Népsport, 1971. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-14 / 11. szám

I . Csütörtök, 1971. január 14. LABDARÚGÁS ♦ ATLÉTIKA ♦ KÉZILABDA ♦ KORCSOLYÁZÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ ATLÉTIKA ♦ KÉZILABDA ♦ KORCSOLYÁZÁS Kinek lesz síkos a jég? Egy kis „bemelegítést" a műkorcsolyázó-bajnokság előtt bűröznek és az óra mutató­ját figyelik ... Gondosan raj­­zolgatják a jégre a kötelező fi­gurákat, és az óra mutatóját fi­gyelik ... Az edzésidő „Licen­­tizett” s ma az óra mutatója a legnagyobb ellenfél. Csütörtöktől kezdve máskép­pen lesz. Akkor rajtol az 1971. évi országos felnőtt műkorcso­lyázó és jégtáncbajnokság és már farkasszemet néznek egy­mással az ellenfelek. Hogy egé­szen pontosak legyünk­­ a he­lyezésekért. Mert a Kisstadion­ban tavaly óta a helyzet válto­zatlan: a bajnoki cím védőit aligha fenyegeti az ezüstérem „veszélye”... GD A Rákóczi úton Zugló felé igyekszik a 7-es busz. Egy bar­na hajú lány teljes elmélyült­­séggel olvas. Almássy Zsuzsi. A Kisstadionba igyekszik. Fárad­tak a vonásai. Megnyúlt az arca. — Három vizsga van mögöt­tem, már csak kettő maradt a VB utáni időre. Leugrottam né­hány napra Kaposvárra pihenni egy kicsit. A lovaglás kitűnő ki­­kapcsolódás volt! Most folyta­tom a felkészülést. Nem sze­retném, ha nagyképűséggel vádolnának, de az az igazság: a richmondi fedett pálya után ne­héz újra megszokni a nyitottat. Itt valahogy nem úgy mennek az ugrások, ahogy szeretném ... Egy kis lámpaláz is ez, vi­gasztalom. Igaz, hogy nincse­nek itthon nagy ellenfelei, de a magyar közönség már régen látta a jégen... — Éppen ez az — folytatja. — Tavaly a bajnokságon többet vártak tőlem, s csak azt ígérhe­tem, hogy most mindent feled­tetek! Percek múlva karcsún — va­lóban lefogyott! — fekete mez­ben már rajzolja is a többi lány között az ellenhármast. A női versenynek most már csak egy kérdőjele maradt: kié lesz az ezüstérem? Wágner Zsó­fia, Homolya Zsuzsa és Halász Ildikó egyaránt pályázik meg­szerzésére ... () Vajda Laci kitűnő hangulat­ban készülődik. A kisebb sérü­léstől eltekintve, jól sikerült richmondi edzőtáborozás van mögötte, új kürjében 15 dupla ugrás szerepel. Sőt, a zürichi EB-re tartogat még egy megle­petést is: külsőről ugrott tripla Lutzot, amire a „nagy Jackson” óta még senki sem vállalkozott. A Teleki Blanka gimnázium igazgatója, Virág István minden segítséget megad ahhoz, hogy a tanulás is jól menjen. Miért is ne örülne hát az életnek, a jégnek? — Odakint kegyetlenül „gyúr­ták” a kötelezőket, meg a kürt is — újságolja. — Úgy érzem, hogy javultam mind a kettőben. Főleg az ugrásokban hívta fel a műhelytitkokra a figyelmemet Gerschwiler mester! Nő ez a kis legény — s nő­nek vele együtt az ambíciói is. Ami egészséges, sőt elengedhe­tetlen, ha előre akar jutni a nemzetközi mezőnyben! GD A jégtáncosok mozgalmas he­teket zárnak. Hiába, minden kezdet nehéz — márpedig az új szabályok szerinti pontozás szi­gorúnak ígérkezik, s ezért sok „retusálás” a hajrára maradt! — Az új kürünk első két ré­szével nem volt baj, de a régi kálinkéval annál több! — sóhaj­tozik Berecz Ili Sugár Pistával egyetemben. — Sok volt benne az ugrásnak minősülő elem, így hát minden mozdulatot „levit­­tünk” a jégre. Meg aztán az is kiderült, hogy az egyénileg al­kotott új kötelező tánc, a polka zenéje nem volt megfelelő. Hoz­tunk tehát Varsóból egy eredeti polkát... Szerencsénk, hogy ott volt a versenyen a jégtánc ki­tűnő nemzetközi szakértője, az angol Demmy ... A szigetország szakemberei, mint a klasszikus jégtánc neves képviselői, komoly