Népsport, 1971. március (27. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-02 / 52. szám

LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁ A cipő ugyanott szorít Budapesti beszélgetés kijevi szakemberekkel • Megjártam én te Mexikót A saját szememmel láttam bu­kásunkat. Sajnos, a szovjet futball azt vesztette el, ami éveken, évtizedeken át erőssé­ge volt: a kitűnő erőállapotot, a jó atlétikus képzettséget. .. S mexikói szereplésünket csak tetézte néhány „szubjektív” hi­ba: a rossz pszichikai felkészí­tés, a korai kiutazás Dél-Ame­rikába. És nem volt igazi ve­zéregyéniség sem a szovjet vá­logatottban ... Csaknem egy esztendővel a mexikói labdarúgó-világbajnok­­ság után O. A. Osenkov, az ukrán labdarúgó-szövetség el­nöke még mindig keserű lesz, ha a mexikói napokra gondol. Az csak növeli keserűségét, hogy a mexikói keretben hat kijevi játékos is volt (Ruda­­kov, Muntyan, Szerebrjanyikov, Hmelnyickij, Bisovec, Pazacs), ő Rudakov kivételével játszott is mindegyik kijevi legény. Sőt! Muntyan, Hmelnyickij és Bisovec mind a négy mérkőzé­sen! A szovjet labdarúgás ku­darca tehát kissé a kijevi lab­darúgás kudarca is. Egyéb­ként nemcsak a VB, hanem a nemzetközi kupaszereplések is ezt bizonyítják, hogy megtor­pant a szovjet labdarúgás. Akik futballról beszélgetnek, hamar szót értenek. Olykor egy-egy fél mondat, egy-egy szó elegendő ahhoz, hogy ért­sék egymás mondanivalóját. Érthető hát, hogy beszélgeté­sünk gyorsan elérkezett az egyik alapponthoz: a cipő ugyanott szorít a szovjet lab­darúgásban is, ahol a ma­gyarban. A két labdarúgás esszenciája közti különség el­lenére közös a hanyatlás, s közösek a hanyatlás okai. Ezek között az okok között szerepel­nek a mindennapi élethez kap­csolódók, de szerepelnek szak­mai, felfogásbeli, szellemben okok, valamint az engedékeny­ség, az elnézés, a következet­lenség is. Az egyik ok a labdarúgás vonzerejének csökkenése. A kijeviek egykori, magyar szár­mazású válogatott játékosa (most a Kijevi Dinamó má­sodedzője) — Komán Mihály — mondta: „A­mikor én még gyerek voltam, bennünket na­gyon vonzott a labda. Reggel­től estig elfociztunk volna. Szórakozást, hobbyt, igényeink kielégítését jelentette. Ma már ezernyi más vonzza — és vonja el a labdarúgástól — a fiatalokat. Az anyagi javak egyre nagyobb gazdagsága, a legkülönfélébb tanulási és szó­rakozási lehetőségek — a tele­víziótól a táncon át a kocsiig, a színes, érdekes szakmáktól a legkülönfélébb egyetemekig — kevésbé vonzóvá tették a labda­rúgást. Megszűnt tehát a fut­ball természetes, s ugyanakkor ösztönös utánpótlása. A szerve­zett utánpótlásról pedig nem gondoskodtunk idejében.’’ Nem ismeretlen előttünk egy másik gond sem. O. A. Osen­kov arról beszélt, hogy a ha­talmas lakásépítkezések Ki­­jevben is felemésztették a grundokat, a pályaépítés (kis­­pályaépítés) viszont nincs szinkronban a lakásépítkezé­sekkel. „Ez a tény is hozzájá­rult — mondta —, hogy meg­csappant a labdarúgás termé­szetes utánpótlása, és javulás csupán négy-öt év múlva vár­ható, amikor felnő az első sportiskolás-sportinternátusi ge­neráció. A bentlakásos sport­iskolák egy-egy sportegyesület utánpótlásbázisát adják, s az adott sportegyesületek szak­emberei rendszeresen segítik a sportiskolások nevelését. Vagy­is, ha a gyermek kinő a sport­iskolából, törésmentesen il­leszkedik be például a Kijevi Dinamó munkájába, életébe.” — Milyen sajátos okok ját­szanak közre ön szerint a szov­jet labdarúgás megtorpanásá­ban? — A szovjet labdarúgás mindennapjait, életét sok sajá­tos tényező befolyásolja — vá­laszolt O. A. Csenkov. — Pél­dául az év