Népsport, 1971. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-14 / 11. szám

N­ ■ Mm­a Népsport A MAGYAR TESTIVELÉSI ÉS SPORTSZOVETSEG LAPJA csütörtök, 1971. január 14. ♦ Ára: 1 forint ♦ xxvn. évfolyam, 11. szám ............................................................................................................. ' '"'"w /js~0i Eltűnt sportkörök nyomában SS * Hegyre föl, völgybe le... LÁTOGATÁS DIÓSGYŐRBEN Hatalmas csataki­áltás rázta meg a levegőt, amikor beléptem a tornaterembe. Ádáz küzdelem folyt faltól falig. Fenn a galéri­án több tucat néző bíztatta a küzdőket. Udvarev és Sikora kü­lön versenyt futott, és a jobb­szélső lett a győztes. — Kicsi (ez Udvarev becene­ve), te csaltál, nem bújtál át az Indulásnál Vass lába között! — vádolt a vesztes. — Jó, a­kkor megismételjük — döntötte el a vitát az edzést ve­zető Tóth József. És újra kezdődött a játék. Most Sikora nyert. Ekkor vi­szont a többiek reklamáltak. A bordásfal melletti kispadon Ma­­thesz Imre szemlélte fiait. Mellé­­kuporod­tam, s most már együtt figyeltük az egyre vidámabb hangulatban hancúrozó társasá­got. — Sajnos, „sérült” vagyok —­ mondta Mathesz —, ballábam­ban reumatikus fájdalmakat ér­zek, nem bírok mozogni. Nem tudom mi lenne velem, ha még játékosként szerepelnék. A teremben változott a kép. Néhány segédeszközt cipeltek be a fiúk, a szertárból. Aztán meg­indultak hosszú, tömött sorban, átröppentek egy lovon, bukfen­ceztek a szőnyegen, majd „le­gyűrték” a svédszekrényt, utá­na még két gát következett. Mindezt pillanatok alatt, pergő ritmusban, nagy intenzitással. Pihenésképpen néhány perc ko­sárlabda. A kimaradt ziccereket látva, egyik néző lekiabált: — Gyerekek, nem lehetne ezt is lábbal csinálni? Amíg gyötörték egymást a já­tékosok, Mathesz Imre beszámolt az eddig elvégzett munkáról. — A múlt hétfőn kezdtük az előalapozást, s fokozatosan ter­heltük a gyerekeket. Az első há­rom nap egy-egy edzés volt a szabadban. Először 50 percig gyakoroltunk, utána 10—10 perc­cel „bővítettünk”. A legnagyobb táv eddig 5500 méter volt, bár terveink szerint kilenc kilomé­ternél többet nem futunk. Csü­törtökön, pénteken, szombaton napi két foglalkozás szerepelt műsoron, délelőtt teremben, dél­után kinn a terepen. Harsant a sípszó, a játékosok félredobták az ugrókötelet, Tóth József át­adta a lihegő együttest Mathesz Imrének. Pillanatnyi csend, az edző halkan mondta: — Kijelölöm a négy csapatot, egy kis játék következik. Elszabadult a pokol, a meglett fiatalemberek, olyan vidám in­dián táncba kezdtek a bejelentés­re, hogy még ... — Kovács bemehet — mondta az edző. — öregebbek abbahagyhatják — hangzott rögtön a „tömeg­ből”. S már felállt a pályán a két csapat. Sáfrány, Földesi, Oláh, Gergely az egyik oldalon. Gál, Horváth, Kolláth, Csukány a másikon. — öt, négy, három, kettő, egy, zéró — min­t az „Orionnál”. S középen táncolt a labda. A Föl­­desi féle ificsapat lendületes rohamokat vezetett, s rögtön megszerezte a vezetést. Végül mégis a melegítőben játszó öre­gebbek győztek. Aztán követke­zett a másik két csoport. Siko­ra, Veréb, Vass, Hajas, az ellen­fél pedig Bencze, Gass, Udvarev és Fekete. Micsoda összecsapások, belemenések. Test-test elleni küzdelem a javából! — Tornateremben kellene megrendezni a bajnokságot, itt sokkal merészebben játszanak a fiúk — mondta egy szikrázó be­­lemenés után az edző. Sikoráék nyertek, s aztán a két győztes játszott egymás ellen. Az azna­pi bajnokságot végül is a bal­szélső által vezetett gárda sze­rezte meg. Az edzés végeztével még Gass, Földes­, Oláh és Ger­gely (együttvéve sincsenek nyolcvan évesek) ott maradt kü­­lönórázni, míg a többiek fürödni indultak... Néhány perccel múlt három­negyed egy, amikor a DVTK- stadion elől kigördült az együt­test szállító autóbusz. Miskolc- Tapolcára a Lenin Kohászati Művek Éjjeli Szanatóriumába tartott a csapat. Kiadós ebéd következett, majd pihenni tért a társaság. Kivéve Oláh Ferit és Gergelyt, akiket megkértem, hogy mondják el véleményüket az alapozásról (mindketten elő­ször vesznek részt ilyen mun­kában az első csapatnál.