segítséget adnak. Roy Callaway most bú­csúzott el a Regőczy, Sallay kettőstől. S gondosan, pontosan készült a másik tehetséges, fia­tal tánckettős, Blahó Ági és Lé­­nárt György is. Szép verseny Másfél hónapos téli versenysorozat Február 28-án kezdődik a mezei idény Mi újság az atlétáknál? Már csak két hónap van hát­rá, közeledik a szófiai fedett­pályás atlétikai Európa-bajnok­­ság. Az új évben a versenyzést ugyan elsőnek — már a hét vé­gén — a fővárosi középiskolások kezdik meg, de nemsokára kö­vetik őket az élvonalbeliek is. A Magyar Atlétikai Szövetség és a Bp. Honvéd közösen ja­nuár 30-tól március 14-ig tartó, tehát másfél hónapos verseny­­sorozatot írt ki, amely válogatott versenyzőink felkészülését se­gíti az EB-re, de az egyesületi versenyek révén lehetőséget ad a többi atlétának is az indulás­ra. A sorozat egyes versenyeit különböző helyeken, így a Tüzér utcai csarnokban, a Játékcsar­nokban, a Kisstadion és a tatai tábor futófolyosóján, továbbá a Népstadionban a szabadban ren­dezik meg. A műsort már össze­állították és rövidesen kijelölik az egyes versenyek pontos szín­helyeit. A hazai sorozat mellett az EB-jelöltek az idén is részt vesznek néhány külföldi fedett­pályás versenyen. A csepeliek „újítanak’* Hogy a tél ellenére is élénkül az atlétikai élet, annak egyik bizonyítéka: január kezdetétől a budapesti szövetségben már nem kéthetenként, hanem is­mét minden hétfőn este tarta­nak megbeszélést a szövetség vezetői a szakosztályok képvi­selőivel. Készítik elő az új idényt, a mezei műsort már összeállították és az elmúlt hét­főn hozzáfogtak az egyesületi pályaversenynaptár részletes ki­dolgozásához. A mezei idénynyitót február 28-án — a hagyományokhoz hűen — a Csepel SC rendezi. A csepeliek életrevaló újításon tö­rik a fejüket. Azt tervezik, hogy az igen sok számot egyszerre két pályán rendezik és ebben az esetben a „maratoni” műsor le­bonyolítására két óra elegendő lenne. Érthető, hogy az elgondo­lás máris sikert aratott. Március 7-én kerülnek sorra a budapesti körzeti és a járási mezei bajnokságok. Március 14-én a Bp. Spartacus rendez országos versenyt, egy héttel később, 21-én a Budapest-baj­­nokság következik, s a legtöbb megye is ekkor rendezi bajnok­ságát. A fővárosi viadal műsora annyiban változott, hogy a fel­nőtt férfiak távját 8 km-re emelték.­ Március 28-án a mart­fűi országos verseny szerepel a naptárban, majd az idényt áp­rilis 4-én Budapesten az orszá­gos bajnokság zárja le, szín­helyéről még nem történt vég­leges döntés. Elkészült az NB I B beosztása Helyesléssel találkozott a MASZ elnökségének az a hatá­rozata, hogy az NB I létszámát az idén átmenetileg tizennégyre emeli. A feljutásban érdekeltek mind vállalták az osztályozót, így tehát Somogy és Csongrád férfi-, illetve Szabolcs és Bács női csapata az NB I tizennegye­dik helyéért osztályozót vív, en­nek időpontját és színhelyét később állapítják majd meg. A szövetségben elkészítették az idén már háromcsoportos NB I B beosztását. Egyelőre besorolták az osztályozók részt­vevőit is, közülük a győztes ter­mészetesen nem itt, hanem az NB I-ben szerepel. A beosztás a következő (csoportonként a két elöl álló rendezi a két for­dulót): Keleti csoport: Férfiak: Békés, Salgótarjáni Kohász, Szabolcs, He­ves, Balassagyarmati SE, Bp. Vö­rös Meteor. Nők: Békéscsabai Dó­zsa, Salgótarjáni Kohász, Sza­bolcs, Borsod, Balassagyarmati SE, Bp. Vörös Meteor. Közép csoport. Férfiak: Szol­nok, BKV Előre, Pest, Csongrád, Vasas Izzó, Zalka FSE. Nők: MAFC, MTK, Bács, V. Izzó, Bp. MEDOSZ, Bp. Spartacus. Nyugati