Népsport, 1971. június (27. évfolyam, 129-153. szám)

1971-06-19 / 144. szám

ASZTALITENISZ ♦ ÚSZ­ÉS ♦ SPORTMOZGALOM ♦ KÉZILABDA ♦ VÍZILABDA ♦ ÖTTUSA ♦ ASZTALITENISZ ♦ ÚSZÁS ♦ SPORTM Lengyel—magyar összefogás Közös tudományos kutatás az úszósportért Pontosan másfél évvel ezelőtt kezdődött meg a Testnevelési Főiskola Kutató Intézetében az a háromesztendős program, amely célul tűzte ki hat kiemelt sportág edzésmunkájának fo­kozott, tudományos támogatá­sát. Az intézet szakemberei — tekintettel a mostoha hazai vi­szonyokra — már a kezdet kez­detén tisztában voltak azzal, hogy a vállalt munkát, a komp­lex vizsgálatokat, a bonyolult méréseket önerőből szinte le­hetetlen elvégezni. Ráadásul az idő is sürgetett: az elmúlt évek elmaradását haladéktalanul pó­tolni kellett. Külföldi kapcsolatok Hamarosan felvették a kap­csolatot a külföldi sporttudo­mányi intézetekkel, s elsősor­ban a szocialista országok ku­tatóival rendszeressé is vált az információcsere. De ez sem volt elegendő; előre kellett lépni és meghatározott témá­ban közös kutatási programot kellett kidolgozni. Ideális part­nerra találtak a magyar szak­emberek a lengyel sporttudósok­ban, lévén náluk a lehetőségek lényegesen jobbak, mint a TFKI-nál. Jobban felszereltek a különböző laboratóriumok, s létszámban is­­felülmúlják!: a bu­dapesti intézetet. Az előzetes tárgyalások után állandóvá vál­tak a kölcsönös beszámolók: egyszer a lengyel kutatók szá­moltak be munkáj­ukról, más­szor a magyar tudósok utaztak Lengyelországba, kollégáik tá­jékoztatására. Így történt ez legutóbb is, amikor dr. Kutassi László igaz­gató vezetésével hattagú ma­gyar delegáció tartózkodott egy hétig Varsóban. — Milyen témakörben folyik a közös lengyel—magyar kuta­tási program? — kérdeztük a TFKI igazgatójéitól. — Lengyel kutatótársainkkal közös munkánk, az úszók edzett­ségi állapotának meghatározása, a kellő paraméterek kidolgozása. Az úszás tudományos kutatása a hat kiemelt sportág között is előkelő helyet foglal el, lévén az egyik legfontosabb olimpiai sportág. A közös központi té­mán túl természetesen meg­osztottuk a feladatokat egymás között. Mindkét félnél folynak vizsgálódások edzéselméleti, sportfiziológiai és sportpszicho­lógiai vonatkozásban. Ezek alapvető fontosságúak a sport­ág­ szempontjából. Lényeges befolyásoló szerep jut persze a szociológiai adottságoknak, valamint a sportpedagógiának is. Ezek kutatási problémáival a varsói Testnevelési Tudomá­nyos Kutató Intézet munkatár­sai foglalkoznak. A magyar ku­tatók sem maradnak speciális feladatok nélkül: a „miénk” a szociálpszichológia és az antro­pológia fontos területe. Ki mit csinál? — Mi határozza meg, hogy melyik fél, mivel foglalkozik? — Az objektív (műszer- és szakemberellátottság) tényező­kön kívül elsősorban a helyi sa­játosságokat kellett figyelembe vennünk, így például a lengye­leknek sok gondot okozott, hogy jó néhány tehetséges verseny­zőjük az egyetemista korba kerüléskor egycsapásra eltűnt az uszodákból. Most igyekeznek olyan terveket kidolgozni, ame­lyek szociológiai vonatkozásban próbálják a megfelelő kiutat megtalálni. Külön rendszert építenek ki a különböző is­kolaformákban: egységesítik az általános, a középiskolai sport­mozgalmat és tovább kívánják *,el­vesztem az amúgy is magas szintű főiskolás sportot. — A gyakorló edző szemével milyen előnyökkel jár ez az együttműködés a lengyel és a magyar úszósport számára? — tettük fel