jelentős részében nem lehet játszani a zord idő­járás miatt. Idény közben so­kat kell utazni. A Kijevi Di­namó gyakran négy-ötezer kilométert is repül egy-egy bajnoki mérkőzésre. És nem­csak a távolságot kell legyőz­nünk, hanem az időzónák kö­zötti eltérést, meg az éghajlati különbségeket is. Ezek a té­nyek már önmagukban véve is nagy szokat és pszichikai ter­heket rónak labdarúgóinkra. Ráadásul jelentősen meghatá­rozzák az év közi edzésmun­kát. Súlyosbítja a­ helyzetet, hogy az utóbbi időben kevés nagy tehetség tűnt fel nálunk. Azután, ha egy ország labda­rúgásának, vagy egy klubnak a fejlődésvonalát meg kellene rajzolnunk, hullámvonalat kap­nánk, amelynek „völgyei” és „hegyei” vannak. Ez még a profi labdarúgásban is így van, ahol pedig tenyésztik, im­portálják és exportálják, illetve adják-veszik a labdarúgókat. Gondoljon csak az olasz vagy a spanyol labdarúgásra. Eset­leg olyan klubokra, mint az Internazionale és a Real Mad­rid. De hát a magyar labda­rúgás is élt már meg szebb napokat! — Gondoljuk, hogy a hanyat­lásnak bizonyos szakmai okai is vannak ... — Ez kétségtelen. Nálunk az utóbbi években sokat hangoz­tatták, hogy a szovjet labdarú­góknak technikailag kell fej­lődniük. Megkezdődött az egy­oldalú technikai képzés, s köz­ben kevesebb időt fordítottunk a hagyományos, az orosz fut­ballra sajátosan jellemző tu­lajdonságok ápolására. Holott minden valamirevaló labdarú­gásnak megvan a maga karak­tere, amelyet ápolni kell. Mi például akármit is csinálnánk, sosem lennénk képesek olyan szellemes, ötletes, kombinatív játékra, mint amilyenre a ma­gyar labdarúgók képesek. De épp így sajátos karaktere van a brazil, az angol, vagy az olasz labdarúgá­sna­k. Nekünk is volt: erőnlét, magas szintű atlétikus tulajdonságok, keménység, ha­tározottság, egyszerűség ... Nos, ezeket elhanyagoltuk... Ehhez járulnak a következő dolgok: a közös edzések közös anyagát kisebb-nagyobb lelkesedéssel és intenzitással elvégzik élvonal­beli labdarúgóink, de az egyéni képzés, a személyre szabott munka, illetve annak végre­hajtása hiányzik, vagy nem ki­elégítő. Míg egy egyéni sport­ág versenyzője tudja, hogy mit miért és hogyan kell csi­nálnia, ha győzni akar, s épp ezért kínozza is magát, addig egy labdarúgó legfeljebb a kö­zös munkát hajlandó maradék­talanul elvégezni. És még egy! Az egyéni sportágak és a tu­domány közötti kapcsolat már igen szoros. Ugyanez a lab­darúgásra nem mondható el! Ha ezekhez még azt is hozzá­vesszük, hogy a szovjet labda­rúgás nemzetközi kapcsolatai nem voltak kielégítőért, azt hi­­­szem, már elegendő okot tár­tam fel azok közül, amelyek előidézték labdarúgásunk ha­nyatlásait. A magyar labdarúgásból is­merős tények, gondok, problé­mák tárultak elő beszélgeté­sünkből, amely során szó esett még néhány szervezési hibáról (a bajnoki mezőnyök felhígí­tása, a mennyiségi szemlélet eluralkodása, az edzőképzés el­hanyagolása stb.), a játékos­státusszal kapcsolatos dolgok­ról (nem kielégítő munkainten­zitás, életmódbeli fegyelmezet­lenségeik), a játék iránti szeretet csökkenéséről stb. De szó esett néhány olyan tényről* 1®, ame­lyek — sajnos — nem közösek. Például arról, hogy a Szovjet­unióban változatlanul népszerű a labdarúgás. A Kijevi Dinamó mérkőzéseit 50—90 ezer ember látogatja Kijevben, de más vá­rosokban is szinte maximális az érdeklődés. És beszélgeté­sünk alapján úgy tűnik, hogy a „cipőszorítás” orvoslásában is előttünk járnak. Jó lenne el­tanulni tőlük az orvoslás mi­kéntjét, átvenni tapasztalatai­kat. Például a szovjet—magyar labdarúgó-kapcsolatok szoro­sabbá tételével. Rózsa András Zelene­ Kijevi Dinamó — MTK mérkőzésről Készülődés a rajtra (Folytatás az 1. oldalról) Egymást követik a szurkolói ankétok. A Bp. Honvéd labdarúgó­szakosztálya és a baráti kör által rendezett találkozón több százan vettek rész­t. Még vi­dékről is jöttek szurkolók. Gyulai Gusztáv, a XIX. kerüle­ti Tanács elnökhelyettese arról tájékoztatta a részvevőket, hogy a közeljövőben átadják a szurkolók új otthonát Kispes­ten. Preiner Ká­lmán nagyon önkritikusan értékelte a múltat, s a jövőről is beszélt. A Ferencváros új klubházá­ban találkoztak a szakvezetők és a szurkolók. Kicsinek bizo­nyult a terem, annyi érdeklődő gyűlt össze, hogy meghallgassa Csanádi Ferenc edzőt. A zöld­fehérek mestere ismertette az eddig eltelt eseményeket, majd a tavaszi esélyeket fejtegette. A zöld-fehérek a dobogó egyik fokára pályáznak. A Diósgyőr jól sikerült an­kétjén a szurkolók még össze­állítási tippekkel is szolgáltak Mathesz Imrének. A Vasas csütörtök este tar­totta meg szokásos év eleji ösz­­szejövetelét, a Tatabánya pedig szerdán. A Komló ankétjét pénteken délután, 17 órakor rendezik. A bányászvárosnak még egy je­lentős eseménye lesz a héten. Vasárnap tartják a közgyűlést is. Ugyancsak pénteken tartják az MTK szurkolóinak tanácsko­zását is. Mégpedig 17.30 órakor a KPVDSZ Jókai utca 6. szám alatti helyiségében. A játékvezetők számos nem­zetközi találkozót vezetnek a napokban és az első félévben. Az Arsenal—FC Köln EVH- találkozón a Zsolt (Vízhányó, Marton) hármas, az Eindho­­ven—Vorwarts EVK-mérkőzé­sen pedig Emsberger (Bircsók, Somlai) működik közre. Az első félévben A és A vá­logatott találkozókat vezetnek az EB keretében FIFA-bíróink, s meghívást kaptak a legjobbak UEFA- és olimpiai selejtező mérkőzések irányítására is. A Komló és a Pécsi Bányász a napokban érkezett haza por­tyájáról. A Komló négy mérkőzést játszott Jugoszláviában. A mérleg 3 győzelem, 1 döntetlen, a Zupanja ellen 2:0 (góllövő: Sólymosi, Juhász), a Sid ellen 1:0 (gólszerző: Juhász), a Brsko ellen 1:0 (góllövő: Orsós), a Vin­­kovci ellen pedig 1:1 lett az eredmény. A gólt Egri lőtte. A Pécsi Bányász mérlege: 4 mérkőzés, 2 győzelem, két dön­tetlen. Az NB I B-s csapat Ju­goszláviában jó talajú pályá­kon, különböző erősségű együt­tesekkel szemben érte el ered­ményeit.• A Salgótarján szakvezetői a vereségek ellenére is, összessé­gében pozitívan értékelik a ju­goszláviai portyát. örülnek, hogy a régiek mellett a fiata­lok: Szoó, Loci, Barta, Varga és Kajdi alaposa­n kitett ma­gáért. Közülük Kajdi ott lesz az Újpesti Dózsa elleni csapat­ban. ­ Sípszóra várva A játékvezetők felkészültek az idényre Szombaton délután Győrött, Biróczki János sípszavára indul a labda a Rába ETO—Bp. Hon­véd mérkőzésen. Ezzel az aktus­sal kezdetét veszi a tavaszi idény. Mit csináltak télen a játék­vezetők, hogyan készültek az idényre? A legjobbak közös alapozáson vettek részt, egyéni és csoportos továbbképzést is tartottak, az illetékesek pedig kijelölték a 100 tagú keretet. — Hogyan értékeli a tovább­képzést? — kérdeztük Szilágyi György dr.-t, az országos JB el­nökét. — Kétirányú munkát végez­tünk — mondta. — Egyrészt az ellenőrző bizottság valamennyi országos kerettaggal beszélge­tett, másrészt sor került közös foglalkozásra is. — Hallhatnánk ezekről részle­tesebben? — Az egyéni beszélgetéseken az ellenőrző bizottság konzul­tált a kerettagokkal. Elővették az egész évben végzett munkát. Megnézték mérkőzésenként, ki hogyan vezetett, mit csinált jól, hol hibázott. Ez a módszer na­gyon célravezetőnek bizonyult. A csoportos továbbképzést két alkalommal rendeztük meg. A „Száz kérdés — száz felelet” teljes sikert aratott. Nemcsak a megkérdezett tanult belőle, hanem mindenki, aki hallotta. Véleményem szerint az idén a téli elméleti felkészülés nagyon hasznos volt. Megkaptuk a „végeredményt” is az országos JB-től. A bírók 86 százaléka hibátlan, 8 száza­lékban közepes és 6 százalékban elégtelen feleletet adtak. Az eredmény a szakemberek sze­rint, megnyugtató szabálytudást bizonyít.