Népsport, 1971. július (27. évfolyam, 154-180. szám)
1971-07-01 / 154. szám
^EtNES 1/7^, ***»K dFent és Benta „hátországban" A maratoni ZUB I B-s bajnokságban történt Vége! Eldőlt a 306 mérkőzés 612 pontjának a sorsa, a legnagyobb létszámú bajnokságban is. A bizonyítvány-kiosztás megtörtént, az Egyetértés (másodszor) és az Egri Dózsa (harmadszor) jövőre újra próbálkozik az NB I-bert, talán több sikerrel, mint az előzőkben. A szomorúan búcsúzó hármas (BVSC, Székesfehérvári MÁV Előre, BKV Előre) pedig az NB II-ben próbálkozik. Egy ilyen mamutbajnokságban sok minden történhet egy év alatt. Történt is! Az alábbiakban egy-kettőről emlékezünk meg. Csabai csemege A presszók gombái alatt kellemes volt az árnyék, hideg a sör. A szurkolók három legderekabbja azonban minderről nem vett tudomást, szörnyen dühös volt. Dühítette őket az, hogy a Békéscsaba 2:0-ra „lefázott” a BVSC-től. Valamit sejtettek a 0:2 mögött. Erről a valamiről vitáztak, amikor a szomszédos asztalnál széket húzott maga alá Dobó János, a csapat egyik játékosa. Vele volt Tuskó, azaz Baukó András, a lila-fehérek gyúrója. — Te mit kaptál? — érdeklődött Baukó. — Egy ötöst — hangzott Dobó sokat sejtető válasza. Szinte ki sem mondta még a két szót, már sugárzó arccal jött a másik János, Láza. Le sem ült, máris mellének szegezték a kérdést: — Te mit kaptál? — Egy négyest — hangzott a felelet, és ez úgy érte a szomszédos asztalnál ülőket, mint derült égből a ménkő. Szemük összevillant, szó nélkül is megértették egymás gondolatát. Tehát megvan a bizonyíték! És az összefüggés is: a 0:2, a kapott „ötös” meg a „négyes” között. Egyikük már a telefonhoz akart rohanni, hogy már mindent tudnak, mindent értenek. Egy kicsit azonban még maradtak, mert a másik gomba alatt a frissen érkezett gyúró vette át a szót: — Képzeljétek, előbb habozott az elnök, de amikor markomban tartottam a borítékot, már minden rendben volt. A szurkolók szinte a székhez ragadtak. — Már a gyúró is? — hiledeztek. Odaát a fiúk nagyot húztak a Colából. Tuskó folytatta: — Szóval megkaptam a borítékot, benne a tízes tételt, a mohácsi vészt! Elmondtam, a tanárok bólogattak, hogy minden rendben van és már ott sem voltam. A három „bennfentesnél” ekkor esett le a tanúsz. Rájöttek: a két Jani és Baukó Bandi ezen a napon érettségizett történelemből és arról beszélgettek, ki hányas tételt kapott. . . A klub vezetői viszont mostanában arról beszélgetnek: elégedettek a 16. hellyel, s az is dicséretes, hogy az NB I B-s kezdő csapat valamennyi tagja — a gyúróval együtt — most már középiskolai érettségivel rendelkezik. • László-napi búcsú Soroksáron ■Köszöntők, kézfogások, virágcsokrok. Kedves figyelmesség, meghitt pillanatok. Illik viszonozni? Természetesen!. 45 percen át" úgy látszott, az Egyetértés-játékosok tapintatlanok. Semmit sem viszonoztak. Tologatták, lökdösték, emelgettél-: a labdát, minden ötlet, elgondolás nélkül. Halápi az üres kapu előtt úgy rúgta el a bőrgolyót, mint egy izgatott kölyökjátékos a próbamérkőzésen. A kisasszonyfrizurás Siklósi társait az ellenféllel tévesztette össze az átadásoknál. Varga kapus a partjelző iránti elégedetlenségét furcsa mozdulatokkal is érzékeltette. Figyelmeztetést kapott érte. — Nem lesz így jó, fiúk! — hangzott félidőben a levonuló játékosok felé. Szünet alatt történt valami az öltözőben. Rejtély, hogy mi, de valami mégis történhetett. A II. félidőben ugyanis egy merőben új Egyetértés volt a pályán, amely már bajnokcsapathoz méltóan küzdött és játszott. A hármas sípszó után aztán nekiláttak az ünneplésnek. Volt mit ünnepelni, hiszena bajnokság mellett a Lászlókat is éltették. Nem is keveset. Az edzővel együtt