Népsport, 1971. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-21 / 17. szám

Szerkesszen velünk S­portéletünk csendesebb hetei után egyre nagyobb a mozgolódás, ismét gyako­ribbak a sportesemények, a felkészülés szinte valamennyi sportágban fokozódik. Nép­szerű „Szerkesszen velünk" rovatunkhoz azon­ban még inkább a múlt esztendőben tapasz­talt hiányosságokról, tapasztalatokról, vala­mint sportéletünket általánosságban érintő kérdésekről érdeklődek. Úgy is mondhat­nánk: a beérkező telefonhívások, levelek nem idényjellegűek. A múlt hetekben ismét seregnyi kérdés­csoport gyűlt össze, így - a kötött terjede­lem miatt - ezúttal sem tudunk valamennyire válaszolni. Most az érdekesebb és a viszony­lag legnagyobb érdeklődésre számottartó kérdésekre igyekeztünk választ adni, a töb­bire pedig legközelebb kerül sor. F­elhívjuk kedves olvasóink figyelmét, hogy a „Szerkesszen velünk" című rovat hat olyan közreműködőjének, akik véleményünk sze­rint a legjobban segítették a szerkesztés mun­káját, egy évig ingyen kapják a Népsportot. Prenner Kálmán a Kocsisról, Tichyről, Szűcsről és a csapat helyzetéről A Bp. Honvéd labdarúgóinak tavalyi szereplésével és az idei tervekkel elképzel­ésekkel kap­csolatban számos kérdést tettek fel olvasóink. Az érdeklődők kissé talán türelmetlenül, túl so­kat várnak a piros-fehér csapat­tól. Íme a kérdezők névsora: Bér­czési Sándor, Bp. XIII., Dráva u. 26. Marosi Lajos, Bp. XVIII., 876-os utca, 21. Császár Imre, Bp. XIX., Üllői út 9. Storczer Ferenc, Bp. XVIII., Ifjúsági lakótelep, G 2-es épület, 3. lép­csőház, III. emelet 3. Németh András, Bp. XIV., Thököly út 162. — Miért nem érte el célkiü­­zéseit a Honvéd 1970-ben? — így szól az első kérdés Preiner Kálmán edzőhöz. Ugyanezt mi is szóvá tettük értékelésünkben. Az edző most is hasonló értelemben nyilatkozott: — 1967-ben, a mélypont után, amikor 4 pont választott el min­ket a kieső Komlótól, g 34 a bajnok Ferencvárostól, elhatá­roztuk, hogy három év alatt föl­zárkózunk az élvonalhoz, s je­lentkezünk a nemzetközi no­ep­­don. Ezt a tervet téliesítették. Ezzel viszonylag elégedettek le­hetünk. Lehetőségeinket tekint­ve viszont már nem ... — A gyorsabb ütemű fejlődés számonkérésének gondolatához a következőket lehet fűzni. Nem tudtam odahatni, hogy a játék­­tudásban élenjárók harcosabbak, küzdőképesebbek legyenek. Nem tudtam elérni azt sem, hogy az eleve harcosak, szo­golmosi­k jétékintrik­a nincs ál­l­­a edé­nyeknek mest­’fülődiön. Ez az én munkám bírálata, de a játékosgárda kritikája is. A hiba egyébként nem az edzésmunká­ban van, ahogyan sokan állít­ják, inkább a gondolkodásban, a szemléletben... ^ — Idén mit végeznek az ala­pozás időszakában? — így szólt a következő kérdés. — Általában 10—15 százalék­kal többet, mig az elmúlt év hasonló időszakában 1970 végén kezdtük el a felkészülést Kis­pesten. A múlt hét végéig a Honvéd-síházban táboroztunk. Annak környékén futottunk, a tornatermi munkát pedig a Tü­zér utcában végeztük, de tartot­tunk foglalkozást Kispesten is. Január 16-tól a Margitsziget a felkészülés központja, onnan já­runk edzésekre. — Most néhány személyi kér­dés következik. Az első: mi van Tichy Lajossal? — A tények ismertek. Tichy a tavaszi idény vé­gén vissza­vonul az aktív labdarúgástól. Tavasszal tehát a szurkolók még láthatják a pálván, s tapsolhat­nak a kitűnő játékosnak. A csa­tár idén lesz 36 éves, s az idény után más területen tevékenyke­­dik. Szép labdarúgómúlttal bú­csúzik.