Népsport, 1973. november (29. évfolyam, 257-282. szám)

1973-11-26 / 279. szám

XXIX. 279. ♦ 1973. november 26 LABDARÚGÁS Tatabánya—Ferencváros 2:0 (0:0) Tatabánya, 000 néző. Vezette: Petri (****). (Maczkó II­I, Kő­rös). Tatabánya: Csepecz (8) — Her­nádi (7), Néder (7), Laczkó (6), Horváth L. (6) — Kovács (6), Knapik (5) — Szabó (6), Sallói (8), Kőműves (7), Tóth K. (6). Edző: Lakat Károly dr. Ferencváros Demján (6) — Martos (6), Viczkó (7), Bálint (7), Megyesi (6) — Juhász (6), Kű (6) — Szőke (5), Branikovits (5), Máté (6), Magyar (6). Edző: Dalnoki Jenő. Csere: Knapik helyett Nagy (6) a szünetben, Branikovits he­lyett Eipel (6) a 61. percben. Góllövő: Hernádi a 47. perc­ben, Kőműves (11-esből) a 60. percben. Szögletarány: 7:5 (1:3) a Tata­bánya javára. (A játékosok mérkőzés előtti hangulatáról annyit: tatabányai statisztika sze­rint 13 éve múlt, hogy le tudták győzni a zöld-fehére­ket. Közben nyertek KK-t, kétszer harmadikok, tehát „dobogósok” voltak a baj­nokságban, megverték az U. Dózsát a Megyeri úton, de az FTC ellen nem ment... Lakat Károlynak most minden erőfeszítése ar­ra irányult tehát, hogy erőt öntsön fiaiba. „Minden so­rozat megszakad egyszer. A rossz is . — ismételgette : nyomatékosan, és persze, ar­ról is szót ejtett, hogyan le­hetne végre meglepni az el­lenfelet. A vendégek nagyon alapo­san bemelegítettek a pályán is. Kipróbálgatva a csúszós talajt, távolról „belőve” a kapu sarkait.­ Szemerkélő esőben a vendégek kezdtek jobban. Bálint távoli, kellemetlen lövését védte Cse­pecz. Majd Branikovits elől tisz­tázott a tatabányai kapus. A ferencvárosi térfél közepén Ju­hász akasztotta az előretörő Tóth K.-t, Kőműves szabadrú­gása után a labda a felső kapu­fáról vágódott a játéktéren kí­vülre. A felázott talajon mind­két oldalon feltűnően sok volt a pontatlan átadás. A zöld-fehé­rek kezdeményeztek többet. Kű, majd Máté lőtt csúnyán kapu fölé. A 16. percben Viczkó fel­tartotta Knapikot a kaputól 15 méterre. Közvetett szabadrúgást ítélt a játékvezető. Tóth K. le­­gurítását Kovács a sorfalba vágta, a visszapattanó labdát Tóth K. lőtte kapura, de a vé­dőkről szögletre vágódott. A másik kapunál Branikovitscsal szemben szabálytalankodtak. Szőke húszméteres szabadrúgá­sát Csepecz szögletre hárította. A 20. percben Branikovits szép támadás végén jó helyzetből gyatrán­ kapu mellé lőtt. A kö­vetkező percben Kőműves 18 méteres lövése alig kerülte el a bal alsó sarkot. A 23. percben Petri erélyesen figyelmeztette a szabálytalankodó Kovácsot. A 25. percben Branikovits 17 mé­teres lövését öklözte ki elvetőd­ve Csepecz. Magyar ismételhe­tett, de lövése után a labda Hernádin erejét vesztve a tata­bányai kapus könnyű zsákmá­­­­nya lett.