hatot, mert öt László van a csapatban. Soroksárott a László-napi búcsújátéknak mindenki örült vasárnap. Az Istvánok, a Józsefek, a Péterek és a Pataki is... Fordulópont Jó kezítés után nagyon rossz szériába került a Szolnoki MTE és ismét fenyegette a kiesés réme. — Fegyelmezetlenek vagytok, nem készültök rendesen, sportszerűtlenül éltek — korholta fiait Lazányi edző. Következett a legnehezebbnek ígérkező mérkőzés, az akkor már bajnoknak tekinthető Egyetértés ellen. Pénteken délben edzőtáborba vonult a csapat. Utólag derült ki, mi történt a táborban. Nagy Ferenc csapatkapitány vezetésével, a vezetők tudta nélkül, összeültek a játékosok. — Fiúk, nem hagyhatjuk magunkat, kerüljük el a sok letolást, a vitát, bizonyítsuk be, hogy tudunk játszani! Nem igaz, hogy fegyelmezetlenek vagyunk, s hogy sportszerűtlenül élünk — beszélt szenvedélyesen a kapitány. A játékosok csendben hallgatták. Következett a mérkőzés. Az eredmény ismert. A Szolnoki MTE tavaszi legjobb teljesítményével biztos, 3:1-es győzelmet aratott. Szolnokon ezt a találkozót tartják fordulópontnak a kiesés ellen sikerrel végződött küzdelemben. Annál is inkább, mert az ezután következő hét mérkőzésen mindössze kétszer szenvedett vereséget az SZMTE. Szerencse ? A BVSC legutóbb már a harmadik percben gólt „szerzett”! A menteni akaró Kollár bele-, lépett Aradi lövésébe és lábáról a labda a hálóba került, öngól! Utána a vasutasok újabb gólt értek el, ez viszont már az Oroszlány hálójába jutott. A hajrában a vendégek felülkerekedtek, s bár összesen csak egy gólt rúgtak, mégis 2:1-re győztek. Hiába, a futballhoz szerencse is kell. De így is kérdezhetnénk: a BVSC leesése valóban csak a balszerencsének köszönhető? * Kecskeméti bánat Kecskemétnek még sohasem volt NB I-es csapata, pedig a K. Dózsa nem is egyszer állt már az NB I kapujában. Ennél tovább azonban nem jutott. Az őszi forduló ezúttal sem sikerült, az együttes az 5. helyen fordult. — Tavaszi csapat vagyunk és most jó a sorsolásunk, bízunk a feljutásban — mondta Lutz József Csapatkapitány a nyitány előtt. Először úgy látszott, hogy a jóslat nem alaptalan. Az első 5 fordulóban nyolc pontot szedett össze a K. Dózsa és következtek hazai mérkőzései. És ez volt az a bizonyos kapu, amely előtt már annyiszor megtorpant a lila-fehér gárda. A következő nyolc fordulóban a döntetlenek sorozatát csak egyszer szakította meg egy vereség, illetve egy győzelem. Tavaly novemberben „Labdarúgó vágyak és a valóság” címen cikk jelent meg a kecskemétiekről a Népsportban, így fejeződött be: „Ha a csapat az NB I-ben játszatta, állandóan nyolc-tízezer nézője lenne a Dózsa-mérkőzéseknek — mondják itt is, ott is a városban. Ehhez azonban még sok-sok türelemre és a jelenleginél jobb csapatra van szükség.” Pár nappal később a megyei lap cikket közölt, amelynek szerzője a játékosokat (!) szólaltatta meg, akik — enyhén szólva — megkontrázták a Népsport cikkét... Az idő nem őket igazolta. A Kecskeméti Dózsa ezúttal 4. lett a bajnokságban... HIRDESSEN A NÉPSPORTBAN Gyula, Veszprém és a többiek az NB II-ből Arató bosszúja — Ha a város labdarúgása annyit fejlődött volna egy év alatt, mint például az idegenforgalom, jövőre akár az NB I B sem tűnne álomnak — mondják manapság igen gyakran a gyulai szurkolók. Egyelőre azonban ez a „veszély” nem fenyegeti a gyulaiakat, mint ahogy azt az idei bajnokság is bizonyította. Majdnem végig csak az volt a kérdés: bent marad-e, vagy kiesik-e a város csapata? Az a bizonyos „nagy kő” már leesett a szívekről és keserves kínokkal mégis csak bent maradt a Gy. MEDOSZ, de azért?. .. Hogy végül is melyik gól, vagy melyik pont jelentette a bentmaradást? Legtöbben az MGM elleni mérkőzésre, illetve az ott 11-esből rúgott gólra szavaznak. 