Népsport, 1971. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-14 / 11. szám

LABDARÚGÁS ♦ SPORTMOZGALOM ♦ SAKK ♦ LABDARÚGÁS ♦ SPORTMOZGALOM ♦ SAKK ♦ LABDARÚGÁS ♦ SPORTMOZGALOM Beverwijkben.^Népsport Sahh ih a megye — Ha a zalaegerszegi sakkóvo­da érdekli, tárcsázza fel a váro­si tanács telefonközpontját — mondta útbaigazításként az Aranybárány szálloda portása —, egyébként is Csuti bácsit min­denki ismeri a városban. Nem csoda, hiszen 1945 óta Csuti Antal foglalkozik a sak­kozó megye pöttömnyi utánpót­lás-palántáival, ők pedig már négy-ötéves korukban szép számmal jelentkeznek. Nemcsak a Portischok csillagfutása miatt, akik húsz évvel ezelőtt a Zala­­parton, a fűre fektetett táblán tették meg első lépéseiket a vi­lághírnév felé. Hagyományos sportág Zala me­gyében a sakk. Egész családok sakkoznak a megyeközpontban. A községekben a „sakkozó” ter­melőszövetkezet sem ritka. Nemzedékről nemzedékre száll e hagyomány, úgy, min­t valami­kor a mesterségek. A Rosta­családban például az apa mes­terjelölt, fia úgyszintén, a há­rom lány már elsőosztályú sak­kozó, s a 12 éves Lacika is egy­re okosabban kombinál a tábla fölött. De ugyanezt mondhat­nánk el a Horváth, az Erdész, a Szabó családokról, hogy csak néhányat említsünk. Az a baj, hogy megveri ellenfeleit A népes sakkcsaládban min­den korosztály képviselője meg­lelhető. Bita Józseffel, aki a hetvenedik esztendejéhez köze­lít, együtt játszik a mindössze nyolc éves Papp Misi, s a 12 éves Horváth Sanyika is. A legkisebbekről szólva, akik még Csuti bácsi „óvodásai”, Papp Misi nevénél többen elne­vetik magukat. — Egyik komoly reménysé­günk — magyarázza dr. Hóbert László, a ZTE sakk-szakosztá­lyának a vezetője. — Ötéves korában az országos kisdobos versenyen majdnem első lett, s azóta is nem egy alkalommal hajszálon múlt előkelő helyezé­se. Sajnos, megveri az ellenfe­leit. __ r — Szó szerint. Már elméletet játszik: kilenc megnyitás első 11 lépését álmában is tudja. Így aztán nincs türelme megvárni mig kis partnere a következő lé­pésen gondolkozik: felugrik a székről és sorra dögönyözi a gyerekeket. Ilyenkor csak Papp­­apuka jelenléte segíti... Dolgozni csak pontosan, szépen A megye minőségi sakksport­ját a ZTE OB II-es csapata kép­viseli. Fokozatosan emelkedett a ranglistán: 1967-ben a 7. majd a 8., aztán a 3., végül 1970-ben a második helyet szerezte meg. A töretlen fejlődés titka na­gyon egyszerű: a szakosztály vezetői és sportolói szívvel-lé­­lekkel, pontosan végzik dolgu­kat, teendőik nagy részét társa­dalmi munkában. Beszámolóikban nemcsak a tényszerű eredményekről szól­nak, arról, hogy Porubszky Má­ria és Horváth Tamás mesterek mellé a saját nevelésű mester­­jelöltek, a csillagos első osztá­lyú és az első osztályú verseny­zők egész serege nőtt fel, vagy hogy az úttörő­ olimpia megyei döntőjében minden nyerhetőt megnyertek, hanem arról is, hogy ez a ZTE legfegyelmezettebb, legsportszerűbb szakosztálya. Pedig az orvostól a kereskedőse­gédig, a fizikai munkástól a mérnökig, valamint az iskolai tanulóig a legkülönbözőbb fog­lalkozásúakat megtaláljuk kö­zöttük. A sakkozás nem tartozik a látványos, úgynevezett „kifizető­dő” s­portágak közé, ugyanis csak a válogatott kerettagoknak