Népsport, 1971. június (27. évfolyam, 129-153. szám)
1971-06-19 / 144. szám
ASZTALITENISZ ♦ ÚSZÉS ♦ SPORTMOZGALOM ♦ KÉZILABDA ♦ VÍZILABDA ♦ ÖTTUSA ♦ ASZTALITENISZ ♦ ÚSZÁS ♦ SPORTM Lengyel—magyar összefogás Közös tudományos kutatás az úszósportért Pontosan másfél évvel ezelőtt kezdődött meg a Testnevelési Főiskola Kutató Intézetében az a háromesztendős program, amely célul tűzte ki hat kiemelt sportág edzésmunkájának fokozott, tudományos támogatását. Az intézet szakemberei — tekintettel a mostoha hazai viszonyokra — már a kezdet kezdetén tisztában voltak azzal, hogy a vállalt munkát, a komplex vizsgálatokat, a bonyolult méréseket önerőből szinte lehetetlen elvégezni. Ráadásul az idő is sürgetett: az elmúlt évek elmaradását haladéktalanul pótolni kellett. Külföldi kapcsolatok Hamarosan felvették a kapcsolatot a külföldi sporttudományi intézetekkel, s elsősorban a szocialista országok kutatóival rendszeressé is vált az információcsere. De ez sem volt elegendő; előre kellett lépni és meghatározott témában közös kutatási programot kellett kidolgozni. Ideális partnerra találtak a magyar szakemberek a lengyel sporttudósokban, lévén náluk a lehetőségek lényegesen jobbak, mint a TFKI-nál. Jobban felszereltek a különböző laboratóriumok, s létszámban isfelülmúlják!: a budapesti intézetet. Az előzetes tárgyalások után állandóvá váltak a kölcsönös beszámolók: egyszer a lengyel kutatók számoltak be munkájukról, másszor a magyar tudósok utaztak Lengyelországba, kollégáik tájékoztatására. Így történt ez legutóbb is, amikor dr. Kutassi László igazgató vezetésével hattagú magyar delegáció tartózkodott egy hétig Varsóban. — Milyen témakörben folyik a közös lengyel—magyar kutatási program? — kérdeztük a TFKI igazgatójéitól. — Lengyel kutatótársainkkal közös munkánk, az úszók edzettségi állapotának meghatározása, a kellő paraméterek kidolgozása. Az úszás tudományos kutatása a hat kiemelt sportág között is előkelő helyet foglal el, lévén az egyik legfontosabb olimpiai sportág. A közös központi témán túl természetesen megosztottuk a feladatokat egymás között. Mindkét félnél folynak vizsgálódások edzéselméleti, sportfiziológiai és sportpszichológiai vonatkozásban. Ezek alapvető fontosságúak a sportág szempontjából. Lényeges befolyásoló szerep jut persze a szociológiai adottságoknak, valamint a sportpedagógiának is. Ezek kutatási problémáival a varsói Testnevelési Tudományos Kutató Intézet munkatársai foglalkoznak. A magyar kutatók sem maradnak speciális feladatok nélkül: a „miénk” a szociálpszichológia és az antropológia fontos területe. Ki mit csinál? — Mi határozza meg, hogy melyik fél, mivel foglalkozik? — Az objektív (műszer- és szakemberellátottság) tényezőkön kívül elsősorban a helyi sajátosságokat kellett figyelembe vennünk, így például a lengyeleknek sok gondot okozott, hogy jó néhány tehetséges versenyzőjük az egyetemista korba kerüléskor egycsapásra eltűnt az uszodákból. Most igyekeznek olyan terveket kidolgozni, amelyek szociológiai vonatkozásban próbálják a megfelelő kiutat megtalálni. Külön rendszert építenek ki a különböző iskolaformákban: egységesítik az általános, a középiskolai sportmozgalmat és tovább kívánják *,elvesztem az amúgy is magas szintű főiskolás sportot. — A gyakorló edző szemével milyen előnyökkel jár ez az együttműködés a lengyel és a magyar úszósport számára? — tettük fel