Népsport, 1971. szeptember (27. évfolyam, 207-231. szám)

1971-09-09 / 213. szám

LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁ Még mindig csak az igyekezet dicsérhető... Az NB I-es tapasztalat az NBI B-ben is sokat számít Hiába, az NB I B ebben a bajnokságban sem tagadja meg önmagát. Hétről hétre olyan meglepetéseket szállít, amilyenek csak ebben az osztályban adódnak. Nem új ez labdarúgásunk második vonalában, így volt tavaly, tavaly­előtt, meg azelőtt is, amióta ezt az osztályt létrehozták. Mert ki számított arra, hogy a Dorog három góllal küldi haza az idén is kitűnően kezdett Kecskemétet, a ZTE az otthonában közel fél éve veretlen Várpalotát veri meg, s az Oroszlány 8:1-es győzelmet ér el a felfelé ívelő formát mutatott Pécsi Bányász ellen... S mindezek eredménye: már csak a két volt NB I-es, a SZEOL és a Dunaújváros nem szenvedett vereséget, de pontot (illetve pontokat) már ők is vesztettek. És nincs már pont nélküli csapat sem, hiszen a Szolnoki MIK a Dunaújváros ellen döntetlent elért Volánt intézte el­­ 3:0-ra ... Öreg motoros A kezdő sípszó után rögtön látni­ lehetett, hogy az apró ter­metű mokány legény középpá­lyás, illetve beállós, pontosab­ban — mind a kettő! Nem új fiú, öreg motoros, NB I-es ta­pasztalattal­. 35 éves. Más ré­gen abbahagyja ebben a kor­ban, vagy az öregfiúknál ker­geti a labdát. Máté Ján­os, a MÁV DAC játékosa azonban még pár évig szeretne játszani. Úgy, mint most, kitűnően! Mert vasárnap a FOSPED el­len remekül játszott. Egyetlen epizód: a hazai szélső lak­épnél hagyta hátvédj­ét, szabad volt az út. Lendült a rúgó láb, s egyszer csak­ — ki tudja, honnan — be­nyúlt egy másik síra, az övé. A szélső csodálkozott, a kapus nem, de megérezte a veszélyt. — Jam­, add haza — kiáltotta. A mozdulat valóban hazaadást sejtetett,, „épp dantebwr - hátrahú­­zós csellé­ trontozott. Az­ indítás pontos volt. A remek labdával mint a nyúl, nyargalt a fürge csatár. Ketten is gáncsolták, de tovább bukdácsolt. A harmadik már kíméletlenül felvágta. Vi­tathatatlan 1 l-es volt..­. Régebben a higgadtság nem tartozott erényei közé, ma már ő az, aki nyugalomra inti tár­sait. Például a heves verő fia­tal csatárt,, aki miatt a játék­vezető egymás után háromszor ítélt szabadot szövegelésért, de az egykori „fenegyerek” hamar rendet teremtett. Hiába: változnak az idők, vál­toznak­­­ az egykori fenegyere­kek. Ünneprontók ? Bányásznapot ünnepeltek va­sárnap Várpalotán is, éppúgy, mint az ország más bányatele­pülésein. Az ünnepi műsor je­lentős eseménye volt a Vár­palota—Zalaegerszeg bajnoki mérkőzés. A ragyogó időben né­zőcsúcs született Várpalotán. A játékosok talán a szokottnál is harsányabb és magabiztosabb „Jó­ szerencsét”-tel köszöntötték közönségüket. A közel négyez­res tömeg ünnepelte fiait, har­sogott a biztatás, mindenki győzelemben reménykedett. Ám — ahogy ez lenni szokott — az egyik csapat tervez, a másik pedig végez. A bányászok győ­zelmi reményeit a ZTE elher­­vasz­totta. Mindenki jókedvű volt ezen a napon a híres bányászvárosban. A teljes örömhöz csak a két bajnoki pont hiányzott. S bi­zony,­­ ez a vereség egyetlen szépséghibája volt a palotai bá­nyászok felejthetetlen napjának. Pandúrból betyár! Nem tévedés a cím . .. Nagy Ferencnek, a Szolnoki MTE csa­patkapitányának nem minden­napi élményben volt része pár nappal ezelőtt. Munkahelyéről hazamenet, legnagyobb megdöb­benésére lakásának ajtaját nyit­va