Népsport, 1972. január (28. évfolyam, 1-26. szám)
1972-01-29 / 24. szám
SPORTMOZGALOM ♦ KÉZILABDA ♦ GYORSKORCSOLYA ♦ SPORTMOZGALOM ♦ KÉZILABDA ♦ GYORSKORCSOLYA ♦ KÉZILABDA .a.Népsport BÉKÉS mmmmmmmmmmmmmmmmmm MEGYÉBEN „Főnök”lett a tanulóból Az utóbbi években újjászületett viharsarki megyeszékhely a ragyogó januári napfényben szebb volt, mint máskor bármikor. Órásbolt után érdeklődtem. A Csaba Szállótól nem messze, pár hónapja új órás ktsz nyitott üzletet. Odairányítottak. Benyitottam. A „főnök”, lupával a szemén, sérült órát fgyógyított. Szeméről a nagyítót evette, s az újabb „beteget” — az én órámat — vette kezelésbe. Egymásután emelte ki a parányi alkatrészeket, majd mindent visszarakott. Az egész művelet mindössze 8—10 percig tartott, s az ügyes kezek a piciny szerszámokkal is remekeltek. — Tessék — mondta a csinos főfőnök”. — Mit fizetek? — kérdeztem. — Semmit — válaszolta mosolyogva ... Pedig akkor még csak én tudtam, hogy ő kicsoda. Harsán Zsófia, a megye élsportolója, a B. Spartacus NB II-es női tekecsapatának egyik játékosa, a magyar tekeválogatott egyedüli olyan tagja, aki alsóbb osztályú csapatban szerepel. Útja a magyar bajnokságig, a válogatottságig, s azon túl az ízlésesen berendezett csabai órásüzletig akár akadályversenynek is megfelelne, annak ellenére, hogy női akadályversenye nincs. Az ő versenye a jobb, a szebb életért, a sportért mégis akadályverseny a javából, most, a „verseny” végén megérdemelten szakította át a célszalagot. Persze, ezek képletes szavak, de a szavak sok mindent elárulnak! Ami történt, mindössze tíz év alatt történt! Mert Hursán ebben a sportágban — külön szám, íme, Zsófi története. — 1963-ban kezdtem sportolni. Atletizáltam. Nem tetszett. Elmentem egy tekeversenyre. Tetszett, de alig akartak leigazolni. Azt mondták — 54 kilogramm voltam — „elvisz a golyó”. 1964-ben, 15. életévemben, már bekerültem a csapatba, 370- et dobtam, ami — koromat tekintve — elég szép eredmény volt. 1967-ben érettségiztem, s ebben az évben az országos egyéni felnőtt bajnokságban második lettem. Két évvel később a Románia elleni találkozón magamra húzhattam a címeres mezt. A csapatba ugyan nem kerültem be, de másnap egyéniben „megbosszultam" magamat, 437 fával győztem. És győztem az országos bajnokságban is, ahol a 200 dobásos versenyben 843 fával végeztem az élen. De aztán bojtos évek következtek. A 70-es év már nem volt ilyen sikeres. Bár a bolzanói VB-n kint voltam, egyéniben gyengén ment a dobás. Párosban 12. lettem, csapatban a 4. helyen végeztünk. 1971-ben Galacban az ifi EB-n 8. lettem. Amíg iskolába járt, nem volt különösebb gondja. Érettségi után a lakatos ktsz-ben kifutó lett. Ezerrel kezdett, ezerszáz forintig vitte fel. Ennyi volt a fizetése, amikor magyar bajnokságot nyert. — Sehogy sem tudtam a kifutóságba beletörődni, mindenképpen szakmát akartam tanulni. Mivel nem tetszik az irodai élet, 1968 augusztusában órástanulónak jelentkeztem. Ezután két évig reggel 6-kor ébredtem, hidegben, melegben autóbusszal utaztam Békésre, a munkahelyemre, mert akkor még nem Csabán dolgoztam. Este fél hat felé indultam vissza, haza. Illetve: hetenként háromszor rohantam az autóbusztól edzésre és 9—10 óra körül szinte beestem az ágyba. Közben Orosházára jártam 1970 júniusáig szakmai gyakorlatra. Ekkor felszabadultam, ötösre vizsgáztam! Még egy évig kijártam Békésre. Idegileg eléggé kikészített az örökös utazás. Ez, sajnos, az eredményeken is mutatkozott, hiszen a versenyekre való felkészülés így nagyon-nagyon nehéz volt. Harsán Zsófia — ezt is tudni kell — a megye legjobb női sportolója. 