az újabb kérdést, de már Székely Évának, aki nemcsak lánya, Gyarmati Andrea edzője, hanem a TFKI edzéselméleti osztályának tudományos munkatársa is. — Szinte minden napra jutott megbeszélté®, tapasztalatcsere a házigazdákkal. A tudományos problémákon túl, sok szakmai kérdés is felmerült. Szó volt a kiválasztásról, s az egyes edzésmódszerekről. Mi még majdnem mindenben előbbre tartunk, mint ők, de a lengyel szakemberek remélik, hogy nem sokáig! Máris fontos lépéseket tetted az utánpótlás nevelésének korszerűsítésére. Két sportiskolát szerveztek, ahol mindennapos úszóedzéssel készülnek a 9—14 évesek. Közel háromszáz gyerek tervében szerepel a Lengyelországban egyébként nem túl népszerű sportág. Ingyenes úszóoktatás — Mittesznek az úszás megkedveltetéséért? — Elsősorban tömegesítésre törekszenek, ingyenessé tették mindenhol az úszóoktatást. Akik pedig már versenyzők ... Hát itt még akadnak problémáik, de bíznak abban, hogy előbbre lépnek a most elfoglalt helyüknél, az európai második vonalból. Beszélgetésünk során dr. Kutassi László és Székely Éva egyaránt hangsúlyozta, hogy a két ország úszósportjának minőségi különbsége ellenére számunkra is milyen sokat jelent a lengyel sporttudósok őszinte, baráti segítsége. Serényi Péter A húszdekás parancsnok Az asztalitenisz-edzőket is vérmérsékletük válogatja. Akad, aki nehezen tűri szó nélkül, ha egy-egy fontos mérkőzésen valamit figyelmen kívül hagy a versenyzője. Rendszerint azonban a megjegyzéseknek ára van, mert ahol tétre megy a játék, ott csendnek kell lennie. A beszédesebb edzők csoportjába tartozik, a többi között dr. Neumann Ferenc is. A lelkes sportember prakszisában már olyasmi is megtörtént, hogy a mérkőzésvezető a terem elhagyására „ítélte”. Neumann ilyenkor elnézést kért a hangoskodásért, s miután, természetesen, szót is fogadott, odakint bőven jutott ideje az elmélkedésre. Egyszer, egy ilyen nevelő szándékú „büntetés” érdekes ötletet eredményezett. Dr. Neumann idegesen cigarettázott a fontos terem előterében, s tehetetlenül hallgatta a kis fehér labda pattogását. Aztán dohogva elindult hazafelé. A közeli forgalmas útkereszteződésnél tilosat mutatott a villanyrendőr. Aztán zöldre váltott a lámpa, de ő még mindig várt. A villanyrendőr látványa felvidította, hiszen ez egy ötletet adott. Sürgősen felkereste Komáromi Lajost, s elmondta neki az ötletét: — Gazdasági ember vagyok, de te értesz az elektromos dolgokhoz. Mi lenne, ha egy elemmel működő jelzőkészüléket készítenénk. Olyat, amellyel hang nélkül is egyértelműen taktikai tanácsot adhatunk a játékosoknak. _ Valahol külföldön már hallottam ilyen készülékről. Megpróbálhatjuk — felelte a jó barát. Komáromi Lajos, sajnos, már nem él, de ügyszeretete és segítőkészsége nyomán létrejött az asztaliteniszsport hasznos kis nőtparancsnoka. Dr. Neumann Ferenc, a FŐKERT HSC edzője nemrégen a gyakorlatban is bemutatta a „koprodukcióban” készült műszer tudományát. A készülék súlya körülbelül húsz deka. Dobozkájából négy darab, színes égő emelkedik ki, s ezek gombnyomásra egymástól függetlenül működtethetők. A kis súgógép négy lámpáiéból hatféle edzői utasítás továbbítható a játékoshoz. — Ha a piros lámpa ég, azt jelenti, hogy támadnia kell a játékosnak. A sárga jelzés a pörgetésre szólítja fel a versenyzőt, a kék védekezést, a zöld pedig labdatartást, vagyis pötyögtetést jelent. Ha a piros