Népsport, 1972. március (28. évfolyam, 52-77. szám)

1972-03-05 / 55. szám

SPORTMOZGALOM ♦ CSELGÁNCS ♦ TÁJÉKOZÓDÁSI FUTÁS ♦ SPORTMOZGALOM ♦ CSELGÁNCS ♦ TÁJÉKOZÓDÁSI FUTÁS ♦ A Népsport. TOLNA — ■in—— MEGYÉBEN ISKOLATEREMTŐK jó­k­­olgok pofon egysze­rűé e­­gy íróasztal mellől is hely tenni a logi­kátlan .­­ Csakhogy e té­nyek . vkkel túlságosan mélye ..apasz V°dr.ak a hagyo­mány talajába. Á, megszokás bo­zótjából nehez találni._ Őszintén szólva,\ o volt mó­dom igazán mégis \ ''.­ Paksot az ott eltöltött hot-­j 'Jutánon. Nem sikerült besze.L0\o r ' a egy­szerű emberekkel,. \ köznapi témákról. A kedvese,­va­cska­ringós utcákkal teli, , bes­dombos, tizenötezer 1 ■ A : '-ely­­ség mindennapos ap ,\’’ömii­ről és gondjairól. Egyszer '■ ' ém­ ismertem meg a paksi kur ■n­­gulatot.­­ Csakis sportemberekkel be­szélgettem, s mégis megkockáz­­tatom a kij­elentést: náluk fél­­­­sza­badultabb, derűsebb paksia­kat alighanem hiába kerestem volna. Mint akik végre kiszabadul­tak a sűrű bozót rabságából — és előttük szabadon szélesedik a nyílt mező. I. stúdium: hangulatkonzerv Három-négy évvel ezelőtt mindenki úgy emlegette a Pak­si Kinizsit: ,,a konzervgyár csa­pata”. Ez a kifejezés mindent elmond. Egyrészt azt, hogy a gyárat afféle kívülálló egésznek tekintette a paksi sportközvéle­­mény, másrészt­ pedig az érté­két alapvetően „a” csapat ha­tározta meg. Vagyis a labda­rúgás. Pedig kosárlabda- és ter­mészetjáró-szakosztály is műkö­dött. Igaz, mellékesen ... Kródi József főmérnök 1967- ben lett a sportkör elnöke. Még iskolás éveiben — Várszegi Jó­zseftől, a Mester utcai kereske­delmi testnevelő tanárától — megtanulta, hogy a sportnak ezer arca van. És szép mind az ezer! Kissé szűkösnek érezte hát a Kinizsii addigi profilját... — Az volt a baj — emlékezik vissza —, hogy tizenegy spor­tolón múlt minden. Márpedig a szélsőséges hangulati határoknál nincs rosszabb szervező! Új típusú, korszerűbb sportéletre volt szükség. Célul tűztük ki, hogy a Kinizsi egész Paksé le­gyen, bővítettük a szakosztályok körét is (a kézilabdával, majd az atlétikával). Azután meg ... Nem tud elfojtani egy csendes mosolyt. Hiszen Harsányi Lász­ló, a megyei TS módszertani bizottságának vezetője éppen azt az „azutánt” dicsérte az imént: — Másfél éve foglalkoznak igazán az utánpótlás-neveléssel. Nincs szó sportiskoláról és tago­zatos iskoláról, ami a köztudat­ban úgy él, mint a korszerű­ség egyetlen lehetősége. A pak­siak valami hasonlót hoztak lét­re, kicsiben. De, ahhoz képest máris nagy eredményeket értek el!\ \ ff. stúdium: társak A kosárlabdával kezdődött. Ott szakította­­ a logika a mé­lyen fészkelő, csontos hagyo­­mány gyökereket. A megyei bajnokságr­a élményszámba menő csa vívott egymással a Vak­ó Ivánt­ Gimnázium csa­pata a s­o­zervgyáriakkal. Rend­jén is volt ez így — megyei szinten. De mi lesz, ha az egyik csapat előbbre lép, jó lesz-e, ha így szétforgácsolód­­nak a paksi erők? — merült fel a kérdés, s nem is sokáig­­ma­radt puszta gondolati játék. 1969-ben már a valóság kérde­zett. A Paksi Kinizsi az NB III- ba jutott. A két sportkör 1970. januárjá­ban egyesült. A hajdan rivális­­sok összeadták erejüket, hár­sak lettek. Megépült a jelképes híd Paks és az egykor elszigetelt kon­zervgyári sportkör között. 1970 végén azután újabb hidak épül­tek. (Hidak, hidak!