Népsport, 1973. június (29. évfolyam, 127-152. szám)

1973-06-29 / 151. szám

■ Sport és filatélia Labdarúgó VB Budapesten Járt Kurt Roth, az ismert nyugatnémet filatéliai szakíró. Tanulmányozta filatéliai életünket, és rendkívül nagy elismeréssel nyilatkozott a tapasztaltakról. Beszélgetés közben, elmondta, hogy a Német Szövetségi Köztársaság gyűjtői nagy részének érdeklődése elsősorban a jövő évi labdarúgó-világbajnokság felé irányul. Szorgalmasan gyűjtik a már eddig megjelent, úgynevezett előhírnökbélyegeket, és arra számítanak, hogy nagyon sok ország postája emlékezik majd meg erről a jelentős sporteseményről, örömmel hallotta, hogy a magyar posta kibocsátási programjában is szerepel ilyen terv. Az NSZK postája bélyegsort kíván kiadni. Általában a gyűjtők, sőt a nem filatélista sportbarátok érdeklődése is világszerte oly nagy, hogy már előkészület történt az e témakörbe tartozó bélyegeket magába foglaló album és speciális katalógus kiadására. (A sportfilatélia magyar híveinek tábora is biztosra veszi, hogy postánk a labdarúgó VB alkalmából tovább gyarapítja nemzetközi sikerű sportbélyegeink számát.) Autóverseny Megjelent az a francia bélyeg, amelyet abból az alkalomból adtak ki, hogy ötvenedszer rendezték meg a huszonnégy órás Le Mans-i autóversenyt. A jubileumra, mint már jelentettük, a Mali Köztársaság bélyegsort adott ki. Olimpia Hatmillió példányban postai forgalomba került az a már jelzett, 0.10 dínáros, földgömböt és az olimpiai ötkarikát ábrázoló jugoszláv bélyeg, amelyet a hagyományos olimpiai hét megrendezése alkalmából bocsátottak ki. — Az olimpiai érmesek tiszteletére Felső-Volta — különböző sportjeleneteket ábrázoló — öt bélyeget jelentetett meg, s ezzel a sor tizenöt címletűre növekedett. Turisztika Uruguay bélyegen emlékezett meg az amerikai turistaévről. A kiadvány bal oldalán a világrész térképe, jobb oldalán Kolumbus Kristóf stilizált portréja az ábra. — Zágrábban FILAL ’73 elnevezéssel turisztikai bélyegkiállítást rendeznek, amelyen zágrábi, ljubljanai, trieszti,, grazi, szombathelyi és Nagykanizsai gyűjtők mutatják be gyűjteményüket. A három ország filatélistáinak közös kiállítása iránt igen nagy érdeklődés mutatkozik. — India a hazai alpinisták társasága fennállásának 15. évfordulójáról 20 passa névértékű bélyeggel emlékezett meg. III. É§10Q16 XXIX. 151. ♦ 1973. június 29. UTANPOTLAS-NEVELES TATAI UTAK Salakos út vezet lefelé. A fák között imitt-amott már előbukkan az alsó tábor, a faházak határolta négyszög képe. Egy kicsit barátkozni kell még a gondolattal. Ha az ember sportügyben Tata nevét hallja, akkor azonnal egy másik szóra asszociál: edzőtábor. Eddig helyben vagyunk. Csakhogy a további asszociációk szerint most élsportolók, felkészülés, világversenyek következnének. De hát, mint említettük, ez az út lefelé vezet az edzőtáborban. Lejjebb haladunk az életkorban is. Ma még alig ismert kamaszsportolók közé megyünk, a központi kiválasztó táborba. Perzsel a nap. Ez még csak hagyján, de a táborban olyan csend honol, mintha semmi köze nem lenne vakációzó diákokhoz. Major Ferenc, táborvezető-he- lyettes, a tatabányai újvárosi 3. sz. általános iskola, testnevelő tanára , járkál csak szobáról szobára, egy papiéval a kezében. Osztályoz! A szobarendet értékeli, ahogy az már a diáktáborokban szokás. Ami viszont másutt aligha megszokott, a csend oka a következő: a birkózók, a labdarúgóik és a súlyemelők edzésen vannak , a focistákat a nap perzseli, az edzőtermekben pedig még a tető és a falak is hozzájárulnak egy-két Celsiusszal a bőséges verejtékezéshez. Szegény gyerekek, gondolja az ember — szép kis vakációjuk van... ★ Ha már itt tartunk, közbe kell venni egy beszélgetést, amelyből kiderül, hogy ha az ember nem szól (mármint a gyermekek verejtékéről), akkor bölcs maradhat... Kreiner Tibor, a PVSK tizenötéves középpályása, például egészen másképp beszél erről a kérdésről. — Korábban is vakációztál már valamilyen táborban? — kérdeztük. — Hatodikos koromban Balatonmárián, úttörőtáborban voltam. — Melyik tetszik jobban? — Tata! — Miért? — A Balatonnál például végig vacak idő volt. Esett az eső, meg minden... Hiába mondtuk, hogy engedjenek ki azért focizni, nem lehetett. Itt lehet, amennyit csak akarunk! — Itt viszont nagyon is kötött a program. Nem zavar? — Én valahogy szeretem a fegyelmet. Jobb így! (Figyelik?) Aztán még azt is megjegyezte, hogy nem akar „kutyaütő” lenni. Magyarázatképp elmondjuk, hogy előző este Hofi Géza járt Tatán, és műsorában gyakran emlegette a labdarúgókat ...★ Szóval, Kfreiner Tibor nem akar „kutyaütőként” bevonulni a magyar sport történetébe. Igaz, máris van egy olyan erénye, amely ma Tatán egészen ritka tünemény. Tud fejelni! Bár azt mondja, hogy Redgenbauer, Netzer és Tóth András a példaképe, s hogy tőlük kívánja ellesni a hosszú, pontos indításokat és az okos keresztlabdákat, az irányítást — a tatai alkalmi csapatban beállást kell játszania. Merthogy tud fejelni__ Kolarics Ferenc edző: — Huszonnyolc vidéki labdarúgó táborozik most itt, de közülük csak tíz-tizenkettő az idevaló. Hatvannégyben még olyan serdülők voltak Tatán, mint Kozma, Tóth Bálint, Kőtár ... Az utóbbi időben viszont alig jönnek tehetségek. Vagy nincsenek (ezt nem hiszem), vagy szakvezetőik „rejtegetik” őket (ez viszont nagyon szomorú)... • Ádám Sándor táborvezető homlokán viszont kevesebb a ránc, mint a korábbi években. — A labdarúgást kivéve sokat javult a kiválasztás — mondja. — A szakszövetségek most szívügyüknek tekintették a tábort. Persze, hát ez az ő érdekük elsősorban. Olyan felméréseket végzünk, amelyekből egy-egy sportág utánpótlásának élvonaláról kapunk képet, s a szakvezetés ehhez a képhez igyekszik alakítani a jövő szakmai feladatait. Baj viszont, ha a kép nem lehet teljes, ha a megyei és a sportiskolai táborok előlünk veszik el az embereket, s nem a józan ész diktálta módon ide is elküldenék, és maguk külön is foglalkoztatnák őket. A faházak alkotta négyszög lassan benépesül. Aztán megint kiürül. A fiatalok, az edzés után leteszik a mezüket, s helyette törülközőt és szappant ragadnak. A kényelmességnek itt nincs helye! Ha ugyanis valaki csak meleg vízzel hajlandó zuhanyozni, akkor felballaghat a központi épületekhez (az oda- vissza egy kilométer). Ha viszont nem akar gyalogolni, akkor be kell érnie a faházakban a hideg vízzel. Persze, fejlődik ez a tábor, s a további tervekből bizonyára nem marad ki a meleg víz, a ruhásszekrény és a játékterem sem. Mert egyre fontosabb ez a tábor mindenki számára. A jövő élsportolóiról van szó, akik ma még a majdani világversenyekre készülnek. De már készülniük kell! Ez az élet rendje. ★ Az életnek ez a rendje pedig igazán tökéletes, hogy a legkorszerűbb körülmények között folyik a munka. Kezdve azzal, hogy a táborba belépve dr. Erényi László tüzetes orvosi vizsgálata ellenőrzi a gyerekek egészségét, alkalmasságát (ez újítás az elmúlt évekhez képest). A különböző tesztek kitűnő képet rajzolnak az új sportolónemzedékről (legfeljebb a pszichológiai felmérést hiányolják az edzők). Az étvágyhoz idomult az egy főre jutó napi fejadag: ma már ötven forint jut fejenként a nyersanyagra. A konyha nem fukarkodik az ízekkel sem, tehát semmi gondjuk bajuk a gyerekeknek. Edzhetnek nyugodtan. A vívók és a cselgáncsozók például