Népsport, 1970. október (26. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-02 / 231. szám

SPORTMOZGALOM ♦ AUTÓ - MOTOR ♦ ÖKÖLVÍVÁS ♦ SPORTMOZGALOM ♦ AUTÓ - MOTOR ♦ ÖKÖLVÍVÁS ♦ SPORTMOZGALOM ♦ „Folytatni azt, ami helyes" öt évre tervez előre az ország, öt évre kell most előre gondolkodniuk a gazdasági vezetőknek, kulturális és sportéletünk irányítóinak is. A ne­gyedik ötéves tervet tár­gyalta az országgyűlés őszi időszaka, és a Par­lamentben a sport is hasznosíthatott jónéhány tanácsot. Egyebek között érdemes megemlíteni Párái Imrének, az Orszá­gos Tervhivatal elnöké­nek azt a megállapítását, amelyben felhívta a fi­gyelmet: „Folytatni kell mindazt, ami helyesnek bizonyult, kiállta a gya­korlat próbáját, s kivál­totta népünk elismeré­sét”. A magyar sportban is az elkövetkező fontos éveket tervezik. A váro­si, a járási, a megyei és az országos sportszervek asztalán készül a jövő. Folytatni szükséges azt, ami eddig helyesnek bi­zonyult. Senki előtt nem vitás, hogy mennyire he­lyes volt a létesítmények számának növelése, a fa­lu és a város minőségi és tömegsportjának gaz­dagítása, a szakemberek állandó képzése, s az if­júság, a sportolók közös­ségi nevelése. Azok a tervek máris sikeresnek mondhatók, amelyek bát­rak, amelyek az elkövet­kező öt év leglényege­sebb tennivalóit irányoz­ták elő. Az ország vezetői, s a Parlamentben egybegyűlt képviselők tudják, hogy mit kell tenni az ország további felemelkedéséért, s a sportvezetők is tud­ják, hogy mire lesz szüksége­­ a magyar sportnak 1975-ig. Tudják, hogy a jó tervek és azok sikeres végrehajtása ve­zethet csak a magyar sport további erősödésé­hez. Elrejtőztek az Alpokban a hókotrók Nyugtalan visaalták München és Budapest kasait A bajor fővárosban, München­ben, már csütörtökön délelőtt együtt volt a VII. München— Wien—Budapest autó rallye me­zőnye. Senki nem késett el azok közül, akik még szépíteni kí­vánnak rallye Európa-bajnoki eredményükön. Az viszont csak szombaton hajnalban, pontosab­ban reggeli 6 óra után derül ki, hogy mit csinált a sok esélyes. Ez a verseny sokban külön­bözik elődeitől. Az NSZK-beli, az osztrák és a magyar tagokból álló zsűri ugyanis úgy vélte, hogy helye­sebb, ha az éj leple alatt kez­dődik az esemény, mert akkor mindenütt kisebb a forgalom, s a porlasztók is tisztább levegőt szívhatnak be a „torkukon”. Nos, nagyszerűek a gépkocsik reflektorai is, így aligha lehet különösebb baj a korai kezdés miatt. De ez még nem minden. A mintegy hetven gépkocsi száznegyven utasának ugyanis először át kell haladnia a bajor Alpokon, no és Ausztriában sem az autósztrádákat jelölték ki a verseny útvonalául. Az 1800 kilométeres össz­­távú és harminc órás verse­nyen a magyarországi sza­kasz lesz a leghosszabb , 710 kilométer. Hegyeshalomtól egy óriáskört írnak le a részvevők az ország­ban, s itt ugyancsak lámpafény­nél küzdhetnek. A nagy kör az Üllői út és a Ferihegyi gyors­­forgalmi út kereszteződésénél épült Aero-szállónál fejeződik be szombaton reggel 6 órakor. De eddig el is kell jutni... Legfrissebb értesülésünk sze­rint a bajor Alpokban, a kijelölt „támaszpontokon” elfoglalták helyüket a hókotrók is, mert a nagy magasságokban sohasem lehet tudni... Mindenesetre, a hókotrók megjelenése meg­dobogtatta a részvevők, így a magyar versenyzők szívét is. Tudniillik a három magyar gép­kocsiban