Népsport, 1971. december (27. évfolyam, 285-308. szám)
1971-12-02 / 285. szám
LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS ♦ LABDARÚGÁS Együtt a nagy hármas az NB 3 B élcsoportjában teljesen beszorult, s amikor a 81. percben megszületett a ZTE második gólja, aligha gondolt valaki arra, hogy a hátralevő kilenc percben mekkora pálfordulás következhet be. Tombolt a nézőtér, mert tagadhatatlanul jól játszott, a ZTE nem zavarta játékosait a zuhogó eső, a mély talaj, fergetegesen támadott, helyzeteket, dolgozott ki, kapufát lőtt, no meg két gólt. A már biztosnak vélt győzelem bódulatában a védők elfeledkeztek arról, hogy gólt nemcsak rúgni, hanem kapni is lehet, s egyetlen perc leforgása alatt megtörtént a „csoda”: egy perc alatt két gólt rúgott a Békéscsaba. Kilencven percig tart a mérkőzés! Ezt annak a csapatnak is illik tudni, amelyik biztosan vezet, jól játszik ... Mert ellenkező esetben olyan hidegzuhany érheti, mint amilyent vasárnap a ZTE kapott, s amely ugyan alig egy percig tartott, de kellemetlenebb volt, mint a kilencven percen át zuhogó hideg, őszi eső. A két edző a rangadóról Nagyon készült a Dunaújváros a SZEOL elleni rangadóra. Vezetők és játékosok egyaránt tisztában voltak vele, itt az utolsó lehetőség. Ha nem sikerül, hat ponttal lemaradva a SZEOL-tól, hárommal vagy néggyel (ezt mérkőzés előtt még nem lehetett tudni) a ZTE-től, már kevés lehetőségük lesz a hátrány behozására. És sikerült. A nagy harc után megkérdeztük a két edzőt. Ők így látták: Németh Gyula (Dunaújváros): — Van egy nagyon lelkes szurkolónk, aki ősszel sokszor bírálta a csapatot, s a SZEOL elleni mérkőzés után ezt mondta nekem: ,,mester, négy év óta nem láttam így játszani a Dunaújvárost” . . . Hozzátehetem: nagyon készültünk erre a mérkőzésre. A mérkőzés kimenetele szempontjából döntőnek tartottam az ellenfél kulcsjátélosainak a kikapcsolását. Ez teljes mértékben sikerült. A legjobb időben, a második félidő elején esett a második gól, amely végleg megnyugtatta a fiúkat. Nagy Ervin akarta megnyesni a szabadot. Csörgő odament hozzá, súgott neki valamit (Csörgő észrevett egy kis rést a sorfalon és jobb külsővel ő (Csörgő) lőtte a labdát, egyenesen a „pipába” ... A mérkőzés elején mintegy háromszáz szegedi szurkoló énekelt, harsogott a lelátón. A mi szurkolóink? . .. Hááát? ... — Most mindenki lelkesen dicséri a csapatot, amelynek ezúttal nem volt gyenge pontja! Persze, felmerül a kérdés: miért csak kétszer (Békéscsaba, SZEOL) játszott úgy, ahogy az elvárható lett volna. Tovább dolgozunk, s bízunk benne, hogy még sok örömet szerezhetünk szurkolóinknak. Szűcs György (Szeged): — Nagy becsvággyal küzdő és nagyon jól játszó ellenféltől kaptunk ki. Csapatom nagyon idegesen kezdett, s ahogy az már lenni szokott, nekünk semmi sem, sikerült, a kohászcsapatnak pedig minden bejött. A labdarúgás örök bizonytalansága ezúttal is érvényesült, mert amikor a 11. félidőben a SZEOL játéka feljavult, egyenlítés helyett két gólt kaptunk. Az első ellen természetesen mindenki bizonyítani akar, s a bizonyítás, sportszerű küzdelemben vendéglátóinknak nagyszerűen sikerült. Hozzá kell tennem (nem a vereség mentegetésére), hogy