az újabb kérdést, de már Székely Évának, aki nem­csak lánya, Gyarmati Andrea edzője, hanem a TFKI edzés­­elméleti osztályának tudomá­nyos munkatársa is. — Szinte minden napra ju­tott megbeszélté®, tapasztalatcse­re a házigazdákkal. A tudomá­nyos problémákon túl, sok szak­mai kérdés is felmerült. Szó volt a kiválasztásról, s az egyes edzésmódszerekről. Mi még majdnem mindenben előbbre tartunk, mint ők, de a lengyel szakemberek remélik, hogy nem sokáig! Máris fon­tos lépéseket tetted­ az után­pótlás nevelésének korszerűsí­tésére. Két sportiskolát szer­veztek, ahol mindennapos úszó­edzéssel készülnek a 9—14 éve­sek. Közel háromszáz gyerek tervében szerepel a Lengyel­­országban egyébként nem túl népszerű sportág. Ingyenes úszóoktatás — Mit­­tesznek az úszás megkedveltetéséért? — Elsősorban tömegesítésre törekszenek, ingyenessé tették mindenhol az úszóoktatást. Akik­ pedig már versenyzők ... Hát itt még akadnak problémáik, de bíznak abban, hogy előbbre lépnek a most elfoglalt helyük­nél, az európai második vonal­ból. Beszélgetésünk során dr. Ku­tassi László és Székely Éva egyaránt hangsúlyozta, hogy a két ország úszósportjának mi­nőségi különbsége ellenére szá­munkra is milyen sokat jelent a lengyel sporttudósok őszinte, baráti segítsége. Serényi Péter A húszdekás parancsnok Az asztalitenisz-edzőket is vérmérsékletük válogatja. Akad, aki nehezen tűri szó nélkül, ha egy-egy fontos mérkőzésen va­lamit figyelmen kívül hagy a versenyzője. Rendszerint azon­ban a megjegyzéseknek ára van, mert ahol tétre megy a játék, ott csendnek kell lennie. A beszédesebb edzők csoport­jába tartozik, a többi között dr. Neumann Ferenc is. A lelkes sportember prakszisában már olyasmi is megtörtént, hogy a mérkőzésvezető a terem elha­gyására „ítélte”. Neumann ilyenkor elnézést kért a hangos­­kodásért, s miután, természete­sen, szót is fogadott, odakint bő­ven jutott ideje az elmélkedés­re. Egyszer, egy ilyen nevelő szán­dékú „büntetés” érdekes ötletet eredményezett. Dr. Neumann idegesen cigarettázott a fontos terem előterében, s tehetetlenül hallgatta a kis fehér labda pat­togását. Aztán dohogva elindult hazafelé. A közeli forgalmas út­kereszteződésnél tilosat mutatott a villanyrendőr. Aztán zöldre váltott a lámpa, de ő még min­dig várt. A villanyrendőr lát­ványa felvidította, hiszen ez egy ötletet adott. Sürgősen felkereste Komáromi Lajost, s elmondta neki az ötle­tét: — Gazdasági ember vagyok, de te értesz az elektromos dol­gokhoz. Mi lenne, ha egy elem­mel működő jelzőkészüléket ké­szítenénk. Olyat, amellyel hang nélkül is egyértelműen taktikai tanácsot adhatunk a játékosok­nak. _ Valahol külföldön már hal­lottam ilyen készülékről. Meg­próbálhatjuk — felelte a jó ba­rát. Komáromi Lajos, sajnos, már nem él, de ügyszeretete és se­gítőkészsége nyomán létrejött az asztaliteniszsport hasznos kis nőtparancsnoka. Dr. Neumann Ferenc, a FŐKERT HS­C edzője nemrégen a gyakorlatban is be­mutatta a „koprodukcióban” készült műszer tudományát. A készülék súlya körülbelül húsz deka. Dobozkájából négy darab, színes égő emelkedik ki, s ezek gombnyomásra egy­mástól függetlenül működtethe­tők. A kis súgógép négy lám­páiéból hatféle edzői utasítás to­­vábbítható a játékoshoz. — Ha a piros lámpa ég, azt jelenti, hogy támadnia kell a játékosnak. A sárga jelzés a pörgetésre szólítja fel a ver­senyzőt, a kék védekezést, a zöld pedig labdatartást, vagyis pötyögtetést jelent. Ha