ülő Ferjánsz—Zsem­be­­ri, Balatoni—Sándor és Kelemen —Pulváry dr. páros nyári gumi­val indult el Münchenbe. Szom­baton reggel tehát az is kiderül, hogy megfelelnek-e a hideg klímának a meleghez szokott gumiköpenyek. Módosították az ökölvívó CSB versenykiírását Az év első napjaiban a MÖSZ által hozott szigorú szabályok, il­letve előírások sok esetben hátrál­tatták a CSB-küzdelmeket. A tavaszi idény tapasztalatai, nemkülönben az egyesületi kérel­mek arra késztették a MÖSZ-t, hogy a versenykiírás néhány pont­ját módosítsa. Ezek a módosítások feltétlenül könnyítik az egyesületi gondokat és elősegítik a CSB-küz­­delmek magasabb szintre emelé­sét. A versenykiírás 4/d. pontja az alábbiak szerint változik: Egy versenyző a CSB-mérkőzéseken legfeljebb csak két, egymással ha­táros súlycsoportban szerepeltet­hető. Például: az a versenyző, aki ősszel az első fordulóban köny­­nyűsúlyban indul, a továbbiak so­rán vagy a könnyűsúlyban ma­rad, vagy pedig a könnyűsúllyal határos pehely-, illetve kisváltó­­súlyban állhat csapata rendelke­zésére. Ellenben ha a nevezett versenyző a második fordulóban a pehelysúlyban indul, utána csak vagy a pehely-, vagy a könnyű­súlyban léphet kötelek közé. A tavaszi idényben igénybevett súlycsoportok ősszel nem jönnek számításba, tehát „tiszta lappal” indulhatnak a versenyzők. A válogatott kerettagok továbbra is csak abban a súlycsoportban­­— vagy eggyel feljebb — indul­hatnak, ahol a válogatásnál szá­mításba jöhetnek. A h. pont újólag előírja, hogy az 19­51-ben (19 éves) született ökölvívók, akik legalább tíz mi­nősítési pontot nem szereztek, legfeljebb három megtartott mér­kőzésen szerepelhetnek. (A mér­kőzés nélküli „pontszerzések” nem számítanak.) Végül a g. pont: azok az 1951- ben születettek, akik különböző bajnokságokon (versenyeken) leg­alább tíz pontot szereztek, kor­látozás nélkül szerepelhetnek csa­patukban. A versenykiírás néhány módo­sított pontja arra enged következ­tetni, hogy ősszel igen-igen kevés lesz a „foghíjas” csapat (talán nem is lesz ilyen!) és remélhető, hogy a CSB során nem lesz mér­kőzés nélküli győzelem. A tenger mélyén is­­ tíz között A legjobb két magyar köny­­nyűbúvár, vagyis a szegedi fog­orvos Kertai György dr. és a pécsi villanyszerelő Filótás László néhány napra oda uta­zott, ahonnan a legjobb magyar úszók nemrégen visszatértek­ Barcelonába! A spanyol város újabb Európa-bajnokságnak le­hetett színhelye. A könnyűbúvár EB legtöbb számát a Földközi­tengerben tartották, egy zárt öbölben, amelyet elkerülnek a cápák. A verseny nagyszerűen sike­rült. Kitettek magukért a ren­dezők, s a versenyzők is reme­keltek. Csaknem valamennyi férfi-és női számban szovjet győ­zelem született. Szinte verhetetlenek voltak a tengeri „pályán” a szovjet béka­emberek, s nemegyszer kápráz­tatták el a kontinens más or­szágokba tartozó legjobbjait. Az Alma Ata-i kislány, Turukala egyenesen forradalmi újítással lépett elő. Két uszonyt épített egybe. Mint egy csinos fóka, úgy ugrált a vízbe, s a delfine­ket utánozta. A 25 méteres tá­vot például 10,5 másodperc alatt úszta le a víz alatt, s mondani sem szükséges, egy levegővel. Nem is tudta őt senki legyőzni. A férfiak versenyében elsősor­ban a szovjet kampusz emel­kedett ki. Tizenhárom ország 56 könnyű­búvára vett részt a viadalon. Ennyien indultak a bójakeresési versenyben