjébe jutást. Májusig lesz idő egy ütőképes csapat összekovácsolására, s akkor talán sikerül újra jobban szerepelni az UEFA-tornán! Varga Béla Hét csatár , kevés csatár Szerdán a Hungária körúton az SBTC nagyon tisztelte az MTK-t. Talán jobban is, mint kellett volna. Egy sepregető, négy hátvéd s három középpályás szállta meg a salgótarjáni ■kapu előterét. Hogy minél kevesebb gólt kapjanak. Az első félidőben csak egyszer kellett ugyan maga mögé nyúlnia Szőkének, ám mindezt nem annak köszönhették a vendégek, hogy sok védőt tartottak hátul, hanem annak, hogy a kék-fehérek nem tudták kihasználni féltucat gólszerzési lehetőségüket. Mert mi is volt a helyzet? * Az MTK uralta a pálya kétharmadát. A középpályás Dunai is csatár volt. Úgyszintén Csetényi is. Sőt, ha Strasszer nem akart hosszabb ideig unatkozni, akkor ő is felment kapura lőni. A vendégek két előretolt csatárral próbálkoztak. A középpályás Horváth és Jepli kísérelte meg, hogy közel kerüljön az MTK kapujához. Nem igen értek oda. Még kellett volna egy-két társ. Már nem csak Szuromi kapta meg a szokásos testőrt, hanem az új „veszélyes elem”. Kontár is. Hja kérem, a Diósgyőr elleni két gól, s a Dózsa elleni játék ugyancsak megnövelte a tekintélyét a csatárnak." Nos, Moór Ede Lászlóra bízta Kortár őrzését. László azonban nem tudott megbirkózni a feladattal. Ezért az edző később Vertigre bízta Koritárt. Ez ugyan jó húzásnak bizonyult, de ekkor az MTK már vezetett, közel állt a győzelemhez. Ezt végül is be is biztosította, mert az SBTC 0:1, sőt még 0:2 után is a védekezésre összpontosított, ahelyett, hogy megpróbált volna támadni. Az SBTC ezen a mérkőzésen bátortalanul játszott, magára kényszerítette az MTK támadásait. Hogy ez így történt, abban közrejátszott a három középpályás — Szalai, Répás, Básti — nagyon mérsékelt teljesítménye is. ÁPRILISI „TRÉFA” — szeptemberben a labdarúgó AH Ill-ban Érdekes kezd lenni a labdarúgó NB III. Könnyű ezt megállapítani, hiszen 5 forduló után — a 114 csapat közül — mindössze 15 a veretlen, 15 a nyeretlen. Egyetlen a pont nélküli (Miskolci EAFC) és egyetlen a pontot még nem vesztett együttes (Pécsi VSK) A táblázatok élcsoportjában (és az „alsóházban” is) állandóan változik a helyzet, nagyszerű versengés folyik a helyezésekért. Ennek a következménye, hogy a csapatok szinte egymás „hegyén-hátán” vannak. Északkeleten az 1. és 12. között, a Dunamenti csoportban az 1. és 14. között, Délkeleten az 1. és utolsó előtti között mindössze 4 pont (!) a különbség. Az 1969. évi 2. helyezett Lábodi MEDOSZ a 15., az ugyancsak 2. Keszthely és a 4. Dunaújvárosi Papírgyár pedig utolsó, az egyidényes bajnok Tisza Cipőgyár a 14. stb ... újra „éled” (ki tudja már hányadszor) a III. ker. TTVE, a Miskolci Bányász (Pereces), az Olajbányász SE (Nagykanizsa), s újra a sereghajtók között tanyázik a Kecskeméti TE, a Nyergesújfalu stb. És az is nagy meglepetés, hogy a Tűzoltó Dózsa, a Gáspár SE, az Ikarus Alba Regia szintén az utolsók között áll. Mindez persze ma még nem sokat jelent, hiszen csak az őszi forduló egyharmadán jutottunk túl. De a lejátszott 360 mérkőzés azt mutatja, hogy labdarúgásunk negyedik vonalában is történt valami. Mert a küzdelmek kétségtelenül érdekesek, a színvonal és a nézők száma azonban még alacsony, messze van a régitől. Márpedig ez egyáltalán nem közömbös egy bajnokság sikere szempontjából. Győrszentiváni bravúr Az ötödik forduló után, az Északnyugati csoport élén kétpontos előnnyel a Győrszentiváni TSZ SE áll. Jó szereplésük az NB III egyik legnagyobb meglepetése. A tsz-együttes tavasszal a 14. helyen végzett és 15 mérkőzésen annyi pontot szerzett, mint amennyit most, az első 5 fordulóban! Az évek óta NB III-ban szereplő csapat játékosállománya kiöregedett, számukra soha jobbkor nem jöhetett volna az egyidényes bajnokság új gárdát kellett kialakítani, nem kevesebb, mint 6 fiatal játékost kellett beépíteni az együttesbe. A