a piros és a sárga lámpa együtt gyul­lad ki, akkor tenyerest, ha pedig a zöld és a kék fény jelez a versenyzőnek, akkor a fonák ütéseket kell szorgalmaznia. A kis készülék előnye az egy­szerűség és az olcsóság. Dr. Neumann már nagy hasznát látta az eddigi NB I-es mérkőzése­ken, s ami fontos, a lámpák lé­tezése óta egyetlen mérkőzés­vezetővel sem akad nézetelté­rése. De egy keresztkérdés mégis kínálkozott: — Mi történik, ha története­sen színtévesztő az asztaliteni­szező? Az edző gondolkozott, aztán mosolyogva közölte: — Akkor zsebben marad a húszdekás parancsnok, én pedig hallgatok, s igyekszem úgy vi­selkedni, mintha jelen se len­nék. Sz. A. Szombat, 1971. június 19. A világ omtrompka alól A szélfútta, tágas iskolaudva­ron most a kék-fehér színössze­állítás uralkodik. Fent a kék égen pöffeteg fehér felhőpama­csok, lent csupa kék-fehér csí­kos trikó szaladgál, nyüzsög, hancúrozik. Csak azok felsőteste barnállik csupaszon, akik az úszómedencében lubickolnak. Az uszoda dicsérete Uszoda a kiskunlacházi általá­nos iskola udvarán. Most a III. országos jubileumi viziúttörő­­találkozó alkalmával avatták. Balogh László igazgató, a ta­lálkozó fő szervezője, csak tes­tileg nőtte ki az agyonmosott kék-fehér csikós trikót. Lélek­ben most is egy a pajtásokkal, akik körülötte nyüzsögnek. Nem mutogatja dagadó kebellel a versenypályák gyönyörű koszo­rújában az uszodát, csak szünet nélkül tréfálkozik, nevettet. Gyanítom, hogy ezzel álcázza meghatottságát. Ott voltam, amikor — csikor­gó télben — a fagyos iskolaud­var havas talajába belemart a földkotró harapófogója. Nyo­mában már ott toporogtak csá­kánnyal, lapáttal, ásóval a lac­­házi gyerekek. Balogh László akkor azt mondta: itt uszoda lesz a júniusi országos vízi­ úttörő-találkozó idejére, ott ren­dezik majd az úszóversenyeket. A jégbedermedt világban oly nehéz volt odaképzelni a fehér falú, kék vizű úszómedencét, benne barna bőrű gyerekeket, amint visongva fröcskölik szét a napfényben villogó vízcseppe­­ket. Csak azért hittem el, hogy a látomás valósággá válik, mert régóta ismerem Balogh Lászlót. Nem ígérget felelőtlenül. Itt senki sem dicsekszik, pe­dig volna mivel büszkélkedni. A fiatal testnevelő tanárnő, Bo­­rosznok Ferencné tornacipője orrával a medence körül lera­kott gyeptéglákat bökdösi és arról beszél, mi mindent kell még csinálni, hogy elmondhas­sák: készen áll a sporttelep. A már elvégzett töménytelen mun­káról nem szól. Dobó Lászlóné, az igazgatóhelyettesnő így fejezi ki magát: — Ha nem láttuk volna itt napról napra a hősies munkát, azt hihetnénk, csoda történt. Uszoda a Kiskunságban, az első a ráckevei járásban. A víziúttörők dicsérete Most az ország minden tájáról idesereglett 250 víziúttörő pajtás vette birtokába. Együtt élvezték a találkozó gazdag műsorát az elmúlt évek kirándulásai során szerzett barátokkal, a szenes szlovák pajtásokkal, a gdanski víziúttörőkkel, a szovjet pioní­rokkal. A díszfelvonulás részt­vevői, úttörő lovasok, kerékpá­rosok, közlekedési rendőrök, tűzoltók, vízi úttörők több mint egykilométeres kígyót alkotva meneteltek végig a falun, az úttörő tűzoltózenekar játék­a kí­sérte őket. Aztán három napon át folyt a nagy sportvetélkedés. A csapatverseny során öt sport­ágban kellett­­ bizonyítani, hogy a vízi úttörő szárazon és vizen egyaránt megél. Esténként tá­bortűz, filmvetítés, élménybe­számolók, játék és záró akkord­ként matrózbál jelentett külön