62 percig nem bírt a két csapat egymással, amikor a gyulaiak büntetőhöz jutottak. Ki legyen az ítéletvégrehajtó? „Rúgd te, Gabi”, biztatta Arató a hátvéd Lovászt. „Én nem rúghatom, a mester téged jelölt ki”, szólt vissza amaz. Almási játékvezető sokatmondóan nézte az óráját, Himmer edző idegesen bekiáltott játékosaihoz, de a 11-es végrehajtása tovább késett. Végül a tapasztalt Arató a jobb sarokba pofozta a labdát. A végeredmény is 1:6 maradt. „És ha kihagyom? Mindenki biztosra vette volna, szándékos a dolog”, mesélte a mérkőzés után Arató. Az NB I-ből visszakerült labdarúgónak ugyanis tavaly volt egy nagyon emlékezetes lakásügye. („Kilakoltattak” címen, a Népsport is foglalkozott vele.) A találgatások, következtetések elmaradtak, Arató pedig remek tavaszi formájával bizonyította, nem fűti „bosszúvágy”. Pedig lakása még ma sincs, se állami, ,is OTP. S azóta már saját pénzéből is akart lakást venni ... Öregek és fiatalok A Bakony Vegyész idei teljesítménye nagy csalódás! Nyílt titok volt a városban: az NB II-es csapat magasabb osztályba pályázik. És nemcsak, hogy az NB I B nem sikerült, hanem még az élmezőnyből is alaposan lecsúszott a B. V. Elég sok bonyodalom volt a csapat körül, az öreg-fiatal vita sem vált hasznára a csapatnak. De sem az öregek, sem a fiatalok nem győztek. A szakosztályban nem fordítanak kellő gondot, a fiatalokra, s érdemileg nem is tudtak fiatalítani. Az idősebbek — Balogh, Egyházi, Gazsó — (habár sokszor illették őket szemrehányással), legtöbbször bizonyítani tudtak. A vihar azonban csak az idény végén csendesedett le, akkor, amikor Veszprémben is rájöttek: nem az számít, hogy öreg, vagy fiatal-e valaki, hanem az, hogy jól vagy rosszul játszik egy labdarúgó. Most szövegelj, Öcsi! A Szolnoki MÁV—Középületépítő SE mérkőzésen történt. Szünet után mindent elsöprő lendülettel rohamozott a helyi együttes. 3:2-es vezetésnél a szolnoki Koródi eliramodott a bal szélen, de a 18 éves Hangái kézzel belekapaszkodott. Koródi ki akarta tépni magát kezei közül, közben a cipője is leesett, sípcsontvédője is kiesett, de hiába cibálta magát. Hanga még estében se rajta csüngött. Füttyszó után a szabaddá vált szolnoki balszélső ingerülten fordult Hangsai felé, mire ő válogatás nélküli szidalmakkal illette Koródit. Egyszóval nyomta a szöveget. De nemcsak ő, hiszen a játéktér szinte zsibvásár volt. Miközben majd mindegyik játékos a civakodással volt elfoglalva, a szemfüles Földesi Szabó Gyhez gurította a szabadrúgáshoz letett labdát. Ő a jobb szélen belement, futtatta, akinek a beadását N. Szabó , csukafejessel juttatta a kapuba, így lett az addig szoros 3:2-ből 4:2 az Sz. MÁV javára. A kezdéshez fel ■ állt játékosok közül Földesi, a szolnokiak mokány középpályása odaszólt a közben lecsillapodott Hangárhoz, aki elsősor,ban volt ludas a kapott gólért: — Most szövegelj, öcsi! A sablon nem minden A Pécsi Ércbányász Savaria elleni 8:0-ás szombathelyi győzelme az év talán legnagyobb NB II-es meglepetése volt. A gólfesztivál tapasztalatait már a következő héten igyekezett felhasználni a pécsi csapat a Pápa ellen. Harcrendjét hasonlóan alakította ki, főleg jobb oldalon vezetni mors támadásokat és a Szombathelyen öt gólt szerzett Farkas II eredményességét kihasználni! Az első félidőben ez az elképzelés két mutatós gólt eredményezett. De még jó néhány gólszerzési alkalma akadt a pécsieknek. Ők legyintettek, megelégedtek a 2:0-ás vezetéssel. Nem így a pápai gárda. Amikor látták, hogy a hazaiak szünet után csak játszadoznak, kitámadtak és két védelmi megingás után egyenlítettek. A hazai szurkolók