Népsport, 1970. szeptember (26. évfolyam, 205-229. szám)

1970-09-17 / 218. szám

Mai számunkban: Bp. 8. , Postafiók 8....................................(2. oldal) A magyar labdarúgó-csapatok a ku­pákban ....................................................(3. oldal) Az V. Dózsa nemzetközi öttusaverse­nyéről ( oldal) XVXXXVSxNXVVNXXXXXVVXXXXXXXVXvVVXXXXXYXXXXXXXXXXVXXXXX'á ^ Munkatársunk jelentése a női kosár­ ^ labda EB-ről.....................................(6. oldal) ^ Labdarúgó BEK-, KEK-, EVK-eredmé­­nyek . ................................ (8. oldal) A Népsport A MAGYAR TESTNEVELÉSI ÉS SPORTSZÖVETSÉG LAPJA CSÜTÖRTÖK, 1970. SZEPTEMBER 17. ♦ Ára : 1 forint * XXVI. ÉVFOLYAM, 218. SZÁM Nagyon nehéz volt áttörni a jugoszlávok betonvédelmét­­. Dózsa-Crvena Zvezda 2:0 (0:0) A Dózsa az első perctől kezdve végig irányította a játékot, nyomasztó fölényben volt, de a góllövés nehezen sikerült, mert kihasználatlanul maradtak a helyzetek . A jugoszlávok remekül védekeztek, keményen, de némelykor durván harcoltak . Mihajlovicsot kiállították • Nagy László gólja törte meg a vendégek ellenállását • A kétgólos győze­lem reményt adhat a továbbjutáshoz a BEK-ben Megyeri út, 18 000 néző. Vezet­te: Becsk­ov (Atanas, Tzvetan, mindhárom bolgár.) Újpesti Dózsa: Borbély — Ká­poszta, Solymosi, Juhász — Du­nai III, Noskó — Fazekas, Gö­­röcs, Bene, Dunai II, Zámbó. Crvena Zvezda: Dujkovics — Dojcsinovszki — Karapandzsics, Dzsorics, Antonijevics, Krivo­­kucsa, — Osztojics, Acsimovics, Mihajlovics — Jankovics, Dzsa-­jics. Csere: Zámbó helyett Nagy László a szünetben. Góllövő: Nagy L. az 52. pere­mben, Dunai II a 81. percben. Szögletarány: 9:2 (5:0) az Új­pesti Dózsa javára. Kiállítva: Mihajlovics a 62. percben. Úgy indult a mérkőzés, hogy már az első percekben gólt lőhe­tett volna a Dózsa, Zámbó lab­dáját azonban a remek jugosz­láv kapus nagy vetődéssel el­csípte. Később Bene lövése szög­letre pattant. Már az első ne­gyedórában látni lehetett, hogy az újpestiek hallatlanul nehéz ellenfélre találtak. A jugoszlá­vok rendkívül harcosan, nagyon keményen játszottak, remekül fogtak embert, piócaként tapad­tak ellenfelükre, ügyesen tömö­rültek, nem hagytak időt a lab­­da átvételére, s amikor lehető­ségük volt, támadtak, mégpedig gyorsan, lendületesen. Az Újpesti Dózsa nagy fölény­ben játszott, de a 16-os körül nem tudott kibontakozni, mert a csatárok nem boldogultak a védőkkel szemben, igaz, kevés jó labdát kaptak a középpályá­soktól, igaz az is, hogy nehéz volt őket helyzetbe hozni, mert keveset mozogtak. S láthatóan elvesztették a kedvüket. Egyet­len szépséghibája volt csak a jugoszlávok kitűnő csapatjátéká­nak, mégpedig az, hogy tisztát­­lanul játszottak. Főleg Zámbó­­val szemben Karapandzsics, Du­(Ankara, szeptember 14.) Az Atatürk Stadionban hétfőn este, helyi idő szerint nyolc óra­kor került sor a férfi tőr dön­tőre. Úgy tűnt, hogy a jósok­nak lesz igazuk, akik szerint a tavalyi világbajnok Wessel ez­úttal nemigen szólhat bele a he­lyezések kérdésébe, s az utolsó szót a kitűnő formában vivő Kotisev, vagy a nem kevésbé jó Noel mondhatja ki. Nem így történt! Amikor a két nagy rivális csörtéjére sor került Noel előzőleg már legyőzte Wesselt nai II-vel szemben pedig Dzso­rics. A 22. percben Fazekas lövését biztosan védte a kapus, a 30. percben pedig Dzsajics lövését hárította nagyszerűen Borbély. Solymosi szabadrúgása után a léc fölé ütötte a labdát Dujko­vics. A 37. percben Göröcs jó helyzetben mellé lőtt. A félidő hajrájában