Népsport, 1972. szeptember (28. évfolyam, 208-235. szám)
1972-09-01 / 208. szám
Sa049 Balczó András aranyérmes Öttusacsapatunk: ezüst, Bajkó, Csatári, Klinga: dobogón Fantasztikus a utóteljesítmény ■PjgPfJjMppj Még szombaton este, közvetlenül az olimpia ■HfigSHj megnyitója után Balczó Bandival az elkövetkező versenyről, csé■ lyeiről beszélgettünk. A féltőlés csupán az volt, hogy amíg véget nem ér az öt nap, nem írhatom meg, miről esett szó kettőnk között. Balczó akkor elmondta, hogy bizonyos értelemben szakított eddigi, hosszú éveken át tartó versenyfelfogásával. Eddig mindig harcolt magában az ellen, hogy az apró hibákban babonás mozzanatokat keressen. — Újabban viszont mintha kezdenék babonás lenni — mondta. — Már amennyire hinni lehet bármiféle babonában. Inkább azt mondanám, hogy bízom a megérzéseimben, a hozzám idomult felszereléseimben, egy már sok jó lovaglást megért csizmában, elnyűtt vívókesztyűben és így tovább. — És mit mondanak most’ ezek az érzések? — Mielőtt eljöttem, a nővérem azt mondta: ..Megnyered, Banditám”’ És valahogy nagyon hiszek ebben. Persze, az öt nap az öt nap és tényleg minden lehetséges. Hanem így lenne, az öttusa nem is lenne öttusa. De ismétlem, nagyon hiszek benne. Csütörtökön, a futás reggelén ez a beszélgetés jutott eszembe, amikor útnak indultam az Olimpia Parkba. Rögtön utána pedig az, hogy lám, az idő is Bandinak kedvez, hiszen gyönyörű napsütés van, de csípős, hideg szél fúj. Mintha csak ő rendelte volna így! A futópályáról mindeddig igen keveset tudtunk, csupán annyit, hogy az Olimpia Parkban vezet körbe valamerre, a stadionból indul és oda is érkezik vissza. Most, egy órával Villányi Zsiga, az első futó indulása előtt, tisztán végig lehet követni a pályát övező szép világoskék szalagot, fel, egészen a 40 méter magas domb tetejére, ahol eltűnik, majd a másik oldalon ismét előbújik és a stadion melletti edzőpályát megkerülve, a másik oldalon visszamegy a stadionba. Az atlétikai versenyek délelőtti (Folytatás a 3. oldalon) Balczót, az olimpiai bajnokot feldobálással ünnepli a müncheni stadion magyar közönsége altel IP? jegj] XX. NYÁRI OLIMPIA Népsport A MAGYAR TESTNEVELÉSI ÉS SPORTSZÖVETSÉG LAPJA PÉNTEK, 1972. SZEPTEMBER 1. XXVIII. ÉVFOLYAM, 208. SZÁM * Ára: 1 forint * Balczó András Villányi Zsigmond Bakó Pál Csatári József Bajkó Károly ^ Kiinga László Marót és Kovács a karddöntőben Mintegy 2500 néző gyűlt össze szerdán este a Bayernhalléban, a vívó olimpia első döntőjére, amelynek kezdetét azonban előbb fél, majd újabb fél órával tolták ki a rendezők. Végre valamivel nyolc óra után bevonult a hat versenyző, és sor kerülhetett az este első hivatalos aktusára, a résztvevők bemutatására. Mi tagadás, érdekes mezőny gyűlt össze ebben a döntőben. Érdekes egyrészt olyan szempontból, hogy a mexicói döntő három résztvevőjét üdvözölhettük ismét, s közülük is természetesen a legnagyobb örömmel a kitűnő Kamuti dr.-t, mellette Noéit és Titit. De ami nem kevésbé érdekes: a tavalyi bécsi VB legjobb hatosából egyedül a fiatal Dabrowski volt képes a mostani legjobbak közé kerülni. Tekintettel, hogy — eltérően a korábbi évek gyakorlatától — ebben a döntőben csupán ketten voltak egy nemzetbeliek (Woyda és Dabrowski), a két lengyel fiú nyitotta meg a később hallatlanul izgalmassá váló csatát. A tapasztalt Woyda meglepő magabiztossággal iskolázta le fiatalabb és nem kevesek által esélyesebbnek tartott honfitársát: Woyda—Dabrowski 5:0. Majd: Titi—Noel 5:4, Kamuti dr. — Gyenyiszov 5:4 (Kamuti 1:3-ről egyenlített, aztán 3:4, 4:4), Tit—Dabrowski 5:1, Woyda—Noel 5:2, Gyenyiszov—Dabrowski 5:3, Kamuti dr.