Népsport, 1970. szeptember (26. évfolyam, 205-229. szám)

1970-09-17 / 218. szám

LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ L­ABDARÚ MTK—Scalgó Adrián 3:( ff:2) Nagy lendülettel kezdett az MTK, egymást követ­ték a kék-fehér támadások, az SBTC beszorult kapuja elé . Az első félidőben nagy fölényben játszott a kék-fehér csapat, s helyzetei alapján több gólt is rúghatott volna . Szünet után is a hazaiak irányítottak, noha már nem volt olyan egy­oldalú a játék • A hajrában 2 perc alatt két gól • A vendégek mérsékelten játszottak Hungária körút, 5000 néző. Ve­zette: Soós G. (6), (Bana, Tófalvi). MTK: Brünyi (7) — Török (7), Strasszer (7), Oláh (7), Rab (6) — Dunai L. (7), Csetényi (7) — Oborzil (6), Koritár (7), Szuromi (7), Kunszt (7). Edző: Panicskó Tibor. SBTC: Szőke (7) — Kmetty (6) — Csikós (5), Toldi (6), László (5), Vertig (7) — Bássi (5), Szalai (5), Répás (5) — Hor­váth (5), Jeck (5). Edző: Moór Ede. Csere: Toldi helyett Kriskó (5) a szünetben, Oborzil helyett K­is (7) a 62. percben, Jeck helyett Kökény (6) a 66. percben. Góllövő: Csetényi (a 16. perc­ben), Krnszti (a 70. percben), Kmetty (öngól, a 71. percben). Szögletarány: 5:2 (3:1) az MTK javára. Mindjárt a kezdés után Szu­romi viharzott el a bal oldalon, beadását Koritár fejéről ütötte szögletre Szőke. Nagy lendület­tel rohamozott az MTK, beszo­rultak a vendégek. A 7. perc­ben, a kitörő Szuromit csak sza­bálytalanság árán tudták megál­lítani a salgótarjáni védők. A 8. percben, Koritár ezúttal a jobb oldalról ívelt be pontosan Szu­romi fejére, a csatár azonban 6 méterről a kapu fölé küldte a labdát. A 11. percben Strasszer bombáját ütötte ki Szőke, majd Dunai lövését húzta le a léc alól. A 16. percben Koritár ügyes cselekkel ment el a bal szélen, az alapvonaltól pompá­san adott középre a tiszta hely­zetben levő Csetényi elé, aki 5 méterről kényelmesen passzolta a hálóba a labdát. 1:0 Brünyi a 20. percben kapta az első lövést. Básti távolról meg­lőtt labdáját könnyedén hárí­totta. Egy kapura játszott az MTK, sok meleg pilanat adó­dott Szőke kapuja előtt. A 26. percben Szőke kiejtett egy be­adást, a labda Dunai elé került, aki 7 méterről nagy erővel ka­pura lőtt, a labda a felső léc alsó éléről vágódott le a földre, és a védők felszabadítottak. A 28. percben László a bal olda­lon a 16-os oldalvonalánál buk­tatta Koritárt, majd a 16-oson belül fel is lökte, a játékvezető azonban kivitte a labdát a 16- oson kívülre. A másik oldalon Horváth lövése okozta az első komoly védeni valót Brünyi­­nek, a kapus szögletre tisztázta a labdát. Kor­tárt László pank­­rátort megszégyenítő sokoldalú­sággal próbálta megállítani, de így sem bírt a lendületes csa­tárral. Később Vertig vette át az MTK-csatár őrzését, ő a 30. percben nyakánál fogva rántotta le a kapura törő jobbösszekötőt. A szabadrúgás után Dunai kül­dött hatalmas lövést kapura, Szőke azonban tisztázott. A 42. percben Szuromi a­ félpályáról indult el, egészen az ötösig cse­lezte magát, ott azonban a ki­futó Szőke tisztázott előre. SZÜNET UTÁN nem sokat változott a játék ké­pe, ebben az időszakban is az MTK kezdeményezett többet, az 57. percben viszont Török „szök­tette” Kriskót, a salgótarjáni csatár azonban nem tudta ki­használni a lehetőséget. A ven­dégek tovább próbálkoztak, Bás­ti két lövését tisztázta Brünyi. A 66. percben Kiss egy jól helyezett fejest küldött kapura, s Szőke csak nehezen tisztá­zott. A 79. percben Kiss a bal ol­dalon futott el, kitűnő beadását Kunszt 12 méterről a bal alsó sarokba lőtte. 