­­ Jelenleg sérült, húzódást szenvedett, s ezért nem vesz részt a tartalékegyüttes alapo­zási munkájéban. A tartalékok egyébként hasonló munkát vé­geznek, mint az első keret tag­jai. — Nyilván sokan érdeklődnek az iránt is, Tinchy miért edz a tartalékokkal? A már csak egy igényt evő k"­tartozók n^rlig ?7 p^pz 1971-es esztendőre gyűjtik az erőt. Ez a munka erős lenne Tichy számára. Ismétlem: pilla­natnyilag sérült. Remélem, mi­hamarabb rendbe jön. — Várható-e idén javulás Ko­csis játékában? Ali az oka an­nak, hogy nem nyújtja azt, amit tud? — kérdezték számosan. — Mi erről az edző véleménye? — Kocsis szorgalmasabb, mint az elmúlt évben volt. Hogy a mérkőzéseken mit nyújt majd, ezt ma még nem lehet tudni. Miután gyakran esik szó Kocsis tehetségéről és szorgalmáról, időzzünk el kissé ezeknél a kér­déseknél. Mi valamennyi já­tékosunktól elvárjuk, hogy tu­dása legjavát adja. Ez a pályán jó játékban jut kifejezésre. Hogy ki mennyit ad vissza a végzett munkából a játékban, az sok té­nyezőtől függ, — így például a jelembeli tu­lajdonságoktól, az akarati té­nyezőktől stb. Én remélem, hogy Kocsis 1971-ben sokkal töb­bet nyújt, mint 1970-ben. Ehhez mi minden segítséget megadunk, s gondolom, hogy játékostársai is hasonlóan vélekednek Kocsis segítését illetően. — Mi a helyzet Tuss­-vierrel? — kérdezte egy olvasónk. — A középpályás tavaly sokat betegeskedett. Az 1970-es év végén Pécsett műtéten esett át. Amint felgyógyul, elkezdi újra a munkát. — Mit játszik majd Szű­cs La­jos a Honvédben? — ez volt, az utolsó kérdés, amelyet olvasóink­tól kaptunk. — Szűcs egy esztendőt k!ha- Prot. Már második éve alapoz nálunk. Szorgalmas, ezt mond­hatom el róla. A kérdés az, hogy a kihagyott egy év met myire ve­tette vissza a játékban? Erre majd az előkészüle­ mérkőzé­sek adják meg a választ. — Hogy milyen poszton játszik majd, ez az elkövetkező időben dől el. A Ferencvárosban bettőst játszott, az olimpiai csapatban középpályást, s gólokat rúgott. Tudását a legmegfelelőbb helyen igyekszünk majd kamatoztatni. Számos kérdés főszereplője Kocsis Lajos. A képen, Komora segédletével, a Mannhester C­ity egyik védőjével csa­szik (Geleta Pál felvétele) Futball, jégkorong, piackutatás és­­ a kapu bal sarka• Szerkesztőségünk válasza szerkesztési kérdésekre Szerkesztőségünk őszinte örö­mére olvasóink között szép számmal akadtak, akik komo­lyan véve felhívásunkat, nem­csak az egyes sportágak ügyei­ről kíváncsiskodtak, hanem a Népsport szerkesztésével kap­­csolatban is tettek fel kérdése­ket. Nekik is a nyilvánosság előtt válaszolunk, mert egyrészt kérdéseik tapasztalatunk sze­rint sokakat foglalkoztatnak, másrészt pedig válaszainkkal tá­jékoztathatjuk olvasóinkat a Népsport szerkesztésében ér­vényesülő elképzelésekről. A sok kérdés közül ezúttal az alábbiakat választottuk ki: IsTk Milyen feltételekkel ír­­hat egy „kívülálló” a Népsportba Cikket? (Fekete Jó­zsef, Szuhakálló, Bajcsy Zs. u. 49.) tí® Miért foglalkozik annyit i­s a Népsport a jégkorong­­sporttal, amely erre sajnos, nem nagyon érdemes? (Karmai Lász­ló, Hódmezővásárhely, Hóvirág u. 6.) átt#1 Miért nem írják az új­­vál­­ságok egyértelműen a labdarúgó-mérkőzéseken jelen­levő nézők számát? (Bognár Zol­tán, Bp. XIV. Varga Gy­. 12.)­­ Miért nem foglalkozik a Népsport olyan arányban más sportágakkal is, mint­ a lob ''pással? (Varga Ödön öz°'cd, Április 4. u. 65.) Ő Végez-e a Népsport köz­­véleménykutatást, tudja­­­, hogy milyen olvasóinak ösz­­szetételt? (Piliczer Jenő, Szol­nok, TVM.) © Miért nem a számozások sorrendjében írja a Nép­sport a labdarúgócsapatok ösz­­szeállítását? Melyik a kapu bal és melyik a jobb sarka? (K. M. Nyíregyháza.) Szerkesztőségünk válasza a következő: „ Nincsenek filme­k A Népsportban elvileg bárki írhat cikket. Nem a szerző sze­mélye, foglalkozása vagy ké­pesítése a döntő, hanem a cikk mondanivalója és megírásának a színvonala. Hetenként több tu­catnyian keresik meg szerkesz­tőségünket leveleikkel és ezek­ben