­ — Nagyon jól érzem magam — kezdte Oláh. — Erős az edzés, de ki lehet bírni. S az ígéretek szerint a java még hátravan. — Eddig jól bírtam az iramot — vette át a szót Gergely —, s remélem nem lesz baj az elkö­vetkezendő napokban sem. Sze­retném a balhátvéd-posztot meg­pályázni, s mindent megteszek, hogy ez sikerüljön. Mathesz Imre végszóra érke­zett, s néhány biztató szó után, pihenni küldte két ifjú játéko­sát. Kettesben maradtunk az edző­vel, aki beszámolt a további programról. Elmondta, hogy hétfőtől háromhetes edzőtábor következik, napi két edzéssel, és igen kemény munkával. Egyelőre túralehetőség nincs, hazai környezetben igyekeznek felkészülni. Sajnos, a beígért új sportcsarnokot ed­dig még nem kapták meg. Pe­dig nagy szükség lenne rá, hogy ideális környezetben tud­ják végezni az erőfejlesztő és technikai gyakorlatokat Ha to­vábbra sem megy, akkor marad a diósgyőri kis tornaterem. (Idő­közben jött a hír, az új sport­­csarnokot megkapta a DVTK. A szerk.) Aztán, kicsit előrekalandozott a beszélgetésünk. Azon kaptuk magunkat rajta, hogy a tavaszi összeállítást mérlegeljük. Ele­get téve az edző kérésének, er­ről nem ejtek szót, hadd készül­jenek a fiúk nyugodtan, és ver­senyezzenek a bekerülésért. A végső szót úgyis ők mondják ki a formájukkal... Negyed négyet mutatott az óra, amikor megjelentek a játé­ Hajas­kosok az üdülő halljában. Egyik­­másik nagyokat ásított, volt aki­nek kétszer is kellett szólni, hogy ébresztő. Az autóbusz elvitte a társasá­got az egyetemváros mellett kezdődő útig. Itt a játékosok ki­szálltak, és nekivágtak a hegy­nek. Az autóbusz lassan követte őket. Egyedül Gál nem vett részt a délutáni edzésen, meghű­léssel bajlódott, így a kocsiból szemlélte társait. Megkapó lát­ványt nyújtott a piros melegítős, színes sísapkás csoport a havas úton. Mathesz elégedetten szem­lélte a stoppert, mert a játékosok jó iramban hagyták maguk mö­gött a kilométereket, ötezerhat­­száz méter után ismét buszra szállt a társaság, s néhány perc múlva befutottunk a diósgyőri stadion elé. S az edző is­mét kipipált egy napot az edzéstervből. Boross Dezső Horváth Gál Gass Sikora Mi van öcskös? Mintha csak ezt kérdezné Almássy Zsuzsi barátságos hajhuzigálással a „hecc kedvéért** térdre ereszkedett Vajda Lacitól. Amihez egyébként Vedresné Berecz Ilona és Sugár István is asszisztál. Vagyis: a férfi és a női egyéni, valamint a jégtánc bajnoki cím védőit látjuk a képen a csütörtökön kezdődő országos felnőtt műkorcsolyázó- és jégtáncbajnokság rajtja előtt. (Geleta Pál felvétele) (Cikkünk a 4. oldalon) Alser, Johansson vagy Bengtsson? CSÜTÖRTÖKÖN FALKENBERGBEN: Svédország—Magyarország Európa Liga-mérkőzés A svédeknek évtizedekig nem volt kiemelkedő asztalitenisze­zőjük — csupán 1931-ben a bu­dapesti VB-n „csúszott be” férficsapatunk a második helyre —, 1945 után azonban már sok világklasszissal rendelkeztek. Sorrendben: Flisberg, Grive, Mellström, Karsson, Borg, Al­sér, Johansson és Bengtsson. Közülük hárman még mindig az élvonalban játszanak és ez most nyilván gondot is okoz Falkenbergben Bérczik Zoltán­nak. Nem tudni ugyanis, hogy Alsér, Johansson és Bengtsson közül melyik két versenyző áll asztalhoz férfi egyesben a csü­törtökön sorra kerülő Svéd­ország—Magyarország Európa