Népsport, 1971. március (27. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-30 / 76. szám

KERÉKPÁR ♦ ÖTTUSA ♦ EVEZÉS ♦ KERÉKPÁR ♦ ÖTTUSA ♦ EVEZÉS ♦ KERÉKPÁR ♦ ÖTTUSA ♦ EVEZÉS ♦ ÖTTUSA ♦ „Az öttusában kell javulnom!" Tizenkét kérdés a világbajnokhoz Kelemen Péterrel edzés után, újabb edzés előtt jöltünk le be­szélgetni. öttusázóról lévén szó, úgy tűnik, ez a dolgok rendje.­­ Két évvel ezelőtt kissé meglepte a közvéleményt a két fiatal, Bakó és Kelemen csapatba kerülése. Számított-e annak idején erre? Egyál­talán: érettnek találta-e ma­gát a feladatra? — Abban az évben a ranglis­tán a 4. helyet szereztem meg. Gyakorlatilag egyetlen gyen­gébben sikerült lovaglással szo­rultam Móczár Pista mögé, aki­vel szemben aztán még egy le­hetőséget kaptam a csapatba ke­rülés kiharcolására. A „pótver­­senyek” nekem sikerültek job­ban, csapattag lettem. Hogy megérdemeltem-e vagy sem, ar­­­a akkor egyáltalán nem gon­doltam. A mezőnyt ismertem, nagyjából tudtam, ki mire ké­pes. Úgy éreztem, szerencsésebb esetben én is végezhetek az el­ső hat hely valamelyikén. *— A kilencedik helyen végzett. Jó néhányan haj­lottak akkor arra, hogy a csapataranyérem elvesztését éppen ezzel a viszonylag gyengébb helyezéssel magya­rázzák. — Erről csak annyit, hogy a felkészülés utolsó szakaszában egy kissé túlhajtottam maga­mat. Éreztem ezt, és idegesí­tett. Aztán jött a verseny a maga, ha nem is tudatos, de ko­moly izgalmaival, és­­ nem sikerült a lovaglásom­. Sokszor éreztem már, akkor is ez volt a helyzet: az elrontott lovaglás után gyengébben megy a vívás, és egyáltalán — minden. Nem, nem éreztem ezt a kilencedik helyet kudarcnak, de bántott, hogy ezzel elúszott az arany­érem. — Warendorf előtt mit várt magától? — A 3—6. helyezés valame­lyikét. Igen, elképzelhetőnek tar­tottam, hogy sikerül felállítom a dobogóra. — Ismét „elszámította” magát. Meglepte-e végül is a váratlanul nagy siker? — A vége meglepett, tudni­illik, hogy világbajnok lettem. Talán egy kicsit még az is, hogy végig ilyen remekül ment min­den. A futás előtt nyugodtan aludtam. Meg akartam tartani a 3. helyezésemet, és éreztem is, hogy ez az eredmény akkor ben­nem volt. — Képesnek tartja-e ma­gát a warendorfi eredmény megismétlésére, ha nem is feltétlenül a most követke­ző világbajnokságon? — Túl sok tényező szerencsés összejátszása kell ahhoz, hogy valaki — az extraklasszisokat nem számítva! — világbajnok legyen. Ez a dolog ilyen érte­lemben nem is foglalkoztat, úgy érzem azonban, hogy még nem játszottam ki minden adómat, képes vagyok még jó szereplés­re. — Az új hármas r­egismé­­telheti-e majd a Balczó—Tö­rök—Móna együttes siker­sorozatát? — Erre megint nem könnyű felelni. Nem vitás, hogy sok múlik Bandin, az ő munkáján, az ő tapasztalatain, az ő el­szántságán. Ma is ő a prím­hegedűs, ami egyben azt is je­lenti, hogy az ellene elért si­kerek lélektani előnyhöz jut­tatják az ellenfelet. De persze mi sem hűsölhetünk Bandi ár­nyékában. — Hogyan látja a magyar öttusasport olimpiai esélyeit? — Úgy vélem, sok függ az idei világbajnokságtól. Az esélyt pedig,­ többekkel együtt válto­zatlanul 50—50 százalékosnak érzem. Plusz—mínusz tíz száza­lékkal. — Kit tart a világ első szá­mú öttusázójának? — Balczót. Én Novikovot már nem ismertem, azt hiszem, mel­lettük nem jöhet szóba senki más. — Amikor öttusázni kez­dett, gondolta volna, hogy egyszer éppen Balczó előtt nyer majd világbajnokságot? — Nem. Ezt persze nem. Én különben soha nem tűztem ki magam elé beláthatatlan célokat. Kis célok eléréséért harcoltam, s csak ha azok sikerültek, akkor néztem ismét előre. 