__Ma már tulajdonképpen nem is látni az elválasztó árkot — a sok híd­tól.) Az általános iskolák következ­tek. Hosszú beszélgetések arról, hogy valósággal pazarlás négy helyen is minden­­sportággal foglalkozni. Úgy egyik sem kap igazi súlyt, elaprózódnak a te­hetséges fialtatok képességei. Is­mét fájdalmas seb esett a meg­szokás páncélján! A sebek néha hamar beheged­nek. Az 1. sz. iskolában Nagy Istvánnét, az atlétapalánták gyarapodása vigasztalja, a 3. számúban Farkas Istvánt az if­jú kézilabdázók. Dunakömölödön Várhegyi Maritás, a volt paksi kosaras oktatja a kicsiket azo­kon a palánkokon, amelyeket a konzervgyár asztalosai és laka­tosai társadalmi munkában ké­szítettek az iskolának. A 2. sz. általánosban Horváth Ferencet nem is kell vigasztalni, hiszen nem testnevelő tanár. Boldogan vállalta a labdarúgók képzését. III. stúdium: háromszázezer, tisztán A sportegyesületi vezetőség­ben­­ is megszűnt a gyár sziget­szerepe. Éppen ők tették a leg­többet azért, hogy így legyen. Ma a vezetők fele­­ nem a konzervgyár dolgozója. S ami talán a legérdekesebb változás: a sportkör bázisa lett a községi tanács is. Nem akármilyen részt vállal a fejlődés kívánal­maiból: fenntartja és egyre gaz­dagítja a Paks határán épült va­lóságos kis sportkombinátot. Így háromszázezer forint jut tisztán magára a sportra. Közel ezer forint esik egy sportoló felszerelésére, felkészítésére és versenyeztetésére. Közel ezer forint, hiszen a Kinizsi sporto­lóinak száma ma már három­százon felül van. Maga a háromszáz azonban — csupa iskolás. Azután történt még valami más is. 1971-ben száznegyven­­nyolcezer forint bevétele volt a sportkörnek — belépődíjakból! Igazi kapcsolat született tehát a lakossággal is. Manapság min­denki szívesen zarándokol a pá­lyára. Nem titok, miért­ van ered­mény. A labdarúgók kitűnően szerepelnek az NB III-ban is, bár még újoncok. A női kosara­sok a harmadik helyen állnak. Az atlétikához fűződik a legna­gyobb nevelési siker: Szentesi Alajos három tanítványa, a ma­gasugró Resch Klári és Szentesi István, valamint a középtávfutó Takács Dóra ifjúsági aranyjel­vényes lett 1971-ben. Nem titok az sem, miért van eredmény. A pofon egyszerű, sokszor szántó magukat kínáló lehetőssé­­gek­ből­­ taní­tható valóság lett Pakson. Szekeres István ­ Válogatott tájékozódási fu­tóink a nemzetközi élmezőny legjobbjai közé tartoznak. Ezt különféle nemzetközi verseny­­eredmények kapcsán már több­ször örömmel hírül adtuk. Az igazsághoz azonban az is hoz­zátartozik, hogy maguk a futók sem tudják, hogyan, miképpen sikerült ilyen tekintélyes szín­vonalra feljönniük? Bozán György európai ver­­senykörútja során 27-szer raj­tolt, s a versenyeknek több mint a felénél világbajnokok társasá­gában. Véleménye szerint a sportág hírességei országúton nem futnak jobban, mint a ma­gyar fiúk, terepen viszont igen. Azért, mert más stílusban tájé­kozódnak, ritkám „kevernek”, azaz tévesztenek,­­ az ellenőrző ponton is túljutnak 5—6 másod­perc alatt. Gyenge pályák A jó futás egyik titka tehát a kellő technikai felkészültség. Ehhez viszont gyengék a hazai pályák: Bozán ennek tulajdonít­ja azt a tényt, hogy a váloga­tott keret tagjai egyszerűen nem tudják, hogy milyen technikai színvonalon állnak. Bozán György megpróbált se­gíteni a helyzeten. Lefordított egy százötven oldalas svéd ere­detű, angol nyelvű szakkönyvet, s a könyvben levő tudnivalók alapján tizenheten megszervez­ték az úgynevezett TÉEFPÉ- edzéstervet, azaz teljes nevén a tudományos felkészülési prog­ramot. Ez heti egy technikai ed­zést jelent, Budapesttől körül­belül 15—17 kilométerre. _ Lé­nyege röviden a következő: a sportoló