a szegedi játékosokon idegfáradtság jelei mutatkoznak. Jókor jön ■számunkra a téli pihenő... Remek iramú, kitűnő színvonalú 90 perc Dunaújvárosban, a D. Kohász — Szegedi EOD rangadón. A szegediek ritkábban jutottak el a dunaújvárosi kapuig, kulcsjátékosaikat mindig sikeresen „blokkolták” a hazai védők. Ahogyan azt a fenti kép is mutatja, Magyar hiába akar őrzőjéül megszabadulni, ez nem sikerül neki (Fotó: Zelman Ferenc) Egy mérkőzés (Békéscsaba-Ózd) kivételével véget értek a küzdelmek az NB I B-ben is. A bajnokság nagy rangadója (és nem várt csattanója) éppen a végére jutott. A két volt NB I-es csapat ugyanis ezen a napon találkozott, s találkozásuk a dunaújvárosiak részére nagy-nagy örömet, a szegediek részére pedig nagy-nagy szomorúságot hozott. Az Ifjú Város csapata remekül küzdött, s nagyszerű győzelmet aratott. Akadt még egy találkozó, amelyről még sokáig beszélni fognak azok, akik látták. Zuhogó esőben, 5000 néző (!) előtt a 81. percben 2:0-ra vezetett otthon a bajnokság egyik esélyese, a ZTE és az utóbbi hetekben belső bajokkal küzdő Békéscsaba megmutatta, hogy mire képes a Viharsarok csapata. Egy perc alatt két gólt lőttek Kriskóék, amire példa, ilyen fontos mérkőzésen még nem akadt az egerszegi egyesület történetében. Együtt maradt tehát a nagy hármas (SZEOL, ZTE, Dunaújváros, s mögöttük - óriási meglepetésre - ugrásra készen ott áll a debreceniek együttese... így igaz! Tallósi István, a Pécsi Bányász középhátvédje még a bajnoki év kezdete előtt eltávozott Pécsről és a komlói NB I-es csapat edzéseit látogatta. Távozása bét óra a rhsgst úr maradt a Pécsi Bányász védelmében, s ezt az ellenfelek legtöbbje eredményesen ki is használta. Többször szóvá tették a szurkolók a két „testvérklub’ közötti huzavonát, de a múlt hét végéig nem volt eredménye a sok mérgelődésnek. Miután a Komló dél-amerikai útja rendeződött, Tallósi ügye is elintéződött. Megállapodás született, amelynek eredményeként a kitűnő kapus már vasárnap „beszállt”. Jelenléte megnyugtatóan hatott a többi védőre és egy kicsit a csatárokat is lelkesítette. Lelkes játékával ez a sor az első félidőben gyakran teremtett helyzetet, de a pontatlan lövések miatt a dorogi háló egyszer sem törrént meg. És — amint az már lenni szokott — hiába biztos a védelem, egyszer az is hibázhat. Hibázott is, és a frissebb dorogiak ki is használták a hibát, így aztán az is bebizonyosodott, a jó védelem még nem minden. A gólt (majdnem mindig) a támadó adja, (s mindig) a védelem kapja. És még valami bizonyosodott be: egy fecske. .. Ti nem fúziók ? Kecskeméten, a vasárnap délutáni csípős északi szélben nagyon fáztak a nézők, a hideg a felhajtott gallérok alá is behatolt. Valószínűleg ennek volt tulajdonítható, hogy a szurkolók a szokottnál is türelmetlenebbül várták a hazai gólokat. . . De, mintha a játékosok lent, a hófoltos gyepen nem túlságosan izgatták volna magukat. Játszadoztak, szórakoztak és közben sorra kihagyták a nagy helyzeteket. A 16-os vonal ugyan nemigen látszott a hó miatt, de könnyű volt megállapítani a helyét, hiszen azon a „tájon” mindig elfogyott a hazai csatárok tudománya. — Ti nem fáztok?... — kiáltotta egyszer csak egy