találta. Előbb azt gondolta, hogy valaki a családból hagyta nyitva, de amikor jobban szét­nézett, az egyik ágyon egy bu­kósisakot látott. Mire felocsú­dott, a sisaktulajdonos tolvaj ez ajtón kiugrott és elmenekült. A ház előtt várakozó társát azonban sikerült lefülelnie, s két nap múlva a betörő is kéz­­rekerült. Nagy Ferenc tehát jó pandúrnak bizonyult. Vasárnap a Volán elleni mér­kőzésen fordított szerepkörben mutatkozott be a szolnoki fiú. Nagy becsvággyal, mindent el­söprő akarattal küzdött, egyszer saját kapuja előterében csuka­­fejessel hárított, röviddel ké­sőbb már az ellenfél kapuját veszélyeztette. Sorra szerezte meg a labdát, hiába üldözték, próbálták szerelni, ez kevés al­kalommal sikerült. Ravaszul cselezett, csapatkapitányhoz méltóan, társainak példát mu­tatva hajtott, gürcölt. A mezőny legjobbja volt. Az ismert ma­gyar közmondás ezúttal fordít­va vált be, egy kis túlzással él­ve: jó „betyár” lett a pandúr­tól . . . És a játék? A sikeres pontgyűjtés követ­kezményeként mind több a né­ző a SZEOL hazai mérkőzé­sein. Az idénynyitón 3 ezer, a Volán ellenin már 4 ezer, míg most vasárnap 5 ezer néző vár­ta a stadion lelátóin a SZEOL k Ózd összecsapást. A két pont sorsa nem volt kétséges, legfel­jebb az, hogy a hazaiak milyen arányban győznek. Úgy látszik, a szegedi játékosok is ezen a véleményen lehettek, mert hosz­­szú ideig csak játszadoztak, egy én­ienked tele, a csatárok állva várták a labdát és sokszor per­ceken át alig történt valami a pályán. Helytálló is volt az egyik szurkoló szünetben tett ironikus megjegyzése: — Néhány játékosunkkal is meg kellene fizettetni a belépő­jegy árát, hiszen ők is csupán nézői a mérkőzésnek. A második félidő első negyed­órája után élénkebbé vált a mérkőzés, de a gyorsan szerzett két szegedi gól után megint to­vább folyt a csapkodás. Igaz, az Ózd nem­ késztette különösebb erőkifejtésre a SZEOL-t. Azonban kétségkívül jogos a visszatért közönség igé­nye: játszadozás helyett labda­rúgást szeretne látni a pályán... Gólfesztivál Az­­ oroszlányi vezetők nagy erőfeszítéseket tesznek a szur­kolók megnyeréséért. Sajnos, a nézőszámot minden esetben be­folyásolja a csapat pillanatnyi formája. Most gondoltak na­gyot, s a helyi MTH-intézet ta­nulóit hívták „segítségül”. Több mint száz fiatal mostanában ko­­lompokkal, zászlókkal felszerel­ve vonul ki a hatalmas méretű oroszlányi pályára, s ott szava­lókórussá, átalakulva lel­kesen bíztatja csapatát. Így volt ez vasárnap is, amikor a bányász­napon a hazaiak gólfesztivált rendeztek, 8:1-re győztek. Még így is kevesen látták a mérkő­zést, s ebben bizonyára része volt annak, hogy tavasszal is nagy gólkülönbséggel, 6:1-re győzték le a pécsi bányászokat. Most kettővel többet rúgtak! Hogy miért? A vendégek terüle­tet védtek, s ennek következmé­nyeként a sokkal gyorsabb ha­zai játékosok gyors kiugrásokkal számos alkalommal sakk-matt helyzetet teremtettek. A pécsiek bizonyára úgy számítottak: két héttel ezelőtt Békéscsabán ez a taktika sikerült, miért ne sike­rülhetne Oroszlányban is. Csak éppen arról feledkeztek el: a taktika nem sablon. Ami az egyik csapat ellen jó, nem biz­tos, hogy a másik ellen sikeres lehet. Zuhanyozók Változatlan hevességgel dúlt a harc a dorogi pályán is. Már a 60. percben tartottak és még 0:0 volt. Ekkor a hazaiaknál két já­tékos is bemelegített. Sós Lász­ló, a­ 63. percben Rátvai helyé­re, Peszeki, a 65. percben, Ta­kács