jár munkaidő-kedvezmény. Itt nincs kalóriapénz, s még az ön­képzéshez nélkülözhetetlen szalókönyveket is a maguk pén­zéből kell megvásárolniuk a versenyzőknek. A lelkesedés, a segítőkészség, a jó csapatszel­lem rájuk talán a legjellem­zőbb. Erre az összetartásra szük­ségük is van, hiszen annak elle­nére, hogy sokuk felelős beosz­tásban dolgozik, s a nyolc óra munka utáni pihenőidejüket for­dítják edzésre, felkészülésre, munkahelyeiken a legritkább esetben kapnak elismerést sport­­tevékenységükért. A ZTE évi 116 ezer forintot biztosít a sakkszakosztály szá­mára. És a csapat nemcsak a megye, vagy az ország más ver­senyzőivel méri össze erejét, ha­nem külföldi kapcsolatokat is kialakított, így például két ál­landó partner egyesületük van Jugoszláviában, velük barát­ságos mérkőzéseken találkoz­nak. A szakosztály iránt különös érdeklődés mutatkozik. Zalától távoli megyékből is számos je­lentkező levelét kapják nap mint nap. S mert a hírnév kö­telez, Portisch Lajos nemzetkö­zi nagymesterhez méltó utódokat szeretnének nevelni. A sportélet helyi vezetői nem zárkóznak el a gondolattól, hogy 1971-ben Zalaegerszeg nemzet­közi női mesterverseny színhe­lye is legyen. Oláh Éva Edzésben az utánpótlás. A sakkóvodában mindig foglaltak az asztalok. Csuti bácsi a háttérből irányít A beverwijki (holland) hagyo­mányos nagymester- és mester­verseny megnyitó ünnepségén Max Euwe, a nemzetközi sakk­­szövetség elnöke kijelentette, hogy a jövőben demokratizálni akarják a sakkvilágbajnoki verseny lebo­nyolítását. Euwe már huszonnégy nemzetközi nagymesterhez intézett levelet, s kérte a véleményüket. A beverwijki nagymester-ver­­seny első díja 4000 holland gul­den (1115 dollár). Tizenhat ver­senyző küzd a győzelemért. A sor­solás a következőképpen alakult: Nagymesterek: 1. Van de Berg (holland), 2. Hübner (nyugatné­met), 3. Gligorics (jugoszláv), 4. An­deresen (svéd), 5. Lengyel (ma­gyar), 6- Najdorf (argentin), 7. Mecking (brazil), 8. Olafsson (iz­landi), 9. Hort (csehszlovák), 10. Langeweg (holland), 11. Kuypers (holland), 12. Ivkov (jugoszláv), 13. Ree (holland), 14. Korcsnoj (szovjet), 15. Petroszjan (szovjet), 16. Donn­er (holland). Mesterek: 1. Zuidema (holland), 2. Claussen (dán), 3. Denker (amerikai), 4. Kostro (lengyel), 5. Hartoch (hol­land), 6. Danov (jugoszláv), 7. Witkows­ki (lengyel), 8. Krabbe (holland), 9. Scheltinga (holland), 10. Timman (holland), 11. Forintos (magyar), 12. Hecht (nyugatné­met), 113. Ciocaltea (román), 14. Adorján (magyar), 15. Jansa (csehszlovák), 16. Minics (jugo­szláv). A nagymesterverseny első for­dulójának eredményei: Hübner— Petroszján függő, a Gligorics— Korcsnoj, az Andersson—Ree, a Najdorf—Kuypers, a Mecking— Langeweg, az Olafsson—Hort és a Van de Berg—Donner játszma döntetlen. Lengyel is döntetlent játszott Ivkov ellen. A mester­­csoportban Adorján legyőzte az amerikai Denvert, Forintos pedig a jugoszláv Danovot. G­eller*—Korcsnoj mérkőzés A sakkvilágbajnokság negyed­döntőjében a Geller—Korcsnoj pá­rosmérkőzést áprilisban — május­ban rendezik, Petroszjan és Taj­­manov találkozóinak időpontja még nem dőlt el. Mint ismeretes, Petroszjan Hübner, Tajmanov pe­dig Fischer ellen mérkőzik. Lar­­sen és Uhlmann sem