és a sárga lámpa együtt gyullad ki, akkor tenyerest, ha pedig a zöld és a kék fény jelez a versenyzőnek, akkor a fonák ütéseket kell szorgalmaznia. A kis készülék előnye az egyszerűség és az olcsóság. Dr. Neumann már nagy hasznát látta az eddigi NB I-es mérkőzéseken, s ami fontos, a lámpák létezése óta egyetlen mérkőzésvezetővel sem akad nézeteltérése. De egy keresztkérdés mégis kínálkozott: — Mi történik, ha történetesen színtévesztő az asztaliteniszező? Az edző gondolkozott, aztán mosolyogva közölte: — Akkor zsebben marad a húszdekás parancsnok, én pedig hallgatok, s igyekszem úgy viselkedni, mintha jelen se lennék. Sz. A. Szombat, 1971. június 19. A világ omtrompka alól A szélfútta, tágas iskolaudvaron most a kék-fehér színösszeállítás uralkodik. Fent a kék égen pöffeteg fehér felhőpamacsok, lent csupa kék-fehér csíkos trikó szaladgál, nyüzsög, hancúrozik. Csak azok felsőteste barnállik csupaszon, akik az úszómedencében lubickolnak. Az uszoda dicsérete Uszoda a kiskunlacházi általános iskola udvarán. Most a III. országos jubileumi viziúttörőtalálkozó alkalmával avatták. Balogh László igazgató, a találkozó fő szervezője, csak testileg nőtte ki az agyonmosott kék-fehér csikós trikót. Lélekben most is egy a pajtásokkal, akik körülötte nyüzsögnek. Nem mutogatja dagadó kebellel a versenypályák gyönyörű koszorújában az uszodát, csak szünet nélkül tréfálkozik, nevettet. Gyanítom, hogy ezzel álcázza meghatottságát. Ott voltam, amikor — csikorgó télben — a fagyos iskolaudvar havas talajába belemart a földkotró harapófogója. Nyomában már ott toporogtak csákánnyal, lapáttal, ásóval a lacházi gyerekek. Balogh László akkor azt mondta: itt uszoda lesz a júniusi országos vízi úttörő-találkozó idejére, ott rendezik majd az úszóversenyeket. A jégbedermedt világban oly nehéz volt odaképzelni a fehér falú, kék vizű úszómedencét, benne barna bőrű gyerekeket, amint visongva fröcskölik szét a napfényben villogó vízcseppeket. Csak azért hittem el, hogy a látomás valósággá válik, mert régóta ismerem Balogh Lászlót. Nem ígérget felelőtlenül. Itt senki sem dicsekszik, pedig volna mivel büszkélkedni. A fiatal testnevelő tanárnő, Borosznok Ferencné tornacipője orrával a medence körül lerakott gyeptéglákat bökdösi és arról beszél, mi mindent kell még csinálni, hogy elmondhassák: készen áll a sporttelep. A már elvégzett töménytelen munkáról nem szól. Dobó Lászlóné, az igazgatóhelyettesnő így fejezi ki magát: — Ha nem láttuk volna itt napról napra a hősies munkát, azt hihetnénk, csoda történt. Uszoda a Kiskunságban, az első a ráckevei járásban. A víziúttörők dicsérete Most az ország minden tájáról idesereglett 250 víziúttörő pajtás vette birtokába. Együtt élvezték a találkozó gazdag műsorát az elmúlt évek kirándulásai során szerzett barátokkal, a szenes szlovák pajtásokkal, a gdanski víziúttörőkkel, a szovjet pionírokkal. A díszfelvonulás résztvevői, úttörő lovasok, kerékpárosok, közlekedési rendőrök, tűzoltók, vízi úttörők több mint egykilométeres kígyót alkotva meneteltek végig a falun, az úttörő tűzoltózenekar játéka kísérte őket. Aztán három napon át folyt a nagy sportvetélkedés. A csapatverseny során öt sportágban kellett bizonyítani, hogy a vízi úttörő szárazon és vizen egyaránt megél. Esténként tábortűz, filmvetítés, élménybeszámolók, játék és záró akkordként matrózbál jelentett külön vigasságot. A