vigasságot. A Dunaújvárosból érkezett pajtások, a Búvár Kund csapat vezetője, Rózsa Gyula mesélte, hogy náluk a legirigyeltebb paj­­­tások a víziúttörők. Nekik van a legtöbb élményük, ők tudnak egy-egy túra, táborozás után a legtöbbet mesélni. Az egykori dunaújvárosi víziúttörők közül sokan járják most a világot a magyar tengerjáró hajókon. Többen közülük elvégezték a tengerésztiszti iskolát. A vizes pajtásokat sokat dicsérik a hon­védségnél is. Általános véle­mény, hogy az egykori vízi­­úttörők a legjobb katonák. Fe­gyelmezettek, edzettek, jól al­kalmazkodnak a rendkívüli kö­rülményekhez is. Megszokták még úttörőkorukban a vízi élet során, hogy tűrjék az időjárás szeszélyeit, nem várják a „sült­ galambot”, minden körülmények között feltalálják magukat. Építeni rájuk Egy gondolat motoszkál a fér­jemben: miért nem építenek jobban a vizes versenysportok, a kajak-kenu és az evezés a víziúttörők szervezetére? Kihuny az országos víziúttörő­­találkozó utolsó tábortüzének utolsó parázsszeme is. Gyönyörű a világ a fehér mat­rózsapka alól nézve... Pap Kornélia BAJNOKCSAPAT íme, a 26. országos felnőtt öttusabajnokság első három helye­zettje és egyben győztes csapata... Még a bajnoki küzdelmek elején, tréfásan megkérdezte valaki Benedek Ferenctől, a csepe­liek mesterétől: „Felengedtek majd valakit rajtatok kívül a do­bogóra? ...»» Benedek akkor természetesen semmit sem felelt a kérdésre, megtették helyette később tanítványai (balról jobbra): Villányi Zsigmond, a bajnok, Sárfalvi Béla, a bronz- és Balczó András, az ezüstérmes . . . Most, a bajnokság után sincs külön­ben megállásuk a sportág legjobbjainak. A jövő hét végén két küldöttségünk is utazik külföldre: a válogatott — várhatóan a Balczó, Kelemen, Bakó és Horváth összeállításban — 26-án kel útra a svédországi nemzetközi versenyre, a Csepel pedig egy nappal korábban, 25-én indul Bécsbe, ahol osztrák, svájci, NSZK-beli és amerikai öttusázókkal méri össze erejét. A négy­tagú csapatot az alábbi hat ember közül jelölik ki: Villányi, Sár­­falvi, Borlai, Maracskó, Komlóssy és Lánczos Feni a fogát a férfi kézilbda-válogatott Egy héttel a magyar-román előtt Férfi kézilabda-válogatottunk olimpiai felkészülésének most következnek sorra a fontosabb állomásai. Válogatottunk jú­nius 25-én a világbajnok román együttessel mérkőzik, aztán Ju­goszláviába utazik a június 28 és július 4 között rendezendő Jugoszláv Kupára. Legjobb együttesünk minde­nekelőtt Debrecenben, az 1970. évi világbajnok román csapattal szemben szeretne helytállni. Válogatottunk visszaérkezett már néhány napos ta­tai tartóz­kodásáról. A Tatán történtek ki­fejezték, hogy válogatottunk nagyon szeretne sikeresen sze­repelni jövő pénteken, bármi­lyen félelmetes nevet is szer­zett eddig a nagy ellenfél. Vá­logatottunk felkészülését első­sorban a pozitív vonások jel­lemzik, mégsem egyértelműen bizakodó a hangulat. A válo­gatottban, sajnos­, nem teljesen egészséges mindenki, s ez né­mi gondot okoz Albrecht Mik­lósnak, a Debrecenben szereplő együttes összeállításában. Tatáról visszatérvén, a kö­vetkezőket mondta az edző: — Nem számíthatunk két törzstag, Simó Lajos és Takács Sándor játékára. Simának még gipszben van a törött keze, Takács április óta sérült, Varga pedig derékfájással bajlódik. Biztos pont viszont az együt­tesben a két kapus, Horváth és Bartalos, továbbá Szabó István, Vass, Sándor, Adorján, Ma­rosi, Sti­ller, Csik és Harka. Remélhetőleg