egyezett meg a mérkőzés időpontjában. A nem­zetközi sakkszövetség döntése szerint a negyeddöntőben a pá­rok tíz-tíz mérkőzést vívnak, s amennyiben az eredmény 5:5-re alakul, újabb négy játszma követ­kezik az első győzelemig. S ha ezek a találkozók sem hoznának elöntést, akkor sorsolnak. Karaka­s játszmája függő A cseljabinszki nemzetközi ver­seny 10. fordulójában Karakas Éva játszmája a lengyel Radzi­­kowska ellen függőben maradt. Továbbra is a szovjet Rubcova vezet 6.5 ponttal. Karakasnak 5.5 pontja van. — Öt év alatt — kérdeztem — melyik volt a legsúlyo­sabb sérülés? — Villa lábtörése — mondta dr. Monti. Jó, hogy említette ezt a ne­vet, legalább nem felejtem el bemutatni. Silvano Villa — szü­letett Villasantában, 1951. au­gusztus 13-án — a Milán leg­újabb tehetsége. A 8-as számú mezt viselő, robbanékony csa­tárért kissé pirulni kell a piros­fekete ördögök vezetőinek. Vil­lától ugyanis meg akartak sza­badulni az idény előtt, kínálták fűnek-fának, de nekűi kellett senkinek és így­­ maradt. Egy nap — milyen szép mese! — a fiatal játékos véletlenül, valaki helyett, bekerült a csapatba. És azóta „bérlete van”, vétek lenne kihagyni. Miután 5 mérkőzésen 4 gólt lőtt — és mindig a leg­jobbkor — egymás után jelent­keztek a vevők, ám a Milan most már hallani sem akar az eladásáról. Villa egyébként már el is felejtette lábtörését, ami­kor az öltöző folyosóján beszél­gettem vele a jövőről. — Egyelőre jól érzem itt ma­gam — mondta —, de ki tudja, mi lesz egy év múlva! Ez a bizonytalanság, a jövő miatti aggodalom jellemző — még a legfiatalabb játékosnál is — a profi labdarúgásra! Dr. Monti még készségesen felelt arra a kérdésre, hogy mi­lyen időközönként tart orvosi vizsgálatokat? — Én mindig kéznél vagyok, ha valakinek panasza van. Ha nincs probléma, akkor is elvég­zem a szokásos ellenőrzéseket, mert Rocco edzőnek jelentenem kell: egészséges-e mindenki és kinek milyen az erőnléte? Egyébként hathetenként veszünk vért a játékosoktól és ebből sok mindent megállapíthatunk. — Elárulná, kinek van a legjobb erőnléte a csapat­ban? — Hm ... Láthatta, hogy mindenki jó erőben van. Enél­­kül senki sem érvényesülne. A legerősebb talán Schnellinger. És Benetti. Un momento... Ki ne felejtsem Combint! Ő olyan, mint egy tank. Mint egy korom­fekete tank .. . Következik: Miért verték meg Combint? Cooptourist — Sportpropaganda A Cooptourist utazási iroda eddig is sokat fog­lalkozott a sportesemé­nyekre való s­zervezéssel. A Cooptourist nemrégen megállapodott a Sportpro­paganda Vállalattal, s így a jövőben szorosan együtt­működnek és együttesen szerveznek. Ennek érde­kében a Cooptourist sport­irodát nyitott a Népköz­­társaság útja 4. szám alatt, a Sportpropaganda helyiségében. — Legfontosabb felada­tunk a sportegyesületek utaztatása, a menetjegy­ről és szállásról való gon­doskodás, a különböző sporteseményekre való közönségszervezés — mondta Lehr György, az új sportiroda vezetője. — Milyen események­re szerveznek az idén társasutazást? — Az osztrák—magyar, a bolgár—magyar, és va­lószínűleg a francia—ma­gyar labdarúgó-mérkőzés­re, valamint a madridi ökölvívó EB-re. Az új sportirodának jó munkát és sok ügyfelet kívánunk! ­ IDEGEN I A S COWBOYOK KÖZÖTT H