2:0 Egy perc múlva ismét Szőke kapujában táncolt a labda, Ko­ritárral szemben szabálytalanko­dott Vertig, nem messze a jobb­oldali szögletzászlótól, Kiss be­lőtte a labdát a kapu elé, Kmet­ty az ötösön menteni akart, de olyan szerencsétlenül, hogy lá­báról a labda védhetetlenül vá­gódott a bal alsó sarokba, ön­gól. 3:0 Ezután már kiegyenlítettebb lett a játék, az MTK is leféke­zett. A 87. percben még Kissnek volt egy jó lövése de szögletre hárította Szőke. ÍT-&ÍF Az MTK kapujában Brünyi kevés dolgát jól látta el, a hátsó alakzatok­ban sem okozott nagy gondot az előretolt csatárok őrzése. A kö­zéppályások igen sok támadást indítottak. Dunai sok lövést kül­dött kapura, Csetényi pedig egy ügyes gólt lőtt. Elöl az első fél­id­őben Koritárt sokszor csak szabálytalanság árán tudták tar­tani a salgótarjáni védők, szü­net után azonban elfáradt. A második félidőre viszont bele­lendült Szuromi, s ügyesen ját­szott Kunszt is. Szünet után be­állt Kiss sokat lendített a csa­ta­játékon, s két gól előkészíté­se fűződik nevéhez. A salgótarjáni kapuban Szőke a gólokról nem tehet, volt sok jóütemű közbelé­pése, és nem kis része van ab­ban, hogy ennyivel „megúszta” a Tarján. A védelemre mind­végig nagy munka hárult, sok­szor léptek közbe jó ütemben a védők, de akadtak megingásaik is. Még viszonylag Vertig és Kmetty állt legjobban a lábán. A középpályások ezúttal mérsé­kelten játszottak. Répás és Sza­lai is tudása alatt szerepelt. Ugyanez vonatkozik Bástira is. Nem tudtak színt adni a csa­patjátéknak, és a támadás indí­tásokban sem jeleskedtek. Várkonyi Sándor A Dózsa—Crvena Zvezda 2:0 (0:9) 1 Folytatás az 1. oldalról) a bíró, szerencsére ezt a sza­bálytalanságot is csak szabad­rúgással büntette. Idegesen kapkodott a Dózsa, Dunai II 5 m-ről a kapusba rúgta a labdát. A 81. percben végre megszü­letett az a gól, amely reményt adhat a magyar bajnokcsapat­nak a továbbjutáshoz. Bene a 1B-os környékén három nagy­szerű csellel lerázta magáról a védőket, aztán Dunai II elé tá­lalta a labdát és a gólkirály most már nem hibázott, ti­z­­rel védhetetlenül a jobb felső sarokba vágta a labdát. 2:0 A hátralevő időben is a Dózsa támadott. Az Újpesti Dózsa közvetlen védelmének tagjait a szórványos jugoszláv ellentá­madások nem állították nehéz feladat elé. A hátvédek is igye­keztek támadásokat indítani, miként ezt tette a mérkőzés je­lentős részében a két középpá­lyás is. Noskó az első félidőben tűnt ki mozgékonyságával, át­adásaival, Dunai III nála is töb­bet volt játékban, nagy terüle­­ten mozgott, de váltakozó siker­re adta előre a labdát. A csatá­rok közül Zámbó nagyon jó kez­dés után elszürkült, Nagy Lász­ló góljával fő részese lett a győ­zelemnek, Göröcs csak időnként volt az igazi, Dunai II-nek úgy­szólván semmi sem sikerült, csupán a második gól, amire vi­szont nagy szükség volt. Bene nagyon akart, néha ketten is vigyáztak rá, érthetően nehezen boldogult. A második gól azon­ban az ő érdeme is. Fazekas ritkán tudott elszabadulni őrző­jétől. A Crvena Zvezda kapuját Dujkovics remekül őriz­te. Valamennyi hátvéd kitett magáért, főleg a kitűnő Antoni­­jevics, aki a védőfalból nem egyszer nagyszerűen tört előre. Dzsorics Dunai