Népsport, 1971. szeptember (27. évfolyam, 207-231. szám)
1971-09-09 / 213. szám
LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁ Még mindig csak az igyekezet dicsérhető... Az NB I-es tapasztalat az NBI B-ben is sokat számít Hiába, az NB I B ebben a bajnokságban sem tagadja meg önmagát. Hétről hétre olyan meglepetéseket szállít, amilyenek csak ebben az osztályban adódnak. Nem új ez labdarúgásunk második vonalában, így volt tavaly, tavalyelőtt, meg azelőtt is, amióta ezt az osztályt létrehozták. Mert ki számított arra, hogy a Dorog három góllal küldi haza az idén is kitűnően kezdett Kecskemétet, a ZTE az otthonában közel fél éve veretlen Várpalotát veri meg, s az Oroszlány 8:1-es győzelmet ér el a felfelé ívelő formát mutatott Pécsi Bányász ellen... S mindezek eredménye: már csak a két volt NB I-es, a SZEOL és a Dunaújváros nem szenvedett vereséget, de pontot (illetve pontokat) már ők is vesztettek. És nincs már pont nélküli csapat sem, hiszen a Szolnoki MIK a Dunaújváros ellen döntetlent elért Volánt intézte el 3:0-ra ... Öreg motoros A kezdő sípszó után rögtön látni lehetett, hogy az apró termetű mokány legény középpályás, illetve beállós, pontosabban — mind a kettő! Nem új fiú, öreg motoros, NB I-es tapasztalattal. 35 éves. Más régen abbahagyja ebben a korban, vagy az öregfiúknál kergeti a labdát. Máté János, a MÁV DAC játékosa azonban még pár évig szeretne játszani. Úgy, mint most, kitűnően! Mert vasárnap a FOSPED ellen remekül játszott. Egyetlen epizód: a hazai szélső laképnél hagyta hátvédjét, szabad volt az út. Lendült a rúgó láb, s egyszer csak — ki tudja, honnan — benyúlt egy másik síra, az övé. A szélső csodálkozott, a kapus nem, de megérezte a veszélyt. — Jam, add haza — kiáltotta. A mozdulat valóban hazaadást sejtetett,, „épp dantebwr - hátrahúzós csellé trontozott. Az indítás pontos volt. A remek labdával mint a nyúl, nyargalt a fürge csatár. Ketten is gáncsolták, de tovább bukdácsolt. A harmadik már kíméletlenül felvágta. Vitathatatlan 1 l-es volt... Régebben a higgadtság nem tartozott erényei közé, ma már ő az, aki nyugalomra inti társait. Például a heves verő fiatal csatárt,, aki miatt a játékvezető egymás után háromszor ítélt szabadot szövegelésért, de az egykori „fenegyerek” hamar rendet teremtett. Hiába: változnak az idők, változnak az egykori fenegyerekek. Ünneprontók ? Bányásznapot ünnepeltek vasárnap Várpalotán is, éppúgy, mint az ország más bányatelepülésein. Az ünnepi műsor jelentős eseménye volt a Várpalota—Zalaegerszeg bajnoki mérkőzés. A ragyogó időben nézőcsúcs született Várpalotán. A játékosok talán a szokottnál is harsányabb és magabiztosabb „Jó szerencsét”-tel köszöntötték közönségüket. A közel négyezres tömeg ünnepelte fiait, harsogott a biztatás, mindenki győzelemben reménykedett. Ám — ahogy ez lenni szokott — az egyik csapat tervez, a másik pedig végez. A bányászok győzelmi reményeit a ZTE elhervasztotta. Mindenki jókedvű volt ezen a napon a híres bányászvárosban. A teljes örömhöz csak a két bajnoki pont hiányzott. S bizony, ez a vereség egyetlen szépséghibája volt a palotai bányászok felejthetetlen napjának. Pandúrból betyár! Nem tévedés a cím . .. Nagy Ferencnek, a Szolnoki MTE csapatkapitányának nem mindennapi élményben volt része pár nappal ezelőtt. Munkahelyéről hazamenet, legnagyobb megdöbbenésére lakásának ajtaját nyitva