Színes, szélesvásznú, kétrészes amerikai film. Főszereplők: GREGORY PECK, JEAN SIMMONS,­­ CHARLTON HESTON. Il­ Gyártó: William Wyler és Gregory Peck. H Forgalmazó: United Artists. H3 Bemutató ma: január 14. Két évtized Csöndes jubileumra emléke­zünk. Húsz évvel ezelőtt szüle­tett a központi sportvezetés szerve, a jelenlegi MTS jogelőd­je, az Országos Testnevelési és Sportbizottság. Béres Tibor egyike azoknak, akik az új szer­vezet születésénél bábáskodtak, majd munkájának tevékeny ré­szese volt. Olyan emlékezésfé­lére kérjük. Elhárítja. Nem azért, mert nincsenek emlékei, hanem mert sem a történész, sem a sporttörténész szemével nem foglalhatja egybe a húsz év előtt született szervezet történe­tét, miután annak még senki sem adta értékelését. Első kapa­vágásokról a Népstadion helyén, izgalmas vidéki utakról apró történetek? Ehhez még nem érzi magát elég öregnek. S hogy a visszaemlékezés még­is megtörtént, az nem egyéb a kortárs, a sportért ma is mun­kálkodó vezető összefoglalójá­nál.­­ Az sem kevés. Sőt, lehet, hogy egy későbbi értékelés alapjául szolgálhat. Először a tényekről — Ez a szó: OTSB vegyes ér­zelmeket ébreszt. Önben is? — Amikor felhívtak, hogy az emlékeimről akarnak velem be­szélni, nyomban eldöntöttem, hogy a tényekből fogok kiindul­ni. Azokból a tényekből, ame­lyek talán húsz év távlatából el­homályosultak, vagy éppen más megvilágításba kerültek. De a tények, mindenképpen tények maradnak. — Tessék, a tényeké a szó! — Két év előkészület után, 1949 és 1950 széles körű, s bát­ran mondhatni, hogy kollektív tevékenysége után, 1951 január­jában megalakult az OTSB. A társadalmi életben is új igények jelentkeztek, s az állami veze­tés­­ ezeket az igényeket kiter­jesztette a sportra is. A szövet­ségi, az ágazati vezetés koordi­nációt kívánt, a területeken, megyékben, járásokban, váro­sokban pedig a sportnak haté­kony szervekre volt szüksége. Ez indokolta az OTSB megszüle­tését. — Csak úgy, vezényszószerű­en, mindarról, amit az OTSB te­remtett meg. Egységes bajnoki és versenyrendszer. Sportolók minősítése. Sportfejlesztési tervek. Széles körű és egymás­ra építő káderképzés. Sportpá­lyák és létesítmények, amelyek tervezésénél új vonás volt a társadalmi erők bekapcsolása. Válogatott keretek és sportolók korszerű, ciklikus felkészülésé­nek megteremtése. Sportegyesü­letek, szakosztályok mennyisé­gi fejlesztése. Egyesületen kívüli sport óriási lendülete. Nemzet­közi kapcsolataink tervszerűsé­ge. És ez mind-mind megérne egy külön tanulmányt. Egyetértünk. Korszak nyitánya Arról vitázunk, hogy lehet-e, kell-e jubileumról beszélni, vagy inkább egy korszak nyitányáról, amely­­ ma is tart. A szocialis­ta sportmozgalom felépítésének e szervezet, illetve e szervezet koncepciója jelentette a nyitá­nyát. — Én ezt úgy fogalmazom, hogy 1951-ben a társadalmi, gaz­dasági, politikai változások nyo­mán megváltozott a testneve­lésről, sportról alkotott felfogás is. Megváltoztak az igények és megváltoztak a lehetőségek is. — Államosították a bányákat, az üzemeket, s új bázisok, új mecénások léptek ezzel a po­rondra. Ez történelem, amely­nek hatása a sportban is azon­nal érződött. Nem egyes gyár­­tulajdonosok kedvtelése volt többé, hogy támogatja-e a sportot, vagy sem. Falun nem a kocsmáros jókedve, vagy for­galma, hanem a termelőszövet­kezetek, gépállomások hozzájá­rulása alapozta meg a sport lé­tét. A sport állami fontosságú ügy lett, amely a nemzeti jöve­delem elosztásából is részesült. Magyarországon korábban is szerették a sportot (ez is meg­érne egy külön beszélgetést!) adva voltak tehát a sportért dol­gozni akaró serény, bátran mondhatom, hogy tízezrek, akik­nek munkájára támaszkodott az OTSB.