Liga mérkőzésen. Hogy ki lenne nekünk a könnyebb ellenfél? Erre a kérdésre nem lehet ha­tározott választ adni. A három svéd játékereje ugyanis teljesen egyforma. Alser és Johansson sokszoros Európa-bajnok, Bengtsson a legutóbbi liga­mérkőzésen legyőzte mind a két magyart, mit lehet itt kívánni? Legfeljebb azt — ha őszinték akarunk lenni —, hogy a kapi­tányuk ne találja el a legjobb összeállítást. És ebben nincs is malícia, csupán nagyon szeret­nénk győzni ott a távolban. Mert nem kis tétről van szó. Magyarország csapata még soha nem állt olyan közel az Európa Liga végső győzelméhez, mint most. E rangos — ma már a VB és az EB után a legfontosabb — viadal 1970—71. évi mérkőzé­sein sorra aratta értékes győ­zelmeit — többek között a Szovjetunió, Anglia és az NSZK ellen — s csakugyan ott áll a siker kapujában. Meg lehet botlani, mielőtt be­lépne? Igen. Mert ez a csütörtöki svéd együttes papíron legalább olyan jó — ha nem jobb —, mint a mi gárdánk. Nézzük csak rész­letesebben: Alsér és Bengtsson — vagy Johansson — legalább egy-egy győzelemre képes. Nagyszerű az Alsér, Johansson férfi páros — hajszállal jobb, mint a mi kettősünk —, ez már három mérkőzés. Ha a női egyes és a vegyes páros közül csak egyet nyernek — 4:3-ra kikap­tunk. Ezzel szemben, az utóbbi idő­ben remek formában játszó Klampár és Jónyer szerintünk nyer két mérkőzést. Ehhez hoz­zájöhet még Kisházi győzelme Anderssonnal szemben és bí­zunk a Jónyer, Magos vegyes­párosban is. Lehet itt jósolni? Ugye nem! Legfeljebb latolgatni az esélyeket. Nem beszéltünk még a svéd női versenyzők múltjáról. Pon­tosabban: nem sokat lehet be­szélni róluk. 1945 előtt jóformán nem volt ismert játékosuk, az első igazán tehetséges lány a „szőke szépség” Neidert, aki ma is képviseli színeiket­­ Anderssonnal, aki azért valami­vel jobb versenyző. És még idézzük fel az eddigi két Európa Liga-mérkőzést: Svédország—Magyarország 5:8. Stockholm, 1969 (Jónyer Alsért, Kisházi Neidert győzte le). Magyarország—Svédország 4:3. Budapest, 1970 (Alsér és Johans­son helyett Bengtsson és Person játszott). Mi lesz a harmadikon? Tessék könnyebbet kérdezni! Hogy azért illik valamit jó­solni? Rendben van, a tipp: 4:3. Csütörtökön este a tudósí­tásból majd kiderül, kinek a javára. Most még csak annyit: Begt Grive, a svédek egykori kiváló játékosa jelenleg a stockholmi televízió egyik legnépszerűbb riportere, az ot­tani Vitray. Csütörtökön ő köz­vetíti a mérkőzést. Jó lenne, ha egy kicsit dühöngetne Alsérék játéka miatt. Ugye, ebben sincs rosszindu­lat? (hámori) Johansson szomorú, Alsér vidám. Lehet, hogy már közölték velük az összeállítást? Csúccsal kezdődött a kétnapos gyorskorcsolyázó­verseny Szerda este a Műjégpályán ol­vadáspont körüli hőmérséklet­ben, de jó jégen, csúccsal kezdő­dött a Magyar Jégsport Szövet­ség kétnapos gyorskorcsolyázó­versenye. Az 500 méteres férfi sprintverseny első­ futamát a csúcstartó dr. Martos Mihály nyerte. A következő párban a 25 éves Tölgyesi János aránylag lassúbb (10.4-es) kezdés után fo­kozatosan lendült bele. Ezúttal jól is hajrázott, s egy tizeddel megjavította a belföldi rekordot. (A külföldi csúcsot Martos György 42 másodperccel tartja.) Először futott 50 másodpercen belül az ifjúsági Dénes Zsuzsa. Szünet után a másik sprint­számban is Tölgyesi bizonyult a leggyorsabbnak. A nőknél Ihász­(Foly­tatás a 2. oldalon) ­ Mai számunkban Nagy és Fister a má­sodik vonalban (2. oldal) Labdarúgó klubcsa­pataink nemzetközi szereplése (3. oldal) Egy hét a vörös-fekete ördögökkel (4-5. oldal) A Népsport Zalában (5. oldal) Egy csendes jubileum (5. oldal) Szapporóban az olim­piai előkészületek a befejezés előtt (8. oldal)

Next