találta. Előbb azt gondolta, hogy valaki a családból hagyta nyitva, de amikor jobban szétnézett, az egyik ágyon egy bukósisakot látott. Mire felocsúdott, a sisaktulajdonos tolvaj ez ajtón kiugrott és elmenekült. A ház előtt várakozó társát azonban sikerült lefülelnie, s két nap múlva a betörő is kézrekerült. Nagy Ferenc tehát jó pandúrnak bizonyult. Vasárnap a Volán elleni mérkőzésen fordított szerepkörben mutatkozott be a szolnoki fiú. Nagy becsvággyal, mindent elsöprő akarattal küzdött, egyszer saját kapuja előterében csukafejessel hárított, röviddel később már az ellenfél kapuját veszélyeztette. Sorra szerezte meg a labdát, hiába üldözték, próbálták szerelni, ez kevés alkalommal sikerült. Ravaszul cselezett, csapatkapitányhoz méltóan, társainak példát mutatva hajtott, gürcölt. A mezőny legjobbja volt. Az ismert magyar közmondás ezúttal fordítva vált be, egy kis túlzással élve: jó „betyár” lett a pandúrtól . . . És a játék? A sikeres pontgyűjtés következményeként mind több a néző a SZEOL hazai mérkőzésein. Az idénynyitón 3 ezer, a Volán ellenin már 4 ezer, míg most vasárnap 5 ezer néző várta a stadion lelátóin a SZEOL k Ózd összecsapást. A két pont sorsa nem volt kétséges, legfeljebb az, hogy a hazaiak milyen arányban győznek. Úgy látszik, a szegedi játékosok is ezen a véleményen lehettek, mert hoszszú ideig csak játszadoztak, egy énienked tele, a csatárok állva várták a labdát és sokszor perceken át alig történt valami a pályán. Helytálló is volt az egyik szurkoló szünetben tett ironikus megjegyzése: — Néhány játékosunkkal is meg kellene fizettetni a belépőjegy árát, hiszen ők is csupán nézői a mérkőzésnek. A második félidő első negyedórája után élénkebbé vált a mérkőzés, de a gyorsan szerzett két szegedi gól után megint tovább folyt a csapkodás. Igaz, az Ózd nem késztette különösebb erőkifejtésre a SZEOL-t. Azonban kétségkívül jogos a visszatért közönség igénye: játszadozás helyett labdarúgást szeretne látni a pályán... Gólfesztivál Az oroszlányi vezetők nagy erőfeszítéseket tesznek a szurkolók megnyeréséért. Sajnos, a nézőszámot minden esetben befolyásolja a csapat pillanatnyi formája. Most gondoltak nagyot, s a helyi MTH-intézet tanulóit hívták „segítségül”. Több mint száz fiatal mostanában kolompokkal, zászlókkal felszerelve vonul ki a hatalmas méretű oroszlányi pályára, s ott szavalókórussá, átalakulva lelkesen bíztatja csapatát. Így volt ez vasárnap is, amikor a bányásznapon a hazaiak gólfesztivált rendeztek, 8:1-re győztek. Még így is kevesen látták a mérkőzést, s ebben bizonyára része volt annak, hogy tavasszal is nagy gólkülönbséggel, 6:1-re győzték le a pécsi bányászokat. Most kettővel többet rúgtak! Hogy miért? A vendégek területet védtek, s ennek következményeként a sokkal gyorsabb hazai játékosok gyors kiugrásokkal számos alkalommal sakk-matt helyzetet teremtettek. A pécsiek bizonyára úgy számítottak: két héttel ezelőtt Békéscsabán ez a taktika sikerült, miért ne sikerülhetne Oroszlányban is. Csak éppen arról feledkeztek el: a taktika nem sablon. Ami az egyik csapat ellen jó, nem biztos, hogy a másik ellen sikeres lehet. Zuhanyozók Változatlan hevességgel dúlt a harc a dorogi pályán is. Már a 60. percben tartottak és még 0:0 volt. Ekkor a hazaiaknál két játékos is bemelegített. Sós László, a 63. percben Rátvai helyére, Peszeki, a 65. percben, Takács