szinte megdöbbenve szemlélték, hogy a második 45 percben a pápaiak kapusának még csak védeni valója sem akadt. És megtörtént a meglepetés: az idegenbeli 8:0 után hazai 2:2 következett. Tanulság: a sablon nem mindenkor alkalmazható, s nem minden csapat ellen jó. Felemás csapat 4:0, 4:1, 3:0, 1:1, 4:0, 3:0, 1:2 1 11 pont, 20-4-es gólkülönbség. A Zalaegerszegi Dózsa tavaszi otthoni mérlege, ám, ebből a kitűnő teljesítményből elhamarkodott dolog lenne azt a következtetést levonni, hogy magabiztos, sok gólt rúgó, jó védelemmel rendelkező csapatról van szó. Mert íme az idegenbeli eredmények: 0:2, 1:4, 0:5, 1:3, 1:3, 0:5, 2:3, 0:4. 0 pont, 5:29-es gólkülönbség. Gáspár László edző magyarázata így hangzik: „Tehetséges fiatalokból áll csapatunk, de húsz év alatti katonajátékosaink idegenben bátortalanná válnak, a legjobb helyzetekben is reszket a lábuk.” Ami — katonákról lévén szó — kicsit furcsa magyarázat... Ez a bajnokság sokáig emlékezetes marad az NB IIben is. Győztesek, és vesztesek számára egyaránt. Csodálatos véletlen folytán mindhárom csoportban az őszi másodikak lettek a végső győztesek. A Volán, a Dorog és a Pénzügyőr SE jövőre az NB I B-ben bizonyíthatja az NB II erejét. Mint ahogy most a MÁV DAC és a DVSC, az előző bajnokságban pedig a Békéscsaba és a Zalaegerszeg bizonyította. Ez a bajnokság is tele volt eseménnyel. Kevés a hely, de azért néhány érdekességet innen is felelevenítünk. Csütörtök, 1971. július 1.3 2160 mérkőzés után — az NB III-ban Labdarúgásunk negyedik vonalában 144 csapat küzdött a bajnoki címért, illetve a kiesés (25) elkerüléséért. Izgalomról gondoskodtak a csapatok, sok helyen a szurkolók is. Talán (ez a nagy létszám miatt érthető is) itt akadt a legtöbb elgondolkoztató eredmény, különösen a hajrában. De hát bizonyíték nincs, így csak a fejünket csóváljuk és el-elgondolkozunk. Tanulságnak azonban ez is elég. Persze, csak akkor, ha jövőre kicsit jobban szem előtt tartják a mérkőzéseket azok, akiknek ez kötelességük. De félre a „télies” dolgokkal, beszéljünk inkább másról. Vagy az a baj, hogy az előbbiekről is „csak” beszélünk? A 2688. perc A Pápai Vasas évek óta a kiesés ellen harcol, e rendszerint csak az utolsó vagy azt megelőző fordulóban biztosítja bennmaradását, így volt ez most is. A vezetők, a játékosok, a szurkolók évek óta az első perctől izgalomban voltak, bent maradnak-e vagy nem az NB III-asok. Szinte az első fordulótól a kiesés ellen harcoltak, sőt, néhány héttel ezelőtt helyzetük már-már menthetetlennek látszott. Aztán elkövetkezett a pápaiak „ideje”, a hajrá! Az utolsó három fordulóban öt pontot gyűjtöttek. Vasárnap élethalál harcot vívtak az Ikarus AR-rel, de csak a 78. percben biztosították benta maradásukat. Tizenkét perccel a bajnokság befejezése előtt 1:0-ra győztek, s a pápaiak bent, maradtak, a fehérváriak pedig kiestek! Ami a legérdekesebb az egészben: egyetlen alkalommal sem álltak kiesést jelentő helyen. De mindig csak egy vagy két hellyel feljebb s ezért kellett idegeskedniük 2688 percen át! A kétlaki — Nagylaki — Szombathelyi Dózsa—Mereszjev SE mérkőzés 12. percében a Mereszjev SE balhátvédje 11-est vétett. A játékvezető sípolt és a 11-es pontra mutatott. A büntetőnek a középhátvéd Tóth futott neki. Nagylaki, a Mereszjev SE kapusa remek vetődéssel ütötte ki a bal sarokra helyezett labdát. A játékvezető azonban úgy látta, hogy a kapus lövés előtt elmozdult, és ezért újra rúgatta a 11-est. Most a középcsatár Janzsó futott a labdának, ő a kapu jobb oldalát célozta meg, Nagylaki azonban újra résen volt, parádésan védett. A nézők ámultak, de valamiről megfeledkeztek! Nagylaki annak idején Szombathelyen együtt