megkapták az új edzőcsarnokot. Hadd érezzék igazán jól magukat. Apropó, hol vannak a vívók és a cselgáncsozók? Velük még nem találkoztunk. — Strandra mentek — adja meg a választ Óvári Sándor, a birkózók vezetőedzője, aki „régi bútordarabnak” mondja magát, lévén ez a mostani a tizenegyedik tatai nyara a fiatalokkal, hiszen a nyitányon, az 1963-as sátorverésén is jelen volt már. — A gyerekek elérkeztek az első fáradtsági periódusba. Itt a lélektani pillanat: hagyjuk őket pihenni, szórakozni, hadd élvezzék ezt a remek időt. Elvégre ez vakáció is a számukra! A salakos út, az alsó táborból most visszafelé vezet. Felfelé. De nyugodt lélekkel kiegészíthetjük a képet: a magyar sportmozgalom útjai is innen vezetnek még feljebb. (szekeres) KAJAK-KENU Születésnapra, megkésve Babella László, a váci kajakosok edzője. Brandenburgban, a nemzetközi verseny döntője előtt ünnepelte hamiincnegyedik születésnapját. Helyesebben, ő nem is ünnepelt. Inkább csak betöltötte a harmincnegyedik évét. A nagy nap alkalmából koraeste, vacsora után megivott egy üveg — ha jól emlékszem — három és féldecis sört. Az ott induló versenyzőknek talán a fele sem tudta, hogy köszönteni illene az edzőt. Ünnepélyességnek sehol semmi nyoma. Babella fehér farmert és nyűtt pulóvert viselt. A farmernek egyébként története van. Nem Lee és nem Levi’s és nem Rifle. Zsákvászon. Egy molnár barátjától kapta a zsákot, egy ismerőse varrt belőle nadrágot. Ült a kis asztalnál és szopogatta a sört. Belépett az ajtón Völgyi Péter, körülnézett és mellé ült. Hogy miről kezdtek beszélgetni, nem tudom. De egyszer felharsant a nevetésük és valaki még melléjük ült. Már hármasban ''nevettek. A hangok, mint a mágnes, vonzották a többieket ■ Kerekasztal nevetgélés alakult ki. Völgyi tartotta magánál a szót — Akkoriban az öreg — mondta Völgyi, és fejével biccentett az edző felé, aki összehúzott szemöldökkel figyelt — még válogatott kerettag volt, én meg még csak ifi. Akkor tamultaim evezni. Mindig együtt eveztünk, és az öreg mindig előttem. Valami istentelenül nehéz, ócska alumínium kajakban. És mindig szövegelt. Egy óra alatt egy életre elégséges becsületsértést vágott a fejemhez ... Talán most nem részletezem. Az, hogy lusta tetű, meg rongy kölyök, az enyhébbek közé tartozott. Ha nem szégyelltem volna, végig bőgtem volna az edzést. Helyette inkább magamban káromkodtam __ — Magadban? — és némi él bujkál Babella hangjában ... — Meg hangosanis. De mégiscsak inkább magamban, mert ahhoz, hogy kinyissam a szám és szóljak valamit, nem igen volt erőm ... — És mitől lett olyan az az alumínium ladik, mint a gyűszű? — kérdi valaki, aki alighanem ismeri már a történetet. — Amikor már végiképp nem bírtam a tempót, mindig tiszta erőből nekieveztem az öreg hajójának. Tiszta horpadás lett a vége. És amikor nekimentem, mindig csökkentett valamit az iramon. Én meg boldog voltam, hogy amikor kikötünk, mindig engedte, hogy megelőzzem. Ez olyan hallgatólagos megegyezés volt köztünk. De nem sokáig tartott... Kis kitérő következik. Szó szót követ, valaki lakásokról beszél, más valaki a férfiak örök témáját, a nőket hozza szóba, meg mindenféle teljesen hétköznapi témák bukkannak fel, akármelyik társaságra egyformán kevésbé jellemző mondatok ezek. Pihentető üresjárat. Mígnem — hisszük, törvényszerűen — megintcsak az evezésnél, a versenyzésnél kötünk ki. Ezúttal a központi téma a hosszútáv, a „hosszú” kajak egyes, amelyben minden valószínűség szerint Völgyi indul majd magyar színekben a VB-n. "Laikusként is megkockáztatunk egy megjegyzést: — A hosszútáv azért mégiscsak szebb,, izgalmasabb, mint a rövid ... Még kicsit büszkék is vagyunk