Népsport, 1971. április (27. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-22 / 94. szám
00 £ VpKC*0 « Már minden pontnak nagy a jelentősége Húsz gól, 22 ezer néző Sima fordulónak ígérkezett, néhány csapat azonban gondoskodott róla, hogy ne az legyen. Bombameglepetés volt Egerben, a Szőnyi úton, keservesen győzött otthonában a Békéscsaba, a Zalaegerszeg, „barátságos" döntetlen született Pécsett (bányászcsapatok között) és két fővárosi együttes (az Egyetértés és a Ganz-MÁVAG) párharcában. Több mint húszezer néző szórakozott, örült vagy bosszankodott az NB I B 24. fordulójának kilenc mérkőzésén a pesti csapat harcosságból, lelkesedésből és taktikából kitűnőre vizsgázott. Az egri védők, akik a legutóbbi 8 .bajnoki mérkőzéséül mindössze egy gólt kaptak, ezúttal joggal tettek , szemrehányást a támadósor tagjainak. Kapussors A vasárnap másik nagy meglepetése a tavasszal rendkívül gyengén szereplő MÁV DAC győzelme volt a fővárosi testvércsapat BVSC ellen. Hatalmas küzdelmet vívott a két együttes, s a heves harcban elsősorban két játékos, a győri Pálos és a budapesti Németh teljesítménye tűnt ki. Pálos középcsatárt játszott, sokat mozgott, kemény volt, rengeteget lőtt kapura és kitűnően fejelt. Hogy ezen a mérkőzésen nem szerzett két-három gólt, az csak a kitűnően védő Némethnek tulajdonítható. Kovács Imre — a csatár edzője — mérkőzés után csak ennyit mondott: „Ha mindig így játszana? A BVSC fiatal kapusa ragyogóan védett. Komoly versenyben volt Pálossal a mezőny legjobbja címért. És milyen a kapussors? A 78. percben egy könnyűnek látszó labdát elvétett és az ebből kapott góllal a BVSC 1:0-ra kikapott. Két egyéni teljesítmény, amely egyformán jónak indult, de nem egyformán jól fejeződött be... Egerszegi gátlások A ZTE-nek az idei tavaszon nem valami jól megy a játék a hazai pályán. Az idegenbeli mérleg jobb (!), mint a hazai. A hiba a csatárokban van, hiszen sem a Ganz-MÁVAG, sem a MÁV DAC kapuját nem tudták bevenni, noha a mezőnyben mindkét esetben felülmúlták ellenfelüket. Most vasárnap a Székesfehérvári MÁV Előre ellen egy ideig úgy látszott, megtörik a jég: két gólt is lőttek, amikor 2:1-es állásnál 11-eshez jutottak. Tovább növelhették volna az előnyt, ám ekkor felszínre jutottak a gátlások: másodpercek teltek el anélkül, hogy bárki is vállalkozott volna a büntetőrúgásra. Végül, nagy nehezen, Vörös István, a csapat egyébként kitűnő balhátvédje futott a labdának. Gyengén, félmagasan lőtte a büntetőt, s az a kitűnő évi vérlő Devecseri zsákmánya lett. Mintha csak erre várt volna az ellenfél ... Zavart lett az egész egerszegi csapat, megtáltosodtak a fehérváriak, s csak hajszálon múlt az egyenlítés. A kép a nagy meglepetéssel végződött Eger—BKV Előre mérkőzésen készült. A BKV Előre védője hazaadással tisztáz Tóth T. elől (Molnár X. felvétele) Hidegzuhany Egerben 4090 egri szurkoló a biztos győzelem reményében foglalt helyet vasárnap az egri stadion lelátóján. Az első félidőben valóban úgy tűnt, hogy az NB I kapuját döngető B. Dózsa meg is szerzi a két pontot az utolsó BKV Előrétől. Nyugodtan, mondhatni kényelmesen játszott az egri csapat. Három biztos helyzetet dolgozott ki, de a