II fékentartásá­­val szerzett érdemeket, a közép­pályások közül Acsimovics tech­nikai képzettségével, labdatar­tásával tűnt ki, a két szélső pe­dig gyorsaságával, szórványos cseleivel. Becsk­ov bolgár játékvezető nagyon erélytelenül bíráskodott, sokkal hamarább ki kellett vol­na valakit állítania. Emiatt az­tán feltűnően sok volt a kirívó szabálytalanság. Németh Gyula ­ Érdekesen alakult ki vasárnap a Pécsi Bányász—Székesfehér­vári MÁV Előre találkozó 2:2-es végeredménye. A 15. percben egy védelmi megingásból meg­szerezték a vezető gólt a pécsiek, majd még ebben a percben egy remekül eltalált, távoli lövéssel újból bevették a fehérvári ka­put. A hazai szurkolók kiütéses győzelemben reménykedtek, az ellenfél összeroppanásában biza­kodtak. De meglepetésre, a ven­dégcsapat gyorsan fölocsúdott, és alig tíz perc elteltével négy perc alatt két góllal lepte meg a bányászfiúkat. Az egyenlítő gól után Papadi­­mitriusz vezérletével olyan ve­szélyesen hevert a fehérvári csatársor, hogy most már a né­zőtér az ellenkező előjelű meg­ lepetéstől tartott. De éppúgy, mint a pécsi együttes, a fehér­vári gárda is megelégedett a tíz­perces támadási periódussal, így az első eredményes félidő után unalmas háromnegyed óra és igazságos pontosztozkodás kö­vetkezett. A Kőbányai úti pálya nézőtere egy órán át a MÁV DAC dicsé­retétől volt hangos. A vendégek hosszú időn át korszerűbben, lendületesebben, harcosabban, tudatosabban játszottak, mint a hazaiak. Az első félidő utolsó percében megrezdült Szilasi há­lója A szünetben a győrieknél nagy volt az öröm, a hazaiak öltözőjében viszont szótlanság, szomorúság uralkodott. Rózner edző megpróbált telket verni a játékosokba. Nem szidta, nem korholta őket, hanem higgadtan beszélt a hibákról, s lelkesített. Balogh, a csapat jobbfedezete megjegyezte: — Ne adjuk fel, fiúk!. .. Meg­látjátok, kiegyenlítünk. Hát nemcsak az egyenlítés si­került, a győzelem is! A széltől segített Ganz-MÁVAG erősített, gyorsabb, pontosabb lett az össz­­játéka, s a Fortuna sem hagyta el a hazaiakat. Így történt aztán, hogy negyvenöt perccel később alapvetően megváltozott a han­gulat a két öltözőben. Ez az eset is bizonyítja, néhány perc alatt milyen sok minden történhet a pályán — egészen az utolsó pil­lanatig. A Szőnyi úton olyan volt a szolnokiak védelme, mint a lepkeháló: lyukas! Embert se fogtak, területet se védtek. A védelem tengelyéből nagyon hiányzott Heidrich I, középpá­lyán pedig nem volt senki, aki tartotta volna a labdát, aki meg­állította volna az ellenfél táma­dásait. Papp II a hátvédek közé ékelődött, s ott nem sok vizet zavart. Nagy Ferenc igyekezett összeszedni a labdát és irányíta­ni, de egyedül nem boldogult. Még Kovács, a hátvéd volt az, aki időnkénti előretöréseivel megzavarta a hazaiakat, s tehet­séget csillogtatott első NB I B-s mérkőzésén a fiatal balszélső, Rózsán Csaba is. Azt mondják a szolnokiak, hogy az egyesület, valamint a járási, a megyei és a városi ta­nács minden támogatást megad a szakosztálynak. Mi ehhez any­­nyit tehetünk hozzá: szívet senki nem adhat! És ha az SZMTE játékosai nem embertik meg magukat, nem küzdenek nagyobb erőbedobással, harco­sabb felfogásban, akkor búcsút mondhatnak az NB I B-nek­ Békéscsabán a szurkolók, s a játékosok is biztosra vették, hogy lelépik a BKV Előrét. — Azt mondták: kapunk egy ötöst! — így Anda