öblös hang. Úgy látszott, nem fáztak. Mert a lila-fehérek játékosai még ezután is folytatták lagymatagjátékukat. Egészen addig, míg az ellenfél, a győri csapat a 79. percben, egy rajtaütésszerű támadás végén, meg nem szerezte a vezető gólt. Ezután már valóban nem fázott senki sem a pályán és nekigyűrkőztek a kecskemétiek is. Három perc múlva kiegyenlítettek. Mire egy néző, nem is egészen alaptalanul, így szólt a mellette álló szurkolóhoz: — Úgy látszik, Pasekék minket és nem az ellenfelet idegesítették. ?? — Nyolcvan percig hagytak bennünket dideregni, és csak azután akartak minket kiengesztelni. Ez viszont (1:1 volt az eredmény) csak félig sikerült... Kál lövés — két gól Kétségtelen, hogy az ózdiaknak igen nagy szükségük lett volna e két pontra. Ennek tudatában lépett pályára a csapat a Bp. Spartacus ellen. A találkozó előtt a vendégek vezetői jelezték, hogy milyen alakzatban veszik fel a küzdelmet. Nos, ezt nem tudták betartani. A hazaiak olyan lendülettel támadtak a 90 perc alatt, hogy a vendégek hadrendje az első perctől kezdve inkább hasonlított az 1—8—2-höz, mint az előre jelzett 4—2—4-hez. Murányi, a Kohász sepregetője a felezővonalról küldte vissza a labdákat. Az ellenfél 16-osán belül gyakran 16—18 labdarúgó tömörült. Volt eset, amikor Abuczki, az ózdi hátvéd kétszer is kapura bombázott, de a labda mindkét esetben saját játékostársa hátán csattant. A Spartacus higgadtan, nyugodtan, önfeláldozóan védekezett. Mindössze háromszor jutottak el csatárai az ózdiak kapujához, ebből kétszer célozták meg Csank hálóját, egyszer szögletet rúghattak. E minimális lehetőségből viszont két gólt értek el , és nyertek. Az NB I ciklása 1. U. Dózsa 14 9 4 1 39-13 22 2. Honvéd 14 7 5 2 21-11 19 3. FTC 14 7 4 3 32-16 18 4. SBTC 14 6 6 2 23-14 18 5. Komló 14 5 7 2 17-20 17 6. Vasas 14 6 4 4 23-14 16 7. Tatab. 14 6 4 4 24-20 16 8. Csepel 14 5 5 4 14-16 18 9. Rába ETO 14 3 7 4 13-22 13 10. Pécs 14 3 6 5 7-10 12 11. Egyetért. 14 2 7 5 14-18 11 . Videoton 14 4 3 7 14-22 11 13. Haladás 14 3 4 7 16-20 10 14. Eger 14 3 4 7 18-30 10 15. DVTK 14 3 3 8 18-28 9 16. MTK 14 1 3 10 9-28 5 81 + 9 , 90 perc Soha ilyen sikeres őszt még nem mondhatott magáénak a zalaegerszegi csapat, s ezért érthető, hogy a zuhogó eső ellenére is ötezren mentek ki a pályára, bízva abban, hogy kedvenceik fel tudják tenni az „i” betűre a pontot. Hosszú ideig nem is csalódtak a nézők: a Békéscsaba Bp. Honvéd—Újpesti Rózsa Kispest, 4000 néző. Vezette: Zsolt (* * * * *), (Vadas Gy., Szilvási). Bp. Honvéd: Bicskei (7) — Kelemen (6), Kuzsinszki (7), Tajti (6) , Ilikacs (7) — Pál (7), Szűcs (7) , Komora (7) — Csepregi (5), Kocsis (1), Szurgent (5). Edző: Mészáros József. II. Dózsa: Szentmihályi (7) — Noskó (7), Maurer (5), Horváth (6), Juhász P. (5) — Dunai III (6), Zámbó (6) — Fazekas (5), Bene (7), Dunai II (5), Tóth A. (5). Edző: Kovács Imre. Csere: Szurgent helyett Tóth Gy. a 75 percben. Góllövő: Kocsis a 78. percben. Szögletarány: 9:5 (2:2) a Bp. Honvéd javára. Ünnepség vezette be a „néptelen” rangadót: Buda István dr., az MLSZ elnökségének tagja köszöntötte az utolsó bajnoki mérkőzését vezető neves játékvezetőnket, Zsolt Istvánt, virággal