helyére állt ró. A lecserélt játékosok a tartalékkapus Pilcz,zni az öltözőbe vonultak, hogy időben átöltözve, még lássák az utolsó perceket. Gyorsan fürödtek és átöltöztek, s kirohanva az öltözőből, rögtön az eredmény felől érdeklődtek. Abban a pillanatban rúgott Peszeki gólt. Mindhárom játékos felújjongott, s azt gondolta, ezzel a góllal nyert a Dorog. Azegyik rendező azonban kis cinizmussal közölte velük: „ez volt a harmadik” ... A három játékos ugyanis a zuhanyozó zajában semmit sem hallott. A rendező azonban nem hagyta ki a ziccert: „nem voltatok gyorsak, amíg a pályán voltatok, s akkor sem, amikor zuhanyoztatok. . Ha a második és a harmadik vonalban így a feje tetejére állt a papírforma, miért lenne másként a negyedik vonalban? Itt azonban még a 144 csapat közül nyolc egyetlen pontot sem vesztett, viszont mindössze hat együttes akad, amelynek még nincs pontja. Az osztály legnagyobb szenzációja: az újonc Jánoshalma csoportjában az első helyen áll, a Békéscsabai VTSK pedig nemcsak pontot nem vesztett, de még gólt sem kapott... Mátészalka tavaly egész évben a kiesés ellen küzdött, az idén azonban — úgy tűnik — nem lesz „gyászban”: 11-2-es gólkülönbséggel ő is pontveszteség nélküli még! Pápai 180 fok Tavasszal az utolsó 90 percig izgulhattak a Pápai Vasas vezetői és szurkolói. Csak pár perccel a bajnokság befejezése előtt menekült meg a csapat a kieséstől! Most? A Nyugati csoportban veretlenül, pompás, 8-1- es gólkülönbséggel áll az élen. Csoda nem, de egy és más történt a rövid nyári szünet alatt. Eger János személyében új edző került az együtteshez. A jó szemű szakvezető merész érvágással igyekezettütőképessé tenni a korábban hétről hétre kóros góliszonyban szenvedő csatársort. A korábbi támadók közül a technikás, de gólképtelen Miklós és Ölbei középpályás lett, Szabót pedig előre vitte. Két új tehetséges szélsőt igazoltak a pápaiak a járásból, a szomszédos Bakonytamásiból. És a két újonc valóságos szárnyakat ad a támadójátéknak. Nyugodtan állíthatjuk: a jó szereplést nem a „levegőváltozásnak” (az Északnyugati csoportból a Nyugatiba kerültek), nem a csodának, hanem elsősorban a sikeres edzői húzásnak köszönheti a P. Vasas. Példáján keresztül lent is beigazolódott: eredményes, jó támadójátékot elsősorban jó szélsőkkel lehet produkálni! 90 perc — 9 gól Néhány száz szurkoló vasárnap délelőtt a kellemnes nyári napsütésben Győrött az ebédfőzés idejében az Elektromos-pálya kényelmes, hűs nézőterén keresett menedéket. Nem bánták meg! Tíz gólt láttak,és ebből kilenc a vendégek, az újonc Tata hálójába hullt. Kilencven perc alatt kilenc gól. Ugyanabban a kapuban! Ez bizony sok. A mai gólínséges világban pedig egyenesen ritkaságszámba megy. És ami a feltűnő: Szőnyi, a vendégek fiatal kapusa kitűnően védett. A figyelmes szurkolónak azonban az is feltűnt, hogy a fiatal kapus sohasem a kapuvonalon, hanem öt-hat méterre az előtt tartózkodott. A szurkolók látták ezt, a győri játékosok azonban nem vették észre. Illetve Sulyok István mégis észrevette, felfedezte a kínálkozó lehetőséget. Nem követte vaktában bombázó társait, hanem könnyedén, lágyan ívelte kapura a labdát. S mire Szőnyi visszatért „támaszpontjára”, két esetben is a hálóban táncolt a labda. Az okos gólok nemcsak derűre és tapsra késztették a szurkolókat, hanem ahhoz is hozzájárultak, hogy jóízűen fogyasszák el vasárnap