községben nem tulajdonítanak nagy jelentőséget az első helynek, legfeljebb azt mondják, így nyugodtabban nézhetnek a közeljövő elé és a kitűnő rajt nagy előny lesz -e a kiesés (!) elkerülésében. Még egy győrszentiváni „specialitás”: Schillinger Rudolf 7. éve vezeti a labdarúgók edzéseit, úgy látszik — az eredmények ezt bizonyítják — hosszú távon is lehet ugyanabban az egyesületben edzői tevékenységet folytatni! Kőszegi balszerencse Ezt mutatta több mint 10 éven át a kőszegi példa is. Jenkei Ede volt ennyi ideig a kőszegiek szakmai vezetője, tavaszszal azonban nagyon gyengén szerepelt a mindig élcsoportban tanyázott textiles gárda, s Jenkei megvált tőlük. Az őszi idény is rosszul kezdődött, hiszen 360 perc alatt mindössze egyetlen gólra telt az átszervezett csapat erejéből. Pedig a lelkesedéssel nem volt baj (a nagy akarásban nemegyszer előfordult, hogy az egyik kőszegi játékos leszerelte a másikat). Legutóbb végre bizonyított a Kőszeg, méghozzá idegenben! Az Ajkai Alumínium kicsit lebecsülte a múlt hetisereghajtót. A kőszegiek idegenben sem álltak be védekezni, bátran támadtak, s az addig mindössze két gólt kapott ajkaiak ellen háromszor vezettek, végül is — ritka balszerencsével — elvesztették az egyik pontot. A 89. percben még 3:2-re vezettek, amikor 30 m-es szabadot rúghatott az Ajka. Már csak annyi idő volt, hogy Peternics a labdát elrúgja ... A 16 éves kőszegi kapus a labda mellé ütött, s a ritkán látható potyagól, az utolsó pillanatban a kőszegi hálóba hullt. /I Bolti* SC utódai A Békéscsabai Agyagipar játékosai is akkor a legidegesebbek, amikor a 90. perchez közelednek. A csabai nagy munkáskerület, Erzsébethely csapata — a sorsolás szeszélye folytán — az elmúlt hetekben a csoport két legjobbjának volt a vendége. Csongrádon 80 percen át az agyagosoknak állt a mérkőzés. Amikor azonban a 80. percre ugrott az óra mutatója, a labda is bekerült a csabai kapuba. S ezzel az egy góllal nyert a Csongrádi Pedig kapufát lőttek, több tiszta helyzetet kihagytak, egyszóval a győzelemre is esélyesek voltak a csabaiak ... Kiskunhalason a 87. percben még 2:0-ra vezettek, végül is döntetlenül (!!) végeztek. De hogyan? A 87. percben a két régi, tapasztalt csabai, Farkas és Arda a félpályánál adogatott egymásnak. Először sikerült, másodszor sem volt baj, harmadszor azonban az egyik halasi játékos megunta a cicázást, elvette a labdát és — szépített! Amire, nem éppen épületes módon a B. Agyagipar csatárai és védői „vitát rendeztek”. Ők vitáztak, a halasiak pedig rohamoztak. A 90. percben Láza II „el a kaputól” jelszóval partra rúgta a labdát. A játékvezető hosszabbított, s ekkor mind a 20 mezőnyjátékos a csabai 16-osnál tolongott. Egymás után három lövés zúdult a B. Agyag kapujára, de mindháromszor visszakerült a labda a kapu előterébe. Negyedszer is visszajött, a halasi Csányi aztán a jobb sarokba lőtt... Jó kis csapat a csabai munkásegyüttes, az egykori híres Bohn SC egyenes ági leszármazottja, s játékosai sok mindent örököltek a nagy elődtől. Többek között ügyvédnek is dicséretére váló, szónoki tehetséget. Ami nem is volna baj, ha nem a mérkőzésen gyakorolnák — nem is egyszer egymás között — ezt a tehetségüket. Mert, ha nem vitatkoznának, most a táblázaton is feljebb állnának. Béres Vaszli ..névjegye" Neve Béres László. Pár nappal ezelőtt múlt 21 éves, 175 cm magas, súlya 68 kg. A Balassagyarmati SE 10-es számú játékosa. A félidényes bajnokságban előző csapatának, a B. Dózsának volt a gólkirálya. NB III-as játékost nem szokás így bemutatni, most mégis kivételt teszünk: Béres László ugyanis csapata eddig elért 8 góljából hetet szerzett... Vasárnap rúgott először gólt a csapat más tagja is. Bár a labdarúgás kollektív játék, Béres Lászlónak, illetve további góljainak mégis jelentős szerepe lehet abban, hogy a határszéli csapat végül is hol köt majd ki a táblázaton ... Nagy József Péntek, 1970. szeptember 18. )