és ajándékkal kedveskedve neki. Nagy taps köszöntötte a sportpályafutását a zöld gyepen befejező sportembert és sokan kívánták gondolatban neki, hogy hasonló sikereket érjen el a szeretett sportág más területén. Óvatos, tapogatózó játékkal kezdődött a mérkőzés. Már az első percekben kitűnt, hogy mindkét csapat alaposan megszervezte az ellenfél veszélyes csatárainak őrzését, s ezek a testőrök nemigen hagytak teret és lehetőséget a támadóknak a kibontakozáshoz. A 15. percben Tóth jobb oldalról ívelt be szögletet. A Honvéd kapuja előtt Bene emelkedett a legmagasabbra, lefejelte a labdát, amely a leszúrt fűrészporban elakadt, s Ruzsinszki rávetődött. A középhátvéd a testével akarta elzárni a kapuhoz vezető utat. Ez sikerült is neki, de lehetetlen helyzetével meleg pillanatokat teremtett a társak számára, akik közül többen is szerettek volna felszabadítani, de nem fértek hozzá a labdához. Végül Komora rúgta ki a mezőnybe a labdát, öt perc múlva a másik oldalon Kocsis csúszott el nagy helyzetben, s így nem tudta értékesíteni Csepregi pontos beadását. A 24. percben Fazekas vezette keresztbe a labdát, Tóthoz játszott, akinek beadását a 16-oson álló Is© (1:1) két újpesti szöglettel kezdődött, de Bicskei és a Honvéd hátvédjei biztosan álltak a lábukon. A bajnokcsapat enyhe mezőnyfölényben játszott, ám helyzetet támadói nem tudtak kialakítani. Néhány játékos elvesztette a fejét, szándékos szabálytalanságok fokozták az amúgy is izzó hangulatot. Kocsis laposan belőtt szögletét Zámbó elvétette, s mögötte az egész védelem kővé dermedve nézte a kapu előterében keresztbe elsuhanó labdát. A frissen beállt Tóth Gyula 16 m-es lövése csak centiméterekkel kerülte el a jobb alsó sarkot. A 78. percben eldőlt a mérkőzés sorsa. Noskó a kaputól mintegy 22 m-re beleugrott az előretörő, labdát vezető Szűcsbe. Kocsis végezte el a szabadrúgást, s nagyszerűen eltalált csavart lövése a kapu jobb oldalában kötött ki. Dunai Ts kapásból, ballal, nagy erővel rászúrta. A veszélyesen csavarodó labda a kapufáról vágódott ki. Zámbó váratlan bombája suhant el a bal sarok mellett, majd az egyetlen pillanatra szabadon hagyott Komora estében úgy gurított kapura, hogy a labda a meglepett, térdreesett Szentmihályi mellett a bal kapufát találta el. Inkább küzdelmes, mint szép volt a játék. A 40. percben Kocsis 25 m-es nagy erejű szabadrúgását Szentmihályi szép vetődéssel öklözte szögletre. A gól szárnyakat adott a hazai csapatnak, Tóth Gyulának, majd Pálnak volt kétszer is gólszerzési lehetősége, de nem volt elég pontos az irányzék. A Honvéd birtokolta a labdát, amikor Zsolt a mérkőzés végét jelezte. Az első perctől kezdve érezhető volt, hogy mindkét csapat edzője rendkívüli körültekintéssel készítette fel fiait erre a mérkőzésre. Pontosan kiosztották a taktikai feladatokat, előre megkomponált volt a hadrend, de a játékosok — kevés kivételtől eltekintve — nem tudták élettel megtölteni a szerepeket. Óriási küzdelem folyt a pálya középső harmadán, de a támadók csak ritkán tudták áttörni a 16- osok előtt felállított védelmi falakat. A második félidőben valamivel többet láttunk a játék szépségéből. Talán még élvezetesebb küzdelem