is. Az öt különböző helyen elhelyezett bójákat kel­lett felkutatniuk a részvevők­nek víz alatti tároló segítségé­vel. Kompusz „összeszedte” a bójákat, s ezzel már második Európa-bajnokságát szerezte. A szovjet versenyzőkön kívül még az NDK-beli Mayer tudott bele­szólni az elsőségért vívott küz­delembe. A tenger mélyén elért két második helye értékes telje­sítmény. Értékesnek számít a külföldi „vizekben” kissé még bizonyta­lan magyar versenyzők teljesít­ménye is. Filótás László és a mind­össze két személyből álló magyar csapat a kilencedik helyen végzett. A versenyzők viszonylag elége­detten tértek haza Barcelonából, s az MKSZ kint járt főtitkára, Mohácsi Ferenc is elégedetten jelentette ki: — Ezúttal nem vártunk töb­bet. Még bőven vannak tenni­valóink. Fejleszteni kell az úszástudást, növelni a kondíciót, és a technikai tudást is lehet fokozni. Az EB számunkra érdekesebb eredményei. Slalom. Európa­­bajnok: Kampusz (szovjet) 1379 pont, 2. Szalmin (szovjet) 1365, ... 9. Filótás László 1089, ... 17. Kertai dr. 990. Bójakeresés. Európa-bajnok: Kampusz (sz) 1216. 2. Szalmin (sz) 600, ... 11. Kertai dr. 250, ... 30. Filótás 100 pont. 40 m víz alatti úszás. Európa-bajnok: Bardasevics (sz) 15.2, 2. Mayer (NDK) 16.4, ... 16. Kertai dr. 20.3, ... 18. Filótás 22.6. 800 m víz alatti úszás (lég­zőkészülékkel). Európa-bajnok: Taraszov (sz) 7:48, 2. Mayer (NDK) 8:25, ... 11. Kertai dr. 11:32. Filótás technikai hiba miatt feladta. Csapatban Európa-bajnok: Szovjetunió 9938, 2. Franciaor­szág, 3. Olaszország, ... 9. Ma­gyarország (Kertai dr., Filótás) 2429 pont. A Népsport BAGSK1SKUN JBUK 3E5 Gr’V £|B.S3BBr Ha a bázis is úgy akarja... („A Jánoshalmai SC folyó hó 19-én tartotta meg ala­kuló gyűlését Héber Fe­renc elnökletével, a helybeli ifjúság nagyszámú részvéte­lével. Mikor ezt a t. közön­séggel tudatjuk, kéréssel is fordulunk a társadalom minden rétegéhez, hogy le­gyen jóindulattal ezzel a minden tekintetben szép és egészségileg is szükséges egyesülettel szemben, mely ifjúságunk testnevelését és fejlesztését tűzte ki magá­nak fő céljául. Kérjük a kö­zönséget, hogy úgy erkölcsi­leg, mint anyagiakban támo­gasson bennünket, hogy ne kelljen félúton megállani; hasson oda, hogy a sport minden ágát felkarolhas­suk és kultiváljuk.”) Idézet a Jánoshalmai Vö­rös Újság 1919. VI. 22-i szá­mából ... ca Azt mondja az elnök: ha az írásos emlék több volna, ő is többet mondana. Ő ugyanis „csak” 12. (!) éve vezeti a sportkört, az viszont már az 51­.-en is túljutott! Az első lab­darúgó-mérkőzésre azonban — annak ellenére, hogy csak 47 éves — mégis emlékszik, mert arról az idősebbek ma is sokat beszélgetnek. Nem is lehet raj­ta csodálkozni, hiszen ezt a mérkőzést nevezetes napon, 1919. május 1-én játszották le Kiskunhalas és Jánoshalma csa­patai. Igaz, volt akkor a falu­ban munka éppen elég, dolog­időnek számított a nappal épp­úgy, mint az éjszaka. Az akko­ri vezetők mégis szakítottak időt arra, mint ahogy az idé­zett hírlapcikk is tanúsítja, hogy sportkört alakítsanak. Több mint fél évszázad telt el azóta. Ma már nem nehéz meg­állapítani, az elődök is keveset pihenhettek, számos kitűnő sportembert neveltek, akik kö­zül a felszabadulás után néhá­­nyan — dr. Fenyvesi Máté, Fenyvesi József, Rendek Ist­ván labdarúgók — a legjobbak között sem vallottak szégyent, s mind a két „pályán” — a