nagyszerűen védő Rothermel hálóját nem sikerült bevenni. Egy ízben ugyan már a kapus is verve volt, tehetetlenül feküdt a gólvonalon, amikor Vigh fejese nyomán a labda a kapufáról pontosan a kezébe pattant! Szünet után nyomasztóvá vált az egriek fölénye, de ahogy telt, múlt az idő, úgy lett mind idegesebb az egri csapat, mind több hiba csúszott játékába. Hiába volt tehát teljesen egyoldalú a harc, a 7—8 emberrel Védekező Előre kapuja előtt most már valamire való helyzetet sem tudtak teremteni a hazai csatárok. Megszületett a forduló legnagyobb meglepetése, a gól nélküli döntetlen, amelyen 3 :3 -1:1 A pályán néha nem várt események történnek. Itt van például a pékújhegyi mérkőzés ... Vajon ki gondolta volna, hogy az a Várpalotai Bányász, amely az utolsó előtti helyen állt, s nem éppen híres eredményes támadó játékáról, idegenben (!) egyszeribe három gólt lő! Persze, labdarúgásban van ilyen ... Igaz, az már ritkábbanfordul elő, hogy egy mérkőzés a 22. percben még 2:2-re áll, a 86. percben 3:2-re, s a 88. percben aztán 3:3-ra végződik ... Bárhogyan is volt,tt Várpalotai Bányász értékes pontra tett szert, s ezzel pillanatnyilag elkerült a kiesési zónából. A Kőbányai úton olyan eredmény született, mint amilyenre a szurkolók nagyjából számítottak. És úgy tűnt, mintha a döntetlen-várás a játékosokra is átragadt volna. A VM Egyetértés a bajnokság kapujában áll. Azt a bravúrt már nem sikerült végrehajtania, hogy veretlenül végezzen az élen, az első hely megtartásához azonban idegenben nagyon jó eredmény a döntetlen is. A Ganz-MÁVAG is örül a pontszerzésnek, hiszen már aligha lesznek kiesési gondjai. A pécsújhegyi esettel ellentétben a Kőbányai úton szinte minden a várakozásnak megfelelően történt.. • Forró lesz a tavasz az utolsó harmadban Túl a bajnokság kétharmadán mind érdekesebbé válik a küzdelem az NB III-ban. Mindössze két csoportban nincs különösebb izgalom: Délnyugaton a Pécsi VSK előnye hat, Nyugaton az Olajbányászé négy pont, de a többi csoportban még igen forrónak ígérkezik a tavasz. Főleg Északkeleten Az első tavaszi gól a 414. percben Ez évben fennállásának 50. évfordulóját ünnepli a Soproni VSE, amely a múltban elsősorban labdarúgócsapata révén ért el nagy sikereket. Az utolsó évtizedben viszont nagyon viszszaesett a soproni lila-fehér gárda, amely elődeinek nyomába sem léphet. Az őszi idény hajrájában négy egymás utáni mérkőzésen gólképtelennek bizonyult az SVSE, de azután az utolsó fordulóban öt gólt ért el. A tavaszi rajt egyenes folytatása volt az őszinek. Az első négy mérkőzésen egyetlen gólt sem szereztek a soproni vasutasok. Vasárnap azután jött az a bizonyos ötödik. — Ha a csapat hű lesz a hagyományokhoz, akkor ismét hazai góloknak és győzelemnek lehetünk szemtanúi — nyilvánította véleményét a mérkőzés előtt egy, a statisztika igazára sokat adó soproni szurkoló. És neki lett igaza! Előbb hazai gól született (az első, a tavaszi idény 414. percében). Tíz perccel később pedig megszerezte az első tavaszi győzelmét a soproni gárda. A statisztikát ezúttal igazolták a soproniak. Remélik, hogy most már nem kell újabb öt mérkőzést várniuk a következő SVSE-gólra és győzelemre. Ilyen