1969-ben, húszéves korában — óriási meglepetésre — országos bajnok lett, ugyanakkor egyhangúlag Békás megyében az év női sportolójának választották. Bajnoksága után nem véletlenül írta a Békés megyei Népújság: „Bízunk abban, hogy a fiatal versenyző minden támogatást megkap majd munkahelyén és sportkörében ...” Megnéztük, hol készül a bajnoknő versenyeire. A környezet — enyhén szólva — ijesztő. Kocsmai udvar?... Különben hagyjuk! De más nincs, így ennek is jónak kell lennie ... Harsán Zsófia vallomása életéről mutatja, hogy az egyáltalán nem az élsportolók szokásos életútja. Keményen megdolgozott a kenyérért, amit kapott, nem ingyen kapta. Megküzdött érte, igazán megérdemelte, hogy jobb körülmények közé kerüljön. Ma a város megbecsült óvája, üzletvezető a 22 éves, csinos, magas nő. Ezernégyszáz-ezerötszáz forint fizetéséből még beteg szüleit is támogatja, ami szintén Harsán emberségét bizonyítja. S ha azt mondjuk, hogy megérdemli a megbecsülést, ezzel talán nem is sokat mondtunk! Nagy József Harsán Zsófia a „beteget” vizsgálja és gyógyítja... A sérült órát az ügyes kezek hamar rendbe hozzák. (Fotó: Barnácz) Sok függ az összpontosítástól és a dobás pillanatának megválasztásától Csúcsokban gazdag bajnokság a jégen Csak rekorddal adnak bajnokságot? — merült fel a kérdés, amikor a gyorskorcsolyázók 1972. évi Budapest-bajnokságán az első három szám országos csúcscsal végződött. És ha a folytatás el is maradt, nem akármilyen eredménnyel jutott a bajnoki címhez, a többi öt számban sem a győztes. A bajnokok idejének az összehasonlítása az 1970. évihez viszonyítva 6:2-re, az 1971. évihez viszonyítva 7:1- re alakult, az idei év javára. A VM Egyetértésnek öt bajnokságot nyert Ihászné és Martos György, részeredményeik alapján pedig kiszámították, hogy mindkettőjük összpontszáma (Ihásznéé 204.967, Martos Györgyé 188.483) jobb a jelenlegi belföldi rekordnál. (206.584, 188.767). Sajnos, a kiírás dönt, sehol nem létezik olyan szabály, amely távonkénti rendezés esetén összetett csúcseredmény hitelesítését lehetővé tenné. Tölgyesi kipihente fáradtságát és külföldi csúcsa után hazaival is bizonyította formáját. Tavaly három új fiatal bajnokot mutattunk be. Közülük — némi meglepetésre — ketten most ismételtek. A junior Dénes Zsuzsa — most már a belföldi 500-as csúcstartója is — egyre csak azt hajtogatta, hogy az edzések, de még a bemelegítés során sem mert ilyen időre gondolni. Takács András sem túl nagy önbizalommal lépett a jégre. Fáradtnak érezte magát, mert a versenynap délelőttjén, mint a kerékpáros olimpiai keret tagja, kiadós edzésen vett részt. A harmadik tavalyi fiatal bajnok, Szabó Mária most viszszaadta első helyét Ihászáénak. Ezenkívül a BSE két bajnokságát hódította el Martos György, a többi öt számban a védő győzött. Érdekes, hogy a sokszoros összetett és az idei sprintbajnok, Martos György, 1970- ben és 1971-ben nem nyert Budapest-bajnokságot. Igaz