Népsport, 1971. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-14 / 11. szám

LABDARÚGÁS ♦ SPORTMOZGALOM ♦ SAKK ♦ LABDARÚGÁS ♦ SPORTMOZGALOM ♦ SAKK ♦ LABDARÚGÁS ♦ SPORTMOZGALOM Beverwijkben.^Népsport Sahh ih a megye — Ha a zalaegerszegi sakkóvoda érdekli, tárcsázza fel a városi tanács telefonközpontját — mondta útbaigazításként az Aranybárány szálloda portása —, egyébként is Csuti bácsit mindenki ismeri a városban. Nem csoda, hiszen 1945 óta Csuti Antal foglalkozik a sakkozó megye pöttömnyi utánpótlás-palántáival, ők pedig már négy-ötéves korukban szép számmal jelentkeznek. Nemcsak a Portischok csillagfutása miatt, akik húsz évvel ezelőtt a Zalaparton, a fűre fektetett táblán tették meg első lépéseiket a világhírnév felé. Hagyományos sportág Zala megyében a sakk. Egész családok sakkoznak a megyeközpontban. A községekben a „sakkozó” termelőszövetkezet sem ritka. Nemzedékről nemzedékre száll e hagyomány, úgy, mint valamikor a mesterségek. A Rostacsaládban például az apa mesterjelölt, fia úgyszintén, a három lány már elsőosztályú sakkozó, s a 12 éves Lacika is egyre okosabban kombinál a tábla fölött. De ugyanezt mondhatnánk el a Horváth, az Erdész, a Szabó családokról, hogy csak néhányat említsünk. Az a baj, hogy megveri ellenfeleit A népes sakkcsaládban minden korosztály képviselője meglelhető. Bita Józseffel, aki a hetvenedik esztendejéhez közelít, együtt játszik a mindössze nyolc éves Papp Misi, s a 12 éves Horváth Sanyika is. A legkisebbekről szólva, akik még Csuti bácsi „óvodásai”, Papp Misi nevénél többen elnevetik magukat. — Egyik komoly reménységünk — magyarázza dr. Hóbert László, a ZTE sakk-szakosztályának a vezetője. — Ötéves korában az országos kisdobos versenyen majdnem első lett, s azóta is nem egy alkalommal hajszálon múlt előkelő helyezése. Sajnos, megveri az ellenfeleit. __ r — Szó szerint. Már elméletet játszik: kilenc megnyitás első 11 lépését álmában is tudja. Így aztán nincs türelme megvárni mig kis partnere a következő lépésen gondolkozik: felugrik a székről és sorra dögönyözi a gyerekeket. Ilyenkor csak Pappapuka jelenléte segíti... Dolgozni csak pontosan, szépen A megye minőségi sakksportját a ZTE OB II-es csapata képviseli. Fokozatosan emelkedett a ranglistán: 1967-ben a 7. majd a 8., aztán a 3., végül 1970-ben a második helyet szerezte meg. A töretlen fejlődés titka nagyon egyszerű: a szakosztály vezetői és sportolói szívvel-lélekkel, pontosan végzik dolgukat, teendőik nagy részét társadalmi munkában. Beszámolóikban nemcsak a tényszerű eredményekről szólnak, arról, hogy Porubszky Mária és Horváth Tamás mesterek mellé a saját nevelésű mesterjelöltek, a csillagos első osztályú és az első osztályú versenyzők egész serege nőtt fel, vagy hogy az úttörő olimpia megyei döntőjében minden nyerhetőt megnyertek, hanem arról is, hogy ez a ZTE legfegyelmezettebb, legsportszerűbb szakosztálya. Pedig az orvostól a kereskedősegédig, a fizikai munkástól a mérnökig, valamint az iskolai tanulóig a legkülönbözőbb foglalkozásúakat megtaláljuk közöttük. A sakkozás nem tartozik a látványos, úgynevezett „kifizetődő” sportágak közé, ugyanis csak a válogatott kerettagoknak