Népsport, 1971. április (27. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-05 / 81. szám

í LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚG Magyarország-Ausztria 2:0 (0:0) Az időjárás nem változott szombat óta. Gyenge szél fújdo­­gélt Bécsben. Reggel a magyar csapat tagjai rövid sétát tettek­ a festői szépségű Schönbrunn­­ban. Fél tizenegykor könnyű ebéd következett, ezután került sor a taktikai értekezletre. Hoffer József és Kapocsi Sán­dor részletesen elemezte a találkozó várható alakulását, ismertette a magyar csapat hadrendjét. Az a döntés született, hogy csa­patunk az 1—4—4—2-es felállí­tásban játszik. A két élt Bemne és Albert lesz. A magyar együttes fél egykor indult el a Hotel Schönbrunn­­ból a Práter-stadionba. Ott örömmel nyugtázták a fiúk, hogy ifjúsági válogatottunk mi­lyen remekül játszik. Többen is azt fejtegették, jó lenne, ha az utánpótlás és az ifjúsági együt­tes szép sikere után­uk, a nagy­válogatottak is győztesein hagy­nák el a találkozó színhelyét. A magyar vezetők közül dr. Terpitkó András, az MLSZ el­nöke volt a legderűlátóbb, biz­tos győzelmet várt csapatunk­tól. Az osztrákok röviddel a mér­kőzés előtt érkeztek meg az ed­zőtáborból. Nagyon magabiztosak voltak, szinte valamennyi játékos biztosra vette, hogy két váll­ra fektetik a magyarokat. Egyedül a szövetségi kapitány, Stastny tartott a mérkőzéstől. Három óra előtt néhány perc­cel vonultak ki a csapatok a pályára.. A zenekar eljátszotta a két­­ ország himnuszát, majd zászló­csere következett. Práter-stadion, 40 000 néző. Vezette: Kamber (Darbelley, Pe­rin, mindhárman svájciak). Magyarország: Rothermel — Noskó, Mészöly, Vidáts, Páncsics — Fazekas, Dunai III, Kocsis, Zámbó — Bene, Albert. Ausztria: Rettensteiner — Sturmberger — Fák, Hof, Schmidradner, Kriess — Starek, Ettmayer — Kreuz, Leitner II, Garlós. Csere: Mészöly helyett Juhász (a 14. percben), Kocsis helyett Szűcs, Sturmberger helyett Mor­vát (mindkettő a szünetben), Gallos helyett Gassner (a 71. percben), Leitner IX helyett Ko­dat (a 78. percben). Góllövő: Bene (a 70. percben), Bene (a 84. percben). Szögletarány: 8:6 (4:3) Auszt­ria javára. Az osztrákok kezdték a játé­kot, mégis a magyar csapat ér­hetett volna­ el gólt már a 20. m­ásodpercbem. Egy előrevágott labdával Bene kiugrott és nagy helyzetben a kapu mellé gurí­tott. Az első percekben a ma­gyar játékosok birtokolták töb­bet a labdát. Egy támadásnál Vidáts lövése lepattant a védők­ről, Zámbó megszerezte, egy csellel becsapta őrzőjét, a be­adásánál azonban Kocsis lyukat rúgott, Albert pedig fölé lőtt. Aztán a vendéglátók vették át a játék irányítását. Leitner II fölé bombázott, majd Ettmayer veszélyeztette a magyar kaput A 14. percben cserére kénysze­rült a magyar csapat, Mészöly megsérült, így Páncsics lett a középhátvéd és az újonc Juhász került a balhátvéd helyére. Ez szerencsére nem zavarta meg a­ védelem játékát. A 16. percben Starek ravasz lövését védte szé­pen Rothermel. Jobbára a középpályáin patto­gott a labda, egyik csapat sem tudott a másik fölé kerekedni. Nem sok elképzelést láthatott a közönség, inkább küzdelem folyt a pályán. A 27. p­ercben Zámbó a magyar térfélen meg­szerzett egy labdát, szépen föl­vezette, de ahelyett, hogy egye­dül tört volna kapura, a lesen álló Alberthez továbbított, a­ki hiába lőtt a hálóba, mert a játékvezető szabadrúgást ítélt. Az ellentámadásnál Vidáts fel­­­­lökte Sturmbergert, majd a fek­vő játékos combjára lépett. Érdekes volt megfigyelni, hogy az osztrákok sokkal