­­Az első negyedóra alap­ján fel lehetett volna raj­zolni a két csapat „taktikai térképét”. A Tatabánya szo­ros emberfogással, már a fe­lezővonal táján igyekezett megbénítani az ellenfele mezőnyjátékát. A ferencvá­rosi középpályások is test­őröket kaptak — Sallói Em­­re, Knapik Juhászra ügyelt —, de ha a helyzet úgy kí­vánta, Kőműves kivételével mélyen hátrahúzódtak a csa­tárok is. ( Az FTC-ben Bálint kulcs­szerepet töltött be. Juhász jobbról, ő balról biztosította Viczkót, de amikor meg­szerezték a labdát, azonnal előretört. Jelenléte ember­előnyt biztosított a pálya közepén, magára vont embe­reket, megnyitva az utat Kű és Juhász előtt, vagy­­ ő célozta meg távolról a ka­put! Nem rajta múlott, hogy a mezőnyfölény ellenére nem sikerült egyszer sem beven­niük Csepecz hálóját.) Ezután a bányászcsapat kezde­ményezett többet. Kőműves 16 méterről elvetődve lőtt kapu mellé. A 40. percben Szőke erős lövése a jobb kapufa mellett zú­gott el. Aztán Sallói futott el a jobb oldalon, nagyszerűen ívelt középre, Kőműves jókor érke­zett, de 6 méteres lövése a kapu­jából kimozduló Domjánról a mezőnybe vágódott. Ezután Sal­lói a bal oldalon vezetett táma­dást. Laposan középre gurított, de Kőműves már a kaputól 14 méterre volt, amikor Bálint há­tulról szabálytalankodott a kö­zépcsatárral szemben. A játék­vezetői síp néma maradt. Az utolsó percekben Csepecz két esetben nagyszerűen tisztázott. Előbb Kű ötméteres fejesét ütötte szögletre, majd Szőke­ 18 méteres, kellemetlenül pattogó, lövését védte elvetődve. A II FÉLIDŐ friss hazai támadásokkal indult, és már a 47. percben megszü­letett a tatabányai gól is. • Megyesi a kaputól mintegy 20 méterre szabálytalanul akasztot­ta Sallóit. Tóth Veszélyes sza­badrúgását Demján kiütötte, balszerencséjére a felfutó Her­nádi elé. A hátvéd lőni készült, először hibázott, aztán a hozzá visszakerült labdát a 16-os sar­káról a jobb felső sarokba csa­varta. 1:9 (Demján: Nehezen hárí­tottam a szabadrúgást, nem is gondoltam arra, hogy Hernádi olyan nehéz szög­ből újra rálövi a labdát. Nagyszerűen eltalált lövés volt! Hernádi: Nagy szerencsém volt! Előtte nem találtam el rendesen a labdát, leperdült a lábamról, de olyan jó helyre pattant, hogy külsővel azonnal „ismételhettem”. Ahogy elrúgtam, éreztem, hogy védhetetlen...) A gól érthetően lázba hozta a közönséget és felvillanyozta a hazai csapatot is. Az 54. perc­ben Nagy remekül ugratta ki Szabót. A tatabányai kapitány elgurította a labdát a kifutó Demján mellett. Nem célzott pontosan, bár így is gól lehetett volna belőle, mert a másik ol­dalon jól jött a lábra Tóth K.-nak, de a szélső éles szögből az ol­dalhálót találta el. Néhány perc múlva Viczkó csak önfel­áldozó közbevetődéssel tudott tisztázni a lövőhelyzetben levő Szabó elől. A 60. percben Kőmű­ves átadásával Tóth tört előre, a 16-oson belül járt, amikor Viczkó akasztotta, Petri határo­zottan a 11-es pontra mutatott. A büntetőt Kőműves laposan a kapu jobb oldalába vágta. 2:0 (Kőműves: Sikerült az el­ső megmozdulás, a felső lécről kivágódó szabadrúgás is növelte az önbizalmamat. Azért szaladtam olyan gyor­san oda és kaptam fel a labdát, nehogy más elrúgja, mert én úgy éreztem, bizto­san eltalálom a sarkot.