Varga rendbe jön a mérkőzésig. Kedden a váloga­tott edzőmérkőzést játszik a Bp. Spartacus pályáján, a Pécsi Ércbányásszal. Remélem, a mérkőzés után már könnyebb lesz döntenem. A kisebb összeállítási gondok ellenére is ütőképesnek ígérke­zik a legjobb magyar együttes, s a válogatott nagyon feni a fogát. Szeretne szoros ered­ményt elérni Debreceniben, s igen halkan mondva: a győzel­met is szeretné kierőszakolni. Egy hét múlva, tehát pénteken, majd az egész ország előtt kide­rül, hogy mennyire­ futotta vá­logatottunk erejéből. A debre­ceni eseményt ugyanis a televí­zió is közvetíti — egyenes adás­ban. Következik a hatodik forduló Veretlenek egymás ellen Nonstop vízilabdaműsor lesz szombaton a kora délutáni órák­tól késő estig a margitszigeti Sportuszodában. Előbb az ifjú­ságiak veszik birtokukba az 50 méteres medencét, s este hat órától következnek a „nagyok”. Három mérkőzés — és mindhá­romnak tétje, érdekessége van! Először az Újpesti Dózsa és a Vasas legénysége száll vízbe. Mindkét együttesnek van veszí­tenivalója, hiszen eddig nem szenvedtek vereséget. A lila­fehérek inkább hullámzó telje­sítményükkel, a piros-kékek vi­szont „döntetlen-parádéval” hív­ták fel magukra a szakemberek, s a szurkolók figyelmét. Össze­csapásukon az újpestiek az esé­lyesebbek, hiszen elsősorban úszótudásban felülmúlják ellen­felüket, a Vasas mellett szól vi­szont tapasztalt, idősebb játéko­sainak nagy rutinja. A veretlenek rangadója után a Bp. Spartacus—Bp. Honvéd találkozó következik. A szövet­kezetieknek nehéz dolguk lesz az elmúlt hetek meglepetés­­csapata, a Dózsa György útiak ellen. Az est befejező összecsapása szintén parázs csatát, vérbeli testvérharcot ígér. A bajnok OSC-ben játszik dr. Konrád Sándor és Konrád Ferenc, va­lamint dr. Bodnár András. Az Izzó erőssége pedig dr. Konrád János és Bodnár János. Ennek ellenére biztos, hogy nem lesz „családias” a hangulat! A szombati nap negyedik mérkőzésére Szolnokon kerül sor az Egri Dózsa vendégszerep­lésével. Vasárnapra is marad egy találkozó: az FTC Tatabá­nyára látogat. A délelőtti össze­csapásra előreláthatólag szép­számú szurkolósereg lesz kí­váncsi, mert a bányászváros sportkedvelői hamar megszeret­ték ezt, a városukban az idén él­vonalba került sportágat. ­ AZONNALI BELÉPÉSRE FELVESZÜNK szerszámkészítő, marós, esztergályos, élező, fúrás, lakatos, festő, mázoló, asztalos, galvanizáló, karbantartási munkákra villanyszerelő, víz- és központifűtés-szerelő, tetőfedő, kőműves szakmunkásokat, továbbá: férfiakat és nőket különböző gépi és egyéb munkákra betanítunk. ALKALMAZUNK: gép- és gyorsírónőket, közgazdasági technikusnőket, továbbá takarítónőket, mosdótakarító nőket, rendészeti őröket , nyugdíjasokat is, férfi segédmunkásokat, valamint 4-6 órás foglalkoztatásra fiatalkorú lányokat és fiúkat ÓBUDAI TELEPÜNKRE, férfi segédmunkásokat. (MUNKÁSSZÁLLÁS NINCS.) Jelentkezés: NAPONTA A FELVÉTELI IRODÁN, BUDAPEST, II., FÉNY UTCA 16. SZÁM (SZÉNA TÉRNÉL.) Gépi adatfeldolgozó osztályunk gyakorlott lyukkártyalyukasztót és kontrollost felvesz, valamint gyakorlott nagygéptermi dolgozókat és egyeztetőket (táblaellenőröket). Jelentkezni lehet: BUDAPEST II.. KISRÓKUS U. 2. VII. 714. Bp. VL, Révay utca 16.4 Kérjük az érdekelteket hogy apróhirdetéseiket, köz­leményeiket, mindenfajta hirdetéseiket ne a szerkesz­tőségünknek, hanem a kiadóhivatalunknak küldjék. A címzés: Ifjúsági Lapkiadó, Hirdetési osztály.

Next