1962. októ­ber 25-én volt az első igazi öttusaedzésem, s akkor például még féltem a lótól. A célok kö­zött tehát egy olyan is szerepelt, hogy elmúljon ez a félelem ... Soha nem voltam türelmetlen, soha nem akartam túl nagyot ugrani. Olyan általános célkitű­zés lebegett előttem mindig, hogy a jókkal legyek verseny­ben. — Hozott-e valami válto­zást életében a világbajnoki cím? — Feltétlenül. Azóta sokkal többet foglalkoznak a szemé­lyemmel, és ez épp annyira kel­lemes, mint amennyire kelle­metlen. Kellemes például a nem tolakodó felismerés, az őszinte, szívből jövő elismerés. Kelle­metlen és szokatlan viszont a túlzott szerepeltetés. — Mit vár magától ebben az évben? — Jó rajtot az olimpiai esz­tendőre. Sikerüljön úgy ez a VB, hogy utána ne kelljen ismét „bizonyítani”, csak­­ dolgozni. — Úgy érzem, az öt szám kö­zül az úszás és a vívás ilyen. Szívesebben mondanám azonban úgy, hogy — az öttusában kell javulnom! Kocsis I* Mihály — Van-e olyan szám, amelyben elsősorban javul­nia kell? . .. . / . b !~ Fővárosi Vasipari Vállalat / ijj AZONNALI FELVÉTELRE KERES XIII. kerületi telephelyeire: géplakatos, valamint lemezlakatos, öntödei segédmunkásokat, esztergályos, megkészítőket, marós, öntvénytisztítókat, gyalus, raktári segédmunkásokat, fémnyomó, targoncavezetőket, El­ő­szerszámkészítő, női betanított munkásokat, zománcégető, takarítónőket (nyugdíjast is), TMK-villanyszerelő, továbbá: szakmunkásokat, tehergépkocsi-vezetőket jelentkezés: Budapest XIII., Botond utca 10. Munkaügyi osztály: 75-ös, 79-es trolibusz Angyalföldi úti végállomásánál. Az 1970. évi Karlovy Vary-i filmfesztivál I. fődíjával kitüntetett film: fi TÓNÁL Kétrészes, szélesvásznú szovjet film. Rendező: SZERGEJ GERASZIMOV. Főszereplő: NATALA BELOHVOSZTIKOVA, a legjobb női alakítás díjának nyertese. Bemutató: április 1. Gödörkerü­lge­tő- verseny A versenykiírásban nem így szerepelt, mégis az lett belőle: gödörkerül­gető-verseny. Mármint a kerékpáros idénynyitóból. Sajnos, a verseny útvo­nalának kijelölt Fóti út inkább hasonlított nehe­zített katonai gyakorlótér­hez, mint országúihoz. Szinte végig tankcsapda­­szerű mélyedéseket kel­lett kerülgetniök a ver­senyzőknek. A bukások és a de­­fektek is elsősorban en­nek köszönhetők. Andris­­tyák János, az egyik szenvedő alany mondta: — Olyan kavicsos, göd­rös volt az út, hogy hiá­ba húztam a féket, ugyan­olyan sebességgel­ csú­szott tovább a gép ... A gép, amelynek ára hozzávetőlegesen tizen­hatezer forint, és amelyből most is összetörött né­hány. Nem csoda, hogy szerény pénzügyi kere­tekkel gazdálkodó egye­sületek versenyzői csak másodsorban törődhettek a versennyel, hiszen fi­gyelmüket az kötötte le, hogy ép bőrrel és géppel megússzák. Néhány évvel ezelőtt az idénynyitóknak tel­jesen más képük volt, amikor a régi balatoni úton rendezték — az Osz­­tyapenkónál — még ab­ban az időben is, mikor az út nem „a régi", bo­ne­mi az egyetlen van. Sajnos, az útproblémák egyre nagyobbak lesznek. Az edzők panaszkodnak, hogy kitiltották kerék­párosaikat a Népligetből és a régi balatoni útról is. Pedig ezen a két úton lehetne a legkisebb bal­esetveszéllyel edzeni. (Ré­gebben ott is készültek!) A többi országút edzésre használható részei jóval — tíz-tizenöt kilométerrel — a fővároson kívül kez­dődnek, és idáig nap mint nap, autókat kerül­getve, serdülő gyerekek­kel kimenni kész életve­szély. Nem beszélve arról, hogy ezeknek a többsé­gükben iskolás gyerekek­nek amúgy is kevés ide­jük van, az pedig, amíg a városon átkecmeregnek, több időt vesz igénybe, mint maga az edzés. Ha hetente legalább két­szer a Népligetben, két­szer pedig a régi balato­ni úton edzhetnének a kerékpárosok, és ha a ver­senyek egy részét is ott tarthatnák, bizonyos, hogy az eredmények valósab­­bak lennének. És ami ennél még fontosabb: ép­ségben maradnának a versenyzők és a kerékpá­rok. Ehhez kérjük mi is az illetékesek hozzájárulá­sát! Sporttal is ünnepel a éves Győr ♦ Hol vagy győri evezőspálya?! a ♦ Éremeső ♦ Titkos készülődés Győr, éss a ma lüktető for­galmú, eleven váróé, ebben az évben jubileumot ül. Kétszáz évvel ezelőtt, 1271-ben nyerte el a szabad­­királyi város a kivált­ságokat, ekkor kapta a városi rangot. Természetes, hogy a sportszerető győriek az ünnepi műsorok hosszú és változatos fűzérébe sporteseményeket is tűztek. Méghozzá a jubileum­hoz méltóan, rangos sportese­mény­eket. A különböző labda­rúgó-eseményeken kívül, ki­lenc sportágban lesznek ,au­gusztus 20-ig nemzetközi ver­senyek, találkozóik. Kiemelke­dik ebből a gazdag műsorból az evezősök versenysorozata jú­lius 9—11 között. Az ünnepi sportműsor szer­vezésén dolgozó bizottság élén Kolcza Tibor áll. Amikor vas­kos dossziéjából elővarázsolja az evezősversenyekk­el kapcso­latos anyagokat, az ember óha­tatlanul párhuzamot von a ta­valyi tatai női evezős Európa­ba­jnokság és a győri regatta szervezőinek munkája közt. Bizony, a győrieknek legalább annyi a gondjuk, mint volt annak idején az EB szervezői­nek. Hiszen például nekik is csak úgy kel megteremteni a pályát, indítótutajokkal, bója­sorral, lelátókkal, célbírói emelvénnyel, mint a tataiak­nak. Ilyenkor nem lehet el­nyomni egy mély sóhajt: hol vagy, állandó nemzetközi eve­zőspálya?! És bár Győrben már hosszú évekkel ezelőtt elké­szült egy nagyon ésszerű pálya­terv teljes dokumentációja, a győri pályagond megoldása — várat magára... A versenyzők valószínűleg a gyenge sodrású víz ellenébe eveznek majd. A pálya kijelö­lését, megfelelő­ kotrását az Északdunántúli Vízügy vállal­ta. Nagy gondot jelent m£g a lelátó. A szervezők szeretnék megkapni, az EB óta még min­dig Tatán, az öreg-tó partján álló lelátókat Ehhez kérik a Népstadion Vállalat segítségét, megértő támogatását A verseny háromnapos lesz. Az első két napon bonyolít­ják le a vidéki evezősök baj­nokságát a harmadik napon pedig nagyszabású nemzetközi ifjúsági regattára kerül sor, melybe felnőtt nemzetközi szá­mokat is iktatnak. Európa élénk érdeklődést tanúsít a ju­bileumi verseny iránt, már ed­dig hét ország csapatai jelezték részvételi szándékukat. Külö­nös öröm, hogy az NDK is el­küldi legjobb ifjúsági evezőseit, ez már eleve biztosítja a ver­senyek magas színvonalát! A város nagy szeretettel ké­szül a hazai és a külföldi ven­dégek­ fogadására. Rentner Kál­mán, Győr-Sopron megyei kis­plasztikai művész elkészítette az ünnepi versenysorozat győz­teseinek és helyezettjeinek adandó érmek tervét A nyolc centiméter átmérőjű szép érem közepén, a győri városháza lát­ható, körülötte helyezkednek el a kilenc sportágat jelképező fi­gurák. Hátoldalán a felirat a szokásostól eltérően, nem vé­sett lesz, hanem kidomborodó. Az arany-, ezüst- és bronz­érmekből legtöbb az evezősök­nek jut, szám szerint 183. Ba­rabás László győri festőművész tervezte a meghívók és a mű­sorfüzetek borítólapját Az evezősversenyek fővédnö­kei: Ligeti Imre, a Győri Tir­­ehards vezérigazgatója és Puli József, az Északdunántúli Víz­ügy igazgatója. A nemzetközi verseny megnyitó ünnepsége az impozáns, új megyeháza előtt lesz, a Szabadság téren. Este Ligeti Imre ad fogadást a csa­patvezetők, a kísérők és az újságírók részére. A Magyar Televízió is tervbe vette a győri jubileumi ver­senyek közvetítését. Erről a na­pokban értesítette a szervező­ket." A győri rádió, természete­sen, szinte naponta ad híreket, tudósításokat az előkészületek­ről. P­K. 1 * VEGYIPARI ALAPANYAGGYÁRTÓ ÜZEMEINKBE férfi és női vegyésztechnikusokat, gyógyszergyártó szakmunkásokat, segédmunkásokat Szakmunkássá képzés. Továbbtanulási lehetőség KIKÉSZÍTŐ ÉS KISZERELŐ ÜZEMEINKBE nőket tiszta, BETANÍTOTT munkára, továbbá* lakatos, csőszerelő, kőműves szakmunkásokat HŰTŐGÉP- ÉS KOMPRESSZORKEZELŐKET FELVESZÜNK . Kőbányai Gyógyszerárugyár BUDAPEST X. GYOMRÓI ÚT 21. MUNKAÜGYI OSZTÁLY.

Next