is van Az Ikarus Alba Regia az őszi idény végén szinte biztos kiesőnek látszott. Ősszel, az első öt forduló után 6—13-as gólkülönbség mellett 5 ponttal az utolsó helyen állt. Most tavasszal, ugyanazon ellenfelek ellen, a visszavágó után még veretlen és 7 pontot gyűjtött. (Ezzel a teljesítménnyel tavaszi első!) Pedig az egyik bajnokjelölt, a KOMÉP otthonába is ellátogatott! — Mi lehet a javulás titka? Nehéz magyarázatot adni. Hiszen 1970 januárja óta egyfolytában Kalocsay Aba dr. az edző, aki a múltban is, most is, a kemény munka mellett adta le a voksát. A heti edzések száma is változatlanul öt. Változás „csak” a játékosállományban van. Akik elmentek télen, azok voltak ■ a „jobbak”. Helyettük „gyengébbek” jöttek. De az utóbbiak becsületesebben edzenek... 21:1! Ez a pécsi egyetemisták szenzációs gólaránya az utolsó három (!) fordulóban: PEAC— Bonyhád 11:0, Szekszárd—PEAC 1:6 és PEAC—Latinca SE 4:0. Remek sorozat! Sokan azt mondják — szerencse. Lehet, de tény, hogy a pécsi fiúk alaposan meglovagolták szerencséjüket. Ám vajon „csak” szerencse? A Bonyhád a táblázat 4. helyén állt, amikor a nagy vereséget rámérték. A szekszárdi vasasok annak idején simán, 2:0-ra győzték le a listavezető PVSK-t. Legfeljebb a sereghajtó Latinca SE elleni 4:0-ás győzelem volt várható. A másik két győzelemhez sokkal többre volt szükség. Remek formára, kitűnő csapatjátékra és — egy Fülére! Hogy miért?... A fiatal csatár gólínséges labdarúgásunkban egyedülálló teljesítményt nyújtott: a három mérkőzésen 11 (!) gólt lőtt ... Francsics mesterhármasa... Szombathelyen vasárnap. Ny Iilas helyi rangadóra, az Sz. Dózsa—SZSE mérkőzésre került sor. A szurkolók futballcsemegére számítottak és nem is csalódtak. Vonzotta őket az is, hogy a tavaszi idényben nagyszerűen szerepelt lila-fehér együttes a negyedik fordulóban is megőrizte tavaszi veretlenségét. Az SZSE, az őszi idény második helyezettje, gyengén kezdte a tavaszt: az első négy mérkőzés mérlege egy győzelem, egy döntetlen és két vereség volt, így a szurkolók legtöbbje, az Sz. Dózsa újabb győzelmét várta. Hogy ez nem így történt, abban döntő szerepet játszott, hogy az SZSE ezúttal jobban felkészült, játékosai gyorsabbak voltak, lelkesebben küzdöttek, belső hármasát pedig a Dózsa középpályásai nem tudták tartani. Különösen remekül „ficánkolt” a balösszekötő Francisics, akinek a győzelemben oroszlánrésze volt, az ő mesterhármasával lett ugyanis 3:0 az eredmény. ( Meglepő fő a harmat i is. A címet az alábbi tények támasztják alá: a Nyugati csoportban a Pécsi Ércbányásszal szemben már 2 pont előnye van a Dorognak, a Keletiben az élen a Pénzügyőr SE-t a Cegléd váltotta fel. Északon a Volán SC otthonában vesztett pontot a kiesés ellen küzdő Salgótarjáni Kohász ellen, a Kazincbarcika ismét otthonában szenvedett vereséget. Úgy tűnik, az április az NB II-ben különösen szeszélyes... Jól jött a Dorognak A Pécsi Ércbányász néhány hete még három pont előnnyel vezetett, ma már két pont hátránnyal a második! Sőt, nem sok hiányzott ahhoz, hogy ez a hátrány vasárnap három pont legyen. Rendkívüli körülmények alakították ki a pécsi helyi rangadó meglepetésszerű 2:2-es végeredményét. A