jár munkaidő-kedvezmény. Itt nincs kalóriapénz, s még az önképzéshez nélkülözhetetlen szalókönyveket is a maguk pénzéből kell megvásárolniuk a versenyzőknek. A lelkesedés, a segítőkészség, a jó csapatszellem rájuk talán a legjellemzőbb. Erre az összetartásra szükségük is van, hiszen annak ellenére, hogy sokuk felelős beosztásban dolgozik, s a nyolc óra munka utáni pihenőidejüket fordítják edzésre, felkészülésre, munkahelyeiken a legritkább esetben kapnak elismerést sporttevékenységükért. A ZTE évi 116 ezer forintot biztosít a sakkszakosztály számára. És a csapat nemcsak a megye, vagy az ország más versenyzőivel méri össze erejét, hanem külföldi kapcsolatokat is kialakított, így például két állandó partner egyesületük van Jugoszláviában, velük barátságos mérkőzéseken találkoznak. A szakosztály iránt különös érdeklődés mutatkozik. Zalától távoli megyékből is számos jelentkező levelét kapják nap mint nap. S mert a hírnév kötelez, Portisch Lajos nemzetközi nagymesterhez méltó utódokat szeretnének nevelni. A sportélet helyi vezetői nem zárkóznak el a gondolattól, hogy 1971-ben Zalaegerszeg nemzetközi női mesterverseny színhelye is legyen. Oláh Éva Edzésben az utánpótlás. A sakkóvodában mindig foglaltak az asztalok. Csuti bácsi a háttérből irányít A beverwijki (holland) hagyományos nagymester- és mesterverseny megnyitó ünnepségén Max Euwe, a nemzetközi sakkszövetség elnöke kijelentette, hogy a jövőben demokratizálni akarják a sakkvilágbajnoki verseny lebonyolítását. Euwe már huszonnégy nemzetközi nagymesterhez intézett levelet, s kérte a véleményüket. A beverwijki nagymester-verseny első díja 4000 holland gulden (1115 dollár). Tizenhat versenyző küzd a győzelemért. A sorsolás a következőképpen alakult: Nagymesterek: 1. Van de Berg (holland), 2. Hübner (nyugatnémet), 3. Gligorics (jugoszláv), 4. Anderesen (svéd), 5. Lengyel (magyar), 6- Najdorf (argentin), 7. Mecking (brazil), 8. Olafsson (izlandi), 9. Hort (csehszlovák), 10. Langeweg (holland), 11. Kuypers (holland), 12. Ivkov (jugoszláv), 13. Ree (holland), 14. Korcsnoj (szovjet), 15. Petroszjan (szovjet), 16. Donner (holland). Mesterek: 1. Zuidema (holland), 2. Claussen (dán), 3. Denker (amerikai), 4. Kostro (lengyel), 5. Hartoch (holland), 6. Danov (jugoszláv), 7. Witkowski (lengyel), 8. Krabbe (holland), 9. Scheltinga (holland), 10. Timman (holland), 11. Forintos (magyar), 12. Hecht (nyugatnémet), 113. Ciocaltea (román), 14. Adorján (magyar), 15. Jansa (csehszlovák), 16. Minics (jugoszláv). A nagymesterverseny első fordulójának eredményei: Hübner— Petroszján függő, a Gligorics— Korcsnoj, az Andersson—Ree, a Najdorf—Kuypers, a Mecking— Langeweg, az Olafsson—Hort és a Van de Berg—Donner játszma döntetlen. Lengyel is döntetlent játszott Ivkov ellen. A mestercsoportban Adorján legyőzte az amerikai Denvert, Forintos pedig a jugoszláv Danovot. Geller*—Korcsnoj mérkőzés A sakkvilágbajnokság negyeddöntőjében a Geller—Korcsnoj párosmérkőzést áprilisban — májusban rendezik, Petroszjan és Tajmanov találkozóinak időpontja még nem dőlt el. Mint ismeretes, Petroszjan Hübner, Tajmanov pedig Fischer ellen mérkőzik. Larsen és Uhlmann sem