helyére állt ró. A lecserélt játékosok a tartalékkapus Pilcz­,­zni az öltözőbe vonultak, hogy időben átöltözve, még lássák az utolsó perceket. Gyorsan füröd­­tek és átöltöztek, s kirohanva az öltözőből, rögtön az eredmény felől érdeklődtek. Abban a pil­lanatban rúgott Peszeki gólt. Mindhárom játékos felújjongott, s azt gondolta, ezzel a góllal nyert a Dorog. Az­­egyik rende­ző azonban kis cinizmussal kö­zölte velük: „ez volt a harma­dik” ... A három játékos ugyanis a zuhanyozó zajában semmit sem hallott. A rendező azonban nem hagyta ki a ziccert: „nem vol­tatok gyorsak, amíg a pályán voltatok, s akkor sem, amikor zuhanyoztatok. . Ha a második és a harmadik vonalban így a feje tete­jére állt a papírforma, miért lenne másként a negyedik vo­nalban? Itt azonban még a 144 csapat közül nyolc egyetlen pontot sem vesztett, viszont mindössze hat együttes akad, amelynek még nincs pontja. Az osztály legnagyobb szenzá­ciója: az újonc Jánoshalma csoportjában az első helyen áll, a Békéscsabai VTSK pedig nemcsak pontot nem vesztett, de még gólt sem kapott... Mátészalka tavaly egész évben a kiesés ellen küzdött, az idén azonban — úgy tűnik — nem lesz „gyászban”: 11-2-es gólkülönbséggel ő is pontveszteség nélküli még! Pápai 180 fok Tavasszal az utolsó 90 percig izgulhattak a Pápai Vasas veze­tői és szurkolói. Csak pár perc­cel a bajnokság befejezése előtt menekült meg a csapat a ki­eséstől! Most? A Nyugati cso­portban veretlenül, pompás, 8-1- es gólkülönbséggel áll az élen. Csoda nem, de egy és más tör­tént a rövid nyári szünet alatt. Eger János személyében új ed­ző került az együtteshez. A jó szemű szakvezető­­ merész érvá­gással igyekezett­­ütőképessé tenni a korábban hétről hétre kóros góliszonyban szenvedő csatársort. A korábbi támadók közül a technikás, de­ gólképte­len Miklós és Ölbei középpályás lett, Szabót pedig előre vitte. Két új tehetséges szélsőt igazol­tak a pápaiak a járásból, a szomszédos Bakonytamásiból. És a két újonc valóságos szárnya­kat ad a támadójátéknak. Nyu­godtan állíthatjuk: a jó szerep­lést nem a „levegőváltozásnak” (az Északnyugati csoportból a Nyugatiba kerültek), nem a csodának, hanem elsősorban a sikeres edzői húzásnak köszön­heti a P. Vasas.­ Példáján ke­resztül lent is beigazolódott: eredményes, jó támadójátékot elsősorban jó szélsőkkel lehet produkálni! 90 perc — 9 gól Néhány száz szurkoló vasár­nap délelőtt a kellemnes nyári napsütésben Győrött az ebédfő­zés idejében az Elektromos-pá­lya kényelmes, hűs nézőterén keresett menedéket. Nem bán­ták meg! Tíz gólt láttak,és eb­ből kilenc a vendégek, az újonc Tata hálójába hullt. Kilencven perc alatt kilenc gól. Ugyanab­ban a kapuban! Ez bizony sok. A mai gólínséges világban pe­dig egyenesen ritkaságszámba megy. És ami a feltűnő: Szőnyi, a vendégek­ fiatal kapusa kitű­nően védett. A figyelmes szur­kolónak azonban az is feltűnt, hogy a fiatal kapus sohasem a kapuvonalon, hanem öt-hat mé­terre az előtt tartózkodott. A szurkolók látták ezt, a győri já­tékosok azonban nem vették észre. Illetve Sulyok István mégis észrevette, felfedezte a kínálkozó lehetőséget. Nem kö­vette vaktában bombázó társait, hanem könnyedén, lágyan ívelte kapura a labdát. S mire Szőnyi visszatért „támaszpontjára”, két esetben is a hálóban táncolt a labda. Az okos gólok nemcsak derűre és tapsra késztették a szurkolókat, hanem ahhoz is hozzájárultak, hogy jóízűen fo­gyasszák el vasárnap déli