gyorsabban jutottak el a magyar 16-osig, mert a mieink sokat körülmé­­nyesked­tek. A 32. . percben Sturmberger törlesztett a rajta esett sérelemért, mert a kitörő Kocsist kíméletlenül felvágta, 25 m-re az osztrák kaputól. Bene szabadrúgása kipattant a sor­falról. Egy perc múlva megsze­rezhette volna a vezetést az osztrák csapat, Kreuz kiugrott, de a jó ütemben kifutó Rother­­melbe lőtte a labdát. A 35. perc­ben­ Ettmayer, Kreuz, majd Lecht­­ner iI volt a labda útja, az osztrák játékos azonban hiába lőtt a hálóba, a játékvezető les címén nem adta meg a gólt. A félidő utolsó negyedórájá­ban gyorsult valamit a játék, először Bene lőtt fölé, majd a másik oldalon Ettmayer lövését védte Rotheximert. Az utolsó perc­ben Zámbó gyengén gurított az osztrák kapura. A SZÜNETBEN a magyar csapat öltözőjében, Hoffer József igyekezett meg­nyugtatni a játékosokat, mond­ván, hogy ezt az osztrák csapa­tot le lehet győzni. Felhívta a védők figyelmét a szoros ember­fogásra, főleg Dunai III-nak szóltak a szavak. Kapocsi Sán­dor Fazekastól több bátorságot kért. Kocsis a vállát fájlalta. Botár dr. leragasztotta ugyan, de a csatár tovább panaszkodott, hogy nem bírja mozdítani a kar­ját, így Szűcs készülődött he­lyette. Mészölynek megduzzadt a jobb vádlija, a középhátvéd nem tudott választ adni arra, hogyan sérült meg. A magyar játékosok elszánt hangulatban mentek ki­­ a második félidőben a pályára. Az osztrákok bezárkóztak öl­tözőjükbe. A­­folyosón azonban hallani lehetett, hogy Stastny kemény szavakkal bírálja játé­kosait Még az osztrák újságíró­kat sem engedték be, így nem­ lehetett megtudni, milyen takti­kai utasítást adott a kapitány. Cseréltek a hazaiak is, az ugyancsak sérüléssel bajlódó Sturmberger helyett Horvát állt be. A II. FÉLIDŐBEN Egy ideig eseményszegény mezőnyjáték folyt, csupán Nosikó belépője okozott némi izgalmat, Gallost vágta fel, s ezért­ figyel­meztetésben részesült. Az 52. percben Hof lövése pattant a védőkről szögletre. Az 55. percben a jobboldalon kiugró Bene elől R­ettensteiner kapujából kifutva, lábbal tisz­tázott. Nem so­kkal ezután Szűcs fejese foglalkoztatta az osztrák kapust. Dunai 25 m-ről célozta meg a kaput, labdája azonban fölé ment. Nem emelkedett a színvonal, mindkét csapat össz­­játékábban sok volt még a pon­tatlanság. Juhász embólytalan­­kodott a 16-oson, Ettmayer lö­vése a sorfalban akadt el. Aztán Gallios ütközött Noékéval, Ett­mayer kétszer is a sorfalba rúgta a labdát, míg végül Ro­thermel tisztázott. Többet kezde­ményeztek az osztrákok, a ma­gyar védelem azonban jól zárt Starek a baloldalon kiugrott, Pán­­osiics a 16-oson az utolsó pilla­natban csak szabálytalanul tudta elválasztani a labdától, a sza­badrúgás után azonban tisztáz­tak a mieink. A 70. percben egy előrevágott labdáért Fazekas és Kriess csa­tázott. Az osztrák játékos es­tében elrúgta a labdát, Bene rácsapott, becsapta a rátámadó Horvátot, aztán néhány lépést vezette a labdát, Rettensteiner kiindult, Bene a 11-es pont ma­gasságából a kapu jobb oldalába lőtt.