alakulhatott volna ki, ha néhány védő hibáját nem szabálytalanságokkal próbálja helyrehozni. A Bp. Honvéd rászolgált a győzelemre, mert a kritikus percekben játékosainak volt ereje lefékezni a bajnokcsapat rohamait, és bátorsága ellentámadásokat vezetni. A Bp. Honvédban Bicskeitől láttunk néhány szép védést , és egy-két apróbb hibát. Kelemen sokszor csak szabálytalanságok árán tudta megállítani Tóthot. Ruzsinszki és Lukács egyszerű eszközökkel, de megbízhatóan rombolt. A középpályások, Szűcs és Komora oroszlánrészt vállaltak a győzelemből, óriási területen fáradhatatlanul harcoltak. Kocsis jól osztogatott és gólja nagyszerű csatárteljesítmény volt. Az V. Dózsában Szentmihályi a második félidőben nehéz védések sorozatát mutatta be, Noskó különösen az első 45 percben sok támadást vezetett, Maurert és Juhász Pétert jónéhányszor átjátszották. Dunai III és Zámbó a második félidőben, a döntő pillanatokban nem tudta ellátni a kapocs szerepét a védelem és a támadósor között. Bene rengeteget dolgozott, vállalta a közelharcokat, csapata motorja volt, de a kapura nem tudott elég veszélyes lenni. Fazekast és Dunai II-t nagyon erősen fogták. Borbély Pál ★ * ★ 1:0 A II. FÉLIDŐ Salgótarján-Ferencváros Salgótarján, 12 000 néző. Vezette: Fetri (* *), (Szkokán, Marton). Salgótarján: Magyar (6) — Kmelty (7) — Gecse (6), Horváth (0) , Varga (7), Vertig (6) — Szalai (9), Répás (7), Básti (7) — Kajdi (1) , Jeck (5). Edző: Moór F.de. FTC: Géczi (7) — Novák (6), Bálint (7), Vépi (6), Megyesi (6) — Juhász I. (7), Kű (8)— Szőke I (5), Branikovits (5), Albert (5), Mucha (11). Edző: Csanádi Ferenc. Csere: Kajdi helyett Bartha a 63. percben. Góllövő: Juhász (öngól) a 26. percben, Szőke I (11-esből) az 55. percben. Szögletarány: 6:5 (3:3) a Ferencváros javára. Az első percben Szalai tört előre, azonban lövése elsuhant a bal kapufa mellett, majd Horváth lapos lövése kerülte el a ferencvárosi kaput. A 4. percben Répás az oldalhálót találta el. Tűr, lendület volt a hazaiak játékában, s szinte lélegzetvételhez sem engedték jutni a zöldfehéreket. Távoli lövéseik azonban rendre célt tévesztettek. Majd kiegyenlítettebbé vált a játék. A 21. percben Szőke beadása átszállt Kmetty felett, de a jó helyzetben levő Albert nem tudta lekezelni a labdát. A 26. percben Básti a balösszekötő helyén tört kapura, Mucha felvágta, körülbelül hat méterrel a 16-os vonala előtt. Szalai lőtte a szabadrúgást, és a labda a sorfal szélén helyezkedő Juhászról a bal alsó sarokba hullott, öngól! 1:0 A 31. percben Répás lövése a 1:1 Cl:a tömörülő ferencvárosi védőkről Kajdi elé pattant, aki nyolc méterről, óriási helyzetben a kifutó Géczit találta el. A 33. percben Vépi kapott sárga cédulát a Jeck ellen elkövetett szabálytalanságáért. A 42. percben egyenlítési alkalmat szalasztott el Albert. Juhász a félpályáról, a balösszekötő helyéről cselezte be magát a salgótarjáni 16-osra, erős lövését Magyar Albert elé ütötte, aki azonban rosszul számította ki a labda pattanását. A II. FÉLIDŐBEN tovább tartott az öldöklő iram, a szikrázó küzdelem, de most már a ferencvárosiak voltak a kezdeményezők. Az 52. percben Megyesi jó beadását Magyar húzta le veszélyes helyzetben. Az ellentámadás végén Varga nagy lövését Géczi csak másodszorra tudta megszerezni. Az 55. percben Megyesi játszott Muchához a bal oldalról, aki a 16-oson belül cselezgetni kezdett, majd amikor lövéshez készülődött, elhúzták a lábát. A megítélt büntetőt Szőke a jobbra vetődő Magyar mellett laposan küldte a bal sarokba. 