Népsport, 1970. szeptember (26. évfolyam, 205-229. szám)

1970-09-17 / 218. szám

VÍVÁS ♦ SÚLYEMELÉS ♦ SPORTMOZGALOM ♦ÖTTUSA ♦ SPORTLÖVÉSZET ♦ VÍVÁS ♦ SÚLYEMELÉS ♦SPORTMOZGALOM ♦ ÖTTUSA A Magyar Olimpiai Bizottság jubileuma Hazánkba látogat Avery Brundage 1895-ben tizenhét taggal meg­alakult a MOB. Feladata az volt, hogy a magyar sportolókat előkészítse az egy évvel későbbi első modern olimpiai játékokra, a nagy athéni viadalra. Teltek az évek, s szinte menetrendsze­rűen zajlottak az olimpiai játé­kok — minden szökőévben . . Múltak az évek, s a Magyar Olimpiai Bizottság — nem kevés sikeres nyári és téli olimpiai szereplés után — most 75. „születésnapjához” érkezett. A jubileumi ünnepségekre szeptember utolsó hetében ke­rül sor. A programról szerdán délelőtt az MTS sajtótájékozta­tóján dr. Csanádi Árpád, az MTS elnökhelyettese, a MOB titkára szárít­ott be. Többek között elmondotta, hogy a jubileumi ünnepségekre hazánkba érkezik Avery Brundage, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke, aki 25-én részt vesz a Népsta­dion sajtóhelyiségében a sport­múzeum olimpiai kiállításának megnyitóján, majd maga is megkoszorúzza dr. Mező Ferenc sírját. Az ünnepségek központi ese­ményére, a díszülésre 26-án dél­előtt a Magyar Néphadsereg Központi Tiszti Klubjában ke­rül sor. Dr. Beckl Sándor, az MTI elnöke tart megemlékezést a Magyar Olimpiai Bizott­ság múltjáról és tevékeny­ségéről. Az ülésen felszólal Avery Brun­dage is. A NOB elnöke egyéb­ként 28-án hazánkban ünnepli 83. szüle­tésnapját, s ez alkalommal vendégül látja a MOB veze­tőit. Számos egyéb rendezvény és kiadvány is gazdagítja a jubi­leumi eseményeket. A Magyar Posta olimpiai bélyegsorozatot ad ki első ízben jelenik meg a magyar olimpiai bulletin. Olim­pikonjaink — a múlt és a jelen bajnokai — találkoznak üzemi fiatalokkal, más alkalommal pe­dig a művészeti élet kiválósá­gaival — szolgálva, az ókori példának megfelelően, a test és a szellem harmóniájának olimpiai gondolatát. Botrány a súlyemelő-világbajnokságon (Folytatás az 1. oldalról) Sajnálattal vesszük tudomá­sul, hogy a nemzetközi szövet­ségen belüli ellentmondások ilyen eredményekhez vezettek. Az elnökség határozatát sem­mibe véve, Oscar State új ered­ménylistát hozott nyilvánosság­ra, s ezzel lehetőséget terem­tett, hogy a versenydobogó he­lyett titokzatos laboratóriumi vizsgálatokon döntsék el a he­lyezések sorsát. Az érintett or­szágok sportolói ezúttal sem használtak más szereket, mint 1968-ban a mexikói olimpián, ta­valy a varsói VB-n, vagy az idei szombathelyi EB-n, ami­kor a legtüzetesebb hivatalos orvosi ellenőrzés is mindent a legszigorúbb szabályoknak telje­sen megfelelőnek talált. A szervező bizottság egyre tehetetlenebb, a világbajnokság tisztaságát alaposan beszeny­­nyezte ez az incidens és még mindig nincs döntés, kíván­csian várjuk, hogy mit hoz a holnap. Bogács bronzérmes, Benedek negyedik (Szeptember 16.) Izgalmas na­pokról és jó