­ A 63. percben Szőke a 11-es pont magasságában az oldalvo­nal mellől ívelhetett szabadot kapu elé, Szabó röviden fejelte ki, de Magyar nagy helyzetben nem találta el a labdát. Sallói átadásával Kőműves tört előre, 20 méteres, nagy erejű lövését Damján nehezen tisztázta. A 68. percben a játékvezető Bálintot felírta, mert sípszó után felvág­ta Hernádit. A 72. percben Má­té becsapta Kovácsot, majd Laczkót, de a jobb oldalra ki­sodródva, 14 méteres lövése Ju­hászról a mezőnybe vágódott. A 80. percben Horváth L. kap­csolt le egy ferencvárosi táma­dást. Pontosan indította Kőmű­vest. A­­középcsatár Viczkó kísé­retében tört előre, 16 méterről lőtt, a labda a jobb kapufa tö­vénél hagyta el a játékteret. Nem sokkal később Sallói át­adása után került ismét jó hely­zetbe a tatabányai középcsatár, 15 méterről lőtt, Demján szög­letre öklözte a labdát. A 87. percben Bálint 18 méteres nagy erejű lövését öklözte ki Csepecz. Majd Szőke beadása után Ju­hász lekezelte az ötösön a lab­dát, aztán kapu fölé vágta. ★ ★ ★ i­ Nem úgy kezdődött ez a mérkőzés, hogy a tatabányai szurkolók elhihették volna: most szakad meg a 13 éves sorozat. Hiába húzott kettős falat a zöld-fehér támadások elé Lakat Károly, gyakran forgott veszélyben hazai csapat, mert a pálya köze­pén a zöld-fehérek ember­előnyben voltak, nyugodtan, magabiztosan osztogathat­tak, s így megfontoltan elő- , készíthették a helyzeteket. A mérkőzés fordulópontja­­ a szünetben, a Tatabá­nya öltözőjében következett be. Az I. félidő teljesítmé­nyét értékelve Lakat dr. át­csoportosította az együttest. A játéka után ítélve Szabót kellett volna lehozni, még­is Knapikot küldte fürödni, s a volt jobbszélsőt, a gyors Szabót beküldte Juhász Ist­ván zavarására. Nemcsak az volt a döntő, hogy az eddig passzív játékos szárnyakat kapott, hanem az is, hogy megerősítette a csapat kri­tikus pontját. A gyorsan be­kapott gól hatására Bálint még többet vállalt magára. Most már azonban társai nem tudták megjátszani, a hiábavaló előretörésektől el­fáradt, s mellette szinte egy­szerre „eltűnt” a mezőnyben Kű és Juhász is. A Ferenc­város kétfelé szakadt, s ha a tatabányai csatárok a II. félidő közepe táján rutino­sabban kihasználják helyze­teiket, nagyarányú veresé­get mérhettek volna az el­lenfelükre. A Tatabányában Csepecz kezdeti bizonytalanko­dás után egyre jobban belelen­dült, és néhányszor bravúrral mentette meg kapuját a góltól. Horváth és Laczkó megbízha­tósan látta el taktikai feladatát, Hernádi és Néder valamivel többre is vállalkozott: a jobb­hátvéd gólt is lőtt, a söprögető pedig higgadtan, pontosan indí­tott. Kovácsot lelkesedése és nagy munkabírása dicséri, Szabó szünetig igen gyengén játszott, de utána­­ önmagát múlta felül. Rengeteg labdát szerzett, és a kapura is veszélyes volt. Sallói volt a Bányász egyik legjobb játékosa, fáradhatatlanul harcolt, jól cselezett. Kőműves bátran vállalta a közelharcokat és nagy lövésekkel veszélyeztetett. A Ferencvárosban Demján a gólokért nem okol­ható, de különösen a kifutások­nál többször is hibázott. Viczkó egyszerű eszközökkel, az esetek többségében eredményesen har­colt a tatabányai támadókkal szemben, Bálint, Juhász és Kű csak az első félidőben nyújtott átlagon felülit. A