­­ 1:0 Mindjárt utána Rothermeinek akadt dolga, két osztrák csatár elől kivetődve szerezte meg a labdát. Két perccel később me­leg pillanatok adódtak a magyar kapu előtt, mert Páncsics elvé­tett egy magas beívelést, szeren­csére Leitner II nem számított rá, s így a labda akadálytalanul került kapu mögé. Ebben a já­tékrészben többet támadott együttesünk. A 80. percben Zámbó ügyes cselsorozat után középre adott, Fazekas kapta a labdát, de az­tán 17 m-ről a bal sarok mellé lőtt. A 84. percben ritkán látható gólt szerzett csapatunk. Retten­steiner a 16-osig kijött a labdá­val, aztán a mezőnybe rúgta. Bene lekezelte, felnézett és lát­ta, hogy a kapus a jobb oldalon a 16-os közelében tartózkodik. Nagy erővel, mintegy 35 m-ről a bal sarok irányába lőtte lapo­san a labdát. A kétségbeesetten visszarohanó, majd vetődő Ret­tensteiner nem érte el, s a labda a bal sarokban kötött ki. 2:0 A 87. percben Vidáts tört ka­pura, amikor­­a 16-osnál Horvát felvágta. A szabadrúgásból Bene kapu fölé lőtt. •A­ mérkőzés végén lelkes ma­gyar turistáink megtapsolták együttesünket. Rotterdamhoz képest nem lehetett ráismerni a magyar csapatra A régi idők kellemes emlékeit idézte, a Práter mérkőzés előtti hangulata. A parkban a dudáikat, kereplőiket próbálgató „Schlach­­tendummlerek” piros-fehérbe öl­töztetett gyerekek, ezernyi kis papírzászló, és a pohárból kifutó frissen csapolt sör. Jókedv, bi­zakodás, a játék előre érzett öröme... Számunkra a mérkőzés is ked­vező előjelekkel kezdődött. Bene olyan ellenállhatatlanul tört ki a védők vonalából, men­t hajda­nán Angliában, a brazilok ellen. Sikerült az utolsó csel is, de a­ lövés irányzéka most rossz volt, így vált a felvillanó, lélek­tanilag szinte felmérhetet­len előnyből hátrány: a ki­maradt helyzet több mint sajnálni való. " Ezt követően is volt néhány kapkodásból eredő hiba, de az osztrákok nem tudták kihasz­nálni megtorpanásunkat, és ahogy múlt az idő, úgy állt helyre a két csapat között az egyensúly. A játék színvonala nem emelkedett a ritkán látha­tók­ régiójába, de mindkét csa­pat becsületesen harcolt. Lát­tunk önfeláldozó becsúszásokat, közbevetődéseket, egy pillanatra meg nem álló mezőnyjátékoso­kat, és néhány ügyes cselt, lát­ványos labdakezelési megoldást is. Külön ki kell emelni, hogy Mészöly sérülése és pótlása, egy pillanatra sem okozott zavart a védelmünkben, pedig nem volt könnyű dolguk a hátsó sorokban játszóknak. Az osztrák csatárok erőszakosa­k és gyorsak voltak, minden szabad labdára rácsaptak és távolról is nagy erővel célozgatták a kaput. A dolgukat megkönnyítette Dunai III, aki a jó támadó játék mellett egy kicsit elhanyagolta Ettmayer lefogását, és az előtte támadt űrben az osztrák játékos, aránylag zavartalanul törhetett hír a 16-osunk elé. Hoffer akkori gondjai közül talán még ide tartozik, hogy hamarabb megszerezhettük volna a vezetést, ha jobban kihasználjuk a széleket, nem húzódik be középre Al­bert és Bene „nyakára” Faze­kas, Dunai III, és sokszor az egyébként nagyszerűen ját­szó Zámbó is. A második félidő elején sem változott a játék képe. Érezni lehetett, aki az első gólt lövi, va­lószínűleg a győzelmet is meg­szerzi. De az is nyilvánvaló volt, hogy a vesztesnek sem lesz szé­gyenkezni valója, mert ki­egyensúlyozott küzdelemben ma­radt alul. Kreiss hibája nekünk kínálta fel a döntő helyzetet és Bene most már nem hibázott. Az osztrák kollegák szerint ajándék labdából született a gól. De hát ezt is meg kellett szerezni, be kellett vinni a kapu előterébe, és nem mellé, fölé vagy kapufára lőni, mint már annyiszor előfordult hasonló helyzetben. Mindez csak szeren­cse lenne? Lehet, de ha igen, akkor ez is hozzátartozik a lab­darúgáshoz. A gól szárnyakat adott a magyar csapatnak, és most már uraltuk a játékteret. Perceken keresztül kapujá­hoz szögezve, vergődött a tegnap még magabiztos oszt­rák gárda és Bene újabb , egész biztos so­káig emlékezetes — gólja után, már ki is fütyülte őket a hazai közönség.