László, az Előre edzője. — Ezzel alapo­san felpaprikáztak bennünket. Úgy látszik, elfelejtették, hogy Békéscsabán hosszú évek óta nem kapott ki a BKV Előre, még gólt se nagyon. Most is remekül védekezett a csapat, s ha Kal­már az első percekben égbekiál­tó gólhelyzetét kihasználja, nyer­tünk volna. Nagyon örülünk, s reméljük, hogy kilábalunk a hul­lámvölgyből, bár a támadójáté­kunk változatlanul szánalmas! Az új bajnokság küszöbén Hi­degkúti Nándor, a szövetkeze­tiek edzője úgy nyilatkozott, hogy megpróbálnak felkerülni. Azóta fordult a kocka: a Bp. Spartacus az egyetlen olyan csapat, amely még nem győ­zött! Szombaton nem bírtak a várpalotaiakkal sem.­­ Becsületesen ki kell jelen­tenem, hogy nem voltam elég megfontolt, amikor a feljutás reményét tápláltam magamban — mondta szerdán elkeseredet­ten Hidegkúti. — Ez a csapat nem képes kiemelkedő szerep­lésre. Az egyidényes bajnokság­ban néhány jó eredmény után lendületet kapott a csapat, s akkor azt hittük, hogy Fábián és Juhász távozását könnyebben kiheverjük. Aztán jött Olasz lábtörése, Idei és Strenitzer el­tiltása, s több sérülés. Gábor például törött lábujjal játszott szombaton is, mert csupán ti­­zenketten vagyunk!... Ehhez járul még az is, hogy a játéko­sok elvesztették önbizalmukat, biztonságukat, a csatárok a leg­jobb helyetteket sem tudják ki­használni. Zöldi például három méterről úgy fejelte mellé a labdát, hogy Palotai kapus köz­ben már a földön feküdt. Ne­héz idegekkel bírni. .. A hét 11-e: Palotai (Várpalotai Bányász) — Mester (Szivák­ MÁV Előre), Józsa (Egyetértés), Kvassay (Ganz-MÁVAG), Tordai (BKV Előre) — Nagykaposi (DVSC), Takács (BVSC) — Egyed (Orosz­lányi Bányász), Bánkuti (Egri Dózsa), Holánszky (Oroszlányi Bányász), Váradi (Ózdi Kohász). Az NB I B-ből jelentjük BALOGH: Ne adjuk fel, fiúk! ♦ HIDEGKUTI: Ez a csapat nem képes kiemelkedő szereplésre! ANDA: Felpaprikáztak bennünket ♦ Mi van a Szolnoki MTK-vel? ♦ Kiütéses győzelem helyett - döntetlen Sportszerű mérkőzés, behozható hátrány az EVK-ban­­. Craiova—Pécsi Dózsa 2:1 (0:0) — Távbeszélő-jelentésünk — Craiova, 20 000 néző. Vezette: Papavasziliu (görög). Craiova: Pilca — Niculescu, Deselnicu, Minca, Velca — Strimbeanu, Iván, Nita, Neagu, Oblemenco, Taralunga. Pécsi Dózsa: Kollár — Her­nádi, Maurer— Konrád I, Kincses II — Kocsis, Tóth — Bérczési, Daka, Máté, Rádi. Csere: Nita helyett Martino­­vics, a 43. percben, Tóth helyett Rónai, a 65. percben. Gólövő: Máté (68. perc), Ta­ralunga (69. perc), Strimbeanu (80. perc). A pécsi játékosok 23 órás fá­rasztó utazás után érkeztek meg a szép fedésű romániai városba. Az időjárás kegyeibe fogadta a találkozót, oly­annyi­ra, hogy kánikulai hőség ural­kodott a mérkőzés kezdetére. Sajnos, a pécsiek kapuvédője, Rapó Imre nem tudta vállalni a játékot, mert vasárnap szer­zett sérülése nem jött rendbe. A vendég lila-fehér együttes kezdte a játékot, de a hazaiak az­ első percekben fergeteges rohamokat vezettek. A Dózsa­­védelem Maurerral és Konrád­dal az élen mindent visszavert, s ha már ők sem segíthettek, a sek ott volt Kollár, a fiatal kapuvédő, és mentett. Az első percek hazai rohamai után ta­­pozatódzóvá vált a játék. A gö­rög játékvezetői hármas min­dent észrevett, így a kemény összecsapások ellenére, a játék sportszerű keretek között folyt. A 8. percben Rádi lövését védte a román kapus. A nácsiek igye­keztek