válogatott be­­állóst védőmunkája emeli­­társa­ fölé. A támadósorban Braniko­vits jó kezdés után visszaesett, Szőke nem tudott belemelegedni, Máté és Magyar sokat változtat­ta a helyét, ők jelentették a legtöbb veszélyt a tatabányai kapura. Borbély Pál Janka Lajos NB I TARTALÉKCSOPORT Tatabányai Bányász — Ferencvá­ros 5:0 (2:0). Tatabánya, 1000 néző. V: Bognár. Tatabánya: Dombai — Sipos, Radics, Kovács­hegyi, Arany, Horváth J., Zöldi, Lódi, Józan, Majsai, Babai. FTC: Pálinkás (Seres) — Harót (Tán­­czos), Görömbei, Macsek, Nagy, Vincze, Újvári (Bocsev), Ebedli, Sebők, Kapu, Mérei. G: Zöldi (2), Lódi, Józan, Majsai. Jó: Radics, Horváth J., Lódi, Józan, ill. Ma­csek, Görömbei. I Pécsi MS€—Haladás VSE 1:1 (1:0) Szombathely, 6000 néző. Ve­zette: Hévízi (***), (Teuschler, Sándor). PMSC: Rapp (6) — Kinc­­s II (5), Kocsis (6), Maurer (6), Tóth I (6) — Bálint (5), Konrád I (6), Farkas (5) — Rónai (4), Juhász (5) , Zombori (5). Edző: Dunai János dr. Haladás: Szarka (5) — Szán­tai (5), Horváth A. (7), Németh L. (6), Stieber (5) — Halmosi (5), Farkas (6), Kulcsár (6) — Bíró (6) , Király (5), Fehérvári (6). Edző: Thomann Antal. Csere: Farkas helyett Bokor (6) a 25. percben. Rónai helyett Bencsik (5) az 55. percben. Góllövő: Bálint a 28. perc­­ben. Horváth A. a 70. percben. Szögletarány: 15:3 (10:2) a Ha­ladás javára. A 4. percben Tóth I. elfutott, az alapvonaltól kapu elé kül­dött labdáját Horváth Á. az utolsó pillanatban fejelte ki Juhász elől. Az ellentámadás végén Halmosi 18 méteres lö­vése kerülte el a jobb felső sarkot. A 6. percben Kulcsár Fehérvárit indította, a szélső éles szögből belőtt labdájára Rapp jó érzékkel nyúlt ki és a felpattanó labdát másodszor­ra megszerezte. A 13. percben Fehérvári hosszan indította Ki­rályt, aki jó helyzetben cse­lezni próbált, de vesztére, mert Kocsis szerelte. Ebben a játék­részben a­­Haladás birtokolta többet a labdát, de a beívelé­sekről a belső csatárok lema­radtak. A 20. percben Farkas, a vasutascsapat középpályása megsérült és négyperces ápolás után nem vállalta tovább a játékot. A 26. percben Farkas vezette fel a labdát. A jobb­összekötő helyére kihúzódó Bá­linthoz továbbított, aki 14 mé­terről, laposan a jobb alsó sa­rokba lőtt. 1:0 a Pécs javára. A 31. percben a Haladás egy­más után öt szögletet rúgott — eredménytelenül. A 38. percben Kulcsár jobb oldalról beküldött szögletét Király 5 méterről fejelte kapura, Rapp már elmozdult jobbra, de ref­lexszerű mozdulattal, bal lá­bával sikerült kirúgnia a lab­dát a mezőnybe. SZÜNET UTÁN gyors pécsi támadás futott vé­gig a pályán. Bálint—Rónai volt a labda útja, a szélső ka­pásból 10 méterről a bal felső sarok mellé lőtt. Az 57. percben Bíró közeli lövését, majd köz­vetlenül utána Bokor léc alá tartó fejesét védte a pécsi ka­pus. Horváth A. vezette fel a labdát, 22 méteres lövése alig kerülte el a jobb alsó sarkot. Gyors ellentámadás végén Ju­hász labdájával Bálint húzott kapura, de a jó ütemben ke­resztező Horváth A. az utolsó pillanatban tisztázott előre. A 66. percben Tóth I ívelte