Dunaújvárosból érkezett pajtások, a Búvár Kund csapat vezetője, Rózsa Gyula mesélte, hogy náluk a legirigyeltebb pajtások a víziúttörők. Nekik van a legtöbb élményük, ők tudnak egy-egy túra, táborozás után a legtöbbet mesélni. Az egykori dunaújvárosi víziúttörők közül sokan járják most a világot a magyar tengerjáró hajókon. Többen közülük elvégezték a tengerésztiszti iskolát. A vizes pajtásokat sokat dicsérik a honvédségnél is. Általános vélemény, hogy az egykori víziúttörők a legjobb katonák. Fegyelmezettek, edzettek, jól alkalmazkodnak a rendkívüli körülményekhez is. Megszokták még úttörőkorukban a vízi élet során, hogy tűrjék az időjárás szeszélyeit, nem várják a „sült galambot”, minden körülmények között feltalálják magukat. Építeni rájuk Egy gondolat motoszkál a férjemben: miért nem építenek jobban a vizes versenysportok, a kajak-kenu és az evezés a víziúttörők szervezetére? Kihuny az országos víziúttörőtalálkozó utolsó tábortüzének utolsó parázsszeme is. Gyönyörű a világ a fehér matrózsapka alól nézve... Pap Kornélia BAJNOKCSAPAT íme, a 26. országos felnőtt öttusabajnokság első három helyezettje és egyben győztes csapata... Még a bajnoki küzdelmek elején, tréfásan megkérdezte valaki Benedek Ferenctől, a csepeliek mesterétől: „Felengedtek majd valakit rajtatok kívül a dobogóra? ...»» Benedek akkor természetesen semmit sem felelt a kérdésre, megtették helyette később tanítványai (balról jobbra): Villányi Zsigmond, a bajnok, Sárfalvi Béla, a bronz- és Balczó András, az ezüstérmes . . . Most, a bajnokság után sincs különben megállásuk a sportág legjobbjainak. A jövő hét végén két küldöttségünk is utazik külföldre: a válogatott — várhatóan a Balczó, Kelemen, Bakó és Horváth összeállításban — 26-án kel útra a svédországi nemzetközi versenyre, a Csepel pedig egy nappal korábban, 25-én indul Bécsbe, ahol osztrák, svájci, NSZK-beli és amerikai öttusázókkal méri össze erejét. A négytagú csapatot az alábbi hat ember közül jelölik ki: Villányi, Sárfalvi, Borlai, Maracskó, Komlóssy és Lánczos Feni a fogát a férfi kézilbda-válogatott Egy héttel a magyar-román előtt Férfi kézilabda-válogatottunk olimpiai felkészülésének most következnek sorra a fontosabb állomásai. Válogatottunk június 25-én a világbajnok román együttessel mérkőzik, aztán Jugoszláviába utazik a június 28 és július 4 között rendezendő Jugoszláv Kupára. Legjobb együttesünk mindenekelőtt Debrecenben, az 1970. évi világbajnok román csapattal szemben szeretne helytállni. Válogatottunk visszaérkezett már néhány napos tatai tartózkodásáról. A Tatán történtek kifejezték, hogy válogatottunk nagyon szeretne sikeresen szerepelni jövő pénteken, bármilyen félelmetes nevet is szerzett eddig a nagy ellenfél. Válogatottunk felkészülését elsősorban a pozitív vonások jellemzik, mégsem egyértelműen bizakodó a hangulat. A válogatottban, sajnos, nem teljesen egészséges mindenki, s ez némi gondot okoz Albrecht Miklósnak, a Debrecenben szereplő együttes összeállításában. Tatáról visszatérvén, a következőket mondta az edző: — Nem számíthatunk két törzstag, Simó Lajos és Takács Sándor játékára. Simának még gipszben van a törött keze, Takács április óta sérült, Varga pedig derékfájással bajlódik. Biztos pont viszont az együttesben a két kapus, Horváth és Bartalos, továbbá Szabó István, Vass, Sándor, Adorján, Marosi, Stiller, Csik és Harka. Remélhetőleg