csoport. Férfiak: Vi­deoton, Győri Dózsa, Somogy, ■ Vas, Bakony Vegyész, Tatabányai Bányász. Nők: Videoton, Győri Dózsa, Somogy, ZTE, Bakony Ve­gyész. A Ganz-MÁVAG férficsapata a Közép és Nyugati csoport közül hatodikként abba kerül, amely­ből az osztályozó győztese az NB I-be jut. Világszámok a ligetben! SPORT, ÜGYESSÉG, BÁTORSÁG! A ma esti gálaműsorral meg­­nyilik fővárosunk egyik impozáns létesítménye, a Fővárosi Nagy­cirkusz. Világszámokból összeállí­tott műsor köszönti a negyven­­millió forint költséggel épült léte­sítményt és nem utolsósorban az évek óta attrakcióra váró buda­pestieket és a főváros vendégeit. A világ minden tájáról hazatért Jászai-díj­asok és a Művelődésügyi Minisztérium nívódíjasai bizonyára estéről estére előadásonként 2000 nézőnek nyújtanak káprázatos mű­sort, kikapcsolódást. (x) lesz...­ Be is fejeznénk ezzel ezt a kis bajnoki „bemelegítést” , ha nem volna még egy páro­sunk is. Mert van, ugyebár egy újjá alakult kettős: Farkas Évá­val az idén Kility Gábor lép a pontozók és a közönség színe elé. Ennek ellenére a Kisstadion­ban mégiscsak változatlan a helyzet: ezúttal is csak a pon­tozók, azaz a 4-es „érdemje­­gyek” lesznek az ellenfeleik... Mert ennél alább nem adják az első osztályú bajnoki címet! Na és a jég? Ez az örökös „főszereplő” s egyben rettegett ellenfél? Vajon kinek lesz síkos az idén? Ruszkai Katalin 1971 - MUNKAÉV Kézilabdás feladatok az olimpia előtt Edzőtáborban a férfiválogatott .. .Varga saját palánkja alól indít. Takács elviharzik a bal szélen, egy cseles bejátszás, s Vass kezében a labda ... „Har­lemi” trükk, balerinamozdulat és máris az ellenfél kosarában a labda! Na, persze, nem megy ez mindig ilyen gördülékenyen, hi­szen nem kosarasokról, hanem a férfi kézilabda-válogatott tag­jairól van szó, akik a kétórás erőnléti edzés után mintegy le­vezetésképpen röpke háromne­gyed órát kosaraztak a Játék­csarnokban ... Magasságukkal nem is lenne különösebb hiba, de mintha zavarná őket, hogy a labda egy kicsit „megnőtt”, s a kosár nem­­ kézilabdakapu nagyságú. Amíg a parkettán négy cso­portban ádáz csata folyik, jut idő egy kis beszélge­tésre a mesterrel, Albrecht Mik­lóssal. — Rendkívül kemény munka­év következik — mondja a ki­tűnő szakember, aki ezúttal nyolcadszor kezdi az alapozó munkát a válogatott irányítója­ként. — Ezt próbáltam vázolni azon a megbeszélésen is, ame­lyet a közös munka megkezdése előtt tartottunk. Itt búcsúztunk el attól a hat játékostól, akikre ebben az évben nem számítunk, mert nem illenek bele az olim­piai felkészüléssel kapcsolatos elképzeléseinkbe. A többiektől azonban maximális erőbedobást, kifogástalan hozzáállást kér­tünk. Erre az ő részükről ígé­retet is kaptunk. — Milyen feladatokat tűz já­tékosai elé az olimpiát megelőző esztendőre? — Rendkívüli hátrányt jelen­tett a csapatnak, hogy a véde­kezés túlságosan „finom” volt, még a megengedett keménysé­get sem tudtuk „produkálni”. Nos, ezen a téren kell feltétle­nül előrelépnünk. Először álta­lános erőfejlesztés lesz műsoron, majd áttérünk a speciális gya­korlatokra. Igyekszünk a csapat gerincét kialakítani, s az állan­dó játékosokat minél jobban összedolgozni. Természetesen nem feledkezünk meg a kiegé­szítő emberekről sem, mert jó cserejátékosra mindig szükség van! — Taktikai vonatkozásban milyen változtatásokat tervez? — Sok újdonságra nincs szük­ség, inkább a régit szeretnénk tovább csiszolni. Főleg a páros játékelemek begyakorlása kerül előtérbe. Egy jó szélső — sokat mozgó beálással, vagy „bombázó” át­lövővel — mérkőzéseket