­­ _ És a fizikai felkészítés? Mit eredményezett az „alapo­zás” az országos keret tagjainál? — A közös munkát Mészáros József jól irányította. Most, a versenyidőszakban is folytatód­nak a közös foglalkozások. Az edzéseknek a mérkőzésekre való tökéletes felkészülést kell szol­gálnia. A mérkőzésteljesítmény átlagát száz százaléknak véve, a futás mennyiségének a kétszere­sét kell különböző iramú és faj­tájú futásban eltölteni. Az edzés­idő 80—90 perc között lesz, s ajánlatos heti két alkalommal foglalkozást tartani. A Budapes­ten lakó kerettagok részére a Népstadionban lesz — kötelező — edzés. — Az ünnepélyes idénynyitón miről esett szó? — Arról beszéltem, hogy idén mit várunk a bíráktól. Szá­munkra elsődleges, hogy játék­vezetőink akadályozzák meg a durvaságokat! A bírák felelősek azért, hogy mi történik a pá­lyán. Néhány szabálymódosítás bevezetésére is sor kerül. A BOARD rendelkezése szerint a játékos csak ak­kor me­het vissza a pályára, ha arra engedélyt kap. Ha mégis belép, akkor figyelmezteti a bíró. Ha szükséges, akkor meg lehet állí­tani a játékot és közvetett sza­badrúgást kell ítélni a játékos csapata ellen arról a helyről, ahol a vétkes a sípszó pillanatá­ban tartózkodott. A másik: előnyszabályt lehet alkalmazni, ha a játékvezető figyelmeztet valakit. Tehát nem szükséges kötelezően a játék megállítása. A szünetben elkövetett szabály­­sértéseket éppúgy kell büntetni, mintha azokat a pályán követték volna el. A játékidőn túl végre­hajtásra kerülő büntetőkről, s a szögletrúgás szabályos végrehaj­tásáról is szó van a módosítás­ban. A büntetőrúgást, a játék­időn túl is meg kell ismételtet­­ni, ha a körülmények azt kíván­ják. A szögl­etrúgásnál a labdát a negyedkörbe kell helyezni. — Kiket jelöltek az A-keret­­be? — Az 1971. június 30-ig ér­vényben levő 100 tagú keretben van változás, főként a B-ben. Tovább javult a vidékiek aránya. Az A-keret tagjai: Almási, Balla Gy., Diana, Bircsák, Biróczki, Bodon, Borzási, Csemefalvi, Czirják, Egervári, Emsberger, Fáth, Fehér, II, Halász M, Há­mori, Hegyes, Hévízi, Jármai dr., Kamarás dr., Katona, Klemm, Körös, Maczkó, Magyar, Marton, Mohácsi, Müncz, Nagy B., Nagy E, Palotai, Petri, Pusz­tai, Radó, Schopp, Somlai, Szá­­vó, Szegedi, Szilvási, Szkokén, Szlávik, Tapolczai, Teuschler, Tóth, Vadas Gy., Vincze dr. Vízhányó, Vörös, Wottava, Zá­­vodszki, Zsolt. — Van változás a foglalkozta­tásban? — Igen. Már korábban érvény­ben volt egy rendelkezés, amely szerint az országos keret vidéki tagjai, ha nem kapnak küldést, akkor azon a héten az NB Hi­bán vezethetnek. Most ezt a rendelkezést kiterjesztettük Bu­dapestre is. Az MLSZ JB és a BLSZ JB ebben most megegye­zett. Az országos JB, a jelek sze­rint, sokoldalú munkával készí­tette fel a játékvezetőket a ta­vaszi idényre. Remélhetőleg ez a jó bíráskodásban kamatozódik­­majd! V. B. Ifjúsági ff LAPKIADÓ VÁLLALAT M segédmunkásokat | felvesz. Jelentkezni lehet: fis Budapest, Vili., n|| Somogyi Béla u. 7. ral Péntek, 1971. március 5. ^ Szerelmem, a labdarúgás „A foci az más..." Beszélgetés Moldova Györggyel Mondanivalója a mát formálja. Neve közismert. Könyvei ese­ményszámba mennek. Kapcsolatai a sporttal egy sereg novella, karcolat