lassítani a játékot, és ez az első félidőben sikerült is nekik. SZÜNET UTÁN a román együttes fokozta az ira­mot, mégis a vendégek előtt nyílt alkalom a gólszerzésre, de először Máté, majd Tóth ügyet­lenkedett el nagy helyzetet. Az 59. perctől keményebbé vált a játék. A 63. percben Oblemenco faképnél hagyta a magyar vé­dőket, már túljutott a kifutó Kolláron is, aztán óriási hely­zetben mellé gurította a labdát A 65. percben cserélt a magyar együttes, Tóthot Rónai váltotta fel. Alig telt el három perc, a Pécsi Dózsa váratlanul megsze­rezte a vezetést. Máté lövésével szemben tehetetlen volt a ro­mán kapus. 0:1 Még jóformán örülni sem tud­tak a magyar játékosok a gól­­nak, Kincses II rossz átadását Taralunga elcsípte és egyenlí­tett. 1:1 A gól után a hazaiak szédü­letes iramban kezdtek, egyre­másra vezették támadásaikat A pécsiek teljesen beszorultak, hősiesen­ védekeztek. A 77 percben Neagu az üres kapu mellé lőtte a labdát. A 80. perc­ben azonban megtört a magyar védelem, Konrád és Maurer is hibázott, Strimbeanu azonban nem, és lövése a magyar kapu­ba került. 2:1 A mérkőzés hajrájában a pé­csieknek sikerült megtartani a számukra hízelgő eredményt. Az első félidőben eléggé mér­sékelt teljesítményt nyújtott mind a két csapat. A pécsi vé­delem és a hazai csatársor har­cából ekkor még a védők kerül­tek ki győztesen. A II. féli­dő­ben a hazaiak egyenlítő gólja megzavarta a vendégcsapatot. A pécsiek a hosszú utazás után, kicsit fáradt együttes benyo­mását keltették. Egyénileg Maurer, Konrád I, Rádi, Tóth, míg a Craiovából Strimbeanu, Neagu és Taralun­ga játékát lehet kiemelni. A görög játékvezetői hármas kitűnően látta el feladatát. A Pécsi Dózsa csütörtökön hajnalban indul haza és még az­nap éjjel megérkezik a Mecsek aljára. Kovács Imre A Ferencváros pompásan védekezett A lassú oldaladogatások széttördelték az angol lendületet • Géczi káprázatosan védett • Albert, Branikovits és Mucha is egyenlíthetett volna • A 0:1 ellenére is jól sikerült az első EVK-akadály­­vétel Huszonegynéhány órával az­után, hogy a Ferencváros legé­nyei nyugodtan készülődtek a Liverpool elleni első EVK-mér­­kőzésre, mosolygós fiatalembe­rek léptek a Ferihegy betonjá­ra. Elsőként a tartalék Novák Dezső tűnt fel, majd jöttek a többiek. Branikovits, a nyurga Horváth Árpád, Páncsics. És jött a „főhős” — Géczi István. No, de ne vágjunk a dolgok elébe! Szoros emberfogással Kedden este a csodálatosan megvilágított liverpooli stadion vendégöltözőjében nyugodt han­gulatban öltöztek a ferencváro­si labdarúgók. Úgy érezték, nincs vesztenivalójuk. Egyértel­műen a hazaiak az esélyesek, mégpedig több góllal. Mint kiderült, ez a nyugodt­ság aranyat ért. — Figyelmeztettem a fiúkat —­­mesélte Dalnoki Jenő, a Fe­rencváros edzője —, hogy igye­kezzenek nagyon pontosan be­tartani a megbeszélteket. Azaz Bálint, Páncsics, Horváth, Me­­gyesi és Juhász fogjon szorosan embert. Füsi és Mucha húzód­jon mélyen hátra, a védők vo­nalába. Középen Rákosi és Bra­nikovits szervezzen, Albert pe­dig maradjon elöl. A fiúk nyu­godtan játszottak, okos oldal­adogatásokkal széttördelték a lendületes angol támadásokat, és bár szinte állandóan a liver­pooliak támadtak, a gólon kívül mindössze 4—5 gólhelyzetük akadt. Viszont nekünk is volt a helyzetünk. Meg az első fél­időben előbb Branikovits fe­jelte el elhamarkodva a labdát, le is kezelhette volna. Aztán Al­bert lőtt elhamarkodva. A mér­kőzés vége felé pedig Mucha kapkodott el egy jó helyzetet. — És a gól?