egyezett meg a mérkőzés időpontjában. A nemzetközi sakkszövetség döntése szerint a negyeddöntőben a párok tíz-tíz mérkőzést vívnak, s amennyiben az eredmény 5:5-re alakul, újabb négy játszma következik az első győzelemig. S ha ezek a találkozók sem hoznának elöntést, akkor sorsolnak. Karakas játszmája függő A cseljabinszki nemzetközi verseny 10. fordulójában Karakas Éva játszmája a lengyel Radzikowska ellen függőben maradt. Továbbra is a szovjet Rubcova vezet 6.5 ponttal. Karakasnak 5.5 pontja van. — Öt év alatt — kérdeztem — melyik volt a legsúlyosabb sérülés? — Villa lábtörése — mondta dr. Monti. Jó, hogy említette ezt a nevet, legalább nem felejtem el bemutatni. Silvano Villa — született Villasantában, 1951. augusztus 13-án — a Milán legújabb tehetsége. A 8-as számú mezt viselő, robbanékony csatárért kissé pirulni kell a pirosfekete ördögök vezetőinek. Villától ugyanis meg akartak szabadulni az idény előtt, kínálták fűnek-fának, de nekűi kellett senkinek és így maradt. Egy nap — milyen szép mese! — a fiatal játékos véletlenül, valaki helyett, bekerült a csapatba. És azóta „bérlete van”, vétek lenne kihagyni. Miután 5 mérkőzésen 4 gólt lőtt — és mindig a legjobbkor — egymás után jelentkeztek a vevők, ám a Milan most már hallani sem akar az eladásáról. Villa egyébként már el is felejtette lábtörését, amikor az öltöző folyosóján beszélgettem vele a jövőről. — Egyelőre jól érzem itt magam — mondta —, de ki tudja, mi lesz egy év múlva! Ez a bizonytalanság, a jövő miatti aggodalom jellemző — még a legfiatalabb játékosnál is — a profi labdarúgásra! Dr. Monti még készségesen felelt arra a kérdésre, hogy milyen időközönként tart orvosi vizsgálatokat? — Én mindig kéznél vagyok, ha valakinek panasza van. Ha nincs probléma, akkor is elvégzem a szokásos ellenőrzéseket, mert Rocco edzőnek jelentenem kell: egészséges-e mindenki és kinek milyen az erőnléte? Egyébként hathetenként veszünk vért a játékosoktól és ebből sok mindent megállapíthatunk. — Elárulná, kinek van a legjobb erőnléte a csapatban? — Hm ... Láthatta, hogy mindenki jó erőben van. Enélkül senki sem érvényesülne. A legerősebb talán Schnellinger. És Benetti. Un momento... Ki ne felejtsem Combint! Ő olyan, mint egy tank. Mint egy koromfekete tank .. . Következik: Miért verték meg Combint? Cooptourist — Sportpropaganda A Cooptourist utazási iroda eddig is sokat foglalkozott a sporteseményekre való szervezéssel. A Cooptourist nemrégen megállapodott a Sportpropaganda Vállalattal, s így a jövőben szorosan együttműködnek és együttesen szerveznek. Ennek érdekében a Cooptourist sportirodát nyitott a Népköztársaság útja 4. szám alatt, a Sportpropaganda helyiségében. — Legfontosabb feladatunk a sportegyesületek utaztatása, a menetjegyről és szállásról való gondoskodás, a különböző sporteseményekre való közönségszervezés — mondta Lehr György, az új sportiroda vezetője. — Milyen eseményekre szerveznek az idén társasutazást? — Az osztrák—magyar, a bolgár—magyar, és valószínűleg a francia—magyar labdarúgó-mérkőzésre, valamint a madridi ökölvívó EB-re. Az új sportirodának jó munkát és sok ügyfelet kívánunk! IDEGEN I A S COWBOYOK KÖZÖTT