ismerte meg Tóthtal és Janzsóval a labdarúgás csínját-bínját. Később ugyan elkerült Szombathelyről, de azt nem felejtette el, hogy Tóth és Janzsó hová lövi a 11-eseket. Akik „kifellebbezték" magukat A hanyi vidéken közigazgatásilag már egy a két teljesen öszszeépült település, Petőháza és Fertőszentmiklós. A két helység lakói sok tekintetben egyesítik erejüket a közös célokért, a sport területén azonban még nagy a rivalizálás. Ezekben a napokban a sportbarátok a hosszúra nyúlt község egyik végén lakodalmat ülnek, a másikon „temetnek”. A Petőháza bajnokságot nyert a megyében, a Fertőszentmiklós viszont kiesett az NB III-ból és jövőre éppen a Petőháza helyén küzdhet majd a bajnoki pontokért. Fertőszentmiklóson most az okokat kutatják. A kiesésben ugyanis nagy szerepet játszottak a szurkolók és egy kicsit besegítettek a vezetők is. Miért? November 11-én játszották le Fertőszentmiklóson a Komárom elleni mérkőzést, amelyen 2 :1-es hazai vezetésnél, egy kiállítás miatt, teljesen érthetetlenül és értelmetlenül a közönség ellepte a pályát, majd többen bántalmazták a játékvezetőt. Elveszett a mérkőzés már kezükben levő két pontja és a szövetség a hazaiak pályaválasztó jogát egy mérkőzésre megvonta. A szinte nevetségesen enyhe ítéletet azonban a hazaiak megfellebbezték, s erre alaposan ráfizettek. II. fokon a pályaválasztói jog megvonását négy mérkőzésre emelték, öt hónapon keresztül nem játszhatott otthon az FSE. Az állandó utazgatás, a hontalanság megtörte a csapat lendületét, s a 9. helyről a 15.-re zuhant vissza. Így a Fertőszentmiklós saját magát „kifellebbezte” az NB III-ból. Postás-öröm Sashalmon A Postásnak a bajnoksága, a Sashalomnak a kiesése forgott kockán. Legalább döntetlenre volt mindkét csapatnak szüksége ahhoz, hogy biztosítva legyenek. Döntetlen lett! A mérkőzés után a Postás-szurkolók vállukon vitték le a pályáról a játékosokat. Katona Gyula, a Postás SE edzője boldogan mondta: „1954 óta most sikerült visszajutnunk az NB 11-be. Amikor másfél éve a csapatot átvettem, egyik fő célom az volt, hogy sportbarátokat, a szó nemes értelmében vett sporttársakat neveljek. Úgy hiszem, sikerült! És sikerült megnyernünk a bajnokságot is. Lehet ennél nagyobb öröme edzőnek?” Óvári zöld-fehérek és kék-fehérek Három év után ismét felcsillant a lehetőség, hogy Mosonmagyaróvár is az NBH-ben képviseltesse magát. A MOTIM TE állt a kapu előtt, de ahhoz, hogy az kitáruljon, még némi „segítségre” volt szüksége. És a segítséget — milyen a sors! — a hazairivális MOFÉM Hubertusnak kellett adnia. Neki jutott a feladat, hogy legyőzze a listavezető KOMÉP csapatát. Ha a MOFÉM győz, s a MOTIM Tatán szintén győz, akkor ... # Érthető, hogy idei nézőcsúcs született a MOFÉM-pályán és hogy a zöld-fehérek (MOFÉM) győzelméért elsősorban a kékfehérek (MOTIM) szurkolóinak szíve dobogott a leghevesebben. Bizakodásuknak az első félidőben még volt némi alapja. A Hubertus szinte az egész 45 percet végigtámadta. Az NB I-es tapasztalat azonban még „öregkorban” is aranyat ér az NB III-ban. A Szekeressel és Juhossal erősített KOMÉP-védelem remekül helytállt. És a 72. percben Juhosék gólt értek el! A szurkolókra nem lehet panasz- ők mindent beleadtak, de a gólokat a pályán és nem a nézőtéren „gyártják”. Dühösködtek is eleget, amikor azonban a MOTIM váratlan tatai vereségének a híre megérkezett, megnyugodtak. És egyben megegyeztek: ezt a bajnokságot nem a MOFÉM-nak kellett volna biztosítania a város másik csapata számára, hanem magának a MOTIM-nak akkor, amikor a 25. fordulóban vereséget szenvedett Móron. A timföldgyáriaknak tehát nem sikerült kikapartatni a gesztenyét, amelyet ők könnyelműen elhajlattak.