1:1 A ferencvárosiak egyenlítő góljára elkeseredett rohamokkal válaszoltak a hazaiak. Az 57. percben Básti jobb felső sarokba tartó bombáját Géczi bravúrral hárította, majd Répás lövését védte a ferencvárosi kapus. A 70. perc után elfáradtak a játékosok, kisebb lett az iram, a küzdelem azonban változatlan volt. A 89. percben a salgótarjáni 16-os előttről, a jobb oldalról Novak ívelt be szabadrúgást a kapu előterébe. Gecse kézzel ütötte el a labdát, 11-es helyett azonban a játékvezető továbbot intett. (Petri játékvezető a mérkőzés végén azt mondta, hogy nem látta az esetet.) ★ ★ ★ ★ Kellemetlenül nyirkos időben, már-már irreális talajon került sor a két együttes mérkőzésére. Az ember azt hihette, hogy ilyen talajon nem lehet jó labdarúgást játszani. Nos, a két együttes alaposan cáfolta ezt! Érdekes módon a hazaiak játszották a biztonságosabb labdarúgást, külön őrzőt kapott Branikovits és Albert is. Alapfelállásukkal ellentétben — mozgékonyságuk révén — mégis támadóbb szelleművé vált játékuk, mint a Ferencvárosé. Különösen az első félidőben óriási lendülettel rohamoztak, beszorították a vendégcsapatot, s ha Kajdi ügyesebb, akár több gólos vezetést is szerezhettek volna. A játéknak ebben a részében a talajhoz is jobban alkalmazkodtak a hazaiak. A második félidőben megváltozott a játék képe. Ekkor már a Ferencváros diktálta az iramot, támadott veszélyesebben. Végeredményben a hetven percen át óriási iramú, a talajhoz képest magas színvonalú mérkőzésen igazságos döntetlen született. A Salgótarján kapujában Magyarnak nem volt túl nehéz dolga. A védelemből a magabiztosan sepregető Kmettyt és az Albertét őrző Vargát emelhetjük ki. A mezőny kimagaslóan legjobb játékosa Szalai volt. Technikája, munkabírása nagyszerűen érvényesült, játékszervező és védőmunkája egyaránt kimagasló volt. Répás hasznosan játszott, Básti is sokat volt játékban, lövései azonban kevésbé sikerültek. Kajain meglátszott a hosszú kihagyás. A Ferencváros kapujában Géczi a gólról nem tehet, néhány esetben bravúrosan tisztázott. A védelem legjobbja a magára talált Bálint volt, ali időnként tanári módon oldotta meg feladatát. A két középpályás — Juhász és Kű — ismét sokat voltak játékban, s ezúttal védőfeladatukat sem hanyagolták el. Különösen Kűt dicsérhetjük fáradhatatlan mezőnymunkájáért. A ferencvárosi csatársor a mérkőzés egyes szakaszaiban passzívan játszott, csak Mucha igyekezett. Rózsa András NB I. tartalékcsoport Ferencváros — Salgótarján 1 :0 (0:0). Salgótarján. V: Bacsó. FTC: Vörös — Nagy, Klatton, Erős, Tátrai, Szőke II, Füsi, Selerka (Sebők), Ebedli (Jerrier), Németh, Bartosik. SBTC: Szőke (Szikora) — Márkus, Sáfrány, Károsztás, Usztóczki, Antal, Beridán, Toldi (Bencsók), Bódi, Szabó (Marti), Loch. G: Füsi, Jó: Martos, Szőke II, Németh, 111. Szőke, Sáfrány, Csütörtök, 1971. december 2. )