küzdelemről szá­molhatok be. A pehely- és a könnyűsúlyú viadal érdekesen alakult. Versenyzőink rendkívül heves csatát vívtak, de nem ér­ték el azt az eredményt, amely­re képesnek tartottuk őket. Két országos csúcs Pehelysúlyban a mezőny ki­emelkedően erős volt. A 120 kg-nál óriási csata kezdődött, Nowak érvényesen kinyomta, de utána összeesett. A tavalyi győztes csak harmadszor nyom­ta a 120-at, Benedek elsőre tel­jesítette, de jó gyakorlatát 2:1 arányban elutasították a bírák. Másodszor a gyengébben végre­hajtott nyomást is megadták. Az olimpiai bajnok Mijake ered­ménytelenül próbálkozott a 120 kg-mal. Nowakitak a 127.5 is sikerült, de Kucsev rálicitált. A bolgár fiú 120-nál kezdett, és harmadik fogásként a 130-at is kinyomta. Nyomás, világbajnok: M. Ku­csev (Bulgária) 130, 2. M. Nowak (Lengyelország) 127,5, 3. Josi­juki Mijake (Japán) 120, ... 5. Benedek 120. Szakításban Josinobu Mijake 120 kg-os kísérlete során izom­sérülést szenvedett, feladta a versenyt. Az elsőségért csak Wojnowski és a másik japán versenyzett. Benedek élete leg­­jobbján, 115 kg-on kezdett, sza­kította. Szakítás, világbajnok: J. Woj­nowski (Lengyelország) 120, 2. * Éhkoppon? A szervező bizottság alig­­alig ura a helyzetnek. Az első felháborodást a mérle­gek váltották ki. Csak olyan mérleget tudtak biz­tosítani, amely 20 dekás testsúlykülönbséget mutat. Ha történetesen öt dekán múlik egy világbajnokság, akkor a szervező bizottság bizony csütörtököt mond. Szerdán újabb meg­lepetés érte a csapatokat, az Ohio Student Building­­ben lévő étteremben akku­rátus leveleket helyeztek el a szervezők. Ebben értesí­tik a résztvevőket, hogy tekintettel az étkezés eddigi ráfizetésére, a jövőben, a hátralévő napokon csak menzaszerű ellátásban ré­szesülnek­­ a sportolók, kí­sérők, testsúlytól, étvágytól függetlenül. Akinek a men­zakoszt kevés, saját pén­zéért a helyszínen kiegé­szítheti azt. Kíváncsian várjuk, mit tartogat még számunkra a holnap. Josijuki Mijake 117.5, 3. M. No­wak 115, 4. Benedek 115. A lökésben Wojnowski és Benedek 142.5-ön, Noak és Mi­jake 145-ön kezdett. Benedek először elejtette a súlyt, másod­szorra kilökte, sőt új országos csúcsot felállítva a 147.5-et is megtartotta. Ezzel összetettben is megjavította 2.5 kg-mal a magyar csúcsot. Sajnos, ez is kevés volt. Lökés, világbajnok: M. Nowak 150, 2. J. Wojnowski 147.5, 3. Benedek János 147.5 (új orszá­gos csúcs, régi: 145, Benedek). Összetett világbajnok: Mie­czislaw Nowak 392.5 (127.5, 115, 150), 2. J. Wojnowski 385 (117.5, 120, 147.5), 3. Josijuki Mijake 382.5 (120, 127.5, 145), 4. Benedek János 382.5 (új országos csúcs, régi: 380 Benedek), (120, 115, 147.5). Két arany után csak bronzérem könnyűsúlyban is erős me­zőny gyűlt össze. Bagócs volt a legkönnyebb, ez később két aranyérmet eredményezett szá­mára. Nyomásban Baszanowski nagy meglepetésre majdnem ki­esett, a 137.5-öt csak harmad­szorra teljesítette, Kaczmarek kinyomta a 140-et. Bagócs