H Színes, szélesvásznú, kétrészes amerikai film. Főszereplők: GREGORY PECK, JEAN SIMMONS, CHARLTON HESTON. Il Gyártó: William Wyler és Gregory Peck. H Forgalmazó: United Artists. H3 Bemutató ma: január 14. Két évtized Csöndes jubileumra emlékezünk. Húsz évvel ezelőtt született a központi sportvezetés szerve, a jelenlegi MTS jogelődje, az Országos Testnevelési és Sportbizottság. Béres Tibor egyike azoknak, akik az új szervezet születésénél bábáskodtak, majd munkájának tevékeny részese volt. Olyan emlékezésfélére kérjük. Elhárítja. Nem azért, mert nincsenek emlékei, hanem mert sem a történész, sem a sporttörténész szemével nem foglalhatja egybe a húsz év előtt született szervezet történetét, miután annak még senki sem adta értékelését. Első kapavágásokról a Népstadion helyén, izgalmas vidéki utakról apró történetek? Ehhez még nem érzi magát elég öregnek. S hogy a visszaemlékezés mégis megtörtént, az nem egyéb a kortárs, a sportért ma is munkálkodó vezető összefoglalójánál. Az sem kevés. Sőt, lehet, hogy egy későbbi értékelés alapjául szolgálhat. Először a tényekről — Ez a szó: OTSB vegyes érzelmeket ébreszt. Önben is? — Amikor felhívtak, hogy az emlékeimről akarnak velem beszélni, nyomban eldöntöttem, hogy a tényekből fogok kiindulni. Azokból a tényekből, amelyek talán húsz év távlatából elhomályosultak, vagy éppen más megvilágításba kerültek. De a tények, mindenképpen tények maradnak. — Tessék, a tényeké a szó! — Két év előkészület után, 1949 és 1950 széles körű, s bátran mondhatni, hogy kollektív tevékenysége után, 1951 januárjában megalakult az OTSB. A társadalmi életben is új igények jelentkeztek, s az állami vezetés ezeket az igényeket kiterjesztette a sportra is. A szövetségi, az ágazati vezetés koordinációt kívánt, a területeken, megyékben, járásokban, városokban pedig a sportnak hatékony szervekre volt szüksége. Ez indokolta az OTSB megszületését. — Csak úgy, vezényszószerűen, mindarról, amit az OTSB teremtett meg. Egységes bajnoki és versenyrendszer. Sportolók minősítése. Sportfejlesztési tervek. Széles körű és egymásra építő káderképzés. Sportpályák és létesítmények, amelyek tervezésénél új vonás volt a társadalmi erők bekapcsolása. Válogatott keretek és sportolók korszerű, ciklikus felkészülésének megteremtése. Sportegyesületek, szakosztályok mennyiségi fejlesztése. Egyesületen kívüli sport óriási lendülete. Nemzetközi kapcsolataink tervszerűsége. És ez mind-mind megérne egy külön tanulmányt. Egyetértünk. Korszak nyitánya Arról vitázunk, hogy lehet-e, kell-e jubileumról beszélni, vagy inkább egy korszak nyitányáról, amely ma is tart. A szocialista sportmozgalom felépítésének e szervezet, illetve e szervezet koncepciója jelentette a nyitányát. — Én ezt úgy fogalmazom, hogy 1951-ben a társadalmi, gazdasági, politikai változások nyomán megváltozott a testnevelésről, sportról alkotott felfogás is. Megváltoztak az igények és megváltoztak a lehetőségek is. — Államosították a bányákat, az üzemeket, s új bázisok, új mecénások léptek ezzel a porondra. Ez történelem, amelynek hatása a sportban is azonnal érződött. Nem egyes gyártulajdonosok kedvtelése volt többé, hogy