mérkőzés első percében az esélytelennek tartott PETC remek góllal szerezte meg a vezetést, és alig egy perc múlva súlyos sérülés miatt elvesztette legtapasztaltabb játékosát, Hauschl Józsefet. Ezután hiába támadott elszántan a bajnokjelölt, kapkodott, így akár háromgólos vezetést is szerezhettek volna a bőrgyáriak. Az egyenlítés is csak a 46. perc végén (hosszabbításban) sikerült, Maczkó játékvezető vitatható ítéletét követően. A második játékrész az elsőhöz hasonlóan kezdődött. Még egy perc sem telt el, a PETC újabb gólt szerzett. A bajnokjelölt ezután megemberelte magát, rendkívüli hévvel, de a befejezéseknél határozottság nélkül támadott és csak egyenlítene sikerült. Ezzel két pontra nőtt a pécsiek hátránya a nagy vetélytárs dorogiakkal szemben. Mondták is este Dorogon. „Ritka forduló volt, hiszen három pontot szereztünk”. Végre igazi csapatjáték Amikor a Bakony Vegyész— Zalaegerszegi Dózsa mérkőzés első percében a Bp. Honvéd egykori csatára, Balogh, futtából védhetetlen bombagólt lőtt, a veszprémi szurkolók még nem gondoltak arra, hogy együttesük régen látott csapatjátékkal az első félidőben jól játszó Z. Dózsát 5:0-ás fölényes győzelemmel fekteti majd kétvállra. A 90. perc után érthető volt a közönség, a vezetők és játékosok öröme. — Végre mindenki dicséretet érdemel — mondta Kuti Sterbert edző. Veszprémben valóban régen láttak csapatuktól ilyen jó teljesítményt Az eddigi rossz tavaszi mérleget, a 7—9-es gólkülönbséget 12—9-re javították a veszprémi fiúk. A már veteránnak számító Balogh, Gazsó, Egyházi, Búza legjobb napjaikra emlékeztető módon játszottak, de kitettek magukért a fiatalok is. Veszprémben az utóbbi időben felére csökkent a nézők száma, ha azonban így játszik a B. Vegyész, bizonyára újra többezres nézősereg buzdítja majd csapatát a remek környezetben fekvő sporttelepen, Barcikól esed Erre bizony nem számítottak Kazincbarcikán, ahol sokan nemcsak a legjogosabb bajnokjelöltet, hanem a biztos bajnokot látták csapatukban az őszi forduló befejezése után. S most, a tavaszi ötödik forduló után elmondhatjuk: nincs még egy bajnokjelölt az országban, amelynek annyi sok rosszat hozott az új tavasz, mint a K. Vegyésznek ... Háromfrontos előnnyel, 33-9-es remek gólkülönbséggel vezetett a tavaszi idény előtt nagy vetélytársa, a Volánnal szemben, s most 3 pontos hátrányban van, pedig a Volán sem szerzett meg minden pontot. A barcikaiak azonban ebben az idényben mindössze két pontot gyűjtöttek, nyolcat leadtak. Ez bizony még egy kiesés ellen küzdő együttes számára is rossz eredmény lenne. — Nagyon ■ szerencsétlenül rajtoltunk — mondta Nagy György edző. — A Volánelleni találkozót elsősorban kapushibák miatt vesztettük el. A második mérkőzésen 00 perc alatt egy lövés ment kapunkra, gól lett belőle. Ugyanakkor a nyíregyháziak kapusa a mezőny kimagaslóan legjobb embere volt. Az Ikarus elleni mérkőzésen néhány játékosunk úgy veselkedett, hogy fegyelmeznünk kellett. Az alapvető probléma az volt, hogy túlságosan „beálltunk” a Volán elleni mérkőzésre. Ezt elvesztettük, s utána teljesen kiborultak a fiúk. Ma már nema bajnokság megnyerése a cél, hanem az, hogy rend legyen a csapatban ... Mit