­­ Nem volt igazuk az elkesere­dett nézőknek! Mert az kétség­telen, hogy a vendéglátók elő­zetesen nagyon alábecsülték a magyar csapat képességeit, és most vasárnap sem erőnlétben, sem küzdőképességben, vagy taktikai érettségben nem múl­ták felül fiainkat, mégis ez a já­ték méltó volt az osztrák—ma­gyar találkozók hagyományai­hoz. A mieinkre Rotterdam után rá sem lehetett ismerni. Nyoma sem volt a tartózko­dásnak, a kisebbségi érzés­nek, sőt mindenki igyekezett önmagát felülmúlni, volt akiknél ez a játékban is je­lentkezett, a többiek magasan szárnyaló küzdeni tudásukért ér­demelnek dicséretet. ­ Ettmayer volt az osztrákok karmestere Rettensteiner az első gólt nem háríthatta, a másodiknál azon- Magyarország ifjúsági válogatott- Ausztria ifjúsági válogatott Bécs, Fráter-stadion, 5000 né­ző. V: Tauses (jugoszláv). Magyarország:­­ Németh — Konrád III, Köböl, Borbély, Komjáti — Fehérvári, Kovács, Horváth, Weimper — Gass, Vá­­radi. Ausztria: Benkó — Obermayer — Jantschgi, Ebster, Daxbacher, Bruck — Bajlics, Kallaceny — Sláger, Krankl, Larionows. Csere: Weimsier helyett Király (a szünetben), Fehérvári helyett Vedrődi (66. percben), Sláger helyett Müller, Kallaceny he­lyett Kelmer (mindkettő a szü­netben), Daxbacher helyett Wil­­mann (a 60. percben). Góllövő: Váradi (2), Gass, Ko­vács, Horváth. ■ A magyar csapat nagy fölény­ben játszott, egymás után ala­kultak ki a helyzetek. A 26. percben formás támadás végén Fehérvári Váradihoz továbbí­tott, s az ózdiak kitűnő játé­kosa 18 m-ről nagy erővel bom­bázott a kapuba. 1:0 A nagy kedvvel játszó ma­gyar együttes tagjai állandóan 5:0 (2:0) ott tanyáztak az osztrák kapu előterében. A 28. percben ismét Várnaihoz került a labda, ez­úttal 20 m-ről lőtt a hálóba. 2:0 SZÜNET UTÁN folytatódott a „gólgyártás”. Az 58. percben Király beadását Gass 8 m-ről a későn vetődő osztrák kapus mellett helyezte a kapu jobb oldalába. . 3:6 A 65. percben ■ a nagyszerűen játszó Kovács vitte fel a labdát, aztán mintegy 20 m-ről lövésre szánta el magát. A kapust meg­lepte a lövés és a labda aka­dálytalanul jutott a jobb felső sarokba. 4:­0 A 70. percben a bal oldalon bontakozott ki magyar támadás, ezúttal Horváth iramodott el,­­ aztán a 16-os sarká­ról a jobb felső sarokba bombázott. 5.) Együttesünk alaposan viss­­szavágott a tavaly őszi 2:1-es budapesti vereségért. Végig nagy fölényben játszott, s ez el­sősorban a kitűnő középpályás négyesnek köszönhető. Elöl Gass és Váradi jeleskedett, kü­lönösen Váradi tett ki magáért. A magyar együttes minden csapatrészében jobb volt a há­zigazdáknál, nagy volt a játé­kosok lövekedve. Ezt a tényt igazolja, hogy négy gól is tá­voli lövésiből esett. Az osztrák közönség kifütyülte csapatát, s megtapsolta a magyarokat. Az ifjúsági válogatott nem tér vissza Budapestre, h­a­nem tovább utazik Gannes-ba, ahol csütörtökön kezdődik a nemzetközi torna. Ez a fölé­nyes, 5:0-ás győzelem bizonyára jó ajánlólevél lesz. Csapatunkból Köböl, továbbá Borbély, Kovács, Fehérvári és Váradi érdemel dicséretet. Az osztrák egy ütésből senkit nem lehet kiemelni. Barátságos mérkőzést nyer­tünk, de az eredményt mégis többre kell értékelni, mert ön­bizalmat adhat a franciák ellen EB-mérkőzésre készülődő, elég nehezen formálódó csapatunk­nak. Szép volt! Ismét büszkék le­hettünk a Práterben, de helytelen lenne, ha bárki túlértékelné a 2:0-át, például messzemenő következ­tetéseket vonna le belőle, mintha mondjuk kikaptunk volna. Előkészületi mérkőzés volt. Jól sikerült előkészületi mérkő­zés! ... Zámbó, Vidáts, Rothermel