me­részen idei legjobbján, 140 kg­­on rajtolt. Biztosan nyomta ki a súlyt, de a 145-ön tett két kísérlete nem sikerült. Nyomás, világbajnok: Bagócs János (Magyarország) 140 kg, 2. Z. Kaczmarek (Lengyelország) 140, 3. Baszanowski (Lengyelor­szág) 137,5. Bagócs szakításban 125 kg-os kezdőfogásán maradt, Kaczma­rek 132.5-et teljesített, Basza­nowski a 130 kg-on mutatkozott be, és a 135-öt is a feje fölé emelte. Szakítás, világbajnok: Basza­nowski 135, 2. Kaczmarek 132.5, 3. J. Onó (Japán) 125. A lökés izgalmasan kezdődött, a 160-at elsőre lökte Kaczmarek. Bagócsnak a 162.5 csak másod­szorra sikerült. Baszanowski 165 kg-os lökésével előnyt szerzett. Kaczmarek kilökte a 167.5- öt, Bagócs is ráment a 167.5- re és teljesítette. Lökés, világbajnok: Bagócs 167.5, 2. 7. Kaczmarek 167.5, 3. 5. H. Won (dél-koreai) 165. Összetett világbajnok: Zbig­new Kaczmarek 440 kg (140, 132.5, 167.5), 2. W. Baszanowski 437.5 (137.5, 135, 165), 3. Bagócs János 432.5 (140, 125, 167.5), 4. Dehnavi (Irán) 420, 5. Onó (Ja­pán) 415, 6. Won 410. (Az azonos eredményt elért versenyzők kö­zött a testsúlykülönbség dön­tött.) A pontverseny állása a lepke-, lég-, pehely- és könnyűsúly után: 1. Lengyelország 35 pont, 2. Magyarország 19, 3. Irán 10, 4. Japán 9,5, 5. Szovjetunió 4, 6. Fülöp-szigetek 3 ponttal, 7. Vincze György Itjabb kubai sportlövő győzelmek A Marczibányi téri lőtéren szer­dán befejeződött a nemzetközi sportlövő verseny, amelyen az MHSZ KEK legjobbjainak a kubai testvérszervezet válogatottja volt az ellenfele. Ezúttal sportpisztoly S0 lövésben mérték össze egymás­sal tudásukat a résztvevők és is­mét a tengerentúliak szerepeltek abban. Eredmények. Egyéni: 1. Onate (kubai) 551, 2. Szabó (ma­gyar) 541, 3. Carcia (kubai) 519 kör. Csapatban: 1. Kuba 2151, 2. MHSZ KSK 2115 kör. Befejező­dött az ökölvívó Sava­­ria Kupa Szombathelyen. Győzte­sek, papírsúlytól felfelé. Felnőt­tek: Fikó L. (ÉVSG), Tatai (PVSK), Horváth (PVSK), Jávor (PVSK), Tóth Gy. (Szomb. Dó­zsa), Dobszai (PVSK), Tóth Gy. (PVSK), Pintér (Oroszlány), Erdei (Oroszlány), Gulácsi (PVSK), Szabó L. (Sz. Haladás). Ifjúságiak: Pados (Sz. Haladás), Fikó Gy. (ÉVIG), Horváth (Sz. Dózsa), Ta­kács (Komló), Simon (Sz. Dózsa), Budai (Keszthelyi Vasas), Ecker (ÉVIG), Pápa (Sz. Haladás), Bara­nya (Oroszlány), Szakály (Orosz­lány), Klimics (ÉVIG). -k A hagyományos Mátra Kupa ökölvívó­ küzdelmei pénteken kez­dődnek. A résztvevők száma — az előzetes nevezések alapján — minden eddigit felülmúl. A Bp. Honvéd 13, a PV­­K 12, Tatabá­nya 8, MTK 6 fővel és a hazaiak teljes létszámmal (11 fő) lépnek szorítóba. Az elődöntőkre szomba­ton, a döntőkre vasárnap dél­előtt kerül sor. A SZERDAI MŰSOR Váltósúly. A B-csoport­­ban: Szarvas ellenfelei: V. Kurencov (Szovjet­unió), Lee (Dél-Korea), Sunami (Japán), Lowe, Urko (Finnország). ANKARA — a régi nagyok szemével Kuznyecov: „Pézsa kiemelkedett a mezőnyből l­ ehet, hogy Lev Kuznyecov neve nem mond túl sokat az