ebéd­jüket. De vajon hogy ízlett az ebéd kilenc gól után — a­ tataiaknak? Nem félünk a farkastól... Szombati György, a Békéscsa­bai VTSK őszhajú mestere ki­vonuláskor halkan dúdolta a régi Walt Disney-film, a Három kis malac slágerét: „Nem félünk a farkastól, a farkastól. . .” — És a Félegyházától? — tet­te fel egy okvetetlenkedő a min­dig és mindenkor bedobható ke­resztkérdést. — Hát attól bizony kicsit tar­tunk — vallotta be a mester. De elég volt egy pillantást vetnie ellenfél játékosainak arcára, hogy rájöjjön: amazok nem a rajzfilmbeli farkastól fél­nek . .. Aztán Alföldi játékvezető síp­jába fújt, s megkezdődött a Dél­keleti csoport rangadója, a B­­VTSK—Kiskunfélegyháza­­ rang­adó. Hamarosan kiderült, ki tart jobban a másiktól. A ha­zaiak — bizonyára a legjobb vé­dekezés a támadás elve alapján — nyomban rohamozni kezdtek. A kora őszi napfényben csak­hamar kirajzolódtak a félegyhá­ziak taktikájának kontúrjai is. Ők ugyanis az eléggé ismert el­vet vallották: „Idegenben jó — a taccs is". E furcsa felfogás főszereplője egyik védőjátékosuk, Bartha volt, aki — noha nemegyszer az oldalvonalon túlra pöccinthette volna a labdát —, más megoldást választott. Akkorát „bikázott” a labdába, hogy harmadik felsza­badító rúgása nyomán az álló­helyen két kis lurkó már egy Omega-lemezben akart fogadni, vajon negyedikre átrúgja-e a labdát a lelátó mintegy 15 méter magas tetején, a szomszédos te­metőbe, vagy sem. A védekező taktika ezen a ta­lálkozón sem vált be. A csabaiak a széleken gőzmozdonyként száguldozó Szárazzal és Karádi­­val az élen, „meghúzták” a fél­egyházi védelmet, s a két Szá­raz-dugó mellett még kettő ke­rült a vendégek hálójába. Kide­rült az is, hogy ezen a mérkő­zésen csak a nagyon rossz tak­tikát választó félegyházi labda­rúgóknak volt mitől tartaniuk, s a listavezető csabaiak megér­demelten tűzték örükre a ta­vasszal még NB II-es, de most teljesen alárendelt szerepet ját­szó félegyháziak „skalpját”. Hajrá, Pét! A Szombathelyi AFIT sport­telepén harsogott így a vendég­szurkolók biztatása. És a több­ször annyian levő hazai szurko­lók a hangcsatában bizony alul­maradtak. De vereséget szenve­dett a tavaly nagyszerűen sze­repelt AFIT csapata is. A mér­kőzés előtt Csépe László péti vezető úgy nyilatkozott, hogy döntetlennel elégedettek lenné­nek. A 2:1-es győzelem után csak ennyit mondott: h így még jobb! Nem is csoda. A Péti MTE csapata újonc az NB III-as baj­nokság Nyugati csoportjában. Három és fél év után került vissza az NB III-ba és most sze­repel először ebben a csoport­ban. Négy eddigi mérkőzése közül hármat idegenben játszott és öt pontot szerzett. Remek kis együttes lett. S akik a szép szeptemberi napon vettek annyi fáradságot, hogy kilátogattak a kámoni sporttelepre — nem csa­lódtak. Pét labdarúgói, Kőszeg és Nagykanizsa után, Szombat­helyen is bizonyítottak. Az újonc Jánoshalma szereplése az NB III legnagyobb meglepetése Volt mi Esek „alkonya ”(?)az Il-ben Változatos, érdekes és izgalmas a harc labdarúgásunk harmadik vonalában is. Ami elsősorban szembetűnő: az újoncok szereplése - a Gyöngyösi Spartacus kivételével — szinte meghökkentő. A Nyugati csoportban a Pécsi VSK a 3., a Nagykanizsa a 4., a KOMÉP (Tatabánya) a 6., az Északi­ban a Váci Híradás a 7-8., a Rakamaz a 9-11., a Keletiben a Kiskunhalas a 4., a Vasas Láng az 5., a Bp. Postás a 9. helyen ... És ugyanakkor a patinás nevű NB II-es csapatok közül az