és szatíra fémjelzi. „Saját képmására” szervezett egy labdarúgócsapatot, s ebben aktív játékosként szerepel. Szenvedé­lyes szurkoló. Moldova György utolsó simításait végezte új könyvén, ami­kor megzavartam. Fociügyben azonban mindig rendelkezésre áll. — Hogyan kezdődött barát­sága a labdarúgással? — Gyerekkorom óta szeretem ezt a játékot. Emlékszem, es­ténként apám leckeként kikér­dezte, hogy mit jelent az UTE, az FTC, az MTK. 1913-ban vol­tam először Vasas-meccsen, azóta szurkolok a piros-kékek­­nek. Elfogult vagyok, mert nem hiszek annak, aki csak a szebben játszó együttesnek szurkol. Zsenge életkorom leg­szomorúbb eseménye — mond­hatnám „mohácsi része” — 1944 nyarán volt, amikor a Vasast kiejtették az NB I-ből. — Bár egy ideig volt még egy csapatom: a Kőbányai Ba­rátság. Kőbányai vagyok, ezért szurkoltam nekik. Nagy csapat volt. Subert, Tagányi, a két Kónya, Kiss V. De jó játéko­sok voltak­. Az 1945—46-os baj­nokságban­­ szerepeltek az NB 1-ben is. Sajnos kiestek, s ké­sőbb feloszlott a társaság. Az­óta nincs 1. osztályú együttes Kőbányán. A Legenda a jobb­­szélsőről című novellámban „elsírtam” ezt a fájdalmamat. — Jelenlegi kapcsolata a fo­cival? — Magam is kergettem a labdát hajdanán. Főiskola után azonban kimaradt vagy tíz év, aktív sport nélkül. Csak Vasas­meccsre jártam. Még a szerdai edzőmérkőzésekre is kimen­tem. Aztán később a Szovjet­unióba utaztam egy íródelegá­cióval. Vonaton nagyon hosszú volt az út, s hogy elüssük va­lamivel az időt, vettünk egy futball-labdát és ahol tehettük, játszottunk egy kicsit. Emlék­szem, bemutatót tartottunk a kijevi pályaudvaron is. A sike­ren felbuzdulva, hazajövet ala­kítottunk egy csapatot, ami napjainkban is Szoc. Reál. né­ven szerepel. Mezei, Csurka, Módos, Kenesei és jó néhá­nyan még mindig tagjai az együttesnek. — Mi a ki véleménye a mai labdarúgásról? — Rosszkedvűen járok ki a mérkőzésekre. Nem kis nosztal­giát érzek a régi Vasas iránt. Valahogy más most a szellem, más a kedv. Nem Machos Fe­rin múlik. Nehezen tudom el­felejteni a csapat néhány őszi mérkőzését, pedig 100 MISO ki­lométert is utaztam, hogy lás­sam a találkozókat. S mit lát­tam: Farkas időnként szára­zabb mezben jött le a pályáról, mint amilyenben elkezdte a játékot. Ezt soha nem vagyok hajlandó megérteni. Aztán sért, hogy Puskás­­állandóan kiabál és vitatkozik a nézőkkel. Úgy érzem, komolyabban kellene venni a régi hagyományt, a ré­gi szellemet. Lehet, hogy túlsá­gosan a múlt romantikája él bennem, de az olyan kitöröl­hetetlenül, mint az első szere­lem. — Ki a kedvenc játékosa? — Az én ideálom a Vidáts­­tipusú játékos. Sok ilyen lab­darúgóra lenne szükség a Va­sasban, de az egész magyar labdarúgásban is. Rá mindig, minden körülmények között le­het számítani. — Mit tart a válogatott csa­patról? — Nehéz téma. Szidják Bé­k­ét, de egyedül hagyják, hogy küszködjön a védőkkel. Olyan szárnyaszegett az egész. Hol van már a magyar futball? Megkopott a régi rang, d ez újat még nem sikerült megte­remteni. — Pedig nálunk a labdarúgás nem egyszerűen játék, hanem „A JÁTÉK”, csupa nagy betű­vel! Hozzá tartozik az ország életéhez. A mi focink nem mindegy, hanem fogalom. Az túlzás, hogy megáll az élet, ha nincs futball, de a labdarúgás társadalmi tényező, amivel sok­kal többet kell törődni, mert a foci az más ... — S miért nincs közönség? — Mindenekelőtt a rossz já­ték miatt. Ez viszont a játéko­sokon múlik. Ha lesz játék — nem kell jósnak lennem — is­­mét lesz néző! — Mit vár a saját csapatától tavasszal? — Bajnoki reményeim nin­csenek, de egy dobogós helyet azért elvárnék. Boross Dezső

Next