be bal oldalról a labdát, Maurer fejel­te kapura, Szarka a felső ka­pufára nyomta. A lepattanó labdát a tumultusban valaki a hálóba továbbította. Hévízi já­tékvezető először gólt, majd Te­uschler partjelző beintése alap­ján szabadrúgást ítélt a gólvo­nal előttről a Haladás javára. A 70. percben a felfutó Horváth A. kapta a labdát, és 16 méter­ről a balra mozduló Rapp mel­lett a kapu bal oldalába lőtt. 1:1 Rapp az esetnél a sok láb között nem látta, hogy merre vágódik le a labda. A 74. perc­ben Bokor éles szögből leadott lövése alig szállt fölé. Ezután kapkodó-csapkodó játék folyt. A pécsi csapat az eredmény tar­tására törekedett, így az időt húzta, ezért Hévízi játékvezető 3 percet hosszabbított. A 91. percben Tóth I élesen belőtt labdáját Juhász 6 méterről csú­nyán mellé fejelte. ★ ★ ★ Változatos játékkal kezdő­dött a mérkőzés. Mind a két csapat gyors adogatásokkal próbálta megközelíteni a ka­pukat. De ez csak a 16-osig sikerült, ahol betonfalba üt­köztek. Fokozatosan a Ha­ladás vette át a játék irá­nyítását, többet birtokolták a labdát a szombathelyiek. Az előretolt csatárok keveset mozogtak el a 16-os vona­lánál, így nehéz volt nekik labdát adni, illetve gólhely­zetet teremteni a jól rom­boló pécsi védők mellett. A 66. perc jelentette a mérkő­zés fordulópontját. A Pécs javára meg nem adott gól felhozta a vasutascsapatot, szinte szárnyakra kaptak já­tékosai. Különösen Horváth A. előretörései jelentettek veszélyt Rapp kapujára. A Haladás az egyenlítés után megpróbálta megszerezni a vezetést, de a nagy lelkese­déssel küzdő — és az időt húzó pécsi védőkkel — nem boldogult a hazai csapat. A Pécsi MSC kapujában Rapptól láttunk né­hány szép védést. A védelem­ben Kocsis és Maurer sok tá­madást akasztottak meg. Tóth I néhány felfutása érdemel dicsé­retet. A középpályások közül Konrád­­ nyújtotta a legjobb teljesítményt. A védelmet jól segítette ki. Bálint inkább a támadásépítésben jeleskedett. A csatársorban Juhász gyors elfu­tásai jelentettek veszélyt a Ha­ladás kapujára. A Haladás VSE-ben Szarka a gólnál határozottabb közbelépéssel tisztázhatott vol­na. Horváth A. személyében ta­lálhatjuk a mezőny legjobb já­tékosát, aki nemcsak védőfel­adatát látta el jól, hanem szü­net után ő jelentette a legtöbb veszélyt Rapp kapujára. Góljá­ért külön dicséret illeti. Jól se­gítette ki, Németh és Stieber is. A középpályások sokat fáradoz­tak, de elmaradt a szokott tel­jesítményük. Kulcsár a hajrában javult fel. A csatársorban Bíró és Fehérvári sokat változtatták helyüket, de a befejezés egyi­küknek sem sikerült. Kiss Árpád NB I TARTALÉKCSOPORT Haladás VSE —Pécsi MSC 1:0 (0:0). Szombathely, 2000 néző. V: Borsos. Haladás VSE: Mursits (Fata) — Kereki, Navratil, Hau­­zer, Gyarmati, Pék, Sebestyén, Németh J. (Horváth L.), Dohány (Iszak), Rátkai, Horváth Z. Pécs: Katzirz (Jankovics) — Englóner, Cserenczki, Iványi, Tóth II, Kin­­cses I, Kelemen, Oláh, Jánosi, Ta­pasztó (Teleki), Kovács. G: Iszak. Jó: Kereki, Gyarmati, Sebestyén, Ill. Katzirz, Csemeczki Kincses I. NÉPSPORT 3 A forduló