NB I B-t is megjárt Székesfehérvári MÁV Előre 10., a Győri Dózsa, a Lehel SC és a Táncsics SE 12—13. A Szol­noki MÁV­­ utolsó! Igaz, még csak az elején vagyunk, de ez még így is óriási meglepetésnek számít. „Apróka" A Fűzfő—Győri Dózsa mérkő­zésen a hazaiak két csatárt, a vendégek két hátvédet cserél­tek. A fűzfői védelem kitűnően játszott, s 2:0 után úgy látszott, gólokkal nyer a hazai csapat. Egy apróságról azonban a fűz­főiek megfeledkeztek. A győri­ekhez a 43. percben­­beállt egy fiatal csatár, Szabó, s az egyik hazai néző megállapította: „Ez a fiú még a fűből is alig látszik ki!” A történtek azt bizonyítot­ták, hogy a fűzfői védők sem nagyon vették észre az apró ter­metű játékost és fedezetlenül is hagyták. Aztán „Apróka” meg­mutatta, hogy kicsoda. Bomba­góllal vétette magát észre. Dü­hös lett a Fűzfő edzője, Gal­­góczi Ottó (a múlt évben még a Pécsi Bányász NB I B-s csapa­tának volt szakvezetője), s a be­küldött­ cserejátékossal „üzent” a­ védőknek: még egy ilyen eset és­ jön a csere. Erre azonban már nem került sor, mert az intelem használt, s ezután már testőrt kapott a kis csatár. Gyulai vendégszeretet Kitűnő mérkőzés — négy gól­lal! Ez is azt bizonyítja, hogy a játékosok nem feledkeztek el a közönség szórakoztatásáról a Gyula—Budáfok találkozón. A meccsnek mégsem a játékosok, hanem Mészöly Kálmán, a fő­városiak edzője volt a főszerep­lője. Elvégre az alföldi kisváros­ban nem mindennap látnak vi­lágválogatott labdarúgót. Így aztán neki is szerepe volt ab­ban, hogy Gyulán nézőcsúcs szü­letett, aminek persze a MEDOSZ vezetői nagyon örültek. Pár pillanatra még a labda­rúgó Mészöllyel is találkozhat­tak a gyulaiak, mert a kispa­­don sem tagadta meg magát az egykori labdarúgó. Egy magas labda a kispad tájékán készült elhagyni a játékteret. Már le is esett volna, ha az edző jelleg­zetes mozdulatával le nem top­­polja, hogy aztán néhányszor bal, majd jobb lábán — csak úgy, a padon ülve — megtán­coltassa. Aztán odaemelte a part­dobást végző játékosnak . . . " A gyulaiak egyébként nagy barátsággal fogadták a budafo­kiakat. Hogy-hogy nem, a nagy várakozás közepette úgy esett, hogy a mintegy „busznyi” fővá­rosi szurkoló ingyen nézhette végig a meccset. S a vendégek meghálálták a kedves fogadta­tást: tapssal jutalmazták a gyu­laiak egy-egy jól sikerült akció­ját is. (Persze kettő kivételével, amelyekből gól esett.) Hát még amikor csapatuknak Nagy Jó­zsef vezetést szerzett. Csak úgy zúgott a „Szedd ki, szedd ki”. S ekkor Mészöly felállt a kis­­padról és a budafoki B-közép felé fordult. Kézmozdulata va­rázsló erejével hatott! A buda­foki nézősereg nyomban elhall­gatott, pontosabban csak az üte­mes vastaps folytatódott. A 3:0 varázsa Nagy öröme volt vasárnap Nyíregyháza lelkes szurkológár­dájának: a Spartacus simán le­győzte a kisterenyeieket. S ez azért is figyelmet érdemel, mert a szabolcsi együttesben hat 20 éven aluli játékos szerepelt. A fiatalok lelkesedése magával ra­gadta a nézőket, a szurkolók hálásan ünnepelték őket. S ha a fiatalok lelkesedése nem lan­kad, még sok öröme lehet a klub vezetőinek és az egyre növekvő szurkolótábornak. Mert a csa­pat sikeres szereplése és a né­zőszám idei növekedése (1000, 1200, 1400) eddig szinkront mu­tat. A 0:0-ra végződött Pénzügyőr SE — DVSC mérkőzésen Murát, a hazaiak védője szabálytalanul lép közbe a debreceni csatárral szemben (Fotó: Jécsy Gyula) Csütörtök, 1971. szept. 9.’)

Next