lehet ehhez hozzátenni? Mit less veled, BEAC? Régi nagy harcok forró légköre jutott eszünkbe, amely ezt a pályát minden időkben jellemezte. Mert erről a pályáról valamikor az FTC és más élvonalbeli csapat is vereséggel távozott bajnoki találkozó után! Akikor volt ez, amikor Pluhár, Kertész, Szófián, Erhardt, Marcinké játszott az ötösfogatban, s amikor tombolt a BEAC-pálya sokezres közönsége egy-egy hazai gól után. Aztán szerényebb idők következtek, de a BEAC- szív (s a közönség segítsége), továbbra is legendás maradt sok-sok győzelmet eredményezett. Ezek a gondolatok akkor támadtak bennünk, amikor legutóbb mintegy 300 néző előtt a sátoraljaújhelyiek egyébként igen jó csapata 2:0-ás győzelemmel tért haza messzi otthonába. Játék? Legfeljebb Sípos Ferenc gazdájától láttunk ilyet. Lelkesedés? Legfeljebb az újhelyi együttes részéről mutatkozott. Lelkesítés? 90 percnyi csend! Azon a pályán, amelyen az egykori BEAC szinte extázisba hozta az öreg Buda egykori szurkolóit. Minden a múlté! Vagy inkább így kérdezhetnénk: „minden a múlté?” Valóban csak ennyire futja a kiesés ellen küzdő csapat erejéből, lelkesedéséből? Amelynek mezén ma már csak egyetlen betű, az „E” emlékeztet a régi dicsőségre. A küzdelem és az iram igen, de... Pasarétre vasárnap nagy nap köszöntött. A pálya környékét gépkocsierdő koszorúzta. Ceglédről teherautóikkal is érkeztek, a nézőtéren zászlókat lengettek a szurkolók, s olyan harsány buzdítás, hangzavar fogadta a csapatokat, hogy a szurkolók közül néhányan a fülüket is befogták. Az volt az általános vélemény: ha a Cegléd győz, megnyeri a bajnokságot is! ( Petri a sípjába fújt, aztán egy félórán át csak azt lehetett látni, hogy a zöld inges hazaiak egy kapura játszanak, mégpedig nagy-nagy igyekezettel, de kapkodva. Levegőben lógott a gól, a vendégek sokszor szinte valamennyien a saját kapujuk előtt sorakoztak fel. És jött az elsői helyzet. Süle csavart labdával eltalálta a kapufát, s a berohanó Straub hat méterről mellőtte... A Cegléd láthatóan döntetlenre játszott. A félidőben Lakat Károly ,dr. és Kovács József (az Izzó edzője) is a Pénzügyőr győzelmére szavazott. De végül is a Cegléd győzött, mert nagyszerűen harcolt és védekezett, mert Fortuna is melléje állt. Egy gyors támadás, egy védelmi hiba 1:0-ás ceglédi győzelmet eredményezett. Megható volt látni a ceglédiek örömét és sajnálni lehetett a bánatos hazaiakat. Miksovszky Zoltánt, a Pénzügyőr SE edzőjét nehezen lehetett szóra bírni. — Mit mondhatok? Néhány játékosunk, például Károly, a vártnál sokkal kevesebbet nyújtott. Idegesek voltunk, kimaradtak a helyzetek, a cseréim sem sikerültek ... De a játék képe alapján így sem érdemeltünk vereséget. Nem adjuk fel, hiszen még tíz mérkőzés hátra van, s a Ceglédnek nehezebb a sorsolása... Lakat dr. mondta a mérkőzés után: — A küzdelem, az iram magával ragadó volt. A játék már kevésbé ... Mi is így véljük. Csütörtök, 1971. április 22. A HÉT 11-E AZ NB I B-BEN Rothermel (BKV Előre) — Csinos (Oroszlány), Mészáros'’, (Eger), Láza (Békéscsaba), Tuba (BKV Előre), Lipők (DVSC),, Jellinek (Székesfehérvári MÁV Előre), Szabó (ZTE), Pálos (MÁV DAC), Pasck (Kecskemét), Kaszás (BVSC). „ 3