Varga rendbe jön a mérkőzésig. Kedden a válogatott edzőmérkőzést játszik a Bp. Spartacus pályáján, a Pécsi Ércbányásszal. Remélem, a mérkőzés után már könnyebb lesz döntenem. A kisebb összeállítási gondok ellenére is ütőképesnek ígérkezik a legjobb magyar együttes, s a válogatott nagyon feni a fogát. Szeretne szoros eredményt elérni Debreceniben, s igen halkan mondva: a győzelmet is szeretné kierőszakolni. Egy hét múlva, tehát pénteken, majd az egész ország előtt kiderül, hogy mennyire futotta válogatottunk erejéből. A debreceni eseményt ugyanis a televízió is közvetíti — egyenes adásban. Következik a hatodik forduló Veretlenek egymás ellen Nonstop vízilabdaműsor lesz szombaton a kora délutáni óráktól késő estig a margitszigeti Sportuszodában. Előbb az ifjúságiak veszik birtokukba az 50 méteres medencét, s este hat órától következnek a „nagyok”. Három mérkőzés — és mindháromnak tétje, érdekessége van! Először az Újpesti Dózsa és a Vasas legénysége száll vízbe. Mindkét együttesnek van veszítenivalója, hiszen eddig nem szenvedtek vereséget. A lilafehérek inkább hullámzó teljesítményükkel, a piros-kékek viszont „döntetlen-parádéval” hívták fel magukra a szakemberek, s a szurkolók figyelmét. Összecsapásukon az újpestiek az esélyesebbek, hiszen elsősorban úszótudásban felülmúlják ellenfelüket, a Vasas mellett szól viszont tapasztalt, idősebb játékosainak nagy rutinja. A veretlenek rangadója után a Bp. Spartacus—Bp. Honvéd találkozó következik. A szövetkezetieknek nehéz dolguk lesz az elmúlt hetek meglepetéscsapata, a Dózsa György útiak ellen. Az est befejező összecsapása szintén parázs csatát, vérbeli testvérharcot ígér. A bajnok OSC-ben játszik dr. Konrád Sándor és Konrád Ferenc, valamint dr. Bodnár András. Az Izzó erőssége pedig dr. Konrád János és Bodnár János. Ennek ellenére biztos, hogy nem lesz „családias” a hangulat! A szombati nap negyedik mérkőzésére Szolnokon kerül sor az Egri Dózsa vendégszereplésével. Vasárnapra is marad egy találkozó: az FTC Tatabányára látogat. A délelőtti összecsapásra előreláthatólag szépszámú szurkolósereg lesz kíváncsi, mert a bányászváros sportkedvelői hamar megszerették ezt, a városukban az idén élvonalba került sportágat. AZONNALI BELÉPÉSRE FELVESZÜNK szerszámkészítő, marós, esztergályos, élező, fúrás, lakatos, festő, mázoló, asztalos, galvanizáló, karbantartási munkákra villanyszerelő, víz- és központifűtés-szerelő, tetőfedő, kőműves szakmunkásokat, továbbá: férfiakat és nőket különböző gépi és egyéb munkákra betanítunk. ALKALMAZUNK: gép- és gyorsírónőket, közgazdasági technikusnőket, továbbá takarítónőket, mosdótakarító nőket, rendészeti őröket , nyugdíjasokat is, férfi segédmunkásokat, valamint 4-6 órás foglalkoztatásra fiatalkorú lányokat és fiúkat ÓBUDAI TELEPÜNKRE, férfi segédmunkásokat. (MUNKÁSSZÁLLÁS NINCS.) Jelentkezés: NAPONTA A FELVÉTELI IRODÁN, BUDAPEST, II., FÉNY UTCA 16. SZÁM (SZÉNA TÉRNÉL.) Gépi adatfeldolgozó osztályunk gyakorlott lyukkártyalyukasztót és kontrollost felvesz, valamint gyakorlott nagygéptermi dolgozókat és egyeztetőket (táblaellenőröket). Jelentkezni lehet: BUDAPEST II.. KISRÓKUS U. 2. VII. 714. Bp. VL, Révay utca 16.4 Kérjük az érdekelteket hogy apróhirdetéseiket, közleményeiket, mindenfajta hirdetéseiket ne a szerkesztőségünknek, hanem a kiadóhivatalunknak küldjék. A címzés: Ifjúsági Lapkiadó, Hirdetési osztály.