viszont az is, hogy külföldi szereplései miatt csak egy versenynapon vett részt. A bajnokságok megoszlása (a tavalyi): VM Egyetértés 5 (2), BSE 2 (4), MTK 1 (1), MM 3 (1). Az idénynek azonban még nincs vége, a február még tele lesz versennyel. A sok munka eredménye kezd lassacskán beérni, és a csúcsok mellett a fiatalok szereplése is az örvendetes tények közé sorolható. És végül ünneprontás nélkül: sokan tették fel azt a jogos kérdést, hogy vajon miért nem kaptak a győztesek és a helyezettek bajnoki érmeket? (istenes) ESETLEG SZÓDAVÍZZEL? Ember, aki vágyik a lágy mosolyra Sok mindennek ellenálló, szilárd réteg osztja ketté ezt az embert. A két oldal tökéletesen elhatárolható egymástól. Mintha tűz és víz találkozott volna benne, mintha csak fekete és fehér színek léteznének Varga István, a huszonnyolc éves, nyolcvanszoros válogatott kézilabdás életében. A jobbik oldala derűs. Kedves, őszinte, emberi, igyekvő. Varga a vendéglátóipari szakközépiskolát végzi a Huba utcában. Odahaza, a feleség, a négyéves Pistike és a kétéves Krisztina édesanyja gyakran ki is használja, hogy a családfő nagyszerűen készíti a gulyást, a szendvicset, s hogy a palacsintát is zsonglőr módra forgatja a levegőben. A „suliban” a jó tanulók közé tartozik. Vág az agya, mint a borotva, elég, ha néhányszor átolvassa az anyagot, és már fújja is. Igen, ő így tanul, hiszen kevés az ideje. Olimpiai felkészülés a válogatottban, meg aztán bajnoki „melódia” a Bp. Honvédban, no, és a családi élet. Szerencsére a feleség mindenben segíti a férje mozgalmas életét, azét, akit ma a sportág egyik legjobb, de legnehezebb emberének tartanak. A jobbik oldaláról gyakran regéket mesélnek. Ismerik, hogy mint kézilabdáé 1958-ban Abonyban kezdte. Aztán gyors egymásutánban három behívót is kapott. Elment katonának, aztán behívták a hadesregválogatottba, a harmadik pedig a magyar válogatottba szólította őt. Kiborulások Ilyen megtiszteltetés csak az igazán tehetségeseket illetheti meg. Nem is volt vele semmi probléma, de a Bp. Honvédban felbomlott a régi nagycsapat, s Varga István is az új, erős pillérek közé lépett. S ezután, mintha túlságosan szemébe tűzött volna a reflektorfény. Ha ma Varga játszik és nem az ő szájíze szerint alakulnak a dolgok a pályán, akkor máris jaj a környezetének. Óriásira nő a hangja, s bizony amit néha hangosan kimond, az nem tűri a nyomdafestéket. Pedig ő maga sohasem tartozott a durva játékosok közé. Nagy gyengesége, hogy könnyen kiborul. Ez sokszor taktikai célpont is az ellenfeleknek, mert tudják, hogy miként lehet könnyen a padra küldeni a veszélyes lövőt. Varga nem is tagadja: — Nem tudok veszíteni. Ha nem sikerül az első lövés, máris felmegy a „pumpa”. Igazuk van a bírálóimnak, egy számomra viharos mérkőzés után viszszapergetem a történteket, nem is akarom elhinni. Nem kell belőle kiráncigálni a beismerést. Igen, vele sohasem volt baj a pályán kívül, csak akkor, ha a labda közvetlen bűvkörébe lépett. — Tanuljak meg veszteni? Csak tudnám, hogyan? — Esetleg egy pohár szódavízzel! — Magam is látom a nehézségeket. Pszichológiai eset lennék? Lehet! Ősszel a bajnokság második helyét eldöntő Bp. Honvéd—Bp. Spartacus mérkőzésen is különös hangulatban léptem pályára. Már napokkal a találkozó előtt a