és Bene tűnt ki a magyar csapatból Rothermelnek nem volt ugyan túlságosam sok dolga, de öröm v­olt nézni, hogy néhány esetben milyen megnyugtatóan, határo­zottan, magabiztosan lépett köz­be. Lehúzta a beadásokat, s két­­három lövést is ártalmatlanná tett. Noskó nagy akarással kezdett, bátran ütközött, s megfelelt a szerelésben. Viszont elég szerte­lenül játszott, több tisztátalan belépője volt, s az előretörések u­tán, sokszor nem tudta ponto­sa­n továbbítani a labdát. Mészöly csupán negyedórát volt a pályán, d­e ezalatt is ki­tűnt, hogy jó formáiban van, magabiztosan rombolt a kapu előtt. Páncsics 75 percen át a meg­szokott helyén, középhátvédet játszott. Jól helyezkedett, gyors volt, elvállalta a közfelh­arcot, sokszor egy az egyben is, a len­dületes Leitnerrel szemben. Ki­sebb megingásai nem okoztak nagyobb veszélyt kapuinkra. Vidáts­­erőteljesen, keményen, harcos felfogásban játszott, sok támadást akasztott m­eg, a föl­dön is, de ugyancsak jól rombolt a levegőben, sok labdát elfejelt az osztrák csatárok elől. Szünet után nemegyszer előre is tört. Juhász Péter élete első váloga­tott mérkőzés­én megállta a he­lyét. Az első negyedórában még kevéssé volt magabiztos, és el­követett helyezkedést­­ hibákat. Később azonban fokozatosan belelendült, rutinos válogatott­hoz méltóan rombolt. Keményen fogta Kreuzot. Dunai meglepő bátran kezde­ményezett, amikor a miedinknél volt a labda, ő is ment előre a támadásokkal, mutatta magá­t, s a megszerzett vagy megkapott labdával általában jól is indított. Szünet után már akadtak fo­gyatékosságai, többek között az, hogy nem tudta tartani Ett­­mayert, az osztrákok legveszé­lyesebb csatárát. Kocsis, Starek lefogására for­dította erejét­. Bátran ütközött vele, váltakozó sikerrel szerel­te őt. Labdái általában jó­­hely­re szállta­k. A félidő vége felé kiütközött rajta, hogy elfáradt, de elsősorban azért cserélte le őt a kapitány, mert a vállán megsérült Fazekas is többnyire közép­pályás szerepkört töltött be. Meglehetősen mérsékelt teljesít­ményt nyújtott a vékony dongá­­jú csatár, kevesebbet mozgott a szokottnál, könnyű volt elvá­lasztani a labdától, az ütközé­seknél is általában ő húzta a rövidebbet. Szünet utáni igye­kezete azonban dicsérhető. Zámbó is inkább középpályás volt. Az Újpesti Dózsa csatára a mezőny egyik legjobb em­bere volt, mint a higany, úgy mozgott, remekül cselezett, sok labdát szerzett meg és sokszor zárkózott fel Albert mellé a bal oldalon. Bene az első pillanatban nagy helyzetet hibázott el, ez szem­látomást letörte, hosszú ideig nem talált magára. Szünet után ugrásszerűen­­ nőtt a teljesítmé­nye, mozgékony lett, lendületes, Kriess hibáját remekül kihasz­nálta, s higgadtan lőtt a há­lóba. 35 m-ről lőtt gólja bravú­ros teljesítmény volt. Albert, Hoffal volt „párban” a a pályán. Néhányszor jól indí­tott s nemegyszer elfejelte a labdát az osztrák játékos elől. Különösen a hajrában igyeke­zett az előretörő ellenfelet sze­relni. Nem játszott jobban a közepesnél, de visszatérése jó hatással volt csapattársaira. . Szűcs beállása után nyomban belelendült, és hasznos tagja volt a csapatnak. Jól tartotta Starekot, s ha Vidáts felment a magyar­­támadásokkal, Leit­­nert is szemmel tartotta, ke­ményen, határozottan szerelt. bár súlyos hibáit követett el Sturmberger jó benyomást kel­tett, határozottan szerelt, több­ször tört előre. Schmidradner a játékidő első részében megfele­lően őrizte Bemét, fordulás után már képtelen volt tartani a ma­gyar csatárt. Hof a védekezés­ben