rá, hogy Babella helyesel: — Ott nem elég,ha valaki robbanékony, erős, gyors, oda még más is kell. Jó fej, vagányság, bátorság, taktikai érzék. És érezni kell nagyon a vizet. A víz alatt, mindannyian tudjuk, az oldalvizezést értjük. — De ahhoz születni kell, hogy valaki „érezze” a vizet — szólt közbe egy újabb hang. — Születni? — most meg Völgyi hangjából csendül ki némi él. Senki nem mond ellent. Völgyi folytatja... — Akkor volt az az időszak, amikor már kezdtem jól menni. Akkor már Laci se az alumínium hajóval jött. De mindig mögötte kellett vízre szállnom. Elindultunk a Dunán, az ellen semmi kifogása nem volt, hogy az oldalvizén evezzek. De, hogy megelőzzem, azt sohasem engedte meg. Ha a belső vizén mentem, olyan közel ment a parthoz, hogy nem tudtam elmenni mellette. Mindig kőbe szúrtam a lapátom. Ha meg kívülről akartam elmenni mellette, egyszerűen felborított. Ott verekedtünk a vízben, nyomtuk egymás fejét a víz alá, összekapaszkodtunk, mint a róka fogta csuka, , egyikünk sem akarta elengedni a másikat. A legtöbbször persze ő szállt be hamarabb a kajakba, aztán én megint csak a vizén mentem. Szerintem akkor tanultam meg „vizezni” ... Pillanatnyi csend. A vezetőedző hangja töri meg: „Gyerekek, itt az ideje, hogy aludni menjetek...” Korán van még, fél tíz körül. Az edző, meg én maradunk még. — Az az igazi — mondja Babella —, ha az edző még kajakkal tud edzést vezetni. A motorcsónak szerintem már nem ugyanaz__ Újabb rövid csend telepszik közénk. — Barátom — folytatja — harmincnégy éves vagyok. Már én is ráfanyalodom lassan a motorcsónakra. — Nem baj, Laci ... Amíg ilyen születésnapi köszöntőt hallhatsz, mint Völgyitől most, nincs gond. És ilyet mondhat még „Misa”, is, Kosztyán is, Kosdi is, Medgyes is ... Hesz, Völgyi, meg a többiek ugyanis Babella tanítványai. Naményi József VÍZILABDA Válogatott kérdések Gyarmati Dezsőhöz Csütörtökön reggel a menetrend szerinti berlini géppel az NDK-ba repült vízilabda-válogatottunk. Szombaton és vasárnap Magdeburgban, majd Schönebeckben találkoznak legjobb pólósaink vendéglátóikkal. A két mérkőzés a szeptemberi világbajnokságot megelőzően valószínűleg az utolsó előtti nemzetközi erőpróba lesz. Az utazás előestéjén a sportág időszerű gondjairól, a válogatott terveiről kérdeztük Gyarmati Dezső szövetségi kapitányt. " Megváltozott a válogatott programja: az eredeti versenynaptár szerint az NDK elleni két találkozóra itthon került volna sor... — Valóban így van, de hogy miért, azt nem tudom. A program — nem az én asztalom. • Milyen céllal utaznak az NDK-ba? — Milyen céllal? Természetesen jól akarunk játszani és győzni szeretnénk. Azt hiszem, ez természetes! " Mi a véleménye a bajnokság most befejezett tavaszi idényéről? — Időnként számomra is érthetetlenül hullámzóak voltak a teljesítmények. Egyszerűen nem találok magyarázatot például arra, hogy az olyan lelkiismeretesen, korszerűen felkészült csapatok, mint az FTC és a Vasas miért nem nyújtott jobb játékot? Ő ön mondta: az FTC játékával nem elégedett. Akkor miért kapott helyet az újjászervezett keretben négy játékos abból a csapatból, amelyik csak a negyedik helyen áll a bajnokságban? — Jogos a kérdés, de visszakérdezhetek: vajon a második helyezett Vasas Izzóból kit vegyek be? Martin szóba került, ő most ott lesz a hét végi csapatban. Mellette még koránál fogva Molnár lehetne válogatott, viszont ő csapata egyik leggyengébb játékosa volt tavaszszal. — Mi a véleménye az OSC „félgőz” játékáról? — Nyerik a bajnokságot... Az ötödiket egymás után. Hogy milyen eszközökkel? Az más kérdés... 