teljes sebességgel fut a felfogóvonalig, azaz amíg biz­tosan tudja a jó irányt, s csak az utolsó fix pontnál koncent­rál a finom, precíz térképolva­sásra. It Nagyon népszerű és természe­tesen hasznos az a másik tech­nikai edzésforma is, amit a ke­retedző, Skerletz Iván gyakorol­tat a futókkal. Bozán György szerint erősíteni kell a táj­ozó­­dási futók hajrákészségét, s er­re kiválóan alkalmas az időj­ó­­váírásos módszer. Itt egyszerre indul a mezőny, az ellenőrzési pontokon viszont minden­ki sor­rendben tépi le a számozott jegyzetlapokat. Az elsők egész percekért rohamoznak. Sérülékeny futógép A VB-re készülő versenyzők ái. A- -.m naponta kétszer edze­nek.­­ lók­épességüket futással, úszása ’ 's tornatermi gyakorla­­tokkal el isi', Bozán Györgyöt futogt nek v­k a társai. Sze­rinte ezt am -■ „cselnek” kö­szönheti,­­’ m: két évig attléti­zált, s méh ’.ült futni. Külön­ben sokkal szívesebben úszik, mert futás közben eléggé sérü­lékeny. A másik kedvenc ed­­­­zésformája a memtrizálás. ’Eszt Bozán Ágnessel, a lúgóval gya­korolja. Ági I. osztáyú f­éko­­zódási futó a BEA -téban. A memóriajátékot két azonos tér­képpel lehet űzni. Az egyikre a partner felrajzol 20—30 pontot, ezen gondolatban végigfut a „versenyző”, majd a tiszta tér­képre emlékezetből fel kell raj­zolnia a megtett útvonalakat, az ellenőrző pontok helyét. Az egyesületekben, sajnos, kevés elméleti ismeretanyagot kap­nak, ezt próbálják önszorga­lomnál pótolni, otthon. Így mé­rés­." ik saját képességeiket. Az : i világbajnokságon Bo­zán szer­it, a férfiváltó jobb lesz. .. . bármikor eddig volt. Jóllehi: „­­.-­ehszlovákiai szik­lák között állandó partnerük le­het a szerencse, vagy a balsors, mert a dom­­borzat­ot lehetetlen leolvasni a te, .ai • ■: a sziklák­ban összefutnak :■ -viratvonalak. Olyan terep, ahol nehéz lesz okosnak Lenni, visa-omf. hasonló terepeken eddig mindig sü-er­­• 1 szerepelt a magyar együt-Hogy mi 'kinek az oka, nem tudják. Ösztönösen jól futnak. S t-z — ahogy tréfásan mond­ják — még mindig jobb, mintha teljes tudományos alapozottság­gal­­ veszítenének ... Oláh Éva Nem tudják, miért futnak jól Bozán György az öntájoló edzésekről Fátyolos felkészülés, leplezetlen remények­ ­ A meztelen talpaknak nem tetszett a „jeges” gyékény, s a válogatott cselgáncsozók ugyancsak kapkodták lábukat a tatamin, a dunavarsányi edző­csarnokban. — Ki kellett kapcsolni a fű­tést, mert túl zajos volt — magyarázta egy szerelő —, gu­mitömítéssel most csökkentjük a zaj­szintet. Jövő héten azonban már minden rendben lesz. Jövő héten ... Igazán gyors határidő. Csakhogy a felnőtt vá­logatottak már ezen a héten külföldön versenyeznek, a ju­niorok pedig a leningrádi EB-n indulnak. Ők a jövő héten­ így hát csak az edzés előtti „ri­szürej”-re, a mély meghaj­lással történő üdvözlésre áll­tak meg a versenyzők, aztán melegítettek, gyakoroltak to­vább, sebesen. Mozgás közben senki sem fázik! A vezetőed­ző, Horváth István azért szo­morkásan nézte „fiait”. — Reggel el kellett vinnem Molnár Karcsit, mert fájt a bal veséje. A dokival már előtte beszéltem, nem tudott idejönni, s amúgy is meg kell vizsgálni a fiút. Könnyűsúlyban ő is indul a junior EB-n. — Kik lesznek a társai? — Petz Laci, Keserű Jóska meg Füzesi Szláva. Közülük Fü­zesi nincs itt, mert másodéves orvosegyetemi hallgató, s most kötelező gyakorlaton vesz részt. — Ifjúsági versenyzőink nem indulnak? Mély sóhaj, halk válasz: — Nem! A téma érzékenyen érintette. Később értettem meg, hogy