válogatottja Csepecz (Tatabánya) Hernádi Kmetty Fejes Vertig (Tatabánya) (SBTC)­­ (Videoton) (SBTC) Dunai III Gulyás Básti (UI. Dózsa) (Csepel) (SBTC) Szoó Sallói Szalmásy (SBTC) (Tatabánya) (Videoton) A forduló játékvezetője: Palotai Károly, az SBTC-II. Dózsa találkozó bírája. A második csapat Hajdú (VM Egyet.) Nagy III Horváth Á. Horváth F. Tóth I. (Videoton) (Haladás) (SBTC) (PMSC) Pál (Bp.Honvéd) Fazekas (II. Dózsa) Siklósi (VM Egyet.) Nagy II (Videoton) Józsi (ZTE) Tóth K. (Tatabánya) Vasas-MTK 1:1 (1:1) Fáy u. 3000 néző. Vezette: Emsberger (***) (Dér, Szilvási). Vasas: Mészáros (5) —­­Török (6), Fábián (6), Lakinger (5), Kántor (5) — Gass (5), Mül­­ler (4), Vidáts (5) — Szabó (3), Váradi (5), Szőke (5). Edző: Baróti Lajos. MTK: Gőgös (5) — Dunai (5), — Török (6), Csetényi (5), Csorna (5), Nyírő (6) — Kovács (1), Borsó (6) — Koritár (1), Kiss (4), Kunszt (5). Edző: Kalocsay Géza dr. Csere: Vidáts helyett Kisteleki (4) a szünetben, Szabó helyett Földi (—) a­­ 75. percben, Kunszt helyett Becsei (—) a 77. percben. Góllövő: Váradi a 32. perc­ben, Koritár a 42. percben. Kiállítva: Kovács a 44. perc­ben, Koritár a 90. percben. Szögletarány: 10:6 (4:3) a Va­­­sas javára.' ” —- ’ Már az első percben veszélybe került a vendégek kapuja, de Váradi beadását Szabó kapu mellé küldte. Nem sokkal utána Váradi labdáját Gőgös szépen hárította. A másik oldalon Ko­vács jó helyzetben lőtt kapu fö­lé. A 15. percben üres volt a vendégek kapuja, de Szabó a keresztező Csorna hátának rúg­ta a labdát. Feltűnően sok volt az átadási hiba mindkét, oldalon. Szinte alig kerültek veszélybe a ka­puk. A 27. percben Gass beadá­sát Szabó 8 méterről kapu fölé fejelte. A másik oldalon Török J. húzott kapura, de a labdája végül a keresztező Fábiánról szögletre pattant. A 32. percben Szőke hozta fel a labdát a bal oldalon, mintegy 20 méterről kapura lőtt, a labda Váradi elé pattant, a középcsa­tár ballal, nagy erővel, 13 mé­terről, laposan a jobb sarokba lőtt, 1:0 a Vasas javára. Többet kezdeményezett a Va­sas. A 37. percben Török vi­harzott el a jobb oldalon, kö­­zépreadását Váradi 7 méterről, centiméterekkel a bal kapufa mellé fejelte. A 42. percben Ko­ritár cselezett ide-oda a Vasas 16-osán, kétszer is visszatért ugyanarra a helyre, a védők nem tudták szerelni, és végül 8 mé­terről, a jobbösszekötő helyéről nagy erővel a jobb sarokba lőtt. 1:1 A 44. percben Kántor és Ko­vács csatázott az alapvonalnál, Kántor elesett, Kovács pedig rálépett a földön fekvő játé­kosra, Szilvás­ azonnal intett, Emsberger odament és leküldte a pályáról a magáról megfeled­kezett MTK-középpályást. SZÜNET UTÁN a 46. percben majdnem a Va­sas kapujába került a labda. Kunszt tisztára játszotta ma­gát, aztán a kifutó Mészárost találta el. A másik oldalon a felfutó Kántor az oldalhálóba lőtt. Az 55. percben Kisteleki lövése Müller elé pattant, az MTK kapujának előterében, a középpályás ügyetlenül kapu mellé gurított. Az 58. percben jobb oldali szöglet után Kis­teleki öt méterről kapu fölé lőtt. A 60. percben Müller húzhatott