átlagosan tájéko­zott olvasónak, s ezen nem is üt­közhetünk meg, hiszen valóban­­ ennek a maga idejében kitűnő szovjet kardvívónak a nevéhez nem fűződnek nagyszerű világ­­bajnoki, vagy olimpiai sikerek. Mégis­­ jelentős sporttörténeti korszaknak volt ő az egyik szereplője, amikor még a magyar kardvívás egyeduralma vitathatatlan volt, amikor azonban nagyjaink mögött már ug­rásra készen állt az új nemzedék, a len­gyel és a szovjet versenyzők személyében, s akik aztán­ át is vették a váltóbotot Ge­­revichéktől. S ha Kuznyecovnak személye­sen már nem is juthatott ki a legnagyobb sikerekből, a nagyszerű győzelmi sorozatok­ból, de egyike volt azoknak, akiknek nyom­dokain nőttek fel a világelsőséget kiharcolt szovjet kardozók. A tapasztalatokról így beszél: — A mai kardvívásról illik azt tartani és mondani, — kezdi —, hogy nem éri el a régiek színvonalát. Gondolom azonban nem állok egyedül abbeli véleményemmel, hogy ez csak részben igaz. Bátran merem állítani, hogy a mai kardvívókkal szemben sokkal nagyobbak a követelmények, mint vol­tak elődeikkel szemben. Vajon mégis miért tű­nik, úgy, hogy a régiek Olimposz­ magas­ságokban voltak a jelen élversenyzőihez képest? Szerintem egyszerű a magyarázat, ha vannak akik vitatják is. Régen volt egy egészen szűk, kiemelkedő tudású társaság­, amelyhez képest valóban szembeszökő volt a mezőny egészének alacsony színvonala. Ma már más helyzet, több a jó vívó és nehéz huzamosabb ideig kiemelkedni. Ve­gyük csak példának a tavalyi döntőt, amely­ből hiányzott a tavalyi világbajnok Szigyák, mert kiesett a középdöntő során. Elképzel­hető lett volna vajon ez tíz—tizenöt évvel ezelőtt? — Az átlagot tekintve a mostani mezőny erősebb, ha kétségtelenül vannak is szem­beszökő technikai fogyatékosságok. Ez azon­ban jelentős részben a bíráskodás rovására írható: a mai bírói közfelfogás nem ösz­tönzi a versenyzőket a valóban tökéletes technikai megoldásokra. Ez az egyetlen, ami gondolkodóba ejt a kardvívás jövőjét ille­tően. Ettől eltekintve azonban meggyőződé­sem, hogy a kardvívás szemmel láthatóan fejlődik. — Hogy vajon ha én is az indulók kö­­­zött lehettem volna?. . . Tudja, ez egy na­gyon nehéz kérdés. A válasz az ember vérmérsékletétől függ: mondhatja azt, hogy végig verné a teljes mezőnyt, akkor nagy­képű és képtelen a józan ítéletre. Mond­hatja, hogy egyetlen találatra sem telne az erejéből, akkor álszerény, ami semmivel sem szebb tulajdonság, mint a fenti. Én tehát hadd ne mondjam az egyiket se! Az ilyen kétségkívül érdekes játék helyett én tanítok! S valóban nem is nagyon érdekel, hogy milyen eredményt érnék én el eb­­ben a mezőnyben. Ami igazán érdekel: a tanítványaim eredménye. — Ami ilyen tekintetben ezt a kedd esti döntőt illeti, egyáltalán nem vagyok csalódott. Igaz, hogy három szovjet kardozó volt a döntőben, akik közül mindegyik a vívózsákjában tartotta a marsallbotot, de ezen a világbajnokságon Pézsa Tibor ki­emelkedett a