két nagy helyzet ma­radt kihasználatlanul, Bene és Dunai II kapáslövése kerülte el a kaput. SZÜNET UTÁN a Dózsa fergeteges támadásokat kezdett, de eredmény nehezen mutatkozott, mert a jugoszlávok mindent elkövettek a döntetlen érdekében: durváskodtak, húz­ták az időt. Az egyébként na­gyon erélytelen játékvezető ar­ra kérte Dzsajicsot, a csapatka­pitányt, hogy intse nyugalomra társait. Az 52. percben végre meg­született az első gól, Benővel szemben szabálytalankodtak. A bal oldalról beívelt szabadrú­gást a nyurga Krivokucsa kife­jelte, a labda egyet pattant, pontosan Nagy László elé, aki 15 m-ről hatalmas lövéssel fél­­magasan a bal sarokba zúdítot­ta a labdát. 1:0 Később Fazekas nagy helyzet­ben, 10 m-ről a kifutó kapusba lőtte a labdát. Az 56. percben Antonijevics hátulról szándéko­san el akarta kaszálni Fazekast, de nem találta el a csatár lá­bát. A játékvezető azonban nem állította ki a magáról megfeled­kezett jugoszláv játékost. Nem sokkal később Osztojics belerú­gott ugyancsak szándékosan Noskóba, de megúszta egy fi­gyelmeztetéssel. Az alacsony termetű Mihajlovics viszont már nem, mert amikor a 62. percben megrúgta Dunai Ill­at, a kiállítás sorsára jutott. A 70. percben Nagy László ügyetlenkedett el egy jó helyze­tet. A 73. percben Bene alapo­san megrúgta Dob­sinovszkit, de 5:1-re, és a francia fiú nagy csatában Kotisev ellen is dia­dalmaskodott. A francia tábor már ünnepelt. Ám, hogy meny­nyire korán, az kisvártatva ki­derült. A 25 éves bonni egye­temista rákapcsolt, s egymás után aratta győzelmeit (Dab­­rowski ellen 5:2, Romanov ellen 5:4, Woyda ellen 5:0). Utolsó csörtéjében a már két vereséget szenvedett Kotisevvel került szembe. Ha győz a világbajnok, ha veszít — hármas vagy né­gyes holtverseny. Wessel 2:0-ra vezetett, Koui­sev 3:0-nál egyenlített, s a vezetést is megszerezte. Wessel azonban bebizonyí­totta, hogy havannai győ­zelme nem a véletlen műve volt: 5:4 arányban nyert, s ezzel ismét az övé lett a vi­lágbajnoki aranyérem. Senki sem vitathatja el tőle, hogy — megérdemelten! A férfi tőrvívás 1970. évi egyéni világbajnoka: Friede­rich Wessel (NSZK) 4 gy., 2. Romanov (Szovjetunió) 3 gy., 3. Dabrowski (Lengyelország) 3 gy., 4. Kotisev (Szovjetunió) 2 gy., 5. Noel (Franciaország) 2 gy., 6. Wojda (Lengyelor­szág) 1 gy.+ (Ankara, szeptember 16.) Azt hiszem, nem túlzok, ha azzal kezdem mai beszámolómat, hogy­­ feledhetetlenül nagyszerű marad ez a szeptember 15-e a magyar vívósport eredmények­ben oly gazdag történetében. Nyolc év után ismét magyar kardvívó világbajnoki győ­zelmének tapsolhatunk, s tapsol — bátran írom le — az egész vívóvilág. Igaza lett Viktor Szigyaknak, a tavalyi világbajnoknak, aki közvetlenül a világbajnokság előtt Pézsát tartotta legveszélye­sebb ellenfelének, s ezért hálá­sak is vagyunk a szovjet fiú­nak. Nemcsak kiváló kardvívó — noha ezúttal, nagyrészt ép­pen Pézsa miatt, nem került be a legjobb hat közé —, hanem tehetséges jós is. És sportszerű ellenfél! Az elsők között volt, akik gratuláltak az újdonsült világbajnokunknak. Amíg azonban Pézsa ezen a napon eljuthatott a csók-, öle­lés- és gratulációkavalkádig, amely szinte végetérhetetlen diadalmenetté alakult, sok min­den történt. Először is, egy nagyon kemény csoportban ki kellett harcolnia a döntőbe ke­rülést, aztán következett a dön­tő, amely gyorsan és számunkra kellemesen zajlott ugyan, de — korántsem izgalommentesen. A középdöntőbeli csoport­ban a két magyar, Pézsa és Marót kezdett, s a találkozó Pézsa