kapura, de ezt olyan lassan tette, hogy Du­nai beérte és könnyedén sze­relte. A 65. percben Koritár húzott jól kapura, már a 16- oson belül járt, amikor Kántor becsúszva szerelte. Koritár el­esett, az MTK-közönség 11-est követelt, de Emsberger határo­zottan intett, hogy szó sem le­het büntetőről. A 70. percben Kiss labdájába Fábián bele­tette a fejét és szögletre pat­tant a labda. A 76. percben Kunszt és Fábián ütközött, az MTK-játékos megsérült és nem is tudott tovább a pályám ma­radni. A 81. percben Lakinger cselezte ki sorra a jobb oldali MTK-védelmet, beadását Vá­­radi három méterről kapu mel­lé fejelte. A 88. percben Mül­ler nagy erejű lövését Gőgös szögletre ütötte. A 90. percben Koritár, és Lakinger a felező­zászlónál összefutott. Koritár belelépett Lakingerbe. A bíró kiállította. Feszült hangulatban ért véget a küzdelem. (A mérkőzés után beszél­tünk Emsberger játékvezető­vel. A következőket mond­ta: Kovács a 44. percben rá­lépett a földön fekvő Kán­torra. Koritárt pedig már korábban is nyomatékkal figyelmeztettem. A 90. perc­ben, amikor a labda játé­kon kívül volt, a partvona­lon túl páros lábbal belelé­pett Lakingerbe. A 65. perc­ben szó sem volt szabályta­lanságról, Kántor úgy sze­relte Koritárt, hogy telje­sen tisztán elrúgta a lab­dát. Koritár ezután esett el a hátvéd lábában!) ★ ★ Továbbra is hullámvölgy­ben van a Vasas, otthonában sem tudta legyőzni a több mint egy félidőn keresztül tíz emberrel játszó MTK-t. úgy indult a mérkőzés, hogy a piros-kékek az elsősorban védekezésre berendezkedő vendégekkel szemben meg­szerzik első hazai győzel­müket, de nem ez történt. Ahogy teltek a percek, egy­re inkább kiderült, hogy a Vasas most sem tud többet nyújtani, mint az előző ta­lálkozókon, bár többet tá­madott, de akadoztak az ak­ciók, rengeteg volt a hiba. Az igen lelkes MTK még tíz emberrel is egyenrangú ellenfél volt, s teljesen meg­érdemelten vitt haza egy pontot a Fáy utcából. A Vasas kapujában Mészárosnak volt egy-két ügyes védése, a közvet­len védelemből Török és Fá­bián nyújtotta a legtöbbet, Tö­rök többször tört előre. A kö­zéppályán rengeteget adogattak oldalt és visszafelé a labdát az ott játszók, szinte alig nyújtot­tak támogatást a csatároknak. Elöl Váradi első félidei játéka és Szőke néhány elfutása érde­mel említést. Az MTK kapujában Gőgösnek szünet után akadt több dolga, a meg­erősített védelemben megfelelt a rendkívül sokat mozgó Török és Nyíró. A középpályások so­kat segítettek a védőknek, szü­net után pedig bátran kezde­ményeztek, különösen Borsó tűnt ki. Elöl Koritár nagyon ve­szélyes volt a kapura, Kunszt is hasznosan játszott. Varga Béla NB I TARTALÉKCSOPORT Vasas-MTK 3:0 (2:0). Fáy ud­o00 néző. V: Oláh. Vasas: Tamás — Borbás, Vida­ Itier, Hatvan­­ger (­ Kovács), Nagy M., Gál­­völgyi, Puskás dr. Vedrődi, Nagy A. (Benei), Sipőcz. MTK: Pálin­kás (Gáspár) — Makai, Kanász, László, Rabb, Burg, Sárközi, Lucska, Takács (Kovács), Morvai, Tulipán (Pozsár). G: Nagy A., Sipőcz, Vedrődi. Jő: Tamás, Nagy M, Gálvölgyi, ill. Makai, Sárközi, Pozsár.

Next