dönt­het el. Persze, ehhez a szóba kerülő játékosoknak szinte egy­más gondolatát is ismerniük kell! — Milyen programot állítot­tak össze erre az esztendőre? — Az alapozást részben kö­zösen, részben a klubokban végzik a kerettagok. A felké­szülés tulajdonképpeni első vizs­gájára már márciusban sor ke­rül, a négy mérkőzésből álló NSZK—holland túrán. Június 29-től július 4-ig rendezik a ha­gyományos Jugoszlávia Kupa küzdelmeit Rijekában. Szeptem­ber első napjaiban lesz a mis­kolci sportcsarnokban a sportág legjelentősebb hazai eseménye: a hatos torna az NDK a jugo­szláv, a csehszlovák, a holland és két magyar válogatott rész­vételével. Az év utolsó két hó­napja is zsúfolt, mert előbb Bécsben játszunk két mérkőzést az osztrákokkal, majd részt veszünk a Kárpát Kupa mérkő­zéssorozaton. Decemberben Svájc válogatottját fogadjuk a Játékcsarnokban, majd az NDK nagyszabású tornáin következik, amely előreláthatólag olimpiai­­főpróbának is beillik majd. Beszélgetésünk közben a játé­kosok alaposan belelendültek, Albrecht Miklósnak kétszer is figyelmeztetnie kellett őket, hogy közeledik az ebéd ideje. Búcsúzóul még elmondta a dél­utáni edzés műsorát: 3 km fu­tás a Népstadion környékén, egy óra erőfejlesztés a kondi­cionáló teremben, majd másfél óra foci olyan edzőpályán, ahol csaknem térdig ér a hó ... — Ez sem egy utolsó erőnlét­­javító dolog — jegyezte meg kis mosollyal az edző. Serényi Péter A férfi kézilabda-válogatott­ban az elnökség múlt heti dön­tése alapján a következő játéko­sok kaptak helyet: Horváth J., Bartalos, Szabó L. (kapusok), Simó, Marosi, Stiller, Takács,­­ Varga, Vass L., Ágoston, Káló, Harka, Szabó I., Tobak, Csík, Zalai, Adorján, Koleszár (me­zőnyjátékosok). HÁMORI TIBOR EGY HÉT A VÖRÖS-FEKETE ÖRDÖGÖKKEL 4 . Dr. Mónti esetei A Milánó Inter rangadón, a kiapadón egy magas, fekete ha­jú fiatalember ült Nereo Rocco edző mellett. Amikor valaki el­terült a földön, a bíró Intésével egyidőben felugrott, rohant a pályára, mintha valakivel 100 méteren versenyezne. Az a san­da gyanúm azonban, hogy dr. Giovanni Monti nemcsak a csa­pat orvosa, hanem az edző lé­lektani segítőtársa is. Folytonos rohangálása persze olykor ko­mikus látvány volt, hiszen a legtöbbször hiába törte magát. Mire a tett színhelyére ért, a „sérült” játékos feltápászkodott, tovább bicegett és legfeljebb ká­romkodott, mert a bíró szerinte nem adott neki megfelelő elégté­telt. Monti dr. pedig bandukolt vissza a kispadhoz, közben le nem vette a szemét a játékról, hátha egy parázs jelenet követ­kezménye ismét a pályára szólítja. Ami azt illeti, ez a rokon­szenves fiatalember — a sok „üresjárat” ellenére is — gya­korolhatta hivatását. Az első fél­idő 35. percéig szép csendben zajlott minden, ám ettől kezdve a csontzene nem éppen fülbe­mászó melódiájától volt hangos a San Síró. Mint a ledöntött tekebábuk, úgy dőltek a játéko­sok, s utána mintha egy auto­mata állította volna fel őket. A legközelebbi edzésen meg­kerestem dr. Montit, akit Gio­­vanni Scotti professzor társasá­­gbba­n találtam. — Én megyek — mondta a professzor —, csak beszélgesse­nek nyugodtan. — Maradjon még — kér­tem. Árulja el, milyen sze­repe van a csapatnál? A professzor összenézett Mon­tival, mintha tőle kérne enge­délyt a nyilatkozathoz: — Azt hiszi, pszichológus va­gyok? — kérdezte. — Nem, uram, én csak magánemberként tartózkodom itt. Szeretem a lab­darúgást, ősrégi Milan-szurkoló vagyok, s szívesen beszélgetek a játékosokkal. Ennyi az egész. — Szóval szívesen beszél­get velük. Megint Montira nézett. — Igen, de nem vagyok