győzelmével végző­dött. De aztán kikapott Nazsimovtól és csupán az a szerencsénk, hogy a verseny olyan pergő ütemben zajlott, hogy mire meg­ijedhettünk volna, Pézsa már lelépte Salvadorit és Irimicsu­­cot, s éppen a szovjet Szigyak­­kal csatázott. Versenyzőnk ek­kor ugyan már a döntőben volt, ebben a csörtéjében azon­ban kicsit honfitársáért, Marót Péterért is vívott, aki egyéb­ként korábban már legyőzte a tavalyi világbajnokot. Pézsá­­nak 5:2-re kellett győznie, hogy a világbajnokság 24 éves újon­ca, Marót is a döntő résztvevő­je lehessen. És Pézsa 5:2-re ver­te Szigyaxot! Két magyar kardozó került tehát be a világbajnoki dön­tőbe (Folytatás az 5. oldalon.) Pézsa Tibor, az újdonsült vi­lágbajnok, akiről azt tartják, hogy a legjobb úton van a nagy vetélytárs Pawlowskitól átvenni „a mezőny nagy öreg­jei’ címet. Mindenesetre, mos­tani győzelme után maga Paw­ Iowski mondta: „Méltóbb ke­zekbe nem kerülhetett volna ez a mostani aranyérem” ... Kiküldött munkatársunk, Dávid Sándor jelenti Ankarából: Pézsa Tibor világbajnok! M­arcz Péter a hatodik helyen végzett Jól kezdett férfi tőrcsapatunk Dujkovics látványosan tisztáz Dunai n. elől (Geleta Pál felvétele) Kiküldött munkatársunk, Z. Vincze György távbeszélő-jelentése Columbusból: Botrány a súlyemelő-világbajnokságon C­sődöt mondtak a szervezők! • Provokáció? Diszkvatifikálják-e Holczreitert és Földit? Rendkívüli sajtótájékoztató! • Tiltakozások (Szeptember 16.) A vihar ked­den tört ki. Helyi idő szerint délelőtt 11 órára rendkívüli ülés­re hívták össze a FIA elnöksé­gét. C. H. Johnson, a szövetség elnöke bejelentette: „A nemzet­közi szövetség alapszabályának 7. cikkelye kimondja, hogy a vi­lágbajnokság 1—3. helyezettjét doppingvizsgálatnak kell alávet­ni. Ezt­­most is megtartottuk, a lepkesúly és a légsúly helyezett­jeinek laboratóriumi leletei öt versenyzőnél feniletilamin szár­mazékot mutattak ki.” Gyanúsan enyhe ítélet­ neveket nem mondott, vitát indított, hogy mi történjék ezek­kel a versenyzőkkel. A. Medve­­gyev, a szovjet alelnök megkér­dezte,­­nem lehetséges-e az, hogy a verseny színhelyén adott üdí­tőitalok, vagy a fürdősó okoz mellékhatást. Aján Tamás el­nökhelyettes arra kért választ, hogy milyen vizsgálati módszer­rel állapították meg ezt a tényt. Furcsa módon a nemzetközi szövetség elnöke és munkatár­sai e nagyon is nyilvánvaló kér­désekre nem tudtak válaszolni, viszont azt hajtogatták, hogy a laboratóriumi vizsgálat eredmé­nye hiteles. Most már azon folyt a vita, hogy ezek után a helyezéseket hogyan döntsék el és a „vétkes” versenyzőket mi­vel büntessék. Az elnökség szó­többséggel végül úgy határo­zott, hogy az öt versenyzőt disz­kvalifikálja, eredményüket semmisnek tekinti és miután ez első esetben fordult elő, csak egy hónapra tiltják el őket a versenyzéstől! Helyükre senki sem kerülhet, mert a többiek nem estek át doppingvizsgála­ton. Meglepően enyhe ez az íté­let, hiszen a tiltott ajzószerek használatát minden szövetség valamennyi világversenyén a legerélyesebb intézkedésekkel torolja meg. A kizártak nevét még ekkor sem közölték. Kedden délután Jan Przed­­pelski, az Európai Súlyemelő Szövetség elnöke izgatottan ke­reste a magyar vezetőket. Elke­seredetten mondta: — Holczreitert, Szoltyseket, Szmetanyint, Földit és Trebicz­­kit diszkvalifikálták. Példátlan és felháborító támadás. — Hivatalos ez a döntés? — Arra még csak ezután ke­rül sor. Önkényes eredményhirdetés Estére minden kiderült. A könnyűsúlyúak versenye előtt Oscar State főtitkár