sportban és a magánéletben — megálltak, illetve megállják helyüket. Azt sem felejtik el az itteni­ek, hogy 1928-ban a leghíresebb magyar labdarúgó, Orth György is vendége volt az egyesület­nek. A találkozás az MTK fe­lejthetetlen játékosával a he­lyi labdarúgásra közvetve és közvetlenül is hatott, a köz­ség sportjában mély nyomokat hagyott. Fellendült a sportélet, csinosabb, vonzóbb lett a sport­pálya, mely kapuit az ifjúság előtt szélesre tárta, s nemegy­szer „Mohácsot” jelentett egy­­egy vendégcsapat számára. Mi­vel pedig a sport olyan játék, ahol általában csak az egyik fél arathat győzelmet, az is meg­­­ történt, hogy vert seregként vo­nult le a pályáról a hazai csa­pat. Néha a saját pályájáról is. Közönsége azonban soha el nem hagyta, mert a 11 jánoshalmi fiú a harcot soha fel nem adta­­ m A megyei bajnokságban ját­szanak. Tavaly a kétcsoportos bajnokság egyikében utcahosz­­szal lettek elsők, az osztályozón azonban elvéreztek. Jött az egy­­idényes szezon, s a jánoshal­­miak hasonló fölénnyel szerez­ték meg az elsőséget. Most is­mét próbálkoznak, s bár még az elején tartanak, öt ponttal már­is elhúztak. A csoportban — az előjelek szerint — ezúttal sem lesz baj, de már most „fáznak”, ha az osztályozóra gondolnak... Herédi Kálmán, az elnök — „álláshalmozó”. Két helyen is elnök. Nemcsak a sportkört, ha­nem az 1200 dolgozót (38 szak­mában) foglalkoztató ktsz-t is vezeti, a sportkör irányítását természetesen amatőr alapon. Bár még néhány ezer ilyen amatőr sportvezetőnk volna! Ezt mondják szerte a megyé­ben, még a megyei TS vezetői is. Igaz, szerencsés elnök, hi­szen az egyesület az illetékes párt- és tanácsi szervek, s a község számos lakójának jelen­tős támogatását élvezi. Egyszó­val sok mindent tesznek azért, hogy a J. Spartacus az egész község kedvelt sportköre le­gyen. Ez a törekvésük eddig si­kerrel is járt. Hogy miért? NB-s sportegyesületek, figye­lem! Jánoshalmán közel ezer (!) pártoló tag van, s az évi be­vételi tervet is teljesítette a sportkör. A község egyik háza a klubház, nemsokára felújít­ják. Itt mindig van élet, a sportolók és a szurkolók soha­sem unatkoznak, a fiatalok ta­nulnak, szórakoznak, barátkoz­nak. S hogy a csapat és szur­kológárdája mennyire összefo­nódott, az sok-sok mérkőzésen beigazolódott. Az elnök szerint: — Nálunk, megyei bajnoki mérkőzésen volt már 2000-es, 2500-as, sőt 3000-es közönség is. Szinte minden mérkőzésre 300 —500 szurkoló megy a csapattal idegenbe, így aztán akad olyan meccs is, amelyiken többen va­gyunk, mint a helybeliek. Évek óta ostromoljuk az NB III ka­puját. Volt, amikor — vélemé­nyünk szerint — egyetlen hely­telen bírói fütty miatt kellett mindent elölről kezdenünk. Mi itt, Jánoshalmán szívós legé­nyek vagyunk, nem könnyen adjuk meg magunkat. Jelenleg nemcsak első csapatunk, hanem az ifi is veretlen, s lényegében hat (!) együttesünk játszik rendszeresen... UJ 6 szakosztály, 300 igazolt sportoló, ez a jelenlegi helyzet. A teljességhez hozzátartozik: nem régen van ez így! A köz­ségben pár év óta népszerű a kézilabda, s ma már 4 jános­halmi csapat küzd a bajnokság­ban. Mert a labdarúgók „össz­e­­focizzák” „a megélhetési költ­ségeket” a kézilabdázók számá­ra is. ■ Ezt jókedvűen mondják, szívesen csinálják. És ma már mind gyakrabban megtelik a kézilabdapálya környéke is, hi­szen a 2—300 néző itt