támogatja-e a sportot, vagy sem. Falun nem a kocsmáros jókedve, vagy forgalma, hanem a termelőszövetkezetek, gépállomások hozzájárulása alapozta meg a sport létét. A sport állami fontosságú ügy lett, amely a nemzeti jövedelem elosztásából is részesült. Magyarországon korábban is szerették a sportot (ez is megérne egy külön beszélgetést!) adva voltak tehát a sportért dolgozni akaró serény, bátran mondhatom, hogy tízezrek, akiknek munkájára támaszkodott az OTSB. Mindezekből, azt hiszem, világosan kiderül, miért tekintem én az OTSB-t, annak főbb elgondolásait egy korszak nyitányának, mert a főbb elképzelések megvalósultak és a jelen munkájának is alapját képezik. És a hibák? — Hogy mégis vegyes érzelmeket ébreszt ez a szó: OTSB? Úgy gondolom, illik erről is beszélni. Sok minden bírálható az OTSB tevékenységében, amely, egyrészt az akkori politikai légkörből is adódott. Túlzottan megnőtt a sport jelentősége, a sport hivatott volt ellensúlyozni más hibákat. Ez, no meg a sportsikerek, elbizakodottságot eredményeztek. A koncepciózus, központi akarat érvényesítése közben jelentkeztek a túlzások. A személyi hatalom sokszor a testületi vezetést is elnyomta. A tömegsport szervezésénél megsértettük az önkéntesség elvét. Az OTSB működésében hiba volt az egyesületi érdekek figyelmen kívül hagyása. Beszélnünk kell a szovjet példáról is. Azokban az években nyűgözte le a világ közvéleményét, s természetesen bennünket is a szovjet sport grandiózus eredménysorozata. Tiszteltük ezeket az eredményeket, s érdekelt, hogyan, milyen keretek között érték el. Így történt meg, hogy a formák iránt érdeklődtünk, részben mert könnyebb, másrészt, mert ez akkor divatos is volt. — A lényeg: nem az OTSB célkitűzése volt rossz, hanem a hibák. Az OTSB-korszakhoz a magyar sport sikeres időszaka társul és nemcsak az élsport sikereire gondolok, hanem a tömegsport sikereire, sportágak elterjedésére. Mégsem szeretnék valami hamis nosztalgiát ébreszteni. A társadalmi fejlődésnek a sportmozgalom is része, a fejlődő világban fejlődő módszerekkel kell dolgozni. Visszaemlékezni csakis úgy lehet, hogy az ember felsorolja az eredményeket és a hibákat. S ha azt mondom, hogy a húsz év előtti koncepció pozitív volt, ez sem nosztalgiát, sem megnyugvást nem jelent. Csak a tényeket, amellyel tartozunk a jelennek és még inkább az utánunk jövő nemzedéknek. — Egy valamit még búcsúzóul, amit az OTSB-korszak részvevőitől fenntartás nélkül át lehet venni: a hivatástudatot. A végére egész derék visszaemlékezés kerekedett a tényszerűségekből. Azt mondja Béres Tibor, hogy ez természetes is, a tények a legmegbízhatóbb emlékeink. Réti Anna i FŐVÁROSI VASIPARI VÁLLALAT felvételre keres különböző telephelyeire: géplakatos, attmegy eMternói'°s' zros’ ,émön‘ő* ^VVjV'^V*XvV*^' gépformázó, TMK villanyszerelő 'V^V’*i*II V^VV''|' szakmunkásokat, öntödei segédmunkásokat, **.*.*«*.*.**.*.**.* •* . . . », JV'.VV.&VV'.V*/' magkeszitőket, éjjeli rámolókat, öntvénytisztítókat, •JvjJff'’ raktári segédmunkásokat, női betanított segédmunkásokat, •V* takarítónőket, tehergépkocsi-vezetőket, valamint portásokat. Jelentkezés: Bp. XIII., Botond u. 10. Munkaügyi o.