10 Van valami összefüggés a bajnokcsapat játéka és aközött, hogy hirtelenjében három OSC- s játékos maradt ki a keretből? — Nincs! Kovács dr. katona, s Hámori beteg volt, rájuk érthetően nem számíthatok. Windisch szerintem is határozottan sokat fejlődött ebben az idényben, de vele kapcsolatban egészen egyedi probléma merült fel. Nem akartam azt a kockázatot vállalni, hogy beveszem a keretbe, azután esetleg az utolsó pillanatban kimarad, mert ez egyben azt is jelentette volna, eleve megfosztom a junior Európa-bajnokságon való, biztosnak látszó szerepléstől is... — Meglehetősen sok játékost próbált ki március óta. Ez azt jelenti, hogy sok a válogatott szintű játékos, vagy pedig esetleg bizalmatlan volt az állandó kerettagokkal szemben? — Valóban sokat próbálkoztam, de magam is rájöttem, hogy nem kellett volna. Kevés a vízilabdázás élmezőnyében a válogatott szintű játékos. Akkor ezek szerint már biztos jelöltjei vannak a világbajnokságra? — Ezt nem mondanám ilyen határozottan, de az biztos, hogy a jugoszlávok elleni első mérkőzésen szerepelt kezdő hetes (Molnár, Bodnár dr, Görgényi, Bálla, Faragó, Szívós, Sárosi , a szerk.), a cserekapus Cservenyák, valamint az idény végére alaposan belelendült Kásás helye majdhogynem „bérelt”. Persze, vannak nehézségeim: például Görgényi jó kezdés után nagyon visszaesett. Azután itt van Konrád III... Őt valahogy mindig tiszteltem, mert a régi értelemben akarta játszani a vízilabdát. Viszont rossz felfogásban küzd: hátvédet játszik, gyakran kiállítják. Ahelyett, hogy elöl pattogna ... " Kapusproblémája a jelek szerint nincs ... — Molnárnak az év elején megmondtam, hogy teljes mértékig élvezi bizalmamat. Úgy látszik, ez hasznos volt, mert most már hosszú távon is képes kimagasló teljesítményre. Ott tartok, hogy nyugodtan sorolhatom a nagy magyar kapusegyéniségek közé! Mi lesz az NDK-túra után?, — Két lehetőségem van, játszom a gondolatokkal. Egyrészt kijelölhetek egy tizennégyes keretet, amelyből majd augusztusban kikerül az utazó tizenegy. Vagy: a tizenegy játékos közül tízet kijelölök már júliusban és egy helyet nyitva hagyok. Még nem döntöttem, hogy melyik alternatívát választom. Egyébként az előzetes tervek szerint július közepén részt veszünk Bukarestben egy nemzetközi tornán, de ez még nem végleges... S. P. NÉPSPORT 5 ÖKÖLVÍVÁS Építők Kupa Pénteken kezdődik Budapesten az Építők Kupa nemzetközi ökölvívó-verseny, hogy ha — azt még nem tudni. Szó sincs, persze, hanyagságról vagy fejetlenségről, hanem ... — A Sportcsarnokot péntekre a munkásdalos találkozó résztvevői kapták meg — újságolta Huszár János, a Bp. Építők szakosztályvezetője, a szervező bizottság titkára, csütörtökön délután. — Nemrég kaptam azonban az értesítést, hogy ha ilyen jó marad az idő, akkor a dalostalálkozót a Margitszigeten rendezik meg. Így elképzelhető, hogy már a pénteki rajt színhelye is — akárcsak a folytatásé — a Sportcsarnok lesz. Tulajdonképpen nem okozhat gondot a színhely — a nézőknek sem. Jó idő esetén a Sportcsarnokba látogathatnak, ellenkező esetben viszont száz méterrel odébb, a Jégszínházban izgulhatják végig az első napot. S hogy érdemes kilátogatni, arról a csütörtöki előeste mindenkit meggyőzhet. Budapestre érkezett a román Nagybányai SC 12 versenyzője, a tíz fős csehszlovák együttes ás ugyancsak tíz versenyzővel a lengyel Szombierki Bytom, s már elfoglalta ideiglenes lakhelyét az óbudai Kunigunda utcai munkásszálló vendégszobáiban. A szervezők remélik, hogy a Koreai NDK belügyi válogatottjának néhány tagja mégis szorítóba lép az Építők Kupán. Mindenképpen száznál több ökölvívó várja tehát a rajtot, s a pénteken 14 órakor kezdődő viadal egyhuzamban tart majd a vasárnap délutáni döntőkig.