miért. Később ugyanis sokat beszél­gettem a versenyzőkkel. Román Gábort, Kollár Ferencet, Csák Tamást, Radnai Gábort is szá­mításba vették, többüknek út­levelet kértek. Sőt már a repülő­gépen is helyet foglaltak szá­mukra, aztán­­ bejelentette a főtitkár, hogy itthon maradnak. Csak négy versenyző indulását hagyta jóvá az MTI! Arról, persze nem esett szó, hogy világversenyen csak 1—6. helyre esélyes versenyzők in­díthatók, s ezt nem látták bizto­sítottnak a felsőbb szakvezetők. Arról sem beszéltek, hogy hat hét helyett csak két héttel az indulás előtt tett javaslatot a szövetség elnöksége az MTI- nek. Sok kis apró részlet isme­rete hiányzott, a versenyzők meg egymást keserítették. Ők csak azt tudták, hogy bajnoksá­got nyertek, vagy nemzetközi versenyen értek el helyezést, biztatónak érezték formájukat, s még biztatóbbnak a hivatalos formaságok elkezdését. S lám, mert a szövetség nem volt elég körültekintő, búsan, letör­­ten készült mindenki. Pedig az olimpiai jelöltek válogatóver­seny, a juniorok EB-rajt előtt álltak. A tatami azonban zajtalan. A tatamin a versenyzők is hallga­tagok. Szívósan gyúrtak. Páros technikai gyakorlást vé­geztek — olyan lelkesen, hogy a vezetőedző is egészen fellelke­sülve mondta:­­• Készíthetem nekik a csoko­ládét meg a narancsot! Hja, ha a „lágy művészet” kemény mestereit már ilyen kis „tét” is többre serkenti!... Fő­jön csak az edző feje. A leningrádi reménységek kö­zül először Petzet sikerült el­választani „partnerétől”, Csalié­tól. Az erőteljes akciózástól ki­melegedve mondta: — A bordeaux-i ifi EB-n már indultam, helyezetlen maradtam. Most a juniorok között bizonyí­tanom kell! Legalább a leg­jobb hat között szeretnék vé­gezni. — Az ellenfeleket ismeri? — Részben. Megnyugtató vol­na, ha lenne mellettem még egy magyar versenyző. Keserű bezzeg ismeri ellenfe­leit. — Bukarestben láttam az eu­rópai mezőnyt. Legveszélye­sebb ellenfeleim a korábbi if­júsági Európa-bajnok, az NDK- beli Krüger meg a szovjet Ner­­zov. Ha azonban jó formát fo­gok ki, talán még dobogós is lehetek. A bizakodás elmossa a fátyo­los hangulatot, sőt újabb ötle­tet villant fel: vajon milyennek látják a magyar nagyválogatottak sa­ját súlycsoportjuk junior EB- válogatottját? A pehelysúlyú Petz Laciról Pulai János tömören nyilatko­zott: " Technikás, akaraterős gye­rek, csak egy-két kilóval köny­­nyebb, mint lehetne. — Januárban porcleválása volt a jobb térdén, még a kihagyást is „kibírta” — tette hozzá Sza­bó Ferenc. A könnyűsúlyúakat Hetényi Antal „osztályozta le”, így: —­­Molnár Karcsi erénye az erő és az akarat, de néha el­kapkodja az akciókat, míg Ke­serű Jóska kevésbé erős,­­ de „fifikás”. Mindketten sokra lehetnek képesek. — És Füzesi Szláva? — Gyors, technikailag sokol­dalúan képzett, de ideges típus — vélte Ipacs László. — Két­szer mérkőztem már vele, min­dig belső combdobással vertem meg. Remélem, ebből is ta­nult. Mi is reméljük! Mint ahogy azt is, hogy ha kis létszámmal indulunk is az EB-n, azért­­ nem indulunk hiába. Z. Vincze György Sport he aszedm Már az 1971. évi Budapesti Nemzetközi Vásáron is megosz­lottak a vélemények: játék-e, vagy sport? A vitát Katona An­tal nyugdíjas makói feltaláló „asztalifutball” találmánya vál­totta ki, amely egyébként osz­tatlan tetszést aratott. A szakemberek­­ a sportra szavaztak! A találmány ugyan — amellett, hogy játék — nagyban fejleszti a reflexeket, a sportolók kombinációs készsé­gét, azonkívül szinte mindegyik lábizmot mozgásban