gondolataikat mondják el a sport aktuális problémáiról. E levelekből a legérdekesebbeket a Bp. 8. — Postafiók 8. című rovatunkban közöljük. Sokkal kevesebben jelentkeznek önálló cikkekkel. Ez érthető is, hiszen egy cikk megírásakor a szerző­nek is sokkal igényesebbnek kell lenne önmagával szemben, mint egy levél esetében. Min­den beérkező cikket érdemben elbírálunk. Elsősorban a mon­danivalót vizsgáljuk. Ha a cikk eredeti gondolatokat tartalmaz és beillik szerkesztőségünk sportpolitikai elképzeléseibe, ak­kor mindent elkövetünk, hogy stilisztikailag is elfogadható, azaz közölhető állapotba hoz­zuk.­ ­ Télen pótolhatná a fulballt A jégkorongozók és a sportág híveinek véleménye szerint a Népsport sokkal kevesebbet fog­lalkozik ezzel a sportággal, mint az megérdemelné. Szerkesztő­ségünk úgy látja, hogy a jégko­rongozás jelentősebb helyet ér­demelne sportéletünkben, mint amilyet jelenleg elfoglal. A téli időszak alatt bizonyos mérték­ben pótolhatná a futballt és ki­elégíthetné a sportszerető em­berek szórakozási igényeit. Eh­hez mindenekelőtt jobb fel­tételek kellenének Budapesten és vidéken. Különösen vidéken lenne szükség a nagyobb váro­sokban műjégpályákra. Ezentúl azonban igényesebbeknek kel­lene a jégkorong-szakosztályok­­nk is lenniük önmagukkal, ed­zőikkel és játékosaikkal szem­ben. A Népsport valóban több helyet ad a jégkorong-tudósítá­soknak, mint amit azok jelen­leg megérdemelnek. Ezt azon­ban tudattvan, a sz°bb jövő reményében teszi. (H He-iíve'.chgzs szám A labdarúgó-mérkőzések né­ződnek számát nem könnyű pon­tosan megállapítani. Még azo­kon a pályákon is vannak prob­lémák, ahol hivatalosan köztik a nézőszámot. Ez ugyanis csak az eladott jegyek alapján ke­rül meghatározásra és nem tartalmazza az úgynevezett 'iga­­zolványosokat, bérleteseket. Még nehezebb azokon a pályákon, ahol nincs olyan apparátus, amely a mérkőzés végébe néző­számot tud­na adni Az ilyen he­lyeken a nézők számát hozzáve­tőlegesen lehet csak megállamí­­tani. E kőzorban ebből adód­nak a különbségek a tudósí­tá­­sokban. Hozzá kell mindehhez tenni, hogy a tudósítóknak nincs idejük, mert tudósításaikkal a mérkőzések bepelezését követő öt percen­ belül készen kell len­niük.­ ­ Legnépszerűbb a Lbdarúgás Hazánkban a labdarúgás a legnépszerűbb sportág. Több közvéleménykutatás igazolta már, hogy a Népsport olvasói­nak tekintélyes százaléka is el­sősorban a labdarúgó-tudósítá­sok, hírek és cikkek miatt vá­sárolja a lapot. Ezt a szerkesz­tésnek tudomásul kell vennie Ha a lap terjedelme jelentéke­nyen bővülne, akkor sem le­hetne napjainkban egyetlen sportággal sem ugyanannyit fog­lalkozni, mint a labdarúgással. Persze kivételek vannak. Pél­dául az olimpiák, amelyeken a labdarúgás­­ csak egy sportág a sok közül és nem is a legjelen­tősebb. Ebből következik az is, hogy a Népsport olimpiai tudó­sításaiban lényegesen többet ír például az atlétikáról, az úszás­ról és vízilabdáról, sőt még a vívásról és az öttusáról is, mint a labdarúgótornáról. (*) Piackutatás Mint minden lap, a Népsport is rendszeresen végez közvéle­ménykutatást. Jelenleg is fo­lyik egy körkérdés feldolgozása. Arra voltunk kíváncsiak, hogy milyen témák érdeklik legjob­ban olvasóinkat, miről szeretné­nek a lapban többet olvasni, és végül, hogy mely napokon ve­szik meg a példányonkénti vá­sárlók a legszívesebben a la­pot? Az olvasók kor, nem, fog­lalkozás szerinti megoszlásáról pillanatnyilag nincs biztos ké­pünk. Csak azt tudjuk, hogy mennyi a fővárosi és a vidéki előfizető és hány lap kel el a fővárosban és vidéken.