sem rit­ka. — Fogni kell a „drukkert”! —, mondják nevetve a vezetők, akiknek azért gondjuk is akad. Itt van például a pályaproblé­ma. 100 000 forintot ad a tanács pályafelújításra. Igen ám, de egy pálya már kevés. Edzőpá­lyára volna szükség. Sok a mér­kőzés, még több az edzés. Van Falu Kupa, az üzemek, a válla­latok, a szövetkezetek, fiatalok, idősebbek, mind-mind játszani szeretnének. De hol? Nő az igény, egyre népszerűbb a sport, sokan akarnak sportol­ni. Milyen jó ezt hallani! Arra is gondolnak, hogy egy ifjúsági sportkombinátot csinálnak. És mindez Jánoshalmán történik 1970-ben! Befejezésül Wendler Antal­nak, a község sportkrónikásá­nak szavait idézem, amellyel a jánoshalmi sportkör alakulásá­nak 50. évfordulóján szólt a helység minden sportbarátjá­hoz, sportvezetőjéhez és sporto­lójához ... „Az elmúlt idők sikereit fel­használva, a balsikereken okul­va, építsék továbbra is ered­ményesen Jánoshalma sportját mindazok, akik eddig is áldo­zatkész munkával járultak hoz­zá annak fenn- és életbentartá­­sához. Sok örömet és győzel­mekkel teli újabb 50 évet kívá­nok Jánoshalmának, kevesebb gondterhes bajnoksággal, töb­bet a sikerekből. Azokban, akik a jövőben is jó úton vezetik if­júságunkat, legyen e törekvé­sükben türelem, jó erő és egész­ség. Kísérje további útjukat számos sportrajongó szeretete és mindannyiunk jókívánsága...” Talán annyit tennék még hoz­zá: Minél több ilyen egészséges szellemű­ sportkört a magyar sportmozgalomnak! Jánoshalma, 1970. október hó. Nagyi József A sportszergyártásban ás a nap alatt Sotban megcsodálták a BSE városmajori sportcsarnokában kiállított hasznos és nagyon szép sportcikkeket. Dicséret il­leti a TRIÁL-t, hogy a látoga­tók elé tárta a sportszergyártás legújabb termékeit. A több ezer cikk között lát­tuk, s mint elmondták, a Fa­vorit sportboltban már kapható is a „csodákra képes” medicin roller. A TF Kutató Intézeté­nek munkatársai szerint a mű­anyagból készült, egykerekű kéziroller napi egyperces gya­korlással már két hét múlva érezteti jótékony hatását A hasizmok megerősödnek, egyenesebb lesz a testtartás és ami szintén megjegyzendő: kor­ra és nemre való tekintet nél­kül használható. Az újdonsá­gok közé sorolhatjuk az ex­pandercsalád legújabb „szülöt­teit”. A rövid csehszlovák gu­mihúzót, az NDK-beli impan­­dert, a gumikötelet, a marok- és kézerősítő gyűrűt. A szoba­evező nem új a sportvi­lágban, a mostani azonban már a lábizmok erősítésére is hasz­nálható. A csehszlovák tornasport nemcsak a világbajnoki rang­listán áll előkelő helyen. Észa­ki szomszédaink a tornatermi felszerelés megalkotásakor gon­doltak arra, hogy a szerek ne foglalják el a játékteret. A TRIÁL egyébként ezt a beren­dezést egy miskolci iskolában szereli fel, és ha sikerrel kiáll­ja a testnevelő tanárok és ne­bulók próbáját, rendelnék belő­le. A sporttelep társalgója heves szópárbajok színhelye volt az elmúlt napokban. A „támadók” a pult innenső oldalán levők: versenyzők, sportvezetők, ed­zők. A másik oldalon a támadá­sokat nehezen hárító kereske­dők, a TRIÁL „sportszeresei” és az ipar képviselői. Panaszkönyvi bejegyzések helyett kerekasztalhoz ültek a 16 sportág legjobb edzői, szakem­berei. A jó szándékú és heves viták sor­in a „felek” tiszta vi­zet öntöttek a pohárba ... A közönség nem kíváncsi ar­ra, hogy Bene fém- vagy mű­anyagstoplis cipőben