mérkőzésre készültem, de annyira, hogy alig aludtam. Szinte robbanni akartam, amikor ráléptem a salakra. El is szakadt hamarosan a „cérna”. Dúlás fúlás után Még a Honvéd-játékosok is megdermedtek, amikor a gólében átlövő megrúgta régi barátját, az ellenfél derék játékosát, Szabó Pistát. Az „áldozat” viszont, mintha semmi sem töntént volna, odaszólt hozzá: — „Berágtál”, öreg? És Vargát, a két- és ötperces büntetések „listavezetőjét” életében először végleg kiállították. — Még ma is restellem, hiszen a nagy dúlás-fúlás elmúltával legszívesebben megcsókoltam volna Szabó Pistát. De néha még a véletlen is az idegember rosszul forgó malmára hajtotta a vizet. Olyan ellentétbe került például klubtársával, a szintén válogatott Takács Sándorral, hogy már nem is beszéltek. Ám, szerencsére a Honvéd díjkiosztóját nem a salakon tartották, így a nyugodt Varga megkérdezte a sokkal fiatalabb Takácstól: — Mondd meg, te miért haragszol? — Mert te haragszol! S te miért orrolsz? — Én? Én ...? őszintén mondom , semmiért! Varga gondolkozott, aztán megszólalt: — Gyerek, hű, de butáik is vagyunk! A külvilág nyugalmáért Jaj, milyen nehéz is egy ilyen derék, de kétarcú ember sorsát elemezni. De az arc „viselője” segített. Megkérdezte: — Mit tegyek, hogy legyőzzem azt a goromba, hőzöngő Vargát? Átélte a nehéz perceket, ő kereste a megoldást. — Talán elmegyek egy pszichológushoz, lehet, hogy egyszerű a megoldás. Nem lehet ilyen magas „pumpával” kézilabdázni, se itthon, sem az olimpiáin. Ugye, a kalapácsvető Eckschmidt pszichológus? Ő talán jobban megért. Apropó. Máris eszembe jutott valami. A mérkőzések előtt odamegyek majd a játékvezetőkhöz, s a még nyugodt hangulatomban megfogadom, hogy jó leszek. Talán kötelez majd az ígéret De mit lehet még tenni? Azt, amit már sokan kimondtak: — Tegyen Varga Pista lakatot a szájára, mert, ha csak „hangtalanul” mondja a magáét, akkor máris sokat tett külvilága nyugalmáért. Mi a lakat mellé ajánlunk egy pohár friss szódavizet is. Lehet, hogy majd a pszichológus is ezt tanácsolja a nyolcvanszoros válogatottnak, hiszen néhány korty is sokszor kilazította már a feszült idegeket. Szabó András a*. . \ ' »í£w» — Amikor kórházban volt a feleségem, Pista fiam mindig „elkísért** az edzésekre. Néha ugyan unatkozott, s ilyenkor sírva fakad, de később már úgy megszokta, hogy most már akkor sír, ha nem jöhet velem Szülők, pályaválasztó FIÚK FIGYELMÉBE! Beiskolázunk általános iskolát végzett fiúkat. BIZTOS, JÓ MEGÉLHETÉST NYÚJTÓ SZAKMÁK. BUDAPESTEN ÉS VIDÉKEN. \^/BUDAPEST BUDAPESTEN: központifűtés-szerelő, víz-gázszerelő, általános lakatos. NYÍREGYHÁZÁN: központifűtés-szerelő, általános lakatos, hegesztő. OZDON: központifűtés-szerelő, általános lakatos, hegesztő. LENINVÁROSBAN: központifűtés-szerelő, hegesztő. VIDÉKIEK, FIGYELEM! Budapesten MODERN KOLLÉGIUMBAN teljes ellátást biztosítunk. A szorgalmas, jól tanuló fiatalok részére az ösztöndíjon felül negyedévenként jutalmat adunk. A III. évfolyamban társadalmi ösztöndíjszerződést is kötünk. Részletes tájékoztatót személyesen vagy levélben az érdeklődőknek szívesen adunk. Jelentkezés: CSŐSZERELŐIPARI VÁLLALAT, Budapest XI., Budafoki út 95-97. szám, Munkaügyi Osztály. A jelentkezési lapokat az illetékes MVM. intézethez továbbítjuk.