­ ­ A k­p­­s szemszögéből Néhány évig a számozások sorrendjében írtuk a labdarúgó­­csapatok , összeállítását. Sok­szor tapasztaltuk azonban, hogy a számozási sorrend nem felel meg a valódi összeállításnak. Ezért jelenleg — az NB I-es bajnoki mérkőzéseken — olyan összeállítást közlünk, amilyen feladatot — hátvéd, középpá­lyás, csatár — a játékosok a valóságban betöltenek, Így az­tán valóban előfordul, nem is egyszer, hogy a­ 11-es számú játékos balhátvéd, vagy balfe­dezet a valóságban. A kapu jobb, illetve a bal oldalát a Népsport szerkesztő­ségének gyakorlata szerint, min­­dig a kapus határozza meg. Te­hát a kapus jobb keze felé eső sarok a jobb, s bal keze felé eső a bal sarok. Négy kérdés Alberthez Ládonyi László (Apácator­nya, Kossuth u. 7.) Albert Fló­riánhoz intéz néhány kérdést. 1. Hányadik helyre várja a Ferencvárost a válogatott csa­tár? 2. Mi az oka annak, hogy az FTC csatárai olyan kevés gólt rúgnak? 3. Várható-e javulás a tá­madóktól? 4. Lemondott-e Albert arról, hogy visszakerüljön a váloga­tottba? A ferencvárosi labdarúgót Tatán kerestük meg a kérdé­sekkel. Két edzés közötti szü­netben válaszolt háromra. A negyedikre a tornateremben. — Úgy érzem, az első három hely valamelyikét megpályáz­zuk. A legszebb persze az len­ne, ha mondjuk, az elsőt sike­rülne megszerezni. — A vészes gólszegénység va­lóban fennállt. Korábban. Ami­kor „címünk s rangunk” elle­nére több gondot fordítottunk a védekezésre, mint a támadások építésére. Lassan odaszoktunk a kapunk elé, s elszoktunk a góllövéstől. Az utóbbi időben azonban sokat változott a hely­zet. Már be-betaláltunk a ka­puba. Össze! 4 gólt rúgtunk a SZEOL-nak, 3-at a Pécsnek és a Dunaújvárosnak, 2-t az Új­pesti Dózsának! Persze, csapat­játékunk­ is formálódott. Lé­nyegesen támadóbb szellemű futballt játszunk. Hogy várható-e további ja­vulás? Feltétlenül. Ha a tá­madók formába lendülnek tavaszra, még eredménye­sebb lesz a csatársorunk. Az utolsó kérdésre nem kér­tünk választ. Beültünk a torna­terembe, s végignéztük a fe­rencvárosi gárda egy délutánját. Úgy éreztük, bizonyos fokig feleletet kapunk arra is, lemon­dott-e Albert arról, hogy vis­­­szakerüljön a válogatottba. Kí­váncsiak voltunk arra, mit csi­nál s főle", hogyan végzi az edzésmunkát. Albert edz. Úgy edz, ahogy nagyon kevésszer „fennállása” óta. Másfél ó­rán át csak őt fi­gyeltük. Nem azzal a céllal, hogy majd strigulázzuk, mit, csinált meg és mit nem. Csupán kíváncsiságból. Délelőtt a be­szélgetésnél sok mindenről szó esett. A régi sérülésről is. Ér­deklődtünk, nincs már semmi próbám­a a sérült lábával? Flóra az asztal alján kopogott. — Semmi. Lehet terhelni nyu­godtan. Nos, kíváncsiak voltunk, mégis menyire terheli majd a kilépő csatár. A futásoknál nem lehetett simon­ különöset látni. Ké­sőbb a páros gyakorlatoknál vi­szont már volt lehetőség a b’ioe-’ésre. Ezeket a gya­korlatokat is becsülettel vé­gezte. Ugyanúgy, mint a többiek. Később ülve lábterpesztés kö­vetkezett. Mind a két lábát fel kellett emelni, oldalt terpesztés, aztán vissza. Többször egymás után. Csanádi mester itt le­egyszerűsítette a dolgot. — Ezt nem kell egyszerre csinálni — mondta. — Min­denki csináljon még tízet, s kész. Ezzel el is fordult. Nem tar­totta szükségesnek, hogy bár­kinél is leellenőrizze a pontos végrehajtást. Ha valamikor, akkor most nyugodtan „lenyelhetett” volna ebből legalább ötöt Albert. Számolni kezdtük. Megcsinált ötöt, s megállt Nyomkodta a térdét, s aztán­­ megint nekikezdett. És megcsi­nálta a másik ötöt is. Az edzés végén sötét foltok virítottak a mezén. Persze, valaki most felvet­hetné: bizonyára azért törte magát, mert újságírók ültek az edzésen. Ezt a feltevést számí­tásba sem vettük. Ültünk már olyan edzésen, ahol ő is üldö­gélt. Hosszú perceket egy lab­dán. Mert akkor másként csi­nálta. Most edzett. Készül valamire. Bizonyítani: tud még futballoz­ni! Edzés közben...

Next