rúgja-e a gólokat, vagy Buzek milyen szerelésben ugrik a sánc fölé, s arra sem, hogy Pézsa kardjának milyen a markolata ... Nem így a gólok, a pontok szerzői és a nagy teljesítmények ková­csai! — A viták, a tárgyalások mindannyiunk számára haszno­sak — mondta Magasdi Károly, a TRIÁL osztályvezetője. — A röplabdázók egészen új kérdésekkel leptek meg ben­nünket. Elmondták, hogy való­jában milyen cipőben pattan­nak olyan magasra az alacsony termetű japánok. Mutatóba hoztak is egy párat. A minta hasznos a gyártóiparnak, a ta­nács pedig a kereskedelemnek. Ilyen cipőket már Csehszlová­kiában is gyártanak. A kosárlabdázók is igen érté­kes segítséget nyújtottak. A mini kosárpalánk szükségessé­gére, újfajta gyűrűk és korsze­rűbb gumitextiliák (térdvédők, bokavédők) készítésére hívták fel a figyelmet. A labdarúgó szövetség vezetői is látogatást tettek a kiállításon. Számos olyan problémával hozakodtak elő, amelyek elsősorban a kis csapatokat, az üzemi bajnok­ságban szereplő labdarúgókat érdekli. Szó esett a többi kö­zött arról, hogy a labdák már két meccs után tojás alakúra nyúlnak. Nagyon drágák a bőr­cipők és az utóbbi időben igen jól bevált, öntött gumitalpú és stoplis cipők. A kispályás foci elterjedésére is gondoltak. A sportág vezetői kérték a keres­kedelmet, hogy rendeljenek kispályás labdarúgókapukat. A legtöbb kéréssel a vívók álltak elő. A pengéket gyártó szentgotthárdi üzem műszaki vezetője elmondta, hogy eddig ahány vívóval találkozott, any­­nyiféle igényt kellett kielégí­teniük. A vita során is sok panaszt hallottunk arról, hogy a vívócipők kemények, sértik a lábat, rosszul konfekcionál­tak és nagyon drágák a vívó­ruhák (egy mellény és egy nad­rág közel 800 Ft-ba kerül!). A legtöbb szó a fiatalok, a még kezdő sportolók nevében hang­zott el. Kérték, hogy a Szovjet­unió példájára nálunk is gyárt­sanak műanyag tőröket, olcsó sisakokat. A versenyzők és a sportveze­tők „letették a garast”. A ke­reskedelem és az ipar szakem­berei szorgalmasan jegyeztek. Bízunk abban, hogy a sporto­lók, a vezetők által igényelt felszereléseket rövidesen az üz­letekben látjuk. Nem mindegy, hogy milyen felszerelésben sportolnak legjobbjaink, s az üzemi mérkőzéseken milyen szerelésben játszanak a „sza­kik”. K. J. Még néhány szó... Az V. nevelésügyi kongresszus eseményei és kérdései több olvasónk kezébe adtak­­ telefon­­kagylót. Nem kevesen, fel is keresték szerkesz­tőségünket. Személyesen, mint például dr. Páldi Gyuláné gyógytestneve­­lési szakfelügyelő, aki­nek felszólalását idéztük lapunk hasábjain. Egy mondatban! — Még néhány szót szeretnék elmondani a témakörömmel kapcsolat­ban — kezdte kiegészíté­sét. — Elsősorban ténye­ket. A művelődésügyi miniszter 1963-ban utasí­tásban teremtette meg a kötelező testnevelés differenciáltságát. A megvalósításban jól in­dult minden, csakhogy fokozatos visszaesés kö­vetkezett! A művelődési osztályok a testnevelés biztosításában egyre in­kább háttérbe szorították a könnyített és a gyógy­­testnevelés szükségleteit. Vagyis rosszul értelmez­ték, rangsornak tekintet­ték a II., illetve III. test­­nevelési csoport elneve­zést, így a főváros jó el­látottságával szemben például Tolna megyében az 1968/69-es tanévben egyetlen helyen sem folyt gyógytestnevelés. A pedagógus tehát pon­tosít és kiegészít. Magya­ráz és tanít. Mint min­dig.

Next