­­ Mindezekből, azt hiszem, világosan kiderül, miért tekin­tem én az OTSB-t, annak főbb elgondolásait egy korszak nyitányának, mert a főbb elkép­zelések megvalósultak és a je­len munkájának is alapját ké­pezik. És a hibák? — Hogy mégis vegyes érzel­meket ébreszt ez a szó: OTSB? Úgy gondolom, illik erről is be­szélni. Sok minden bírálható az OTSB tevékenységében, amely, egyrészt az akkori politikai lég­körből is adódott. Túlzottan megnőtt a sport jelentősége, a sport hivatott volt ellensúlyozni más hibákat. Ez, no meg a sportsikerek, elbizakodottságot eredményeztek. A koncepciózus, központi akarat érvényesítése közben jelentkeztek a túlzások. A személyi hatalom sokszor a testületi vezetést is elnyomta. A tömegsport szervezésénél meg­sértettük az önkéntesség elvét. Az OTSB működésében hiba volt az egyesületi érdekek fi­gyelmen kívül hagyása. Beszél­nünk kell a szovjet példáról is. Azokban az években nyűgözte le a világ közvéleményét, s ter­mészetesen bennünket is a szovjet sport grandiózus ered­ménysorozata. Tiszteltük eze­ket az eredményeket, s érde­kelt, hogyan, milyen keretek kö­zött érték el. Így történt meg, hogy a formák iránt érdeklőd­tünk, részben mert könnyebb, másrészt, mert ez akkor diva­tos is volt. — A lényeg: nem az OTSB célkitűzése volt rossz, hanem a hibák. Az OTSB-korszakhoz a magyar sport sikeres időszaka társul és nemcsak az élsport si­kereire gondolok, hanem a tö­megsport sikereire, sportágak elterjedésére.­­ Mégsem szeretnék valami hamis nosztalgiát ébreszteni. A társadalmi fejlődésnek a sport­­mozgalom is része, a fejlődő világban fejlődő módszerekkel kell dolgozni. Visszaemlékezni csakis úgy lehet, hogy az ember felsorolja az eredményeket és a hibákat. S ha azt mondom, hogy a húsz év előtti koncepció pozi­tív volt, ez sem nosztalgiát, sem megnyugvást nem jelent. Csak a tényeket, amellyel tartozunk a jelennek és még inkább az utá­nunk jövő nemzedéknek. — Egy valamit még búcsú­zóul, amit az OTSB-korszak részvevőitől fenntartás nélkül át lehet venni: a hivatástudatot. A végére egész derék vissza­­emlékezés kerekedett a ténysze­rűségekből. Azt mondja Béres Tibor, hogy ez természetes is, a tények a legmegbízhatóbb em­lékeink. Réti Anna i­­ FŐVÁROSI VASIPARI VÁLLALAT felvételre keres különböző telephelyeire: géplakatos, a­ttmegy eMternói'°s' zros’ ,émön‘ő* ^VVjV'^V*XvV*^' gépformázó, TMK villanyszerelő 'V^V’*i*II­ V^VV''|' szakmunkásokat, öntödei segédmunkásokat, **.*.*«*.*.**.*.**.* •* . . . », JV'.VV.&VV'.V*/' magkeszitőket, éjjeli rámolókat, öntvénytisztítókat, •JvjJff'’ raktári segédmunkásokat, női betanított segédmunkásokat, •V* takarítónőket, tehergépkocsi-vezetőket, valamint portásokat. Jelentkezés: Bp. XIII., Botond u. 10. Munkaügyi o.

Next