mezőnyből. Vitathatatlanul ő volt a legjobb, s érvényre tudta juttatni nagy tapasztalatát, versenyrutinját. S ha már úgyis erről beszéltünk, nem kellett szégyenkezniük miatta a régi nagyok­nak .. . D'Oriola: „Visszatérni a korrekt technikához!" Kristián D’Oriola, a tőrvívás koronáza­­t­­an királya, többszörös olimpiai és világbajnok, ma negyvenkét éves. Tőrrel már régen nem versenyez, párbajtőr­rel is csak odahaza és csak csapatban vív. Csapata az idén megnyerte a francia baj­nokságot. Mindez ma már csak szórakozás számára, a ,,száraz"’ tőr utolérhetetlen mű­vésze sohasem szerette igazán a villamos­vezetékkel elnehezített fegyvert. Ám mint a francia válogatott egyik mestere és nemzet­közi versenybíró, ma is testközelről szem­léli a pástokon történteket. — Szóval a véleményem érdekli? Nos, szó­­szerintem a férfi tőrvívásban évek­ta tart egy, korábbitól eltérő, fejlődési irányzat, amelynek érvény­re jutásával egyre kevésbé találunk vívói szempontból igazán jó tőr­­vívókat. Viszont fizikailag sokkal többet ad­nak a versenyzők, mint elődeik. De minden, a fizikun felé való eltolódás ellenére is, van ma is néhány kiemelkedő klasszisú, nagy tudású versenyző. A magam részéről különben nem vagyok az atlétikus vívás ellenzője, sőt, azt hiszem, e tekintetben az és vívásomat sem érhette sok kritika. De annak révén, hogy a versenyzők mindent pusztán fizikummal próbálnak megoldani, a vívás rendkívül sokat veszített szépségéből. Ráadásul a bíráskodás is rossz irányba be­folyásolja a fejlődést, mert nem büntetik például erélyesen a páston a menekülést, a kifordulást, a fegyvertelen kéz használatát és egyebeket. — Úgy érzem, hogy a tőrvívás ezekben az években válságos, kritikus korszakát éli. , Most még megvan a lehetőség arra, hogy megállítsuk ezt a torzulást jelentő folyama­tot és a korábbinál magasabb fizikai szín­vonalon, atlétikusabban viszatérjünk a kor­rekt technikához. Ehhez csupán az kellene, illetve kell, hogy a versenybírók bírásko­dásukban a legszigorúbban követeljék meg a szabályokban pontosan megfogalmazott el­veket. Én például következetesen ragaszko­dom ítéleteimben a konvenciókhoz, vállalva ennek minden ódiumát, esetleg azt is, hogy kijelentik rólam: rossz versenybíró vágyai­. De szerintem, ha egy támadást rosszul haj­tanak végre, akkor az a támadás rossz. És bármilyen gyors legyen is egy jogtalan köz­­betámadás, attól még jogtalan marad az én szememben. — Ezek után azt kérdezi, hogy az én ko­rombeli, vagy a mostani mezőny az erő­sebb? A kérdés indokolt, de válasz, azt hiszem, nincsen rá. Egyszerűen azért, mert semmi összehasonlítási alapot nem látok a korábbi száraz és a mostani villanytőr kö­zött. Igaz, és Melbourne-ben még vissza­tértem és tudtam nyerni a villanytőrrel is. Ám még a száraz tőrön nevelkedett ellen­felekkel szemben! Ez a mai nagyszerű gárda, amelyben Sztankovics, Wessel, Kamuti úr, és mások vívnak, már villanytőrön nőtt fel, és ezáltal egy egészen más világ. Ha