déli ebédjüket. De vajon hogy ízlett az ebéd kilenc gól után — a tataiaknak? Nem félünk a farkastól... Szombati György, a Békéscsabai VTSK őszhajú mestere kivonuláskor halkan dúdolta a régi Walt Disney-film, a Három kis malac slágerét: „Nem félünk a farkastól, a farkastól. . .” — És a Félegyházától? — tette fel egy okvetetlenkedő a mindig és mindenkor bedobható keresztkérdést. — Hát attól bizony kicsit tartunk — vallotta be a mester. De elég volt egy pillantást vetnie ellenfél játékosainak arcára, hogy rájöjjön: amazok nem a rajzfilmbeli farkastól félnek . .. Aztán Alföldi játékvezető sípjába fújt, s megkezdődött a Délkeleti csoport rangadója, a BVTSK—Kiskunfélegyháza rangadó. Hamarosan kiderült, ki tart jobban a másiktól. A hazaiak — bizonyára a legjobb védekezés a támadás elve alapján — nyomban rohamozni kezdtek. A kora őszi napfényben csakhamar kirajzolódtak a félegyháziak taktikájának kontúrjai is. Ők ugyanis az eléggé ismert elvet vallották: „Idegenben jó — a taccs is". E furcsa felfogás főszereplője egyik védőjátékosuk, Bartha volt, aki — noha nemegyszer az oldalvonalon túlra pöccinthette volna a labdát —, más megoldást választott. Akkorát „bikázott” a labdába, hogy harmadik felszabadító rúgása nyomán az állóhelyen két kis lurkó már egy Omega-lemezben akart fogadni, vajon negyedikre átrúgja-e a labdát a lelátó mintegy 15 méter magas tetején, a szomszédos temetőbe, vagy sem. A védekező taktika ezen a találkozón sem vált be. A csabaiak a széleken gőzmozdonyként száguldozó Szárazzal és Karádival az élen, „meghúzták” a félegyházi védelmet, s a két Száraz-dugó mellett még kettő került a vendégek hálójába. Kiderült az is, hogy ezen a mérkőzésen csak a nagyon rossz taktikát választó félegyházi labdarúgóknak volt mitől tartaniuk, s a listavezető csabaiak megérdemelten tűzték örükre a tavasszal még NB II-es, de most teljesen alárendelt szerepet játszó félegyháziak „skalpját”. Hajrá, Pét! A Szombathelyi AFIT sporttelepén harsogott így a vendégszurkolók biztatása. És a többször annyian levő hazai szurkolók a hangcsatában bizony alulmaradtak. De vereséget szenvedett a tavaly nagyszerűen szerepelt AFIT csapata is. A mérkőzés előtt Csépe László péti vezető úgy nyilatkozott, hogy döntetlennel elégedettek lennének. A 2:1-es győzelem után csak ennyit mondott: h így még jobb! Nem is csoda. A Péti MTE csapata újonc az NB III-as bajnokság Nyugati csoportjában. Három és fél év után került vissza az NB III-ba és most szerepel először ebben a csoportban. Négy eddigi mérkőzése közül hármat idegenben játszott és öt pontot szerzett. Remek kis együttes lett. S akik a szép szeptemberi napon vettek annyi fáradságot, hogy kilátogattak a kámoni sporttelepre — nem csalódtak. Pét labdarúgói, Kőszeg és Nagykanizsa után, Szombathelyen is bizonyítottak. Az újonc Jánoshalma szereplése az NB III legnagyobb meglepetése Volt mi Esek „alkonya ”(?)az Il-ben Változatos, érdekes és izgalmas a harc labdarúgásunk harmadik vonalában is. Ami elsősorban szembetűnő: az újoncok szereplése - a Gyöngyösi Spartacus kivételével — szinte meghökkentő. A Nyugati csoportban a Pécsi VSK a 3., a Nagykanizsa a 4., a KOMÉP (Tatabánya) a 6., az Északiban a Váci Híradás a 7-8., a Rakamaz a 9-11., a Keletiben a Kiskunhalas a 4., a Vasas Láng az 5., a Bp. Postás a 9. helyen ... És ugyanakkor a patinás nevű NB II-es csapatok