­ — Szerencsés volt! Juhász késlekedett a szereléssel, s Evans elrobogott mellette... — Valóban lehetett volna ki­csivel több szerencsénk — je­gyezte meg Harót János, az FTC elnöke. — Akkor 0:0-val kihúztuk volna ... Hiszen pom­pásan védekeztünk ... A „főhős" — Kik játszottak jól? — Mindenekelőtt Géczi, aki ezúttal káprázatosan védett. Az­után Páncsics és Horváth Ár­pád. De általában a védelmet dicsérhetjük ... És míg beszélgetünk, Géczi Pista boldogan fogadta a ha­zaiak gratulációit: — Igen, sikerült! — mondta boldogan. — De hát olyan jól játszott előttem a védelem. Páncsics például mesterien. En­gem is fellelkesített! — Mit gondol, sikerül behoz­ni a hátrányt? — Ez már a csatárokon mú­lik... Jegyzőkönyv LIVERPOOL — FERENC­VÁROS 1 :0 (1:0). Liver­pool, 37 531 néző. Vezette: Marendaz (Svájc). Liverpool: Clemence — Lawler, R. Evans, Smith, Lloyd, Hughes, Callaghan, A. Evans, Graham, Mc­­Laughlin, Thompson. Ferencváros: Géczi — Bálint, Páncsics, Horváth, Megy­esi, Juhász, Rákosi, Füsi, Branikovits, Albert, Mucha. Csere: Albert helyett Kll a 74. percben. Góllövő: Graham (16. p.). 4. p. Páncsics tisztáz A. Evans elől. 12. p. Géczinek először kellett védenie. 16. p. A. Evans húzott el Juhász mellett, s az alap­vonal közeléből középre adott. Lawler továbbfejel­te a labdát, amely azután felpattant a földről, s a be­robbanó Graham a hálóba kotorta. 1 :0. 38. p. Ügyes ferencvá­rosi támadás végén Bra­nikovits fejelt mellé. 39. p. Albert került jó helyzetbe a 16-oson be­lül, de elhamarkodva, gyatrán lőtt, s Clemence védett. 56. p. Albert—­Füsi ak­ció után a szélső lövését védte a liverpooli kapus. 70. p. Albert megsérült, s 4 perc múlva Kű állt be helyére. A mérkőzés nagy részé­ben félelmetesen támadott a hazai csapat. Több gól­helyzet is kimaradt, illetve a magyar védelem Géczi­­vel és Páncsiccsal az élen — tisztázott. ..... Az NB I állása Az utolsó oszlopban a jutalom­­pontok az 1970—71. évi bajnok­ságban szerzett pontokkal együtt szerepelnek. 1. I. Dózsa 6 5 1 — 23- 5 1­ 2. Vasas 6 5 -- 1 12- 6 16 3. MTK 6 2 3 1 12- 7 14 4. Honvéd 6 3—3 13-10 13 5. Csepel 6 2 3 1 6 -5 13 6. Ferencv. 6 2 1 3 6- 7 13 7. Pécs 6 3 1 2 11- 8 19 8. Diósgyőr 6 2 1 3 9-14 1 1 9. Videoton 6 2 2 2 5- 5 9 10. Haladás 6 3—3 12-13 9 11. Salgót. 6 3 12 10:12 9 Tatab. 6 2 1 3 6- 8 9 13. Dunaújv. 6 2 1 3 4- 8 9 14. Komló 6 1 2 3 8-15 6 15. ETO 6 2 — 4 5-10 5 16. SZEOL 6 — 1 5 2-11 2 Csütörtök, 1970. szept. 17. I NB III. Délnyugati csoport Pécsi EAC —Steinmetz SE 2:2 (1:2), Pécs 50 néző. V: Schneider, G: Selymes, Csordás, 111, Peres, Hadai. Barátságos labdarúgó-mérkőzések Mázaszászvári Bányász —Du­naújvárosi Kohász 2:1 (1:1), Mázaszászvár, 600 néző. V: Köő, Rába ETO —Győri Dózsa 6:3 (1:1). Győr. V: Palotai. Diósgyőr—Leninvárosi MTK 0:0, Leninváros, 1000 néző. V: Tóth. FTC tartalék —BLSZ ifjúsági válogatott 5:3 (2:1). Üllői út, 100 néző. V: Borbély. SZEOL —Szegedi VK 7:3 (6:2), Szeged, 200 néző. V: Barna. Vasas —Békéscsabai Előre 2:1 (2:1), Békéscsaba. 4500 néző. V: Wallis. Csepel —Bp. Építők 3:1 (1:1), Népliget. Építők-pálya. V: Dávid L. Sz. Haladás — Sz. AFIT SE 2:0 (0:0), Szombathely. 200 néző. V: Szabó. Komlói Bányász — Telefongyár 5:0 (2:0), Komló, V: Lukács.

Next