tartja. Ez a szerkezet merőben eltér az eddigi asztali futball játékoktól. Ennél a mezőnyjátékosokat a játékos két lábpedállal mozgat­ja, míg a kapus mozgatására az e célra szolgáló forgatható gomb szolgál. A játékban a két láb, az egyik kéz és termé­szetesen az agy szinkronban te­vékenykedik. Az eredmény ki­alakulása nem a véletlen sze­rencse műve, hanem jelentős szerepet játszik a reflex és a kombinációs készség is. Amellett, hogy a találmányt kipróbáló tanulók és szakem­berek szerint összehasonlíthatat­lanul jobb szórakozást nyújt az eddigi, kézzel kezelhető asztali futballjátéknál, nagyon hasz­nos segédeszköz lesz a sportsé­rülések, valamint egyéb mozgás­­szervi sérülések kezelésénél. A sérült ugyanis szinte észrevétle­nül, játékosan mozgatja sérült végtagjait, annak minden izmát. A Népszabadság 1971. május 25-i, továbbá az Élet­ és Tudo­mány 1971. május 21-i­­számá­ban a BNV-n kiállított találmá­nyok rövid értékelésében is foglalkozott a «»találmánnyal, amelyet mindkét lap elismerően értékelt. Azóta külföldről is nagy ér­deklődés mutatkozik az asztali­­futball iránt. Egy libanoni cég ajánlatot tett, hogy Afrikában népszerűsíti a találmányt. A sportegyesületek klubhelyiségei­ben is kívánatos lenne ez a tet­szetős játék, amely — most már leírhatjuk — sport is. A találmány bemutatására az MTS makói járási tanácsa szí­vesen vállalkozik. A sorozat­­gyártást az Egészségügyi Beren­dezéseket és Felszereléseket Gyártó Vállalat (Makó, Rákosi út) az I. negyedévben megkez­di, és megrendeléseket korlát­lan számban elfogad. B. Szűcs Sándor —l **»■■■ m Vasárnap, 1972. március 5. 3 Valami készül Dunaújvárosban Az első, örömteli élet­jelt a na­pokban adta magáról a dunaúj­városi kezdeményezés: megren­dezték a Papír SE házi műkor­csolyázó bajnokságát, amely hi­vatalos nyitánya volt az ország első vidéki műjégpályájának. A jég még kicsi , a tervek an­nál nagyobbak. Az eddig megtett út még rövid, ami ezután követ­kezik, azt hosszúra és eredmé­nyesre tervezik ... Akkor és ott kezdődött a mai valóság, amikor Török Béla, a dunaújvárosi Vidám Park igazga­tója, a Papír Sportkör vezetője megvásárolta a Magyar Jégrevü feloszlása után a pincében poro­sodó fagyasztóberendezéseket és felépíttette Dunaújvárosban a kis pályát. Másfél éve nyitották meg és a kis apróságok megszállottként köröztek rajta nap nap után. A nagy f­eklődést látva Török Bé­la továbbment: edzőt szerzett a gyerekek mellé a volt versenyző Liebr­­a Zsuzsa személyében. Egy évve később már megalakult a Papír SE mű­korcsolya szakosz­tálya, immár félszázan vesznek részt az é­v n. a közszeretet­nek örve, 3i néni” vigyázó szemei előtt. Heten már minősítést szereztek közülük! A lehetőség és a jég, ma még szűkreszabott, a lelkesedés azon­ban kiapadhatatlannak látszik! Borovszky Ambrus, a Dunai Vas­mű vezérigazgatója, a bajnokság értékes versenydíjainak átadása után mindezt így fogalmazta meg: „ígérjük, hogy a Vasmű messze­­menőkig támogatja a szakosztály munkáját, s reméljük, hogy a kö­vetkező idényt a versenyzők és kis kezdők azon az új, 30x60 méte­res pályán kezdhetik el, amelynek építését húsz dunaújvárosi válla­lattal közösen finanszírozzuk. Az sem lehetetlen, hogy a közeli jö­vőben bajnoki jégkorong-mérkőzé­seknek is otthont adhat a város, vagy akár itt rendezhetik meg az országos műkorcsolyázó-bajnoksá­got!” Szép és lelkesítő szavak. Újabb bizonyságai annak, hogy a vidék otthont adhat nem egy mostohán kezelt sportágnak ... N. Cs.

Next