hangosbe­mondón közölte a Mershon Au­ditórium nyilvánossága előtt, hogy öt versenyzőt diszkvalifi­káltak, ezért a lepkesúlyban így alakult a sorrend. Világbajnok: Rosario (Fülöp-szigetek), 2 Smalcerz (Lengyelország), 3. Depthios (Indonézia). A légsúly­ban. Világbajnok: Nassziri (Irán), 2. K. Ando (Japán), 3. F. Baez (Puerto Rico). Pár perccel később az új eredménylistát is közreadták. Érthetetlenül, megdöbbenve fo­gadtuk a történteket, hiszen délelőtt az elnökség úgy hatá­rozott, hogy a kizárt verseny­zők helyére senki sem léphet, mert az őket követőket nem vizsgálták meg. Az érintett országok nem fogadták el ezt a döntést. Helyi idő szerint éjfél előtt a szovjet, a lengyel és a magyar csapat vezetői a Mershon Auditórium Zöld-termében rendkívüli sajtó­­tájékoztatót tartottak, amelyen valamennyi újságíró megjelent. Itt volt Johnson elnök is, Os­car State azonban távol maradt. Arkagyij Jans, a szovjet szak­vezető tiltakozott a doppingolás vádja ellen, mondván: ez a szovjet sport becsületébe vág. A szovjet sportvezetők mindig aktívan felléptek a doppingolás ellen, s a szovjet sportolók a tisztességes küzdőmodor példáját nyújtják minden találkozón. Ezt az eljárást provokációnak mi­nősítette. Kifejtette, hogy nem a doppingvizsgálatot, hanem annak szabálytalanságát kifogá­solja. Követelte, hogy vizsgál­ják ki az ügyet. Megszegett előírások Jan Przedpelski így nyilatko­zott: — Óriási felelősség terheli a szervezőket. Minden előírást megszegtek: 1. A vizeletminták nem voltak leplombálva; 2. A vizsgálati módszer ismeretlen; 3. a laboratóriumi vizsgálatot nem ellenőrizte a FIH orvos­bizottsága; 4. három nappal ké­sőbb hozták nyilvánosságra az eredményt, s ekkor már nem volt kontroll-lehetőség. Kérte, hogy a döntést tekintsék sem­misnek, a lengyelek semmilyen szert nem használtak, amely tiltva van, amelyet ne használ­tak volna 1968-ban a mexikói olimpián, a tavalyi varsói VB-n, vagy az idei szombathelyi EB-n, ahol a hivatalos ellenőrzés min­dent rendben talált. Tóth Dezső, a magyar csapat vezetője erélyesen követelte, hogy semmisítsék meg a jog­talan döntést, versenyzőink ugyanúgy készültek és verse­nyeztek, mint máskor, semmi­lyen tiltott szert nem használ­tak. Egészen bizonyos, hogy a laboratóriumi módszerben van a hiba. Ki ellenőrizte a vizsgálatokat Az újságírók kérdéseit köve­tően — a jelenlevők nagy felhá­borodására — Johnson elnök bevallotta, hogy nem tudja, hol és milyen vizsgálatokat rendez­tek. A diszkvalifikálás kihirde­téséért és az eredmény megvál­toztatásáért Oscar Slatere há­rította a felelősséget. Ez már szinte nevetséges volt, akárcsak az ezután következők. A FIH jelenlevő orvosai közölték, hogy ők sem ismerik a lefolytatott ellenőrzési módot. Meglepő ada­lék az, hogy a laboratórium, ahol a vizsgálatot lefolytatták, valahol külterületen fekszik. A columbusi egyetem laboratóriu­ma, amelynek közvetlen köze­lében rendezik a küzdelmeket, világhírű. A doppingvizsgálato­kat egyébként máris kiterjesz­tették az első hat helyezettre. Nem vigasztal ez bennünket, sőt az sem, hogy híre szállt a pe­helysúlyú érmesek diszkvalifi­­kálásának is. Ezek szerint Be­nedek János lehet a világbaj­nok. 1­­t Óvások A bizonytalanság egyre nő, az érintett csapatok most készí­tik a hivatalos nyilatkozatot, amelyben megóvják a kizárási döntést. A hírek szerint a tár­gyalások kimenetelétől teszik függővé, hogy ilyen körülmé­nyek között indítják-e verseny­zőiket a további küzdelmek­ben. (Folytatás az 5. oldalon.)

Next