ma, 42 évesen kellene vívnom, egészen biztosan nem bírnám már ezzel a nehéz és kemény tőrrel. Hogy viszont a fiatal d’Oriola? . . . Nos, erre nem tudok válaszolni és nem is akarok. Szeretem, tisztelem és becsülöm annyira a ma nagyjait, hogy semmi ..a mi időnkben bezzeg!” féle kijelentéssel beszél­jek róluk. Dávid Sándor : Pézsa Tibor világbajnok! (Folytatás az 1. oldalról.) — Kovács Tamás gyenge vívás­sal, csoportjában győzelem nél­kül végezve, kiesett —, ahol három szovjet (Rakita, Vinoku­rov, Nazsimov) és egy olasz (A. Montano) versenyzővel kellett felvenniük a küzdelmet. A hagyományokhoz híven elő­ször az egy nemzetbeliek vívtak egymással: a szovjet „körből” Vinokurov került ki győztesen, Pézsa pedig küzdelmes cserté­ben 5:4-re verte Marótot. Meg­nyugtató volt a folytatás is. A döntő kilencedik csörtéjében került össze Pézsa a szovjet Vi­­nokurovval, aki akkor olimpiai bajnokunk mellett a legjobban állt. Mindenki tudta, hogy sors­döntő találkozó ez. Vinokurov tempó fejvágással kezdett, de Pézsa egy remek visszavágással egyenlített, s ettől kezdve vitathatatlanul ő irányította a mérkőzést. Hogy Tibor ezen az estén meny­nyire „együtt volt”, mennyire okosan, higgadtan és gondolkod­va vívott, azt bizonyította már korábbi csőr­éiben, amelyek kö­zül a legveszélyesebbnek a Montana elleni látszott. Pézsa ebben a csőr­ében átvett táma­dásokkal próbálkozott, amit azonban a zsűri nem értékelt, Tibor idejében kapcsolt, taktikát változtatott,­­ biztos 5:3 arányú győzelmet aratott. Ekkor még nem tudtuk, hogy a hatalmas termetű olasz ver­senyző ennek az estének egyik — igaz, hogy negatív értelem­ben vett — főszereplője lesz. Ő vívta a tizenkettedik csörtet a döntőben a szovjet Vinokurov ellen, akit hajszállal ugyan, de legyőzött, s ezzel már Rakita elleni találkozója előtt biztos volt Pézsa Tibor világbajnoki el­sősége. A csörte után az olasz fiú tréfásan odaszólt Tibornak: „No, most kivívtam neked az el­sőséget, Nazsimov ellen pedig kivivom magamnak a második helyet.” S hogy Montano komolyan gondolta, amit mondott, hamaro­san bebizonyosodott: úgy ví­vott Nazsimovval, mintha az éle­te függne tőle. A szovjet kardo­zó már 4:0-ra vezetett, amikor Montano hihetetlen akaraterő­vel egyenlített, majd bevitte az ötödik találatot is. A zsűriésnek, az NSZK-beli Köstner azonban nem látta tisztán az akciót, s a tévesen ítélő oldalbírákra ha­gyatkozva, Nazsimov visszavágá­sát adta meg, elszabadítva ezzel a poklot. Az olasz vezetők és verseny­zők a dühödten tiltakozó Monta­no védelmére keltek, előbb szó­val, aztán már tettel is próbál­ták rávenni Köstnert ítélete fe­lülbírálására. Döbbenetes, és a világbaj­noksághoz méltatlan jelene­tek után a rendőrségnek kellett közbelépnie. Amikor azonban a botrányos csörtére sor került, Pézsa már túl volt a forró ünneplés leg­forróbb percein, amelyben oszto­s CSÜTÖRTÖKI MŰSOR: női egyéni selejtezők: fér­fi tőrcsapat elődöntő és döntő, zött vele