közül az NB I B-t is megjárt Székesfehérvári MÁV Előre 10., a Győri Dózsa, a Lehel SC és a Táncsics SE 12—13. A Szolnoki MÁV utolsó! Igaz, még csak az elején vagyunk, de ez még így is óriási meglepetésnek számít. „Apróka" A Fűzfő—Győri Dózsa mérkőzésen a hazaiak két csatárt, a vendégek két hátvédet cseréltek. A fűzfői védelem kitűnően játszott, s 2:0 után úgy látszott, gólokkal nyer a hazai csapat. Egy apróságról azonban a fűzfőiek megfeledkeztek. A győriekhez a 43. percbenbeállt egy fiatal csatár, Szabó, s az egyik hazai néző megállapította: „Ez a fiú még a fűből is alig látszik ki!” A történtek azt bizonyították, hogy a fűzfői védők sem nagyon vették észre az apró termetű játékost és fedezetlenül is hagyták. Aztán „Apróka” megmutatta, hogy kicsoda. Bombagóllal vétette magát észre. Dühös lett a Fűzfő edzője, Galgóczi Ottó (a múlt évben még a Pécsi Bányász NB I B-s csapatának volt szakvezetője), s a beküldött cserejátékossal „üzent” a védőknek: még egy ilyen eset és jön a csere. Erre azonban már nem került sor, mert az intelem használt, s ezután már testőrt kapott a kis csatár. Gyulai vendégszeretet Kitűnő mérkőzés — négy góllal! Ez is azt bizonyítja, hogy a játékosok nem feledkeztek el a közönség szórakoztatásáról a Gyula—Budáfok találkozón. A meccsnek mégsem a játékosok, hanem Mészöly Kálmán, a fővárosiak edzője volt a főszereplője. Elvégre az alföldi kisvárosban nem mindennap látnak világválogatott labdarúgót. Így aztán neki is szerepe volt abban, hogy Gyulán nézőcsúcs született, aminek persze a MEDOSZ vezetői nagyon örültek. Pár pillanatra még a labdarúgó Mészöllyel is találkozhattak a gyulaiak, mert a kispadon sem tagadta meg magát az egykori labdarúgó. Egy magas labda a kispad tájékán készült elhagyni a játékteret. Már le is esett volna, ha az edző jellegzetes mozdulatával le nem toppolja, hogy aztán néhányszor bal, majd jobb lábán — csak úgy, a padon ülve — megtáncoltassa. Aztán odaemelte a partdobást végző játékosnak . . . " A gyulaiak egyébként nagy barátsággal fogadták a budafokiakat. Hogy-hogy nem, a nagy várakozás közepette úgy esett, hogy a mintegy „busznyi” fővárosi szurkoló ingyen nézhette végig a meccset. S a vendégek meghálálták a kedves fogadtatást: tapssal jutalmazták a gyulaiak egy-egy jól sikerült akcióját is. (Persze kettő kivételével, amelyekből gól esett.) Hát még amikor csapatuknak Nagy József vezetést szerzett. Csak úgy zúgott a „Szedd ki, szedd ki”. S ekkor Mészöly felállt a kispadról és a budafoki B-közép felé fordult. Kézmozdulata varázsló erejével hatott! A budafoki nézősereg nyomban elhallgatott, pontosabban csak az ütemes vastaps folytatódott. A 3:0 varázsa Nagy öröme volt vasárnap Nyíregyháza lelkes szurkológárdájának: a Spartacus simán legyőzte a kisterenyeieket. S ez azért is figyelmet érdemel, mert a szabolcsi együttesben hat 20 éven aluli játékos szerepelt. A fiatalok lelkesedése magával ragadta a nézőket, a szurkolók hálásan ünnepelték őket. S ha a fiatalok lelkesedése nem lankad, még sok öröme lehet a klub vezetőinek és az egyre növekvő szurkolótábornak. Mert a csapat sikeres szereplése és a nézőszám idei növekedése (1000, 1200, 1400) eddig szinkront mutat. A 0:0-ra végződött Pénzügyőr SE — DVSC mérkőzésen Murát, a hazaiak védője szabálytalanul lép közbe a debreceni csatárral szemben (Fotó: Jécsy Gyula) Csütörtök, 1971. szept. 9.’)