—Noel 5:2. (Sosem könnyű az igen technikás és testi adottságainál fogva is kellemetlen francia versenyző ellen vívni. Kamuti az egyetlen lehetséges taktikát választotta a távolság (Folytatás az 5. oldalon) . ff149 ^ Gyarmati világcsúccsal a soom pillangó döntőjében Nyelc között a labdarúgó-válogatottunk: Magyarország—Dánia 2:0 (1:0) Női röplabdázóink búcsúja a négyes döntőtől: Szovjetunió—Magyarország 3:1 NDK- és NSZK-siker az atlétikai nyitányon Ha ilyen lesz a folytatás... A XX. Nyári Olimpiai VpWW • Játékok első napjai kel- V Alomos meglepetéseket i it okoztak a magyar sportkedvelőknek. Szivet bizseregtető kezdés, Szűccs Zfel és Holczreiter értékes érmei. Földi Imre alapítááya után egyre inkább felcsillant a remény a további jó szereplésre. Ezután következett Benedek harmadik helye, az ezüstös dr. Kamuti Jenő, a bronzérmes tornászlányok, majd Hargitay bravúrja és az úszólányok szép pontszerzései. Csütörtökön még szebb napra virradtunk. Öttusa-világbajnokunk, Balczó András az olimpiai bajnoki cím megszerzésével feltette a koronát eddigi pályafutására, a Balczó, Bakó és Villányi összetételű csapat ezüstöt szerzett. Nyugodtan mondhatjuk: öttusázóink, ha nehéz körülmények között is, de hagyományaikhoz méltóan szerepeltek. Szabadfogású birkózóink szintén kitettek magukért, hárman szereztek érmet, Bajkó, Csatári és Kiinga állhatott fel a dobogóra. Léptek egyet a labdarúgók is, bejutottak a legjobb nyolc közé. Természetesen nem mindenki szerepelt elég sikerrel. Míg többen a dobogóra léptek, pontot szereztek, néhányan kiestek, elmaradtak a várakozástól, mint például evezős nyolcasunk, amely nem került a döntőbe. De a sportversenyeken, az olimpián is, nemcsak győztesek vannak. És ha figyelembe vesszük, hogy sportolóink legtöbbje szinte önmagát felülmúlva, legjobb eredményeiket túlszárnyalva, országos, olimpiai és világcsúcsot felállítva versenyzett, elégedettek lehetünk. Még sok nap, sok-sok versenyszám van hátra. Elkezdődött az atléták több napos vetélkedése, következnek még a vívók, az úszók, a kötöttfogású birkózók, az ökölvívók, a kajakkenusok és mások. Rengeteg alkalom kínálkozik még bizonyításra, újabb sikerek elérésére. A feltételezés egyre többször elhangzik: ha ilyen lesz a folytatás... Ez egyben óhaj, reménykedés is. A folytatás azonban ,akár ilyen lesz, akár más, egy már biztos: sportolóink ismét bizonyítják, hogy lelkiismeretesen felkészültek, szigeti lélekkel küzdenek, méltóak a bizalomra! Szabadfogású újjászületés A szabadfogású Hoh1íh versenyek kezdetére- tól egyre nőtt a nézőszám az olimrpiai bírkózócsaj- PíSEnfitáténokban. Nem véüe sppSületlen hát, hogy szerdán este csak néhány üres hely maradt a sárga széksorokban. A döntők előestéjén, a negyedik és ötödik forduló „tömör” mezőnyének gigászi küzdelmében nem is csalódott senki. Aki szép birkózást várt — megkapta, aki küzdelmet — szintén nem távozott elégedetlenül. Jutott még valami a botránykedvelőknek is... Szerencsére, nem hívtuk hiába a szőnyeghez — a szerencsét sem. Nagyon szurkoltunk Csatári Józsefért, miközben mellettünk ült... Erőnyerő volt, s helyzetét ekkor a többi mérkőzés határozta meg. Kedvezően: a lengyel Dlugosz és az iráni Anvari kiesett, így öten maradtak a súlycsoportban. Füttykoncert Kiingának este is a szőnyegen kellett helytállnia. Az ötödik fordulóban az iráni Kederrel mérkőzött. Nem is lett volna semmi baj, hiszen kitűnően birkózott, biztosan győzött. A bírák azonban felborzolták a kedélyeket. A közönséget ráadásul fel is zaklatták előzőleg: a kedvenc nehézsúlyú, Dietrich botrányos mérkőzést vívott az amerikai Taylorral. Mi történt Kiinga mérkőzésén? 4:2-re vezetett, amikor egy akcióját az ellenfélnek ítélték. A zsűri aztán helyesbített, Kiinga visszakapta pontjait. Nem ez történt viszont a hetedik perc közepén, amikor 6:3-as Klinga-vezetésnél ő kapta meg az iráni pontját. Nyolcperces huzavona következett, hisztérikus iráni jelenetek tanúi voltunk. Tegyük hozzá: jogos volt a tél(Folytatás a 2. oldalon) Az olimpiáról szóló tudósításokat, cikkeket Münchenbe kiküldött munkatársaink: Dávid Sándor, Niszkács László, Subert Zoltán, Szabó András, Szabó Béla, Szombathy István, Vad Dezső és Z. Vincze György készítették.