megfelelt, ha kisebb sza­bálytalanságok árán is, de tar­tani tudta Albertét Hibája volt viszont az is, hogy nem segítet­te a támadókat A szélsőháte­védek közül az erőszakos Kriess keltett jobb benyomást, Fakot csupán néhány felfutása di­cséri. Starek jól kezdett, de fokoza­tosan visszaesett Nem tudta betölteni feladatkörét. Ettma­­yeren látszott, hogy súlyfölösle­ge van, ennek ellenére is moz­gékonynak bizonyult, sokat vál­lalt magára. Az első félidőben mesterien irányított, később Elöl az újonc Leitner II erő­szakosan, keményen játszóig megfelelően kezelte a labdát, de a befejező mozzanatok nem sikerültek neki. Kreuz az első félidőben lendületes volt, gyak­ran húzódott középre is. A, Mészöly helyére beállt Jusvást semlegesíteni tudta. Gallás ügyesen kezdett, de később le­cserélték, s ez egyben bírálat is teljesítményére. A svájci Kamber kezdetben magabiztos volt, de később több szabálytalanságot nem torolt meg, akadt néhány fordított íté­lete, s ezek többsége a miein­ket sújtotta. 4­ ­3 k Hétfő, 1971. április 5. Nagy öröm a magyar öltözőben - tagoltság az osztrákoknál Régen nem volt ilyen emelke­dett hangulat a magyar váloga­tott öltözőjében. Egymást ölel­­gtették vezetők, játékosok, ám a nyilatkozatok tárgyilagosak vol­tak. . Dr. Szatmári István, az MTI elnökhelyettese: Kiemelem a magyar játékosok küzdeni aka­rását, lelkesedését, a helyzet­felismerést, amely végülis a győzelemhez vezetett. Dr. Terpitkó András, az MLSZ elnöke: 2:0-ás győzelmet a Práter-stadionban mindig nagyra értékeltünk, még akkor is, amikor lényegesen­ jobb vá­logatottunk volt, nemhogy most. Biztatónak tartom ezt a jövőre nézve. Elsősorban Zámbó és Páncsics játéka tetszett. Hoffer József szövetségi kapi­tány: Nagyon örülök a győze­lemnek. Ha Bene az első percben kihasználja gólhelyzetét, talán minden könnyebben ment volna. Ez a győzelem különösen lélek­tanilag volt fontos a csapat szá­mára, ám, túlságosan sokra , nem szabad értékelni. Az osztrákok kemények, energikusak, de gyengébbek nálunk. Kapocsi Sándor szövetségi edző: Időnként volt lendület, s lüktető ritmus a csapat játéká­ban, olyan, mint régen. Ez pe­dig jó dolog, s főleg biztató! Rothermel: Azt hittem, nehe­zebb dolgom lesz, így a me­zőnyjátékosoké az érdem. Szűcs: 3:1-et tippeltem, tehát a kétgólos győzelem megvan. Ez a fő- és számomra az, hogy én is részese lehettem ennek a győzelemnek. Mészöly: Úgy kellene mindig játszani, mint 1:0 után. Akkor folyamatos volt a csapatjáték,­­ bátran támadtunk. Zámbó: Egyet mondhatok, akarat tekintetében, úgy érzem, mindent megtettünk. Igyekez­tünk, ahogy azt megbeszéltük. Remélem, megy ez még job­ban is. Belátogattunk az osztrákokhoz is. Lehangoltan, csendben ültek a­­ padokon. Leopold Stastny: Előre meg­mondtam, hogy a magyarokat nem szabad lebecsülni. Nem volt valami magas színvonalú a játék, inkább a küzdő jelleg domborodott ki, a magyarok erőfutbalal nyertek, bár szeret­ném hozzátenni, hoigy a második góljuk súlyos kapushibából kö­vetkezett be. Hof: Ha berúgjuk az erőő félidőben helyzeteinket, akkor mi nyertünk volna. Fordulás után a magyarok­­jobban ját­szottak. Starek: Bal szerencsénk volt. Rettensteiner: Az első gólt, azt hiszem, nem védhettem, a másodiknál viszont nagyot hi­báztam. Sturmberger: Keveset ját­szottunk, ennyivel nem fátét legyőzni­ a magyarokat, mint amennyit most nyújtottunk. . A sérülésem egyébként nem sú­lyos. -V A magyar együttes hétfőn este érkezik vissza Buda­pestre. Borbély Pál Németh Gyula Szombathy István

Next