pszi­chológus, ismétlem! — Érdekes — jegyeztem meg. — Én ezt a szót ki sem ejtettem a számon. De ha már így történt: ilyen nincs is a csapatnál? — Nincs — mondta dr. Monti —, amióta Rocco az edző, nincs, ő ugyanis csodálatosan tud bán­ni a játékosokkal és semmit sem enged át másnak. — Nézze — szólt ismét Scotti professzor —, néha azért eljá­runk pszichológushoz. De csak egy-egy játékossal. Ha úgy lát­juk, hogy valakinek szüksége van „lelkizésre”, ám legyen! Nagy nehezen elárulták tehát, hogy a lélektani munkának is komoly szerepe van a felkészí­tésben, a mérkőzések előtt. Pro­fesszor Scotti búcsúzott, dr. Monti azonban még a rendelke­zésemre állt. — Mióta az AC Milan or­vosa? — Öt éve. — Mindenhol ott van? — Igen. Nincs olyan edzés és mérkőzés, hogy ne lennék a fiúk közelében. Sőt, ha egy mód van rá, még a De Martino-csapattal is vagyok. — Sokat fut a meccseken? Hányszor kell a kispadról felugrani 90 perc alatt? — Ez a mérkőzés keménységé­től, a játékosok harci kedvétől függ. Van, amikor le sem ülhe­tek. Én egyébként azonnal a helyszínre megyek, ha valaki el­esik, s a bíró engedélyt ad az ápolásra. Legfeljebb hiába ro­hanok. Még mindig jobb, mint­ha elkésnék. Minden sérülésnél fontos a gyors beavatkozás. — Buenos Aires-re emlék­szik? — Lehet azt elfelejteni? — Combin kívül még kit vertek meg? — Pratit. Erre van néhány bi­zonyítékom. Mutatok egy képet, amelyen Manera lába Prati de­rekán látszik megpihenni. Ezt még lekapta a fotós, de azt már nem, hogy játékosunkat fejbe is verték, s kidobták a pályáról. Tresoldit például elsősegélyben részesítettem éppen, amikor jött a hírhedt Poletti és lábával „tá­mogatta” meg a félholt fiú ge­rincét. Nagyon gyenge vigaszunk volt, hogy a döntő után Suarezt 30, Manerát pedig 20 bajnoki mérkőzéstől eltiltották, mert túl drága árat fizettünk ezért a si­kerért. Csapatunk szinte meg­tizedelve tért haza, s úgy ké­szült a bajnoki fordulókra. — A keményebb játék több sérülést okoz? — Nem, a durvaság okoz sok sérülést. A keménységet meg lehet szokni. A Milán—Inter rangadón csak azt láttam, hogy a 27 éves Ro­­sato összeesik, mint egy lisztes­zsák. Dr. Monti egy pillanat alatt ott termett, rövid ideig kezelte, majd a kitűnő védőjá­tékos — aki előzőleg egy másod­percre sem hagyta őrizetlenül az Inter középcsatárát, a Bonin­­segna helyett játszó Reifet — megrázta magát és visszaállt a „csatába”. — Mi történt tulajdonkép­pen? — Rosatót fejbeütötte valaki — magyarázta utólag az orvos. — Hogy ki, arra még maga Ro­­berto sem emlékszik. — Mit vizsgált meg leg­először? — Megnéztem, lát-e és szé­dül-e? El kellett döntenem, hogy folytathatja-e a küzdel­met? A 4-es számú Rosato tovább Dr. Monti ápolja a földön elterülő Pratit A Sportélet legújabb száma — amely­ben az évtized első Sport­életét is üdvözölhetjük — a többi között szeretettel köszönti azokat a sporto­lókat, akiket a szerkesz­tőség 1970-ben a legjobb­nak talált: Gyarmati Andreát, Varga Jánost és Kelemen Pétert. A VII. évfolyamát kez­dő, népszerű folyóirat nagy teret szentel az olimpiász félidejének. Dr. Csanádi Árpád, az­ MTS OT elnökhelyettese ada­tokban gazdag elemző írásban rajzolja meg a magyar olimpiai sport­ágak „félidőbeli” helyze­tét. Hasonló jellegű és színvonalú cikkben ér­tékeli labdarúgósportunk útját Marseille óta Pállai János. Boskovics Jenő, a miskolci I. junior ökölví­vó Európa-bajnokságról számol be. Zsolt Róbert hangulatos portrét rajzol Papp Lászlóról, míg Ko­csis L. Mihály a háromne­gyed százados jubileumá­hoz érkezett MAFC eddig megtett útját méltatja.

Next