szeretve tisztelt mes­tere, Szűts János bácsi,­­ amely ünneplésből méltán jutott ki az újoncként remekül helyt állt fiatal Marót Péternek is. Ami pedig a fentiekben idé­zett közbotrányt illeti, folytatása következik majd — ha a jelen pillanatban még erélytelenebbül is, mint ilyen esetben várható volna! — ami remélhetőleg megfelelő konzekvenciák levo­nására készteti az érdekelteket. Mi azonban most ünnepeljünk! Ünnepeljük világbajnokunk nagyszerű sikerét. ★ Kardvívás egyéni. Középdöntő. A-csoport: Kovács T. — Winscheidt (NSZK-beli) 3:5. -Vinokurov (szovjet) 0:5. —Rakita (szovjet) 2:5. —Maffei (olasz) 1:5. —Mon­tano (olasz) 4:5. Továbbjutott: Rakita, Vinokurov, Montano. B- csoport: Pézsa —Marót 5:4. —Naz­simov (szovjet) 3:5, —Salvadori (olasz) 5:1, — Irimiciue (román) 5:3, —Szigyak (szovjet) 5:2, Ma­ret—Pézsa 4:5, —Szigyak (szov­jet) 5:2, — Salvadori (olasz) 5:4, —Irimiciue (román) 5:3, —Nazli­­mov (szovjet) 3:5 Továbbjutott: Pézsa, Maret, Nazlimov. A döntőben szerepeltek győztes csörtéi: Pézsa: Marót 5:4. Nazli­mov 5:2. Vinokurov 5:2. Montano 5:3. Rakita: Marót 5:4. Pézsa 5:3. Montano 5:1. Nazlimov: Rakita 5:3. Marót 5:2. Montano 5:4. Vi­nokurov: Rakita 5:2. Nazlimov 5:2. Montano: Vinokurov 5:4. Marót 5:2. Marót: Vinokurov 5:2. A kardvívás 1970. évi egyéni világbajnoka: Pézsa Tibor (Ma­gyarország) 4 gv . 7. Rakita (Szov­­jetunió) 3 gv.. 3. Nazlimov (szov­­jetunió) 3 gv.. A. Vonn Rurny (Szov­­jetunió) 2 gy. 5. A- Montano (Olaszország) 7 gv.. 6. Marót Pé­ter (Magyarorsz­a) 1­ gy. * Férfi körcsanat­-selejtezők. 1. forduló: Magyarország — Irán 14:2 (Kamuti L., Czakkel 4—4, Kamu­ti dr., Gyarmati 3—3 gy.) Magyar­­ország—Csehszlovákia 12:4 (Sza­bó 4, Kamuti L. és Gyarmati 3—3, Czakkel 2 gy.) Franciaország — Magyarország 8:8, 56:61 (Kamu­ti dr., Kamuti L., Gyarmati és Szabó 2 2 gy.) . — a magyn­csapat már 8:4-re vezetett. To­vábbjutott: Franciaország és Magyarország. TIBOR Ammár hat esztenaúval. ezelőtt Pézsa Tibor olimpiai bajnokságot nyert Tokió­ban, nem keveseb­b volt a ver, mint a magyar hard­­vívás Olimpiai Hagyomá­nyainak folytatása. ha már télről beszélünk, azóta sem volt egyetlen egy vi­lágverseny sem, amelyen a magyar kardozók vállát kisebb teher nyomta volna. A múlt évben aztán úgy tűnt, hogy Tibor elfáradt, az egészsége sem volt a régi, bejelentette, hogy egy évet pihenni szeretne, s a havannai világbajnokságon már hiába kerestek ellen­felei. Sokan akkor bólintot­tak: hát, vége, egy nagy­szerű vívóval ismét keve­sebb a pástokon. Talán ő is tudta, hogy kevesen hisznek visszatéré­se sikerében, s nincs ki­zárva, hogy ez a hitetlen­ség is sarkalta idei felké­szülésében. Pézsa Tibor Tokió óta egyetlen világ­bajnokságon sem esett ki, mindig döntős volt, s több­nyire érmes. Most tehát ezen a szinten kellett ma­radnia, hogy ne a hitetle­neknek legyen igazuk. És a bravúr sikerült. Ti­bor világbajnok lett! Fé­nyesebb visszatérésről sen­­­ki sem álmodozhat. Gratulálunk!

Next